Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-26 / 142. (295.) szám

„A mandátum tulajdonosa a part (fi.) Prága, junius 25. .Vrbensky, Bartosek és Dráxl képviselők és női kollégájuk: Landova Stychova asz- szony politikai fölfogását a miénktől egy világ választja el. Ük a radikális szocializ­mus útjait járják: olyan társadalmi és er­kölcsi világrendért küzdenek, amelyet . mi veszedelmes utópiának tartunk; elméleti anarchizmusuk éppenséggel nem ajánlólevél a mi szemünkben; azt is tudjuk róluk, hogy cseh nemzetük szeretete milatt nem szivelik a magyart de mindazonáltal nem térhetünk napirendre afölött az ítélet fölött, amelyet az elmúlt hét péntekén hozott a választási bíróság, a • cseh­szlovák (alkotmányjog fejlődésének egyik je­lentős kutíorrása. A választási biróság függ­vénye a mostani parlamenti többségnek, hi­szen ez választotta meg a biróság tizenkét ülnökét, akik a pénteki napon (a közigazga­tási biróság elnökének és egy szakbírónak társaságában az ítéletet meghozták.' Mind­azonáltal nem akarjuk a biróság ítéletét kri­tika tárgyává tenni, hanem megelégszünk az­zal,- hogy a biróság ítéletében is kifejezésre jutó téves törvénymagyarázatot annak be­láthatatlan politikai következményei miatt íölttoncaíjuk. A választási biróság ítéletét, amellyel Vrbenskyéket mandátumuktól megfosztotta, azzal az érvvel támasztotta alá, hogy a mandátum tulajdonosa iá párt (ezt az elvet — mint ismeretes — Stránsky .védelmezte meg temperamentumos rabüliszfikával' a szená­tus egyik ülésén). A pörbefogott képviselők ezzel szemben hivatkoztak az alkotmány 22. szakaszára, amely a rendi korszak letűnése óta általánossá vált amaz elvet iktatta a cseh-szlovák törvénykönyvbe, hogy a nemzetgyűlés tagjainak senkitől utasításokat elfogadniok nem szabad. A biróság magán­jogi analógiákra hivatkozott, Vrbensky ék. a közjog legerősebb.forrására: az alkotmányra. Az elfogulatlan jogász előtt világos, hogy a választási jog, mint eminenter közjogi in­tézmény nem igazodhat a magánjog, tehát egy főként a gazdasági javak forgalmát sza­bályozó jogi terület szabályai szerint és ez­ért a törvény magyarázásánál az alkotmány világos rendelkezését fölébe kell helyeznie a .hétköznapi szerződésekre vonatkozó ma­gánjogi szabálynak még iákkor is, ha a két eset között valóságos, nem pedig csak kép­zelt párhuzamot lehetne vonni. A választási biróság teljes ülésének határozata után azon­ban kétségtelen, hogy hiteles törvényma­gyarázatnak autentica interpretációnak jó­sokáig nem a mi fölfogásunkat fogják tekin­teni, hanem azt, amelyet az egyik törvény­hozó testület: a szenátus, utána pedig a vá­lasztási biróság fogadott el. A hivatalos fölfogás tehát úgy hangzik, hogy a mandátum tulajdonosa a párt. A párt -a tengelye a politikai, életnek, ő szól bele an­nak minden megnyilvánulásába, ő határozza meg, hogy az egyes képviselők miként be­széljenek és miként szavazzanak. A párt akarata nem tűr ellentmondást, ő a láthatat­lan meg nem fogható ur, akinek a képvise­lők engedelmeskedni tartoznak akkor is, ha józan eszük megborzad és lelkiismeretűk íöllázad a párt ostoba, vagy lelketlen hatá­rozatai ellen. A közéleti tisztesség vialóban megköveteli, hogy hivek legyünk, a pártunk­hoz és hogy hűségesen kitartsunk á zászló mellett, amelyre fölesküdtünk, de a pártitü- ség nem jelenti azt, hogy a párt zsarnokunk legyen, nem jelenti főként azt, hogy a pártot kötelesek legyünk követni akkor is, ha lelki­ismeretűnk figyelmeztetése szerint a párt többsége önző o'koból eltért a párt elveitől cs bűnös, vagy ostoba utakra tévelyedett. Mert mi nem a párt mindenkori többségére, hanem annak elveire esküdtünk föl. Szabad I polgárhoz ez a fölfogás illik egyedül. Stránsky beszédét bírálva kifejtettük már abbeli nézetünket, hogy „a mandátum tulajdonosa a párt“ elve mellett a politikai élet egészen megkövesedik. A cseh-szlovák köztársaság a pótváíasztások intézményét nem iméri, noha a pót-választás a politikai élet felfrissülését, élénkebb ritmusát és a parlamentnek folytonos kontaktusát a néppel jelenti. Angliában a pótválasztások, ha azok az ellenzéki jelöltek sorozatos győzelmét hozták, többször megbuktatták a kormányt, Minálunk a politikai helyzetnek ez az automatikus kontrollja hiányzik. Minálunk az a helyzet, hogy a pártok arányának, ha közben a nemzetgyűlés egyik kamaráját föl nem oszlatják, hat esztendőn át olyannak kel! maradnia, mint amilyen a választások pillanatában volt. Hia egy képviselő meghal, 1 ugyanolyan párti jön a helyére. Ha a párt többsége és *a párt ellenzéke között áthidal­hatatlan ellentétek támadnak, az ellenzéknek szemrebbenés nélkül teljesíteni kell a több­ség akaratát, mert különben megfosztják a mandátumától. Ha két párt fuzionálni akarná, valamennyi tagjuk annak a veszélynek te­heti ki magát, hogy elvesztik helyüket ^ par­lamentben. Ha — föltesszük — a hamburgi internaclonálé feloszlik, a cseh-szlovákiai szociáldemokrata pártoknak eszerint az el­mélet szerint talán ki kellene tartamok a hely tel ennek fölismert program mellett is. ily 'képtelenségekre vezethet a helytelen tör­vény. A választási bíróságnak gondolkodnia kellene azon, vájjon törvénymagyarázata, ha ■alkalmas is a párturalom föntartására, nem bénitja-e meg a politikai élet normális vérke­ringését. lödés elsősorban a kisebbségvédelmi bizott­ság felé fordult, 1 A tanácskozás alapja az a tizennégy határozati javaslat volt, amelyet Dickinson, Lafontaine. Ruyssen, O’Molany készítettek ' elő. A tizennégy javaslatot annak idején a ' Prágai Magyar Hirlap részletesen ismertette. A javaslat előkészítésében jelentős része volt , a Magyar Külügyi Társaságnak. Azt a javas- j latot, hogy valamennyi államot hívják föl; arra, hogy kössön kisebbségi szerződéseket,) vita nélkül elfogadták. • Igen élénk vita- fejlődött ki a második, javaslatnál, amely arról szólt, hogy az unió külön bizottságot küld ki a kisebb­ségek helyzetének figyelemmel kisérésére és erről jelentést tesz a népszövetségnek. Ludwig Ernő, Szüllő Géza, Medinger Vil­mos, Rauchberg Henrik és mások tölszóla- lása után úgy határoztak, hogy a kisebb­ségek ezekben a bizottságokban megha­tározott számú taggal lesznek képviselve. Ezenkívül, ha szüksége mutatkozik, eset- röl-esetre meghallgatják a kisebbségek képviselőit is. A harmadik javaslatot, amely a kisebb­ségek önkormányzatát a lojalitás feltételéhez köti. elfogadták, de hozzáfűzték azt, Hogy nem illojalitás az, ha a kisebbségek pa­naszaikkal a népszövetséghez fordulnak. A vitában Szüllő Géza beszélt és meg­állaz 'íkta, hogy Drumond Erik a népszövet­ség főtitkára egy prágai német lapban olyan kijelentéseket tett, amelyekék a cseh-szlo- vákiai nemzeti kisebbségek általában igen- vegyes érzelmekkel fogadtak. A japán dele­gátus e pont tárgyalásánál kijelentette, hogy bejárta Erdélyt és azt tapasztalta, hogy. a magyár kisebbségek nem minden ok nélkül panaszkodnak. Cawbell amerikai delegátus kijelentette, hogy a lojalitás rendkívül szép dolog, azonban a törvényeknek, amelyeket a kisebbségi ügyekben hoznak, szintén lojálisaknak kel! lenniük. A negyedik javaslatai vita nélkül fo­gadták el. Nagyobb vita fejlődött ki az ötödik javaslat tárgyalásánál, amely arról szólt, hogy a népszövetség a közeli kelet államai­ban élő kisebbségek ügyében szerződéseket kössön Törökországgal.. Görögországgal-. Bulgáriával és Romániával. Jugoszláviával és Albániával, amely a népszövetséget fel­hatalmazza arra. hogy ezekben az államok­ban képviselőket tartson, akik íölviíágo- sitásokat adnak a kisebbségek' helyzetéről ezekben az államokban. Ehhez- a ponthoz először a jugoszláv delegátus szólott hozzá, ak: az eddigi szokásoktól eltérően arra kérte .az uniót, hogy engedje meg, hogy német nyelven tegye meg előterjesztését. Kijelen­tette, hogy tiltakozik a javaslat ellen, mert az sérti államát. Ezután Paikcrt Alajos a Magyar Külügyi Társaság igazgatója beszélt és javasolta, hogy a javaslatnak hatályát terjesszék ki mindért államra. A maga részéről hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a javaslatot Magyarországra is kiterjesszék. Dickinson rámutatott arra. hogy. a javaslat elkészítésének a lausannei/konferencia volt az előzménye. A bizottság ezután a javas­latot azzal fogadta el. hogy annak hatályát mindamaz államokra terjesztik ki. amelyek­ben-mozlimok élnek. Vita nélkül elfogadták a hatodik határo­zati Javaslatot, mely szerint. Törökországban ««• r t-í-í «•: "V -* « »<o< « c «• *+$04 100 cseh-sil koronélr! fizettek ma, junius 25-én: Zürichben 16.715 svájci frankot Budapesten 24 750.— magyar koronát Bécsben 212500.— osztrák koronát Berlinben 345000.— német márkát A népszövetségi ligák uniójának bécsi közgyűlése — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tudósítása —- Bécs, junius 25. A hajdani császárváros minden utca- szögletén és minden hirdetési oszlopán öles falragaszok figyelmeztetik .a, koldussá lett nép tengerében yiég gazdagoknak megma­radt keveseket, hogy jegyezzenek a népszö­vetség által Ausztriának biztosított köl­csönre. Bécs gyámleáuya lett a genfi nép­szövetségnek, amelynek nevében Zimmer- mann .főbiztos gyakorolja fölötte a gyámi jo­gokat. A népszövetség gondoskodását e na­pokban apró figyelmességgel viszonozza az osztrák főváros, amikor vendégül látja a népszövetségi ligák unióját, vagyis azt a társadalmi egyesülést, ameljf a genfi hivata­los népszövetség eszméjét igyekszik teljes erejével népszerűsíteni. Vasárnap délelőtt tíz órakor, amikorra a népszövetségi ligák uniójának hetedik köz­gyűlését egybehívták, a Hofburgnak sok fé­nyes fogadtatást megért szertartási termében ismét egybegyült az az előkelő nemzetközi társaság, amelynek vezérkarát az unió előbbi közgyűlésein már eléggé megismertük. Köz­pontjukban Adelsvaerd báró áll, a volt svéd pénzügyminiszter, akit tavaly októberben Budapesten hivtak meg az elnöki székbe. Eljött Apponyi, ez a csodálatos örökké fiatal aggastjmn. akinek mélységes tudása, cicerói szónoki tehetsége, előkelő szeretetreméltó- sága és kedves agilitása — nekünk, magya­roknak. mindnyájunknak büszkeségére — oly határtalan tiszteletet szerzett mindenfelé, ahol ismerik. Eljött a klasszikusan szép angol Dickinson és Ruyssen tanár, az unió főtit­kára, akinek mindenre van gond.ia és aki mindenütt ott van. Megérkeztek Aulard pá­risi professzor, Henessy francia 'képviselő és Dumas, Franciaország legfelsőbb államügyé­szének helyettese, továbbá Berzeviczy Al­bert, a magyar tudomány büszkesége és Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügymi­niszter. Heyking báró. az észtországi német nemzeti kisebbség ismert védelmezője, Lap- radelle. a Sorbonne hires nemzetközjogi ta­nára. Dávid Davies angol ezredes. Mens- dorff-Pouichy gróf, a monarchia volt londoni követe és az elegáns Bernstoríí gróf, aki a néniét birodalmat képviselte a háború alatt Washingtonban. Ez alkalommal a hivatalos népszövetség is kiküldte a maga megbízott­ját és ezzel különös súlyt adott a kongresz- szusnak. Radziwill hercegnő jött el a népszö­vetség részéről, tnig William Martin a nem­zetközi munkahivatalt képviseli. Végül a vendéglátó osztrák liga élén tevékenykednek Dumba Konstantin, a monarchia - volt wa­shingtoni követe és Redlich József volt oszt­rák miniszter. A cseh-szlovák köztársaságból is elég erősen vonultunk föl. A csehek közül Brabe- cet, az ismert nemzeti demokrata szenátort és Sir óvj- egyetemi tanárt láttuk csak eddig. Inkább a bécsi cseheket és az ausztriai szlo­véneket tolják előtérbe, akik közül az előb­bieket Klimes, Bécs városának tanácsosa, az utóbbiakat pedig Kantor Artúr dr. képviseli. •4, vümetpk delegációját Medinger képviselő vezeti, tagjai: Cermak és Hillebrand szociál­demokrata képviselő, Mayr-Harting keresz­tényszociális szenátor. Epstein Leó dr. és Aulb Mária, á;liga titkárai,' Ranekberg Hen­rik; egyetemi táriáf és'Raiffenstuhl Harry gyáros. A magyar népszövetségi liga kicsiny delegációjában Szüllő Géza, mint rendes tag, e sorok.Írója pedig mint póttag szerepel. Magyarországból Apponjdn, Berzevi- czyn es Gratzon kívül megjelentek: Giess­wein Sándor, Ludwig Ernő főkonzul, Boér Elek egjT'etenii tanár, Paikert Alajos és Póka- Pivny Béla miniszteri tanácsosok. Vermes Béla volt képviselő és Horváth Jenő tanár. Az ünnepi megnyitás Adelsvaerd báró meleg üdvözlő beszé­dével kezdődött meg az ünnepi közgyűlés. Azután Dumba Konstantin, mint az osztrák népszövetségi liga elnöke, majd Grünberger külügyminiszter üdvözölte a kongresszus tagjait. Az ezután következő szónokok a nép- szövetségi eszme jelentőségét domborítot­ták ki. Haínisch elnöknél Délben tizenkét órakor a Ballhausplaíz hires külügyminiszteri palotájának fogadó­termében gyülekeztek a delegátusok. Pár percnyi várakozás után a külügyminiszter és egy magasrangu hivatalnok kíséretében be­lépett a terembe Haiuisch Mihály, az osztrák köztársaság elnöke. Hatalmas alakját nem görnyesztetíe el a magas kor, de .szaka II- övezte arcára fájdalmas barázdákat rajzolt az elmúlt esztendők szörnyű ecsete. Adels­vaerd elnök köszönte meg az államfőnek a vendégszeretetet, amelyben az uniónak része van. Beszédéből különösen az a mondat kapta meg a figyelmünket, amely arról szó­lott, hogj-' azok a népek, amelyek valamikor 1 elnyomatásról panaszkodtak, ma hasonló bű­nökbe esnek. Az elnök kéziratból olvasta föl üdvözlését és köszönetét, majd cerclet tar­tott és az unió vezető tagjaival hosszasab­ban elbeszélgetett. Kisebb csoportok alakul­tak, volt alkalmunk a magunk panaszaira is fölhívni a nyugati államok képviselőit. A ballhausplatzi termekben élénk volt a sürgés­forgás, amelynek zajában a késő barokkon miliő egjr pillanatra föidézte bennünk Kau- nitz, Metternich, Andrássy és a palota más nagy lakóinak emlékét... A kisebbségi bizottság munkája Délutár^ három órakor a bizottságok máris megkezdték a munkájukat. Az érdek­J teiÁf'TU L­l-sáÉE, Prága, kedd, 1923 junius 26, 7}(£^&R 44tF?T/1>7> ÜSS® JmJ. MMM — Sürgönyeim:'Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő; PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents