Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-18 / 111. (264.) szám

Sülyedő hajó. (fi.) Prága, május 17. A parlamenti üzem vontatott működé­sében ismét zökkenő állott be. A képviselő­ház tavaszi ülésszaka, amelynek oly sok föl­adattal kellett volna megbirkóznia, négyheti próbálkozás után zátonyra futott. A tör­vényhozókat időnek előtte szabadságra küldték, mert nem tudtak nekik munkát adni. Mig tavaly és tavalyelőtt — igaz, hogy csak újabb és újabb olajozások után — a legfor­róbb nyári kánikulában is működésben tud­ták tartani a törvényhozótestületek gépeze­tét, addig ezidén már május első napjaiban tanácstalanul állottak a szerelők. Amit mi már régen előre megmondtunk, bekövetke­zett: a cseh nemzeti koalíció a benne foko­zatosan kiélesedő személyi és tárgyi ellen­tétek miatt képtelenné vált az alkotó mun­kára. IS Svehla ->. al kabinetjét parádés nagy­kabinetnek i3a';zték. A cseh és a csehekhez huzó szlov. j 7 tok legmarkánsabb vezető­egyénisége,.'„a .‘dkitották meg az tíj kor­mányt, ar . . ^ ; gerincét Svehla, Rasin és Srámek f alkotta. Ez a háromlevelii lóhere í UC,nem hozott szerencsét. Svehlána;^s, (f„sz rt az első napokban várat­lan akaüLyolkal kellett megküzdenie. A cseh nemzeti szocialista párt nyomban Svehla dezignáíása után leplezetlen kanapé­politikába kezdett és görcsösen ragaszko­dott a bársonyszékekhez. A miniszterelnök azt a módszert választotta a frond letöré­sére, amelyet valamikor Mazarin alkalma­zott: hirtelen eltűnt a látóhatárról, minde­nütt kerestette magát és csak akkor tűnt elő, amikor lényegtelen személyi változásokkal az ő eredeti miniszteri listáját fogadták el. Ezzel a trükkel megúszta a kellemetlen ese­tet, de a nyiltszemü megfigyelőnek már ak­kor is látnia kellett, hogy a nagykabinet egén viharfelhők tornyosulnak. Ez a prognó­zis be is vált A kormány hajója állandóan veszélyes szíriek között hányódott és a de­cemberi tisztviselői törvény előterjesztése után, a nemzeti szocialista matrózok láza­dása miatt, kis hijja, hogy meg nem fenek- Iett. Nemsokára ez után kezdte meg üdülési szabadságát a miniszterelnök, aki távollété­ben bizalmasára, Malypeir belügyminisz­terre bizta a kormány gyeplőjét. Az ötös­fogat nem engedelmeskedett az uj kocsisnak. Az egyik ló jobbra húzott, a másik balra; az egyik rohanvást akart előremenni, a másik csak szép lassan. A rendtörvény ostora egy darab ideig ugyan megfékezte a rakoncátlan csikókat, de amikor e törvényt megszavaz­ták, újból elölről kezdődött a komédia. Majd a néppárt rakoncátlankodott, majd a nem­zeti demokraták intrikáltak, maid a bankok miatt volt baj, majd meg másutt szorított a cipő. Svehla hosszú hónapok után most visszatért Prágába. Tőle várják a segítsé­get. az ő erős kezében bíznak, de annyi két­ségtelen, hogy Svehla nimbuszát erősen megtépázta kormányzásának hét hónapja. A kormány másik erősségét, Rasin Ala­jost kidöntötte a tragikus vég. Utódja: Becska Bogdán nem elégítette ki azokat a várakozásokat, amelyeket a koalíció és pártja hozzá fűztek. A Bohémia-bank ismert ügyében megindított vita nem végződött a miniszter győzelmével és csak idő kérdése, hogy mikor váltja föl uj ember a pénzügy- min isztérium paiotájában. Srámek, a triász harmadik tagja ellen is állandó támadásokat intéznek, római utjának eredménytelensége sokáig tehertétel marad számláján. Benesröl tudjuk, hogy a vele nem rokonszenvező Svehla csak magas körök kívánságára vette föl a kabinetjébe, azok az áskálódások pedig, amelyek ellene Kramár táborában érvényesülnek, annyira közismer­tek, hogy kár, volna őket részletezni. Stri- brny vasutügyi miniszter helyzetét is meg­rázkódtatta a május elsejei vasutassztrájk ügyében követett kapkodó magatartása. De minek szaporitanók a példákat. Alig van a kormánynak olyan tagja, akire valamilyen okból a többi párt nem neheztelne. A személyi ellentétek mögött sok eset­ben komoly elvi ellentétek rejlenek. Jelen­leg főként a szociális biztosítás és a va­gyondézsma kérdése áll az ellentétes érde­kek ütközőpontjában. A szociális biztosítás­sal a szociáldemokrata párt esztendők óta tartozik a munkásságnak, amelynek a forra­dalom utáni mámoros hangulatban e prob­léma gyors megoldását Ígérte. A szociálde­mokraták az agráriusok és a nemzeti de­mokraták miatt nem tudták beváltani az ígé­retüket. Habrman eljutott ugyan odáig, hogy a törvény tervezetét elkészítette, de a ter­vezettől a törvényig messze az ut és mi, akiknek elég okunk van arra, hogy tanús­kodjunk a koalíció Ígéreteiben, meg va­gyunk győződve arról, hogy a nemszocia­lista kormánypártok ellentállása miatt ebből a javaslatból sem lesz egyhamar törvény. A másik ütközőpont a vagyondézsma. A köz­vélemény egyre fokozódó nyomására a koa­líció polgári pártjai kénytelenek voltak pro­gramjukba fölvenni az igazságtalanul súlyos és a korona mai árfolyamával arányban nem álló vagyondézsma leszállítását. Még a szo­ciáldemokraták sem térhetnek ki a közvéle­mény követelése elől, de a jelszavak és a Prága, május 17. A jóvátételi bizottság keddi ülésén úgy határozott, hogy a magyar kérés tárgyalását május 23-ára, szerdára halasztja. Az elnapo­lást indítványt a bizottság angol képviselője tette meg. A jóvátételi bizottságnak szokás­számba menő eljárásából azonban bizonyos­sággal feltehető, hogy a délutáni ülés előtt a bizottsági tagok körében nemhivatalos esz­mecsere történt, amelynek során megállapí­tó tták az elhalasztás szükségességét, mert le- hetetelennek látszott, hogy a bizottság egy­hangú határozatban állapodjon meg. A Pesti Napló tudósítójával jól értesült helyről közlfk, hogy Franc5aország, Anglia, Olaszország és a kisantant elvben hajlandók Magyarországnak előzetesen köteleznie kell megkönnyíteni. A szövetségesek azonban nem értenek egyet azon feltételeknek a dol­gában, amelyek között Magyarországnak a tervezett kölcsönök felvételét lehetővé te­szik. A nézeteltérések kevésbé pnézügytech- nikai, mint inkább azok körül a feltételek kö­rül forognak fenn, amelyeknek teljesítésére Magyarországnak előeztesen köteleznie kell magát. Anglia a problémát főképpen pénz­ügyi üzletnek tekinti. Ez magyarázza meg azt a tényt, hogy Angsának nem lett volna sem­mi kifogása a kérdés gyors elintézése ellen, feltéve, hogy^ a szövetségesek osztották vol­na a nézetét. Ez azonban nem történt meg. A kisantant, amint az várható volt. bizonyos politikai aggodalmakat érvényesített és min­denekelőtt biztosítékokat követelt arra nézve, hogy Magyarország a kölcsönösszegeket nem használja hadfelszerelési célokra. A kisantant, főképpen Jugoszláviára való tekintettel, azt .is követelte, hogy a kölcsönösszeg egy részét jóvátételi célokra fordítsák. Ebben a kérdésben Olaszország, úgy látszik, egyetért a kisantanttal, mig másfelől azt az angol felfogást látszott támogatni, hogy nem szabad a kölcsönfelvételt politikai kikötésekkel megnehezíteni. A Pesti Napló párisi tudósítójának érte­sülése szerint Franciaország ugyanazon az szűkkeblű pártérdekek hatása alatt állva, legalább a csökkentés mértékénél fejtenek ki szívós ellentállást. Más differenciák is föl­merültek. Az agrárius párt erősen követeli a gabonavámok behozatalát, mig a nagyipart képviselő nemzeti demokraták ezt ellenzik és az ipari vámok mai standardját védelme­zik körömszakadtáig. A községi választási jog újabb ellentéteket támaszt és három föl­fogás köré csoportosítja a kormánypárti képviselőket. Az ünnepek rendje viszont a katolikus néppárt és a szociális pártok kö­zött vetette el a viszály magvát. Ha éhhez hozzávesszük a íiadikölcsönök kérdését, va­lamint a pénzügyi politika különböző meg­ítélését, akkor fogaimat alkothatunk ma­gunknak a koalició egész politikájának kao­tikus voltáról. A kép teljességének kedvéért meg kell említenünk a külpolitikai ellentéte­ket is, amelyeknek kifejezője az egyik olda­lon Benes, a másik oldalon pedig Kramár. Ezeknek az ellentéteknek ‘ következmé­nye a koalició és a parlament munkaképte­lensége. A cseh nemzeti koalició, amelyet csak a féktelen sovinizmus tart össze, való­ban megérett a bukásra, mert alkotni nem tud, egészséges eszméket termelni képtelen, a polgárok jólétét fölvirágoztatni nem tudja. A koalició megbuktatása az első étap. amely felé az ellenzéknek törekednie kell. A koalí­ció belső ellentétei ezt a törekvést csak megkönnyítik. állásponton van, mint a kisantant és ahoz is ragaszkodik, hogy a kölcsönösszeg felhasz­nálását a szövetségesek ellenőrizzék. A jóvátételi bizottság tegnapi ülésén az angol kiküldött azzal a megjegyzéssel okolta meg halasztó indítványát, hogy a szövetsége­seknek a határozathozatal előtt még behatóan tanuhnányozniok kell a problémát, hogy meg­egyezésre jussanak. A halasztás „hasznos elővigyázat** A Tetmps tegnapelötti száméiban — te­hát a bizottság határozata előtt — kifejtette^ hogy Francia őrs zágmiak semmi oka sincs el­lenezni ama pénzügyi műveleteket, amelye­ket a magyar kormány tervez, de Francia- ország nem akar különválni a kisantantbeli szövetségeseit ÖL Másrészt Franciaország szem előtt tartja, hogy a magyar kérés tel­jesítésével ne teremtsen precedenst Német­országnak. Amikor hitelműveletek előkészí­téséről van szó — írja a lap —, akkor vala­mennyi szövetségesnek egyesülten kell ugyanazon a területen közreműködnie. Ha­sonló megfontolásokat táplálnak a lap sze­rint az olaszok is, ákilk úgy látszik szívesen elhalasztanák a magyar kérdés végleges megvizsgálását. A halasztás hasznos elővigyázat lenne ab­ból a szempontból is, hogy Bethlen okos politikájának sikere biztosítva legyen. Ha a jóvátétel bizottság a döntés el­odázása mellett foglalnia állásit, ezért egyet­len francia sem róhatna meg. A Ternps köz­leményéhez a tegnap déli Magyar Hírlap hozzáfűzi, hogy a közleményből a magyar politika mértékadó körei megelégedéssel ál­lapíthatják meg azt az örvendetes tényt, hogy Franciaország átérzi Magyarország hely­zetének súlyosságát és kész a magyar kormány kérését teljesíteni. Hogy Fran­ciaország a kisantantra tekintettel kivan lenni, ezt természetesnek találják, de nem következtetnek ebből arra, hogy a kér­désben a kisantant álláspontjának kell ér­vényesülnie. Sőt ellenkezően látják a hely­zetet: Franciaországnak, mely meggyőző­dött a Magyarországnak adandó segítség szükségességéről, a kisantantra oly irányú befolyást kell gyakorolnia, hogy az segít­se keresztülvinni és érvényesíteni a he­lyesnek talált francia álláspontot. Mussolini és a döntés $ A ‘ jóvátétel bizottság elodázó határoza­tához jelentős és érdekes megvilágításit ad a Rómában megjelenő Sbaimpa, amely kifejti, hogy a magyar kérés fölötti döntés csak ak­kor történhetik meg, ha a bizottságban résztvevő olasz delegátus megkapta pontos instrukcióit. A bizottság olasz, tagja ugyanis megkapta az általános 'utasításokat, ame­lyek szerint a Magyarországra nézve ked­vezőbb módozat mellett kell állást foglalnia, de Mussolini súlyt helyez arra, hogy végle­ges utasításait csak a Bethlennel és Kál- layvaíl folytatott tanácskozásai után jut- tassa e! a jóvátételi bizottságban részt­vevő olasz delegátushoz. Ez a húr arra vall, hogy a magyar kérés fölötti döntés elhalasztása az olasz delegátus kérésére történt- A Párásból érkező hírek szerint valószínű, hogy szerdáiig kompro­misszum jön létre a francia s ®z oiasz-anigoí fölfogás között Angol támadás Franciaország ellen Mindezeken kívül fölötte érdiékes, hogy, az angol sajtó változatlanul élénken fogüal- kozik a magyar kérdéssel s néhány lap vá­laszol a kiisantamtnak a magyar költség- vetéssé í szemben felhozott kifogásaira. A Manchester Guardian szerint a kisantant ama kifogása, hogy a magyar költségvetés egyes tételei Magyarország titkos fegyver­kezését szolgálják, nem felelhet m.eg a való­ságnak, mert a költségvetés a jóvátételi bi­zottság előtt fekszik és Magyarországon az állami kiadások egyetlen tételét sem leheí eltitkolni. A Daily Chrooieie vezércikkben fordul Franciaország és a kisantant ellen s azt Írja, hogy a jóvátételi bizottságban ob- sitrukciót űznek, hogy meghiúsítsák a Ma­gyarország javát szolgáló angol-olasz tervet. A lap szerint az angol politikai 'körökben élénk érdeklődést tanúsítanak Magyarország újjáépítése iránt s a brit kormány támogató törekvését úgy fogják fel, hogy az elhárító rendszabály akar lenni Franciaország igye­kezetével szemben, amellyel a kisantant terveit támogatja. * A mai napon kétségkívül Bethlen és Kállay római tartózkodása a legjelentősebb esemény a magyar kérdéssel összefüggően. Erről s a magyar kormány akciójával kap­csolatos eseményekről ma ezeket a távirati és telefon jelentéseke t kaptuk: Bethlen és Kállay római tanácskozásai. Róma, május 17. (Saját tudósítónk távirata.) Bethlen Ist­ván gróf magyar miniszterelnök — mint már jelentettem — kedden reggel Khuen-Héder- váry követség! tanácsos kíséretében megér­kezett Rómába. A pályaudvaron Somssich gróf vatikáni és Nemes gróf kvirináli köve­tek. valamint Castegnetto budapesti olasz követ, Giannini külügyminisztériumi sajtófő­100 eseti-síi. Koronáért fizettek ma, május 17-én; Zürichben(S^)l6.5375 svájci frankot Budapesten 15 550.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 140000.-— német márkát BerfiiEen wmwmmw See«Iwe2Eífr©n li€al«i«in€i!® efiföre. Az olasz király dezsőnéi adott a magyar miniszterelnök tiszteletére- — Tanácskozás Mussolinival. — Az olasz-magyar kereskedelmi szerződés előkészítése, — A jóvátételi bizottság keddi ülésének háttere. CfdrűrtiT *— m Prága, péntek, 1923 május 18. M¥ bW jfX - m - .. . - mm. _____ Előfizetési árak bel- és külföldön. a fmfm é7ff'> Jw a §M 9 / V és sár JMmsnwMBr SS m B mr^mr B -szerkesztőség-. Prág.u, sts­fi ■S&y J? sül & JalT 1® fflH dRF Sk Jw IBS jgB #jffKaSl Mg pánská-ulioe 40. I. Telefon: 30349. W U SMM mJK/ IkSy Ofötr dfr, gá— Sürgönyeim: Hírlap, Prahn. ­X szlovenszkál és Rnszlnszhöl szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: d Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents