Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-27 / 118. (270.) szám
Államok szolidaritása. (fi.) Prága, május 26. Bethlen István gróf kétségtelenül nem közepes tehetségű államférfin. Az a két esztendő, amióta Magyarország ügyeit intézi, szinte hétröl-hétre a legnehezebb föladatok elé áhította. A nyugatmagyarországi bonyodalom, az 1921 októberében lezajlott események, a kisantant: állandó, gyiilölehfcelteijes gáncsoskodása, amely ebben az esztendőben is két, a középeurópai helyzetre jellemző konfliktust idézett elő, próbára tették volna a legügyesebb diplomata képességeit is. A gyakran lényegbe vágó alkotmányjogi kérdések körül forgó éles belpolitikai harc pedig, amely néha még a saját pártjában is heves támadásokat váltott ki ellene, szakadatlan erőpróbát jelentettek a politikai taktikus számára. Bethlen e veszélyes szirtek között biztos kézzel vezette az állam hajóját. Nagy ősétől, a XVII. század egyik legnagyobb diplomatájától örökölt képességeit, amelyeknek kifejlődéséhez nagyban hozzájárult az erdélyi kitűnő politikai iskola, zord időkben állította nemzete szolgálatába, amiért politikai ellenfelei is tisztelettel hajolnak meg előtte. Ha Louis Eisenmarm, a cseh-szlovák külügyi propaganda egyik legjelentősebb exponense e napokban „Tisza redtvivus“-nak nevezte Bethlent, úgy ez olyan epiteton, amelyet még azok is, akik nem Tiszát tekintik a uta- gyar politikus ideáljának, a legnagyobb bóknak fognak venni. Az elmúlt hetekben ismét nem hétköznapi föladat várt ia magyar kormány fejére, amikor Kállay Tibor pénzügyminiszterrel elindult az európai nagyhatalmak fővárosaiba, hogy segítséget kérjen Magyarország gazdasági újjáépítéséhez. Belpolitikai ellenzékének belátó megfontoltságára vall, hogy ennek az útnak tartamára hozzájárult ahhoz, hogy Budapesten kitűzzék a treuga Dei, a politikai béke fehér zászlaját. A hányt-vetett ország közvéleménye egységes frontba sorakozva és visszafojtott lélegzettel szemlélte első felelős politikusának külföldi szereplését. A Szajna partjáról az első napokban lehangoló híreket hozott a távi ró drótja, de amikor a Themze és a Tiberis felől biztató jelentések érkeztek, az aggodalmat csakhamar fölváltotta az öröm érzése. Bethlen István tagadhatatlanul olyan kitüntető fogadtai- tásban részesült különösen Londonban és Rómában, hogy országa joggal tekinthetett büszkeséggel távollévő miniszterelnökére. Az első halasztás után megjött a jóvátétel bizottság határozata. Ennek a határozatnak sorsát a bizottság francia elnöke döntötte el, akire a véletlen szeszélyéből az a felelősséggel teljes föladat hárult, hogy legjobb lel'kiismerete szerint határozzon egy ország sorsdöntő kéréséről. Barthou — ami különben nem volt meglepetés — Anglia és Olaszország kedvezőbb javaslatával szemben Franciaország és a kisantant államainak kevésbbé előnyös indítványa mellett szavazott. A jóvátételt bizottságnak ilyeténképpen létrejött határozata valamivel emdiébb, mint az eredeti francia—kisantant-javaslat, mert írem mondja ki, hogy a kölcsön egy részét a jóvátételi fizetésekre kell fordítani, másfelől azonban azt a — nézetünk szerint a népszövetségi eszmével ellenkező — rendelkezést tartalmazza, hogy Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetét a jóvátételi bizottságnak egy albizottsága fogja megvizsgálni, nem pedig — amint az angolok és olaszok óhajtották — a népszövetségnek egy külön komissziója. A jóvátételi bizottságnak szerdai döntése. után pénzügyi tekintetben kétségtelenül nehezebbé válik a kölcsönszerzési művelet gyors lebonyolítása, amely az- angol—olasz javaslat elfogadása esetében sokkal simábban mehetett volna végbe. Azonban a kérdésnek nemcsak tisztán pénzügyi, de elsőrendű politikai jelentősége is van. Egy budapesti lap helyesen mutat rá arra, hogy a párisi határozat „a politikai alap tekintetében nagyon örvendetes". Az elmúlt hetekben lefolyt tárgyalások során ugyanis kifejezésre jutott, hogy Anglia és Olaszország hathatósan támogatja Magyarországot. E két hatalmas országnak rokonszenve pedig közvetve máris érvényesült, mert alig hihető, hogy a kisantant kormányai a trianoni szerződés 180. cikkében elrendelt zálogjogok föloldásához elvben hozzájárultak volna, ha Albion és Itália nem állottak volna Magyarország háta mögött. Ez az a politikai tanulság, amit az elmúlt hetek eseményeiből le kell vonnunk. A londoni lapoknak a szerdai határozathoz fűzött kommentárjai és főként a Times legutóbbi oikke ezt a benyomásunkat megerő- siti. Mivel pedig Baldwin, az uj angol premier, kevéssel a kineveztetése előtt választói előtt mondott beszédében a rokonszenv hangján nyilatkozott Magyarországról és mivel a City, amelynek politikai exponense a Baldwin kormánya, közelről van érdekelve a magyar kölcsönben, meg lehetünk győződve arról, hogy az uj angol kormány érája csak fokozni fogja ezt az irányzatot. Franciaország állásfoglalását elsősorban arra kell visszavezetni, hogy a Quai cfOrsay tekintettel van a kisantanttal kötött szövetségére. így tehát a párisi határozat végső elemzésben a kis antantnak és spiritus recto- rának: Berkesnek kénytelen-kelletlen fogam- zott akaratából született meg. .Tói tudjuk, hogy Benes nem szívesen járult hozzá a párisi határozatban foglalt kompromisszumhoz és számos körülményből aira a meggyőzőBerlin, május 26. (Saját tudósitónktól.) Egy angol politikai személyiségtől, aki most tért vissza Londonból Berlinbe és akinek alkalma volt Londonban elutazása előtt lord Curzonnal beszélgetnie, ma tudósítóijuk előtt kijelentette, hogy a londoni külügyi hivatal bizonyos idegességgel szemléli a ruhrvidéki események legújabb fejleményeit. Lord Carzon — mondotta az angol politikus — nem nézheti hossza ideig mint semleges szemlélő ezt a játékot. Már csak az angol belpolitika szempontjából is elfogadhatatlan lenne az Angliában uralkodó konzervatív pártra a kommunista mozgalmaknak minden kiterjesztése, akár francia segitséggel történik ez, akár anélkül, mert az ily irányú fejlemények az angol külügyi politikát uj stádiumba szorítanák. Londonban arra tettek figyelmessé — mondotta informátorunk —, hogy ezek a kommunista zavargások legalább is a franciák hallgatólagos beleegyezésével keletkezhettek. Eme fejlemények ahhoz vezethetnek, hogy Anglia még jobban eltávolodik Franciaországtól és taA német nagyipari körökből szerzett értesüléseim alapján jelentem, hogy a küszöbön álló német ajánlat nem fog egy határozott összeget tartalmazni. A legutóbbi javaslatban felajánlott összeg újbóli felajánlása céltalan lenne és a javaslat számjegyeinek növelése a mértékadó körök felfogása szerint nem várható. Az összeg nagysága csak a többi kérdéssel együtt rendezhető. A legfontosabb désre kellett jutnunk, hogy meghiúsítani igyekszik a kölcsönre vonatkozó kérés teljesítését. Külügyminiszterünknek ezt az eljárását helyeselni nem tudjuk. Mert amiként az egyének és osztályok életében érvénye- | sül a társadalmi szolidaritás törvénye: úgy | az államok mindegyike is függ a másiktól és pedig annál fokozottabb mértékben, minél közelebb feküsznek egymáshoz és minél közvetlenebb- az érintkezésük. Magyarország pénzügyi helyzete sem lehet közömbös a cseh-szlovák köztársaság gazdasági helyzetére és e szomszédos országnak talpraálli- tása érdeke a cseh-szlovák köztársaságnak is, sőt elsősorban a cseh-szlovák köztársaságnak, mert Magyarország teljes anyagi romlása magával rántaná a cseh-szlovák államot is, amelynek szlovenszkói és ruszin- szkói ipara is azért' került a lejtőre, mert Magyarország pénzügyi helyzete és ennek következtében pénze már eddig is annyira leromlott. Minden érzelmi momentumtól eltekintve, tisztán a gazdasági célszerűség szempontjából nekünk, mint a cseh-szlovák köztársaság állampolgárainak, az az óhajtásunk, hogy Benes ebben a kérdésben is több előzékenységet tanúsítson a szomszédos ország iránt. Pár nappal ezelőtt a magyar nemzetgyűlés alelnöke itt Prágában egy pohárköszöntőjében azt kívánta, hogy a háború szomorú örökségét, a gyülölséget szereljék le. Valóban, a cseh-szlovák köztársaság ,1 .osságának túlnyomó többsége is ezt kívánja és ezért nem nézi jó szemmel, ha a Hradzsin minden alkalmat megragad, hogy Magyarország gyógyulását késleltesse. Ián éppen ezért uralkodik a londoni hivatalos körökben és azokban a berlini diplomatakörökben, melyek Londonnal érintkeznek, megoszlott vélemény arról, hogy a Ruhr-probléma és a jóvátételek fölötti tárgyalások elé Igen pesszimisztikusan lehet tekinteni. Berlini diplomáciai körökből közelebbről diplomáciai informátorunktól azt a fölvilágo- sitást nyertem, hogy az uj német javaslat sorsa kevésbé reményteljes. Franciaország politikai szándékain egy német jegyzék nüanszbeli változatossága semmit sem változtathat és ez a diplomáciai személyiség, aki semmiképpen sem tekinthető angolbarát- nak, a helyzet kulcsát Anglia kezében látja, mert reményt csak arra lehet építeni, hogy Anglia idejekorán fölismeri a Németország bolsevizálása nyomán fenyegető veszedelmet. Semleges diplomaták is olyértelmü híreket kaptak kormányaiktól, hogy a francia politika magatartása az utóbbi, hetekben oly világosan domborodott ki, hogy egy német jegyzéktől, legyen ez bármilyen is, a feszültség megszűnte nem várható. kérdés most állandó segélyforrásokat találni és hogy ezek a segélyforrások a megfelelő biztosítékok nyújtása mellett elfogadhatók legyenek. A külföldön általános az a vélemény, hogy a német nagyipari vállalatok tulajdonosai, a nagybirtokosok és a pénzemberek nem akarnak áldozatokat hozni. Ez a feltevés helytelen. A német ipar vagy jobban mondva a német 'tulajdon természetesnek tartja, hogy minden áldozatot meghozzon, ha ezzel a Rulürvidéik megszállásának végec vethet és ha ezzel alapját vetheti rrreg a közös' munkának. A nemzetközi kölcsön gondolata keresztül vSie tét! ennek látszik. Az uj német javaidat ezért inkább Németország gazdasági teljesitöképességén és a jóvátételi számla törlesztését szolgáló gazdasági szállításoko« ala-pul. A német ipar teljesítményét és teljesítőképességének a fokozását minden körülményeik között ni cg kell őrizni és elő kell segíteni. A német diplomácia eddig niem ért el semmit. Ez nem a diplomácia hibája, hanem annak a következménye, hogy az antanthatalmak a német jóvátétel segitségéveL akarják világpolitikai üzleteiket lebonyolítani. Ennek a következményeit elsősorban a német ipar viselné. Sokkal célszerűbb lemse, ha a gazdasági kérdések megoldását nem politikai eszközökkel kísérelnék meg, hanem a gazdasági tárgyalások utján alapoznák meg a politikai megértés épületét. A német jegyzéket nem szabad hogy az a sors érje, hogy Franciaország csak a politikai szempontokat nézve azt elutasítsa. Anglia gazdasági téren kívánja fokozni az ajánlatot, tekintet nélkül a francia politikára. Eiz annyit jelent, hogy Németország minden politikai biztosíték nélkül gazdaságikig lekötné magát. Ez a pont a mai helyzet legfontosabb problémája, amely minden pártra, még a szocialistákra is, egyformán nagyjelentőségű. A külföld és különösen Anglia közvéleménye az első német javaslatról azt mondotta, hogy hiányzik belőle a német ipar garanciája. Ez tévedés, mert a német ipar úgy most, mint azelőtt a haza érdekében minden áldozatra hajlandó. Csak arról lehet szó, hogy ezt a hajlandóságát szabatosabban kell kör vonatozni a. Ezt a körvonalozást a nagy gazdasági egyesületek képviselői a kormánnyal5 folytatott tárgyalásaik után fog- iák megejteni. _________Dahno Carnevaüi. A Venkov védelmébe veszi a zsupa- rendszert. A Venkov úgy véli, hogy a „nagy- zsuparendszer fiaskójáról szó sem lehet". Az egyetlen komoly kifogás a miniszterelnök lapja szerint csak a szükséges helyiségek hiánya. Ezt a kérdést azonban a tervbevett háromszázötven lakás építésével, amelyre harminckilenc millió koronát irányoztak elő, meg fogják oldani. Szükségesnek tartja a decentralizálást különösen a három keleti zsupában, mert a tátraaljai nagyzsupa területén Szepesmegye és Gömörmegye között nagyon rossz az összeköttetés. A közlekedési bajokon — úgy hiszi — uj vasutak építésével és autóbuszjáratokkal fognak segi- teni. Végül kívánatosnak tartja, hogy a történelmi országokban is bevezessék a zsupa- rendszert, ami jelentékeny lépés lenne az unifikáció Utján. — Mi úgy hisszük, hogy a szlovenszkói viszonyok megbirálására az ottani lakosság illetékes, nem pedig a Venkov prágai redakciója, amelynek halvány fogalma sincs a szlovenszkói állapotokról. 'Scotus Vtafor kassai tartózkodása. Kassai tudósi tónk jeleníti telefonon: Scotus Vliator ma délelőtt folytatta látogatásait a helyi hatóságok fejeinél és ma délután kezdte meig tanácskozásait a magyar pártok vezetőivel is. 100 cseh-szl. b#r©náéri fizettek ma, május 26-án: Zürichben 16.555svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 166500.— német márkát Angiit idegesen szemléit a rnisniűekl kommanlsta zavargásodat A zavargások Franciaország hallgatólagos beleegyezésével keletkeztek. Érdekes diplomáciai nyilatkozatok a Prágai Magyar Hirlap részére. M ü nciitef javaslat non fog megüafarozoft összegei fölajánlani. A nemzetköz? kölcsön keresztülvihetetlen. — A gazdasági tárgyalások imperatívusza. tÁW Prága, vasárnap, 1923 május 27. _____ __________ijjr mf _ - . - _ - Előfizetési árat bel- én külföldön. Vk 3ürjfXM%w — Sürgönyeim: Hirlap, Praha. \ szlovenszkói és Rnszlnszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztőt A Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
