Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-25 / 116. (268.) szám

Péntek, május 25. 3 BI®SÍH€K£» S®^€BdfáÍ€ <■ f €®w#t©íeBi döniését Bethlen beszámolt a sajtónak külföldi utjáróL Apponyi, Dréhr és Beck nyilatkoznak a döntésről. — Az angol és olasz delegátus az albizottság javaslata ellen szavazott. Paris, május 23. (A cseh-szlovák sajtóiroda jelentése.) A jóvátétel! bizottság ma döntött a külföldi köl­csönre vonatkozó magyar kérés ügyében és pedig Franciaország és a kisantant által for- raidázott javaslat értelmében. A jóvátétel! bizottság tudomására adja a magyar kor­mánynak, bár nem utasitja el annak lehető­ségét, hogy a jóvátételi elsőbbségi jogok föl­oldását mérlegelje, végleges döntést csak az esetben hozhat, ha Magyarország a kölcsönre vonatkozó konkrét javaslatot terjeszt elő. A bizottság már előre figyelmeztet arra, hogy a beleegyezés csak a következő föltételek mellett történhetik: 1. A kölcsön egy részét a magyar jóvá­tételek fizetésére kell fölhasználni. 2. Magyarország elegendő biztosítékot nyújt és beleegyezik annak ellenőrzésébe, hogy a kölcsönnek az a része, amelyet Ma­gyarországnak pénzügyei helyreállítására hagynak meg, akként használtaik fői, hogy Magyarország megszerzi a jóvátételek meg­fizetésének lehetőségét. 3. A magyar kormányt fölhívják, hogy a békeszerződés intézkedéseinek tekintetében a legjobb szándékát nyilvánítsa és figyelmez­tetik, hogy a bizottság a kölcsön végleges engedélyezésénél tekintettel lesz arra, hogy Magyarország ennek a fölhívásnak m3y mér­tékben tesz eleget. 4. A jóvátételi bizottság egyidejűén külön bizottságot küld Budapestre, amelynek föl­adata Magyarország gazdasági és pénzügyi viszonyait tanulmányozni. Páris, május 24. (MTI.) A jóvátételi bizottság tegnapi ülésén elhatározta, hogy a Magyarország bizonyos jövedelmeire szóló zálogjogok ideiglenes felfüggesztésétől, mint a kölcsön garanciájára vonatkozó magyar kívánság elöl nem zárkózik eJ, továbbá, hogy haladéktalanul bizottságot küld Ma­gyarországba, amely megvizsgálja az or­szág gazdasági és pénzügyi helyzetét. A bi­zottság végül fölszólítja Magyarországot, hogy a békeszerződésből származó terheiket rendesen fizesse és hajtsa végre a többi rendeHtezést is, amelyek nem jelentenek pénzügyi terheket. Budapest, május 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Havas ügynökség hivatalos jelentése a jóvátételi bizottság döntéséről ma délben érkezett ide és a jelentés szerint a francia és a kisantant megbízott az albizottság javaslata mellett, az angol és olasz megbízott a javaslat ellen szavazott, úgy hogy az elnök döntő szava­zata emelte érvényre az albizottság javas­latát. rajait aaiaazlia — Bethlen a numerusz MauzuszróL — Budapest, május 24. (Budapesti szerfcesztőség Link telei omjetenitéise.) 'A Pesti Hírlap munkatársa megkérdezte Bethlent, hogy a kisantant nehézségeiket gördített-e misszi­ója' elé. Bethlen a kővetkezőket mondatta: — A klsantantnak ehez a kérdéshez, amit most tárgyalunk, csak közvetve van hozzászó­lása, amennyiben a kisantant egyik tagja mint szavazó tag vesz részt a jóvátételi bizottság egyik albizottságában, — Ellátogat-e, Kegyelmes Ur Prágáiba, Bel- grádba és Bukarestbe, mint azt hiresztelik? — Párisba azért mentem, hogy a jóváté­teli bizottsággal a zálogjogok felfüggesztése ügyében tárgyaljak. Ez volt az utazásom egyik céija. A másik célja az volt. hogy a nagyhatal­mak kormányainál bemutatkozzam, illetve sze­mélyes kapcsolatot teremtsek a nagyhatalmaik vezető államférfiaival. Mindkét célom elinté- zét, Illetve befejezést nyert. Ma tehát semmiféle további utazásról nincs szó. A kisantant fővá­rosaiba sohasem terveztem utazást és csodál­kozva hallom, hogy egyik-másik lap belgrádi, prágai és bukaresti utazásom tervéről ad hírt. megjelenítés, a plasztikus ábrázolás gyönyö­rűségéről. Ezért persze sokszor elragadja a szó, a kép mámora. Logikus (és unalmas) fejtegetések helyett szívesebben választja a kontrasztokkal, kivált .maró gúnnyal valló in­tuitív kifejezést. Vitatkozásnál legtöbbször a reductio ad absardtummal cáfol és bizonyít. Szabó Dezsőnél meg kei szók műink, hogy essayi't, értekezéseit is ugv olvassuk, mint szépirodalmai- Innen van, hogy akik művészetét nem értékelik, vagy nem intel­lektuális irodalmi gourmamdok, szóval akik nagyobb fontosságot tulajdonítanak a tarta­lomnak, eszmének, mint ami azt megilleti, demagógiát látnak benuie. Pedig ha beszédé­ből kihámozzuk az objektív gondolatot (ami ugyan nagy kár, mert ahogy elmondja, úgy értékes), el kell ismerni, hogy tömérdek igazságot mond; és különösen az avult, ere­dendően rossz magyar esztétikában korszak­aink otó meglátásai vannak. Miként essayi: szépirodalom, úgy szép­irodalmi munkái agy-egy szándéle, akarat, cselekedet. Liraisága — a már említett káros hatáson kívül — itt is rengeteg értéket ad. Száguldó fantáziája, minden lélekbe s gon­dolatba való erős beleélési képessége, szeiz- mográfszerü érzékenysége: emberek, jelene­tek, tárgyak hangulatát, lelkét megérzi s konkrét formában közli velünk. De alakjai jellemzésénél is sok gyönyörűséget ad lárai- sága Szimpátiáját vagy antipátiáját nem na­gyon titkolja, de antipaíikuis hőseit sem ha­nyagéba el jobban, mint bármely más iró. Viszont szeretteivel együtt él, velük örül, véltük sir, velük haragszik. Nagy mesemondó, aki fiainak mesél kigyulva. meg elszomorod­va, nevetve és komolyan; éli meséje életét s közben leszűri a tanulságokat is. Vagy nagy-1 szerű történelemtanár, aki szájtátva bámuló i tanítványait szubjektív tűzzel ragadja magá-' vai, mikor lelkesedve vagy keserűn beszél; a magyar sorsról bűnökről, erényekről. Regé­nyeiben a szónokot épp úgy fel lehet ismerni, mint stílus álban- Hatásokkal is dolgozik és szceuíiroz. Idilik'uts képei épp ezért szebbek, sötét képei sötétebbek. mint ahogy igazak, mert mint lírikus és szónok ott meghatódva, itt szarkazmussal festi a hátteret. És csudá­latos, minden aktivitása és tendenciája dacá­ra is emberei a saját életüket élik; nem sakk­figurák. Az író alakjai való életének azonban csak az elmondásában túloz, de a lelkűket híven rajzolja, belső életüket önfeledten kö­veti. Ha valaki nála szeretné a fejét a falba verni, Szabó Dezső azt végre is hajtatja vele; ha valaki hajába kap, szeretné kitépni, Szabó Dezsőnél ki is tépi. Ha valakiben szeretet, mosoly, ölelés moccan — Szabó Dezső uj­jongva jelenői nekünk s mint egy .gyerek segít neki szeretni, kacagni, öleim. Eszembe jut a ballada meghatározása: ..tragédia dal­ban elbeszélve". Ilyesmi a Szabó Dezső epi­kája is. Ezért volt annyi vita tárgya az El­sőidért falu is, a Csodátok) s élet is. Pedig ha dogmamentesen és kellő szerénységgel át­engedjük magunkat a mii szépségeinek, be fyell ismernünk, hogy — ha nem is mindig az igaz életet — de mindig az élet igazságait írja. A magyar lelket és jellemet a Sárarany Íróján kívül senki nem látta ilyen élesen s ilyen mély perspektívában- De míg Móricz a páratlan Sáfránytól mindinkább távolodott (mert helytelen irányba csodálták el), Szabó Dezső egyre mélyebbre ás a magyar lélek­ben. Móricz zsenijébe a Nyugat és vidéke belopott sok ,,toui!tuir“-dogmát. Szabó Dezső nagy bátorsággal szakított a XX. század . ,k ultur te nn i n ológi á j áv al. j Legelőször Szabó Dezső szabadította | föl magát az alól a tragikus kontraszt alól, > amely egy század óta fölfalta minden nagy felvehető hallgatók számát, amely az egyes fe- lekezetek között a létekszám aránya szerint oszlik meg. A zsidók csak azért érzik jobban &) korlátozás súlyát, mert eddig a létekszám arányát meghaladó mértékben iratkoztak be a főiskolákba. — Ennek az volt a következménye, hogy a középosztály többi téteké zeteimek tagjai még jobban megérezték az ország válságát, ami az antiszemitizmus kirobbanásához vezetett. Az Atliramcc Israelite képviselői nyilatkozatomra tót felelték, hogy ha nincs rs szükség olyan nagy szánru intelligenciára, a diplomák megszerzé­sét mégis korlátlan mértékben kell lehetővé ten­ni és az élet döntse el, hogy ki lesz életképes. Erre tót válaszoltam: ez uj íelfordulásra vezet­ne. Magyar országnak pedig elég volt a forradal­makból és sokkal okosabb, há elejét vesszük a bajoknak. Azok tó urak, akik Magyarország részéről száz éven át a legnagyobb liberaliz­must tapasztalták és jótéteményeket élveztek, ekkor, amikor ez az ország bajba juto-tt, egyetlen egy lépést sem tettek az érdekünkben. Es nem is tesznek ma’ sem, amikor a magyar népet és a magyar intelligenciát üldözik. Önök nem kíván­hatják, hogy Magyarország a numerus klauzus el törlésével él ©térdekeit föláldozza. Önök azért mert Magyarországon antiszemitizmus támadt, jónak látták, hogy ezt az országot az ellenünk kifejtett propagandáikkal szerencsétlenségében még mélyebbre( nyom iáik. Ezt méltánytalanság­nak tartom és az ország addig, amiig ez meg nem változik, a maga utján fog tovább menni. Ha önök változtatnak a módszeren és Magyaror­szág igazságait fetesmeuijk és tea országunk megint talpra állhat, akkor tehet szó a mtme- rnsz Ikiauzusz megváltoztatásáról. Addig nem. M itelfnem i»eH5»€&lUÍl$€aÍ ftlH&tetelclMRK. Bethlen beszámolója a sajtó előtt. Budapest, május 24. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjeientése.) Több budapesti újságíró Bécsben beszállóid Bethlen István gróf miniszterelnök szaíonkocsijába és Bu- dapetre kísérte. A miniszterelnök az újságí­rók előtt ezeket jelentette ki: — A külföldön általános az benyomás, hogy Magyarország határozottan jó irányban' halad. Mindenütt meggyőződtem arról, hogy országunk külpolitikai helyzete lényegesen jobb, mint akkor volt amikor a békeszerző­dés volt napirenden. Azóta egészen másképp nézik és ítélik meg Magyarországot és ked­vező ténynek veszik, hogy Magyarországnak dlyan kormánya van, amely képes volt és képes lesz a rendet fenntartani és biztosítani. Nem akarom kormányomat érdemén felül dicsérni, de meg kell állapítanom ezt, mert a kútfődön ts ez az általános vélemény. A magyar nemzetben öntudatos nemzetet lát­nak. . — A legutóbbi három év eseményeiből a külföld azt a következtetést vonja le, hogy a magyar nemzet döntő tanujelét adta a rend helyreállítását célzó törekvéseinek. Magyar- ország ezzel határozottan kivívta magának a külföld rokonszenvét. Látjuk, hogy más országokban rengeteg a szociális baj és gyakoriak a társadalmi kirobbanások: sok a pénzügyi ingadozás és egyik sztrájk a mási­kat kergeti. Ezzel szemben Magyarországon nyűgödtabb a helyzet, amiben biztató ígére­tét látjuk annak, hogy országunk meg fog gyógyulni. — A külföld megbecsüli azt, hogy Ma- yarország egyenesen halad előre a naciona­lizmus utján, aminek főképpen az ad súlyt, hogy a nyugati államokban is általános a visszatérés a nemzeti eszmékhez. — Tudják, hogy a magyar nemzet ön­tudatosan küzd határozott célokért és nem hagyja magát beugratni ereiden kalandokba. Ez a titka annak, hogy engem és a pénz­ügyminisztert mindenütt szívesen és a megfelelő tisztelettel fogadtak. Hangsúlyo­zom, hogy csak jó impressziókról számol­hatok be. Lépten-nyomon éreztem, hogy bennem egyúttal a magyar nemzetet tisz­telték meg méltó módon. Ezen az utón to­vább mehetünk előre, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a személyes esz­mecserék és tárgyalások többet érnek, mint a hivatalos jegyzékek. — Kettős misszióra vállalkoztunk: egy­részt hivatalos lépéseket tettünk a jóvátételi bizottság előtt, másrészt informatív munkát végeztünk az ország érdekében és aziránt tájékozódtunk, nyélbe lehet-e ütni a magyar kölcsönt, ha a jóvátételi bizottságtól meg­kapjuk erre az előfeltételt. A kölcsön szem­pontjából főképpen az angol piac jön számí­tásba. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy az olasz, a francia és az amerikai pénzpiacokat nélkülözhetnők. Ne­kem az a felfogásom, hogy a magyar köl­csön csak a népszövetségen keresztül jöhet létre. A jóvátételi bizottság ugyanis bírói fórum és mint ilyen nem is foglalkozhat a kölcsönök bázisainak megteremtésével. Ezt a munkát csak a népszövetség pénzügyi bizottsága végezheti el eredményesen. Ez felülbírálja a magyar pénzügyminiszter pro- grammját, mint pártatlan fórum. Mi csak a népszövetség pénzügyi bizottságának a ha­tározatával léphetünk külföldi kapitalisták elé. Ha a külföldi pénzemberek látni fogják, hogy a kölcsönnek komoly alapja van, akkor annak elérése lehetséges lesz Az újságírók megemlítették, hogy bizo­nyos oldalról olyan híreket terjesztettek, amelyek azt mondják, hogy a zálogjogok feloldását és az azzal kapcsolatos külföldi kölcsön ügyét belpolitikai feltételekhez akar­ják kötni. A miniszterelnök erre határozottan kije­lentette, hogy a tárgyalások során belpolitikai vonatko­zása kérdések és politikai feltételek egyái­szeilemLinket. E kontraszt: a magyarság ke­leti determtnáltsága (pogánysága) — contra nyugati orientáció szükségszerűsége. E tra­gikus megosztottság most látszott a legrom- bolóbbiaak, mikor a legnagyobbat, Adyt is megőrölte. Nagyon tanulságos a magyar gondolat fejlődése különösen a XX. század­ban. Ady és Móricz mély pesszimizmusa on­nan ered, hogy nem láttak semmi módot arra, hogy a magyarságot a nyugati áram­latokba belekapcsolják. Ha zsenijük megmu­tatta nekik a magyar szépségeket, tudatuk legföljebb csak vigasztalónak ismerte el ten­ger „bűneink" mellett. Náluk nem volt két­séges, hogy az egyetlen ut. Nyugat ideoló­giáján át vezet. A probléma ugyanaz volt, mint ezelőtt ezer évvel: a Szent István prob­lémája. Lázasan kutattak a magyar lélekben lehetőségek után, melyek reményt adnának az újra aktuális nyugati orientációra. Egyre jobban kétségbeestek, mert erre remény nem volt. Ady, II. Józsefhez hasonlóan, élete vége felé kezdte egyre világosabban látni, amit zsenije már annyi gyönyörű — bár pesz- szimista — dalában megsejtett. Móricz még egyre ez irányban keres. Három századnyi mélyre ásott egy Bethlen Gábor után. Min­den hiába. Be kellett látni, hogy ezer év nem tudta nyugativá uniformizálni a magyart, késő volna újabb ezer évre bízni. Ez a ten­dencia különösen Móricz művészetére volt nagyon káros. Pedig övé az elsőség a nagy meglátásban, ő látta először Túri Danit, a pogány magyar héroszt. Még akkor intuitív volt s nem itatták át nyugati ideológiával. Azóta egyre szomorúdban, egyre értetleneb- bül tapossa szöges csizmával a magyar ugart. Túri Dani alig tíz év alatt Báthory Gáborrá silányodott. A tömeg, a magyar tö­meg pedig egyre utálatosabb, bomirtabb, át- kozottabb lesz regényeiben. Ö is, Ady is már-már csak a néhány kiváló egyessel, ma­gyar intellektuálisokkal, nyugatosokkal tar­tották a rokonságot s a tömeg számára csak 'korbácsuk maradt, no meg szerelmes szo­morúságuk, amit semmi ideológia nem ölhe­tett ki belőlük. Szabó Dezső Móricz elejtett fonalát vette föl. Ö az embert nem mint társadalmi ténye­zőt nézi elsősorban, nem a nyugati kulturcik- kek számára keres alkalmas piacot bennük, hanem tabuja rasa-lél ekkel, dogmátlanul nézi és látja őket. Az ember Szabó Dezsőnek: „(mint minden ember) — fenség — északfok, titok, idegenség — lidérces messzefény". (Ady.) Az ő embere egyetlen, páratlan indivi­duum, aki van és minden érte van, nem bű­nös, vagy erényes, nem bornirt, vagy intel­lektuális, hanem minden együtt, rosszaság, jóság, szerelem, szépség, akarat, dac — egyetlen, az életet magáért élő emberré ve­gyül, mint ahogy gyomor, fej. végtagok, szív, vér csak egyetlen isteni ént adnak ösz- szesen is. Senki sem jutott olyan közel a tömeg leikéhez, mint Szabó Dezső. Nála minden ember egyéniség; hősei nem állanak szemben a magyar „ugarral", sőt titánkodá­sok után oda térnek vissza, mint Böjté Já­nos, mint Szabó Pista. Szabó Dezső nem nyugodott bele abba a „csudálatos" vélet­lenbe, hogy ebből az állítólag bornirt fajtá­ból mégis annyi remek egyéniség termett... Fölkutatta azt a humuszt, az őket tennő föl­det. Es nem veszett kárba fáradsága. Gsu- dás, gazdag világra talált ott. Szépségekre, értékekre, nagy-nagy energiákra, mik ma még csak potenciálisok. Érthető elragadta­tása, fanatikus akarata, mellyel ezt a kincses bányát védi tollal, sajtóval, politikával. Ért­hető, ha rúg, harap, könyörög, kiabál — ha aktivista'. — Exoötenciájd fogadta Párásban as Aüfence Israelite képviselőit? — Igen, az Atliance Israelite képviselőit fo­gadtam. Ezek a rouimetrusz feliaiuzuisz ügyiében jöttek hozzám és anra kértek, hogy a numerus kkuuauszit eitöröHjem. Kérésükre azt feleltein, hogy ez kizáróan magyar ügy és hogy a Heg- naigyoibib sajnálatomra nem Vagyok abban a helyzetben, hogy kérésüket Mjesitbessieim. Megmagyaráztam nekik a helyzetet hogy Ma­gyarországira özönlött az eíszakadt területeik- nek úgyszólván egész magyar intekágencfálja. Ennek az lett a következménye, hogy Magyar- ország tud van zsúfolva olyan intelligens elemiek­kel, akiknek megélhetéséről ez a kicsi ország természetesn képtelen gondoskodni. Az meg teljesen lehetetten, hogy most műéig ráadásul háromszor-négyszer annyi diplomás embert ne­velünk, mint amennyire szükség lesz. Ennek a ténynek a belátása vezetett a numerusz klau­zusz behozatalára. A numerusz klauzusz állami érdek és egyformán sújtja az összes intelligens elemeiket. A törvényt tévesen értelmezik, te azt mondják, hogy az csak a zsidóság ellen irányul. A törvény általában korlátozza tó egyetemre , ■ —WWIIW^—IM 111—I—IH — i IIIIPIII III III——ll'IIIM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents