Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-20 / 113. (265.) szám
Vasárnap, május 20. tapasztalást szereztünk, amidőn valóra váltak a költő szavai: „Csak. a szegénynek nem hoz vágy a kínt.. Az emberek nagy tömege megtanulta vágyait, igényeit mérsékelni s ez a leszállított életstandard nem törte meg az embereket, hanem megacélozta életerejüket, izmosabbá tette akaraterejüket, felfrissítette munkakedvüket s a megegy- szerült körülmények között megmutatta az élet szépségét, kinyilatkoztatta a munka becsét. És csakugyan, a szellemi és fizikai munka megindult erőteljes lendülettel bárhova nézünk is: a konszolidáció befejeződött, teljes a rend. a megértés, a békesség és testvériesség szelleme tölti be a lelkeket. Persze, hogy a nagy világosságnak nagy az árnyéka is. A nehéz viszonyok között élő közép- osztály mellett még mindig igen sok a dőzsölő, mely lénynek megállapítása igen hamar megjelenik az itt időző idegenek ajkain is. Az eltolódott gazdasági viszonyok, az abnormális árhullámzás mellett sok az uj gazdag, az alulról feltörtető többé-kevésbé kívánatos elem, kik amily könnyen keresik, oly könnyen szórják el a milliókat s akik szomjas mohósággá! szívják magukba az éleit örömeit. De meg a hosszú háborútól s az utána következő öt izgalmas esztendőtől elcsigázott kedélyek nagyobb mértékben követetik meg a szellemi kultúrát — és meg kel" állapítani: ehhez olcsóbban jutnak, mint a testi kultúrához. A „Pa- nem et circensem“ érzülete a magyar fővárosban erősebb, mint valaha. Mintha az elgyötrött, de megacélosodott kedélyek lelki élményeket, szellemi fürdőt akarnának, hogy az irodalom, a művészet, az örök emberiesség ideáinak himpo- rában fürdessék le a vak sors porát-füstjet. Ennek az intenzív óhajnak megfelelően vett a magyar művészet erőteljesebb lendületet, hogy kielégítse az igénylők szellemi táplálékait. A könjrvnyomás legdrágább korszakában egymásután jelennek meg értékes magyar fők írásai, melyeket elismer s jó márkaként üdvözöl a világ minden elfogulatlan kritikája. Színdarabjaink Amerika tapsától hangosak s az Újvilág színház- ügynökei állandó vendégek a magyar bemutatókon. operetteken s komoly darabban, melyek minőségben kiálják a versenyt bármely világszin- padon. Uj, ízmos magyar tehetségek tűntek fel: Harsányi Kálmán, kinek „Ellák“-ja költői szépségekben gazdag monumentális alkotás, valamint Tóth László „Má!usfá“-ja becses ajándékai a magyar szellemnek. Közfeltünést keltett a „Hazajáró lélek"* című darabiával Zilahy Lajos, aki mert európai, modern lenni amellett, hogy a haladás mértékével mért művészi is tudott lenni s mindamellett izig-vérig magyar maradt. Hasonló kaliberű uj szinmüirónk az ittu Tersánszky Jenő. kiről még sokat fogunk hallani a külföldi kritikák után. Hogy kabaréink, egyéb színházaink épp olyan nívós darabokat produkálnak, mint aminőkben Párísban, Londonban vagy Rómában gyönyörködik a mulatni vágyó közönség: az egész természetes itthon mindenki előtt. Mit mondjunk a mi világhíres honfitársunkról, Lefhárról, kinek a Drótostót. Vig özvegy, Éva, Pacsirta, Cigányszerelem. Luxenburg grófja. Végre egyedül. Kék mazur stb. című darabjai után a napokban mutatta be a Kttály-Szinház leguiabb operettét, a „Sárga kabát“-ot. mehnek bájos melódiáit bizonyára rövidesen egész Pest énekelni fogja a sok ezernyi fonográffal együtt. Nem lehet elhallgatni, hogy a bécsi León Viktor szövegét Beöthy igazgató jelentékenyen átdolgozta. úgy hogy Lehár különbnek tartotta az eredeti librettónál is és fe’kérte Beöthy* egy ui operettszövegkönyv írására, amit az Unió öt színházának vezérigazgatója el is vállalt. Hangversenyeink — bár máskor ily időben csak az emlékek közé tartoznak — szép számban és állandóan nagv művészi és anyagi sikerrel zajlanak le. Ki kell emelnünk a pompás hangú Molnár Imrét, a régi magyar dalköltészet leghi- vatottabb int^roretátorát, ki a napokban német klasszikusokat és romantikusokat mutatott be s nem erős. de bámulatos haüékonv orgánumával, tökéletes muzikalitásával előadásának melegségével és sokszerüségével ezúttal is magával ragadta minden egyes hallgatóiát. Az Opera tájékáról meg kell emlékeznünk Schack Béláné dr és S. Schaok Marika „PiHangó- szerelem** címen bemutatott bnllet;éről. melyről a különböző lapok pártállásuk szerűit kiilönböző- kénp^n szó'ottak. de egyértelműen megegyeztek abban, hogy Schack Béláné poétikus szénségü szövegére S. Schaok Manka kongeniábs, melódia- gazdag s magas értékű muzsikát szerzett s bájos virágrege előadását mind:g telt ház részesíti zajos óvációkban. A Pillangószerelem fs kiröppen külföldre a több' magyar darabokkal — köptük Szilágyi Lász’ó órás sikerű .,Levendu1á“-iáv'il — i igv elmondhattuk. hogyha materiális importunk niftrs is számba vehető de a művelt v;lág előtt egvre kedvesebb szellemi importunk napról-napra növekszik és szerez tiszteletet és bersülést a ma^ gyár névnek. Vass Béla dr. (*) Magyar vlg’áték premierje Berlinben. Berlini szerkesztőségünk jelenti: Ruttkay György „Keringő* cimii vigiátékát a berl’ni Trianon-szin- házban nagy sikerrel mutatták be. (*) Zerkovltz-operett Milánóban. A milánói sajtó hízelgő módon adja tudtul, hogy nagy sikerrel került szinre a Teatro Fossatiban a La bombulla Preteria című operett. Az operett szövegét Carlo Lombardo irta inig zenéje a legsikeresebb Zerkovitz-számokból áll Vezérmotivnma a „Hulló falevél** és a slágerszárn ott is: „Nem tudom, tni az oka. tán a tavasz** Zerkovitz egyébként kedden Milánóba utazik, hogy jelen legyen operettjének egyik előadásán. (*) Mcnde Klári távozik a Földes-társulattól. Mint pozsonyi szinitudósilónk értesült, Mende Klári, akit Földes Dezső, a szlovenszkói magyar színházak uj igazgatója a volt Faragó-társulatból szerződtetett le szubret-tnek, most mindjárt a szezon elején megválik FöOdeséktöI. Távozásának oka az, hogy az igazgatóság mellőzte őt a Bajadér egyik főbb szerepében Mihályi Ideivel szemben. A színház napokig hirdette, hogy a Bajadér- operett első két előadásában Mari ette szerepét Mihályi, második két előadásában pedig Mende fogja játszani. Annái feltűnőbb az, hogy egyszerre visszavonták Menüétől a szerepet. Földes igazgató kijelentette tudósítónknak, hogy e lépésre őt Mihályinak a premiéren elért lázas siketre késztette. Mihályi Lici, aki a budapesti Vígszínház kedvelt tagja s aki egyelőre csak kéthavi szabadságidejére szerződött le Földeshez, mindenesetre nagy és megérdemelt sikert aratott pikáns szépségével, temperamentumos játékával és ragyogó táncaival. Mégis azt gondolják, hogy az igazgatóságnak ügyelnie kellett volna arra, hogy ne sértse meg Menüének művészi érzékenységét se. Mende Klárinak szintén nagy tehetsége van. a közönség szeretetébe fogadta s állandó szép, a csúcs felé törő fejlődését volt alkalma az elfogulatlan kritikának több ízben megállapítani. Épp ezért távozását a társulat veszteségének számlájára könyvelhetjük el. (P.) (#) Petőfi szavalóestély Berlinben. Berlini színházi munkatársunk jelenti: A magyarság igazán köszönettel tartozik Willi Neumann-Nordlin- gennek, a jónevii bécsi művésznek. Ez az ember egy hatalmas műsort állított össze Petőfi Sándor költeményeiből és sorra járja vele Németországot. Becsből jött Berlinbe, innét Hamburgba ment. Berlinben hatalmas plakátok hirdették az estélyt: Petőfi-Abend, zűr Jahrhundertfeier des Erciheitsdiohter 1848. A Köthenerstrassei Meister- Saa! terme szinültig megtelt előkelő közönséggel és Berlin viharos lelkesedéssel ünnepelte a szavaiét, a szavaién keresztül pedig a halhatatlan költőt. Szavalt Nördlingen Petőfi hazafias, szerelmi, családi költeményeiből, sőt egy részletet az „Apostol“-ból is. Buzgalma és szeretete, mellyel Petőfit visszaadni igyekezett, dicséretet és elismerést érdemel. Hogy sok versnek, különösen a népdaloknak az alaphangját csak nagy ritkán, vagy alig tudta megzenditeni, az nála, mint idegennél elég érthető. Szokatlanul uj és határozottan eredeti volt a „Szülőföldem** (Mein Wie- genlied) és a „CsatadaT* (Schlaehtlied) előadása. Az előbbinél a „Maikáferin, goldncs Ma:káíerin“ végsort a „Cserebogár** dallamára dúdolta, a másodiknál a recitálás gyorsaságát a maximumra fokozta és mintegy érzékeltette vele a harc izgalmát. Willi Neumann-NördÜngen értékes munkát végzett, lehetőleg egész Petőfit igyekezett adni. A magyarság hálás lehet neki odaadó, ritka művészi munkájáért. Érdeklődéssel nézü-'k tervezett prágai útja elé. (ö. L.) (*) Zaza. Budapestről jelentik: A Városi Színház, amely ezidén eredeti bemutatónak csak operetteket adott s egyébként az Operaháztól kölcsönvett vagy örökölt operákból él, most megszerezte Leoncavailonak, a termékeny olasz opera- szerzőnek egyik — még nálunk, nem hallott — újabb dalmüvét, a Zazát. Nem egészen értjük, miért kellett éppen a lomtárából válogatni, holott ennél különb kompozíciók feküsznek tehetséges magyar zeneszerzők f’óklaiban De ha már idegen muzsika kellett, találhattak volna igazi értéket is. olyant, amelynek az előadása nyeresége volna a magyar zenekultúrának. A Zaza muzsikája tipikusan olasz recitativók és áriák váltakozása, de a recitativók kifejezéstelenek erőtlenek, az áriák ped’g édesen hangzó. banáFs melódiák, mind egy és ugyanazon a kaptafán, az egész partitúra még csak kísérletet sem tesz a dráma zenei aláfestésére. Meg sem közelíti Leon- cavalió régebbi operáinak (például a Bajazzók, vagy a Bohémek) értékét. A hangszerelés ruttnos szerző munkába, de az egész úgy hat, nrntha a szerző maga sem fordított volna sok gondot erre a müvére. Igaz, hogy a szövegkönyv sem ragyogóan érdekes; a darabban alig van cselekmény. Zaza, amikor rájön hogy barátjának családin van, amit előtte titkolt, lemond róla, egy heves jelenet után elkergeti szerelmesét és összeesik. Ez a téma nehezen biria a négy felvonás súlyát. Waltber Rózsi temperamentumosán játszó meg a főszerepet, hangja azonban nem elég lágy és ki- egyenh’tett ahhoz, hogv a feLdat muzikális részét tökéletesen oldhassa meg. Ugyanez áll a két férfi főszereplőre is. Sárossv Andor és Szentmiháhn Tibor értékes, szép orgánuma r.em való ezekhez az áriákhoz, amelyekhez a hangnak tökéletes olasz iskolájára hailékonv lágyságra és főkénoen a belcanto szépen iveit legatoira volna szükségük. A zenekart Ábrányi jobb ügyhöz méltó buzgalommal dirigálja (*) „FrldíHcus Rex“. Berlini színházi munkatársunk írja r Ezért, a mozifilmért, mely Nagy Frigyes életét és d5adalmas csatáit mutatta be vásznon, tombol ma Beri:n közönsége. Maga a film kétségkívül a modern filmgyártás remeke és egyik érdekessége az. Imgv rendezőié magyar ember: Cserépy Arzén. Annál nagyobb csodálkozással, sőt megbotránkozással láttuk, hogy a rendező a magyar vonatkozású jeleneteket a leg- felháboritóbb módon eltorzította. A „Vitám et sanguinem** jelenetnél a jámbor német polgár okvetlenül anra a meggyőződésre jutott, hogy ezek a magyarok, ha emberhúst nem is, de nyers ló- hust még mindig esznek. Mária Terézia körűi a képen a leggroteszkebb módon kínaivá csufttott zsíros halu és méteres, lelógó baiuszu ..magyar főurak“ hadonásznak és a délceg Pálffy generálist nagyon könnyű összetéveszteni egy oláh cigányprímással Ha ezt ’degen rendező teszi, ott bosszankodva mormogunk valamit hrimi tudatlanságról, de egy vérbeli magyar rendezőnek, Cserépy Arzénnek nehéz megbocsátani ilyen vétkes könnyelműséget. Gondoljuk el, hogy ezt a filmet milliók nézik meg, akik még vadabb képeket alkotnak maguknak a magyarokról, mint egy hírneves német egyetemi professzor, aki nemrégiben elmondta egy magyar tanár ismerősömnek, hogy Magyarországba fog utazni és ellátogat Debrecenbe is. — Legalább megnézheti a Hortobágyot — mondta a magyar. — Hortobágy? Ahá! Ahol a vadlovak szaladgálnak! — Ha igy beszél egy egyetemi tanár, elképzelhetjük, mit mond a nagy tömeg, aki egy magyar rendező darabjából ilyen perverzül hazug módon ismeri meg a magyarokat. (ö. L.) A prágai német színház műsora: Vasárnap délután: Bajadér. Vasárnap este: Bolygó hollandi. Hétfőn este: Marlnka, a táncosnő. A prágai német kis-szinpad műsora: Vasárnap este: A kék csoda. Vasárnap este: Leonce és Léna. Hétfő délután; Házassági szabadság. Hétfő este: Leonce és Léna. A pozsonyi magyar színház műsora: Vasárnap délután: A bor. Vasárnap este: A bajadér. Hétfő délután: Luxemburg grófja. Hétfő este: Aranymadár. Kedd: Aranymadár. Szerda: Aranymadár. ©©©9©©©©©9®@Ö©»Ö©©©@@©&8©3©£©©®© Az osztrák-magyar monarchia § az utódállamok bélyegei. Prága, május 19. A háború utáni idők uj irányt szabtak a philatélia fejlődésének. A béke nyugodt éveiben minden gyűjtőnek módjában állott hazája s a szomszédos országok bélyegein kivid nemcsak az európai, hanem a tengerentúli országok bélyegeit is megszerezni, az újdonságokkal lépést tartani. Sőt anyagi áldozatok sem voltak szükségesek: csere utján csaknem mindent meg lehetett kapni. Mindez ma gyökeresen megváltozott. A különböző országok, városok, háborús, forradalmi, megszállási kiadásai a bélyeggyűjtőstül tavolálió nagy tömegeit hódították meg a philatéliának; a gyűjtők tábora óriási módon megnövekedett. Egy másik csoport nem a gyűjtő szenvedélyével, hanem a spekuláció megfontoltságával kezdett a bélyegek iránt érdeklődni: A bélyeggyüjtés nemzetközi volta stabil -arany- értéket biztosit a bélyegeknek s ezt a tényt sokan használták fő vagyonmentés, illetve vagyonelrejtésre. A gyújtók számának örvendetes megnövekedésével szemben árnyoldalai is vannak az uj viszonyoknak. A középeurópai államok a pénz elértéktelenedésével járó portóemelések következtében uj és uj kiadásokra kényszerülnek, sok kis ország — látva a nagy érdeklődést — egyre másra bocsátja ki, sokszor teljesen felesleges kiadásait s a gyűjtő tehetetlenül áll ezzel a feltartózhatatlan áradattal szemben* Mindinkább nehezebbé, sőt lehétetlenné válik ezáltal a gyűjtési szenvedély rugóoka és célja: a íökéletesités vágyának kielégítése. Csak egy lehetőség van a változott viszonyhoz való illeszkedésre: csökkenteni a gyűjtés kereteit. így vált ma álíánossá az u. n. speciális gyűjtés. Vannak gyűjtők, akik csak a háború előtti, olyanok, akik csak az 1914 után megjelent bélyegeket gyűjtik. Egyesek csak európai vagy csak tengerentúli bélyegek iránt érdeklődnek. A legtermészetesebb s igy a leggyakoribb jelenség, hogy a philatelisíák egy nagy csoportja hazája és a vele történeti vagy gazdasági kapcsolatban lévő országok bélyegeit gyűjti. Ebből a szempontból példátlan érdekes és hálás feladat az osztrák magyar monarchia és a területén keletkezett utódállamok bélyegeinek gyűjtése. Olvasóinknak szolgálatot vélünk tenni ennek beható tárgyalásával. Varga László. & Újdonságok. Bulgáriában az 1921-es kiadás mintájában 50 Stot érték jelent meg sötétkék sziliben Tirnova látképével. Dan- z i g a forgalomban lévő sorozat kiegészítéséül 300.— márka értékű bélyeget adott ki: alapszíne zöldesszürke, cimerpajzs s a szélső rajz piros. A portósorozat 100.— és 500— márkás értékekkel gyarapodott lila szinben, világosszürke alapnyomással. Észtország egy uj értéket adott ki: 100 márka olajzöld szinben az ország térképének rajzával. Hasonló rajzu bélyeg jelent meg Írországban 1 penni értékben sötétpiros szinben. Ezenkívül egy 3 pennis érték jelent meg Szt. Patrik (Írország vedszentje) napján buza- virágkék szinben a kelta kereszt rajzával. Lengyelfelsöszilézia a forgalomban lévő sorozat kiegészítéséül 3 uj értéket adott ki: 80 márka téglavörös, 100 m. lila, 200 m. világosbarna szinben. A papir rossz minőségű, a fogazás — mint lengyel bélyegeknél általában, nem egységes. Litvánia egy 5 lit értékű bélyeget adott ki barna-kék szinben egy épület rajzával. Magyarországban az arató sorozat 2 értékkel gyarapodott: 10 Kor. sötétbarna, 25 Kor. narancs szinben. Németországban ai uj kis alakú lila 100 márkás bélyeg kiállításában, a 200 m. karmin, s a 300 m. zöld szinben jelent meg. Ezenkívül egy 40 márkás érték világoszöld szinben az arató rajzával Norvégia egy 10 oere portóbélyeget adott ki az 18S9-e$ kiadás rajzával „a betale** felirattal. Luxemburgban láthatólag hiány van az 5 centes értékben; az 1906/08 kiadás 2 értéke: az 1 cent szürke, 4 c. olajzöld az értékjelző számok áthúzásával 5 ceni felülnyomással kerülnek forgalomba. Oroszországban még mindég nagy készletek vannak a cári idők bélyegkiadásaiból amelyek most egymásután jelennek meg a szovjetcsillag s az uj érték felülnyomásával: 20 rubel 70 kopeken, 40 r. 15 kpk-en, 80 r. 35 kpk.-en, 200 r. 15 kpk.-en. Ezenkívül egy 100 rubeles érték jelent meg narancsvörös szinben vörös katona mellképével. Svájc. A népszövetség munkahivatala a posta részéről kedvezményben részesül. A hivatal rendelkezésére bocsáj- tott bélyegeket „S. d. N. — Burean du Tra- vail“ felülnyomással látták el. A sorozat 5, 10, 20, 25, 30, 35, 40, 50, 60, 80 cent, 1 fre, értékekből áll- Írországban az )4, 1, 2d. értékek jelentek meg az ismert „SaorstatM felülnyomással (Harrison nyomda). Lengyelország kiadta a várt 1000 márkás értéket. A bélyeg színe narancsbarna, fehér papíron 11)4—12 fogazással. Lengyel- felsősziléziában a bányamunkás rajzával egy 300 márkás kiegészítő érték jeleni meg világoskék szinben 10)4—11)4 fogazással. Luxemburgban az eddig sötétzöld szinü 10 frankos érték most változatlan kivitelben fekete szinben jelent meg. Monaco egy 30 centes értéket adott ki vörös szinben a tengerészeti muzeum rajzával fehér papíron 11 fogazással. Végül összefoglalóan jelentjük a már múlt számunkban is közölt orosz provizóriumokat: 20 rubel 70 kopeken barna-narancs szinben fogazva, 20 r. 70 k-en barna-narancs vágva, 20 r. 15 k.-en lila-kék fogazva. 30 r. 50 k.-en ibolyazold fogazva, 30 r. 50 k.-en ibolyazöld vágva, 40 r. 15 k.-en lila-kék fogazva, 40 r. 15 k-en lila-kék vágva, 100 r. 15 k.-en lila-kék fogazva, 100 r. 15 k.-en lila-kék vágva, 200 r. 15 k.-en lila-kék fogazva s végül 500 r. 20 k.-en kék-karmin fogazva, összesen 11 érték. A bélyegek megszerzése igen nehéz, kivitelük halálbüntetéssel jár. Várható bélyegkiadások. Belgium az első belga postabélyeg megjelenésének 75. évfordulója alkalmából 1924-ben Brüsszel vagy Antverpenben nemzetközi bélyegkiálli- tást s egy jubileumi sorozat kiadását tervezi. Olaszország a fascista uralom első évfordulóján egy ünnepi sorozatot ad ki. Payer Béla +• „A magyar királyság bélyegei** cimü alapvető munka Írója 73 éves korában elhunyt. A magyar bélyeggyűjtő világ egyik legkiválóbb alakját veszti el benne. fiamis román bélyegek. Temesvárról jelentik, hogy a rendőrség nagyobb mennyiségű hamis 1 és 2 leies bélyeget kobzott el s rövid nyomozás után a hamisítókat is letartóztatta. Kiderült, hogy a hamisítványok — elég kezdetleges voltuk dacára — már kb. két hónapja voltak észrevétlenül forgalomban. A bélyegek a most érvényben levő (Ferdinánd) sorozathoz tartoznak. Ismertető jelük: papir durvább, rajz elmosódott s az eredetinél )4 mm.-el magasabb (25 + )4 mm.), s 1 mm.-el szélesebb (19 + 1 mm.). A Borek katalógus (C. 18) az 1914 év óta megjelent európai bélyegek áraival április 15.-én jelent meg. A katalógus, amely egyben a Borek-cég árjegyzéke is, részben svájci frank, részben márka árakban állapítja meg a bélyegek értékeit s igen érdekes rajzát adja a bélyegpiac mai helyzetének. Nagy emelkedések állapíthatók meg az egész vonalon, különösen a régebbi Danzig, Memel kiadásokban s a magyarországi megszállási bélyegekben. Szerkesztői üzenetek. T> R. dr. B e- regszász. Kérdésére levélben válaszolunk. Többeknek. Érdeklődőknek felvilágosítással szívesen szolgál a P. M. H. bélyegrovatvezetője. Válaszbélyeg mellékelendő. sp add út t* lapot <ef*tj téi&vú&ú ismcör&s&alnefó, mió mraej* raeiraa éh &&/álifi GLUztif, íaoúnyr ŰVáij&oi JWia&w&tK fcxg* a micx£z$tnrs&*£ éaríKssffccá# _n3_
