Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-20 / 113. (265.) szám
© Látogatás ez I. fi. c. a. üőiwf&oBáfcasL Prága, május 19. A diákotthon vezetősége tegnap este a sajtó meghívott képviselői előtt beszámolót tartott az egyesület megalakulásáról és eddigi tevékenységéről. Megtudtuk, hogy a modern technika minden vívmányával felszerelt diákotthon azt a célt szolgálja, hogy a főiskolai hallgatóknak nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül napközi otthont, olcsó menzát és természetbeni segélyt adjon. Megtudtuk, hogy a diákotthon huszonhárom nemzetisége között tekintélyes számban varrnak magyar diákok képviselve, akiket viszont a diákönkormányzatban két tag: Schreter Gyula orvostanhallgató és Magyar Böske vegyészhallgatónő képviselnek. A magyar diákok különösen a sport terén játszanak nagy szerepet. A diákotthon atlétikai köre tagjainak legnagyobb része magyar, akik görög-római birkózásban, súlyemelésben és boxolásban úgyszólván verhetetlenek. Bohács miniszteri tanácsosnak, a kuratórium elnökének beszámolója után hangverseny volt. amelynek keretében különösen az orosz diákok tinitek fel, akik hazájuk mé'labus dalait énekelték igaz, őszinte érzéssel. Kedves volt két orosz diákleány orosz nemzeti tánca és zajos tapssal jutalmazták egy kaukázusi haditáncot is. A tánc után Bohács tanácsos végigkalauzolta a meghívottakat a diákotthon összes heljdségein. (t. 1.) MorzéziiüM i toiicsiM. — A P. M. H. riportja a pesti Dunapartról. — Budapest, május 19. A külföldi előkelőség és néhány pesti bankárcsalád érdekes látványt rendezett ma, mely váratlanul, de annál kellemesebben lepte meg a publikumot. Tizenegy órakór, a még üde napsütésben, a tolongó sétálóktól mentes korzon bemutatták a kincseket érő újszerű bölcsőket, hosszú kékfátyolos dadák és elegáns hölgyek kísérete mellettLegszebb volt egy krémszínű valódi olasznádbó! készült hosszúkás alakú kis gyermekkocsi, azsurozott motívumokból fonva. Szélein meander mintázatú csipke hullott le tenyérnyi szélességben, köröskörül, ami stílusának báját kiegészítette. Apró kerekeit is befonták ezzel a drága, krémszínű náddal, még a ráhelyezett gummi is mely az • esetleges nyikorgást felfogja, mig a baba szundikál, krémszínű, valamint a tologató hatalmas, négyszögletű rudja is, melybe a főúri tresszbe bujt kevély, dajka keztyüs kezei kapaszkodtak. Ott áldogáit a Ritz körül, egy szellős fa árnyékában a kis lukszus kocsi, mely tulajdonképen csak ülőszék, rövidebb sétákra. Hófehér széles falécekből úgy állították össze, mint a kerti ülőszéket, bélése nincs, egyetlen hófehér bőrvánkost helyeztek a kis vicomtesse alá, azon hancuroz bájos vidámsággal, kis lábaival dobol a fehér szék fenekén, kezeivel a pirosfoltos pofáju, pamutból varrt íehérbohocót tépdesi. Kis kocsijának falécei keskeny, faragott diszbortnikkai nikkel berakással vannak díszítve az erős szögek ragyognak mint az ezüst gyöngyök. Nkkelbő! készült az óriási tolórud is, mely szintén négyszögletes. Lassan sétált a Hangli felöl a régi divatu öblös bölcsőnek egy stilizált fehér díszpéldánya is, teljesen finom fehér bőrből, átlátszó, könnyed rece csipkével áthúzva. Szabályozható ellenzőjének függönykerete applikált fehér bőr, a függöny brüsseli csipke. Gummi kerekei és egész szerkezete ötvös minta nikkelből. Stílus kedvéért a dada is fehér kötött kabátba bujt és bokáig lengő fátyola kemény homlok szalagból buggyant ki. Megjelent, mint komoly századokból átvett, íejedelemi ereklye, az egyik híres bankár család legkisebb sarjának fekete, lakkozott, hintaszék aliaku kocsija is. Keskeny drapp-barna bortnikkal, bevasalásokkal ékes, a kerekeknek belseje is drapp, a külső keret fekete, a tologató és a szögek faragott francia bronzból készültek. Messziről megállapítják, hogy az egész kis műremek kézimunka. Belseje finom halasi csipkével áthúzva, takaróján szallag nincsen. Ez nem divat már. Lágyan ringatódzott a napfényes korzón egy fehér puhára dolgozott félbölcső, sétára és könnyű szundikálásra berendezett. Nagyon puha, kedves kis madárfészekre emlékezteti a hófehér, préselt gyapjúból készült belseje, ugyanilyen atakarója szélein slingelt és rojtozott csipkével- Külseje sima, fehér bőr, széles növény mintázattal ’ díszített alpakka felrakás, ugyanebből van a szerkezete is. A kis idegen herceg nyugodtan aludt puha párnái között, előkelő homlokát szőke hajfürtök csiklandozták, mert a szellő játszadozott aranyos szállaikkal. De ,5 nem ébredt fel ilyen csekélység miatt. Úgy látszott a. nyusziról is elfeledkezett, mely hosszú, fehér füleit a drága mintázott, címeres alpakka tologató mellől hegyezi. Biztosan észrevette azt a nagy kerekeken himbálódzó, fekete lakkirozott kis kocsit, melyben a fekete hajú komtes üldögélt és kíváncsian tekintgetett körül a ragyogó fényei elárasztott világba. Kocsija pompás! Oídalrészei zöldes fekete finom spanyol bőrből az applikált motívumok mentén és a mintázatban keskeny, francia stilii aranyozás húzódik. Eiöl a napvédő zöldes fekete raffolt selyem, belöl az egész bölcső hófehér bőrből kárpitozva. Könnyedén lengett velencei csipke függönyZiiricb, május 16. Udvarias, kedveskedő, tessék-lássék vámvizsgálat, a fényesen kivilágított, ragyogóan tiszta pénztár folyosón nagyot csörren az ezüst frankos, ahogy, a pénztáros vissza ad a zöldessárga papirhuszírankosból. Alig akarok hinni a szemeimnek: ércpénz! Fél- frankosok, nikkel centimesek, sőt vékony kegyes, apró bronz centimesek is peregnek elém a kassza márvány lapjára és borzasztóan furcsa, hogy itt nem adnak vissza papírpénzt és, hogy az erszényem, amely évek hosszú sora óta már alaposan elkopott a kemény monétáktól és keservesen lapos lett, most sápadt ezüstöt és sima szélű nikkeleket csörget biiszkén-boldogan. Pillanat alatt, mig a pénztár ablaknál állok, számítást, valuta átszámítást végzek magamban: 8 frank 18 centimes a jegy ára, ez cseh koronában Ke. 51.77 fillér, az ut alig 120 kilométeres, tehát a jegy-árak itt sem alacsonyabbakA rövid, két kocsiból álló személyvonat előtt amely Sargans állomásig, a zürichi csatlakozásig visz el, már ott reszket, remeg, pöfékel a rohanásra kész lokomotív. Körülöttünk pompás, gigászi hegyek, aranyló szilieket hint rájuk a tavaszi nap néhány kacérkodó sugara. Beszállunk a vonatba. A harmadik osztályú kocsiban szinte könny csurran ki a szememből. De soká nélkülöztelek, de sokat sóhajtoztam utánad, te, itt mindenütt jelenlévő, csodás Svájci tisztaság! . . . . Ragyog a kocsi minden alkatrésze: ablakai, padjai, ajtókilincsei, a pompás ragyogó lakkfestékes kocsioldal és minden pompá- zóan tiszta. A kocsioldal falán az ülések felett Ízléses podgyásztartók, alattok fogasok, művészi kivitelű tájképek a helvét gyönyörűségekről. Az ablakok felett Ízléses kárpitfüggönyök vége kandikál elő. Tisztaság ízlés, csinosság, szépség és öröm minden tárgyon és sarokban. Halkan, szinte alig észrevehetően csúszik ki a rövid vonat az állomásról. Alig egy pár pillanatnyi kattogó haladás után széditően sebes száguldásba kap. Zúgva, surranva süvit végig a nyílegyenes pályán. Kétoldalt páratlan bársonysima havasi pázsit, üde, sötét smaragdzöldje surran el a vonat mellett. Kecses kis villaszerű parasztházak piros tetői villának elő üdén és mosolygósán a tömérdek erdőszerüen siirii gyümölcsfakorona közül és erősen megnézzük, ahogy a vasúttal párhuzamosan haladó tükörsima és pompás dülőuton egy- egy vígan kerékpározó, kalapos parasztasszonyt hagy el a vonat. Balról egyre jobban látszik még a Rajna partját jelző sötét, hosszú sor facsoport, jobbról azonban sötét árnyékok kezdenek a vonatra zuhanni: gigászi hegyek döbbenetesre megnövekedetí, megnyulott szilhuettjei. Borzalmas méreteivel élénkbe mered a Sáníis és az Alvier monstruózus kontúrja. S ahogy a lihegve előre ügető vonat hirtelen egyet, éleset kanyarodik, megdöbbentő pompájában mutogatja meg magát nehány pillanatra a Tödi-csoport néhány jelentősebb, magasraágaskodó óriás hócukor süvege: a Glárnisch, a Böser-Faulen, az Uri-RotstockA nap gyöngülő fénysugarai végigöm- lenek, végig pásztázzák a siirii fiióceánt, a legszemetörvendeztetőbb havasi pázsitot s millió brilliánsszemecskc viliódzik tündökölve és szivárvány sziliekben tobzódva a milliónyi fűszálon. Botokra húzott frissen vágott fii szárad a réteken széltében-hosszá- ban és kerget be átható, édes szénaillatot a kocsiablakon. Egyszerre ütemesen zökkenek a morajlón duruzsoló vaskerekek, a vonat váltókon kaptat keresztül, a lokomotív energikusan fékez és mialatt a vonat kellemesen, bizser- getően megtorpan, a szemünk uj nevet betűz le egy uj állomás homlokzatáról: Sargans! Átszállás. Beülünk a Cliur felöl Zürich felé haladó végtelenül hosszú személyvonat egyik hasonlóan ragyogó, hasonlóan tiszta, hasonlóan villamos világitásu kocsijába. S a ének szárnya. Igazcsipkével áthuzett, japán selyem takaróját két kis kövér kezecske türelmetlenül tolta lefelé. Nevetve integetett, mert észrevette pajtását, a herceget, aki most már érdemesnek tartotta fölébredni A hogy meglátta a kis barátnőjét feléje dobta fehér nyusziját kegyes üdvözletül. Elkezdtek játszani. A Duna végtelennek látszó széles kebléből könnyű szellő lebbent feléjük, mögötte és fölötte mosolygott Budayár . . . _v_n_ churi vonat is elindul és robog tébolyodott gyorsasággal. Végnélküli, smaragdszinben pompázó havasi rétek kincses gazdag tábláin fárad el a szemünk. A gyönyörű pázsitrétet gyümölcsfaerdők tarkítják s a gyümölcsösök sűrűjéből csak itt-amott villan elő a tágas, ízléses, villaszerű parasztház. Pompás utak a vonat mellett, amelyeket, mintha gőzhengerrel lapítanának le. Apró, sebesen törtető hegyi patakok, amelyeknek medrét kikövezték, a meder fölött a dülőutak masszív kőhidja kereszteződik. És jóbbról-balrói a hegyek monstrumai. A szelíd glarusi hegyek éles ellentéteképpen átellenben a Walensee sötét, ulíra- márin tükrébe merőlegesen szakadó komor fél-alpok. Vad, riasztó szépség, ami minden pillanatban változik és szilajabb, vadabb és megdöbbentőbb lesz. A meredek hegynyereg tetején tenyérnyi napos, pázsitos tisztások a sötétlő fenyvesek komor foltjai között s a napfényben fürdő tisztásokon apró, skatulya- szerű játékházak. Egyforma valamennyi és egyformán kedves valamennyi. A víg turisták. Walenstadtban tizenöt tagból álló vidám turista társaság pakolódik fel a vonatra. A legelső pillanatra azt hinnők, hogy részegek, de jól tudjuk, hogy itt nem igen szoktak egyebet inni alkoholmentes alma-vagy szil- vabirnál. A jókedvű turisták fele férfi, fele nő. Csupa jobb városi elem. A nők hajadonfővel vastag ruhában, térden alul alig érő szoknyában, vastagtalpu szöges cipőkben és lábukon legalább két pár vastag harisnyával. A férfiak selyem jambó sapkával, rövid nadrágosan, turista harisnyában és kalap nélkül. A nagyképét is otthon hagyta mindenki s ide a kirándulásra valemennyien, mint naiv, duhajlelkü, semmiségeken fölri- valgó drága gyermekek jöttek el. Valamennyinek a hátán ott gubbaszkodik az alaposan megtöltött hátizsák. A társaság emelkedett hangulatban telepszik, meg a kupé üléséin. Pillanatokra sem szünetel a jóízű tréfa, a groteszk dal- bicsaklás: a jódler s az egészség pírjától bélyegzett arcokon örökös tanyát ver a derű és a vidámság. Idegenek, turisták egy tüdővel, egy lélekkel dúdolják a dalt. Szabad békeország boldog fiai öntik dalba a lelkűk kincses álmait és én mialatt kis feleségem kezét szorítom görcsösen, érzem, hogy akaratom ellenére is megvonaglik a szám széle és valami fátyolszerii köd homályositja e! a két szemem tükörét. . . . Nincs a világon még egy földrész, nincs a földön még egy ország, amelyet annyira szeretnék, mint ezt a drága, kincses emberi országot és miközben a harmónika- kisérettel felrivalgó dalt hallgatom, érzem hogy ez a szeretet túlnő saját magamon is... Alagút sötét torka kapja el előlünk a Walensee böcklini hangulatú partját. Hosszú alagutsorozaton rohanunk keresztül és valahányszor újra kibújik a vonat az éjszaka imitációból, úgy tetszik, hogy a vidék kicserélődött. Mindig szebb, festőiebb és vadregényesebb képekben mutatkozik meg előttünk. Most már föl se tűnik, hogy a ragyogóan tiszta és Ízléses egyenruháin kalauz, akinek kecses kis laktáska fityeg alá a nyakából, minden állomás után végighalad a vonaton és minden fülkében hangosan bejelenti a következő állomás nevét. Az se tűnik föl, hogy az utasok, amidőn falatoznak, a papirosokat, az almahéjakat és az egyéb hulladékokat nem szórják az ülések alá, hanem kihajítják az ablakon. Sőt, ami véletlenül a padlóra hullott, a legutolsó morzsát is gondosan összeszedik és eltakarítják. Nem tűnik fel az sem, hogy a kocsi ajtajának belső falán ízléses tartóban elhelyezett képes- könyvek-tclve a legszebb svájci természeti csodák képeinek gyűjteményével, bár mindenki a kezébe veszi és megnézi, cl senki se lopja. Nem tűnik föl, mert lassanként egész balkáni mivoltunkkal ráeszmélünk arra, hogy ezitt mind természetes és önmagától értetődő. Békeországban a jónevelésI csakúgy az anyatejjel szivja magába az ember fia, mint a becsületességet és a tisztaságot, itt minden békebeli; itt nem pusztított az átkos „acélfürdő“ sem az emberek indulatai, sem a berendezések jósága, sem az élet egyéb megkönnjdtöi széppé sirnogatói között. ,A zürichi tó. Egyszerre a csak imént feltárult keskeny, sik szabadmező után megint víztükör csillámuk acélos szürkeségben. Siketitö dörgéssel és dübörgéssel vágtat át a vonat egy tekintélyes vashídon a Linth-Escher csatorna vashidján s most a zürichi tó partja kínálja az uj látnivalók uj csodáit. Balatoni tájkép: nádas, sásos, homokos partraenyeigő verdeséssel futnak ki elhaló, fáradt-gyáva hullámszélek. A parton egyhelyütt hosszú sor fürdőkabin, akárcsak apró csirkék legelésző hada s ime a kis csirkék között ott a kotló is: hatalmas faalkotmány terpeszkedik a parton. Az uszoda. A vonat pont az uszoda fapalotájával szemközt tart állomási. S a szemünk, amely pedig megszokta, hogy Svájcban furcsa, mert okos dolgokon ne csodálkozzék, most egyszerre mégis csodálkozva mered egy pontra. Az uszodában ugyanis egyáltalában nem mindennapias dolgok folynak. Az uszodának víz föle épített erkélyén alaposan nekiveí- kőződött úszómester trenírozza a tanítványait, akiket a magasból hosszú kötélen tart fönn a víz színén. Az úszómester unja az egyhangú mulatságot, elnéz minden irányban, csak a lurkóra nem, akit éppen „keze:“ s úgy oda sem nézve ejti ki dialektusos vezényszavait: — Ajnc! — — Cvaijj! . . . Mire a lurkó grotesz mozdulatokkal reagál: esetlenül rugdos egyet-kettőt s szétveti a lábait, mint a viz tetején terpeszkedő kölyökbéka . . . A partról a mulatságot több, rendesen felöltözött fiú nézi sóvárogva, vágyó, irigy szemmel. Egyszerre az egyik ruhástól, cipőstül beleugrik a vízbe, pár erőteljes csapással az erkélyig dolgozza magát és ott megkapaszkodik. A partonálló fiuk nevetnek, azután utánzói is akadnak: egy másik ugrik a vízbe ruhástól, cipőstöl, majd egy harmadik, a negyedik, ötödik, — s a parton egyetlen gyerek se marad. A fiuk ide-oda úszkálnak a vízben, kijönnek a partra, ahol azon mulatnak, hogyan tapad a testükre a könnyű mosó matrózruha és miképpen csurog ki a cipőjükből a hideg tóviz. Azután megint csak belekivánkoznak a hideg elembe és megint csak úsznak tóban. Az úszómester megélénkül, nevet. A ruhások gúnyolódó szavakat kiabálnak, uzsás, vizpofozás közben amaz apróságoknak, alteregóiknak, akik kötéllel a hónuk alatt és hevederrel a derekukon is félnek a vízben.. Aztán eltűnik a bájos kép. A vonat tovább száguld lihegve s elsuhannak az ablak alatt a vidék elegáns villa-városai: Pfáffikon, Wádenswyl, Horgen, Oberrieden, Tahvyl, Rüschlikon, Kilchberg, Wollishofen. Besötétedik. Villanyfényben ragyogó állomásokon vágtatunk át. A túlsó partról csillogva ragyog föl millió viliódzó villamoslámpa élénk tüze, mint égötüzü brilliáns szemecs- kék lángoló fénye a pompázó gyöngysorban. És a leereszkedett sötétség leple alatt ujongó örömmel lopjuk be magunkat az örök helvét-szépség tavaszvárosába — alagutakon, hidakon háztömbkelegeken, utcakeresztezéseken keresztül — Zürichbe. -y -h -ö. Nikolajevics nagyherceg Belgrádija megy. Paris, máiuis 18. A Mátrái belgrádi jelen-. tése szériáit Nikolajevics nagyherceg, Mtilde r és Satilov tábornokok kíséretében, a napokban Belgrádiba érkezik, hogy Wra-n- gel tábornokkal és az oltani orosz menekültekkel az antibolsevista egységfront illegsz érv ezé sér öl tan ácskozzon. A lengyel kormányválság. A lengyel-francia katonai konvenció. Varsó, május 19. (Saját tudósítónktól.) Glombinsky, a nemzeti demokraták vezetője az újonnan alakult parlamenti többségi .blokknevében audiencián volt az államfőnél. Az audiencián Globinsky állítólag nem kapott megbízást a kormányalakításra, mert a köz- társasági elnök rneggondolási időt kért s később Sikorskiival tárgyalt. Az uj lengyel kormány alakítása tehát némileg eltolódott. Sosnokowsiki hadügyminiszter a Rzecz Rospopolifcika előtt nyilatkozott és kijelentette, hogy azok a liirek, hogy Födi marsall utjának célja egy francia-lengyel katonai konvenció létrehozása volt, nem helytállók, inért egy ily konvenció már régen fennáll. Lengyel- ország agresszív szándékairól terjesztett hírek valótlanok. tétovAx*, úBlf waeSflféirafi f Vasárnap, május 29.^ Békeország vonatján Zürich felé...
