Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-20 / 113. (265.) szám

Vasárnap, május 20.

ru^jtmwww> .-tv «WMKfWU*.'

Látogatás a niszmszkói szönyegszövőtanfolyamoHo

Egy emberpár és a népművészet és házilpar reneszánsza.

— A Prágai Magyar ilirlap ertxteti riportijia. —

Vajnág, május 18.

Még mély hó bontotta a mármarosi mezőket, mikor szánkóval kimentem a bustyaházi állomásról Vajnágra, hogy érdeklődjem az akkor megnyílt szőnyegszövőtanfolyam iránt. A tanfolyam vezetője, Egressy Qyuláné úrnő eleinte kereken elutasított.

— Jöjjön akkor, ha majd eredményeink lesznek, — mondotta.

Nagy kérésre mégis megmutatta a saját készítményeit. Bemutatta a szövőszékeket s elvezetett azokba a tágas szobákba, amelyeknek egyikében tíz növendéket helyeztek el intemátusi berendezkedéssel.

Munkái sok oly kvalitást árultak el, melyekre ily tanfolyam vezetéséhez szükség van. Finom ízlés, bámulatos szinérzék, rendkívüli ügyesség, melyhez még egy fontos pedagógiai eszköz: a jó modor is csatlakozik.

— Mely vidékről valók a növendékei?

— kérdezem.

— Ruszinszkó különböző helyeiről, sőt van egy Szlovenszkóból is.

— Milyen nemzetiségűek ?

— Mindenféle. Ruszinok, magyarok, németek.

— Milyen társadalmi rétegből valók?

— A legegyszerűbbtől kezdve a leg- uribb és legintelligensebbig.

— Milyen alapon van szervezve a tanfolyam ?

— Szövetkezeti alapon.

— Mennyi tandijat fizetnek, mennyi az ellátásdijuk és mit fizetnek az anyagért?

— Az első növendékek mindezeket ingyen élvezték. Meg akartuk mutatni, hogy komolyan vesszük munkánkat.

— Mégis, mivel viszonozzák e sok szívességet?

— Vagy tartoznak nekünk a készített munkát méltányos áron átadni, vagy tanfolyamot tartanak, aihol újabb tiz növendéket tanítanak meg szőnyegszövésre.

— Mi a célja a tanfolyamnak?

— A szönyegszövésnek, mint háziiparnak a meghonosítása. Mint nagyon jól tudja, a szőnyegszövés primitív formája eddig is el volt terjedve Mármarosban. Mi azonban az ízlésüket akarjuk fejleszteni azoknak, akiknek egyáltalán, vagy csak igen csekély mértékben volt ízlésük. Rikító színeiket le akarjuk tompítani. De viszont voltak köztük igazi őstehetségek, akik a népművészetet csodás tisztaságában és szépségében hozták fölszinre. Az ilyenektől még kölcsönzünk is eredeti motívumokat s fölhasználjuk mintáink tervezésében. A népmotivumok fölkutatására különös gondunk van.

— Ki tervezte s ki dolgozta ki azt a gobelint, amely egy ruszin kaszást ábrázolt

— No, itt ugyan felaszalódom jómagam is, — tűnődött a lovag és éppen azon törte a fejét, hogy honnét szerezzen kenyeret, mikor a szomszédos ház ablaka kinyilott.

A csúcsíves ablakon bolthajtásos szobába lehetett látni. A szobában egy csodaszép hölgy olajmécset gyújtott a Szeplőtelen Anya szobrocskája előtt. Mikor megfordult, pillantása ráesett a szőkeszakállas fiatal férfira. Talán megijedt, talán megörült, mert elejtette a kezében volt olajoskorsót. A lovag csókokat integetett az ablakra, mire a hölgy elmosolyodott és lassan, suttogva szólt le hozzája:

— Keep off! A kapubejáratot nyitva találod. Látom, idegen vagy, tehát asztalom vendége leszel.

— Szépen kezdődik, — örvendezett a francia és besurrant a homályos udvarra, ahonnét keskeny csigalépcső vezetett az emeletre a házikó úrnőjéhez.

Belépett a szobába. A régi bútorokkal sűrűn telerakott szobát csak egy rubintszinü üvegmécsben pislogó lángocska világította meg. A fehér falakon képek függtek, amelyek vasbá öltözött férfiakat és tornyos frizuráju, nyakfodros ladyket ábrázoltak. A bolthajtás négy gerezdjére egy-egy vérszinü rózsa volt pingálva.

— Le chevalicr Florimond. Udvarlásodra siettem, szépein, — bókolt a lovag.

— Az én férjem neve Joshua Keats. ö

a vitéz Lamc Duck, a győzhetetlen Sánta

Basch Tivadar utóda

órás és ékszerész Prága, jindriSska 6. szám

1038

s Nagyszöllősön Halász kereskedő kirakatában volt?

— Azt férjem tervezte s én dolgoztam ki.

— Ahhoz igazán gratulálhatok, oly pompás, hogy azt hiszem, sokan sóvárogtak utána, hogy megvegyék s bizonyára szerencsésebbek voltak, mint én, mert volt pénzük hozzá... Milyen szőnyegeket készítenek?

— Perzsát, tebriszt. görög és varrott szurnákot és kelimet. — Összesen kilenc fajtát mondott, de oly nevüeket, amiket alig lehet megjegyezni.

— Kinek a tervei után késziák a szőnyegeket?

— Valamennyit az uram tervezi, kivéve a perzsákat. Az uram ugyanis üres óráiban fsteget; nézze, ezeket mind 5 festette — s mutat nekem néhány jól sikerült festményt, amelyek a szép. tágas kúria különböző szobáiban függnek.

— Hallom, hogy sokan készülnek a lég- j közelebbi tanfolyamra. Igaz?

— Igaz, de most már nem lesz ingyenes, j Teljes ellátásért 500 koronát fizetnek ha-1

Selmecbánya, május 18.

(Saját tudósítónktól.) A selmeci vicinális apró mozdonyának kerekei hasztalan forognak az arasznyi sínpáron, mintha a pajkos főiskolások szalonnával kenték volna be ismét a keskeny síneket — nagy mulatságára a selmeci jókedvű özvegyeknek s a kacagó szemű ifjú hajadonoknak. Pedig hát messze tűnt már innen Steingrube község bohó közönsége, el- hurcolkodtak a jó özvegyek is, mert a pártát nincs aki főkötővel cserélje fel ma Selmecbányán. A csöpp mozdony kínos nekifohász- kodása nem kelt már hangos kacajt, a vonat egész közönsége, egy-két kereskedelmi utazó, pár puttonyos parasztasszony inkább bosszankodik a mozdony tehetetlenségén. Kínos köhögéssel, bántó nyikorgással mégis csak befurja magát a gőzgebe a görbe hegyek közé s egy órára, vagy kettőre bevánszorog a selmeci pályaház elé.

Egyszer volt . . .

Selmecbánya hajdan: — az örömest dolgozók városa volt, melyben bőség, jólét lakott, a tudás fája, melynek ezeren élvezték gyümölcsét, — aranybánya, mely ontotta a jó kedélyt, az idillek és a poézis aranyát. Ez a múlt, melyre a ma otromba betűkkel mázolja rá: fűit. Selmecbánya ma: — panaszkodik, sir, kétségbeesik. Oka bővebben van rá, mint Szlovenszkó bármely más városának. A hajdani jólét főforrásai az iskolák és a bányák voltak. A nyolcszáz-kilencszáz főiskolás kivonult a városból, a munkások ezeKacsa, aki már három év óta verekedik Normandiában. Mint asszony csak egy napot és egy éjszakát töltöttem szegénnyel, aztán elment a seregekkel. Azóta itt élem egyedül sorvasztó özvegységemet, pedig még húsz éves sem vagyok . . . Ülj az asztalomhoz, lovag; oltsd el éhségedet, szomjadat, aztán mesélj valamit a világról, — nyájaskodott a hölgy és az asztallal szemben levő kere- veten helyet foglalt.

Szárított halak, pástétom, mandulás sütemények és néhány palack bor volt a hímzett abroszon. Florimond lovag mohón nyúlt az ételekhez, miközben szemeivel falta a könnyedgráciáju hölgyet, akinek vékony selyemruha volt a testén, lábain pedig Cleo- patra-szandálokat viselt.

— Látom, szépem, kedveled a rózsát — szólt a menyezetre pillantva a lovag.

— A rózsa az Isten lehelete, — felelte a lady.

— A szerelem is az ő lehelete, azért jelképezi a rózsa a szerelmet. Már hét év óta keresem mindenütt a szerelmet. Érzem, hogy tebenned végre megtaláltam, — folytatta elhalkulva Florimond és bort ivott.

— A hölgy a bizalmas homályban kíváncsian kémlelte vendégjét. Vállaira omló gondozott fürtéi, szőke szakálla, hamvas arca, kutató kék szeme és finom keze aligha meg nem nyerték a tetszését, mert elpirult.

— A szerelmet keresed, lovag? — kérdezte kis idő múlva a nő.

— Az ábrándozásokra késztető, Örök vágyakozással, várakozással, édes szomorúsággal teljes, őrülctes intuíciókra serkentő szerelmet keresem, amely a lélek rejtélyeiben forrong és szentséggé varázsolja a hangulatot. Azt a szerelmet keresem, amelynek sose

vonta s a tanfolyam hat hétig tart. Azonkívül 150 korona a tandij.

— Hisz ez pompás — mondom —, ha nő volnék, eljönnék ide nyaralni. Levegőváltozás. Pompás mármarosi levegőn lenni nem utolsó dolog egy poros város után. Jó ellátás. Még tanulni is lehet valamit.

— Igen ám, csak egy a bibi. Mi csak azt türjük meg a tanfolyamon, aki komolyan akar tanulni.

— Hol értékesítik a kész árut?

— Az nem okoz gondot. Amerikában. Kötéseink s megrendeléseink vannak bőven. Még az anyagbeszerzés is nagyobb gond, mint az elhelyezés, mert tőlünk kapják az anyagot s csak a munkadijat fizetjük a szövőknek.

Mikor eltávozom az Egressy-kuria szép parkjából, amely most teljes tavaszi pompájában diszlik, azzal a tudattal megyek, hogy ; itt, a távoli mármarosi faluban van két em- í bér, akik a népművészet reneszánszáért él- I nek és az idealizmust valósággá varázsolják.

I —y —ly.

re munka nélkül áll.

A bányászati és erdészeti főiskolát, melyet még Mária Terézia alapított, az iskolaügyi minisztérium feloszlatta. Tudós tanárai, diákserege szétszéledt. A hatalmas iskolapaloták egy részében ma az erdészeti középiskola és bányászaltisztképző intézet néhány növendéke lézeng, mig másik részüket berendezték — kaszárnyának. A piaristák főgimnáziumát elvették, paptanárait elküldték, csak egy hírmondó maradt közülök Selmecen, aki írja a história domus utolsó szomorú fejezetét. Az evangélikus líceum főgimnáziuma is megszűnt, épületébe az uj iskolapalota építésének befejezéséig az állami reá’gimná- zium költözött. Az evangélikus tanítóképzőn cseh tanárok képez'k a szlovák tanítókat. A katolikus polgári leányiskola is bezárta kapuit s a selmeci szülők kénytelenek az állami fiúiskolába küldeni leányaikat.

A selmeci pipa alkonya.

A diákok hiányát persze az ipar, a kereskedelem és polgári jólét egyaránt megszenvedik. A város középosztálya valósággal a diákokból élt. A kisipar, melynek osztálya vezető szerepet játszott, teljesen letört. A messze földön híres selmeci cipésziparnak alig egy-két hírmondója maradt. Longauer László remek cipő:nek sem Selmec a piaca. Idegenből keresik fel a mestert s még a Sze- pességen is nagy kelete van művészi gyártmányainak.

A híres selmeci pipát se szortyogtatják

lesz vége, mert a testiségi vágyak teljesitet- lensége a végtelen időkre biztosítja a legtisztább érzelem életét, — fejezte be a beszélgetést a férfi.

Az olajmécs lobbot vetett. Sötét lett. A hogy kisurrant a szobából. A french könyökére hajolva nézte a nyitott ablakból a csillagok ragyogását és hallgatta a szomszéd szobából jövő csendes zokogást. A hölgy egész éjjel zokogott. A lovag pedig tépő küzdelmek között hallgatta a félig nyitott ajtón át a zokogást; de óvakodott az illúziók rombolásától és nem lépte át a küszöböt, bár ez az egyetlen éjszaka a szenvedések egész skáláját váltotta ki szivéből.

Másnap hajnalban hagyta el a szenvedések szobáját. El sem búcsúzott a szőke nőtől, csak sietett a bástyakapuhoz.

— Hová mégy, öreg pajtás? — incselkedett vele a százéves toronylegény és kibocsátotta a kapun.

A lovagot bántotta a gúnyos aposztro- fálás: az öreg pajtás. Hanem mikor a városon kivid a folyóra hajolt vizet inni, hamarosan megbékült, mert meggyőződött, hogy a toronyör nem hazudott: a haja és a szakálla fehér lett az elmúlt éjszakán.

Egy félszázad után került vissza a kulcsos városkába. Ahogyan elvitte, olyan szüzén hozta vissza ide a vágyait és a sóvárgásait. . .

Mikor meghalt, az volt a világjáró, hóbortos lovag végakarata, hogy ne ón- vagy diófakoporsóban, hanem zsákban temessék el, és csak ennyit Írjanak a fejfájára: Knaves and fools divide the world. Tele van a világ bolonddal.

Az arany város -— koldus város.

Az elnéptelenedett Selmecbánya. — Néma gyárak — liangos munkanélküliek. — A városi tisztviselők nem kapnak fizetést. — Ahol legkékebb az azúr.

már Kecskeméten, Debrecenben, keveset is gyártanak belőle. Ti/hanyi Lajos művészi faszobrai és remek oltárai az egyedüliek, amik megmaradtak a képzőművészetté finomodott Selmecbányái híres kisiparból.

Nem kevésbé szomorú a gyárak, bányák sorsa sem. A kötő- és szövőgyár alig néhány munkással dolgozik, a faárugyár szünetel, csak a cipőgyár ontja kitűnő gyártmányait nagyobbrészt külföldre. A kivitelre dolgozó ipar még csak él, de a helyi szükségletre épített pusztul nap-nap után.

Nyomorúság a bőség helyén.

Nem keli már a selmeci arany, ezüst se. Az állami bánya üzemét hatvan százalékkal korlátozták, a kohó tüzét kioltották, ami kétségtelen jele annak, hogy a bányaüzemet rövid idő alatt teljesen beszüntetik.

A munkanélküliek hangos tábora persze a kommunisták zászlaja alá sorakozik s elkeseredésében, tüzelve még a népboldogttó vezérektől, veszélyezteti a társadalmi rendet s a közbiztonságot.

A városi közigazgatás és gazdálkodás is hozzáidomul a közállapotok dekadenciájához.

A városi tisztviselők már három hónap óta egyetlen fillér fizetést sem kaptak.

A városi pénztár üres. A folyó évi költségvetés most készült el. 350 százalékos pótadóval fogják a deficitet fedezni. Amire ebből a pótadóból pénz lesz, a városi tisztviselők akár éhen halhatnak. Két milliós kölcsönre lenne a városnak szüksége, hogy financ:ális bajait szanálja. Nem kap, hát nem is fizet senkinek, még hivatalnokainak sem. A közigazgatási reform a város terhein mit sem köny- nyitett, személyi kiadásai egy fillérrel sem csökkentek. Hasznos és szükséges beruházásokra még csak gondolni sem mer, hiszen a huszonnyolcféle állami adó terhe alatt roska- kodozó polgárait így is agyonnyomoritja a horribilis pótadóval. Pislogó gázvilágitását sem tudja a villamos fénnyel fölváltani.

— „Amig a határok — mondja informátorom — Magyarország felé meg nem nyílnak, a város anyagi bajain nem lehet segíteni. Csak a fakivitel megindulása segíthet és ha ez késik, a város csődbe fog kerülni. A város élete a bányászaton s a főiskolákon alapult. A főiskolákat bezárták, a bányászatot fokozatosan megszüntetik, iparunkat és kereskedelmünket a keskenyvá- gányu közlekedés és a garamberzencei átrakodás teszi kivitelre lehetetlenné, ebben a zsákutcában lassú elmúlásra vagyunk kárhoztatva. Szomorú jelenünknél csak a jövőnk ^ötétebb. Négyezer ember hagyta el a várost, még több azok száma, akik készülődnek."

A stureci honvéd.

Az úgynevezett államalkotó pártoknak persze más gondjaik vannak, mint a város ezer baját orvosolni. A városi ligetben áll Tóth János remek honvédszobra. Az utcanevek szlávositásával kapcsolatban az „államalkotó" pártok memorandumban követelték a honvédszobor eltávolítását. Sérti a szlovák nemzeti érzést a hős tót honvédek emléke. A szobormű eltávolítása azonban husz-har- mincezer koronába keiül, amit gyűjtés utján akarnak összehozni. Már együtt is van vagy kétszáz korona erre a nemes célra. A honvédszobor után a Petőfi emléktáblára kerül a sor!

Népgyülésre készül Selmec.

A politikai pártok között a keresztény- szocialista párt a legújabb, de a legizmosabb. Két év előtt kezdték kiépíteni a párt szervezetét s ma már Selmecen és vidékén sok ezer tagot számlál. Első nyilvános nagygyűlését május utolsó hetében tartja meg. A készülődések máris lázasan folynak. Sok ezer ember vonul fel erre a gyűlésre, melynek magyar szónoka Körmcndy-Ékes nemzetgyűlési képviselő lesz.

Az óvári muzeum.

A város múzeumi kincsei és értékes levéltára rendezés alatt állanak. Az Óvár hatalmas termeinek egy részét már a múzeumi és történelmi emlékek szekrényei töltik be, mig a levéltár hatalmas anyaga nap-nap után ontja a ritkaságokat és unikumokat.

Rössel Borbála vára fölött május ege kékei. Gurech Ödön jeles festőművésszel ballagunk a hegyre fel.

— Mi tartja itt Selmecen művész ur?

— A színek. Nézzen fel az égre. Kékebb Mentőn azúrjánál. Nézze a föld zöldjét, amott a sziklák vörösét s mind-mind ezeket a színeket, amiket csak Selmec produkál ilyen csodás pompában. Ha majd ezeket mind felitta szemem, ha mind megfestettem, — akkor kimegyek a világba.

Végig futja szemem a színek csodás körpanorámáját. Élnek, ragyognak, de •— a zöld, a zöld, mintha szörnyű lialovány lenne!