Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-20 / 113. (265.) szám
Vasárnap, május 20. • 3*/WGAlAÍAGMR7fiRMP A kérinárki mészároslegények úgynevezett „Qansreissen“ libaversenye, amelyen a mészároslegények testi erejüket és ügyességüket kimutathatták, a céhek pusztulásával kiment a divatból. A piacon két szembefekvö ház között kötelet feszitettek ki és ennek közepére lábuknál fogva két libát akasztottak, úgy hogy fejük a földre lógott, de a két liba fejét, nyakát és szárnyait zsinegekkel körülcsavarva a kifeszitett kötélhez erösitették. Majd fölvonultak zeneszóval a városon végig párosán, lóháton a mészáros legények, akik szines szallagokkal feldíszítve hozták a nyereménytárgyakaí, úgymint a selyemkendőket és ezüstkanalakat. A kifeszitett kötél előtt kis távolságra, nyeregnél- ktil ülvén meg a lovat, felálltak sorba és adott jelre a főlegény, avagy esetleg egy nőtlen ifju-mester a kötél alatt keresztül lovagolt és eközben kézzel a liba feje fölé ütött, avagy kicsavarta annak nyakát, hogy megölje/ A fő-legény, illetőleg ifju-mester példáját követték a többiek. Akik a kötélen már átlovagoltak, a városházát körül járva, visszatértek eredeti helyükre, ahol csak most kezdődött cl a tulajdonkópeni verseny. A főcélja volt, hogy gyors átlovaglás közben a versenyző a libát a kötélről leszakítsa, de ezt a sok zsinegen kiviil megnehezítette az a körülmény is, hogy két oldalon két mészáros legény ostorral nagyokat csapott a lóra éppen akkor, mikor a legény a libát megragadta, úgy hogy nagyon gyakran a versenyző lovas a néptömeg nagy mulatságára lefordult a lóról, de azért nem esett el a további versenyzés jogától. Ha végre sikerült az egyik versenyzőnek az egyik libát a kötélről leszakítani, akkor a másikért indult meg a küzdelem. A verseny után a lovasok felállottak ismét párosán és pedig elöl állottak a zenészek, mindjárt utánuk következett a két győztes, akik hosszú, feldiszitett póznán vitték az odaerősített nyeremény-1 tárgyakat. A nyertesek után lovagolt a többi versenyző, akik valamennyien néhány utcán keresztül a szállásra (Herberg) vonultak, ahol azután nagy lakomával és tánccal fejezték be az ünnepélyt. Erdélyben a székelyeknél a pünkösdi kampóhuzás még ma is megmaradt; ellenben eltűnt a bikahajsza, amelyet pünkösd hétfőjén tartottak. Ilyenkor kizavarták a bikát és dühös kutyákat uszítottak rá. A bika rendszerint felspékelte a vigyázatlan ebeket. De most bátor legények .szálltak szembe a bikával s aki a bika nyakába fel- birt ugorni s csizmaszárából fehérvári bicskáját belédöfte a bika nyakszirtjébe, az lett a győztes, a pünkösdi király. Nem részletezhetem a pünkösdi népszokásokat, de a közölt adatok mutatják, hogy a Szlovenszkó területén elő magyar és német nép piros pünkösd napjának népszokásaival is érdemes volna néprajzi-és müvelődéstörténelmi alapon foglalkozni. E téren eddig még nem történt semmi* Seftien tisztelgése s pápánál. Hivatalosan tárgya! Bethlen a Vatikánnal? — Harc a földbirtokreform novellája korul. Róma, május 18. (Saját tudósítónktól.) Bethlen István gróf magyar miniszterelnök hétfőn kihallgatáson jelenik meg a pápánál s a kihallgatás után Gasparri bibornok államtitkárt is meglátogatja. Budapest, május 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Napló értesülése szerint Bethlen miniszterelnök vatikáni látogatása nem csupán udvariassági aktus. Bethlen ez alkalommal a magyarországi katolikus hierarchiára és a Vatikánhoz való viszony újjászervezésére vonatkozó fontos kérdéseket is tárgyalni fog. A monarchia fölbomlásával ugyanis megdőlt a Vatikán és a Habsburgok közötti konkordátum. mely a monarchia és a Vatikán viszonyát szabályozta és Magyarország abba a kényszerhelyzetbe került, hogy a vatikáni viszonyt újból szabályozza. A trianoni béke következtében több magyarországi egyházmegye részei oly egyházi hatóságok föniha- tósága alá kerültek, amelyek a magyar állam területén kívül székelnek. Bethlennek a Szén [székkel folytatott tárgyalásainál az egyházi nemzetiségi problémák megoldásáról is lesz szó. E kérdések rendezése céljából utazott legutóbb Rómába Mikes szombathelyi püspök is. A magyar kormány és a Vatikán államtitkársága között e kérdésekben már régebben folyik iratváltás. Bethlen személyes jelenléte Rómában lényegesen megkönnyíti e tárgyalások menetét. i Budapest, május 19. (Budapesti szer- k esz tőségünk telefon jelentése.) Bethien- gróf miniszterelnököt a pápa kühiaillgiatáson fogadja. Magyar politikai és egyházi körökben nagy örömet keltett a kihallgatás híre, mert benne Magyarország és a Vatikán tartós jó- viszonyámak a bizonyítékát látják. Róma, május 19. (Saját tudósítónktól.) Bethlen miniszterelnök pénteken a római angol nagykövettel tanácskozott. Kállay pénzügyminiszter az olasz pénzügyi és kereskedelmi miniszterrel folytatott tárgyalásokat. Nemes Albert gróf kvirináli magyar követ Bethlenek tiszteletére dezsőnét adott. A de- zsőnén jelen volt Mussolini is és a külügyminisztérium több magasrangu tisztvielője. Részt vett Antiolmratei és Carfarelii herceg is a dezsőnén. Délután Bethlen a római magyar kolónia tisztelgését fogadta. Ugyanekkor Kállay az olasz lapok munkatársai előtt részletesen kifejetette Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetét. A pénzügyminiszter később a Banca Roma igazgatójával tanácskozott, majd az olasz kereskedelemügyi miniszterrel. Este San Mar tinó gróf a magyar államférfiak tiszteletére nagy dinert adott. A vatikáni fogadás nem bír politikai jelleggel. Róma, május 19. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Egyes budapesti lapok azt közölték, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a Vatikánnal hivatalos jellegű tanácskozást akar folytatni. Ezt a hírt megcáfolja a Corriere d‘Ita.Lia, amely azt írja, hogy a magyar mMszitereltnök tisztelgése a Szemta.tya előtt csak Mária országának hódolatát jelenti. A lap mindazonáltal úgy véli, hogy a pápa érvényesíteni fogja befolyását a magyar érdekekért. A magyar- olasz kereskedelmi viszony rendezése Róma, május 19. (Saját iudósitónkíó!.) A magyar—olasz kereskedelmi és forgalmi kérdések ideiglenes rendezésére ideiglenes megállapodást készít elő Rómában a magyar kormány. Az olasz kormány és az itt időző magyar miniszterek között ebben a kérdésben elvj megegyezés jött létre. A kereskedelmi szerződésekről a nyár íoíyamán tárgyalások indulnak meg és lehetőleg ez év végéig befejzödnek. A Temps Magyarország megerősítését követeli Paris, május 19. (Saját tudósítónktól.) A Temps mai cikkében összehasonlítást közöl egyrészt Magyaroszágnak, másrészt Ausztriának és Németországnak gazdasági és pénzügyi teherbíró képességéről. Megállapítja, hogy a legtöbb külföldi adóssága Magyar- országnak van még a háború előtti időből. Ezek az adósságok legnagyobbrészt beruházási hitelek, amelyeket Budapest székesfőváros és a magyar állam a kultúra s a népjólét emelése céljából vett föl. Ezek az adósságok a békeszerződés értelmében feltétlenül visszafizethetők, de ezek amortizálása után még mindig: hetven milliíó aranykorona adóság marad, majdnem annyi, mint a magyar bankjegyforgalom együttvéve. Egy másrk jelentékeny passzív tételt jelent Magyarországnak a Déli vasúti kötelezettségben lévő túlnyomó érdekeltsége, mely három-négy millió arany frank értéket képvisel, amely tételt az arran- garnéhf örökös kitolásá mratt sohasem vettek föl a magyar költségvetésben. Magyarország költségvetése nj^omasztóan passzív, az ország tőkeszegény s adóknak jelentékeny emelése lehetetlen. A gazdaság imunka megzavarása a forradalom idején, továbbá az idegen megszállás alatt Magyarországon oly pusztító hatással járt, hogy ehhez hasonló jelenségeket sem Németországban, sem Ausztriában nem tapasztalható. Magyarország ezenkívül németnyelvű sorstársaival szemben az idegen fizető eszközök hiánya miatt is hátrányos helyzetben van. A cikk azzal végződik, hogy a nyugati hatalmaknak saját érdekükben erősiteniök kell Magyarországot, hogy az adósságait megfizethesse. Spanyol hang Bethlen útjáról .Madrid, május 18. (Saját tudósitónktól.) A Presse de Madrid Magyarország és a jóvátételek címen cikket ir Bethlen külföldi útjáról. .A cikk bőven ismerteti Bethlennek a jóvátételt bizottság előtt tartott előadását és megállapítja, hogy Magyarország, melynek háromszázezer menekültet kell eltartania, tényleg rászorul a külföldi kölcsönre. A cikk azzal végzi fejtegetéseit, hogy a magyar kormánynak Ausztria példáját kell követnie, amely bizalommal fordult a külföldhöz és nem Németország példájához. Magyarország okos politikával hamarosan íalpraállhat A cikk úgy hiszi, hogy a jóvátétel í bizottság nem fogja megtagadni Bethlen kérelmét Harc a foldfeirtoktörvény novellája ellen. Budapest, május 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Nagyatádi Szabó földmivelésiigyi miniszter földbirtok- törvénynovellája ellen egymásután foglalnak állást a gazdasági érdekeltségek. A novella ellen támadó front mindinkább bővül. A jelek szerint a novella sorsa a pártok belső életében nagyjelentőségű tényezővé fog nőni s nincs kizárva, hogy párteltolódásokat fog eredményezni. Az OMGE elnöke Horthy kormányzónál. Horthy kormányzó ma kihallgatáson fogadta Somssich László grófot, az OMGE elnökét, akivel a földbirtoktörvény novellájáról tanácskozott. Politikai körökben az a vélemény, hogy a novella és Magyarország külföldi kölcsönének ügye befolyást fog gyakorolni a kormány sorsára is. Az OMGE memoranduma a földbirtoktörvény novellája ellen. Az OMGE igazgatói választmányának mai ülésén Somssich gróf elnök éles támadást intézett a földbirtokförvéiiy novellája ellen, melyet a földm-rvelésügyi miniszter a gazdasági képviseleteknek véhményadás céljából megküldött. A választmány érdemben nem foglalkozott a novellával, hanem az illetékes bizottság elé utalta, hogy tegyen javaslatot a kormányhoz intézendő memorandum tárgyában. Az OMGE gazdasági és pénzügyi választmányának ülésén Hadik János gróf támadta a novellát. Rámutatott arra, hogy miután a föidbirtoktörvény megszületett, uj gazdasági áramlat indult meg, mely rendkívül veszedelmes, mivel az alaptörvény megváltoztatására törekszik és alkalmas arra, hogy a termelést Magyarországon válságba sodorja. Ma, mikor Magyarország teljesen el van adósodva, a termelésnek esetleg bekövetkező válsága katasztrófához vezethet. Az egész gazdatársadalom harcot hirdet & novella ellen, mivel úgy találja, hogy mélyen érinti a magánvagyont. álldogáltak. Itt-ott a fü között a babonás kincskeresők szerencsehozó virágját, az aranyosvirágu kecsketejet is lehetett látni. A szökeszakállos, fiatal férfi csizmája sarkával a virágokra gázolt és megvető mosolyából annyi sugárzott ki, hogy: kell is nékem a ti kincsetek ... Az ég peremén piros tűzzel égő nap megmutatta a lila ködben emelkedő mészhavasok ormait is, amelyekre lenhaju hajadonok járnak pünkösd éjjelén gyöngyvirágot keresni. A fiatal lovag a város bástyája alá ért. A patinás vörösréz-pántokkal ékesített kapu mohás boltozatkövébe vérszinü rózsa volt föstve. — Ez lesz a város, amelyet már hét év óta keresek. Ez a város vagy a titkoknak, vagy a szerelmeknek a városa, mert a rózsa a titkok jelképe volt hajdan, most a szerelemé, — dörmögött a lovag és zörgetni akart a hattyunyakalaku kocogtató- vassal a kapun, mikor valami különös zaj ütötte meg a fülét. A campaniléban épp akkor kezdődött a reggeli harangjáték. Kilencvenkilenc harang kongása idézte elő a csodálatos hannóniáju zenét, amely a városka körül félkörben emelkedő hegyek gerincein lágyat] reszonálódott. A zene eddig soha nem érzett hangulatokat kavart fel az idegen lovag lelkében Pedig már minden érzést átérzett,. minden gondolatot végig gondolt. . . Vágyak, szorongások, remények kapcsolódtak egymásra a lelkében; szenvedélyek, akarások lobogtak benne és a lelki forrongások vetülete bánatos mosoly alakjában jelentkezett leányos arcán. Hajdani lovagszázadok krónikái zsongtak a füleiben. Mintha a múlt gyötrődéseit és kínzó képeit valaki most elfestette volna emlékezetében. Az őrtoronyban észrevették az idegen férfit. Az egyik őr, akinek ócska vért volt a testén és szutykos fapipából dohányzott, így szólt a sakkozó zsoldos katonákhoz. — Valakit látok a kapunk előtt. — French dog. Francia kutya. Kalapjáról, zöld gallérköpenyéről és keskeny kardjáról látni, hogy francia, — dünnyögték az örök. — Goddatn s ha francia is!? Be kell ereszteni. Utóvégre ő is férfi, még pedig fiatal férfi, — morgott a vértes és a nagy bronzkulcsot leakasztva a láncról, lecsoszogott a szemetes fagarádicsokon, kinyitotta a csikorgó kaput, aztán beeresztetíe a franciát. — Adjon Isten minden jót, diófából koporsót! — köszöntötte vigan a százéves toronylegényt a szökeszakállos. — Látom, bő kedved van. Hát sose legyen bomlása a kedvednek, szép öcsém! — mordult a franciára a vértes és szabad útjára engedte őt. A kulcsos városkában csupa hegyes- fedelü, emeletes házikó sorakozott egymás mellé rendetlenül, összevisszasorban. A házakhoz gömbölyű tornyocskák düliesz- kedtek. A keskeny erkélyek vadszőllővel és kúszó rózsaindákkal voltak befuttatva. A vaskosaras ablakokat lefüggönyözték. Olyan csend lomhult a palakövekkel kirakott utcákon, mintha nem is élő emberek, hanem múmiák laknának a néma házakban. Semmi színe az életnek. Egyetlen embert sem lehetett látni az utcákon; csak néhány kuvasz kószált a házak előtt. Vé.gre a templom előtt levő téren feltűnt néhány asszony. A templom kriptájában ónkoporsókban harcias earlek csontjai porladtak; vörösmárványból faragott halálfejes, címeres reliefjeik a templom külső oldalába voltak falazva. A téren beszélgető asszonyok vének voltak és meztelen lábúkon fapapucsokat viseltek. Később férfiak is jöttek a templomból a térre; de ezek is öregecskék lehettek, mert arcuk vonalai bántó éllel meredtek feketepánílikás kalapjuk alól. A soka- télés, a sokatszenvedés kigyóvonalai voltak ezek a ráncok az arcukon. Mintha csupa elévült gondolat inkárnációja lett volna ez a néhány fonnyadt test itt az ősi katedrális előtt. Az egyik öregasszonyt megszólítja a french: — Szülém, éhes vagyok. szomjas vagyok. A zsebemben még lötyiköl cgy-két tallér; hát mondok, merre találok itten vendégfogadót? Vendégfogadót fiam? Hm. Vendégfogadót keresel virágom? — motyogott nyálas I ajkaival a vénasszony. — A mi városunkban most nincsen vendégfogadó. Egy volt, a Noé bárkája; az is becsukott. Idegenek nem szoktak mostanában idejönni. A mi íéríiamk pedig, akik vasárnap délutánonként a sör és a kockajáték kedvéért eljárogattak a Noé bárkájába, a mi férfiaink már harmadik éve, hogy Normandiaban hadakoznak. Ott vesztek-e a csatában? A tengerbe fuiladtak-e? Három év óta nem hallottunk hirt felőlük. Csupa vének vagyunk itt a gyerekekkel. Van ugyan néhány hajadon és menyecske is; de a többi fiatal fejérnép lassanként elszök- dösött a városból. Éjszakának idején a bástyafalon ereszkedtek le a kis bestiák, így van, fiam. A francia lovag most már tudta a csendesség okát. Most már tudta, hogy miért függönyözték le a vaskosaras ablakokat A barackfák és a szilvafák éppen virágoztak a gondozatlan kertekben. A háztetőkön kövér macskák nyalogatták a talpukat: mert a macskáknak most igen urias sorsuk volt a kulcsos városkában, amelynek dohos sikátoraiban még nappal is futkostak az egerek. A munkátlanság látszott a csenevész virágokat hozó fákon; hernyók és pókok: vették őket birtokukba. Egész nap a városban ődöngött a francia, de senkivel sem találkozott. Alkonyodotí. mikor a harangjáték ismét megkezdődött a campaniléban. Az őrtorony vén toronylegényei elénekelték az Avé-t, aztán lefeküdtek. & JjL w* ^Mm áffe, igra áLílíMB #1T eIőtti korszakba vezethető vissza az igmáncli keserüvüzj a BT«TT oiTTlTy, & üli ÜT áfffi il ||g 8 II 881 fii BBj "u® képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a földi Ír T * ’ Ilii! HÍM Wll« gyomrában, '(felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mint ilyen! páratlan természetes gyógyszere a gtyOIÜOF-. Öél- s egyéb £)€l$Ő betegségeknek fl Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletbcn. unó Rem^Zíres a(lag reggelizés előtt fél pohárral. jqmanDH nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel |
