Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-12 / 83. (236.) szám

Csütörtök, április 12. Mo»iefii»r«»iiftfi9S2«BSBai fütfi léire BeiBileai és HilniiSs hosiMi. Nagyatádi Szabó kezében van a döntés, Bethlen föl akarta oszlatni a Mázat. Gömböst le akarják mondatni az egységes-párt ügyvezető elnöki állásáról. A jóvátétel! bizottság tárgyalja a magyar jóvátételt. Budapest, április 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Az egységes párt tegnap este párt­vacsorát tartott, amely nem volt nyilvános. A sajtót is csak szűkszavú kommünikével ér­tesítették a történtekről. A ma esti pártérte­kezlet iránt politikai körökben óriási érdeklő­dés mutatkozik. Elhatározott dolog, hogy ma a válság megoldást nyer. Úgy az intranzi- gensek, mint a mérsékelt irány követői ré­széről nagy előkészületek folynak a ma esti értekezletre. Gömbös Gyula és Wolff Ká­roly ma délelőtt fölkeresték nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisztert és hossza­sabban tanácskoztak vele. A tanácskozások­ról semmi sem szivárgott ki. Politikai körök­ben azonban föltünönek tartották, hogy a ta­nácskozás befejezése után nagyatádi Szabó fölkereste Mayer Jánost, az egységes párt elnökét és meglehetős izgatott hangon ta­nácskozott vele. A kompromisszum Annak ellenére, hogy a helyzet pUliamat- ról-pillanatra változik és teljes kiélesedése sem keltene nagy feltűnést, délben széliében beszéltek az egységes párt tagjai arról, hogy a ma esti értekezleten nem fognak szenzá­ciók történni, mert pártszakadásra semmi körülmények között sem fog sor kerülni. A két frakció között ugyanis tegnap este kompromisszum jött létre, amelyet azonban titokban tartanak, A miniszterel­nök tegnap éjjel több óra hosszat tanácsko­zott Gömbössel és ennek a tanácskozások­nak a két politikus megegyezése volt az eredménye. A kompromisszum csak ide'g- lenes jellegű, de hir szerint olyan megálla­podásokat tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy úgy az iníranzigenseket, mint a párt liberális érzésű tagjait kielégítsék. Bethlen István gróf miniszterelnök közölte Gömbössel, hogy ez az utolsó kompromisszum, amelyet a szélső jobbol­dallal megkötni kész. További engedmé­nyek megadására nem hajlandó. A miniszterelnök egyébként igen hide­gen bánik Gömbössel és — mint hozzá közel­álló politikusok beszélik — legszívesebben venné, ha Gömbösék levonnák viselkedésük következményeit. Mindamellett a pártegység föntartása érdekében most az egyszer el-1 Szaíókvár ostroma. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Bezay Zoltán. Kora őszi reggelen fekete sereg kígyó­zott a sötét erdők alatt. Élén párducbőrös, kacagányos vitézek táncoltatták éjfekete pa­ripáikat. Utánuk hallgatag lovasok végnélküli sora következett. A távolban magas sziklán Szalók vára meredezett a szürke, borús ég felé. Csendes­nek látszott, mintha nem is laknák, de vas­rostélyos, széles ablakai mögött egészsége­sen horkolt a várnép. A vártoronyban föl-le járkált kimért lé­péseivel az őr. Összébb-összébb húzta fekete báránybőrsubáját és álmos szemmel kii-ki- kémlelt a kopár vidékre. Amint az erdő szé­lén feltűntek az első lovasok, álmossága egy­szerre eltűnt. — Kurucok — dörmögte bosszúsan nagy harcsabajuszába és sietve be lefújt riasztó kürtjébe. Mint a megbolygatott hangyaboiy eleve­nedett meg hirtelen a vár és a falakat nem­sokára ellepte a fegyveresek egész raja. A kurucsereg az erdő alatt megáldott és a réteken tábort ütött. Nyílt helyen állt a tá­bor és a várbeliek könnyen láthatták az ott- lévök minden mozdulatát. Másnap kezdődött az ostrom. Dörögtek az ágyuk. Elszánt vitézek kúsztak a sziklás, meredek vároldalon, A várbelieket nem lepte meg az erős tá­madás. Bíztak saját vitézségükben és a sziklavár bevehetetlenségóben. Három napig szakadatlanul tartott a harc, de minden eredmény nélkül. A negyedik nap reggelén Fekete Mihály, az ostromló sereg kapitánya, követeket kül­dött a várba, hogy a bennlevőket megadásra birja. Szalóky Uáspánié, a vár úrnője, a nagy­teremben fogadta őket, ment az utolsó határig és bizonyos engedmé­nyeket tett az intranzigenseknek. Nagyatádi kezében a helyzet kulcsa A helyzetiét nagyatádi Szabó miniszter álllásfogflalása dönti el. Ismeretes, hogy az utóbbi napokban úgy Bethlen, miint Gömbö­sék sűrűn tanácskoztak a kisgazdavezérrel, aki egyik félnek sem tett határozott Ígéretet. Következetesen hivatkozott a földbirtok- reformra és annak végrehajtására vonatko­zóan kért garanciákat. Gömbösék mindent Ígértek neki, ha velük tart, sőt hir szerint kézzelfogható garanciákat is nyújtottak, hogy abban az esetiben, ha párthiveiveil együtt mellettük foglal adásit, akkor a kis gaz,- dáknak a kormányban vezető szerepet jut­tatnak. Nagyatádi ma déliben a Mayer. Jánossal valló tanácskozás után Bethlen István gróf miniszterelnököt kereste fel, ki már várta őt. A miniszterelnök és a kisgazdavezér nem so­káig tanácskoztak egymással, die tény az, hogy a tanácskozások befejezése után barát­ságosan váltak el egymástól és mindketten megelégedettek vol tak. Megegyezés Bethlen és Nagyatádi között A miniszterelnök és a földmivelésügyi miniszter között hír szerint konkrét meg­állapodás jött létre, amely Bethlen javára döntötte ei a mérleget. Bethlen közölte nagyatádi Szabóval, hogy az az aggodal­ma, mintha Zichyék belépnének a pártba és ezáltal a legitimisták kerülnének az egysé­ges pártban tulsuíyra, teljesen alaptalan, mert komolyam sohasem volt szó arról, hogy Zichyék és a pártonkivüliek belépje­nek a kormányzó pártba. ök ugyanis olyan követeléseket állítot­tak föl, amelyeknek teljesítésére a miniszter- elnök semmi esetre sem volt hajlandó. Az egységes párt liberális szárnya teljes erejé­vel a íöklbir tok reform sürgős és megalkuvás nélküli végrehajtása mellett van és igy a földmivelésügyi miniszternek nincs oka arra az aggodalomra, hogy a földblrtokreform végrehajtása bármilyen tekintetben is hát­rányt sze,nvedne. A kormány is azon az ál­S hiába kísérelték meg rábeszélni a szép özvegyet, hogy adja meg magát és pártoljon át a fejedelemhez, aki az igaz ügyért harcol. Először könyörögtek, kértek, majd fenye­getőztek a küldöttek, de Szálókyné hajtha­tatlan maradt és a császárnak adott esküjét megszegni nem akarta. Minden eredmény nélkül tértek vissza a követek. Útjuk sikertelenségére nagy dühbe jött Fekete M'hály kapitány uram. — No megállj, asszony! — sziszegte fe­kete bajusza alatt. S újra kezdődött az ost­rom, még vadabbal és elszámtabban, mint ed­dig. Kegyetlen harciban telt el öt nap és Sza­lók még mindig állt. S meglepetten, de azért büszkén nézett el a vidék fölött. — Kende fiam! — szólt a kapitány egy reggel egyik hadnagyához. — Ezt a Szalókot be nem vesszük. Legalább igy nem. Már pe­dig szégyenszemre el nem kotródon alóla- Beveszem, vagy itt pusztulok alatta magam is. Asszony őrzi azt, fiam, ördöge van, hogy igy dacol velem. Pattanj lóra és vágtass el néhány vitézzel Beés lovagért Kővárra. Ha ő nem segít rajtuuk, akkor nem segít már senki. Kende Gábor némán ment ki a sátorból és aíkonyatkor visszatért Beés lovaggal. Az égen fekete felhők tornyosultak. Vad szél szaggatta a hegyek taraját és a sötét er­dők búgtak, mint az átkozottak völgyében a sátán fuvolája. Hideg, ölmos eső zuhogott és egymásután oltotta el a kurucok tábortüzeit. Késő éji óráig ült együtt Fekete uram a lovaggal. Tele boros kupák ürültek ki előt­tük, kinn ítéletidő volt s ők két kezükre tá­masztva állukat, ezer terven törték kemény koponyájukat. ...Szalókot be kell venni mindenáron — mondta ujj aival hosszú haját fésülve a kapi­tány. És te fogod bevenni, Beés! A lovag a sátor sarkába nézett és hallga­tott. Csak amikor Fekete uram újra felemelte nehéz kupáját, szólalt meg mély, öblös hangján: fis be Is veszem. lásipontoin van, hogy a kisgazdák érdekeire az eddiginél -nagyobb gondot kell fordítani­Gömböst le akarják mondatni az egységes-párt ügyvezető elnökségéről A tegnapi pártviacsora beigazolta, hogy a párt zöme a miniszterelnök mögött áll. A mérsékelt frakció nem akarja Gömböséket a kilépésre kényszeríteni, de arra az álláspontra helyezkedett, hogy a történtek után Gömbösnek legalább azt a következményt le kell vonnia, hogy lemond a párt ügyvezető elnöki állásáról. Gömbö­sék azonban ezt nem akarják megtenni és ha mégis rákényszeritenék erre Gömböst, akkor a helyzet ismét teljesen fölbomlma. Ebben az esetben ugyanis Gömbösék a kompromisszumot érvénytelennek nyílvání­tanák és nyomban kilépnének a pártból. A miniszterelnök nem hátrál Pollitiiikai körökben általában arró/l beszél­nek, hogy az egységes pántban a tegnap lét­rejött kompromisszum ellenére is igen mély­rehatók ' az ellentétek és csupán a miniszter­elnök személye az, ami az egységet meg tudja őrizni. A miniszterelnök legközelebbi környe­zetéből nyert értesülésünk szerint Bethlen gróf el volt határozva arra, hogy minden eszközzel rendet teremt és érvényesíti a maga álláspontját. Nem riadt volna vissza a nemzetgyűlés föloszlatásától sem, sőt hir szerint végső esetben a maga személyére nézve is levonta volna a konzekvenciákat. Tegnap délután kihallgatáson volt a kor­mányzónál, akivel hosszabban tanácskozott és közölte vele, hogy abban az esetben, ha a válságot nem tudja kielégítő módon meg­oldani, benyújtja lemondását. A kormányzó közölte a miniszterelnökkel, hogy lemondá­sát nem fogadja ei és továbbra is legtelje­sebb bizalmáról biztosította. Azután Göm­bös volt kihallgatáson a kormányzónál. A kihallgatások után jött létre a kompromisz- szum a két csoport között. A sajtó véleménye A Pesti Hirlap az egységespárt válságá­val kapcsolatban azt írja, hogy Bethlen István miniszterelnök ura marad a helyzetnek s a válság elsimul. Legfeljebb bizonyos személyi áldozatok lesznek. Az igazságügyi tárcát feltétlenül betöltik s Da- ruváry csak a ktílügyminiszierséget tartja meg. Ez azonban még nem végleges tisztá­zás, ami, úgy látszik, eltolódást szenved, mert egyik fél sem akar akadályokat gördí­teni bizonyos külpolitikai események elé, amelyek Bethlen miniszterelnök külföldi út­iéval kapcsolatban esedékesek. A kor­— Tudtam, Beés, tudtam. Asszonyokkal csak te tudsz harcolni — mondotta mosolygó arccal a kapitány és a lovagra köszöntötte kupáját. —S mii a terved? — kérdezte később. — Egyelőre még nem tudom, Mihály bá­tyám. Alszom rá egyet. Majd meglátjuk, mit hoz a reggel. Hajnalra az éjjel dühöngő vad vihar el­állt. Eiső sem esett, csak a nedves föld gőzöl­gő tt. Szalók várát sürü köd takarta be. Beéis lovag lassan, egyedül kapaszkodott a vár meredek utján. Békés szándékát tudomásul vették a ka­punál és beengedték a várba. Szalóky Gáspár né még öltözködött. Beés a aimerteremben várt reá- Föl-lejárt a nagy kőlapokkal padlózott teremben. Megkopog­tatta a sarokban álló régi, fekete páncélokat, megemelgette a súlyos buzogányokat és hosszú, nehéz pallosokkal mért csapásokat a levegőbe. Észre sem vette, hogy a vár asszonya belépett a terembe. Hosszú fekete bársony­ruha omlott végig karcsú, ingerlőén formás termetén. Tejfehér arca rózsás pirban égett az egészséges alvástól vagy a friss mosdó- viztől. Két szénfekete szeme csodálkozva nézett a férfire. — Mi jót hozott, Beés lovag — kérdezte kedvesen és csókra engedte kis, fehér kezét. A lovag röviden elmondta jövetelének okát. S.zép szavakkal és Ígéretekkel igyeke­zett őt megnyerni. Kérte, hogy pántoljon át a fejedelem pártjára, mert jobb, ha a szép szóra hallgat,- mintsem hogy aztán a nyers erőszak­nak legyen kénytelen engedni. — Ha csak azért jött, Beés, akkor inkább ne is jött volna — szólt hidegen az asszony. Beés a szürke fal cirádáit nézte, de érez­te, hogy Szálókyné öt nézi kutató, nagy, fe­kete szemével. — Ilyen szörnyű bűnre akar engem ki­gyelimed rábeszélni — kérdezte kipirulva az asszony. Beés kitérő váíiaszt adott — A fejedelem a népek szabadságáért és az igazságért harcol. Igaz magyar csak a fe­jedelem híve lehet. Le kell rázni azt az igát, mely alatt az ország görnyed. Szét kell szag­gatni azt a szörnyű láncot, mely a szabadsá­gunkat béklyózza és bennünket rabokká tesz. Gondolja meg ezt, asszonyom. Szalók asszo­nya magyar asszony! Szalóky Gáspárné némán hallgatott. — Aíkonyatkor még egyszer feljövök — tette hozzá .a lovag. Szólt és búcsúzott. — Nos, mi hir — kérdezte Fekete uram a visszatérő lovagtól. — Még nem határozott. Tudod, milyen az asszony. De este megadja a választ. — No és mit gondolsz? Megadja magát? Beés szárazon felelte: — Meg. Fekete Mihály kételkedve rázta a fejét. Beés Szőrén kiegyenesedett s szemeiben valami ismeretlen láng tüzelt. Kardjára csa­pott és fölkiáltott: — Nemesi szavamra fogadom, hiogy hol­nap vagy még ma mienk lesz Szalók. A nap lassan csúszott a hegyek felé. Lomhán és bágyadtam, mint ősszel minden. Beés uijna fölment a várba. Szalóky Gáspárné a fellegvár nagy tor­nyának erkélyén állt és nézte a szomorú vi­déket. Szeme elpihent a kopaszodó erdőkön, miket a lefutó fáradt nap rozsda-vörösre festett. A lovag megszólítására nehéz sóhaj tört elő az asszony kebléből és a melle hevesen hullámzott. — -Beés, miiért jött? Hát igazán eskii- ; égővé akar tenni? ó, Beés, ha nem kegyel­med állana most előttem, elkergetném lazító ajánlatával együtt. — Magyar nő másképp nem cselekedhet — mondta hideg lelkesedéssel a férfi­mányelnök a közel jövőben ugyanis külföld­re utazik és fontos tanácskozásokat kezd közgazdasági és pénzügyi helyzetünk sza­nálása tárgyában. Ez a külföldi ut hozta ar­ra a belátásra az éles ellentétbe került feleket, hogy kerülni keli minden pártbom­lást s kormányzópárt erejének a gyöngité- sét, mert soha olyan szükség nem volt az egységre, mint most. A Nemzeti Újság úgy véli, hogy az egy­séges párt belső válságának, a palotaforra­dalomnak első felvonása véget ért. Bethlen miniszterelnök — mint értesülünk — a párt­értekezleten fel fogja vetni a bizalmi kérdést és semmi kétségünk sincs aziránt, hogy az egymással szemben álló frakciók holnap egyhangúan bizalmukról fogják biztosítani a miniszterelnököt. Az egységespártban sokan vannak, akik nem fogják követelni Gömbö­séknek a pártból való kitessékelését, hanem megelégszenek azzal, hogy ez a csoport is bizalmáról biztosítja a miniszterelnököt. És ez meg fog történni. Gömbösék a hetekig tar­tó kardesörtetés, lármázás és cikkezés után mégis csak benmaradnak abban a pártban, amelyet meg akartak reformálni és támogat­ni fogják azt a kormányt, amelynek jónéhány, miniszterét meg akarták buktatni. A Budapesti Hirlap úgy tudja ,hogy min­den jel szerint Gömbösék nem fognak kilépni a kormánypártból, Zichy János gróf és Hein- rich Ferenc pedig nem fognak belépni párt­jaikkal. Zichy János és Heinrich Ferenc nem is tervezték ezt a lépést, de ha szándékukban állott is, elment volna a kedvük. A kormány­párt kisgazdái közt sikerült feleleveníteni régi jelszavakat: Nem kellenek nekünk a grófok, nem kellenek a legitimisták, nem kellenek a kapitalisták! Elsimult a válság Illetékes helyről közük a 8 Órai Újság­gal: A politikai helyzet a személyi kérdések kikapcsolásával teljesen tisztázódott. Teljes határozottsággal megállapítható, hogy az egységes pártban szó sincsen pártszakadás­ról. Hasonlóképpen nem felelnek meg a va­lóságnak azokról a garanciákról szóló hírek, amelyeket a baloldali lapok közlése szerint a miniszterelnök adott a szélső jobboldali csoportnak. Ezt Bethlen István gróf minisz­terelnök annál kevésbé tehette meg. mert a miniszterelnök az egységes párt óriási több­ségének programját és akaratát képviseli a középút-politikájának követésével. Minthogy valamennyi személyi kérdést sikerült kikap­csolni, semmiféle tekintetben nincsen szük­ség arra, hogy bárki is levonja a következ­ményeket. A nemzetgyűlésből A nemzetgyűlés tegnapi folytatólagos ülésén Szcitovszky Béla elnök napirendi ja­vt

Next

/
Thumbnails
Contents