Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-08 / 80. (233.) szám

BBHM A rendtörvény előtt. (p.) Losonc, április 7. A „Prágai Magyar Hírlap" megalakulása óta falven kitartott azon a helyen, ahova kötelessége állította. Kötelességünket teljesíteni nem volt ne­héz. Tisztán állott előttünk az ut, amelyen halad­nunk kell s amelyről letérnünk nem szabad. Mi a cseh-szlovák köztársaságban élő ma­gyarságnak vagyunk hü szolgái. Nekünk vigyáz­nunk kell, hogy népünk nemzeti életében a foly­tonosság ne szakadjon meg. Őrt kell állanunk, ne- hogy nemzetünk a megpróbáltatások és szenve­dések idejében hitét, bizalmát és harci készségét elveszítse. Hangos szóval kell állandóan hirdet­nünk, hogy bár a szerencsétlen háború nyomában megszületett kegyetlen békeszerződések a mi nemzetünket szétdarabolták és reánk akarták sütni „a bűnös nemzetek" bélyegét, nem vesztet­tük el jogunkat nemzeti életünk teljességéhez és egységéhez. Az uj államok, amelyek fönhatósága alá kerültünk, kötelesek megadni népünknek mind­azoknak a jogoknak az összességét, amelyek né­pünk életét, kulturális fejlődését és gazdasági megizmosodását biztosítják. Kötelesek, mert e kötelezettségnek vállalása biztosította megalaku­lásukat és kötelesek önmagjukkal szemben, mert ha szembe helyezkednek ezekkel a kötelességek­kel, úgy magának az államnak alapjait mossák alá. Nemzetünknek nincsen oka a kétségbeesésre. Nemzetünk jövője csak akkor kerülne a lejtőre, ha maga a nemzet adja lel jogait, ha a nemzet öntudatában egyszer elmosódnék az a tudat, hogy nemzetünk életereje kiapadhatatlan, erőinket a reánk znditott csapások kimeriteni nem tudják. Népünk élni fog, mert több mint egy évezredes nemzeti lét után is iíju, fejlődő nemzet, tini fog, mert a mi népünk nemzeti élete egyik fő biztosi- téka Európa népei szabadságának és békéjének. E meggondolások alapján hirdetjük állandóan a magyar nemzet politikai és gazdasági egységé­nek szükségét. Szüntelenül rámutatunk azokra a jogokra, amelyeket a békeszerződések és az it­teni írott törvények nekünk, mint itt élő nemzet­nek papíron biztosítanak. A nemzet elé tárjuk azt a kiabáló ellentétet, amely a törvények és mind aközött van, amit a mostani kormányzati rend­szer a törvények végrehajtása címén tesz. Köz­tudattá akarjuk tenni, hogy e köztársaságban ad­dig nem lesz nyugalom, nem lehet a népek bizal­mára és megelégedésére támaszkodó kormányzat, amig a köztársaság összes nemzetei nemzeti jo. gaiknak, fejlődésük és gazdasági megélhetésük­nek biztosítékait a valóságban meg nem kapják. Meggyőződésünk egész hevével támadjuk a mostani kormányzati rendszert. Ostromoljuk kül­politikáját, amely jelentős részben oka annak, hogy Középeurópa örökös háborús veszedelmek között hányódik és amelynek éle a megmaradt Magyarország ellen irányul. Reámutatunk azon jelenségekre, amelyek itt egy döbbenetes gazdasági romlásnak mindinkább növekvő méreteit tárják fel s amely mindinkább általánosabbá tesvi azt a közfelfogást, hogy e kormányzati rendszer fenmaradása lehetetlenné teszi az itt élő népek megélhetését. Ennek a felismerése, a tények kényszerítő ereje hintette el és erősítette meg azt a köztuda­tot, hogy ezzel a rendszerrel szemben az itt élő régi népek egymásra vannak utalva és közös életérdekeik megkövetelik hogy együttesen, egy­séges erővel harcoljanak ezen rendszer megbuk­tatásáért és uj politikai, gazdasági viszonyok meg­teremtéséért. így egyesültek e terület népei az autonómiáért való alkotmányos és törvényes küz­delemben. Itt Szlovenszkóban éppen úgy, mint Ruszinszkóban. A kormányzati rendszer minden eszközt fel­használt, hogy e küzdelem előretörését akadá­lyozza, lehetetlenné tegye. Az ígéretek, fenyege­tések és az erőszak egyaránt íölvonultak. Mind nem használt. A küzdelem nőtt kiterjedésben és erőben. S mert nem használtak a régi eszközök, al­kalmaznak újat, meghozták az uj törvényt Holnapután életbe lép a köztársaság védelmé­ről szóló törvény. Ez a törvény korlátozza a bí­rálat szabadságát. Ám legyen! Ml alkalmazkodunk az uj tör­vényhez is. aminthogy eddig Is minden küzdel­münkben szemeink előtt tartottuk a törvényt. Az uj törvény akadályozhat minket igazságaink hir­detésében, de nem akadályozhat abban, hogy Igaz­ságaink és jogaink, kitűzött céljaink mellett szi­lárdan kitartsunk ezután is. Alkalmazkodunk a törvényhez, mert a törvényes küzdelmet folytatni akarjuk, azt önszátunkból feladni nem fogjuk soha. De a nagyközönség azért tudni fogja, hogy mi nem változtunk meg és nem változott meg harci készségünk és bizalmunk a győzelemben. Gyengíti az uj törvény által előidézett helyzet a ml küzdelmnüket? Nem. A közönség megértett minket eddig, meg fog érteni ezután is, A kormány saját hatalmát és ereiét támadta meg, amikor korlátokat emelt a szólás szabad­sága elé. Hisz nem a szavak, a tények Izgatnak. A birálat elfojtása mindig féktelenebbé és elkese­redettebbé teszi a közvéleménynek ítéletét a köz­állapotokról. Machar, a csehek tiszteletreméltó költője, jelenleg a hadsereg felügyelője, a „K. u. k. Krlmlnale" elmen kiadott könyvében megkapó színekkel Írja le nemzetének a világháborúban az osztrák rendszer által való üldözését és saját két hónapig tartó fogságát. Elmondja, hogy egyszer a rendörlgazgatóság elé Idézve, szemére vetették, hogy azt Irta: „a nap felmenőben van" s amikor ez megjelent, az egymással találkozó csehek mosolygó arccal, szemhunyorgatva kérdezték egymástól: „Olvastad, mit Irt Machar a napról?*' Mindenki azt olvasta ki abból, hogy már utban iiiiiiiiiiaiuiiiiiiiiaaniiiiaia Berlin, április 7. (Berlini szerkesztőnktől.) A bolgár bíró­ság egy ad hoc készült törvény alapján sú­lyos ítéletet hozott azok ellen a volt minisz­terek ellen, akik Bulgáriát a központi hatal­mak oldalán való állásfoglalásra birták. A biróság, amelynek ítélete a közvélemény és a sajtó példátlan felháborodását váltotta ki, életfogytiglani íegyházra Ítélte a Radoszlavov kormány Slivenben fogvatartott tagjai közül Toncsev, Pesev, Popov, Dincsev és Petkov minisztereket. Najdenov tábornokot tizenöt esztendei, Zsekov tábornokot, a volt vezér­kari főnököt, valamint Apostolov és Koznics- ki minisztereket tíz esztendei fegyházbün­tetéssel sújtották. A fegyházbüntetésen kívül valamennyi vádlott elveszítette polgári és politikai jogait és elkobzott vagyonukkal tet­ték felelőssé őket Bulgária harminckét imlli- liádi káráért. A felsoroltakon kívül in contumatiiam életfogytiglani íegyházra ítélték Radoszlavov volt miniszterelnököt is, aki az összeomlás óta Berlinben tartózkodik. Radoszlavov mi­niszterelnök ur szives volt fogadni és a szé­gyenteljes ítéletről, amely éppen azokat a férfiakat sújtja, akik híven tartottak ki szö­vetségi hűségük mellett, a következőkben nyilatkozott: — Az Ítélet mely egy törvénykezési ko­média epilógusa, cseppet sem lepett meg. A civilizált államok történelme hasonló eljárásra kevés precedenst tud felmutatni. — Ellenem s volt kormányom tagjai ellen még a békeszerződés aláírása előtt Párisbóf köve élték az eljárás megindítá­sát Állítom és állításom igazságát senki sem vonhatja kétségbe, hogy a most szin­tén börtönbe vetett akkori párisi bolgár kö­vet, Theodorov, táviratot intézett kormá­nyához, amelyben az antantellenes minisz­terek letartózta'ásrnak és fedelősségrevo- násának szükségességét fejtette ki, Theo­dorov azt je’enetíe, hogy az egész antant, de különösen Franciaország követeli a le­tartóztatásunkat, amely egyedüli bizonyí­téka lenne a bolgár politika megváltozott kurzusának. A büniigyi eljárás megindítása ezek szerint Franciaország kívánsága volt. — Az ellenünk emelt vád lényege az, hogy antantellenes politikánk Bulgáriát ha­zánk érdekei ellen Németország szolgálatába állította. — Franciaország elégtétellel vette tudomásul elitéltetésünket Poincarénak Sztambulinszkihez, a jelenlegi bolgár minisz­terelnökhöz intézett üdvözlő távirata leg­alább is erre enged következtetni. van a cseh aspirációk győzelme. Machar ellen- veti; „ s ha azt Írom, hogy a nap lemenőben van?" „Igen — mondja a rendörigazgató — ak­kor is örömmel újságolják ezt fajtestvérei, mert ebből meg azt olvassák ki, hogy az osztrák biro­dalom bukása már küszöbön van!" Igenis, így van ez. S vájjon azt gondolják-e a hatalom mostani urai, hogy csak a cseh nemzet­nek lélektana ez? Minden nép ilyen. A hatalom saját helyzetét leginkább azzal rontja, azzal in­ger!! maga ellen a népeket, ha az általános és mély elégedetlenséggel szemben erőszakos rend­szabályokhoz nyúl. Az Izgatásnak a legnagyobb tápot az adja, ha nem engedik meg, hogy a nép­nek megmondják az egész igazságot, ha a népek csak féligazságokat, vagy ellenőrizhetlen keringő híreket hallanak. Az Izgatásnak ezt a módját nem mi, hanem a kormány szitja, a felelősség sem minket, hanem a kormányt fogja terhelni. Mi Ismételjük: megmaradunk küzdelmeink­ben a törvényes alapon, szigorúan ragaszkodnt fogunk hozzá. így teljesítjük becsületesen köteles­ségünket, amig a tollat ki nem repítik kezeinkből. Közönségünket pedig kérjük, ne veszítse e! nyu­galmát, tartsa meg bizalmát bennünk és mínde- nekfelett igazságunk győzelmében. — Maga az eljárás példátlan szégyene a bolgár igazságszolgálte,tásnak. Országgyű­lési képviselőket és volt minisztereket három év előtt vetettek börtönbe. (A bünpör 1919 október 11-én kezdődött és ez év március 31-én ért véget.) Börtönbe vetették őket az akkor fönnálló törvények ellenére és eljárá­sukat csak utólag szankcionáltatták a szob- ranje erre a célra készített törvényével. Há­rom és fél esztendő óta közönséges gonosz­tevők gyanánt bánnak olyan férfiakkal, akik­nek minden büntik az. hogy legjobb tudásuk­kal szolgálták hazájukat. Az én kormányom tagjain kívül a Qesov és Dtanev koaliciós kormány huszonnégy miniszterét is letartóz­tatták. Ez a tény világosan és félre nem ért­hetően árulja el a jelenlegi kormány' gyáva politikáját, amelynek az ellenzék megfélem­lítése és megnémitása a célja. Sztambulinszki egy minden parlamenti tradícióval ellentétes rémuralmat teremtett, amelynek utólagos szentesítését visszaható erejű törvények ad­ják meg. A tragikusan komikus bírósági el­járás jellemzésére elegendőnek tartom fölem­líteni, hogy a fölöttünk ítélkezett biróság tiz parasztból álló laikus és öt bíróból álló hi­vatásos tagjait a kormány közegei jelölték ki. — ügy látszik, hogy Sztambulinszki alatt sem biztos a talaj. Erre köveíkez'etni enged, hogy a szobranjét, amelyben eddig egy kisszámú többség fedezte kormányzá­sát és ennek a többségnek a segítségével még korlátlan cselekvési szabadságot is ka* pott, most — közvetlenül a biróság Ítélet­hozatala előtt — íöloszlatto. Az április hu­szonkettedikére kiirt választásoktól Sztam­bulinszki fö’ényes győzelmet remél. Lehet, hogy igaza lesz, hiszen az el'enzék elnémi- tásának ez lenne a tulajdonképpeni cé'js. Sztambulinszkinek a választási harcba do­bott jelszavai közé tartozik az is, hogy Bul­gáriát a jóvátétel kö'e'ezettségek teljesí­tése aló! csak a franciabraát politika men­tesítheti. Radoszlavov doktor emlékiratai „Bulgá­ria és a világkrizis“ címmel a napokban je­lennek meg. Erről a következőket volt szi­ves mondani: — Emlékirataimban kimerítően foglalko­zom mindazokkal a kérdésekkel, amelyek politikai állásfoglalásomban döntő jelentősé­gűek voltak és okmányokkal bizonyítom, hogy politikámat egyes-egyediil Bulgária ér­dekei irányították. Kívánatosnak tartom, hogy a közvélemény foglalkozzék a Bulgá­riában ma lejátszódó eseményekkel, mert a szófiai ítélet még nem az utolsó szó ebben a nagy politikai színjátékban. Ternyei László. r Hogyan alkalmazzál! a nyelviörvenyt az ungvári iánkéi füelben? A tanfelügyelő a magyar iskolákkal ruszinul levelez. Ungvár, április 7. (Saját tudósítónktól.) Napokkal ezelőtt a ruszinszkói és szlovenszkói magyar sajtót bejárta a hír, hogy a magyar községek elemi iskoláinak tanítóival és iskolai hatóságaival a nagykaposi tanfelügyelő csakis szlovákul le­velez. Kizárólag szlovákul adja ki a rendele­teket, úgy 'hogy a szlovák nyelvet csak most tanuló magyar tanitók a rendeleteknek nem tudnak eleget tenni A hírlapi szellőztetésre kérdést intéztek a nagykaposi tanfelügyelőhöz, hogy miért nem respektálja a nyelvtörvényt? A tanfel­ügyelő cinikusan kijelentette, hogy ezt csu­pán udvariasságból tehetné meg, de hivata­los érintkezésnél erre az udvariasságra nem hajlandó. Hiába tiltakoztak a tanitók is, mit sem használt. Alig ült el a kaposi tanfelügyelő törvény­telen eljárása miatt a felháborodás, mikor tudomásunkra jutott, hogy az Ungvár-vidéki ruszin tanfelügyelőség is az alája tartozó negyvenhat magyar tannyelvű iskola tanító­jával cirillbetüs ruszin nyelven érintkezik, noha nagyon jól tudja, hogy a magyar tanító egy esztendő alatt nem tanulhatott meg olyan mértékben ruszinul, hogy a rendeletek és felhívások szövegét megértse és azok sze­rint cselekedjék. Ez a negyvenhat magyar iskola ugyanis sok ideig, mint Mahomed koporsója, lebegett Ruszinszkó és Szíovenszkó között. Senki sem tudta megállapítani, hogy tulajdonkép­pen melyik tanielügyelőség alá tartozik. A megszállás után ezt a negyvenhat iskolát az Ungváron székelő szlovák, illetve magyar tanielügyelőség igazgatta, amely a kisebbségi jogoknak megfelelően a magyar iskolák taní­tóival magyarul levelezett, minden értesítést és rendeletet magyarul is közölt velők s csu­pán arra szorítkozott, hogy a magyar tan­nyelvű iskolákban a szlovák nyelvet heti négy óráiban tanítsák. A „határrendezés“ során a negyvenhat iskola Rusz in szk óihoz került és azt a ruszin tanielügyelőség hatásköre alá rendelték. A ruszin tanfelügyelőség eleinte tiszteletben tartotta a magyarság jogait- Csak azt ren­delte el, hogy az eddigi szlovák nyelvtanítás helyett a ruszin nyelv tanítását kell az isko­lákba bevezetni. A tanítóság tehát három év után ismét kezdhette elölről a munkát, mely most sokkal nehezebb volt, mivel a ruszin nyelvnél már a cirill betűk elsajátításának nehézségeivel is meg kellett küzdeniök. Ezt tetézte most a tanfelügyelőségnek az a törvénytelen eljárása, hogy a magyar isko­lák tanítóival csakis ruszin nyelven érintke­zik, nyilván azért, hogy ezzel a tanítókat el­kedvetlenítse vagy elkeserítse. Mivel Ruszinszkónak — sajnos — még ma sincsen parlamenti képviselete, ezúton kérjük, hogy az ellenzéki magyar képviselők tegyék magukévá ezt a sérelmet és a parla­mentben hozzák nyilvánosságra, hogy mi­ként működik az ungvári ruszin tanfelügyelő­ség akkor, amikor a nyelvtörvényre már mind a pénzügyigazgatás, mind más hatósá­gok is figyelemmel vannak. A ruszinszkói magyarságnak szüksége volna arra, hogy a prágai kormány orvosolja ezt a sérelmet. 100 csek-sii. horondérf fizettek ma, április 7-én: Zűrichben(^akdr) 16.25 svájci frankot Budapesten 13000.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 62950.— német márkát A szófiai iiélei. Radoszlavov volt bolgár miniszterelnök nyilatkozata a P. M. H. részére. 0 . , _ A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: * Felelős szerkesztő: _________TELLÉRY GYULA ____________ Főszerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. ...................1 iiii'iwmii ..... ......... Iiiii Ii" ~r-nniiii II nurrrr iii I IMII.......mi i—m«« ............. i——

Next

/
Thumbnails
Contents