Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-05 / 77. (230.) szám

Csütörtök, április 5.

Jetting KárolnnaH.

o pozsonyi sortésiele.

— A Prágai Magyar Hírlap regénye. —

(3)

Egész irton hazafelé azon gondolkoztam, milyen fogadtatásban részesít majd gazdám. Mentői közelebb értem házunkhoz, annál jobban vert a szivem, biztos jele a rossz lelkiismeretnek. Sokáig gondolkoztam a bejáratnál, hogy mit is mondjak, ha valamit sejtene, hogy én voltam oka csúfos esetének. Végre kinyitottam az ajtót s beléptem a szobába. De majdnem visszafordultam a szemem elé táruló látványra, mert alig tudtam a kacagást elfojtani; gazdám ugyanis teljesen levetkőzve a kályha mellett állott s nedves ruháit száritgatta. Szokásom szerint köszöntöttem és elmondtam, mily jól sikerült az éjjeli zene s mennyire gyönyörködtette a hallgatóságot.

— De nagyságos uramat bizonyára akadályozta valami az eljövetelben, hogy nem volt jelen! — tettem hozzá.

Látszott az arcán, hogy ennek hiallattára majd szétrobban á méregtől s már vártam, hogy kitör, de hirtelen mást gondolhatott, mert egy szót sem szólt. így, mint szoktam, aludni tértem: roppant elégedett voltam, hogy a dolog igy sikerült s nem kellett semmi szidalmat kiállanom. De örömöm korai volt, utóiért a büntetés. Másnap, mikor épp gazdámmal együtt szokott napi munkámat végeztem, betoppant váratlanul annak a háznak a pörtásnéja, ahol az éjjeli zenét adtuk. Mindjárt sejtettem, hogy az általam megígért jó borravalóért jön. Képtelen vagyok leírni, milyen érzések viharzottak bennem.

— Nos, uram — kezdé a tenyeres-talpas asszony —, ugy-e jól végeztem dolgomat?

Gazdám föl akart ugrani e szókra.

— Menjen a pokolba! — kiáltotta haragosan.

— De, uram, ez a jutalmam? Hisz egy egész dézsa vizet öntöttem arra az emberre, akit nem volt szabad beengednem nagyságod parancsára s aki mégis erőszakkal ott akart lenni, hogy a zenét hallgassa. Ma reggel egy teljes órai munkámba került, amig eltakarítottam a nyomát.

De gazdám nem engedte tovább beszélni.

— Ki parancsolta magának, hogy engem ne engedjen be? — harsogta felé.

— Ki más, mint ez itt né, az Írnok ur!

S rám mutatott. Én elsápadtam,

— Hát te vagy az a gazfickó?! — kiáltotta s fölkapta botját. Én félreugroítam s azzal védekeztem, hogy mindent kereken tagadtam. Heves szóváltás következett, ami azzal végződött, hogy gazdám a jutalom helyett sajátkezűiéi megragadta az asszonyt s lelóditotta a lépcsőn. Ott az aztán olyan lármát csapott, hogy a hajam is égnek meredt tőle. Gazdám ismét bejött a szobába, hirtelen teljesen fölöltözött s esküdözött, hogy bíróság elé állit s majd a fogházban megkapom e tréfáért a méltó büntetést. Reám zárta az ajtót, hogy meg ne szökhessem és sietve elment.

Gondolkozni kezdtem, hogy milyen szörnyű sorsnak nézek elébe, nem ugyan a gazdámon elkövetett rossz tréfáért, nem, mert még most is örültem, ha rágondoltam; velem való rossz bánásmódjáért megérdemelte ezt a kis bosszúmat s tudtam, hogy a törvény előtt nem fogják ezt olyan nagy esetnek tartani. De, hogy pénzt szedtem össze gazdám helyett s igy megcsaltam őt, ez aggasztott engem. Szivem mélyéből bántam bűnömet, ezerszeresen bántam, hogy az erény nehéz, de tisztességes útjáról letértem. .,Oh, Istenem — fohászkodtam magamban —, csak most ez egyszer meneküljek meg, erősen fogadom, hogy mindig becsületes leszek, nem hiszek többé a csillogó, vonzó külsejű bűnnek, mindig megvizsgálom előbb, hogy amihez kezdeni akarok, jó-e igazán?!“ Gondosan körülnéztem, miképpen szabadulhatnék ki! S oh, mily öröm, nyitva találtam azt az ajtót, mely gazdám szobájából a konyhába nyílott. Nagy siettében valószínűleg elfelejtette bezárni s igy megszökhettem. Legcsekélyebbet sem vive in agammal *a rajtam levőn kiviil s kevés pénzzel zsebemben, félénken nekiindultam a lépcsőnek. De alig léptem pár fokot lefelé, hallöm ám gazdámat fölfelé jöni két rendőrrel. Ijedten szaladtam a negyedik emeletig, ahol jól elrejtőztem és amikor azok a ml lakásunkba értek, lerohantam s ki a házból.

Nem mertem a városban maradni, elhatároztam, hogy visszamegyek Pozsonyba, talán tudok ott valamiféle állást szerezni magamnak. (Jgy siettem, ahogy csak tudtam, ami csakhamar annyira kimerített, hogy kénytelen voltam valahol megpihenni. Nemsokára egy utszéli korcsmához értem, ahová utasok szoktak betérni. Én is bementem, egy

JfykguJIae.

darabig üldögéltem; ekkor esy tekintélyes külsejű ur lépett be, akit inas követett. Kérdi az ur, hogy kaphatna-e éjjeli szállást? A vendéglős mély hajlongások közt feleli, hogy lesz minden, amit csak parancsol s hogy mindjárt meg is mutatja a szobát az első emeleten. De az utazó a többi vendég közé ült s egy üveg bort rendelt. Figyelmesen körültekintett s engem elég hosszasan nézett. Bizonyára észrevette szomorú arcomon a bánat a fölébresztett lelkiismeret nyomát s ez föltűnt neki. Egy asztalnál ültünk s nemsokára beszélgetni kezdtünk, őszintén elmondtam neki jelenlegi helyzetemet és szerencsétlenségemet, melyet az a végzetes éjjeli zene okozott s amely miatt el kellett hagynom helyemet. Az ur mosolygott elbeszélésemen. végül kérdezte, volna-e kedvem utazni?

— Már régóta ez a leghőbb vágyain — feleltem —. csak azt sajnálom, hogy nincs alkalmam rá.

— Ha akarja, úgy elviszem magammal, mert most utazom vissza hazámba.

Fölragyogott az arcom ennek hallattára.

— De — kezdtem —, vájjon meg lesz-e ön elégedve szolgálataimmal, eleget tudok-e tenni az ön óhajainak?

—- Oh igen, — felelt az ur. — Nem lesz más dolga nálam, mint fölolvasni s a számadásaimat rendben tartani.

Ekkor részletesen kikérdezett tanulmányaim felől, meg arról, hogy kik voltak szüleim s mondta, hogy holnap hajnalban utna- kelünk s a legrövidebb irányt követjük. Kértem, engedje meg, hogy egy kérdést intézzek hozzá: tudni óhajtanám, utbaejtjük-e Bécs városát, vagy sem. Tagadó válaszára szomorúság szállta meg szivemet. Szegény öreg anyámra gondoltam, akit el kell hagynom, ha a világban vándorlók; talán soha többé nem látom kedves arcát, nem köszönhetem meg a hozzám való jóságát s áldása nélkül kell útnak indulnom. Az utazó figyelmesen nézett rám. Fölébresztette kíváncsiságát az, hogy örömöm hirtelen szomorúsággá változott. Kérdésére tartózkodás nélkül elmondtam, ami szivemen feküdt

Derék fiatal ember ön, mert szereti édes anyját; én nem leszek akadálya, hogy még egyszer láthassa s azért holnap Bécs felé indulunk.

Hálával eltelve megcsókoltam jól tevőm kezét; oly boldog voltam, minő csak az leket kit a fenyegető nagy szerencsétlenség helyett váratlan nagy szerencse ért Bőséges estebéd után nyugalomra tértünk. Hajnalban utrakeltünk; uram a kocsiban jelölt ki számomra helyet maga mellett, amin a két szolga nem győzött csodálkozni; sőt nemtetszésüknek elég érthető kifejezést is adtak előttem. Nemsokára elértük Bécs városát hol a legelőkelőbb vendéglőbe szálltunk s miután kissé megpihentünk, felszólított hogy kövessem. Úgy láttam, hogy a városban sokan ismerik- Mint később megtudtam, egy évnél tovább tartózkodott itt; ő tulajdonképpen egy gazdag váltóüzér volt, ká üzleti ügyekben utazott s most hazájába készült visszatérni.

Elvitt egy emberhez, ki uj ruhákkal kereskedett; tetőtöl-talpig újonnan felruházott s azután jelezte, hogy anyámhoz óhajt velem menni. Odavezettem; mennyire elámult édesanyám, mikor beléptem s mikor haladéktalanul elmondtam neki, milyen szerencse ért. De midőn a válásról hallott, szivébe nyilallott s nem tudta könnyeit visszatartani, csak szorosan magához ölelt.

Meghatva és csodálkozva szemlélte jótevőm e jelenetet.

— Asszonyom — szólította meg anyámat — úgy látom, nehezére esik fiától megválnia. Ez szükségtelen is, ha ön is velem akar jönni; én nem vagyok házas ember, úgyis szükségem van valakire, ki háztartásomat vezesse. Magamhoz veszem önt s nyugodt lehet, nem úgy fogok önnel bánni, mint cseléddel, hanem barátilag; mig élek, nálam marad, sőt gondoskodom, hogy holtom után se lásson szükséget.

Az ajánlat meglepte anyámat, gondolko- zási időt kért, mit természetesen megkapott s mi eltávoztunk. Ebéd után eljött édesanyán) s értésére adta gazdámnak, hogy ajánlatát elfogadja. Uram mindjárt pénzt adott neki különféle bevásárlásokra s egyúttal megbízta, hogy az én szükségleteimről is gondoskodjék. Nekem is adott a mi pénzünk szerint száz forintnyi összeget, hogy ebből kedvem szerint költekezhessem ittlétünk alatt. Első dolgom volt megtéríteni előbbi gazdámnak, a doktor urnák kárát. Az összeg körülbelül harminc forintra rúgott, melyet levélben küldtem el neki, egyben kértem, hogy bocsásson meg nekem.

(Folyt, köv.)

Spárga. I kötél.!

mindennemű j

kötélárúk I

Anion rietsslg's Nedűi, j

m JJSáir&aSnS ti. 20.

“^Alapítva 1881-ben. (Ezelőtt K. Morstadt) S

Kiadja: Flachbartli Frnö dr.

Nyomatott a Deutsche ZeituuKa-Aktlen-Gesell- schaít nyomdájában, Prágában.

\ nyomásért felelős; O. Holik.

Fiüortéísapei I

Fenyőfa- és béíiacsapok, harántcsapok ■

hársfából, égeriából, és fenyőfából. — ;

Raktárhordócsapokat éssajtolócsapokaí •

szállít sörgyárak, bornagykereskedé- •

sek, petróleumflnomitók stb. számára: jj

■

■

ühmM Ueiiiesi^ i

fürészmiivek és facsapgyár

Losclifíz, (Morvaország) I

SaÉl, terail js ^ ^

Megjelent az összes utódállamok területén levő községek helységnévtára betüsoros rendben, a régi és uj elnevezés szerint. Nélkülözhetetlen irodák részére. Ara 20 Ke, (portó 3 Ke) Megrendelhető a „Prágai Magyar Hiriap“ kiadóhivatalában, Prága, Liliova ulice 13. sz

AAAAá.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/’

íTELIESENÉ

jlNGYEN|

< nem kapja meg, de ►

3 26 KC.-ért egy hónapra, £

2 76 Ke,-ért egy negyed3 évre, 150 Ké.-ért egy ►

% félévre, 300 Ké.-ért t

^ egy egész évre meg- b

◄ kaphatja, naponta ►

^ házhoz szállítva a ►

j 8*r<á!g«t E

5 naüpr Hírlapot e

*''>H9flnsaa’nsBi£Bfl(9e!2e«K«9roasniR'H*BB«Rn«!ieas‘*9BaaflHBr’A a m

| lelned arck€i#£§ |

* biztos hatású szer szeplők, májfoltok jjj í és mindennemű bőrtisztátalanságok * » ellen (mitesser, pattanás stb.). Rövid idő ■ ? alatt bársonyszerü finomságot kölcsö- 5 ■ nöz az arcnak. Külön nappali s külön |j £ éjszakai használatra. — Egy tégely 3 l ára 10 Ke. Hozzávaló kitűnő luxus- i E szappan 6 Ke. Megrendelhető postán: jj

í ffels© Oüjúgyszerfár I

i BaiiskaStlavnlco - Selmecbánya ü

E 1158 2

•.*aaaB«B*mBB«BBi!B»!rB®BB«Ba»BBPaBBBB«B«BBaaB»aaa»j

j tett CoBllucBtal I

l Prága I, 876 Gr ab en 17 i

Telefora 51 és 3379 a -fb

£ I

d Az előkelő magyar társaság találkozóhelye ■ | 2 Skéivé. xs&vmlléipci 2 3ifi. g

SZLOVENSZKÓRÚL MA- G-YABO R-'Z A ÓRA költöző családok figyelmébe! Rákospalota - Újpesten, villamos megállóhely közelében levő családi házamat, beköltözhető lakással, EL* 'SERÉLNÉM Szh veuszkó hegyes- erdős vidékén álló házzal. Cim: Pataki. Antal, Kuuová - Teplice, zupa Gemerská. J iSO

Ila FÉRJHEZ MENNI, ismeretséget kötni, levelezni vagy nősülni akar, úgy tegyen közzé apróhirdetést a „Prágai Magyar Hirlap‘*-bau Feltétlen eredményre fog vezotiii.

NŐSÜLNI óhait sok akaraterővel, do kevés pénzzel rendelkező .jóképű barna fia. Vallás nem határoz Hozomány szükséges. A léniátokat Existencia U187“ je.igére a Prágái Magyar Hírlap kiadóhivatalába kérők. Ultt7

URILEÁNY birtokra, város közelében, idősebb, előkelő nóhöz társalkodó- nőnek menne, hol családtagnak tekintetik. Német, francia, zongora, kézimunka, irodai toondök, háztartás vezetésében jártas. Aiánlatokat-kér Reisz, Bratislava, Giin- ther Viltnős-utca. 1174

KULTURFÖMÉRNÖK. 34 éves, református, magas- termetű, barna, magánvagyonnal s szop vidéki lakással nagyobb város város mellett, mielőbbi HÁZASSÁG céljából keresi intelligens házias, szépnek mondott maga sabl) termetű, vagyonos úri csalidból származó urileány ismorclségót. — ('suliin teljes otmii fényképes leveleket, amelyek a .legnagyobb diszkréció mellett azonnal vissza- küldetnek, „Esküvé püu- £ küsdkor 1171“ jel Igoré a 3 kiadóhivatal továbbit.

j

Kezdete 8 Urakon Théfitre bórakor

műsora 1923. április hó 1-től 15-ig: Kramholz nővérek Norman Tciraa

táncművésznek billiárd artista

Hermáim CelHn & Enist Borgsíröm

svéd és dán harmónika-virtaózok.

A. Hiliadt és fia Reevers and Reevers

hnm.akr.újdonságok Amer. Com. Songs-Dancers.

Ezenkívül több attrakció!

.!L MIMIM

Kedden, csütörtökön és szombaton különösen 1063 meglepő érdekes műsor.- 111■ i ii ■■■■ni nwi iiwiití i ii nirnir T mrir1

BAR-IABAR1N Szabad bemenet BAR'TABARÍN

„cüat Prága Celeiná ulice.

Prága legelegánsabb mulatója. Elsőrendű műsor

LilH Duval Mimi Junkert

OTy Perls Karlí Síivery

Chariy de Vry Trauner u. WeiBe

1056 Előadás után a közönség táncol.

[ A dunai államok magyar / j közgazdasági újságja / #1

11 Állandó és kimeritő cseh- £ &

szlovák, román, jugo- / £ 1

| szláv és német-osztr. / 1

| rovatok. Megjelenik f b m

| hetenként. Ponto^f ^^^/filőfize- 8 I zavartalan pós- tés 1 évre 1

I tai szállítás £ 200 Kő. A 1

| összes utód-/ /(Magyar Lloyd Í

államok- / .^3^/a legolcsóbb és | í-j ba. / legalkalmasabb já

í p £ £ hirdetési orgánum 1

Í i / bankok, gyárak, ex- a

p / ‘|opÍí' / portőrök stb. számára, i | / / Szerk. és kiadóhivatal: 1

jf WIEN.ÜL,SiebenstemgasseSr. 13 1

f BUDAPEST, fül., Edkőezi-nt 73. szám 1

PRAGA 51., NeltázanSta.

Menü 4.50 K(.ii

B

[ Aaiasi keres

lehetőleg magyar vidéken, az állam mindhárom nyelvét beszélő, elbocsátott

jj m. Kir. föálfotorvos

nagyobb uradalomnál, hol Bl a számtartói teendőket is

1 végezhetné, avagy községg nél, kör-, községi vagy

vágóhídi állatorvosi teendők elvégzésére. — Cim e lap kiadóhivatalában a

1140 )

APttO üliOCSCM

Minden szó egyszeri közlése 60 fillér, vasór- és ünnepnapokon VO fillér. A legkisebb hird ‘tós ára 6 korona. A hirdetés alatt levő kis szám alapján megtudható a cim a kiadóhivatalban. — Levólbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges póstabólyeget. Vidékről beküldött apróhirdetést csak a hirdetés dijának előzetes megküldése eseten közlünk. Apróhirdetoseket póstautalvánnyal Is lehet feladni, a szöveget a szelvényre lehet irni. — Apróhirdetést felvesz a kiadóhivatal: Prága I. Liliévé szám

Jeligés leveleket csakis a portódíj előzetes beküldése ineüett továbbítunk.