Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-04 / 76. (229.) szám

Szerda, április 4. 3 fík S»ia«£«Bi»4e$M£ sssft<& hllOTtérffCl. Budapest, április 3. (Budapesti szerkesztőségünk Jelentése.) A budapesti lapok húsvéti számaiban igen sok nagyfontosságu politikai cikk és nyilat­kozat jelent meg. ezeket nagyjából röviden az alábbiakban ismertetjük: Habsburg Károly halálának évfordulója. A legitimista politikusok az elhunyt IV. Károly halálának évfordulója alkalmából igen sok cikket Írtak a különféle lapokba. Apponyi Albert gróf Az Újságba irt cikkében hangoztatja, hogy amennyire bűnösnek te­kintene minden elharmarkodott lépést, éppen olyan mulasztást vélne elkövetni akkor, ha egész erejével nem járulna hozzá a jogfolyto­nosság gondolatának és érzelmi világának fenntartásához és megszilárdításához. A Pesti Naplóban leírja, hogy hogyan él az exkirá- Jyl család San-Sebastianóban. Ottó az első gimnáziumban jár. Egy konzorcium Legnetti- óban házat vesz a királyi család részére. A Pester Lkadban „IV. Károly halálának év­fordulója" címmel az ősz politikus vezércik­ket irt, amelyben kiemeli, hogy szakított a habsburgi tradíciókkal és megbarátkozott a magyar függetlenség gondolatával. Károlyi József gróf a Budapesti Hírlap­ban az évfordulóról kegyeieíes hangon emlékezett meg. Lehár Antal tábornok Az Újságban visszaemlékezéseket közöl. Meg­írja, hogy mikor két évvel ezelőtt Károly Szombathelyen járt, megkérdezte tőle: ..Fel­ség, rmérf éppen most érkezett haza. ilyen váratlanul?" Az elhunyt király izgalomtól remegő hangon felelt: ..Mert honvágyam volt". Gratz Gusztáv, volt külügyminiszter több fanban, Leltárhoz hasonlóan visszaemlé­kezéseket közöl Habsburg Károlv szombat- helyi és bhanvi tartózkodásáról. Kiemeli, hogy a volt király antantbiztatásra jött Ma­gyarországba. Az Újság megszerezte és le­közölte a Hab^burg-ház családi törvényeit, amelynek érteimében Ottó tizenhat eszten­dős korában lesz nagykorú. Apponyi, Andrássy és Zichy nyilatkozatai. Az aktuális politikai kérdésekről is szá­mos politikus irt a húsvéti lapokban. Andrássy Gyula gróf a Magyarszág ha­sábjain azt fejetegeti. hogy Magyarországnak meg keh nverme ama hatalmak bizalmát rmielvnek speciálisan pozitív érdeke, hogy Magvarország fönmaradíon. Elsősorban !.,en'5'Ye,ors^á<rra és Olaszországra gondol, amelvnek Magyarország boldogulása nem árthat csa:V használhat. 7 Hív János gróf a Nemzeti Újságban .-Ezt aknáink" c?mmet a középút politikájáról irt, amelvben a. többi köröff ezeket mondia: — A középút politikájának iránya és célja csak egy lehet: a konszolidáció: A szélsőségeket egymás ellen uszítani és köl­csönös harcukat provokálni nem más, mint a szegény fázbefeg ország számára a konszo’fdáció ^ehetőségét teljesen klzff n? és sorvasztó kínjait állandósítani. Az ál­lami életben nem a tűznek és a vasnak, ha­nem mindenekelőtt a kölcsönös megértés­nek és az ellentétek kiegyenlítésének ál­dásos és intenzív politikája az, amely úgy a destruktív, mint a belső reakciónárius tö­rekvéseket vlssrafeileszteni. sőt rövid idő múlva teljesen Hőin? is fudín. — Teremtsünk megelégedést és a szél­sőségek maguktól rátérnek az arany kö- zéputra. Hogy megélegedést teremthes­sünk. ahhoz nyugalomra, nem pedig harcra van szükségünk. A középút po’lfikMa elíté­li és kész letörni a mindkét oldalról fenye­gető demagógiát és a radikalizmusok túl­zásait. Ezen az alapon azonban hatalmas és élettermelő szociális krogramot követe­.nelv hivatva van a társadalmi bazokat eny- lünk, melv hivatva van a társadalmi bajo­kat enyhíteni. Az Intranzingensek ál'áspontja. Belitska Sándor honvédelmi miniszter a „Nép" részére irt cikkében kifejti, hogy min­den reménysége a magyar honvédségben van, amely számban ugyan kicsi, de a ma­gyar nemzeti gondolat szülötte s értékben, valamint becsületben nagy. Eckhardt l'ibor a Népbe „Hogyan lehet békét teremteni" cím alatt irt cikket, amelyben a baloldali sajtó el­len tüzel. Paffay Sándor evangélikus püspök. Wolff Károly Gömbös Gyula szintén a Népben c;kkeznek. Raffav azt írja. hogy föl kell hagyni az árnyalati különbségek politi­kájával és a kibontakozást akadályozó sajtó­orgánumokat meg kell semmisíteni. Cikké­ben végi.51 a nemzeti gondolat diktatúráját követeli. Wolff Károlv erőteljesebb keresz­tény pol’tikát követe! szemben aZ aranvkö- zénut jelszavával. Hasonló hangnemben nyi­latkozik Gömbös Gyula is: — Nemcsak lélektanilag — mondja, — hanem a gyakorlati szükség szempotjából is elkövetkezett az idő a gazdasági rend­Berlln, április 2. Sok találgatásra adott alkalmat az a berlini kongresszus, amelynek resztvevői részben antant-államok, részben Németor­szág szocialista vezéréi voltak. A kongresz- szus elsősorban az Európát újból harctérre változtató ruhrvidéki megszállással foglal­kozott és ennek kapcsán megvitatás alá került az európai politika jelenlegi tengely- kérdése: a jóvátételi probléma. A berlini szocialista kongresszusnak annál is inkább nagy jelentőséget kell tulajdonítani, mivel jobbára mérsékelt politikájú pártok képviselői gyűltek össze a megbeszélésekre, akiknek saját kormányköreikben tagadhatatlanul jelentékeny befolyásuk van. Éppen ezért e tárgyalásoknak bizonyos hivatalos színezetük van, akármenyire is tiltakoznak innen is, túl is e tény ellen. Tudvalevő, hogy a Ruhrvidék megszál­lásának okát, vagy inkább ürügyét, Francia- ország a német szénszállítások állítólag „szán­dékos mulasztásában" találta meg. A hely­zet mai állása mellett a franciák makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy a megszállott területet csupán a jóvátételi kötelezettségek teljesítése után s akkor is csak zónánként iiritsék ki. Németország viszont a megszál­lást a versaillesi szerződés megszegésének tekinti és a tárgyalások feltételeként éppen a kiürítéséhez ragaszkodik. A két rendkívül kiélezett álláspontot akarják a szocialisták 0 berlini kongresszuson elérendő eredmé­nyekkel áthidalni. Matteotti G. olasz szocialista képviselő és Huysmans Camill, a belga szocialista párt egyik vezetője szívesek voltak a konferencia után a Relchstagban, a szociáldemokrata párt parlamenti párthelyiségében fogadni és a konferencia eredményéről a következőkben nyilatkozni: — Az antant-országok szocialista pártjainak megbízottai azért jöttek Berlinibe, hogy a német elvtársikkal megbeszéljék a jóvátétel! kérdést és az ebből eredő konfliktusokat. Véleményünk sze­rint a jelenleg! helyzet egész Európára igen ve­szélyes. Mint minden háborúnak, úgy a Ruhrvidék megszállásánalk is, amely végre !s háborús aktus, egyszer véget kell érnie. Bizonyosra vehető azonban, hogy lehet a megegyezésnek olyan mód­ját találni, amely Franciaországot és Németor­szágot egyformán megnyugtatja. Éppen ezért gyűltünk itt össze és elsősorban .a helyzetet akar­juk tanulmányozni és ezenkívül megakarjuk hall­gatni német elvtársaink véleményét a jóvátételi kérdésben teendő kezdeményező lépésekre vonat­Budapest, április 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefon- lentése.) Az egységespártban — amint álta­lában beszélik — rövidesen fölvetik a bizalmi kérdést Úgy vélik, hogy a kérdés fölvetése utkn a miniszterlnök győzelme véglegessé válik és Gömbösék levonják a következmé­nyeket. így meg lesz a lehetősége annak, hogy a miniszterelnök a nemzeti polgári párt­tal, Zichy János gróffal és párthiveivel, vala­mint a pártonkivüllek csoportjával konzerva­tív liberális alapon szervezze át a kormány­pártot. Beavatott politikai körök véleménye szerint ez az átszervezés tiz napon belül megtörténik. A pártonkivüliek közül tizen­öten belépnek a kormánypártba, a többiek továbbra is külön maradnak, de nem fognak minden kérdésben ellenzéki álláspontot elfog­lalni. Ily értelemben nyilatkozott Ugrón Gá­bor is, aki kijelentette, hogy nem zárkózik el a kormánnyal való békés együttműködés elől. ha Gömbösék kilépnek az egységes­pártból. Politikai levélváltás Politikai körökben élénken kommentál­ják Wild József kormánypárti képviselőnek Gömböshez intézett nyilt levelét, amelyben kifejti, hogy az a reakciós politika, amelyet Gömbösék akarnak diadalra juttatni, csak megnehezítené az ország helyeiét. Egy ma­roknyi csoport — irta Wild — még ha a leg­jobb szándék vezeti is, néhány hét alatt szerváltozásra. Meg kell teremteni a ke­resztény gondolat jegyében regenerált Magyarországot. kozólag. A berlini előzetes megbeszélések ered­ménye gyanánt megállapíthatjuk, hogy a súlyos problémát a következőképpen leshetne megoldani: — Mindaddig, amíg a francia nép szeme előtt látja a romokat, amelyeket a háború okozott, a politikai gyűlölet nem érhet véget és nem szület- hetik meg a kölcsönös kibékülést előteremtő han­gulat. Fe! tétiem ül szükség van tehát az elpusztí­tott északírancia területek ujrafelépitésére. Azon­ban nem csupán politikai körökben, de a francia nép széles rétegeiben is félnek attól, hogy -rövid ?dő elmúltával Németország ismét visszanyer! erejét és bosszúálló hadjáratot fndit Franciaország ellen. Franciaországban elsősorban a bizalom és megértés légkörét keill megteremteni. Ezért olyan szükséges a garanciaszerződés mielőbbi megköté­se, amelyben Anglia, Olaszország és esetleg Ame­rika biztosítaná Franciaország területi épségét és német támadás esetén segítségére sietnének. Ez a szerződés természetesen hasonló módon bizto­sítaná Németország határait is s így az európai béke alapjául szolgálhatna. — Németország mindaddig nem kezdheti meg újból a jótátétel! kötelezettségek teljesítését, amíg a fizetendő összeget végtag meg nem állapítjuk. Ennek az összegnek Németország tényleges fize­tőképességéhez kéül igazodnia, amelyet viszont nemzetközi szakértők állapítanának meg. Az egész jóvátételi kérdés jelentékenyen egyszerűbb lenne, 'ha' Amerika és Anglia lemondana Franciaország és a többi szövetségeseivel szemben támasztott kö­veteléseiről. Reméljük, ho>gy Anglia és Amerika rászánja magát erre a lépésre, amelynek Európa paiciftzáiása és újjáépítése szempontjából óriási Je­lentősége tanne. — E kérdésekről német elvtársaink a nem­zetközi szociaflista konferenciának részletes ter­vezetet fognak benyújtani. Ugyanezt a tervezetet a szociáldemokraták a német kormány elé is ter­jesztik és alapos okunk van annak a feltevésére, hogy a német kormány a tervezetet elfogadja.*4 A nagyjelentőségű és érdekes nyilatkozat befejezése után megemlítettem Huysmansnak, hogy a L’Action Francaise felszólította Poin- carét a Párlsban tartózkodó külföldi szocia­lista képviselők letartóztatására. Huysmans a következőket válaszolta: — A „Deutsche Zeitung" a birodalmi kancel­lártól ugyanezt az eljárást követelte ellenünk. Mind a két országban ugyanekkor e fajtához tar­tozó emberek ugyanoly felelőtlenséggel beszél­nek. Mi keveset törődünk velük s tovább követel­jük célunkat, még pedig nemcsak az egyes orszá­gok parlamentjeiben, hanem a széles nyilvános­ság előtt is. Meg vagyok győződve arról, hogy Európa' valamennyi népének érdekében cselek­szünk, amelyek a háború rettenetes évei után bé­ke 6s nyugalom titán szomjaznak. Tertiyef László. tönkreteheti az egész magyar nép jövőjét. A nyűt levél végül fölszólít ja Gömböst, hogy vonja le a helyzet konzekvenciáit és tekin­tettel a husvétra, szálljon magába. Gömbös felelt a nyílt levélre, azonban érdemben nem foglalkozott vele és csupán a reakció vádja ellen tiltakozott. Kijelentette, hogy neki nem kell magába térnie, mert o ezt mindennap rnegcsefekszi. Gömbös hatodmagával kilép az egységespártból Ez a nyilatkozatcsata azért keltett föltű­nést. mert Wild eddig Gömbös közvetlen hí­vei közé tartozott. Egyesek azt mondták, hogy Wild nyilt levelét a miniszterelnök ösz­tönzésére irta meg. Wild ezt ma délben meg­cáfolta és kijelentette, hogy a levél saját el­határozásának szüleménye. A nyílt levél egyébként az egységespárt április 9-iki érte­kezletén is szőbakeriil. amikor hír szerint az egységespárt mérsékeltebb szárnya vég’egesen leszámol Gömbösékkel. Előre­láthatóan Gömbös kilép az egységespárt­ból, mindössze azonban hat képviselő fog vele tartani. Ezt sietteti az is, hogy Gömbösék a kis­gazdáknál hajótörést szenvedtek. Az volt a céljuk, hogy a kisgazdákat Kállay pénzügy- miniszter elleti ingerük s a pénzügyminiszter személyén keresztül az egész kormányt megbuktatják. A mezőgazdasági hitelek kér­dését akarták erre fölhasználni, amelynek A Ruhr-probléma és a Jóvátételi kérdés rendezése. Matteotti és Huysmans szocialista vezérek nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap részére. Áiszerwezilc a Pi«a££«fCHr€»rsz<á^4i»Eft. Gömbös és hat társa kilép az egységespártből — A polgári párt és Zichyék támogatni fogják a kormányt — Uj pénzügyi program. folyósítását tudvalévőén megtagadta a pénz­ügyminiszter. Uj pénzügyi program KáHay időközben uj pénzügyi prog­ramot dolgozott ki, amit a legközelebbi pártértekezlet elé terjeszt és amelyet a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén Is el­mond. Uj programjában figyelembe vette a kis­gazdák követeléseit is és ezzel Gömbösék részére lehetetlenné tette, hogy a kisgazdá­kat a kormány ellen játszák ki. Politikai kö­rökben általában azt beszélik, hogy Bethlen pozíciója megerősödött és hogy úgy Bethlen, mint az egész kormány csonkitatlanu! fog ki­kerülni a Gömbösékkel való küzdelemből. Az ellenzék össze akarja hivatni a Házat A drágasági bizottságot szerdára össze­hívták. Az ellenzék a lakbérek emelése ügyé­ben meg akarja várni a népjóléti miniszter újabb nyilatkozatát s ha az nem elégíti ki őket, akkor követelni fogják a Ház nyomban való összehívását. és ISEfoesrtf 'SeSift* Berlin, április 1. (Wolff.) Az essem eseményekkel kapcsolatban Ebért birodalmi elnök bohleni Krupphoz és Krupp-müvek üzemi tanácsához táviratot intézett, amelyben borzalmát fejezte ki, amiatt a hellatlan vér­fürdő miatt, amelyet a francia militarizmus békés és védtelen munkások között rendezett és az áldozatok hozzátartozóinak, valamint a sebesülteknek szívélyes részvétét tol­mácsolta. Tizenegy halóit, nyolcvankét sebesült Essen, április 3. (Wolff.) Amint a Knipp-mú- vekben lezajlott szombati eseményekhez pótlóiér: jelentik, szombaton este hat órakor tizenegy sze­mély halálát állapították meg. A Krupp-míivek kórházaiban nyolcvankét sebesültet helyeztek el. Ezek közül hárman halállal vívódnak Az essem vérfürdőnek újabb két halottja vau London, április 3. A Daily Mail düsseldorfi jelentése szerint az esseni eseményeknél legutóbb megsebesült két munkás meghalt. A városban teljes csend uralkodik. A munkástanács tiltako­zott a franciák eljárása ellen, akik a munkás-ág­ra lőttek-. Egy bueri bánya megszállása Berlin, április 3. A reggeli lapok jelentése szerint husvét hétfőn reggel a francia csapa­tok megszállották a bueri „Bergmannsglück" nevű kettős aknáju bányát, amelyben 5500 munkás dolgozik. Minthogy a bányafőbe­járatai az ünnep miatt zárva voltak, a fran­ciák a téglagyáron át törtek be a bányaterü­let belsejébe. Az üzemi tanács ma fog állást foglalni a franciák ez újabb megszállásával szemben. A megszállás kiterjesztése — nem megszállás Düsseldorf, április 3. (Havas.) A francia csapatok megszállották az automobilgyárat és a Manheim elővárosában levő Neckar- pályaudvart. Német lapok jelentésével szem­ben — irja a „befolyástól mentes" Havas — az okkupációnak ez a kis kiterjesztése nem jelenti a város megszállását, mert ez továbbra is a megszállt zónán kivül maradt (?). A franciák Mannheimfcan Berlin, április 3. Maimheimben a franciák a Frigyes hídnak ama Tészét, amelyik a Nediák elő­város felé vezet, elzárták. A Benz-müvekben a munkásság még mindig sztrájkol. A moszkvai mternacionáfe tüntetésekre szólítja föl a francia munkásságot Moszkva, április 3. A „Pravda" az esseni vé­res eseményekkel kapcsolatosan közli a kommu­nista Internacionále végrehajtó-bizottságának ma* nifesztumát, amely fölszólítja a francia munkássá­got, • hogy rendezzen tüntetéseket a Ruhrvidék megszállása ellen. A német munkásságot arra biztatja, hogy küzdjön a német nacionalisták el­len és testvéresüljön a francia katonákkal. A ki­áltvány szerint a francia és a német kapitalisták­nak szükségük van arra, hogy a francia katonák és a német munkások összeütközzenek, mert csak igy törhetik át azt az egységfrontot, mely a né­met és a francia proletáriátus között szerveződni készül. A kiáltvány felszólítja a német és a fran­cia munkásokat, hogy tegyenek meg mindent arra nézve, hogy a kiömlött vér ne elválassza, hanem szorosabbra kapcsolja őket. Az angol munkáspárt a megszállás ellen London, április 3. A független munkáspárt határozati javaslatot fogadott el, amelyben azt követelik, hogy vonják vissza a megszálló csa­patokat Németországból. Crispien német szocia­lista ellenzi a brit csapatok visszavonását, mig a

Next

/
Thumbnails
Contents