Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-04 / 76. (229.) szám

Elmérítesefiilf €i feigHaszláv i»®ISiIKeai la<elipzMs£. A horvátok a forradalmi megoldás mellett. — A külföld beavatkozását kérik. — Kormáaylap az elszakadás mellett. Benes a cseh-szlovák—lengyel viszonyról, az orosz kérdésről és a Ruhr-konfliktnsrőL Prága, április 3. A Ceske Slovo húsvéti számában Benes külügyminiszter nyilatkozott a cseh-szlovák köztársaságnak Lengyelországhoz való vi­szonyáról, az orosz kérdésről és a ruhrvidéki helyzetről. Lengyelországnak és a cseh-szlovák köztársaságnak — mondja Benes — annyi közös érdeke van, hogy a megegyezést mind­két oldalon a józan reálpolitika vitális előfel­tételének kell tekinteni. A politikai éretlenség és elővigyázatosság nagyfokú hiányának jele volna, ha megfeledkeznének a kölcsönös po­litikai és gazdasági érdekekről és a két állam nem tudna egymással megegyezni. A mostani viszályok átmeneti természetűek és azokat mesterségesen és tudatosan idézték elő. Be­nes nem kételkedik benne, hogy ezeket a kér- désket teljes egészükben jóakaratulag likvi­dálni lehet. Magától értetődik, hogy ennek a likvidálásának kiinduló pontja egyedül e vitás kérdések jogi állása lehet, mivel ennek az alapnak elvetése szerencséden prejudiciumot alkotna, amely nagyon komolyan meg­bosszulná magát mindkét oldalon. Az orosz kérdés Benes szerint ma már nem annyira politikai, mint inkább gazdasági probléma, mert gazdasági téren fog eldőlni Oroszország jövője. A kommunista gazda­ságtól az állami szocializmusba és ebből a magánüzembe való fejlődés világosan mu­tatja a hatalmas gazdasági küzdelem állomá­sait s a fejlődés a jövőben különös szerepet fog juttatni az orosz muzsiknak, aki magva az orosz lakosságnak és még soká az is fog maradni. Az átmenetet vagy a fejlődés és megegyezés, vagy pedig egy uj forradalom idézheti elő. A ruhrvidéki helyzet tekintetében Benes abbeli meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez tárgyalásokkal fog befejeződni. Németor­szág valószínűen konkrét tervet fog előter­jeszteni és világosan meg fogja mondani, hogy miképpen óhajtja kötelességeit teljesí­teni. Németország — mondja — eddig kitért a kezdeményezés elől és a többiekre bízta, hogy megfőrmulázzák a követeléseiket. Né­metország Benes szerint ezáltal elérte köve­teléseinek fokozatos leszállítását, másfelől pedig kivonta magát a közvetlen felelősség alól. Ezt a taktikát azonban ma már nerfr- le­het követni. A mostani konfliktus lehetővé teszi a jóvátétel! kérdés tárgyilagos megol­dásának utolsó kísérletét. A francia politika célja és törekvése ma csak az, hogy a nehéz problémát véglegesen intézzék el. A lengyel külügyminiszternek Párisban a jávorinál konfliktus kedvező megoldá­sát ígérték. Amint megírtuk, Skozynsky lengyel külügy­miniszter husvét vasárnapján visszaérkezett kül­földi útjáról s Spáloban utjának eredményéről je­lentést fog tenni Wojeieohowsk] államfőnek. A Lidové Noviny varsói jelentése szerint a lengyet külügyminiszter Párisban ígéretet kapott, hogy Jávor ina kérdését Lengyelország javára' fogják el­dönteni. Egyébként közvetlenül a húsvéti ünne­pek után rekonstruálják a lengyel kabinetet s áp­rilis végéig megegyezésre jutnak Wiosékkal, úgy hogy a közép és jobboldali pártok egy uj parla­menti többséget fognak alkotni. A ftiiflapest katoilNm és 02 utódállamok MlÉesul. Budapest, április 3. Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése: A budapesti katolikus szervezetek husvét hétfőjén délután őtd órakor a régi képviselőházban nagygyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak az utódállamok területén élő katolikusok üldözése ellen. Haller István rámutatott az utódállamokban elő magyar katolikusok szenvedéseire, majd Ludvlg Ernő főkonzul a Szlovenszkóban és Ruszinszkóban, Láng János pedig a Jugoszláviában elő ma­gyar katolikusok sérelmeit ismertette. Apponyi Albert gróf nagyobb beszédet mondott, amelyben tiltakozott a katolikusok üldözése ellen és kifejtette, hogy ez megsér­tése a trianoni békének, ugyanakkor, amikor Magyarországtól a békeszerződés betüszerint való betartását követelik. Minthogy segít­séget sehonnan sem lehet várni, a nagyhatal­makhoz kell apellálni. A gyűlés azután határozati javaslatot fogadott el, amely szerint azok a súlyos sérelmek, amelyek az utódállamokban élő katolikusokat érték, az egész keresztény világ sérelmei. A gyűlés követeli, hogy eme sérelmek megvizsgálására bizottságot küld­jenek ki, amelyben a Szentszék delegáltjai is résztvegyenek. A határozati javaslatot meg­küldik az antant-államoknak, továbbá a sem­leges hatalmaknak is. Zágráb, husvét napján. (Saját 'tudósítónk jelentése.) Mialatt a 'belgrádi kormány lázas tárgyalásokat foly­tat a dzsemájetpárt törökjeivel, a Koros ec- párt. szlovénjeivel, sőt a demokratákkal is az életképes koalíció összehozása érdekében, azalatt itt Zágrábban hasonló lázasan foly­nak a tárgyalások Radicsék, Korosecék és a muzulmán Szpáhóék közös ellenzéki blokkba való tömörülése érdekében. Két politikai ho­rizont ellentétes képviselőinek el őcsn tár ozá­sa ez: a mai kormányrendszer, a centralis­ták és a decentralista, föderálisztikus önkor­mányzatiak erőmérkőzése. Nyugodt és higgadt szemlélődéssel meg­állapítható, hogy a belpolitikai helyzet válto­zatlanul súlyos és valószitiüleg tejesen re­ménytelen. A két tábor közötti ellentétek mély szakadékét alig lehet áthidalni. Erre volt még némi remény addig,' amíg Radicsék proklamáeiója nem került nyilvánosságra. Amióta azonban ez az élesen és mtranzigen- sen megfogalmazott program megjelent, szertefoszlottak a megegyezés illúziói és a belgrádi politikai válság az állami krízis ré­mét látja közeledni. Valóban: a borvát köztársasági paraszt- párt szigorúan kitart a horvát szábor 1918 október 29-iki függetlenségi határozatai mel­lett, amelyek „az állam jelenlegi földrajzi ha­tárait a legkedvezőbbeknek tartják, de az állam berendezésére nézve keresztülviendő a független horvát köztársaság, amely magá­ban foglalja Boszniát, Hercegovinát, Szlové­niát és a Vajdaságot is. Ezt az összes szerb pártok 1918 december 1-én Genfiben elismer­ték" Ez a követelés — röviden és kereken — a forradalmi megoldást jelenti. Radicsék köz­társaságot akarnak, mert a horvát nép azt hiszi, hogy a repuiblika a béke szinonimája, a királyság pedig a háborúé. De forradalmi megoldást jelent a horvátok rezoluciójának legtöbb pontja. Ezek első három pontja így hangzik: 1. A horvát nép akaratának tiszteletben tartása és végrehajtása. 2. Teljes és korlát­lan Önrendelkezési jog, 3. Gyakorlati pacifiz­mus és erkölcsi humanizmus, amely csak a .parasztköztársaság által valósítható meg. Az 5. pont szerint „a horvát népképviselet at horvát népre semmisnek és nem kötelezőnek — tehát minden jogi és erkölcsi alap nélkülinek ~ tekinti a belgrádi kormány minden törvé­nyét és rendeletét, minthogy azokat a horvát nép részvétele nélkül, illetve akarata ellenére hozták meg. Éppen ezért a horvát nép csak annyiban engedelmeskedik ezeknek a törvényeknek, amennyiben katonai erő­szakkal való fenyegetésekkel vagy alkal­mazásával kényszer! tenék arra.*4 Semmisnek jelenti ki a belgrádi törvé­nyek valamennyi gazdasági, szociális és ag- rá r efo rmintézk e dósét is. A 6. pont bitorlásnak nevezi a belgrádi kormány uralmát Horvátország fölött és azt illetéktelennek jelenti ki. A 7. pont szerint a horvát népképviselet teljesen egyenrangúnak tartja magát minden európai parlamenttel. Ha nem sikerülne a teljes egyensúly alapján a szerb néppel igazságos megegyezést létesíteni, akkor a ■horvát népképviselet valamennyi európai parlamenttől, különösen pedig az Eszakame- rikai Egyesült Államok kongresszusától fog segítséget kérni, mint amely teljesen érdek­telen az európai kérdésekben. A mostani állami rendnek ilyen kérlel­hetetlen és elszánt megtagadása a belgrádi politikai világban nagy megütközést keltett. A minisztertanács elhatározta ugyan a sze- parati-sták mozgalmával szemben az obzna- ■na (államvédelmi törvény) azonnali és szi­gorú alkalmazását és a kiáltvány, valamint a rezoluciók miatti eljárás megindítását, mindez ideig azonban még semmi sem tör­tént Radicsékkal szemben, Egyesek Radics azonnali letartóztatását indítványozták a minisztertanácsban, ezt az indítványt azon­ban Pasics miniszterelnök és néhány híve •elvetették. Ez nagy szerencse volt. Ki tudja, mi történnék Horvátországban Radics és vezértársainak letartóztatásával? Ki látja előre, mit tenne a horvát nép, ha ra­jongva szeretett vezérének, akit vakon kö­vet, baja esnék? Szó van arról is, hogy a kormány meg fogja fosztani mandátumaiktól a horvát köz- társasági parasztpárt képviselőit és vala­mennyit letartóztatja. Ez a körülmény Ra­dics számára nem lenne a legrosszabb, mert a letartóztatás révén helyzete csak megerő­södnék, azt a nimbuszt pedig, amely szemé­lyét körülveszi és föntartja, még inkább főn,tartaná. Az erőszakos lépés a ma is ve­szedelmesen kiélesedést helyzetet még job­ban elmérgesitemé. Hogy a szerbiai közvélemény hogyan Ítéli meg a helyzetet, arra nézve nagyon jel­lemző a Vreme egyik legutóbbi szamának vezércikke. A Vreme a belgrádi sajtóban ki­vételes pozíciót tölt be nemcsak terjedelmé­nél1 és gyors hírszolgálatánál fogva, hanem azért is, mert ,a pártpolitika kicsinyes har­caiban szinte mindig meg tudta őrizni objek­tivitását. Ezért a Vreme mostani álláspontja hiteles és megbízható értékmérője a szerb nép hangulatának és kedély változásának is. A vezércikk kifejti, hogy Radics proklamáeiója a krízis tetőpontját jelenti. A kiáltvány három nemzetről beszél és teljesen elveti a nemzeti egység eszméjét. A nemzet egysége tehát a 70 horvát képviselő szemében alaptalan és lelketlen hazugság, amely a belgrádi hatalmaskodóknak csak arra szolgál, hogy kiterjesszék hegemóniá­jukat Horvátországra és Szlavóniára. Ilyen csúfosan tagadják meg azt az eszmét, mely­ért szerb részről annyi áldozatot hoztak. „Ha a horvátok a szemünkbe mondják — írja a Vreme —, hogy az egység hazug­ság, a szavaik őszinteségében nem szabad kételkednünk. Számunkra nem marad más hátra, mint hogy útjára bocsássunk és eütemes* sítek egy szép ábrándot, amelyet senki sem akart elfogadni és megérteni. Egység tehát nincs és ne is legyen. Bal­gaság is volna, hogy egy olyan ügy mellett, amely mindkét oldalról való hozzájárulást London, április 3. A francia, angol, olasz és japán kormányok — amint már megirtuk — Iz­mod pasa március 8-iki jegyzékére válaszukban kijelentették, hogy ezidöszerint Izmed pasa külön­böző javaslatairól nem akarnak tárgyalásokba bo­csátkozni, de hajlandók egyik-másik pontról uj komferencáln tárgyalni. A döntés tekintetében fönntartják maguknak a teljes szabadságot és el­utasítják mindazokat a javaslatokat, amelyek a területi határozatok lényeges változtatására irá­nyulnának. A hatalmak a bírósági illetékesség és a külföldieknek törökországi helyzete tekinteté­ben hajlandók olyan változtatásokra, amelyet Törökországot egy végrehajtó viszonosság birto­kába helyezik. De elutasítják a szövetséges kor­mányok gazdasági határozatoknak az ösz-szerzö- déstö.1 való elválasztását és a szövetséges nagy­hatalmak fölszólitják a Törökországban élő ál­lampolgáraikat, hogy az ott elhelyezett tőkéjük tekintetében önállóan tárgyaljanak a törö-k kor­mánnyal. A nagyhatalmak minden körülmények között meg fogják védeni állampolgáraik érdekelt London, április 3, (Havas.) A Daily News konstantinápolyi köz’ése szerint a szövetségeseknek a török ellenjavasiatokva adott válasza Konstantinápolyban jó benyo­mást keltett. A választ az angórai nemzet- gyűlés elfogadhatónak találja London, április 2. Rendszerint jól infor­mált körökből eredő hírek arról szólnak, hogy az angórai kormány a szövetségesekhez eljuttatott jegyzékében a legnagyobb békiilé- kenységet tanúsítja. Bár véglegesen még meg sem állapítják a békekonferencia időpontját és helyét, amíg az angórai kormánynak to­vábbi jegyzéket nem küldenek, általában mégis azon a nézeten vannak, hogy ez a konferencia körülbelül ennek a hónapnak a közepén nyüík meg. Sir Horace Rurabold, a konstantinápolyi angol főbiztos, a lausannei konferencia egyik meghatalmazott képviselője, valószínűen az angol delegátusok vezetője lesz. A szövetségesek a törököknek adott válaszukban hangsúlyozzák, hogy Izmed pasa március 8-iki közlésében különböző olyan kérdéseket vetett föl újból, amelyeket előzőén már elintézetteknek fogadott el és hogy az elleniavaslataiba több olyan cikket felvett, amelyek a program egészen uj pontozatait jelentik. Ennek ellenére hajlandók volnának a szövetségesek az ellenkövetelésekről tár­gyalni, de emellett minden esetre föntartják maguknak a döntési szabadságot, kivéve azt káváin meg, csak az egyik fél tartson ki. A szerb nép elég ideig hordozta Piemout zász­laját, most már sem akarata, sem érdeke nem követeli, hogy balgáin továbbra is ál­dozatokat hozzon azért az eszméért, ame­lyet a másik oldalról elvetnek. Sokkal logi- kusabb és mindkét félre nézve hasznosabb volna a Radics követeléseit megvizsgálni és a belőlük folyó határozatokat meghozni. Kezdjük elölről és állapítsuk meg, hogy túlságosan korán egyesültünk. Még nem alakult ki az egyesülésre irányuló törekvés ós mi mégis megalkottunk egy egységet, amelyben nem rendelkezünk elég erővel- akaratunk keresztülvitelére. Ha mégis ke­resztül akarnék vinni akaratunkat, akkor összes erőinket Horvátország pacifikálásá­nak szolgálatába kellene állítanunk. De van-e annyi erőnk, hogy azt el't ék okolhatnák egy olyan vállalkozásra, amelyből semmi hasznot sem remélhetünk? Nem vagyunk nagy tőkékkel rendelkező ipari állam, hogy Horvátországot mint gyarmatot kihasznál­hatnák. Ellenkezőleg, annak van rneg a le­hetősége a mi kihasználásunkra. Különösen pedig Szlovéniának, amely majdnem kizáró­lag a mi kárunkra elkövetett csempészés­ből él. Miért ne vennők hát elő az operáló kést és bizonyos korrektúrákkal miért ne vágnók le a negyedik hadsereg (Horvát­ország) kerületét és adjuk meg neki a le­hetőséget arra, hogy függetlenül éljen? Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ez jobb és szerencsésebb lenne a mi népünkre is.“ A cikk befejező része szerint egyáltalá­ban nincs más kivezető ut, mint az elválás, minél előbb. Ezzel mindkét fél csak nyerne. Szerbia a megkisebbedett országban jobban boldogulhatnia, erősebb és biztosabb lenne. Pasics legjobban tenné, ha megint 1918. évi londoni kijelentésének alapjára helyezked­nék, amely szerint a horvátok és a szlové­nek szabadon határozhatnak a sorsuk fölött. A horvát kérdés — mint a kormány- párti és udvari körökhöz közel álló Vreme cikke is mutatja — nagyon komoly és el­érkezett kulminációs pontjához. a néhány javaslatot, amelyek Izmed február 4-iki jegyzékében is benne voltak és amelyek az elfogadott területi döntések lényeges enyhítését jelentenék. Törökország kész újabb háborút viselni KonstanJnápoly, április ' A Reuter-iroda jelenti: Izmed pasa a nemzeígyiilésen tartott beszéde során a szövetségesek jegyzékével kapcsolatosan kijelentette, hogy kielégítő megoldási vár, mivel különben Törökország kész háborút viselni. A szövetségesek utolsó jegyzékére adott török válasz elismerése április 3-án érkez:k Konstantinápolyba. A törökök készek Lau- sanneba utazni és azt fogják javasolni, hogy a konferencia április 15-én üljön össze. A török válaszban a bíráskodás és közgazdaság kérdéseiben egyik másik föntartás jutott kifejezésre. Isméd pasa Lausanneba utazik Angóra, április 3. (Havas.) Angol forrásból vett értesülés szerint Izmeg pasa a jövő hét elején Lausanneba utazik. A nemzetgyűlés a választól jog megváltoztatására vonatkozó törvényjavasla­tot elfogadta. A választásokat két hónapom belül fogják megtartani. Uj választások lesznek Törökországban Páris, április 3. A Petit Párisién szerint a török nemzetgyűlés tegnapi ülése rendkívül Iz­gatott volt Egy kétszáz képviselő által aláirt in­dítványt terjesztettek elő, amely az ni választá­sok azonnali kiírását követeli. Izmed pasa fölol­vasta a szövetségesek válaszát és hozzáfűzte, hogy miközben a kormány a béketárgyalásokkal foglalkozik, meg lehetne tartani az uj választáso­kat, hogy megállapítsák a nép akaratát. Az ui választásokat elrendelő törvéi ’t ezután nagy többséggel elfogadta a nemze yülés. Anglia az elitéit püspökök kivégzésének elhalasztását követeli. Moszkva, április 1. Hodgsont, Nagv- britannia képviselőjét, kormánya utasította, hogy Csicserfoit szólítsa fel Budkievics kato­likus prelátus kivégzésének elhalasztására. A szovjefckormány válasza kifejti, hogv Oroszország, mint független és szuverén ál­lam, kétségtelenül bir azzal a joggá’, hogv az Ítéleteket saját törvényei szerint hajtsa végre. ■■■■■■■a'iflRflVBvaBBHaaamMaaBaaaaauBvaaaiiaaaaBBiiaaBeBaaaBflgaaBaaBBaaBKBSBBflESBSEüiasGBaBa* i hó közepére várható az ui keleti konferencia megnyitása. A szövetségesek és a török eilenjavaslatok. Szerda, április 4.

Next

/
Thumbnails
Contents