Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-29 / 98. (251.) szám

Vasárnap, április 29. K*o1UíI«<eb£ feMemíaséá® van Donor low !»IrMeIei» elwuíaJBfflisámaE* London, április 28. (Saját tudósítónktól.) Bonar Law elutazott és csak pünkösd után tér vissza. Politikai körökben ezt az eseményt komoly politikai jelentőségűnek tartják. Kijelentik, hogy még sohasem történt meg az, hogy egy angol miniszterelnök a parlament ülésszaka alatt hirtelen elhagyta volna az országot, anélkül, hogy a parlamentnek erről jelentést nem tett volna. Utalnak arra, hogy a politikai helyzet most rendkívül komoly* A Ruhr-kérdésben meglepetések következhetnek be a német javaslat nyomán. De a lau- sannei konferencia is megkívánná, hogy a kormány feje Londonban tartózkodjék. Annál csodálatosabb és feltűnőbb Bonar Law elutazása, mert napokkal ezelőtt teljes fölépülésé­ről szóltak a hírek, sőt az hirleít, hogy május 4-én és 14-én nyilvános gyűléseken fog beszélni. A Downing Streeten minden fölvilágositást megtagadtak, mindössze annyit jelen­tettek ki, hogy az utazásnak nincsen politikai háttere, hanem az tisztára egészségi okok­ból történt. Erős rendszabályokat terveznek a franciák. Essen, április 28. (Saját tudósítónktól.) A Hattíngen-forhalle müitarizált vasútvonalon két nagy hidat tegnap levegőbe röpítettek. A légberöpités helyét rendkívül erős francia osztagok őrzik és az teljesen megközelíthe­tetlen. Valószinü, hogy a francia megszálló hatóságok igen szigorú rendszabályokat fog­nak a lakossággal szemben alkalmazni. A hormőns m«bb® 8*©b»<bs a gssrissxiw ©il^MsslISásM rai — Keddea vagy szerdán megy el a német jegyzék. — Berlin, április 28. A lapok jelentése sze­rint a birodalmi kormány ma foglalkozik a német javaslattal, amely hozzávetőleges for­mában már elkészült. A pártvezéreket a javaslat tartalmáról vasárnap fogják tájékoz­tatni. — A Berliner Tageblatt szerint a kü­lügyi bizottság összehívásától eltekintenek. Az esetben, ha semmi akadály föl nem merül, a jegy­zéket kedden, vagy legkésőbb szerdán el­küldhetik a szövetséges hatalmaknak. Ama francia lapjelentésekhez, melyek szerint a francia kormány a jóvátételi tár­gyalások fölvételét amaz előföltételhez köti, hogy a Ruhrvidéken megszüntetendő a passzív ellenállás, a Vossische Zeitung ezeket fűzi: — Az ellenállás a lakósság körében született meg és a munkásság széles tömegei táplálják. Az a jelszó, hogy a passzív ellen­állást, ha csak átmenetileg is föl kell adni. a kommuásta agitációkkal szemben ellenálló erőt nyert munkastömegek energiáját vesze­delmes mértékben csökkentené és a pusztí­tás elemei kerekednének fölül. A Vorwarts hasonlóképpen 'vélekedik. Kijelenti, hogy a passzív ellenállás megszün­tetése legföljebb ahhoz vezetne, hogy az éle­sebb és vadabb formákat venne föl. Nincs oly német kormány, amely képes lenne a passzív magatartást egyetlen ukázzal megszüntetni. Ezt csak Francia- ország teheti meg azáltal, hogy visszavonja csapatait. A szociáldemokraták parlamenti kőnyo­matosa kijelenti, hogy a passzív magatartást mindaddig nem lehet föladni, amíg a tárgya­lások eredményhez nem vezettek vagy leg­alább is, amig a német tárgyalók meg nem győződnek arról, hogy a tárgyalások meg­felelő kilátással bírnak. Németország 20 milliót ajánl. Berlin, április 28. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Beavatott helyről vett információ szerint Németország húszmillió aranymárkát fog fölajánlani, amelyet belső és külső kölcsön utján fedezne és föltétlenül kifizetne. Ezenkívül egy további összeget ajánlana föl, amelyet nemzetközi szakértők állapítanának meg. A külső kölcsön biztosíté­kául törvény utján kötnék le az ipari és mezőgazdasági tulajdonnak egy részét. Mussolini a német ajánlatról. Róma, április 28. (Havas.) A miniszter­tanácsban Mussolini a RuhrkérdésrÖl szólva kijelentette, hogy Németország esetleges ajánlata élénk diplomáciai akciót kezdé- ményezne. Poincarénak vissza kell lépnie. Páris, április 28. (Saját tudósitónktól.) A francia politikai közvélemény egyre sűrűbben hangoztatja azt, hogy Poincaré miniszter- elnöki tárcájába kerül a Ruhr-vállaíkozás. A baloldali republikánusok lapja az Ere Nou- velle amaz aggodalmának ad kifejezést, hogy a német javaslat, amelyet Anglia bizonyára elfogadhatónak fog tartani, de amelynek visszautasítását Poincaré már most előre világgá kürtöli, egyenetlenséget fog kiváltani a franciák és angolok között. Rámutat a lap arra, hogy Poincaré és Curzom beszéde között mily mély szakadék tátong. Fölveti azt a kérdést, nincs-e szükség egy baloldali kormányra, amely Angliával meg tudna egyezni. A lap kifejezetten Loucheurra gon­dol, mikor Poincaré utódját keresi és arra, hogy Herriot likvidálná a zsákutcába került Ruhrkérdést. Egy francia szenátor cikket irt a Progres Civiquebe, . amelyben kijelenti, hogy Franciaország béketárgyalások előtt áll. Békét kell kötnie Németországgal, de ezenfelül Angliával is. Poincaré nem alkal­mas a béketárgyaló szerepére. A Ruhrakció miniszterelnökének vissza kell lépnie, ha nem akar abba a hibába esni, mint Clemenceau, a győzelem miniszterelnöke és a Versailles! szerződés szabotálója. A franciák megszállották Montabaur állomást. Kobtenz, április 28. (Woltft) Tegnap megszál­lottáik a franciák Montabaur vasúti állomást a Sayn—Limburgi vonalon (Westerwald) és letar­tóztatták az állomásíötiököt. Ezzel elvágták az utolsó közvetlen vonalat KoWettz és Lsmburg kö­zött. Essen, április 28. (Wolff.) Egy sörestély alkamával harminc volt főreáliskolai tanulót a francia bűnügyi rendőrség letartóztatott. Amerika megmozdul (?) Berlin, április 28. (Berlint szerkesztőségünk telefonjelentése) A legújabb hírek szerint Curzon beszéde élénk mozgalmat okozott az angol ame­rikai fronton. A berlini, londoni és madridi ameri­kai követeket Washingtonba hívták s ez az ese­mény összefüggésben van a legfontosabb európai kérdésekkel, amelyekkel szemben Washingtonban most állást foglalnak Cáfolják a Poincaré és a Millerand közötti ellentéteket Páris, április 28. (Havas.) Mivel egyes lapok azt állítják, hogy Millerand és Poincaré között ellentétek merültek föl, a Maiin ma mindkettőhöz elküldte egyik szerkesztőjét s megállapítja, hogy a miniszterelnök és a köz- társasági elnök között a legbizalmasabb és a legbarátságosabb viszony áll fönn. Az a föl­tevés, hogy Poincaré Barleducban, mikor azokról a politikusokról szólott, akik néze­teiket folyton változtatják, Millerandra cél­zott, egyáltalában nem állhat helyt. Renitens mameluk. A cseh nemzeti szocialista párt szenátusi klubja tegnap foglalkozott Krejcsi szenátor ügyével, aki — mint ismeretes — a rend­törvény ellen készült, de el nem mondott beszé­dét a Volna Myslenkában közölte. A klub tegnapi ülésén nemtetszését fejezte ki Krecsi szenátor a szerinte illojálís eljárása miatt A „Hála Isteni"* — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Nyáry Andor. A női nem ismerői azt mondják, hogy a nők, bármilyen rendű vagy rangú osztály­hoz tartoznak, a lelkűk mélyén önkéntelenül is ugyanazon erők, vágyak, gondolatok szunnyadóznak; szóval a nő nem tagadja meg magát, mindig ugyanaz marad, éppen úgy, amint például az alma is alma marad, akár a báróné kamrájában méltóságoskodik, akár a szegény asszony almáriuma tetején illatosítja a szobát. Hogy mennyire így van ez, íme: A béres leverte kötényéről a fűzfa­vesszőm a rád vány okát, felkelt az alacsony székről, a kosarat az asztalra állította, a szemét örömmel legeltette rajta, aztán fel­sóhajtott: — Hála Isten, kész a kosár! Felesége felé fordult és széles jó kedvé­ben körülhizelegté: — Mondd feleségem te is, hogy: hála Isten! Az asszony éppen a lisztet szitálta a sa­rokban. A hízelgő szó igen jól esett neki, már a szája is nyílott, hogy férje kívánságá­nak eleget tegyen, de — amint mosolygó szemei az urára vetődtek — a homloka hir­telen ráncba verődött, titkos gondolat su­hant át az agyán s pillanat alatt hatalmas változáson ment át.' Mintha nem is ö lett volna az a csupalisztes arcú asszony, aki az előbb még olyan kívánatosán mosolygott urára a teknő mellől. Vállat vont és a szives szóra nagyon durcásan felelt: — Minek mongyarn? fis elfordult. A béres a régi maradt. — Hát azért — tréfálkozott —, hogy te is hálálkoggy. Az asszony elbiggyesztette a szája szélét. — Más dogom .is van, mint a hálálkodás. És szaporán pofozta a szitát. Az ember kissé megsértődött: — De nehezedre esik a szó. — Nem lehet az embernek mindig jó kedve — felelt a menyecske foghegyről. — Hát ahlhó ujan nagyon jó kedv köll, hogy valaki aszongya: hála Isten? — kér­dezte a béres sötéten. A menyecske megriszálta a derekát: — Ujan is előfordű. A béres megmérgesedett: — Hát én meg aszondom.-. A szót elnyelte, egy lépéssel közelebb lépett a teknőhöz és keményen belenézett a menyecske szemébe: — Mondd, hogy hála Isten. A menyecske csökönyös marad*: — Nem mondom! — Nem mondod? — Nem! A hála Istennek az lett a vége, hogy a béres a szegről lekapta a tésztám eregető ka­nalat s az asszonyt olyan istenigazában hely- behagyta, hogy maga is belemelegedett. Aztán elpanaszolta keservét a társainak. A fura eset híre a kasznár fülébe is el­jutott. Jót mosolygott a bolond házaspáron, aztán ebéd közben elmesélte az esetet a fe­leségének és hozzátette: — Te, ugy-e, mondanád, hogy: hála Isten? A kasznárné eíö'bbení mosolya hirtelen eltűnt a homloka ráncba verődött, csak úgy, mint a béresnéé és vállat vont: — Nem mondanám én! A kasznár nagyot nézett: — Miért nem mondanád? y — Minek mondanám? A kasznár kézzel-lábbal erőlködött,: — De ha én kérnélek rá, hogy mondd? A kasznárné haragosan felugrott: — Ugyan ne beszélj ilyen ostobaságo­kat! Hogyj békén azzal a Hála Istennel! A hála Istenből akkora zivatar keletke­zett, hogy a dörgése messze kihallatszott a pusztára. A kasznárné sirt a kasznár ká­romkodott. A puszta tulajdonosa, a báró éppen ak­kor ment el a kasznárlakás előtt, amikor a zivatar a kasznárpár felett a legerősebben tombolt. Mikor megtudta, hogy miről van szó, nagyot nevetett: — No még ilyen bolond házaspárt se láttam! Alig várta, hogy hazaérjen, bejelentette magát a feleségénél és elmesélte neki a ké­mikus jelenetet. Aztán főúri hiedelemmel megkérdezte: — ön, bárónő, ugy-e bár mondaná, hogy: hála Isten? A bárónő fehér arcán titkos árnyékok sötétedtek, aztán hirtelen vállat vont: — Nem mondanám én! A báró majd hányát esett: — Nem mondaná? — Persze, hogy nem! — Miért? A báróné idegesen toppantott: — Ugyan ne untasson ilyen ostobasá­gokkal! Remélem, nem helyez egy szín­vonalra a kasznáméval? A férj sziporkázott, de azért udvarias maradt: — Engedjen meg, bárónő... ha ön is eny- nyire megköti magát... mint a... kasznárné... A báróné felugrott: — Elég volt! — rikácsolta kényesen. — Nem elég, hogy ostoba hála Istennel untat, még meg is sértett! fis kiabált, toporzékolt, a divánpuffokat hajigálta s a hála Istennek az lett a vége, hogy a bárónő csomagoltatott, mert elhatá­rozta, hogy holnap ura ellen megindítja a válópert. Egész nap csomagolt. Este felé azonban hirtelen abbahagyta a munkát. Leküzdhetet­len gondolat csöppent az agyába: — A kasznárné miért nem mondta az urának, hogy: hála Isten? á ruszinszkói zsupánok konferenciája. Ungvár, április 28. (CTK.) Tegnap tar­tották itt meg a ruszinszkói zsupánok tanács­kozását, amelyen a többi között az ungvári zsupán, a munkácsi zsupán képviselője és egy a ruszinszkó polgári igazgatáshoz beosz­tott miniszteri tisztviselő vett részt. A tanács­kozásokon egyházi és igazgatási kérdéseket beszéltek meg. ©GGOGOGG@0G©QGGOGG©©©»Q©Q©©®£aesi Scofsis fSeíor sziovenszicóiuiii. Pozsony, április 28. Seton Watson, a Scotus Viator néven ismert angol publicista holnap Pozsonyba érkezik. Po­zsonyból Turócszentmártonba megy. majd Szlo- venszkó egyéb városait is meglátogatja. Utazásá­nak célja főképpen az autonómiának tanulmányo­zása az „államalkotás szempontjából1*, valamint a jelenlegi viszonyoknak megvizsgálása és „össze- egyeztetésük a jelenlegi rendszerrel11. A kormány prágai németnyelvű lapja Scotus Viator megérke­zésének örömére cikket közöl tőle, amely neki­megy nemcsak Krisztics Sándornak, hanem Batto- rych horvát írónak is, mert azt merte mondani, hogy a szerb és horvát nyelv nem ugyanaz. Sco­tus Viator utazására még visszatérünk. Az angol-orosz konfliktus. London, április 28. (Havas.) Az angol kormány energikus jegyzéket Intézett Moszkvához, mely­ben sürgős választ kért az angol állampolgárok­kal szemben nemrég elkövetett támadások ügyé­ben. A ruszinszkói szövetkezetek ügye. A ru­szinszkói Petka tegnap ülést tartott a kép­viselőházban, amelyen a ruszinszkói szövet­kezetek szabályozásáról tanácskoztak. Az ülést Masa képviselő vezette. Mint vendég jelen volt Hodzsa Milán és Kramár Károly is. A vita folyamán szóba került az állami tá­mogatás, valamint az a kívánság is, hogy a földmivelésügyi minisztérium a szövetkezeti viszonyok szabályozásának előkészü.eti munkájánál arra törekedjék, hogy a gazda­sági és politikai nehézségeket elhárítsa. A kö­vetkező ülést május 2-án tartja a Petka, Nem zörög a haraszt ... A kormány félhiva­talosa ma megcáfolja azokat a hírekét, hogy a koalíciónak ez vagy az a pártja a koalícióból ki akar lépni. A lap szerint a koalíciós pártok kö­zött lehetnek nézeteltérések egyik-másik kérdés­ben,., de ez még nem jelenti a viszályt és a bom­lást. Á kormány lapjai különben megcáfolják azo­kat a híreket is, hogy Svehla miniszterelnök már megérkezett Prágába és azt írják, hogy a kabinet feje csak május 3-án tér vissza a fővárosba. Uj ruszinszkói kormányzójelöH. A Cech azt írja, hogy Aster cseh szociáldemokrata képviselő Ruszinszkó helyettes kormányzója akarna lenni. Ehhez a hírhez a cseh néppárti lap gúnyosan meg­jegyzi: Jó volna talán, ha annyi helyettes kor­mányzót neveznének ki, ahány koalíciós párt van. Felöltözött és átment a kasznáruéhoz. A kasznárné a divánon ült, gondolkozott. A báróné megkérdezte tőle: — Mondja, lelkem, miért nem mondta maga a férje kérésére, hogy hála Isten? A kasznárné akadozott, vonakodott: — Én nem tudom, bárónő. Mikor a fér­jem elmesélte, hogy a béresné mennyire hú­zódozott a hála Isten kimondásától, úgy éreztem, hogy ebben valami jóság rejlik ás nem mondtam..". A báróné elgondolkozott: Hfe — Hívjuk ide a béresnél és kérdezzük meg tőle. Jó? A kasznárné kapott az ajánlaton és a béresné megjelent a két asszony előtt. Na­gyon elpirult, amikor meghallotta, hogy mi­ről van szó. De a báróné erősen ostromolta: — Miért nem mondta? Hát ne szegyeije magát. Asszonyok vagyunk. Mondja! A béresné a bárónőre nézett, aztán a tekintetét lesütötte: — Azér nem montam, mer... próbára tet­tem, hogy szeret-e a... zuram. A báróné szive megdobbant: — fis megtudta? — Hogyne, kérem!..- Úgy megvert a tésztameregetö kanállal, hogy a csontom is ropogott bele. A báróné furcsán nézett az asszonyra*. — Ez olyan nagy boldogság? — E’ nem —- pirult el a menyecske. — A’ vöt a boldogság, ami utána gyütt. Az uram kérlelt, én meg tartottam magam. Oszt — édes titkokat sóhajtott, a szeme kiűzése­déit — tnikó kibékütilnk... fis a távolba meredt. A báróné szaporán Iélekzett, a kaszuár- né szintén, a leikök mélyén szunnyadó .vágy kivirágzóit, egymásra néztek, aztán elvál­tak, beültek a szobájukba s mikor hallották, hogy a férjeik jönnek, nagyon-nagyou dur- cás arcot csináltak és úgy tettek, mintha igen-igen haragudtak volua. 2

Next

/
Thumbnails
Contents