Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-25 / 94. (247.) szám
Boldog házasélet. (ip.) Prága, április 24. Lapozgatok magyar újságokban, amelyek Nagyromániáfoan láttak napvilágot. Régen volt alkalmam román híreket olvasni, úgy, ahogy azok Románia nyomdáiból kikerülnek. S most, hogy olvastam, az az érzésem. mintha ezek a lapok rengeteg messzeségben készülnének és előttem teljesen ismeretlen. soha nem hallott és látott vidékek bajait, dolgait írnák le. Pedig ha nem csal emlékezetem, még néhány esztendővel ezelőtt ez a föld az én hazám volt s azok, akik ott élnek, az én honfitársaim... Egy kolozsvári, bocsánat, chiji lap vastag betűkkel közli a nap legnagyobb eseményéit „Flóréscu megbecsüli a kisebbségeket.*' Florescu, a neve ismerős, igen, ö a mostani román igazságügyminiszter, aki nemrég rendeletileg eltiltotta Románia összes bíróságainál a magyar nyelv használatát. Tehát ez a Florescu megbecsüli a kisebbségeket. Ez igazán szép tőle. Hát lássuk, hogyan történik ez a megbecsülés? A dolog Székelyudvarheíyen történt. A miniszter a uralt vasárnap magas látogatásával tisztelte meg ezt a kis székely várost- Dehogy is székely, tisztára román város az most, csak egyszer, nagyon régen volt székely. Tehát Udvarhelyen a román kormánypárt. a liberális párt népgyülést tartott. E nép gyűlésnek előzményeit a lapok egyértelműen úgy adják elő. hogy Avaresou pártjának, a néppártnak emberei egy hónappal ezelőtt titokban ott jártak, a nép hangulatát akarták kifürkészni s a kormány ellen tiltakozó gyűlést óhajtottak összehívni. Ezt megtudta Pop a Juon, a liberális párt elnöke és levelet irt Tanasescunak, Udvarhely képviselőjének, aki rögtön intézkedett és összehívták a liberális párt nagygyűlését s azon Florescu is megjelent. A népgyülésre teherautókon hozták be — s itt kapcsolódunk be a múltba — Udvarhely megye székely községeinek lakosságát. Már igazán azt gondoltam, hogy semmi sem maradt meg a múltból, még a régi népet is eltüntették. A gyűlést megnyitották, a város és a megye lakossága nevében Negratiu primár (polgármester) üdvözölte a minisztert, azután Neamtu prefektus tartott beszédet utána végre szóhoz jutott Florescu miniszter ur ő ex- cellenciája is. Jó! beszélt demokratikusan (ez az utódállamokban már szokás). Elmondotta, hogy a hivatalokban és a bíróságoknál az állam nyelvét, a román nyelvet kell használni, de otthon, az utcán, az iskolában és templomban beszélhet mindenki anyanyelvén. A demokrácia ezen felkent bajnoka a történetírók tárgyilagosságával nyomban megállapította azt is, hogy a magyar kormányok a magánéletben is megkövetelték a nemzetiségektől a magyar nyelv használatát. (Va’ószinüleg ezen barbár elnyomásnak a következménye, hogy az uto’só évtizedekben Hunyad- és Kolozs- megyékben meg más helyeken magyar községek elrománosodtak ) De a jeles miniszter urnák ez a kijelentése mindenesetre fényes cáfolata annak, mintha Romániában a minisztereknek szokása .volna tudva va’ótlant mondani. Azonban egyes rossznyelvii magyar lapok — hiába, a magyarok mindenütt turbulens, békét'en elemek — maliciózns kommentárokat fűznek e kijelentésekhez. Nem tekintik „nagy kegy“-nek, hogy otthon szabad magyarul beszélni (nálunk még ezt a kegyet is néhol és időközönként meg akarják vonni), fölpanaszolják, hogy a templomokból száműzték a Himnuszt (nos, ezzel mi még rosz- szabbu! állunk) s a magyar iskolákat rendre megfosztják létalapjuktól (egészen úgy, mint nálunk). Azután a kormány ellenségeiről beszélt a miniszter ur. Két ellensége van — úgymond — a gazdagok, akik csak maguk akarnak enni, de a szegényeknek nem adnak s a politikai pártok. Hát ezekről szédületes dolgokat mondott. Szószerint ezt mondotta: „Ezek az ösz- szes újságokat megvásárolták s bennük mindig csak rosszat mondanak a kormányra." Azután népies hasonlatokat használt: „Ezek (az ellenzéki pártok) báránybőrbe bujt farkasok s nyirni akarnak másokat.** Kétségtelenül eredeti ötlet, farkasok, akik borbélymestérségre adták a fejüket. Azután szenvedélyesen leszidta Maniuékat és Vajdáékat — szintén régi, ismerős nevek — s miután ezzel is készen volt, eszébe jutott, hogy vasárnap van és ünnepnap nem illik mást befeketíteni s ezért a székely nép felé fordul, amelyet keblére szeretne ölelni, de miután — bár úgy mondják, hogy a román minisztereknek rendszerint hossznak a kezeik — ezt nem teheti, ehelyett, mint szeretetének tolmácsolóját, a kezében tartott virágcsokrot dobja a nép közé. Ezt meg is tette s a nép mindenesetre jobban járt, mintha a miniszter ur megmaradt volna az eredeti terve, az átölelés mellett. S ezzel a komédia, azaz az ünnepély első része befejezést nyert. A második rész bankett volt. Itt már székely emberek is mondottak feíköszöntöket. Derzsi Áron székely gazda szólalt fel, de úgy látszik szegény nem tanulta meg jól a leckét, Budapest, április 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A cseh-szlovák kormány által elrendelt represszáliák tárgyában Apponyi Albert gróf a magyar nemzetgyűlés mai ülésén a következő sürgős interpellációját terjesztette elő: — A Házban a népszöveiségi törvény becikkelyezéséről szóló javaslat tárgyalásakor elmondott beszédemben ki akartam terjeszkedni arra, hogy a kisantantnak a határincidensek ügyében, továbbá a magyar határon tartott népgyüíések ügyében, valamint az állítólagos magyar fegyverkezések ügyében támasztott követelései aggasztó tünetek. A k'saníant annak ellenére, hogy antant-vizsgálóbizottság megállapította, hogy a haíárincidensek ügyében a magyar kormányt felelősség nem terheli, fönntartotta vádjait Akkor nem mondóimért a híradások szerint sirva panaszolta, hogy a székelység elveszítette édesanyját. Azonban Derzsitiek nem esett bántódása, a miniszter ur jó hangulatban volt, megvigasztalta a szónokot nem jó a hasonlat, csak azért hagyta el a székelység anyját, mert férjhez ment s most a románokkal élnek szép, boldog házas életet. így! Ugy-e fölösleges volna ehhez kommentárt írni? Ez a kép nem igényel magyarázatot. Itt nem kell külön kiemelni és rámutatni, hogy mit jelent Romániában a kultúra és a demokrácia. Nem kell külön fejtegetést adni a román közéleti tisztaságról, a kormány és a parlament színvonaláról. Az meg nem érdemli meg a nyomtatást, hogy mi a magyarázata annak, hogy Romániában még ma is olyan előszeretettel használnak groteszk és elavult komédiás tempókat. Az egész híradásban van egy örvendetes tény; hogy amikor a színtiszta magyar Udvarhelymegyében egy ilyen komédiát játszanak le, ebben a magyar nép csak az oda kényszeritett vendég néma szerepéi játssza. Minket magyarokat az uj hatalmasok demokráciája. nagyon gyakran nevez ázsiai barbároknak. Nemrég egy szerb lap meg is irta, hogy Európa szégyene, hogy mi még itt vagyunk és nem kergettek ki Ázsiába. Szegény székelyek, ők mintha már. ott lennének. tani el beszédemet, mert illetékes helyen olyan hangok halfaíszotiak, amelyek azt a reményt keltették, hogy a kisantant fölhagy a belénkkötés-politikával, A cseh-szlo- vák határon történi incidens különböző beállításban került napvilágra. Ezt természetesnek is tartom, mert a különböző kormányok felelős közegei mást és mást jelen lenek az esetről. Tény az, hogy egy cseh csendőrt meggyilkoltak. De ez bármilyen sajnálatos tett is, nem lehet perdöntő, mert hiszen egy verekedésben sohasem lehet tudni, hogy melyik fél kerekedik fölül. A magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben teljesen korrekt volt, amikor fölajánlott egy nemzetközi, vagy pedig egy magyar és cseh birákból álló döntőbíróságot és annak döntésétől tét le függővé további magatartását A cseh-sz!ovák kormány azonban a döntőbíróság fölállításába nem ment bele és önkényes intézkedéseket tett. A cseh-szlovák kormány határzárt léptetett életbe és ezzel a cselekedetével az önsegély eszközéhez folyamodott. Saját közegeinek jelentését szentirásnak vetle és azt követelte, hogy mi is annak vegyük. A népszövetségi paktum 12. §-a szerint az önsegély eszköze nem vehető igénybe, hanem a vitás kérdésben a választott bíróság döntését kell bevárni és ha ez a választott biróság nem tudna a felek között közeledést létrehozni, csak három hónap múlva szabad háborút indítani. A cseh-szlovák kormány ezt a paragrafust nem vette figyelembe és úgy látszik, hogy az önsegély eszközéhez nyúlt. A körülmények azt mutatják, hogy vannak államok, amelyeknek a szerződéseket be kell tartaniok és vannak olyanok, amelyek e szerződéseket nem tartják be. (Taps a Ház minden oldalán.) Azt tapasztalom, hogy a népszövetségnek a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó szakaszai: sem veszik figyelembe egyesek. Jellemző egy román miniszter kijelentése, amelyben az áll. hogy a kisebbségek kulturális jogait fontos állami érdekből nem lehet tekintetbe venni. Úgy látszik, hogy az ököljog korszakában élünk. Bennünket két veszély fenyeget. Az egyik a kalandos politika. Távol ál! tőlem, hogy erre biztassam a kormányt, hiszen nekünk konszolidációra van szükségünk. A másik nagy veszély a halcgatós politikában rejlik. Ha a cseh-szlovák kormány represszáliákra határozta e! magát anélkül, hogy a döntőbíróság Ítélkezését bevárta, akkor a magyar kormánynak is hasonló álláspontra kell helyezkedni és haladéktalanul retor- ziós intézkedéseket kell foganatosítania, ami módjában is áll. Előterjeszti interpellációját. Kérdi a kormányt, hajlandó-e a csehszlovák kormány eljárására retorziós intézkedésekkel felelni és haj’andő-e ebben az ügyben az ország közvéleményét kielégítő megoldást foganatosítani. (Nagy taps és éljenzés a Ház minden oldalán, amely percekig tart.) Daruváry válasza Daruváry Géza külügyminiszter nyomban válaszol az interpellációra. Ismerteti a magyar kormány állásfoglalását és eddig megtett intézkedéseit, majd a következőket jelenti ki: , — Ebben a pillanatban kaptam kézhez a prágai magyar királyi követ távirati jelentését, amelyben azt jelenti, hogy a cseh szlovák kormány hozzájárult ahhoz, hogy az ügyet vegyes vizsgáló bizottság vizsgá ja meg, a vizsgáló bizottság döntéséig azonban az életbe léptetett retorzios Intézkedéseket fönntartja. Ezt ellenséges cselekedetnek tekintjük és erre a magyar királyi kormány nevében azt válaszolom, hogy a kormány tudni fogja köte’ességét és a cseh-szlovák kormány által foganatosított intézkedésekhez hasonlóan a magyar kormánynak is jogában ál! represszá- liákat életbe léptetni. A nemzetgyűlés a külügyminiszter válaszát egyhangúan elfogadta. Budapestről indulnak a vonatok Budapest, április 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pestet Lloyd jelenti: Tegnap délután a Szob felől befutó vonattal több utas érkezett Cseh10© cseb-szl. KoronOírf fizettek ma, április 24-én: ZurichbenjS?) 16.40 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronái Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 91200.— német márkát M. Utitormámn Méw mliaiárincBaaenself miatt. Prága, április 24. Hétfőn megbénult a cseh-szlovák —magyar fcatárforgalom, mert a vasutak és gőzösök magyar állampolgár utasokat nem továbbítottak. így Pozsonyban tizenhat magyar állampolgár akart kiszállani a Budapestről érkező gőzösből, ezt azonban nem engedték meg, úgy, hogy Bécsbe kellett utazniok. Oroszvár határállomáson halvan személy érkezett Magyarországból, ezeknek is vissza kellett fordulótok. Más határállomásokon is na- gyobbszámu utast visszaküldték. A cseh-szlovák kormány által elrendelt rendszabályok — a Ceske SIovo szerint — addig maradnak érvényben, amíg a cseh-szlovák kormány nem kap elégtételt A budapesti cseh-szlovák követségen kijelentették az újságírók előtt, hogy a cseh-szlovák kormány hajlandó a magyar kormány által ajánlott vegyes bizottság kiküldéséhez hozzájárulni, de mive! a bizottság munkája előreláthatóan hosszabb ideig fog tartani, a kormány előzetes elégtételt kér. A cseh-szlovák kormány oly nyilatkozatot kér a magyar kormánytól, hogy oda fog hatni, hogy a jövőben ilyen incidensek ne forduljanak elő és Szedlacsek őrmester halála ügyében a tetteseket kinyomoztatja és megbüntetted. Pozs«Mn^b<m. Pozsoii3’, április 24. (Saját tudósítónk te lefon jelentése.) Ma Pozsonyban hat magyar állampolgárnak kézbesítették a kiutasító végzést. Közöttük van Szappanos Lajos, a ke- resztényszociólís párt országos közpon jának igazgatója is. Kiutasították továbbá De- ményi József biztosítóintézeti tisztviselőt. Barna mérnököt, Kucsera bankhivatalnokot, valamint Farkas János és Schalk Lajos bxítositóintézeti tisztviselőket. A kiutasítottak huszonnégy órai határidőt kaptak, de három napon belül íöllsbbezheinek a miniszterhez. iti incidens a magpr nemzefggQlfó elüli Apponyi interpellációja. — Daruváry az esetleges ellenintézkedésekről. Cseh-Szlovákia hozzájárult a választott biróság kiküldéséhez. — A biróság döntéséig a represszáliák érvényben maradnak. ÉÉ jjp Jp JjP^ 11. évfolyam 94. (247.) szám. Prága, A sziovenszüái és Pisszlnszköfi Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: Felelős szerkesztő: TELIÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. *
