Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-22 / 92. (245.) szám

3 Vasárnap, április 22. A popolárik együttműködnek Mussolinival.^ Róma, április 21. Ma délben a popolárik pártvezetősége ülést tartort, amelyen elha­tározták, hogy a kormány iránt teljes bizal­mat nyilvánítanak és hajlandók a lojális együttműködésre. Róma, április 21. (Stefani.) A néppártnak par­lamenti klubja határozatot fogadott el, melyben kijelenti, hogy a néppárt részt-vétele a mostani karmáin ybam azt jelenti, hogy a párt helyes® a kormány által kezdeményezett akciót. Megátta- pitáist nyert, hogy a nemzetre még rendkívüli ne­hézségek várakoznak, melyeket annál hamarátbo fognak leküzdeni, minél inkább fogják a kormányt újító m/unk áljában az összes erők támogatni, mes lyek a nemzet érdekeit előbb re valónak kei.! i tartsák a pártszampontoknál. Ezáltal ismét meg­erősítették a kormány iránti bizalmai, mdv . teljhatalom megszavazásakor is már kifejezésre jutott. A napirend megszavazása után Gavazzon: miniszter felkereste Mussolinit, hogy közö’je vete a klub elhatározását és átnyujtotsa neki a vá­lasztmány valamennyi tágja által aláirt határo­zatot. A fascisták hódolata a halhatatlan Rómának. Róni.a április 21. (Stefani.) Róma alapí­tásának évfordulóján Mussolini miniszterel­nök a nemzeti milíciát és fascizmust a kő­vetkező beszéddel üdvözölte: — Ma boldog napra virradtunk, mert megemlékezhetünk a halhatatlan Róma ala­pításáról. Száz olasz város utcáin és terein diszmenetben fognak fölvonulni a fascista- légiók. Az erőnek ez a szemléje, amely ha­talmas benyomást fog kelteni, mindnyá­junk számára világos és ünnepies jelentő­ségül Jelenteni fogja a nép rendületlen hii- ségesküjéí, az ígért fegyelmet és a fasiz­mushoz való íöüétlen csatlakozást és be­szédes intelem lesz a különféle árnyalatú ellenfeleknek: Nem fordulunk vissza többé. Azt, amit hossza szenvedés és maríirsum árán megkezdettünk, be is fogjuk fejezni, így parancsolják halottalnk; engedelmes­kedni fogtok nekik. Éljen Itália, éljen a fascízraus! peeeoeeeeQe&QeeeeGeéeeeeeeeeeeeG' A keresstányszociális foldmivesszövetség elnöki illése. Fontos határozatok. — A szövelség működése. Kassa, április 21. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A ke- letszlovenszkói keresztényszocialista föld­műves szövetség elnöki tanácsa ma tartotta Kassán ülését, melyen több aktuális kérdést vitatott meg és több fontos határozatot ho­zott. Részletes vita tárgyát képezte a termelő és értékesítő szövetkezetek felállításának kérdése és határozatiig kimondották, hogy a szövetkezeteket még az év folyamán min­iének? Ha azt mondom, hogy a lélek nem örökkévaló, de van és ö mozgatja az én szer­vezetemet, az is csak kibúvó s • megint ott vagyok, ahonnan kiindultam. Mért pusztul el a lélek? Ha nem lenne én rólam magamról szó és ha ráérnék, akkor kimutatnám öftnek, hogy az egész Iélek-elmélet csak szemfény­vesztés, amit különben ön is nagyon jól tud... Viszont az is igaz, hogy ha ráérnék s ha nem magamról volna szó, akkor nem törődnék vele... Mennyi időt ad még nekem? Pár óra? Az kevés. És ugy-e nem ért engem? Igaza van. Mikor én láttam mások halálát, akkor én sem gondoltam ilyesmire. Természetes­nek találtam, hogy meghalnak s ön most ter­mészetesnek találja, hogy én meghalok. Én sem láttam különösebb problémát mások ha­lálában, ön sem lát az enyémben. Én is igaz­ságtalan voltam másokkal, ön is az velem szemben. Annak idején dühös voltam a hal­doklóra, akire ráültem, hogy mért zavart meg, mért nem halt meg már előbb, most ön haragszik rám és várja, hogy mikor né műi ok el már. Elhallgatok, úgyis hiába beszélnék. De tudom, hogy ha megszűnik bennem az az úgynevezett élet. akkor az egész világból hiányozni fog valami. Az egész világ szürke lesz, vagy fekete, néma és puszta geometria. denütt kiépítik és fölállítják. Egy másik hatá­rozatban azt mondotta ki a tanácsülés, hogy abból folyólag, hogy a kormány a vagyon- dézsma törvényt módosítani szándékozik, az egész ország területén sorozatos nagygyűlé­sek keretében fogják a népet a vagyondézs- makérdés mai állásáról informálni s ez alka­lommal a liadikölcsönök ügyét is ismét sző­nyegre liozák. Derfnyák Gusztáv szövetségi titkár ezután részletesen beszámolt a földmű­ves szövetség multévi működéséről, mely valóban impozáns méreteket mutat. A szö­vetség 48 kerületben 364 gyűlést rendezett, London, április 21. A felsőház tegnapi ülésén lord Butmaker azt a kérdést intézte a kormányhoz, nem következett-e el még annak az ideje, hogy Anglia pozitív po­litikával lépjen föl a Ruhr-kérdésben. A kér­désre Curzon lord adott választ. Visszate­kintett arra a helyzetre, melyből a Ruhr- mégszállás következett és emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi helyzet 1922 júniusá­ban vette kezdetét, mikor a német kormány a moratórium meghosszabbítását kérte. Szá­mos tanácskozás után ez év januárjában a párisi konferneiára került a sor, amikor az angol kormány javaslatot tett, amelyet sem a franciák sem, sem a belgák, sem pedig az olaszok nem fogadtak el. Ezek a javaslatok — modotta Curzon — gondosan megkon­struált tervezetet alkottak és senki sem ta­gadhatja azt, hogy az angol javaslat, mely számításba vette a francia és olasz háborús adósságokat, több volt, mint nagylelkű. A német jóvátételekre nézve az volt az angol politika vezető gondolata, hogy Németor­szágtól a lehető legagyobb fizetéseket kell követelni, amelyek a fizetőképesség és pénz­ügyi teljesítőképesség szempontjából elvisel- hetők és kész volt a végső esetben a legszi­gorúbb szankciókat alkalmazni. Emlékezte­tett Bonar Lawnak annak idején tett kijelen­tésére, amely megállapította, hogy Anglia nem járulhat, hozzá a francia tervhez. Ez a kijelentés hűséges képe volt az angol nép véleményének és állandó alapját képezte a további angol politikának. Utasítottuk —■ mondotta Curzon — a Rajnavidékén és a jóvátételt bizottságban résztvevő képvise­lőinket, hogy minden oly közvetlen intézke­désnél, amely a francra vagy belga akcióból folyik, tartózkodjanak. Visszatartottuk ma­gunkat attól, hogy a konfliktusban az egyik vagy a másik félhez csatlakozzunk és ahol csak lehetséges volt, mindig igyekeztünk be­folyásunkat ama konfliktusok békés elinté­zése érdekében érvényesíteni, amelyek oly vidékeken merültek föl, ahol a mi csapataink állanak. Több Ízben léptünk közbe, hogy Azt hiszi, hogy az ön vére piros? Nem piros, hiszen el van zárva a testében, nem esik rá fény, nem látszik pirosnak. Ha megvágja az ujját s kienged egy csöppet abból a fekete folyadékból a napfényre, akkor az piros lesz, mert az én szemem pirosnak látja. S iha én nem élek már és nem látom az ön vérét, ak­kor az a vér színtelen fekete lesz, mert nincs, aki pirosnak lássa, nincs aki olyan pirosnak lássa, amilyennek én láttam, öntől is elpusz­tul valami az én pusztulásommal. És ki tudja, nem viszek-e magammal az ön leikéből is valamit és azzal, hogy én meg­halok, nem jutott-e ön is közelebb a halálhoz, mert nem működik tovább az én agyam su­gárzó, teremtő ereje. Ebben a percben nem tudok igazat adni önnek, hogy mindez csak egyszerű halálféle­lem, gyöngeség, elfogultság. Igen, vitázom a haláltól, de csak azért, mert most jutott eszembe, hogy az a megsemmisülést jelenti és az utolsó pillanatban nem tudom ezt ösz- szeegyeztetni azzal, hogy az anyag és ener­gia nem semmisülhet meg. Azt érzem, hogy becsaptak, félrevezettek, elsikkasztották elő­lem a legérdekesebb problémát. Ezer halált láttam és csak most fedezem fel, hogy van halál. Ön, doktor ur, meg töb­bet látott, még lelketlenebből nézte őket és ön még jobban fog csodálkozni rajta, ha a végén ön is felfedezi. Meg fogja látni, hogy szervezeteit minden keletszlovenszkói köz­ségben kiépítette, a népnek ingyenes infor­mációs irodáival óriási támogatást nyújtott. Ezeknek az irodáknak horribilis teljesítmé­nyére jellemző, hogy 35.000 kérvényt intéztek el csupán a vagyondézsma ügyben. Szilágyi Gyula a földbirtokreform inai állásával fog­lalkozott s kijelentette, hogy a fölmives szö­vetség szaktanácsa ugyan a törvény alapján áll, de a legélesebb harcot folytatja a törvény végrehajtásának ama módja ellen, mely al­kalmas az adófizető exisztenciák teljes tönk­retételére. megakadályozzuk a franciák és németek kö­zötti összeütközéseket, másrészt, hogy meg­védjek az angol érdekeket. Utalt arra, hogy az angol kormány az intevencióra vonat­kozó különböző kísérletekkel és ösztönzé­sekkel szemben arra az álláspontra helyez­kedett, hogy minden kívülről jövő interven­ció csak csekély hasznot hozhatna addig, amig Franciaország és Németország közvet­lenül nem találkoznak és az időelőtti beavat­kozás az egész ügynek inkább árthatnia, mint használhatna. Hogy ez igy van ez kiviláglik a francia miniszterek nyilatkozataiból. Né­metország sem jelentette ki eddig hajlandó­ságát arra, hogy elfogad egy kívülről jövő tanácsot. Ily körülmények között majdnem bizonyosnak mondható, hogy hibát követtünk volna el — mondotta —, ha közvetlenül avatkoztunk volna be és ezen a bizonyossá­gon nyugszik a jelenlegi angol politikának az igazolása. Mérlegeljük mind a két lehetősé­get — mondotta a miniszter. Ha Franciaor­szággal tartottunk volna, részesei lettünk volna egy oh* vállalkozásnak, melynek praktikus célszerűségében kezdettől fogva kételkedtünk. Ha Németország oldalára ál­lottunk volna, akkor nagy szövetségesünk­kel szemben kevéssé barátságos és illojális helyzetbe kerültünk volna. A mi törekvé­sünket mindenütt és mindenben annak a be­látása vezeti, hogy Franciaország, Anglia és szövetségesei között fönálló antantot meg ne sértsük. Szilárdan meg vagyunk győződve, arról, hogy ez az antant az európai íölépülésnek és az európai békének alapja. Utalni kell arra, hogy a semlegesség al­kalmas pillanatban tényleg pozitív sikert hozhat magával. Az a politika, amely elhárít minden hibát és bevárja az intervencióra al­kalmas pillanatot, em negatív politika. Itt egy politikáról van szó, amely nemcsak a je­lenlegi pillanatban lehet helyes taktikai szem- potból, de amely a helyzet további alakulá­sában, mint helyes államférfim politika bizo- nyosodhatik be. Ez a politika megfelel az ál­az a halál egészen más. mint amilyen a többi volt. De megeshetik, hogy amikor majd én meghaltam és ön elmegy innen, zavart fejjel az én sok íélrebeszédemtől, megeshetik, hogy gondolkodni kezd azon, amit mondtam. A tudomány fegyverét nekiszegzi a halál pro­blémájának és talán... ki tudja!... talán rájön arra, ön vagy kollégái, hogy a halált is le le­het győzni, a halál nem lehet az az elkerül­hetetlen végzet, aminek eddig hittük. Talán csak nem gondoltak még rá, de meglesz a módija, hogy az élő testet épp úgy tudják konzerválni, mint a holttetemet a múmiák­ban. Meg vagyok győződve róla, hogy meg­csinálják, hiszen minden bizonnyal csak azért nem foglalkoztak eddig is ezzel a problémá­val, mert nem jutott senkinek idejekorán eszébe, csak legfeljebb a halálos ágyán, ké­sőn, mint nekem. Csak ez lehetett az oka an­nak, hogy '‘eddig minden ember szó nélkül beletörődött a halálba, holott a természet minden törvénye azt mondja, hogy nem lehet végzet a halál­Elmehet, doktor ur, most már magamra hagyhat. Gondolkozzék ezeken a dolgokon. Sok sikert kívánok és ha talán eredményre jut, ne sajnáljon egy kis halhatatlanságot leg­alább a nevemnek, ha már a testemet nem tudta megmenteni a pusztulástól. talános óhajnak és népünk meggyőződését alkotja. Előre láttuk, hogy a francia politika gazdasági eredményei nem lesznek megfelelőek a fölhasznált fá­radozásoknak, a kiadásoknak és a hozott áldozatoknak. Jóslásaink eddig teljesedtek. Előre láttuk, hogy egy oly helyzet fog bekövetkezni, amely nemcsak az európai fölépülést fogja elodázni, de a franciák és németek közötti feszültségnek és elkesere­désnek állapotát eredményezi. A megszállás kezdete óta eltelt száz nap után, úgy látszik, hogy még nem érkez­tünk el a véghez. A mi föladatunk az. hogy a helyzetet, úgy amint van, mérlegeljük és arra törekedjünk, hogy egy kivezető utat ta­láljunk. A francia miniszterek kijelentéseiből kiviláglik, hogy Franciaország álláspontja szilárd, törhetet­len, határozott — sőt kérlelheietlen. Né­metország oly ellenállóképességet tanúsí­tott, amely meglepte nemcsak ellenségeit, de barátait is. Az okkupáció következményei, ha na­gyon komolyak is, kevésbé veszedelmesek, mint ahogy azt legnagyobbrészt várták. Né­metország hajlandó arna is, hogy vesztesé­geket és nyomort szenvedjen. Helyzete két­ségkívül rendkívül nehéz. A nyersanyag- készletek Németországban jelentősen csök­kentek. a termelési árak nagy mértékben emelkedtek s az exportlehetőségek ennek következtében elvesztek. Tekintetbe kell venni a német márka árfolyamának óriási ingadozását is. A szónok utalt a német biro­dalmi gyűlés legutóbbi vitájára, amelyből in­formációja szerint az következik, hogy a közvélemény a Rubrvidékre vonatkozó német kormánypolitikát teljesen osztja és a passzív ellenállás folytatása tekintetében egységes álláspontot foglal el. Röviden összefoglalva, a következő helyzetben vagyunk: — Két hatalmas és büszke nemzet áll előttünk. Az egyiket az a tudat tölti el, hogy a megvert ellenfél becsapja és ki­használja őt és hogy nemzeti létét egy na­pon ismét a nem provokált támadás vesze­delme fogja fenyegetni. A másik oldalon a meggyőződés hasonló mértékével eltelt népei látunk, amely úgy érzi, hogy gyen­geségét és kimerültségét kizsákmányolják és tehetetlenségét arra használják föl, hogy állandó rabszolgaságban tartsák s hogy megfosszák legfőbb termelési forrásaitól. Ritkán volt helyzet, amely annyira nehéz és komplikált lenne, mint ez. Minden oly javaslat, amely a népszövet­ség intervenciójára vonatkozik, komoly meg­gondolásokat vált ki. A jóvátételi kérdés szerződésszerüleg más tekintély jogkörébe tartozik s az esetben, hia azt a népszövetség­nek tartották volna fönn, ezáltal oly terhet róttak vola reá, amelyet nem lett volna ké­pes elviselni. Azonkívül figyelembe kell venni, hogy Németország és az Egyesült Ál­lamok nincsenek bent a népszövetségiben. Még fontosabb az a körülmény, hogy az eset­ben, ha a konfliktus elintézését a népszövet­ségre bíznánk, Franciaország kilépne s ez a népszövetség teljes föloszlását és végét jelen­tené. Arra nézve is történtek lépések, hogy a nehézségekből kivezető útként készítessék egy terv, amely Franciország biztonságát minden jövőbeni támadás ellen megvédené. A szónok véleménye szerint az események je­lenlegi stádiumában ez a kísérlet sem járna jelentősebb eredménnyel. Minden attól függ, ki teszi meg az első lépést. A Labour Paríy ama tagjai, akik Ruhrvidéket meglátogatták értékes jelentést készítettek s ebben azt aján­lották az angol kormánynak, hogy politiká­jának aíapelveit nyíltan és határozottan kije­lentve vegye kezébe a kezdeményezést. Em­lékezni kell arra, hogy az angol kormány ez év januárjában tényleg előterjesztett egy meghatározott tervezetet. Az említett jelentés további részében azt ajánlja a Labour Party. hogy mindkét féllel állandó összeköttetést kell föntartani, hogy ezáltal a körülmények minden fejleménye, amely alkalmas lehet a két fél közötti szakadék áthidalására kihasz­nálható legyen s igy a jelenlegi holtpontról kivezető ut íaláltassék. Ki kell emelni azt. hogy az angol kormány teljes három hónapon keresztül ezt a politikát folytatta. Curzon beszédének további részét a ma reg­geli faipok közölték. Ebben Curzon kijelentette, hogy az angol álláspont az antant fönntartására irányult. Anglia ragaszkodik a Párásban el öté r­Cnrion az angol Puür-poiittStórOE. Az antant az európai béke alapja. Az angol politika nem negatív politika. Az angol jóslások beteljesedtek. „Ritkán volt ily nebéz és komplikált helyzet,M A népszövetség nem dönthet, Lord Grey beszéde. W W-kí ■&*. ,/4. $1 £ ét Sü tfik wa /ISIilfl eIőtti korszakba vezethető vissza az tgmánSi KessrMVtsÉ W || fJH j|f i$g| g|| |P lg j| ff |||j pp ||j|j 1?W képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld |----- ., páratlan természetes gyógyszere a JflJÖSSlOr-, s egyéb betegségeknek! ógyszertá rban és jobb füszerüzletben. 1019 Rendszeres adag reggeiizés előtt fél pohárral. Az jqmaNDP nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel |

Next

/
Thumbnails
Contents