Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-15 / 86. (239.) szám
9 Vasárnap, áprjfls 13. — Könnyítések az általános jövedelmi adónál. A Ceské Slovo és a Lidovc Noviny szerint a minisztertanács tegnap elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely az 1923. évre az általános jövedelmi adónál könnyítéseket biztosit. — Az erdélyi hitelezői védegylet és az információ. Naigyvaradról jelentik: A csatolt területek hitelezői védegyleteinek reaktív állása hossaalbb idő óta foglalkoztatja az erdélyi és bánáti kereskedelmi és pénzügyi köröket. A nagyváradi kereskedelmi és iparkamara és a Kereskedelmi Csarnok több tanácskozást tartott ebben a kérdésben, végleges megállapodást azonban nem hoztak, miutón a román kormánynak az a szán- dóka, hogy információs irodák felállításával helyettesíti ezt az intézményt. A nagyváradi információs iroda létesítésének, amely ily módon a hitelezői védegylet utóda (!) lenne, legnagyobb akadálya a megfelelő helyiség és a íentartásához szükséges anyagi eszközök hiánya. Az előkészítő munkálatok azonban szerigalmasan folynak. A nagyváradi kamara már pontos törzskönyveket fektetett fel a kereskedőkről, ipari és gyárvála- latokról és ez az anyag fog alapul szolgálni az információs iroda részére. Kereskedelmi és ipari körökben számolnak azzal, hogy a Bratiami-féCe pénzügyi fövények, amelyek a kereskedelmi és iparkamarák részére nagyobb összegű állami szubvenciót helyeznek kilátásba, elegendő bázisul szolgálnak az információs iroda fen tartási költségének fedezésére. (Hogy a hiitetadósitó iroda és a hitelezői védegylet ké,t külön és egymást kiegészítő, de nem helyettesítő intézmény, arról u'gy látszik a romániai kormánykörökben keveset tudnak. A sraerk.) — A magyarországi fagy hatása. Budapestről jelentik: A vetésekben a fagy lényeges kárt nem okozott, csak itt-ott van kissé elsárgult levél, de azért a tövek épek. Inkább azon panaszkodnak, hogy a hideg időjárás következtében a vetések nem tudnak eléggé gyorsan fejlődni, megerősödni. Ezt a kis hibát ellensúlyozza az a körülmény, hogy az őszi vetések kitünően átteleltek, a tavasziak pedig gyönyörűen kelnek. Igen gyengéknek csak azokat a rozsvetéseket lehet mondani, amelyek sovány homokon, trágyázatlan talajban vannak vagy kukoricatörés után későn lettek elvetve. A homokon már a szárazság is kellemetlenül éreztette a hatását, de a vasárnapi eső (8-án) igen jókor jött Kukoricára, burgonyára, babra a volt fagyos idő semmi kihatással nincs, legfeljebb a csírázást kissé késlelteti. A szálas takarmányok, rétek, és legelők úgyszólván érzéketlenek, csak a fejlődésük kissé megakadt, mert nekik is melegre van szükségük: a vasárnapi eső a lucernának és fűnek is kedvére volt. A veteményes kertekben a laboda (spenót) nagyon megsínylette a fagyot: legalább 50 százalékos kárt szenvedett. A télisaláta nem mutatkozott olyan érzékenynek, de a szárazság és hideg éjszakák miatt ailig növekedett (Az előkelő asztalokra kerülő zöld saláta nem szabadföldi, hanem üvegházakból és melegágyakból való.) Riasztó hírek keringtek arról, hogy a zöldborsó is elfagyott. Ámde ez igen erős túlzás; csak any- nyi igaz belőle, hogy egyik-másik levele félig- meddig elpusztult, amit súlyos kárnak egyáltalán nem lehet minősíteni. A szőlők legtöbb helyen még nem fakadtak a múlt héten s a tavaszi fagytól lényeges kárt nem szenvedtek. Annál nagyobb a baj a gyümölcsösökben. — A budapesü drágulás még nem érte el tetőpontját. Budap- szerkesztőségünk jelenti telefonon: A félbarna kenyér kilójáért ma 270, a rozskenyér kilójáért 197, a zsemlye darabjáért pedig 20 kdronát kellett fizetni. A tavaszi korai cikkeknek az ára fantasztikusan magasak. A friss uborka kilójáért 4600, a spárgáért 2200, a hónapos retek csomójáért 180, tizennégy szem földi eperért pedig 4500 koronát kértek. A husnemüek ára száz-kétszáz koronával csökkent. A tojás ára 42 koronára esett vissza, ellenben a tejtermékek tetemesen drágultak. Illetékes körök véleménye szerint a drágulás még nem érte el tetőpontiát — Az első halott. A román valuta romlásának megakadályozására a kormány azt a módot eszelte ká, hogy a deviza-kere sk ed elmet csupán aiz autorizálit pénzintézeteknek engedi meg. Bukaresti jelentésünk szerint a már mástól hónapja életbe lépett törvény végrehajtására a kormány eddig csak egy provizórikus rendelletet adott ki az ideiglenesen jogosított bankok névsorával. Ez a névsor fölöttöb hiányos volt, mert a de viza üzlettel foglalkozó bankok köziül csak Igen keveset vett föl a jogosítottak közé, ellenben nagyon tökéletes volt a tekintetben, hogy a kisebbségi bankokat csaknem mind kihagyta. Úgy a re gátban, mtat. a kapcsolt részeken megmozdultak a bankok és bezárással fenyegetőztek. Birattanu Vi atilla pénzügyminiszter, aki épp oly gentleman, mint amilyennek bátyját, Bratianu Jóméit Gzer- niin tartja, a bamkok fenyegetésére beijedt és mint gentleman megígérte, hogy az autorizált bankok végleges névsorába be fogja venni mindazokat a pénzintézeteket, amelyek a deviza-üzlet folytatására a törvény szerint jogos igényt tarthatnák. A kimaradottak a miniszteri Ígéretre minden megmozdítható befolyást és egyéb szokásos eszközt igényibe vettek, csakhogy a végleges névsorába bejuthassanak. De minden erőllkö- d'ésük hiába való: a végleges névsor nem akar megjelenni. A huzavona idején nem egy olyan bank, amelynek fő üzletága a deviza-kereskedelem volt, a legkínosabb helyzetbe került. Egyikük, a néhány évvel ezelőtt alakult temesvári Lloyd Bank — minit megírtuk — elsőül sorstársai közül, fizetésképtelenséget jelentett. Vesztesége 20 millió lei körül van. A bank igazgatósága a hitelezőknek állítólag ötven százalékos egyezséget ajánlott, mit ha el nem fogadnának, kényszerülve lesz csődöt kérni. — Prágában jegyzik a latot. A Prágai börzekainara elhatáirozta, hogy hétfőtől kezdve törli a lett rubel jegyzését és bevezeti a lett latot. — A németországi vetések állása. Berlinből jelentik: Mezőgazdasági szakkörökből nyert információ szerint a németországi vetések jól teleltek és a tavaszi időjárás a vetésekre nézve kedvező- Általánosan azt hiszik, hogy a vetések április' helyzetéből következtetve az -1920. és 1913. évi aratási eredménynek megfelelő aratásra lehet számítani. Ezekben az években az aratás eredménye kielégítő volt. — A franciaországi indexszámok. Parisból jelentik: A párisi drágasági bizottság az 1923. óv első negyedére az indexszámokat a következőképpen állapította meg: élelmicikkek 330, világítás és fűtés 308, ruházati cikkek 351, lakás 200. Más kiadás 425. Az indexszámok az 1914. évi árakon alapulnak. Az árak emelkedő irányzatot mutatnak. — Szövetszállitás. A kereskedelmi minisztérium árajánlatot kór a következő szövetek szállítására: 57,000 méter sötétkék zubbony szövetre (vasúti aEkaffimaizották); 38,000 méter sötétkék kö- penyeg-szöveitre; 20,000 méter fekete gyapjú bélésre. Az ajánlatokat legkésőbb május 10-ig nyújtandók be a nevezett minisztériumnak: Prága III. Valdstynsky palóc. Minden ajánlathoz a kiért szövetekből egy féiiméter mintának melléklendő. — A prágai húspiac. A mai húspiacon a következő árakat jegyezték: Üsző 10—15, borjú 10 —14, kecske 6—8, belföldi sertés 16—17, jugoszláv sertés 16—17, bakonyi sertés 16—17; belföldi marhahús: ökör eleje 12—14, hátulja 14—16, bika 12—14, tehén eleje 10—12, hátulja 11—14, egy éven aluli üsző és tinó 11—13, vágott hús 7 —10; külföldi birka 8—12, kecske 6—10 cseh korona k'llogramonként. A forgalom közepes volt. — A cukorárak. Ma délelőtt a közélelmezési minisztériumban folytatták a cukorárak megállapítására vonatkozó tárgyalásokat. Két javaslatról van szó. Az egyiket a cukor,gyárak, a másikat a kormány készítette. Mivel ma bizonyos közeledés létrejött, de a végleges megegyezés nem következett be, a tárgyalásokat hétfőn folytatni fogják. — A puha és antimon ólom árai. A közmunka- ügyi! miniszter rendelete szerint az álllaimi 'bányáikból kikerülő puha óllom eladáisá ára a londoni piac naipi ána lesz a szállítási illetékek hozzá- ■sz ámításával. Az ant irmon-ólom árát pedig eset- rőil-esetre állapítják meg a versenyárak szerint. — A magyarországi borpiac. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A borpiacon teljes mozdulatlanság uralkodik. Nagyobb kötések egyáltalában nem fordulnak elő. Ausztria, ugylájt- szik, ki akarja játszani a Magyarország részére biztosított legtöbb kedvezmény elvét és csak tizenháromszázalékos bort enged be a leszállítandó vámdijtétel mellett A kivitel kilátásai igy eltolódtak s az árak nem mutatnak jelentékenyebb emelkedést. — A magyarországi fapiac. Budapesti szerkesztőségünk leien ti telefonon: A fapiacon az összes cikkek árai jelentősen emelkedtek. A puhafában a forgalom gyenge, az árak rendkívül szilárdak. A keményfaárak erősen emelkedtek, de nincsenek arányban a puhafaárakkal. A tüzifapia- con száraz hasábfáért 160—170.000 koronát kérnek. Doronggal kevert hasábfa 150—160.000, őszi vágású tűzifa 125—135.000 korona vagononként ab feladóállomás. Faszénben gyenge a forgalom. — A takarmány és a cukorpiac Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A szálas takarmánypiaccn az irányzat változatlanul barátságos. A cukorpiacon igen élénk a kereslet. Egész kocsirakományok vételénél kristálycukor 875, nagysüveg 900, kis süveg 905, lisztcukor 850 korona kilónként. Félvagonnál az árak 12 koronával, kisebb menny:ségnél 25 koronával magasabbak. A nagykereskedelmi forgalomban a kockacukrot ládában kilónként cjjer koronáért árusították. — A prágai tőzsde magánforgalma. A ma! devizajmiagánifongalom nyugodtan bonyoilódott lé. A Icövetikező kötések történtek: BerLira 0.1650, Bécs 0.0487, Budapest 0.7750, Belgrád 35.—, Varsó 0.0820, Paris 229.50. — A budapesti tőzsde magánforgalma. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A mai bankközi magánforgalomban élénk üzlet mellett az irányzat szilárd volt. Az árfolyamok lényegesén jobbak a tegnapiaknál. — A berlini tőzsde. A dievizaüzfet élettelen volt. Az árfolyamok változatlanok. Az értékpapir- piacou a hangúdat szilárd volt, különösen bankpapírokban. ^ ^ ^ ^ ^ Mtirno magyaros ellátást ad 20 lírától kezdve. Cici: HötOl JOlíMCfíl, Mlhí!Z!9 *) E rovatban közöltéként nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Idtlui Kűrolgnaft. p&zsongl R®telns©msafc történtté — A Prágai Magyar Hírlap regénye. — (12) Végre elérkeztünk arra a helyre, amely éjjeli szállásnak volt kijelölve. Nem tudtam enni az ételekből, amit e szörnyetegek adtak, mert heves láz gyötört, amely egész éjjen át tartott. Következő reggel tovább kellett mennem. Napíeljöttekor már képtelen voltam egy lépést is tenni s majd összeestem. Lábam teljesen fölmondta a szolgálatot; ekkor végre fölültetebt gazdám egy tevére, mert attól félt, hogy útja késedelmet fog szenvedni. Ennek az állatnak himbálózó ügetése rendkívül kifárasztott; csak nehezen tudtam magam rajta föntartani. Ez okból a mórok szorosan rákötöztek, hogy elvessék a gondját a rám való vigyázásnak. Következő napon éppen így cipeltek magukkal s tizenhárom nap múlva megérkeztünk gazdám lakásához. Két néger és a felesége elébe siettek. Ennem adtak és sok tejet kaptam inni; három napig teljesen pihenhettem. Sebekkel voltam borítva, mindkét lábam úgy megdagadt, hogy vastagabb volt a derekamnál s több gennyesedő nyílás volt rajta. Ez állapotom némi kis szánalmat ébresztett e barbárokban s rászánták magukat, hogy segítenek rajtam. A homokon kinyújtóztattak s miig négy férfi teljes erejéből lefogott, gazdám tüzes késekkel kiégette sebeim körül a húst. Hallatlanul nagy fájdalmat szenvedtem s borzasztóan ordítottam; de ez a barbárok vadságához méltó orvoslás nemsokára meggyógyított. Mikor sebeim hegedni kezdtek, a mezőre küldtek tevéket őrizni. Mivel nem tudtam velük lépést tartani, gazdám elővigyázatból összekötöztette két első lábukat. Hajnalban, mielőtt legeltetni mentem, egy csupor tejet kaptam és este, visszatértemkor egy kevés árpalisztet. Fekhelyem jobb volt, mint előbbi gardámnál. Láthatóan megerősödtem s ez gazdámnak nagy örömet szerzett, mert előzőleg azt hitte, hogy hamarosan el fogok pusztulni s igy nem is iparkodott életemet meghosszabbítani. De mikor látta, hogy egészségem mindinkább visszatér, akkor már értékes rabszolgának tekintett, akiből neki nagy haszna lesz. Kétségkívül ez volt az Oka, hogy nem küldött ki többé a tevéket őrizni. Mindenképpen gondoskodott rólam; ha látta, hogy szomorkodom, mindent adatott nekem, amit csak kívántam s mindent előteremtett, amiről gondolta, hogy könnyít szerencsétlenségemen. Irántam tanúsított jósága és figyelmessége felejtfette velem előbbi barbárságát. Gyakran elvitt magával sétáim; tudakozódott szerencsétlen társaim sorsa felől s megmondta nekem, hogy mindnyájan körülöttem élnek egy napi járásnyira. Úgy éreztem, hogy soha nem hallottam ennél kellemesebb hirt. A remény, mely eddig száműzve volt szivemből, most ismét visszatért oda. Vágyakozásom, hogy hazámba visszatérhessek nagyobb volt, mint fájdalmam, hogy tőle távol kell lennem. Gyakran megkérdeztem gazdámat, hogy mi a szándéka velem, el akar-e adni engem? Feleletei arra mutattak, hogy sorsom nemsokára megváltozik. Mikor már annyira helyrejöttem, mint amilyennek ő látni óhajtott, teveháton egy közeli városkába vitt, amely három mértföldnyire feküdt kunyhójától. A mórok közül többen nézegettek és alkudoztak körülöttem, de nem tudtak az árban megegyezni. Gazdám ezért visszaivitt. Következő napon egyikük, aki engem a piacon látott, eljött gazdám kunyhójához. Hamar megegyeztek s igy jutottam én harmadik gazdámhoz, aki elvitt magával a kis városba.. Már itt találtam a másodkapitányt, ő volt az első, akit társaim közül viszontláttam azóta, hogy el kellett válnunk egymástól. Mahomet, igy hívták uj gazdámat, olyan ember volt, aki értett ahhoz, hogy mindenből hasznot tudjon huzni, nemsokára eladott egy Áron nevű zsidónak. Egyiknél három, másiknál négy napig voltam, mindketten elég emberségesen bántak velem. Árpát őröltettek és vizet hordattak velem. Szénán aludtam az öszvér mellett s egyáltalában nem volt okom panaszra. Ezalatt a marokkói angol konzul mindent megpróbált, hogy rabságunkból kiszabadítson minket. Leveleket intézett a fejedelemhez, — Ígérettel, pénzzel próbált célhoz jutni, mindent megkísérelt az érdekünkben. A sok utánjárás őt magát is kitette annak a veszélynek, hogy kegyvesztetté lesz, mert Marokkó császárja nagyon fontosnak tartja azt, hogy saját küldönceivel, megbizottaival váltassa ki az országa határain, vagy a pusztábn szétszórtan lévő rabokat. De a császár parancséit sohasem telje- sitik hűséggel. A kormányzóknak, vagy zsidóknak — ezek kapják rendszerint az ilyen megbízásokat — hasznuk van abból, ha a rabok kiváltására kapott pénzt lehetőleg sokáig maguknál tartják. Egyszer azt jelentik, hogy az összeg kevés, máskor azt, hogy minden fáradozásuk dacára sem tudták a rabok hollétét kifürkészni; aztán rábeszélik a császárt, hogy várjon még a kiváltással, mert akkor engedékenyebb lesz a foglyok tulajdonosa s kisebb összegért fogja őket átengedni. Ezért attól félt a konzul, hogy a mi kiszabadításunk is majd nagyon hosszú ideig fog elhúzódni, ha csupán csak a császár hűtlen ügynökei gondoskodnak róla s más nem. Mint egy gyöngéd atya, aki föláldozza magát gyermekei boldogságáért, úgy kockáztatta e nemes férfiú rangját, életét és nyugalmát, hogy kiragadjon minket, szerencsétleneket nyomorúságunkból. E jótevőt szándékában két kereskedő is támogatta. Egy mór, akinek hűségéről és becsületességéről meg voltak győződve, nemsokára Glimybe érkezett s pár nap alatt megkötötték az alkut kiszabadításomra; a mór rögtön lefizette a kívánt összeget s akkor más vidékre ment, ahol még többeket kiváltott. A városba hozta őket s onnan Mo- gadorba utaztunk. Vezetőink letértek a szokásos útról, mert féltek a lázadó móroktól, akik bizonyára megtámadtak volna minket, ha utazásunk felől értesülnek s igy tiznapi ut után érkeztünk meg Mogadorba, minden nagyobb baj nélkül, de holtra fáradtan. A kereskedők rögtön értesítették a konzult jöttünkről s minket barátok és testvérek gyanánt fogadtak. Nagylelkűen elláttak minden lehető segítséggel, lakást, élelmet, ruházatot, frissítőket., kaptunk tőlük. Mindennap meglátogattak minket a Mogadorban lakó, különféle nemzetiségű európaiak s résztvevő beszédeik, rendkívüli gondosságuk visszaszerezte lelkemnek régi vidámságát. Az európai kereskedők orvosa megvizsgálta sebeimet s egyiket sem találta veszedelmesnek. Nyolc map alatt annyira jobban lettem, hogy el tudtam menni a kereskedőkhöz. Mindnyájan, kivétel nélkül, a legnagyobb gyöngédséggel fogadtak; meghívásokkal halmoztak el s én váltakozva, hol egyiknél, hol másiknál étkeztem. A társaságukban uralkodó testvéries együttérzés látása újabb élvezet volt részemre; ez összhangot nem zavarta meg, hogy más és más hazából valók voltaié; magán- és nemzeti érdekeiket össze tudták egyeztetni azzal a barátsággal és testvéri szeretettel, mint amilyennel minden kereszténynek lennie kellene egymás iránt. Ezalatt a kormányzó, akit nekem bemutattak, értesítette a császárt a mi megérkezésünkről. A fejedelem rendkívül felbőszült azon, hogy nem az ő ügynökei váltottak ki a rabságból, hanem mások s halálra ítélte azt a mórt, aki minket kiszabadított. Ez értesült az öt fenyegető veszedelemről s vors meneküléssel kivonta magát és java., a császár üldözése alól. A kereskedők pedig a legszigorúbb rendreutasításban részesültek, azzal a tilalommal, hogy ne merészkedjenek beavatkozni semmiféle keresztények kiváltásába, bármilyen nemzetiségűek is legyenek azok, élve való megégettetés büntetésének terhe alatt. A császár e parancsa és határozatai nagyon megijesztettek bennünket. Attól féltünk, hogy jövőnk éppen oly szomorú lesz, mint amilyen a múltúnk volt. Nyolc napig tartott a sorsunk fölött való szörnyű bizonytalanság. Azzal fenyegettek, hogy közmunkákra fognak minket használni: az a hír is elterjedt, hogy Anglia megüzente a háborút a marokkói császárnak; a nép már ellenséges szemmel nézett ránk és már a szabadban sem mertünk járkálni, nehogy kit együk magunkat valami kellemetlenségnek. De május tizenötödikén délelőtt tizenegy órakor a kormányzó, aki a császártól újabb parancsokat kapott, katonákat küldött hozzánk, akiket azzal is megbízott, hogy keressék föl a két kereskedőt, aki közreműködött kiszabadításunkban. Nagy tömeg ember jelenlétében kinyilatkoztatta, hogy a császár megbocsát nekik, úgyszintén annak az arabnak, aki minket kiváltott. A császár nevében visszafizette nekik az összeget, amelyet értünk adtak; nagyon szives volt velünk s megengedte, hogy szabadon járjünk-keljünk a városban. A mórok, akik szolgai módon tiszteletben tartják fejedelmük minden parancsát. mert a próféta leszármazottjának tartják, e jelenet után barátsággal, sőt tisztelettel viseltettek irányunkban. (Folyt, köv.) Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 Kiadja: Flachbarth Ernő dr. — Nyomatott a Deutsche Zeitungs-Akticn-Gescllschait nyomdájában, Fráigiálban. — A nyomásért idős: O. Holik. &RÁmJM&tAiWlRTAP ____
