Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-14 / 59. (212.) szám

Szerda, március 14. jelentkezett, akik szintén szemtanúi voltak az esetnek. Az összes tanuk azt vallják, hogy a kritikus időben a két alpesi katonán kívül senki sem volt az utcán. A franciák ennek dacára egész bizonyossággal azt állít­ják, hogy a gyilkosságot németek követ­ték el. Rémuralom Ruerhen. Essen, március 13. (Saját tudósítónktól.) A vasárnap éjjel agyonlőtt Faber nevű mun­kás Gelsenkirchenből látogatóban volt Buer- ban és amikor haza ment, akkor lőtte agyon minden íölszófitás nélkül a francia őrség. A felesége segítségért kiáltozott, de a francia őrség kijelentette az asszonynak, hogy férjét csak a németek löhetíék agyon. A helyszínre érkező katonai őrség nem volt hajlandó a vérző embernek segítséget nyujtani. Más személyekre, akik nappal nem voltak oda­haza és este Buerbe hazafelé igyekeztek, szintén lövöldöztek az őrségek. Többeket sú­lyos lősebekke! szállítottak a kórházba. Ma délelőtt megszállották a francia csapatok a bueri gimnáziumot és összehívták a tanári testületeket. Azzal vádolták a tanári testüle­tet, hogy a tanulókat a franciák ellen izgat­ják. Az igazgatót letartóztatták. Az egyik tanárt lovaglóosíorral megverték. Az utcán több személyt letartóztattak, mert kezüket a zsebükben tartották. Ma délután a városba több francia tankoszlag vonult be. BBBaSRBRaaBSBBBSBBSBBIBRaaBflBSBBB Bsezdft áéswgiaBafiSsni A néemt szociáldemokraták a miniszterek elé dobták a kiosztott javaslatot é kivonultak a teremből. Prága, március 13. A, szenátus ma este hat órakor ülést tar­tott. Az ülést megelőzően klubközi tanács­kozás volt, amelyen elhatározták, hogy a köztársaság védelméről szóló törvényjavas­latot a hét péntekjén kezdik tárgyalni. A ja­vaslat tárgyalására a pénteki, szombati és hétfői ülést jelölték ki. A szenátus ülését hat óra után nyitotta meg Prasek elnök és fölolvasta a szenátus elnökségéhez érkezett beadványokat. Ezután második -olvasásban elfogadta a szenátus a katonai hadmentességről szóló törvényjavas­latot, továbbá a hultshini hadikárosultakról szóló javaslatot. Ugyancsak második olvasás­ban elfogadták az Ausztria és Csehország közötti értékpapirletét ellenőrzésére vonat­kozó törvényjavaslatot. A szenátusnak ma este még egy forms­Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 Átok. — A Prágai Magyar Hírlap eredem tárcája. — Irta: WiUaní Rezső. A gölöncséri pusztán temettek. Gombos Imrét, a nagyparasztot. Hatökrös szekér vitte a nehéz tölgyfakoporsót a pusztáról be a tornyos faluba, ahol úgy zúgtak a haran­gok, mintha legalább is egy királyt temettek volna. Hiszen az is volt Gombos Imre. A gö­löncsér! meg vagy hat puszta kiskirálya. Rokona meg a nagybirtokhoz senki. Egyet­len fia Lublinnál került fogságba s biz ott is maradt örökre. Valami nyavalya messze idegenben vágta el élete fonalát. A kártyán, amin Írva volt a szomorú eset, nem lehetett kibötiizni a muszka kór nevét. Messziről jött, a betű elmosódott. Az öreg Gombos, inig élt, váltig csak azt hajtogatta: „Úgyse igaz a’!“ Hazajön még a Józsi gyerek! De biz nem 'bírta az öreg kivárni- Szépen meghalt ő is. Felesége, egypár cseléd a külső tanyák­ról, meg pár közeli szomszéd kisérték a ko­porsót. Kár, hogy messzi esnek a tanyák egy­mástól s nem mindenki vehet részt a teme­tésen. Pedig három pap is lesz meg a bür- gödi híres kántor fog előénekelni — mondta egyik cselédasszony a mellette lépegető Nagy Jónásnak, aki szintén eljött elkísérni utolsó útjára a gazdag nábobot. — Legalább kevesebb bor fogy a ta­nyán! Kevesebb lesz a toros vendég — ve­tette oda félhangosan Nagy Jónás. A címeres hat ökör méltóságteljes las­súsággal húzta a halottas szekeret. A fagyos rőgok fölött dübörgőit a nehéz tölgyfákopor- só, akár fel is ébredhetett a bent nyugvó. lis ülése volt. amelyen kiadták a köztársasá­got védő törvényről szóló javaslatot az al­kotmányjogi bizottságnak. A német szociál­demokraták a miniszteri padok elé dobták a I Zent a, március 12. — Saját tudósítónk jelentése. Már csupán hat nap, alig egy hét választja el az S. H. S. királyság lakosságát az általános vá­lasztásoktól és az eddigi, méltóságteljes csöndben lefolyt választási agitáciáhad járatból azt lehetett következtetni, hogy minden botrány • és atrocitás nélkül érkeznek el a választásokhoz, amikor olyan súlyos esetek adódtak elő, amilyenekre még alig­ha volt eddig példa modern és müveit államiban. Mintha az eddig fegyelmezetten fékentártott in­dulatok mind felszabadulták volna, hogy egymás­nak eresszék a politikát halálos komolyan vevő választópolgárokat, olyanféle esetek történnek napr öl-napra. Csupán két érdekes választási atrocitásról adok számot, amelyekről a jugoszláviai sajtónak egyetlen szót sem szabad írnia s amelyek mégis közszájon forognak a politikusok világában ép­pen úgy, mint az egyszerű tanyaiaké nép köré­ben. Ez a két eset annyira újszerű, furcsa és szokatlan, hogy semmi sem indokolhatja az elhall­gatását. Az első nem kisebb emberrel, mint a szabad­kai főispánnal, Pletikoszics Andit]a dr.-ral esett meg. A főispán, aki hunyevác-származású, ősirégi tözsgyökeres hunyevóc-család ivadéka, legutóbb a hátaimon levő hivatalos radikális-pártnak a szekértől ójává csapott fel, amit fajtársai niem nagy rokonszeniwe! vettek tudomásul. Zokon vették ugyanis — és nem minden aiiap nélkül — hogy a hunyevác-szárnrazátsu főispán a bunyeváoság régi tradícióit, a magyarsággal való együttműködést és mélységes barátságot mellőzve, a kisebbsége­ket konokul üldöző radikálisokkal lépett szövet­ségre és azoknak képviselő jel 91tjeit személyes agitációjával is támogatja, Bosszút forraltak tehát a főispán ellen. A (bosszúérzet sokáig ott lappangott a lelkek mélyén, amikor végre a 'beváltására' kerülhetett sor. A főispán körte-sutján történt meg ez, ame­lyet a Szabadka környékén fekvő községek és tanyák bunyeváe lakossága közé tett a főispán. A radikális kortesként megérkező szabadkai fő­ispánt a nép az első községiben olyan ellenségesen fogadta, olyan szenvedélyes és durva kifejezések­kel „.üdvözölte“ s oílyam fenyegető magatartást tanúsítótt vele szemben, hogy Pletikoszics főispán jónak látta sürgősen befejezni beszédéi amelyben a ■radikális-pártot ajánlotta egyedül üdvözítőnek s aztán gyorsan fölugrott a kocsijára és a szom­szédos községibe hajtatott. Csakhogy a makacs 'bunyeváe parasztok nem adták fel a küzdelmet ilyen könnyen. Nyolcan- tizen nyomban befogtak a kocsijukba és sebes v altatással eredtek a távozó (vagy inkábo mene­kült) főispán után. Éppen akkor érték utói, amikor Tavanikuton beszédbe fogott. Nyomban megismét­lődött az előbbi jelenet s a főispán megint csak kocsijára ugrott és hajtatott tovább egy község­nekik kiosztott példányokat és kifejezték, hogy „e szégyentörvény tárgyalásában nem vesznek részt“ kivonultak a teremből. Lapunk zárásakor az ülés még tart. gél. A gazdák — megszaporodva a Lávánk útiak néhány elszántjával - ujbói utána eredtek és ez a hajsza igy folytatódott tovább, jó néhány óra hosszat és csalt akkor hagyták abba a gaz­dák, amikor a főispán kocsija elérte a szabadkai városszélt... Akkor is váriak még c-gy darabig, nem játsza-e iki őket a radikálisok magasrangu kortese, nem megy-e már utakon vissza a nagy magyar bunyevácok közé. így végződött a szabadkai főispán első kot- tesutja, amely valószínűleg teljesen egyedülálló a választási sikertelenségek sorában. Hogy nép­dalt csinálnak majd róla, az egészen bizonyos. A megbotozott képviselőjelöltek. Zenta mellett, a bácskai Tiszapaxton fekszik Mohoi, szánimagyar nagy község. Ebbe a szép faluiba’ látogatott el a napokban a zenta! bnnye- vác-sokac-párt két képviselőjelöltje: Vukcvics Jó­zsef és Sztipics Dániel, hogy fölkeressék a ma­gyar választókat, akik előtt ismertetni akarták a pártjuk programmját. A jelöltek názról-tózra jár­taik és mindenütt egy magyarnyelvű röpiraíot ad­ták át, amely fölsorolta a magyarság sérelmeit és amely hangsúlyozta, hogy a magyarok nem szavazhatnák sem a radikálisokra, sem demokra­tákra, sem a szociál i stájer a, mert ezek fosztották meg jogaitól a magyarságot. Egyszerre csak több községi rendőr jelent meg a két képviselőjelölt előtt, mindkettőjükéi bevitték a községházára, ahol Iszknuljev Tosó községi jegyző (a szabadkai „Bacsvanin“ cimü radikális lap volt szerkesztője) elé vezették őket. A továbbikról Vukovies maiga számol be a köv e tkezőképpen: — A rendőrök különválasztottak társamtól. Egy szobáiba vezettek, ahol rámparancsolták, hogy vessem le a cipőimet. Amikor ezt megta­gadtam, rámrohantak, erőszakkal letépték a cipő­ket a lábaimról és a mezítelen talpaimra bottal húsz-harminc ütést mértek. Kínzásom befejezése után a jegyző elé vezettek, aki szabadon bocsá­tott társammal együtt, akit hasonlóan megverteiK a rendőrök. Az, ami velünk, egy szláv párt jelőli­jeivel történt, irtózatos fényt vet azokra a dol­gokra, amelyeket az önkényeskedokiéi a magára'- hagyott iahrsi magyar népnek el kell szenvednie... A képviselőjelöltekkel szemben elkövetett atrocitásról a radikálispárti jegyző sietett kijelen­teni), hogy a1 ntegbotoztatáslból *egy szó setn igaz". — A képviselőjelölteket azért állíttattam elő, — „indokolja" meg a jegyző a letartóztatást — mert a községbe valló megérkezésük után nem jelentkeztek a községházán s mert asz általuk ter­jesztett nyomtatványokon nem volt rajta az elő- áJÍÉtó nyomda cégjelzése... A botozással argumentáló jegyző clien Ráiies Balázs szabadkai képviselő a következő táviratot küldötte Pasics miniszterelnökhöz: „A moholi jegyző megboíoz- tatta pártunk két jelöltjét. Köve­teiéin, hogy ezt az ázsiai vadálla­tot azonnal a legszigorúbban bün­tesse meg’ Raücs, képviselő­így fajul el, mérgesedik és üszkösödik to­vább a jugoszláviai választási hadjárat, amelyek­nek a képv is el őj el öl tbotozta tás ok nem a1 legsúlyo­sabb atrocitásai ugyan, de tagadhatatlanul a leg- eredetiebbek és a legötletesebbek. A súlyosabb atrocitások azok, ahol vér fakad a csendőrszu­rony .működése" nyomán, de ilyen esetek sze­rencsére nincsenek magyar helyeken s ezeket már csak azért sem tartjuk fölemlitésre méltóknak, mert mindenféle választási hadjárat obiigát vele­járói ősidők óta. Fomtoióüik a vlfa a íurócszentmárton! deklafdcióról. Prága, március 13. A vitában, amely a turócszentmártoni deklaráció hitelességéről indult meg, Stodol'a Emil a nemzeti párt volt elnöke is fölszólalt egy lapban és kijelentette, hogy a deklaráció megváltoztatása nem történt az illetékes té­nyezők tudta nélkül, mivel 1918 október 30- án, amikor folytatták a tanácskozásokat és Stodola elnöklésével egy határoztak, hogy Szlovenszkó autonómiáját követelik legké­sőbb tíz esztendő elmúltával, a deklarációt a megjelölt változtatásokkal Dula Máté mint elnök átadta az értekezlet egyes tagjainak. Zoch püspök ama megállapítására, hogy Hod- zsá kitöröltetett egy részt a deklarációból. Stodola megjegyzi, hogy Hodzsa egy pontot fel is vétetett a deklarációba, amely igy szólt: — Ennek alapján (a nemzetek önrendelkezé­sének alapján) kinyilatkoztatjuk, hogy hozzá­járulunk ama jogi alaphoz, amelyet október 18-án szövegezett meg Wilson elnök és ame­lyet az osztrák külügyminiszter október 27-én elismert. Stodola szerint a dek­larációban nem rejlett a hiba, hanem abban hogy szlovák férfiak nem tanúsítottak kellő megértést sem október 31-én, sem pedig az­után s csak igy történhetett meg. hogy Szío- venszkó autonómiája mellett 1918 október 31- én csak 15 szavazat volt 9 ellenében. Interparlamentáris konferencia Prágában. Amint a Tribuna jelenti, az interparlamentáris unió május 22-ike és 25-ike között Prágában konferenciát tart, amelyen körülbelül har­minc állam kiküldöttei fognak résztvenni. A szervezőbizottság tiszteletbeli elnöke Benes külügyminiszter, elnöke Novák -László keres­kedelemügyi miniszter, első alelnöke pedig Uhlií képvislö, aki a prágai parlamentet a kü­lönböző nemzetközi szervezetek ülésein kép­viselni szokta. ^Ifindennap add dt a lapoí c&'/s tétovázó ismerösödnefc. mvg meg nem ggöatadid avwtfrf. foogaj a &vdgai JFVKagvfav M'iv- fap a magyarság évdelfteit sxzafgdfja f M fBBé«&szlwvi«il wálcaszÉási finrcsasűSioBc. Ahol meghajszolják a korteskedő főispánt. — A bunyeváe lakosság nagy magyarbarátsága. — Botot kapnak a talpukra a kisebbségi képviselőjelöltek. Pedig hogy meghalt, senki se sajnálta. Nem volt kár érte. Fukar volt az öreg, meg a va­gyonát se igaz mód harácsolta össze. Rossz- nyelvii emberek, akik ismerték, legalább is azt mondják róla. Itt van mindjárt egy élő tanú is. Kádosi Nagy Ferkó, a megholt számadójuhásza. Menetközben ö mesélte a történetet Nagy Jónásnak. Hosszú az ut a gölöncséri 'pusztáról be a faluba- Valamivel meg csak kall tölteni az időt odáig is. Az asszonynép arravaTó, hogy imádkozzon meg siránkozzon, de az ember- je csak szót cserél! A vén juhász — lehetett már vagy het- venesztendős — megigazította vállán a cifra subát és beszélt dörmögő, reszelés hangon. — Van annak tán már negyven eszten­deje is, Nagy jó uram! Csikós voltam akkor odaát a Hortobágyon. Jól ment sorom. Jobb világ vót, mint ez a mostani. Négyen vol­tunk legényemberek s egész nyáron kint él­tünk a karámban. Augusztusra járt az idő. Egy szép este vacsorát készítettünk ma­gú,nkuak; ürüpörköltet, bográcsost; mikor tudj’ Isten honnan odavetődött hozzánk ez a Gombos! — Rámutatott az előttük döcögő szekérre, aztán tovább folytatta: — ö volt! I-sten nyugosztalja. Oda­köszönt hozzánk: „Jó estét, gyerekek! Aztán jusson abból a vacsorából a szegény legénynek is!“ — mondta és közénk telepedett. Mi nem kér­deztük, honnan jött, hová megy, hanem jó- szivvel osztottunk vacsoránkból neki is. A becsületes szegény legényt nem hagyja veszni a csikós. S akkor pedig Gombos is szegény legény volt. Pár lépésre elmaradtak ,a koporsótól s halkabbra fogta a hangot az öreg juhász. — Szegény legény volt- Én mondom, Nagy jó uram. Az apjának — Gombos Vin­cének — szép vagyonkája volt, de mindig pöriekedett a szomszédos Döncze Kázmér- ral s a birtok fogyott. Pedig ha tudta volna az öreg, hogy a fia, ez a Imre e! éppen a Döncze Kati után van. — De hát nem tudta. Pedig azt szerette, a Katit. A fiatalok csak várták titokban, hogy egyszer csak megbékélnek az öregek s már terveztek az esküvőt is. De azok meg éppen akkor csördültek össze a legjobban. Egy barázda miatt még hajba is kaptak. Az Öreg Döncze Kázmér szemére vetette szomszédjának azt is, hogy a gyerek az ő Katija után van. — Nohát ez kellett csak. Kitört a méreg az öreg Gombosból s három napig nem szólt még a feleségéhez se. Imrét, a fiát, kitagad­ta, kikergette,. büszkesége nem bírta ki a szégyent — Ekkor állt be Imre szegénylegény­nek. Azon az estén beszélte ezt nekünk ő maga­— Evett, keveset pihent, aztán odébb- állt. Nem is tudtuk, mikor. Két álló eszten­deig: hirit se hallottuk. — Egyszer aztán nagy dolog történt­— Bizonyára emlékezik is rá, Nagy jó uram! — vetette oda a számadó. — A buc- kásí eset... Mikor a gazdag Döncze Káz- mért kifosztva, agyba-föbe verve ott lelték a nagy pusztán! — Emlékszem. Persze. Hallottam róla — dünnyögte Nagy Jónás. — Sokat beszél­tek róla. hogy valami szegénylegény csele­kedte — tette még hozzá. — Úgy van! Senki más, mint ez a Gombos — szólt halkan a juhász s botjával odabökött a szekér felé. — A szép Kati azon éjszaka eltűnt! Igaz, másnapra megkerült, de soha ki nem val­lotta, honnan- De a Döncze Kázmér eltűnt ötezer pengő forintjának nem tudtak nyo­mára jutni Az öreg Döncze belepusztult az üt!egek­be s a tettesnek hire-hamva se volt. Az öreg nem gyanított senkire, mert a támadás azon az éjszakán váratlanul érte; az első ütésre elborult előtte a világ. A halálos ágyán tért csak magához. Faggatták; hogy volt, ki volt, mért tet­te? De az öreg Döncze csak nem felel. Mi­kor meggyónt s a pap elment, felült az ágyában, szemei vérbefordultak, ökleit ég felé fenyegetőleg emelve rettenetes átkot mondott: „Aki ezt tette, ne legyen nyugodalma! Vesse ki a föld bűnös undok testét sírjából!“ Aztán meghalt Nemsokára követte Kati. lánya is. Mindszentek éjszakáján kútba ölte magát. Sokan azt mondták, apját fájlalta, a rossz nyelvek meg azt suttogták, szerelmi bánatában, meg hogy talán gyalázatba is esett von’ azon a’ éeoakán! Ki tudná? — Gombos Imre meg eltűnt arról a táj­ról. Később itt vett fődeket, aztán gyarapo­dott, fukarkodott. — De hát halottakról nem jó rosszat mondani. Nyugtassa Isten békében —- tette még hozzá a juhász. — Úgy van- — Bólogatott Nagy Jónás. A gyászmenet megérkezett a templom elé. A nagyparaszt nehéz koporsóját leemel­ték a szekérről. Szépen elparentálták .1 ná­bobot A liires kántor búcsúztató beszédén ugy sírtak a jelenlévők, akárcsak Krisztus urunk koporsójánál sírhattak a szent asszo­nyok. Még a gőgös Nagy Jónás is a széniét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents