Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-14 / 59. (212.) szám
A® osircau-fic«BrwiBii l»án^4a9®$®£ráfK£. Prága, március 13. Félhivatalosan közük: Az ostraui bányavidéken a tegnap kezdődött sztrájk helyzete tegnap estig változatlan volt. Mind a két fél kitart követelései mellett. A Pfeifer dr. miniszteri tanácsos elnöklete alatt a müh- risch-ostraui banyahivatalban tarolt értekezlet, amelyen a munkásság és a vállalkozók is resztvettek, eredménytelen maradt. B r o z s i k képviselő a bányamunkások szövetségének elnöke a sztrájk előzményeiről a többek között a következőket mondotta: A bányatulajdonosok tudvalévőén ez év január végén hivatalosan felmondották a kollektív szerződést, amelynek február végén kellett volna megszűnnie. Miután a szerződés megújítására vonatkozó tárgya1 ások eredményre nem vezettek, a szerződést március 1-ig meghosszabbítótták. Sajnos a legutóbbi tárgyalások is eredménytelenül végződtek, úgy hogy a munkásság március 12-én reggel sztrájkba lépett. A sztrájk kitörése előtti tárgyalások során a bányatulajdonosok a következő követeléseket állították fel: 1. ) a negyvennyolc órás heti időmunka bevezetését a bányában foglalkoz tatott munkások számára is, ami azt jelenti, hogy a szombati hat órai munkaidőt nyolc órára emelik fel. 2. ) A napszám munka teljesítmény fejenként való uj megállapítása. A jövőben fejenként a napszám teljesítmény nem 7—7.57, hanem — mint a hogy eredetileg kérték — 9 mázsa termelést tegyen ki. Később ezt a követelést 8—8.50 mázsára szántották le. 3. ) A kollektív szerződésnek a szabadsa- golásra vonatkozó rendelkezéseinek uj rendezése. 4. ) A természetban való szénjavadalma- zás leszállítása. Ezekkel a javaslatokkal szemben a munkások azt követelték, hogy újítsák meg az eddigi kollektív szerződést a munkaidőre vonatkozó határozatokkal együtt. — A szénipari vállalkozók azon a nézeten vannak, hogy az a tény, hogy ezidőszerint nincsen érvényben lévő szerződés, semmiképpen sem okolja meg a munkásságnak egy ilyen nagy horderejű és a munkásságra nézve is súlyos következménnyel járó határozatot, mint a sztrájk. Ami a munkások ‘követelésének pénzügyi részét illeti, a vállalkozók rámutatnak arra, hogy az ostraui bányavidék munkásainak lényegesen nagyobb a bére, mint ennek a kerületnek többi üzemében szokásos bér, amíg a többi üzemekben az átlagos napibér tkb. 25 korona, itt a munkások 48 órai munkaidő mellett napi átlagos 52 koronát keresnék. Ehhez járul még 10 korona, amelyet a bányatulajdonsok a szombati nyolc órai Szerda, március 14. törülgette. Pedig rossz szomszédok voltak. Aztán kivitték a koporsót a temetőbe. Három pap, négy kántor kisérte. Beszentelték és leeresztették a gödörbe. A fagyos rö- gek zuhogva pár perc alatt eltakarták a drága diófakoporsót. A pap és kísérők letérdeltek, hogy még egy miatyánkot elmondjanak a megholt lelkiüdvéért. És ekkor a csendben alulról tompa kopogás, dörömbölés hallatszott. Pár pillanat múlva újra; mintha a halott döngetné annak falát. Rémület szállta meg a gyásznépet. — Él! él! feltámadt... hamar kiásni! — Hallatszott a kísérők szájából a hang. Emberek csákányt, kapát ragadtak. Pár perc alatt fent volt a koporsó. Körülállták mind. A pap és káplánok is. Felíészi tették a tetejét. Nehéz hullaszag csapta meg a körül- áüókat. Gombos Imre ott feküdt mozdulatlanul, viaszsárga arccal, megmerevedve. Kezei le voltak csúszva melléről, imakönyve a lábaihoz csúszva. Lerázta a szekérElfordultak s odébb támolyogtak mind. A pap szólt halkan: — A fagyos rögek megszálltak- Azok ropogtak a koporsón. Beszentelte újra s aztán eiföldelték másodszor is a nagyparasztot. — Igaza lehet a papnak — mondták. Mikor meg a gyászolók oszladozni kezdtek, a vén juhász odasomfordáit Nagy Jónáshoz; s mint aki biztos a maga igazában, félvállról odavetette hangosan; — Az átok fog, Nagy jó uram! Hiszi-e kehned? Akart még valamit mondani, de éppen a kereszt elé értek; a süvegét alázatosan megemelte ö is meg Nagy Jónás is. — Nem való — gondolta s elhallgatott. bányavidék munkásainak módjában áll teljes napszámért felkínáltak. Az ostrau-karvini hat napon át dolgozni és a megállapított minimális teljesítmény mellett heti 322 koronát keresni. Ehhez járulnak még a bányavállalkozók reszóröl a többlet-teljesitményekért nyújtott külön díjazások is. Ezen a ponton a munkásság követelése messze meghaladja a vállalkozók teljesítő képességét. Különösen kiemelik, hogy cak nyole métermááisán túlmenő termelést lehet külön díjazni. A sztrájk lefolyása a bányamunkások szövetségének titkári jelentése szerint egységes és fegyelmezett. A mai reggeli munkához már csak a bányaíentartó személyzet jelent meg. A rend fentartásához és különösen a szeszes italok kimérésének korlátozására szigorú intézkedéseket fognak tenni. Tegnap és máma az egész bányavidéken teljes csend uralkodott. * A délutáni órákban érkezett jelentés szerint újabb tárgyalások vannak folyamatban. De mivel alig hihető, hogy a vállalkozók és a munkások között rövidesen megegyzésre kerülhetne sor, holnap a közmunkaügyi minisztériumban fogják folytatni a megegyezésre irányuló kísérleteket. 31 tört az orosz forradalom, amely kiküszöbölte az eszmei ellentétet. A bolsevikok forradalma , uj helyzetet teremtett, mivel a cseh-szlovák mozgalom nem tudott belenyugodni abba, hogy Oroszország Bresztlitovszkban elhagyta a szövetségeseket. A cseh-szlovák mozgalom tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy Oroszország ügyeibe nem szabad beleavatkozni. A bolsevikpkkal való konfliktust — Benes szerint — az ügyetlenség, bizalmatlanság és a szovjet illojaditása idézte elő. A légiók csiak azért harcoltak, mivel a Franciaországba vezető utat akarták biztosítani. A cseh katonák elutasító álláspontra helyezkedtek Kolcsakkcl szemben, mert módszerei alig különböztek a bolsevikekétől. Benes előadásának végén kijelentette, hogy a belpolitikában ki kell tartani amellett az eszme mellett, amely a forradalom alapja volt. Ez azt jelenti, hogy ki kell tartani Masaryk washingtoni deklarációja mellett és tekintettel a nemzetiségekre, nem szabad megtagadni a nemzeti Igazságosság elvét, ami azonban nem je’entheti a demokrácia létalapjának lanyha védelmét. Tizenkét millió grjennek szerTCzkeűetí a gyermekekért. „Boldog ifjúság legyen a világon." — A magyarországi Ifjúsági Vöröskeresztnek már huszonötezer tagja van. Budapest, március 12. A háború utáni nyomorúságok között egyetlen vigasztalása, reménysége az emberiségnek a jövő generációja, a inai gyermekek, akikkel szemben a háború alatt és után annyit vétett a felnőttek társadalma, akiknek iskoláit föl dúlták, elvonták eredeti rendeltetésétől s akik közül soknak családja, otthona, exisztenciája esett a háború áldozatául. Az amerikai gyermekek miaguk vették a kezükbe a gyermeksereg ügyét és az egész világon elterjedt Nemzetközi Vöröskereszt Egylet eszméinek alapulvétele mellett, hatalmas szervezet megalakításába fogtak, amely alig néhány esztendős múlt után máris az egész világon működni kezdett. A szervezet alapjait a háború alatt rakták le Amerikában, majd Kanadában és Ausztráliában előbb csak azért, hogy a háború sebesültjeit támogassák, később azután kiterjesztették az egyesület működési körét a szegény gyermekek támogatására. Az ifjúsági vöröskeresztes mozgalmat már Magyarországon is ismerik, nagyon sok városban már eddig is megalakultak az iskolákban az egyes szervezetek, más városokban pedig bizonyára emlékeznek még a gyermekek arra, hogy az amerikai gyermekek szere te tadomány csórna gokat küldtek a szegény magyar gyermekeknek, hogy testvéri érzelmeiket ebben a formában közöljék velük. A nagyjelentőségű mozgalomra vonatkozóan kérdést intéztünk mrs. Millerhez, az amerikai ifjúsági Vöröskereszt magyarországi megbízottjához, aki elmondotta, hogy a mozgalomnak eddig az egész világon mintegy tizenkét millió gyermek-tagia van. Az egyesületben a gyermekek elsősorban egészségtant tanulnak, fejlesztik bennük a polgári összetartás érzését, a barátság szépségeit s ami a legfontosabb, arra igyekeznek a gyermekeket nevelni, hogy viszontszolgálat vá- rása nélkül segítsenek az arra rászorulókon. Az egyesület eszméi minden országban gyorsan terjednek el s természetesen az egyesülés mindenütt az illető országok tantervébe illeszkedik bele és az illető országnak önálló nemzeti ifjúsági vöröskereszt egyletét alkotja. Omega óiű «u ígísí cicire fad misre a bakaresti kamarában. Bratiami szerpeníiaiüzb-ea. Az elnök utálatának kifejezése mellett lemond. Harminckét sebesült képviselő. Prága, március 13. Tegnap a cseh-szlovák sajtóiroda jelentése alapján beszámoltunk arról, hogy az alkotmányreform tárgyalásánál a bukaresti kamarában milyen viharos jelenetek játszódtak le. A kisantant sajtójának karlsbadi szent szövetsége arra kéztette a cseh-szio- vák sajtóirodát, hogy a román parlamentről, amely a pénteki és szombati napon valóságos harctér képét nyújtotta, csak óvatosan mérsékelt hangon a botrányokat teljesen elhallgatva számoljon be. Most alkalmunk van bukaresti tudósításunk alapján jelentést adni arról, hogy Bukarestben oly súlyos események játszódtak le és oly súlyos kijelentések hangzottak el, melyek könnyen elsodorhatják helyéről a ‘kormányt. A páriáimén tét pénteken csendőrosztagok vették körül és óriási rendőri készültség vonult föl a parlamenttel szomszédos utcákba. Az ülésteremben a padsorok sűrűn megteltek és amikor Bratianu miniszterelnök a terembe belépett, az ellenzék kórusban kiáltozta feléje: — Le az urna tolvajokkal! Le a választások sik'kasztóival! Ezután Maniu Gyula olvasta föl az ellenzék deklarációját, amely alatt halotti csend honolt a teremben. Maniu kijelentette, hogy a román nemzeti és parasztpárt nem ismeri el a parlamentnek, sem törvényésségét, sem illetékességét, hogy alkotmányt adion az országnak. A két párt nem veszi részt a tárgyalásokon és csak azért jelent meg, hogy utoljára figyelmeztesse a kormányt tettének súlyos következményeire. Hatalmas taps után a beszarábiai képviselők deklarációját olvasta föl Halipa s a beszárábiai liberális képviselők magatartása óriási meglepetést keltett, mert azok valósággal puccsszerűen támadták hátba a kormányt. Popovid Mihály az erdélyi nép nevében tiltakozott Bratianu minisztemTök akart szólani, de az ellenzék oly zajban tört ki, hogy az ülést •kénytelen volt az elnök fölfüggeszteni. Az ülés újból való megnyitása után ismét Bratianu próbálkozott beszélni, az ellenzék azonban a technikai obstrukció eszközeihez fordult, szirénákat, kereplőket és trombitákat használt és többek szerpentint haji- gáltak a miniszterelnök felé. A parlamenti botrány olyan mértéket öltött, hogy a parlament fegyelmi bizottsága hét képviselőt tiz napra ‘kirekesztett a házból. A kamara ülésének végeztével nagy néptömeg tüntetett a királyi palota előtt a ko-r- mány és az alkotmány ellen. Este a miniszterelnök audiencián volt a ‘királynál és bemutatta a technikai ostrukció bűnjeleit, a kereplőket és szerpentineket, melyeket az ellenzéki képviselőktől vettek eL A szombati ülésen valóságos rendőri megszállás alá került a román parlament. Ismét Bratianu beszéde adott impulzust a parlamenti viharra. A miniszterelnök beszéde között Moldoveanu ellenzéki képviselő fölment a szószékre, a háznagy azonban lehúzta az emelvényről és a földre teperte. A teremben erre óriási kavarodás támadt, a képviselők a padokra ugráltak és a ház elröke percekig nem tudta a rendet helyreállítani. A vihar kitörésének közvetlen oka volt, hegy Grigor parasztpárti képviselő súlyos vádakkal illette Chirculescu képviselőt az uj a’kot- mánytervezet előadóját, akiről 1917-ben Bratianu is kijelentette, hogy a román nemzet legnagyobb árulója. Óriási feltűnést keltett, amikor a ház elnöke, a'ki a beszarábiai liberális párt vezére, enunciációt tett. Kötelességének tartja fölvilágositani a képviselőket — mondotta — arról, hogy ki az a Chirculescu. Chirculescu 1917-ben arról tárgyalt az orosz szovjetkormánnyal, hogy Beszarábiát ne csatolják Romániához, de maradion Oroszországé, Hogyan ülhet itt velünk egy ilyen ember? # Utálatom és megvetésem kifejezése mellett ezennel lemondok házelnöki állásomról — mondotta az elnök. A legnagyobb erővel fogok küzdeni az alkotmányjavasJat ellen. Chirculescu állatiasan eltorzult arccal rohant az ellenzéki padsorok felé, ahonnan hazaáruló, aljas kiáltások hangzottak feléje. Chircnlescut a liberális képviselők követték. Pár pillanat múlva egymás torkát fojtogatják ellenzék és fibe- lisok, pofozzák, verik, rúgják egymást A folyósóró! berohannak a rendőrök, szétválasztják a verekedőket, az eredmény azonban máris döbbenetes; harminckét képviselő vé- rezve, jajgatva fekszik a terem padozatán. Az események után az ülést fölfüggesztették. Este hét órakor az ülést ismét megnyitották. Besesciu ‘képviselő „politikai sarlatána'k" nevezte a miniszterelnököt és élesen támadta a kormányt Az elnök megvonta tőle a szót és fölszólította, hogy 'távozzék a teremből. Mikor Besesciu nem volt hajlandó a termet elhagyni, több liberális 'képviselő rárontott a levegőbe emelték és egyszerűen kidobták a folyosóra. Ugyanez a sors érte Buzdu- ganu parasztpárti képviselőt. Ilyen jelenetek között kezdődött meg a román alkotmány törvény tárgyalása a bukaresti parlamentben. dfósiGfi&sea Prága, március 13. A prágai cseh népmüvelődési egyesületek előadási ciklust rendeznek a cseh-szlovák forradalomról. Az előadások sorozatát tegnap Benes külügyminiszter nyitotta meg „A cseh-szlovák forradalom jelentősége" című értekezésével. A külügyminiszter nézetünk szerint tévesen jellemezte a háborús ellentétek mag- vát, amikor azt mondotta, hogy az egyik oldalon az antantnak demokratikus tábora, a másik oldalon pedig a központi hatalmak monaTchista-militarista fölfogása küzdött a győzelemért. Benes szerint az antant kezdetben nem volt tisztában e küzdelem végső céljával és ezért az osztrák-m/agyar monarchiát is fönn akarta tartam. Németország pángeTmán törekvései odavezettek, hogy a szövetkezett és társult hatalmak „fölismerték a kis nemzetek harcának jelentőségét**. Igen érdekes Benes ama megállapítása, hogy a csehek csak Ausztriát gyűlölték, mig Németországot nemesebb, de veszedelmesebb ellenfélnek tekintették. Forradalmuknak vezetőelvei voltak: a nemzeti függetlenség, a Hsabsburgellemes és dinasztiaellenes gondolat. amely a köztársaság eszméjéhez vezetett, azután a Bécs és Budapest, valamint a háború elején a Róma ellen való küzdelem. A cseh-szlovákok terve nem volt azonos a lengyel politikával, amely a nyugaton a szövetségesek győzelmével, de keleten Oroszország vereségével számolt. Benes nagy részletességgel beszélt az orosz problémáról. Fejtegetései szerint a külső propaganda éppen úgy, mint a belföldi hangulat két nézet között oszlott meg: voltak, akik Oroszországgal egy utón haladtak, de elítélték a cárizmust, mig mások pro lektoruknak tekintették és idealizálták Oroszországot A hivatalos politika a középuíon akart maradni és ezért a cári Oroszországgá?, mint szövetségessel, lojális akart lenni, de az orosz hivatalos körök egy része nem rokonszenvezett a mozgalom demokratikus jellegével és döntő pillanatokban állást foglalt az akciónak Pá- rtsban való központosítása eben, sőt a csehszlovák egység gondolatának is akadjak az oroszok között ellenfelei, aminek következtében a belső ePentmondás Benesék és a cári Oroszország között nőttön nőtt. Abban a pillanatban, amikor ennek a válságnak következményeit leküzdötték, ki
