Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-10 / 56. (209.) szám
Szombat, mSrctas It>. 3 „Elsiüyesztett világ." Irta: Szíklay Ferenc dr. Kassa, március 7. A Kassai Napló e címen vezércikket irt mai számában. Az „elsülyesztett világ*4 a cenzúrával, pápai indexszel, máglyatüzzel elnyomott szellem világ, mely áttör tilalmon, cenzúrán, föltámad főnixként a hamuból. A cikk eiigern is aposztrofál a P. M. H.-ban megjelent s a könyvkiadóvállalatot sürgető pár sorom kapcsán s az elsiilyesztett magyar szel- íemvílág föltámasztására az én eszmémnél reálisabbnak tartaná, ha az állam a közkönyvtáraikról szóló törvényt hajtaná végre. Valóban. Sokat gondolkoztam rajta, mi lehet az oka annak, hogy a kormány az 1919. évi 430. sz., a községi közkönyvtárakról szóló törvény hatályát Sziovenszkóra nem terjeszti ki? (A törvényt különben bővebben ismertettem a P. M. 11. 100. számában.) A történeti országokban érvényes a törvény s a nemzeti kisebbségek ott teljes mértékben élnek is etz abban leiek etetett jogaikkal. A szudeta- németeknek 1920 dec. 31-én 458 nyilvános köyvtáruk volt, melyek közül 307 községeké, 151 egyesületeké, kötetszárrruk 282.255. A könyvtárügy a Heirnatbil-du-ng című, kizárólag népműveléssel foglalkozó folyóiratuk állandó témája, német alapossággal megrágják benne minden fázisát s indexszámokban kimutatják, hogy minden államsegély nélkül a német közkönyvtárak indexszáma egyforma az államilag szubvencionált cseh könyvtárakéval. A németeknél ez örök téma — nálunk a lapokban megpendül egy- szer-egyszer az eszme és elalszik újra. Azt hinné az ember, hogy nálunk nincs éhhez érzék. Ó dehogy. A magyar falu megmozdult szellemileg is. A napokban ismertetni fogom a falu kulturtörekvéseit a szinészeti rmikedvelésben s csak én tudom, milyen tudásszomj lepte meg a magyar falut, akihez községek, olvasókörök kérvényei befutnak — könyvtárak, folyóiratok, olvasmány, betű iránt! Hiszem, hogy a könyvtártörvény ki nem hirdetésének égjük oka az a szándék: műveletlenségben hagyni a magyarságot: ezen azonban lehetne segíteni, mert ha nincs is kihirdetve a törvény, az csak azt jelend, hogy Szfovenszkón a községi könyvtárak felállítása nincs kőtelezővé téve s nem azt, hegy el van tiltva. Könyvtárt berendezni szabad, csak nem muszáj, igaz. csakhogy a magyar államtól kapott, a iT, M. K. E. által berendezett közkönyvtárakat az első hódító mámorban tűzre vetették s ma a falvakon. !eheí mondani, fabula rasa a könyvtárügy- Ha a törvény meghozásának idején azt életbe is léptetik s összegyűjtve a szlovák falvakban a szlovák vidékek beszüntetett iskoláiban levő magyar könyveket, szétosztják azokat a magyar vidékeken, meg volna teremtve a magyar könyvtárügy bázisa. így alapjából magunknak kell azt fölépítenünk s azt hiszem, egy másik oka a törvény ki nem hirdetésének az, hogy ez egyelőre a lehetetlenséggel határos Szlo- venszkón. A magyar könyvtárügyért nem hiszem, hogy fájjon a kormány feje, de valószínű, hogy hasonló a helyzet a szlovák vidékeken is. Nincs könyv, amit a könyvtárba rakjanak, minek akkor könyvtártörvény. A K. N. cikke tehát egyoldalú beállításból nézi a dolgot, már csak azért is, mert a dolgot csak a városok, speciálisan Kassa szempontjából nézi. Van-e azonban haszna a magyarság nagy tömegének, a falu népének, ha Kassa a könyvtárügyét rendezi? Kassának vannak nyilvános könyvtárai: a múzeumé, jogakadémiáé, minden társadalmi egyesületnek a magáé, itt nem égető a kérdés, de igenis égető a falvakon, ahol most érett a hangulat a művelődésre, ahol szomjasak a lelkek a betűre, az olvasmányra s félő. hogyha ezt a szomjúságot ki nem elégítjük, majd eloltják — pálinkával. Nincs könyv, tehát csinálni kell! A közkönyvtárak ügyét is szerény nézetem szerint csak egy szlovenszkói magyar könyv- kiadóváHalattal kapcsolatban lehet megoldani, mert a magyarországi magyar könyv behozatala ma lehetetlen, drága, nem is felel meg minden tekintetben a mi viszonyainknak. Tessék számítást tenni: Ha minden falu, amelyben a könyvtártörvény szerint kötelező lenne a kisebbségi könyvtár fölállítása, fölállítaná tényleg a könyvtárát s mindegyik kötelezve volna arra, hogy megvegye (természetesen csak jó és megfelelő könyvről. lehet szó) azokat . a kiadványokat, melyeket a tervem szerinti kiadóvállalat adna ki, nem volna-e ez a könyvtárügynek is a legreálisabb megoldása s mint üzlet is rentábilis? Igen, „habeant fata sua libelli". A közkönyvtárak érvét a további agitációra a kiadóvállalat érdekében tartalékban hagytam; köszönöm a K. N. vezércikkírójának, hogy kicsiklandozta belőlem. A £c&9tii4í»i cseta-$*Ies>w<ái!« l««iwetfsé£g £BBteri»«894Éciő. !E£tn olcsnias volt a külügyminisztériumban, majd Pergie vitte magával Tokióba, noha Strimpl és Ma snryk János követségi tanácsos már élőn figyelmeztették, hogy ügyeljen Novákra. A miniszteri válasz végül beismeri hogy Benes nem szívesen közli ezt az esete a nyilvánossággal, de mivel kényszeritettél rá, mégis teljes egészében közli, hogy ezze véglegesen befejezze. Hauzöleonioi flodáchnak. Prága, március 9. Slavicsek János és Hrusovsky Igor képviselők tegnap meginterpe fialták Benest Pergler Károly volt tokiói követ szerepléséről. Az interpellációt ma nyomtatásban is kiosztották, Benes pedig még tegnap meg is válaszolta azt. Ebből arra kell következtetni, hogy a külügyminiszter az interpellációt előre megrendelte. Az interpelláció szerint Pergler Károly volt tokiói cseh-szlovák követ olyan nyilatkozatot tett a newyorfri lapokban, amelyek alkalmasak arra, hogy ártsanak a köztársaság jó hírnevének. így például február 13-án egy newyorki lapban cikket tett közzé, amelyben a saját esetét dreyfusiádának mondotta és kijelentette, hogy a tokiói cseh-szlovák követség hivatalnokai között csalók és gonosztevők is voltak. Benes külügyminiszter válaszának elején azokat a nehéz viszonyokat ecseteli, amelyekkel a cseh-szlovák diplomáciai kar megszervezésénél meg kellett küzdenie és kiemeli azt a nehézséget, hogy nem rendelkezett olyan tisztviselői karral, amelynek tradíciói, kellő diplomáciai jártassága, és elegendő nyelvtudása lett volna. Azután a többi között az alábbiakat mondja el az esetről: Pergler amerikai cseh ügyvéd volt, eki a háborúban nagy érdemeket szerzett a cseh ügy szolgálatában. Ezért a forradalom után átvették a diplomáciai szolgálatba és miután kezdetben a washingtoni követségnél kapott beosztást, 1919 szeptemberében tokiói követté nevezték ki. 1920 februárjában teljes rendben átvette a követséget és vele egy- időben Tokióba érkezett WeÉnzettel követségi tanácsos, Reichmann követségi titkár, Éliás B. irodakezelőnő és Novak szerződéses hivatalnak. Perglert a miniszter úgy jellemzi, hogy nem tudta kellőképpen értékelni az alá- jarendelt személyeket, sem pedig azok képességeit és jellemét és nem tanúsított elég energiát és tekintélyt. Nemsokára azután, hogy átvette a követség vezetését, a személyzet között viszályok és intrikák ütötték föl a fejüket. Pergler bizadmávail két szerződéses hivatalnokot, Kizlinket és Novákot ajándékozta meg és az utóbbit bízta meg a személyi titkári teendőkkel. Ezt az alantas tisztviselőt bízta meg azzal is, hogy megfejtse a siffrirozott táviratokat, illetőleg, hogy a táviratokat ő siffrirozza. Ezért a fegyelem a követségen teljesen fölborult. Az előbb említett Kizling engedély nélkül automobilo- zott a városban, egész nap nem csinált semmit és a pénztári könyvekben a legnagyobb rendetlenség uralkodott. Azonkívül üzletekkel is foglalkozott és tizenkét zongorát adott el, amelyet egy königgrátzi cég küldött ki. Hamisított sürgöny. A k ül ügy min is z tórium, mikor ezekről az állapotokról értesült, 1921 márciusában háromhavi szabadságra küldte Perglert és vizsgálatot indított. A minisztérium már előbb is figyelmes leit arra, hogy Novak szabálytalanságokat követ el. A sajtó ugyanis arra hívta föl a külügyminisztérium figyelmét, hogy egy minisztériumi tisztviselő ellopta azt a pénzes levelet, amelyet a minisztérium Parisba küldött özvegy Longennénak. Erre maga a minisztérium táviratozott Perglernek, hogy Novákot függessze föl. A táviratot Novák de- siffrirozta és hamisított sürgönyt tett Pergit. elé. A minisztérium, mivel választ nem kapott, egy hónap múlva-újra sürgönyt küldött Tokióba, amelyben elrendelte, hogy Novák- nak mondjanak föl. Ezt a táviratot Novák ismét meghamisította és pedig olyformán, hogy őt (Novákot) küldjék vissza Prágába és fizessék meg neki az útiköltséget. Pergler a hamisított táviratok értelmében járt el és nem győződött meg a desiffrirozott sürgönyök valóságáról. 1921 júniusában Pergler Amerikába utazott. Ekkor foganatosították a vizsgálatot, amelynek eredménye az volt, hogy Reich- mannt nyugdíjazták, Éliás kezelőnő esedékes előléptetését beszüntették, Kizling szerződéses alkalmazottat elbocsátották. Novák pedig Amerikába utazott, ahol Perglernél tartózkodott. Néhány nappal Novák elutazása után uj távirat érkezett Prágából, hogy a követ sürgősen járjon el Novák ellen A követ ekkor teljesen elvesztette az önuralmát és azt az ügyetlen és diplomáciád tekintetben szokatlan eljárást választotta, hogy három nagyhatalomnak (Japánnak, Amerikának és Angliának) rendőrségét vette igénybe és annyira dagasztotta az esetet hogy annak csakhamar Ilire futott az egész világsajtóban és nagyon meg- kárositotta»a cseh-szlovák köztársaság tekintélyét különösen Japánban. Novákot a japán bíróság nemsokára csalás miatt tizennyolc- havi fogházra ítélte el. Perglernek akkor az volt a legfőbb gondja, hogy Novák ne térjen vissza Csehországba és hogy eltussolja az esetet. Ez sikerült is neki. A külügyminisztérium, amely nem ismerte a Tokióban uralkodó zűrzavart azt hitte, hogy Pergler csalók hatalmába került. A követség személyzete azonban, amely közelről látta az esetet, a minisztériumhoz följelentést küldött. Az ekkor elrendelt vizsgálat során kiderül, hogy Pergler a követség pénztárában saját pénzét az állami pénzekkel együtt kezelte, szabályszerű kiutalás nélkül magas összegeket vett föl a maga és családja részére. így például szabályszerű kiutalás nélkül egy fogadásért 867 yent vett föl, saját magának és családjának hazautazás! költségeinek fejében 810 yent, egy vladivosztoki utért 15.000 yent stb. Még közvetlenül az amerikai útja előtt a minisztérium engedélye nélkül kiutaltatott magának 10.366 yent, azonkívül pedig egy utért, amelynek célját sem tüntette föl, 8000 yent vett föl. 1921 augusztusában Amerikában családjának európai utjáért 5517 dollárt fizettetett ki magának, amelyet a minisztérium csal? azzal a föltétellel utalványozta- tott ki neki, ha családja tartósan a csehszlovák köztársaságban fog tartózkodni. Nyugdíjazzák a követet* A minisztériumnak választania kellett aközött, hogy a fegyelmi eljárás alapján el- mozditsa-e Perglert, vagy pedig más utat válasszon. Tekintettel arra, hogy Pergler igen magos hivatalt töltött be, tekintettel továbbá az ö politikád tevékenységére és arra, hogy részt vett a fölszabaditási akcióban, más utat választott. 1921 szeptemberében ugyanis azt táviratoztak Perglernek, hogy rendelkezési állománybar helyezték és fölhívták, hogy azonnal utazzon Prágába. Mikor Prágába érkezett, közölték vele, hogy szolgálaton kívüli viszonyba helyezik és fölszólították, hogy adja be észrevételeit. Pergler írásban válaszolt, majd kihallgatást kért Benesnél, aki fölszólította, hogy mondjon le. Pergler könyörgött és fenyege- tődzött Azt kérte, hogy rendelkezési állományba helyezzék és azzal fenyegetődzött, hogy képviselőnek jelölteti magát és politikai affért csinál az ügyből. Fenyegetődzése csal? megerősítette a külügyminisztert abban az elhatározásában, hogy Pergler adja be a lemondását. Pergler végre kijelentette, hogy lemondását beadja, csak azt kérte, hogy mint követ mehessen vissza Amerikába. A miniszter a lemondást ei is fogadta, tekintettel azonban Perglernek a forradalom alatt kifejtett tevékenységére, arra szólította föl a minisztérium, hogy adja be Írásban a lemondását és jóváhagyta előbb nem engedélyezett kiadásait. Mivel Benes közben Génuába utazott, Pergler a minisztérium tisztviselőivel tárgyalt és írásban kijelentette, hogy Washingtonba való érkezése után azonnal elküldi a lemondását, esek azt kérte, hogy amerikai útja fejében 1500 dollárt fizessenek ki neki. Május havában azután ki is fizették neki ezt az összeget. Ekkor újból kijelentette, hogy Amerikából elküldi a lemondását Junius 1-én Prágában egy levelet fogalma zott meg, amelyet egy brünni egyén utján junius 23-án, amikor már Amerikában volt el küldetett a minisztérium címére és ebben a levelében kijelentette, hogy nem fog lemondani. E levél eredetijét junius 19-én a washingtoni követnek adta át és 3219 dollárt kért. Ezt az összeget nem akarták kifizetni, mikor azonban becsületszavára kijelentette, hogy ebben megállapodott a miniszterrel, 3000 koronát fizettek ki neki. Erre azután a minisztérium nyugdíjazta Perglert Pergler ezután az amerikai lapokban, hol aláirt, hol névtelen cikkeket irt, röpira- tokat nyomatott és azokat a köztársaságba küldte. Azzal fenyegetődzött, hogy ha a minisztérium nem ad neki útiköltséget, a külügyminisztériumra szégyent hoz a cseh és angol sajtóban. Novákról a miniszteri válasz megállapítja, hogy valamikor gyorsíró A Madách-einlékbizottság az alábbi feflii vással fordul a magyar közönséghez: Az ember tragédiája lánglelkü költője Madách Imre, 100 esztendővel ezelőtt szüle tett Nógrádmegye egyik elhagyott falujának Alsósztregovátiak ősi kúriájában és hányatot életének befejezésével ott is tért örök nyu galomra. A sztregovai ütsz él temetőiében áll a kis szegényes kripta, gondozatlan elhanyagolt ságában. Ehhez a sirhoz zarándokolt ki a ma gyarság egy lelkes küldöttsége, hogy a cen tennáriuni alkalmából egy nemzet háláját rój); le a költő géniuszának. A megkoszorúzáskor, a Madáehoz méltat lan sírhely láttára pattant életre az elhatároz! gondolat, hogy a nagy költő porhüvelye föh az ő nagyságához és a magyarság háláiáho: méltó mauzóleum állíttassák fel. Ezzel a gon dolattal már a múltban is foglalkoztak a vár megye, a nemzeti egyesiietek és a sajtó, azon bán annak tettéváiását a most élő nemzedél kötelességévé teszi a múlt és a sivár jelen. A Losonc városában alakult Madách siremlékbizottság most azzal a felhívássá fordul az egész magyar közönséghez, hogy : nagy költő iránt érzett hálájának és kegyele tének méltó lerovásaképpen járuljon hozz: áldozatkészségével ennek az emlékműnél felállításához, hogy ez majdan a maga mii vészi nagyságával és kifejező erejével hirdesse a nagy világszellcm elmulhatatlan dicsőségét és a magyar nemzetnek nagy fi; iránt érzett becsülését. Felhívjuk e sorok utján az egész magyai sajtót, hogy legyen ennek a nemes eszménél fáradhatatlan és lelkes zászlóvivője, nyissor állandó rovatot, amiben a nagy közönség ;~V dozatkészségének bizonyságait nyilván tar tjs és buzdító szavával tartsa ébren az eszme iránti érdeklődést. Felhívjuk az összes magar irodalmi é: kulturális szervezeteket, egyesületeket é< köröket, hogy álljanak az eszme szolgálatába és a mozgalom megszervezése és ki- építése céljából minden városban alakítsák meg a Madách-emlékbizoftságokat Rendezzenek az anyagi siker érdekében Ma* dách-ünnepélyeket és hassanak oda, hogj egyéb előadások és összejövetelek jövedei méböl is juttason a magyarság erre a célra Felhívunk minden egyes magyar embert, hogy tehetsége szerint ióakaratta adakozzék, gyűjtsön, buzdítson, lelkesítsen Hasonló értelemben mozgalmat indítunk a magyarországi, az erdélyi és a délvidéki magyarság körében is. mert Madácl Imre az összmagyarság büszkesége és a? összmagyarság hálájára méltó. Erősek vagyunk a reményben, hogy a magyarság, bárhol és bármilyen körülmények között is érje kérő szavunk, lelkes odaadással teszi magáévá az eszmét és tudni fogja kötelességét. A befolyt adományokat kérjük az alábbi címre küldeni. Testvéri magyar üdvözlettel: a Madách-emlékbizoftság elnöke: Giíler János dr. Omega óra az egész cicire
