Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-10 / 56. (209.) szám

Szombat, március 10. w&mrAiAGymAmm wmmi — -wwr ■_ *1^MM*lrlMWnWTTi*inV ■hWT*' * ’"*x 1 1 ■* T-"-**-’— Teieftköníjvi Mr(giMs«k najfprorszáü. Cseh-Sziovákia és Románia Közöli A tárgyalások célja az elcsatolt területeken lévő ingatlanok telekkönyveinek kölcsönös kicserélése. — Gabona Lajos dr„ az elő­készítő ügyosztály vezetője a tárgyalásokról. Budapest március 9. ('Budapesti -szerkesztőségünk jelentése.) A trianoni szerződés tudvalévőén igen sok esetben darabolt két-, sőt háromfelé addig egy kézben volt birtokokat, más esetekben pedig községeket, városokat választott el határaiktól. Ezektől a kirívó s akárhány esetben furcsa esetektől eltekintve, sokkal súlyosabb komplikációkat idézett elő az uj határmegállapítás a 'határmenti ingatlanok nyilvántartásában és forgalmában azzal; hogy a határ a legtöbb esetben elválasztja egymástól az egyes telekkönyvi hatósági székhelyeket és az illető hatóságnál telek- köny vezeti ingatlanokat. A helyzet tehát az, hogy a határ mentén igen sok ingatlannak a telekkönyve más ál­lam területén van őrizet alatt s igy ezeknek az ingatlanoknak a forgalma teljesen meg­bénult. Más esetekben az ingatlan két állam közt oszlik meg; mondjuk, az ingatlan egyik fele Magyarországon, másik fele Cseh-Szlo- vákiában terül el, a tefekkönyv pedig a cséh-szlovák területre eső telekkönyvi ható­sági székhely irattárában fekszik. Ennek a visszás helyzetnek a megszün­tetése természetesen közös érdeke az egyes államoknak. Értesülésünk szerint a kérdés rendezésére már indultak is tárgyalások az érdekelt államok között, amelyeknek eddigi lefolyásáról és eredményeiről Gabona La­jos ár. kúriai bíró, a telekkönyvi tárgyalások előkészitő bizottságának vezetője, a követ’ kezőket mondotta munkatársunknak: — A határmenti ingatlanok jogviszonyainak tisztázhatása végett természetesen szükséges, hogy az illető ingatlanokra vagy ingatlanrészek­re vonatkozó telekkönyvek azoknak a hatósá­goknak a birtokában legyenek, amelyekhez ezek a területek a határrendezés folytán tar­toznak. A trianoni békeszerződés kötelezi is az egyes államokat, hogy egymás között kicse­rélni tartoznak azokat a telekkönyveket, ame­lyek a másik fél területéhez tartozó ingatla­nokra vonatkoznak. — A kicserélésre vonatkozóan tárgyalás is van folyamatban Cseh-Szlovákiával és Romá­niával, mig Jugoszlávia egyelőre még csak nem is válaszolt a magyar kormánynak 3rra • a föl­hívására, amellyel egyrészt az elcsatolás fdyv tán Jugoszláviához került telekkönyvi székhe­lyeken levő olyan telekkönyvek kiadatását kérte, amelyek magyarországi ingatlanokra vo­natkoznak, másrészt pedig a pécsi bányaterü­letiek a jugoszláv megszálláskor elvitt bánya­telekkönyveit kérte vissza. — A kötendő megállapodásnak lényege az, hogy egyrészt a magyar, illetve valamely .szomszédállam birtokában levő olyan telek­könyveket. melyek teljes egészében a másik fél köz igazgatása alá tartozó ingatlanra vonatkoz­nak, kölcsönösen kicserélik egymás között, más­részt, hogy az olyan területek ingatlanainak te­lekkönyveiről, melyek Magyarország és vala­mely szomszédállam területén oszlanak meg, kölcsönösen hiteles telekkönyvi másolatot adnak egymásnak, olyan esetekben pedig, ha vala­mely azelőtt Magyarországhoz tartozott terü­leten levő ingatlan most két szomszédállam te­rületére esik. mindkét állam hatóságainak egy- egy hiteles telekkönyvi másolatot adunk át. — Ezeknek az elveknek alapján a siker leg­biztosabb reményével folynak a tárgyalások a román és a cseh kormányokkal, mig Jugoszlá­via, amint mondottam, fölkérésünk ellenére is elzárkózott eddig a kölcsönösen nagyfontos­sá gu ügy rendezése elől. — A telekkönyvek, tagositási iratok kicse­rélése különösen fontos a bányaterületek jog­viszonyainak szempontjából. Erre vonatkozó­lag a cseh-szlovák kormány kijelentette a tár­gyalások alkalmával, hogy hajlandó rekonipen- záció nélkül hiteles bányatelekkönyvi másolato­kat kiadni. Románia se zárkózik el az ügyek teljes rendezése elől és igy bizonyos, hogy a végleges megállapodások elé, aminek igen nagy köziogi fontossága van, nem gördül akadály. (K. E. K.) Uj telekkönyvi szabályok Prága, március 9. Mint ismeretes, a szenátus január havában el­fogadott egy iayaslatot, amely a bekebelezési ok­iratokra és a régi követelések törlésére vonatko­zik. E javaslat szerint a telekkönyvi bekebelezé­sek foganatosításához közokirat, vagy közjegy­zőileg vagy biróilag hitelesített magánokirat szük­séges. ÍAz eddigi jog szerint elegendő volt a két tanú aláírásával ellátott magánokirat is). Két tanú aláírása a jövőben csak akkor elegendő, ha a. bekebelezendő követelés, ingatlan vagy jog ér­téke járulékok nélkül nem haladja meg a kétszáz koronát, A tanuknak húsz éven felüli egyéneknek kell lennlök. A jelzálogok elévülése tekintetében azt az uj intézkedést tartalmazza, hogyln annak bekebelezésétől ötven év telt el, vagy pedig z utolsó bejegyzéstől harminc esztendő és bebizo­nyosodik, hogy e följegyzések alapján jogosított személyek és azoknak lemenői vagy jogutódai ismeretlen helyen tartózkodnak és nem érvénye­sítették a jogukat, úgy a zálogadós kérheti a te­lekkönyvi bíróságnál, hogy az elévülési eljárást tegye folyamatba. A képviselőház alkotmányügyi bizottsága két határozati javaslatot csatolt a szenátus határo­zatához. Az egyik fölhívja a kormányt, hogy sür­gősen vigye keresztül a szlovenszkói és ruszin- szkói telekkönyvi betétek szabályozását és hogy állapodjék meg a magyar és a román kormány­nyal ama járások telekkönyveinek szétosztásáról, amelyeknek bíróságai Magyarországon vannak, ha pedig a tárgyalás eredményre nem vezetne, gondoskodjék a kormány telekkönyvi betétek szerkesztéséről azokban a községekben, amelyek­nek telekkönyvei Magyarországon vannak, A má­sik határozati javaslat pedig fölszólítja a kor­mányt, hogy a kivonatok hitelesítésére vonatkozó szabályokat unifikáiják és pedig úgy, hogy a hi­telesítést egy irodai tisztviselő és ne a biró esz­közölje. 3SHHBH8£rS»KSI!!HRa»lg ssgHsaasBKEHasnBBBBHffffiBvnKBniBíMgBBanmMBiiasRaii A szocialisták lehetetlenné tették a Petőfi-emlékülés megtartását. — A tisztviselők ultimátummal fordultak a kormányhoz. Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségünk telefcmjelentése.) A Közszolgá­lati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége teg­nap este ülést tartott, amelyen Kállay Tibor pénzügyminiszternek a tisztviselők ügyében tett nyilatkozatával foglalkoztak. Keleíy Dé­nes, a Máv. elnökigazgatója beszámolt azok­ról a tárgyalásokról, amelyeket a tisztvise­lők követelései ügyében a kormánnyal foly­tatott. Az ülés elhatározta, hogy felkéri a pénzügy minisztert, hogy rövid időn belül bizottságot állítson föl, amely a drágaság fokozódásának állandó ellenőrzése mellett esetről-esetre a rendkívüli segély fölemelé­sének mértékét mindenkor megszabja. A közgyűlés nyolcnapi határidőt adott a kormánynak a követelés teljesítésére. Az ultimátumban közölték, hogy abban az esetben, ha a kormány ezt a követelést nem teljesítené, akkor a KANSz. elnöksé­ge lemond és a további következménye­kért nem vállal felelősséget. A kormány körében, ahol egyébként a tisztviselők követeléseit jó szemmel nézték, az ultimátumszerű követelés nagy megdöb­benést váltott ki. Kállay Tibor pénzügymi­niszter a leghatározottabb formában kijelen­tette, hogy a drágaság mértékét megállapító bizottság föl állítás ára vonatkozó követelést semmi esetre sem hajlandó teljesíteni, mert ilyen kérdés rendezésére nem egy bizott­ság, hanem maga a kormány hivatott. Kormánypárti és ellenzéki körökben is nagy izgatottságot keltett a tisztviselők föl­lépése. Az egész politikai élet egyöntetűen a tisztviselők terrorisztikus föllépése ellen állást foglalt. Farkas Tibor nemzetgyűlési képviselő sürgős interpellációt jegyzett be a kormányhoz, amelyben azt kérdezi, hogy a kormány meddig hajlandó tűrni azt a han­got, amely a KANSz. ülésein megnyi kánul h A kormány hír szerint igen erélyes eszközökkel szándékszik föllépni a tiszt­viselők ellen és emez akciójában számit úgy a kormánypárt, mint az ellenzék tá­mogatására. A helyzet percről-percre job­ban kiélesedik. Illetékes helyen számolnak azzal, hogy a tisztviselők kimondják a sztrájkot, ha a kormány az eléje terjesz­tett követeléseket nem teljesíti. Ma este ebben az ügyben a rendes heti minisztertanácson kívül rendkívüli minisz­tertanács ül össze, amelyen megvitatják a tisztviselők ultimátumszerű követeléseinek következtében előállott helyzetet. Személyes kérdések a nemzetgyűlésen Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése-) A nemzet­gyűlés mai ülését féiíizenkettőkor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirend sze­rint következett volna a kivándorlásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A javaslatnak az előadója azonban nem volt jelen és, igy a tárgyalásba nem lehetett belekezdeni. Gú­nyos fölkiáltások hangzottak el a szokatla­nul nagy számban jelenlévő ellenzéki kép­viselők részéről: — Talán az előadó ur is kivándorolt! (Derültség.) Elnök: Bejelenti, hogy Fábián Béla demokrata és Baross János, pártonkivüli képviselők napirend előtti fölszólalásra. il­letve sürgős interpellációra kértek és kap­tak engedélyt. E á b i á n Béla: Foglalkozik A Nép teg­napi számában megjelent ama cikkel, amely élesen támadta öt és cionista, liberális se- fyemfitmak nevezte el. Az ember arcát -- mondotta - a szégyen pírja önti el, amikor magyar nyelven ilyen cikket olvas. Moszk­vában a Vörös Újságban jelent meg hasonló tartalmú cikk, amikor a Szaniuelly-betyárpk támadták öt. A cikk azzal foglalkozik, hogy Fábián orosz hadifogságból való visszatéré­se után bolsevista propagandát fejtett ki. A cikk megjelenése után — folytatta — telefo­non fölhívtam Bénárd Ágoston képviselőt, a lap szerkesztőjét és közöltem vele, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén, ezt. a dolgot szó­vátészem és fölszólítottam arra, hogy a mai ülésen jelenjen meg. Bénárd ezt megígérte, szavának azonban nem tett eleget. Kérdem a nemzetgyűléstől, tűrhető-e, hogy egyes la­pok szerkesztői képviselőtársaikat hasonló perfid rágalmak özönével borítsák el? Én hajlandó vagyok a legintranzigensebb fér­fiakból álló bizottság vizsgálata alá ' vetni magamat és ha bármit is igaznak találnak az ellenem emelt vádakból, akkor lemondok mandátumomról, fia azonban ez a. bizottság megállapítaná, hogy az ellenem emelt vá­dakból egy szó sem igaz, akkor elvárom, hogy Bénárd képviselőtársam ugyanezt teszi és nem lép be többet a nemzetgyűlés termébe. (Taps a szélsőbaloldalon-) Baross János: Szóvá teszi, hogy Ka­rácsonyi Jenő gróf pilis vörösvári birtokáról kitelepítettek kétszáz zsellércsaládot és ezek. most a legnagyobb nyomorban van­nak. A földmivelésügyi miniszter intézkedé­sét kéri. Az interpellációt kiadták a földmivelés­ügyi miniszternek. A délutáni ülésen több interpellációt és személyes kérdést tárgyaltak. Közben az elnök másfélórás szüneteit rendelt el, mert oly kevés kormánypárti képviselő volt a teremben, hogy félni lehetett attól, hogy a kormányt leszavazzák. Az ülés este öt óra­kor ért véget. A szocialisták megakadályozták a nemzetgyűlés Petőfi ülését Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) .Jelentettük, hogy terv szerint a nemzetgyűlésnek már­cius 15-én. ünnepi ülést kellett volna tartania, amelyen törvénybe iktatják Petőfi Sándor emlékezetét. Az ülésen minden párt egy-egy szónokkal képviseltette volna magát. A szo­ciáldemokraták nehézségeket támasztottak és azzal a követeléssel állottak elő, hogy minden pártból több képviselő beszéhessen és a beszéd időtartama ne legyen öt percben megszabva. A Ház elnöksége ragaszkodott az eredeti tervhez. A nemzetgyűlés mai ülé­sének megkezdése előtt Szcitovszky Béla ház­elnök értekezletre hívta össze a szociáldemo­krata képviselőket és abban az irányban tár­gyalt velük, hogy álljanak el. a kívánságuk­tól. A szociáldemokraták erre nem voltak hajlandók. Ennek következtében a március 15-ére tervezett ünnepi ülés elmarad. Politikai kö­rökben a szociáldemokraták ellen emiatt igen nagy az elkeseredés. Betiltották Beniczky programbeszédét Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Beniczky Ödön volt belügyminiszter, a komáromi kerü­let ellenzéki képviselőjelöltje, vasárnap akar­ta megtartani első népgyiilését, amelyen a többi között Atidrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Szilágyi Lajos, Rassay Károly és Giesswein Sándor is részt vett volna. A ko­máromi hatóságok azzal a megokol ássál, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő számú csendőrség és rendőrség, amire pedig előre­láthatóan szükség lesz. a programbeszéd megtartását betiltották. Többen sürgős inter­pellációt akarnak intézni a kormányhoz az ..úgynevezett választási terror megakadályo­zása ügyében". A közélelmezési tanács a kereskedelmi miniszter ellen Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségim íclefonjelentése.) A közélelmezési tanács tegnap este ülést tartott, amelyen a kereskedelmi miniszternek azzal a tervével foglalkoztak, hogy a kivitelt: teljesen szabad­dá teszi. A tanács arra az álláspontra helyez­kedett, hogy bár híve a szabadkereskede- leinnek, veszedelmesnek tartja azt, hogy az országból élelmiszereket korlátlan menyiség- ben kivigyenek. Fölkérték a jelenlevő Btid János kiözéleli.öeíé.§i minisztert, hogy. a tanács emez állásfoglalásáról értesítse a miniszter- tanácsot. Búd János ezt megígérte. Nyugatmagyarországi községek visszacsatolása Budapest, március 9. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A magyar hatóságok ma ünepiesen átvették az osztrá­koktól Szentpéterfa községet, amelyet a ha- tárkügazitó bizottság Magyarországnak Ítélt. A kormányt az átvételnél Traeger Ernő bel­ügyminiszteri osztálytanácsos képviselte, aki lelkes beszédben emlékezett meg arról, hogy a község az osztrák uralom ideje alatt is ki­tűzte a magyar lobogót. Az átvétel ideje alatt egy gyalogos diszszázad tisztelgett. Még nincs döntés a magyar jóvátételi ügyben London, március 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Wedgewood az angol alsóházban kérdést intézett a kormány­hoz, hogy a jóvátételi bizottság megállapi- totta-e már a Magyarország által fizetendő jó­vátétel összegét és ez olyan mértékű-e, hogy Magyarország meg tudja fizetni. A kormány képviselője a következőket válaszolta: — Ez a kérdés a jóvátételi bizottság­hoz tartozik. Döntés még nem történt. így sem arra a kérdésre, hogy mily nagysága a jóvátételi összeg, sem arra, hogy Ma­gyarország meg tudja-e azt fizetni, nem felelhetek. ki ungvári vezérpénzügyigazgalóság rendelkezése a magyar nyelv használatáról, Szabad a magyar nyelv használata, ha ha­szon van belőle. Munkács, március 8. A köztársaság alaptörvényei s az 1920 február 29-iki 122. számú nyelvtörvény úgy festenek, hogy azokat egy — a cseh-szlo- vákiai és ruszinszkói viszonyokkal nem isme­rős — egyén olvassa, azt hiszi, hogy a köz­társaság területén a legnagyobb rend honol, mely az izgazságos belátáson nyugszik. Saj­nos a valóságban más a helyzet. A nyelvtör­vény végrehajtási rendelete még nem jelent meg s történnek intézkedések, melyek'a nem­zetiségi és nyelvi kisebbségek jogait nagy­ban sértik, vagy éppen szemmibe se veszik. A sérelmek és jogtalanságok özönében, melyek a magyarságot a nyelvi kérdésekben érték és napról-napra érik, valóságos re- méii3’sugárként hatott az ungvári vezérpénz- ügyigazgatóságnak ama rendelkezése, mely a napokban jelent meg s mely elrendelte, hogy mivel Munkács és környéke, Ungvár Bereg­szász, Mezőkászony és környéke (ugyanezen járások) olyan lakossággal bír, amelynek a legutóbbi népszámlálás szerint 20 százaléka magyar nemzetiségű, illetve magyar anya­nyelvű kisebbség, e vidékek lakói az illetékes pénzügyi igazgatósághoz beadványaikat ma­gyar nyelven terjeszthetik be és a beadvány­ra magyar, elintézést kérni is jogosítottak. N rendelkezés természetesen az érdekel­tek közül megelégedést, sőt mondhatni örömet váltott ki, mert például a munkácsi pénzügy- igazgatóság egyáltalában nem használta, nem akceptálta a magyar nyelvet, még ha a Mun­kács körüli szinmagyar községek valamelyi­kéből is jött ilyen beadvány. Az ungvári vezérpénzügyigazgatóság ezen rendelkezését sokan a megértés kezdeteként üdvözölték s ha valóban csak a törvényesség és jogosság szülte volna e rendelkezést, mi is nagyobb megelégedéssel, vagy éppen öröm­mel vennők azt tudomásul. Jegyezzük meg azonban jól, hogy e rendelkezés nem annyira a kisebbségek, a magyarság nyelvhasználati jogának érvényesítése érdekében történt, ha­nem az állam, speciálisan a pénzügyi kor­mányzat érdekében. Ugyanis a nyelv nemtu­dás, a magyar nyelvnek nem használata miatt nemcsak a magyarságot érte károsodás, ha­nem az államot is, mert igy a pénzügyi kor­mányzat kereke a kérdéses helyeken döcö­gősen, nehézkesen, kihagyásokkal~Torgott s belátták, hogy sokkaj, könnyebben fog meg­történni az adóügyek tárgyalása, adókivetés, felebbezés, behajtás, ha a magyar nyelv hasz­nálatát szabaddá, illetve megengedetté teszik. Csak azért történt tehát a rendelkezés, mert ha nemcsak ezért történt volna, akkor feles­leges volt tavaly éppen c rendelkezésnek el­lenkezőjét kiadni. Mindennek ellenére azonban megelége­déssel vesszük e rendelkezést tudomásul és megállapítjuk, hogy e rendelkezés nem kárá­ra, hanem javára fog szolgálni az államnak és éppen igy javára válna az is, ha nemcsak a pénzügyi dolgokban történne üven romlóiké- zés, hanem minden más térő .Vozary Aladár.

Next

/
Thumbnails
Contents