Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-09 / 55. (208.) szám

Pozsonyi proMtinák.

A kormány és a város.

Pozsony, március 8(Saját tudósítónktól.) Még mielőtt az uj rendtörvény életbe lépne, még mielőtt oda kerülhetnék, ahová sok derék bevándorolt pozsonyi uj lakoson kívül egynéhány lojális állampolgár hosszú idők óta szive mélyéből kivan, sietek megirni azt a nagyszerű trükköt, amellyel a köztársaság ezidőszerinti kormánya „elintézte" Pozsony város autonóm politikáját. Ha a szemfényvesztés ügyességétől eltekintenénk, akkor még mindig azt kellene megállapitani a kormány sakkhuzá- sáról, hogy szédületes körmöntíontsággal „sakkot" adott a pozsonyi politikai pártok vezetőinek, sakkot azoknak a polgároknak, akik még mindig hittek a város autonóm voltának „részleges" leszerelésében és akik meg voltak győződve arról, hogy az uj pozsonyi városi tanács, amelyben egy-egy keresztényszocialistán. szociáldemokratán, vagy egyéb árnyalatú delektoron kívül más egyéb urak ülnek, valamiképpen mégis tudja befolyásolni az ügyeket s úgy ahogy szolgálni fogja az utoch- tón lakosság és a munkáság érdekeit. így gondolták ezt el azok, akik bíztak a kormány szépszavu frázisaiban, akiknek az volt a fontos, hogy az autonómia látszatát az uj törvény értelmében Pozsony is és Kassa is megóvta.

A tényállás azonban lényegesen más, a tényállás az, hogy Szlovenszkó első városának közigazgatási ügyeit egy hónap óta nem a városi tanács, nem a közgyűlés, tehát nem a lakosság képviselete intézi, hanem egy oly testület, amely teljesen titokban működük.

Meg keli állapítani mindenek előtt, hogy a városi direktórium egyik tagja, Massár .polgármesterhelyettes, szociáldemokrata létére a legnehezebb helyzetbe került Ö, aki a pozsonyi magyar- és németazku munkásság exponense a városházán, szorítva oly erők által, melyeknek ellentálIní azért nem tud, mert elöljáró lett, tehát ellenzéki karakterét elvesztette, kénytelen lesz a város gazdasági helyzetére való tekintettel követelni a munkabérek leszállítását. Követelni azt, ami pártjának programjával homlokegyenesen ellenkezik. Ennek a csakhamar bekövetkező ténynek előzményei messzire vezethetők vissza. Pozsonyt hosszú idők óta cseh- és morvaországi munkások árasztják el, akik. a helybeli munkaerők alkalmazását annyira megnehezítik, hogy a munikapiacon jóformán csak ezek az olcsóbb, de idegen munkaerők számítanak. Massár tehát, hogy a pozsonyi munkásságot a városi üzemekben megtarthassa, vagy követeli a bérek leszállítását, vagy megnyugszik bennük. Ezt a követelményt megerősíti az is, hogy a hivatalnokok fizetése aránytala- iml csekély a munkások béreivel szemben. Akkor, amikor április elsejétől kezdve a városi fogalmazó, tehát érettségizett, rendesen jogot végzett erőnek a fizetése 800 korona lesz, nem maradhat meg a városi utcaseprőnek havi 1300 koronás bére sem. Már most az a kérdés, hogy mit fog csinálni az a néhány szociáldemokrata képviselő, akj képviselőnek maradt meg a közgyűlésben és aki az ellenzék szerepét volna hivatva betölteni az ui városi vezetőséggel szemben? Világos, hogy a pártheli képviselő nem protestálhat a fizetések leszállítása ellen, amikor ezt a szintén szociáldemokrata polgármesterhelyettes indítványozza. Világos, hogy ez a polgárrnes- terhelyettes ellentétbe jut politikai hitvallásának vezető gondolatával és az is világos, hogy amunkásság rokonszenvét feltétlenül elveszíti. Ezek után már csak. arra lehetnénk kiváncsiak, hogy mi lesz a szocildemokrata képviselőtestületi tagok programja a város vezetőségével szemben ?

De gyerünk tovább. Rossol Ernáiméi instruktor urat, aki cseh nacionalista, kinevezték a városi villamos müvének refernsé.vé. Kérdezzük miért? Mit ért Rossol ur, aki eddig filozófiával foglalkozott a villamossághoz? Igaz ugyan, hogy talán a többi müvek is kapnak referenst, de ezek éppen olyan laikusok, mint Rosol és épp úgy értenek a légszes- és vízmű kérdésekhez, mint a kakas a harangöntés- bez. De: Rossolt ki kellett nevezni, vagy ki kell majd nevezni, mert ö cseh nacionalista s mert őneki valamilyen megbízatása van. Kérdezzük. miféle megbízatás lehet ez? A felelet világos: Rossol nr magyarán mondva nacio- nalizálni fogja a referátumába tartozó müvet.

Ilyen örvendetes megállapítás után jó az uj városi tanács működésével foglalkozni. Ez a tanács működni ugyan működik, mert hiszen az utoclitón lakosság képviselői is benne vannak, de benne '/au az a nyolc ur is, akit a kormány nevezett ki ebbe a tanácsba s aki a polgármesterrel, a főjegyzővel, ennek helyetteseivel együtt megalkotja a többséget, ami a kérdés lényege. Hogy mennyire nem fontos a valójában tanácstalan tanács működése, kitűnik abból, hogy parlamentarizmusról ebben a testületben szó sincs, hogy a javaslatok csak úgy mennek keresztül szavazás nélkül s hogy az állam embere, Bellái főjegyző, már részt sem vesz az üléseken, gondolván, hogy ez fölösleges, mert hiszen ez a tanács amúgy is úgy táncol, ahogyan felülről jütyölneik. Ettől a tanácstól nem kell félnie Bellái urnák, ez a tanács nem feszit fel problémákat sehogy. Akik a beavatottság jellegére tartanak igényt, ezek már úgy is arról suttognak, hogy valahol, valahol de Pozsonyban, egy másik, titkos, ismeretien, de tényleg létező tanács intézi az ügyeket s a kifelé ülésező árnyék-tanács csak arra jó, hogy a titkos kamarilía javaslatait jóváhgyja. Bizonyos az is, hogy a polgárság képviselői nem vették oly komolyan mandátumaikat, mint a kormány emberei, akik az üléseken sohasem hiányoznak.

A kormány sakkhuzása tehát így jellemezhető: A város öt ügyosztálya az állami főjegyző kezébe kerül, a megmaradt városi ügyosztályok vezetését pedig a tanács tagjaira, pártemberekre bízták s így megcsinálták azt a kitűnő viccet, hogy a pártok emberei, a szintén pártbeli vezetőséggel szemben ellenzéki politikát nem csinálhatnak. Ténj7 tehát — és itt hiába ordítanak „demokráciát" azok, akik még nem merik látni a dolog igazi fejleményeit — hogy a pozsonyi

városházán a „népszerű demokratikus" megoldásnak és\annak ellenére, hogy népembe- rek, polgárok is résztvesznek a közigazgatásban, csak a kormány szelleme a mérvadó és csak az történhetik, ami ennek a szellemnek megfelel. Pozsony lakossága még nem tudja, hogy városának vezetése kicsúszott kezéből, de nem tudja még a munkásság sem, hogy érdekeit nem képviselhetik azok. akikben meg- bízva, mandátumokat szavazott. Az egész városházán ma már nem találnak senkit, aki meggyőződéssel mondhatná, hogy Pozsonyt képviseli, mert ha ez a szándék meg is volna, vagy van is némely ellenzéki politikusban, megindítani ezt az ellenzéki harcot meg sem lehet.

Nem tud. ellenzéki lenni a „szocclem", mert hiszen pártembere ül a vezetőségben, de nem tudja ezt a keresztényszocialista sem, mert ennek a pártnak együk érdemes tagja szintén városi direktóriumi taggá lett. Ahol nincs ellenzék, ott azonban politika sincs, vagy’ ha van, az akkor nem lehet egyéb, mint olyan politikai szemfényvesztés, amelyet a kormány fényesen „bevált" közigazgatási reformja meg akart valósítani és — a legszo- morubb, de legmulatságosabb is — tényleg meg is valósított. Ha hirtelen nagy csoda nem történik, úgy Pozsony közigazgatása a bratislavaiak kezébe marad. Hoííy Jenő.

FIÚ mond rölnnK Dénes a MltOldOn.

A gabeisakontángeus fee nem szolgáltatása államellenes cselekedet. A humoros külföldi propaganda. A magyar gazdák békés és foékülékeny elemek.

Prága, március 8Tegnapi számunkban megemlékeztünk arról, hogy Benes kormánya a szudéta-német képviselők panasziratára terjedelmes választ nyújtott be a népszövetségnél, amely nem szorítkozik csak a németek panaszainak megerőtlenitésére, hanem átcsap olyan kérdésekre is, amelyekről a németek nem is szóltak és ugyanakkor ferde színben tünteti föl a Cseh-Szlovákiában élő magyarság helyzetét és azt különböző gyanúsításokkal illeti.

Benes válasza — amint tegnap emiitet- tük — hét füzetből áll. E füzeteknek egyike a német és magyar kisebbségeknek az állammal szemben tanúsított magatartásáról szól és, miután a német sajtónak és a német j törvényhozóknak különböző, állítólag állam- ellenes nyilatkozatait ismertette, a szlovén-: szkói és ruszinszkói magyar kisebbségeknek j az állammal szemben követett eljárását j igyekszik kritika tárgyává tenni. Fölveti aj lojalitásnak a kérdését és jórészt azokat a vádakat ismétli, amelyeket már számtalan-! szór hallottunk.

Az emlékirat szerint a magyar kisebbség helyzete nagyjában ugyanaz, mint a németé, de nem brr olyan nagy jelentőséggel, mivel egyfelől számbelileg gyöngébb, másfelől, mivel politikailag nem annyira előrehaladott és nem annyira szervezett. Azonfelül — mondja az emlékirat — magyarországi fajtestvéreinek befolyása alatt áll és j azok terveivel és céljaival azonosítja magát.

A konkrét adatokra áttérve az emlékirat szemére veti a keresztényszociális pártnak, hogy 1922 áprilisában magyar, német és szlovák osztályt alakított, anfi szerinte azt a í szándékot árulja el, hogy propagandát akar j űzni a szlovák nép között. A memoár a magyar kisgazdapártról azt mondja, hogy a szlovák gazdákat akarja szervezni és befolyása alá keríteni. A losonci központi iroda jellemzésére azt hozza föl, hogy programjának élére Szlovenszkó autonómiáját és a cseh-szlovák köztársaság valamennyi népének önrendelkezését tűzte ki. Evvel kapcso- i latban az autonomisztikus törekvéseket úgy állítja be, mintha azok Szlovenszkót a magyarság befolyása alá akarnák hozni.

A válasz azután az irredenta rémével foglalkozik és azt állítja, hogy azt Budapestről irányítják. Az irredenta szerinte élénk nemzetközi propagandát fejt ki (ennek egyik eszköze állítólag a nemzeti kisebbségi kérdésnek a nemzetközi kongresszusokon való tárgyalása is) és tervszerű s izgató propagandát üz a szlovákok és a ruszinok között. Az utóbbi propaganda eszközei röpirátok, gyűlésein pénzosztás (!), az autonómia érdekében kifejtett agitáció, a cseh-szlovák köztársaság hatóságainak megrágalmazása és gy alá zása és kifejlett kémszervezet volnának. E tekintetben csak két adatot tud fölhozni. Az egyik az, hogy Budejov. Frycka. és Oimblok (?) községekben tavaly áprilisban a pesti járás propagandabizottsága (?) által terjesztett röp- iratot találtak, amelyet Kutkafálvy Miklós in alá. Királyhalmoson pedig szinten röpi r a toka? találtak. Ezzel a két nagyon kétes értékű adattal cl is intézte az emlékirat az irredenta oly erősen hangoztatott vádjának további bizonyítását. Ugyancsak nem tudja megerősíteni egyetlen egy adattal sem azt a kijelentését sem, hogy a magyar képviselők a nemzetgyűlésen, a magyar szónokok a népgyülése- ken. az újságírók pedig a lapokban számtalan államellenes nyilatkozatot tettek.

Ezek után nagy bangón kijelenti a válasz, hogy a magyarok illojalitásának még egy érdekes bizonyítékát akarja felhozni. Kíváncsian várjuk a leleplezést, de rögtön kiderül, hogy ez a bizonyíték még nevetségesebb, mint az előbbiek. Azt mondja ugyanis, hogy a magyar földbirtokosok tervszerű passziv- rezisztenciát és sorozatos szabotázst követtek e! azzal, hogy a forradalom után nem művelték meg a földjüket és szándékosan rothadni hagyják a gabonát. Ez az egy adat köteteket beszél, mert a napnál fényesebben igazolja, hogy a kormány még olyan intézkedésekben is, amelyeket egyszerűen a gazdasági kényszerűség elemi ereje váltott ki, megint csak a kisértetjáró irredenta ijesztő megnyilatkozását látja. A gabonakontingensnek be nem szolgáltatása Benes szemében szintén állaraellenes cselekedett volt, mert szerinte a magyar földbirtokosok s gazdák inkább magas pénzbüntetéseket fizettek, csak ne kelljen hozzája- rnlniok „a háború utáni nyomorral és az élelmiszerekben mutatkozó hiánnyal küzdő lakosság szenvedéseinek enyhítéséhez," Kü'ügyminiszter Ur! Ilyen gonoszságot még a magyaroktól sem volna szabad föltételeznie.

E szellemes bizonyítás után az emlékirat abbeli meggyőződésének ad kifejezést, hogy „ama demokratikus szabadságoknak jótevő kisugárzása, amelyeknek a cseh,szlovák köztársaság állampolgárai örvendeznek", változást fog előidézni a magyarságnak az államhoz való viszonyában. Úgy véli, hogy a szervezett magyar munkások már méltányolják és tudják azt, hogy a messzemenő politikai jogok és polgári szabadságok következtében milyen jótéteményeket élveznek a cseh-szlovák köztársaságban — „ellentétben a magyarországi szűkkeblű és erőszakos rendszerrel".

A magyar gazdákat a memoár összességükben „békés és békiilékeny" elemnek mutatja be.

Kijelenti, hogy a magyar irredentista köröknek minden törekvése, hogy a szloven- szkói magyar fölmivelőnépet az integritás gondolatának és magyar királyság helyereál- litása eszméjének megnyerjék, csak kevés eredménnyel járt.

Végkövetkeztetésében az emlékirat abbeli nézetének ad kifejezést, hogy a nemzeti kisebbségek a cseh-szlovák köztársaságban megkapják mindazt, mire nemzeti és kulturális fejlődésük érdekében szükségük van és ha olyan követelést támasztanak, hogy a kisebbségek védelmét minden téren kiterjesszék, ngy ez az alkotmány alapján képviselőiknek politikai befolyásához és jelentőségéhez képest megvalósulhat a nemzetgyűlésen, de csak azzal a feltételiéi, ha a kisebbségek pozitív és lojális magatartást tanúsítanak az állammal és alkotmányával szemben. Nemzeti autonómiára irányuló követeléseiket véli a válaszirat — saját biztonságának és létének érdekében egyetlen egy állam sem teljesíthetné és pedig annál kevésbé, mivel ezeket a követeléseket irredentista és illojális tendencia és államellenes agitáció kiséri.

A csefe-ntflizett szocialistáért válsága.

Prága, március S.

A cseh nemzeti szocialista képviselők klubja — amint már jelentettük — Bartosek. Vrbensky, Draxl és Landová-Stychová képviselőket tegnap kizárta a klubból. Hogy az említett képviselők uj klubbot alakítanak, vagy valamely más klubba lépnek-e be, ma még kétséges. A disszidensek tagadják, hogy a kommunista pártba akarnának lépni és azt mondják, hogy ők kitartottak pártjuk programja mellett. Beszélnek arról is. hogy a disszidensek Brodecky csoportjához, az úgynevezett centrista-párthoz akarnak csatlakozni. Úgy hírlik, hogy a disszidensek ellen pártjuk panaszt nyújt be a választási biró- ságnáí és kéri, hogy fosszák meg őket a mandátumuktól.

A cseh szocialisták esti lapjának jelentése szerint Klofácsot, a párt elnökét valósággal konsternátták e keddesti események és alig akarta elhinni, hogy Bartosek is hozzájuk csatlakozott. Hudec Modrácsek-párti képviselő a 28 Rijenben azt írja, hogy a négy képviselő radikális föllépésével olyan irányba akarta tereim a pártot, amely a nemzeti szocialista párt régi tagjainak kellemetlenné kezdett válni. Hudec szerint a disszidensek taktikai helyzete kedvező, mivel olyan követelésekkel léptek föl, amelyekkel az anyapárt jobboldali csoportja is rokonszenvez. Bartosek kijelentése szerint állásfoglalásuk ellenzéki, de nem az állammal, hanem a cseh kormánykoalíció amaz eljárása ellen, hogy a kéj> viselőket szavazó automatákká alacsony? tóttá le.

A nemzeti demokrata Národni Politika szerint a kilépett képviselők között nincsen senkit, akit politikai múltja, vagy mentalitása miatt a nemzeti szocialista párthoz tartozé- nak lehetett volna tekinteni. Vrbensky és Draxl poliikai anarkisták, Bartosek és Landová-Stychová pedig kulturális anarkisták. (A N. P.-nak ez a megjegyzése találó, mert — amint emlékezetes — az állam és egyház szétválasztásáról szóló javaslat abban a formájában, amint azt Bartosek beterjesztette, egészen határos a kulturális anarkizmussal.) A Tribuna szerint jellemző, hogy a Vrbensky zsopóTt kizárása után két légionárius képviselő (Patejdí és Dávid) nem is szavazott, inig Hrusovsky Igor. aki nem titkolta el rokon- szenvét Vrbensky iránt, a klubnak azon az: ülésén, amelyen a kizárást elhatározták, nem is vett részt.

Pénteíc, március 9^

A török békefeltételek.

Angóra, március 8. (Havas.) A nagy- uemzetgyülés kedden éjjel fejezte be a vitái A nemzetgyűlés nagy szótöbbséggel bizalmat szavazott a kormánynak és fölhatalmazta, hogy a békeszerződés tárgyalásait a következő elvek szemelött tartása mellett folytathatja:

1. A pénzügyi és igazságszolgáltatási kapitulációk megszüntetése. .

2- A gazdasági és pénzügyi kérdések, továbbá a inosuii kérdés szabályozásának elhalasztása. i

3. Karagacs átengedése.

4. A szerződés többi intézkedéseinek elfogadása a törölc delegáció álláspontjának megfelelően. , ^

5. A Görögország részérői elpusztított területek helyreállításához szükséges jóvá- tételi követelés.

A biztosok tanácsa azonnal hozzáfogott az elíenjavaslat megszerkesztéséhez.

Készül a török ellenjavaslat.

Angóra, március 8. (Havas.) Kemal, Reuf bej, Ali Fiiad és Isméd pasa tárgyalásokat folytatnak a nemzetgyűlés határozata folytán előállott helyzetről s a Görögország elleni re- presszáliákró], mert Görögország nem hajlandó a foglyok kicserélését folytatni. A kormány a szövetségesek elé terjesztendő ellen- javaslaton dolgozik. Ebben az ellenjavaslatban kijelenti a török kormány, hogy hajlandó a nemzetgyűlés által megállapított elvek mellett a békeszerződést aláírni.

Konstantinápoly, március 8- (Havas.) A békeszerződés clutas Kásáról szóló hírek kellemetlen benyomásai elmúltak, amint a részletek napvilágra kerültek és kiderült, lfogy a kormány legyőzte az extremisták álláspontját.

Paris, március 8. Havas jelentése szerint, ha Angóra elfogadható cllcHavasiatokat tesz.