Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-06 / 52. (205.) szám

Kedd, március 6. naszkodott az országban levő korrupció mi­att Ezeknek a gyanús embereknek, akik mint zsákmányoló-bizotiság és mint hirtok- szekvesztrálók annyi sok panamát követtek el, engedték át a nemzetvédelem (Narodna Odbrana) vezetését, amelynek fontossága már csak azért is óriási, mert a szervezet há­lózata az egész országra kiterjed. Ezután igy folytatja a szenzációs levél: „A szuboticai nacionalista szervezetnek éllén én állottam Putnikovics Dusán alezre­dessel, akiről megtudtam, hogy amakelőtte az említett bandához tartozott Csakhamar kegy- vesztett lettem. A múlt évben véletlenül egy Oroszországból irányított szervezetnek jutot­tam a nyomára, amelynek az volt a célja, hogy merényletet kövessen el Sándor király és Pasics miniszterelnök ellen. ín erről jelen­tést tettem Lázics Zsika belügyminiszteri osz­tályfőnöknek és ez a jelentésem különös mó­don nyilvánosságra került. Ezért Putnikovics alezredes reám megneheztelt, de még inkább azokért a jelentéseimért, amelyeket 1921 au­gusztusában tettem közzé. Ezek egyikében megírtam, hogy a szervezetnek vannak tag­jai, akik a nemzeti eszméknek keresztülvitelét olyan módon tartották helyesnek, hogy meg­gyilkoltassák Rajics Balázs szabadkai plébá­nost, képviselőt, Vojnics Tunics képviselőt, Kaiina könyvkereskedőt és Szilber gyógysze­részt, valamennyi szabadkai. A négy embert bizonyos nemzeti érdek­ből kellett volna meggyilkolni, hogy a szer­vezet pénzhez jusson, okul azonban azt hoz­ták föl, hogy „a szerbség nagy érdekei köve­telik ezeknek a láb alól való eltérését11. Én azt akartam, hogy ennek a szervezet­nek az embereit ugyanúgy tetten érjem és leleplezzem, amint azt az oroszországit és ezért tárgyalásokat kezdtem velük a terv ki­vitelére nézve. Megbíztak, hogy hívjam el három belgrádi társamat, akik elvégzik a gyilkosságokat. Egy napon hívásomra Sza­badkára jött a „Fekete Kéz“ egy volt tagja: Ducsics Dusán és két legjobb társa, akik azonban semmi szin alatt sem vállalták volna a sötét tettet. Nekem biztos tanúikra volt szükségem . . . Ducsics-csal Putnikovics alezredes mind­járt megérkezése után — jelenlétemben — közölte a tervet és átadta nekik a meggyil­kolandó emberek névsorát. Ducsics erre kije­lentette, hogy biztos akar linni abba, vájjon a tett elkövetése után a hatóságok passzíve viselkednének-e velük szemben s ezért a, dol­got meg fogja beszélni a belügyminiszterrel. Ezután, húsz nappal később Belgrádbati összetalálkoztam Ducsics-csal, aki elmondot­ta, hogy meglátogatta a belügyminisztert, aki a tervre vonatkozólag körülbelül ezeket mon­dotta neki: — Nekem, mint aktív miniszternek, na­gyon kényelmetlen ilyesmit elrendelni, de hangsúlyozom, hogy nagyon szükséges a dolgot végrehajtani . . . Egy napon Putnikovics alezredes azt mondta, beszélt Dobanovacski Pál szabadkai főispánnal, hogy szükséges lenne néhány bel­grádi komitácsi Szabadkára jövetele a terep megismerése céljából. Miután Putnikovics a főispánnal mint megbízható személyt ajánlott be, fölkerestem a főispánt, aki megígérte, hogy’ a belügyminiszterrel megbeszéli az ügyet. El is utazott Belgrádba s amikor -visz- szajött, közölte velem, hogy’’ a szándékozott merényleteket energikusan ellenzi Okanovics ezredes, aki a terv főakadálya volt.11 így hangzanak a levél érdekesebb részei s a belgrádi sajtó most heves támadó hadjára­tot indított meg a levitéziett Pribicsevics el­len, aki immár a második lyen botrány’ közép­pontja rövd időn belül. A „Tribtina11 csak ennyi kommentárt tart érdemesnek az ügyre pazarolni: „Különösen fontosnak és érdekesnek tart­juk aláhúzni, hogy a. levélben előadottak mind 1921 augusztusában és szeptemberében tör­téntek, amikor Pribicsevics Szvetozár volt a belügyminiszter . . Satellii. Bethlen állítólagos útja és a cseh sajtó. Az utóbbi időben sokat foglalkoztak a cseh lapok a magyar külpolitika iráyváltoztatásá­val. A Narodni Politika vasárnapi cikkében azonban azt írja, hogy.’ az a hivatalos cáfolat, amely úgy szólt, hogy Bethlen miniszterelnök még nem tartja alkalmasnak az időt arra, hogy a kisantaní fővárosait meglátogassa bizonyítéka annak, hogy Magyarország még ma sem akar szomszédaival közeledést ke­resni. A magyar kormánykörök a N. P. sze­rint még ma is hisznek Németország fölépü­lésében s azokhoz az államokhoz keresnek közeledést, amelyek a kisantant ellen lépnek föl. A jelekből következtetve tehát — írja a Narodni Politika —, nem várható változás a magyar külpolitikában. Ikft von: omM n»i ftimtsünlif MmM&MitMK«£M‘’«£ait«#ig«£íe cb r^BHBcai Bit&B&iei l«üv©?iséít ellesi A rffirflcákr §uS«jo§«ibi meésebeslkll esBccarrfcigi* Berlin, március 4. (Woltff.) Rómából ér­kező hivatalos jelentés szerint a német követ­ség ellen merényletet követtek el, .amelynél Altenburg követségi titkár súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesült. A titkár felső combjába kapott lövést. Róma, március 4. (Havas.) Éjszaka a né­met követ villájába két tolvaj hatolt be. A követség szolgaszemélyzete lövéseket adott le a tolvajokra- A rendőrség letartóztatta a tetteseket, akik közül az egyik megsebesült. Mussolini miniszterelnök sajnálkozásának adott kifejezést a követ előtt­Róma, március 5. (Havas.) A német pro­pagandaszolgálat azt a hirt terjeszti, hogy a rémet követség ellen elkövetett lopási kísér­letet a franciák által föíbér-eít emberek haj­tották végre, hogy a követség bizalmas ira­I tait a kezükbe kaparinthassák és ebből az 'Olaszország és Németország közötti vi- i szonyra nézve szerezzenek adatokat. Ezzel ! a hirre! szemben, amelyet az olasz rendör- i hatóságok hihetetlennek tartanak, megjegy­zendő, hogy mindkét tettes olasz és hogy személyazonosságuk teljesen meg van álla­pítva. Jó forrásból származó hírek szerint ezt az esetet arra akarják fölhasználni, hogy a Franciaország és Olaszország közötti jó­viszonyt megzavarják. Berlin, március 5. Illetékes helyen kije­lentették, hogy a római német követség épü­letében történt betörésnek politikai célja volt. A betörők feltörték a vasszekrényt és aktákat vettek ki. A követséget előre figyelmeztették arra, hogy betörés készül és igy a siffirozott akták elrablását megakadályozhatták. ibelüáiVKminisztfer Apponyi a kormány nevében nem kötött egyezséget Zitával. Budapest, március 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeiien- íése.) A nemzetgyűlés holnapi ülésén folytatni fogják az erdészeti javaslat tárgyalását és azt valószínűen el is fogadják. A holnapi ülé­sen fognak elhangzani azok az interpellációk, amelyek a zalaegerszegi internáló táborban tett látogatás alkalmával szerzett tapaszta­latokról szólnak. Az interpellációkra Ra- kovszky Iván belügyminiszer nyomban vá­laszol és ki fogja jelenteni, hogy elrendeli az internálótábornak alapos és sürgős felülvizs­gálását. Közölni fogja azt is a nemzetgyűlés­sel, hogy a politikai internáltak nagyrészét rövidesen szabadon engedik, úgy hogy a tá­borban csupán rovott múltú bűnösök és ár­drágítók maradnak. Apponyi nem tárgyalt Zitával a kormány nevében Valamennyi budapesti lap a bécsi Die Stunde jelentése nyomán foglalkozik azzal a liirrel, hogy Appooyi Albert gróf a magyar kormány megbízásából utazott Zita király­nőhöz, hogy vele a trónöröklés ügyében meg­állapodást létesítsen. így többek között állí­tólag megállapodtak volna abban, hogy Zita fia jogainak fönntartása mellett Ottó nagyko­rúságáig lemond arról, hogy a királyi hata­lom átvételét megkísérelje és híveit is fel­hívja arra, hogy a Habsburg-ház trónfosztá­sát kimondó 1921-ik évi törvény ellen ne foly­tassanak agitációt. E hír szerint Zita fiával együtt Magyarországba költöznék. E hirre vonatkozólag a magyar távirati iroda félhi­vatalos helyről nyert információk alapján a következőket közli: A bécsi Die Síuude híréből egyetlen szó sem igaz. Annyira alaptalan és tenden­ciózus, hogy ez mindenki előtt világossá válik és éppen ezért nem is szükséges ez­zel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Az uj z réigyminiszter Daruváry Géza igazságügyminiszter, mint jelentettük, lemond az igazságügyi tár­ca vezetéséről és csupán a külügyminiszteri tárcát tartja meg. Utódjának, Sebes Dénes kúriai bírónak igazságügyminiszterré való kinevezését a hivatalos lap egyik legközeleb­bi száma közli. Az időszaki választások Rövidesen három kerületben tartanak időszaki választást. A komáromi kerületben az ellenzék Beniczky Ödönt, a hajdúnánási kerületben Váday Gyulát, a Lers Vilmos ha­lálával megüresedett bajai kerületben pedig Fenyő Miksát, vagy Szterényi József bárót léptetik föl F öidr ef orm-aiskát A földerform novella ügyében nagy­atádi Szabó István földművelésügyi miniszter március 12-ikére szakértői értekezletet hivott egybe, amelyen a mezőgazdasági érdekelt­ségek is részt vesznek. A földbirtoknovella csak március végén kerül a Ház elé. Nagtj tüntetések Prágában a renátönréni) ellen. Rendőr attak a kommunisták ellen. —- Számos letartóztatás. Prága, március 5. ; Tegnap délelőtt a kommunista párt a j köztársaságot védő törvény ellen tüntető í gyűlést tartott a Zsófia-szigeten. A gyűlés j után a kommunista szervezetek zárt menet­ben akartak fölvonulni a régi városháza elé,j hogy onnan rövid záróbeszéd után széjjel-! oszoljanak. De a zárt fölvonulást úgy a gyű- lés előtt, mint a gyűlés után a rendőrség az­zal a megokolással tiltotta be, hogy ez a köz- biztonságot, a rendet és a nyugalmat veszé­lyeztetné. Délelőtt fél tíz órakor teljesen megtelt a Zsóíia-sziget nagyterme és magát a szigetet is elárasztották a kommunisták. Tíz órakor még mindig oly nagy tömegekben érkeztek, hogy sokan már el sem fértek a szigeten és kiszorultak a cseh nemzeti színház előtti térre. A szigeten és a teremben két gyűlést rendeztek, amelyeken Smeral, Burian és Ha­ken nemlétgyiilési képviselők tartottak be­szédeket. A gyűlés maga a legnagyobb rend­ben folyt le. A gyűlés után a tömegnek egy része el akart vonulni, de a nemzeti színház­nál föltartotta őket egy erős rendőrségi kor­don. A tömeg — több ezren lehettek — ezárt zárt menetben más irányba vonult. Mikor a Vodicskov'a-utcába értek, a rendőrség föl­szólította a tüntetőket, hogy oszoljanak szét. Mivel a fölszólitásnak eleget nem tettek, több száz főre rugó lovasrendőrség attakot inté­zett a tüntetők ellen. Erre irtózatos pánik ke­letkezett. A tüntetők egy része a Lucerna­palotába menekült, ahol olyan kavarodás tá­madt, hogy számos kirakatüveget összetör­tek- Összetörték egy nagy fényképészeti cég­nek a kirakatát is. A rendőrség erre még egyszer a tömeg ellen vonult és a mellék­utcákba szorította, ahol végül is szétoszlatta a tüntetőket. Délben egy óra előtt már teljes nyugalom uralkodott a városban. Tizennégy szémélyt leta rtóztattak. Egy kormánypárti képviselőnő' a rendtörvény ellen. Landa Stychova, cseh nemzeti szocialista képviselőnő egy budweisi ülésen kijelentette, hogy nem fog a rendtörvény mellett szavazni. A német gazft&is tiltakozása a vag$aiMSézstna ellen. Egy milliárd koronát engednek el a vagyon­növekedés! adónál Prága, március 5. A német gazdák szövetsége március 3-án a köztársaság számos városában tiltakozó üléseket tartott a vagyonadó és vagyonnö- vekedési adó ellen. A legnagyobb gyűlés Leit- meritzben volt. E gyűlésen maga a párt el­nöke, Krepek képviselő beszélt és vádolta azt a tűrhetetlen helyzetet, amelybe a német gazdák és iparosok a vagyonadónak hihetet­lenül magas Összegben való kivetése miatt kerültek. Emlékeztet egy parlamenti beszé­dére, amelyben azt hangoztatta, hogy a ha­talmon levők politikája arra kényszeríti a németeket, hogy harcukat élesebbé tegyék. Kijelentette, hogy a múlt hét egyik napjában hosszabb ideig értekezett Hodzsa Milán föld­művelésügyi miniszterrel és kifejezte előtte a német népnek erős és törheíelen akaratát a vagyondézsma tekintetében. A miniszter ez alkalommal kijelentette előtte. fufey a kormány már eddig is meg­tette az előkészítő lépéseket arra, hogy a va­gyonnövekedés! adó behajtásánál legalább egy milliárd koronát elengedjenek. OCXXXXXXXXXXXXXXXXXX300COOOOOOOOO A kormánulopok refiCílHweí. Az ungvári Néplap. — Terror a kultúra nevében. Ungvár, március 5. (Saját tudósítónk jelentése.) Van Ru- szinszkóban egy kis lapocska, a címe: Nép­lap, nyomják Ungváron az állami könyv­nyomdában, éppen úgy, mint a többi társát: a kassai Magyar Hírlapot, a Slovensky Den- niket, a B. Z. am Abend-et, a Slovant, a Slo­vensky Vychod-ot- Egy tőről fakadtak, a Néplap csak annyiban üt el testvéreitől, hogy nem politizál, vagy legalább nem mutatja, hogy politizál. Állami emberek szerkesztik átlamköltségen, türelmes, jó emberek, akik megtöltenek nyolc oldalt azzal, hogy ki fe­dezte fel a gőzgépet, mi jó a fatetű ellen és hány köbméter levegő kell az igavonó állat­nak. Ez eddig jó lenne, még az se lenne nagy baj, hogy néha kiruccannak a történelem me­zejére és — a világért sem politizálnak. Nem. csak annyira, amennyire az a bizonyos hír­hedt Ruszinszkói Magyar Gazdanaptár, ame­lyet lapunk egy régebbi számában már is­mertettünk és amelyet ugyanott öntöttek könyvformába, ahol a Néplapot. A Néplap nem politizál. A Néplap politi­kamentesen csinál politikát. Jámbor csápja a felső hatalmaknak. Szép szóval, hasznos szó­val magához édesgeti a föld. magyar népét és ha már bejött a boltjába, akkor — igen — ak­kor elő a politikával. Okunk van rá, hogy ezt gondoljuk, mert — bocsánat — nem tudjuk elhinni, hogy n felsőbb intézőknek olyan igen fontos lenne a magyar nép kultúrája^ hogy tűzzel-vassal szállásnak síkra annak érdekében. Igenis, ez a rejtett célja ennek a kis lapocskának: el­vonni a magyar népet hivatott vezetőitől idegenné, ellenséges hangzásúvá tenni azo­kat a neveket, amelyeket olyan kellemetlen megjegyzésekkel könyveltek el a „politikai megbízhatóság*1 kataszterében. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az a körlevél, ame­lyet a beregszászi tanfelügyelőség küldött szélijei a kerület tanítóságához s amelynek egyik eredeti példányából van módunkban szemelvényeket közölni. A körlevél első oldala gyönyörű szózat a kultúráról Ha az első o’dal után pont követ-, keznék, akkor talántán hinni tudnánk neki. De a folytatása, a második oldal fölött már ott lebeg a „timeo Danaos, et dona íerentes" árnya- (Szabadon átültetve: „félek a cseh kormánylapoktól, még ha kultúrát hoznak is“. ismétlem, azok után, amiket eddig a kormányzat részéről tapasztaltunk, nem tud­juk elhinni, hogy a magyar nép.kultúrája oda- fönt annyira fontos lenne, csak azért és kizá­rólag csak azért, hogy kulturált legyen a ma­gyar falu, mint ahogy "zekből a szemelvé­nyekből gondolná az e bér. ... számon tartjuk, melyik kartárs milyen eredményt mutat fel a néplap terjesztése körül s lesz módunk és alkalmunk reá, hogy ez a mun­ka számlájának követel vagy tartozik rovatába feljegyeztessék. Ez a kikezdés feltűnően aláhúzva, ki­hangsúlyozva szerepel a körlevélben- Tehát jaj annak a tanítónak, aki nem terjeszti elég buzgalommal a Prágában készült magyar kultúrát. Felhívjuk továbbá a figyelmét arra is, hogy a szerkesztőség mindenkinek készséggel ad felvi­lágosítást. mindennemű ügyes-bajos dolgainak megbízottai utján utána néz egyesek vagy' közsé­gek ügyeinek a különféle hivatalokban s a „szer­kesztői postá“-ban üzenetet küld az ügy állásáról. Fontos, hegy erről a lakosság tudomással birjon. Ez az a bizonyos mézesmadzag, amely­ről fent említést tettünk. Tehát eszerint az állami tanító ur fog eljárni az állami tan- felügyelőnél, ha valamelyik község magyar iskolát akar és az állami tanitó ur fog eljárni akkor is, ha egy magyar embert megöltek az adóval vagy letartóztattak hazaárulás miatt. Küldje be azoknak a gazdáknak a névsorát is (házszámmal), akik megtagadták a lap előfizeté­sét, pedig anyagi okok ebben nem gátolják. Itt már meztelenül kibújt az őszinte szán­dék. Tehát az a gazda, aki nem kér az eráris' kultúrából, külön lapra könyvelendő és to­vábbi gyógykezelés céljából a rendőrségnek, szolgabiróságnak, adókivető bizottságnak, ut- tevélhivatalnak átadandó. Azok azután majd megpuhitják annyira, hogy a szegény ma­gyar esze nélkül fogja bevenni a Néplapocska adta kultúrát. Még csak azt akarjuk megemlíteni, hogy a Néplap ingyenes mutatványpéldányait a Kárpátaljai Magyar Gazda számába dugdosía bele valamelyik buzgó postaalkalmazott. De lehet, hogy ez csak véletlen volt, véletlen, amely ismétlődik.

Next

/
Thumbnails
Contents