Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-06 / 52. (205.) szám

*

Kedd, március 6.

Magyar gondolatok.

írta: Ifj. Koczor Gyula, az Országos Magyar Kisgazda-, Föfdmives- és Kisiparos Párt al- eínöike.

Komárom, március 5.

A sziovenszkói kereskedelem a tönk szélén áll. A gyárak nagy része becsukta kapuját A munkások kenyér nélkül vannak. A kisiparos minden segédét elbocsátotta, magának sincs munkája. A íöldmivelő termését még a mesterségesen lenyomott árakon sem tudja eladni. A gazdasági cselédet a földbirtokreform szent nevében kitették hajlékából. A feloszlott birtokokon majd a zsellérnek sem jut munka, földet ígértek nekik s helyette elveszik eddigi kenyerüket is és a földet telepeseknek adják. Ez a sziovenszkói, különösen a magyar élet képe. Akárhová nézünk is. mindenütt csak szenvedés, nyomor és kegyetlen, semmit sem kímélő küzdelem a mindennapi szűkös kenyérért. A sors senkit sem kiméit, mindenkinek bőven kijutott a megpróbáltatásokból. Ezek a megpróbáltatások, e sokszor céltudatosan s jói kiszámított, könyörtelen ökölcsapások fokozottan, tízszeresen, százszorosán érik a sziovenszkói magyarságot. — azért mert magyar. Nem válogatnak köztünk, mindenkit sújtanak, aki magyar . . .

Jól van ez igy. Kár lenne, ha kivételt tennének köztünk. Azt mondják, hogy a szükség s közös szenvedés összehozza az embereket összehozza a civódő testvéreket. Tehát mi is egy akaraton vagyunk, egy fronton küzdünk magyarok!? így kellene lenni, sajnos, nincs így, szomorú mindnyájunkra, szomorú és következményeiben beláthatatlan nemzetünkre: gyermekeinkre, de magunkra nézve is.

Még mindig sokan vannak, akik nem érzik magyarságukat, akik azt hiszik, hogy nemzetköziségüket hirdetve különb elbánásban részesülnek, akik sorsukat eí akarják választani nemzetük sorsától,® ami leheteTen- ség. Tagadja meg bár valaki a magyarságát, a nemzetek sorsának törvényszerűségénél fogva mégis osztozni fog annak végzetében. Tettével csak nemzetét és annak küzdelmét gyengíti és elősegíti nemzete és önmaga romlását.

Még mindig sokan vannak a nemzetköziek, sokan futnak a délibábok után . . . Nem látják, hogy a nemzetköziség álima régen széffoszlott már. Nem veszik észre, hogy a békekonferenciáikon a másik országbeli proletártestvéreinek egy szavuk sem volt milliók igazságtalan tönkretétele ellen. Nem akarják meghallani, hogy a francia és belga szocialista vezérek, hogy helyeselnek és tapsolnak a ruhrvidéki rablóhadjáratnák és még tudomást sem vesznek a ..békében44 ott elfolyó proletárvérről. A nemzetköziségben beíene- velt magyarok nem látnak és nem hallanak. Még mindig az átalakulás utáni mámor uralkodik rajtuk, mikor látszólag minden hatalmat a kezükbe adtak és mikor a kormány exponenseinek nyilt ajtói várták a munkásvezérc- ket, hogy a nemzetköziség szent nevében halálos ellenségévé tegyék őket mindannak, ami magyar. A tér sikerült. A nagy Ígéretekhez szokott munkásság örömmel kapott a még nagyobb Ígéretek után s mikor megtette a kötelességét, bezárultak az eddig nyitott ajtók, az ezen csodálkozni merő munkásvezérek előtt pedig megnyíltak a börtönök ka.pu» s a testvér cseh-szlovák szociáldemokrata párt a legtulzóbb nacionalista pártokat is túlhaladó erővel mindent megöl, ami magyar, avagy német és megsemmisít mindent, ami demokratikus a múltból csak megmaradt. Igen, ü múltból, mert hisz azokat az intézményeket és törvényeket, melyeket állítólag antidemokratikus volíuk miatt akkor támadtak, azóta már százszor antidemokratikusabb és amellett igazságtalan intézményekkel cseréltek, vagy cserélnek fel.

A szocialista eszmék követői sem látják azt a nagy különbséget, mely az itt uralkodó rendszerben úgy a gazdasági, mint a nemzeti elet terén az elmélet és a valóság között vau,

A gazdasági életben a valóság az, hogy Szlovenszkót már teljesen a tönk szélére juttatták és annak minden őslaikója — legyen az munkás, vagy nevezték volt tegnap még ,,burzsujnak“ —• tengődik, nyomorog. Ennek dacára nálunk még mindig az oszíályharcot hirdetik, mig a történelmi országokban ugyanazok a személyek minden lehető módon támogatják a .kapitalistákat".

A magyarságot Szlovenszkóban a kormány hathatós támogatásával még mindig a nemzetköziség egyedül boldogító ábrándjával igyekeznek telíteni, de ugyanakkor az egész államban a legtulzóbb cseh-szlovák irány érvényesül. Árkon, bokron át támogatják a. legszélsőbb cseh-szlovák nacionalizmus alapján álló kormányokat, melyek úgy gazdaságilag, rrdnt nemzetikig a más nemzetek megsemmi- itésérc törekszenek, de ezeknek védelme alatt

■mmhreu..-o^mwí'oaotwnrwtvT; wr-í/fjiwaiaBiaai#*- ^anewennneBCir v

nemzetközivé akarják tenni a sziovenszkói magyarságot. A nemzetköziség cégére iki van tűzve, de ha valaki magyarnak vallja magát, az iredenta, az államellenes. Éljen a nemzetköziség! — de a magyar iskolákat bezárják, a hivatalnokokat elbocsájtják, magyar a kezeik között levő intézményeknél sehol sem kaphat alkalmazást. Mégis akadnak követőik!

Meddig tartson ez igy? Mikor ébred Szlo- venszkó magyarsága annak tudatára, hogy a féktelen cseh-szlovák nacionalizmusnak az egész sziovenszkói magyarság egyöntetű, komoly, eltökélt magyar nemzeti érzését és akaratát kell szembe helyezni, melynek élni joga van és élni akar. Mikor értik már meg,

hogy csak ez egy eszme képes — bárhogy tagadják is — a népnek azt a legyőzhetetlen ellenálló erőt megadni, mely úgy nemzeti, mint gazdasági életérdekei kiküzdésére képessé teszi s melynek ereje a támadások folytán nem csökken, de kettőzött mértékben növekedik.

Ezen eszme alapján állva, ideig-óráig letiporhatnak, de eí nem törölhetnek a föld színéről. Csak egyedül ez biztosíthatja nemzeti fenmaradásunkat és gazdasági létünket. Amely nép a körülötte élő erős nemzeti érzésű nemzetek között a nemzetköziség bálványát imádja, az úgy nemzetileg, mint gazdaságilag mentheteleníil elpusztul.

it simák néppárt fillilián a sztovfih nemzethez és tutiéi barátaihoz.

Válasz az amerikai szlovákok memorandumára. Megjegyzések a lipfószent- miklosi és turócszentmártoni határozatokhoz. Törvényjavaslat a pittshnrgi

szerződés becikkelyezéséről.

Pozsony, március 5.

A Slovák vasárnapi száma a szlovák néppárti képviselők klubjának a szlovák nemzethez és annak barátaihoz intézett terjedelmes fölszólitását közli. Ez a fölszólitás egyszersmind válasz az amerikai szlovákok ligájának memorandumára, amely Mcsaryk köztársasági elnök, a kormány, a nemzetgyűlés és minden szlovák képviselő és szenátor előtt kifejezte az amerikai szlovákoknak kívánságait A fölhívás nagyon érdekes okfejtésének gondolatmenetét főbb vonásaiban az alábbiakban ismertetjük.

Az amerikai szlovákok memorandumára — mondják a szlovák képviselők — sorban válaszoltak a szlovák pártok. Az agrárpárt nevében Zoch püspök irt ta Slovensky Den- níkben. A néppártiak megállapítják, hogy állításai teljesen el vannak ferdítve és azt igyekeznek bizonyítani, hogy a szlovák nép nem elég intelligens és igy nem érett meg az autonómiára. amiért is Szlovenszkót abszolutisztikusán kell kormányozni... A néppárt ezzel szemben úgy* véli, hogy a szlovák intelligencia hiányát köfmyen lehetne pótolni akkor, ha az amerikai szlovákok visszaköltözkődné- nek a hazájukba. Ebben az esetben a cseh nép testvéri segítségére is jóval kisebb mér-' tőkben volna szükség. A szlovák szociáldemokraták nevében Dérer Iván válaszolt a Robotnieky Novinyban. Válasza azonban a néppárti klub fölfogása szerint nagyon cinikus és megfelel az 5 megszokott cinizmusának, amely nem átafíotta kimondani, hogy a szlovákok inferiórisabbak a cseheknél. Azután a nemzeti szocialista Hrusovszky is válaszolt a Ceské Síovóban. A néppártiak úgy vélik, hogy neki. nem is volna szabad beszélni a szlovákok nevében, mivel reá legföljebb 20—30 szlovák szavazott és csak a Szlovenszkóra kirendelt csehek szavazatai szereztek neki mandátumot.

Arra a szofista érvre, hogy a pittsburgi egyezmény csak az amerikai szlovák és cseh szervezetek együttműködését határozta meg és ezért nem kötelezi a szlovák nép képviselőit, a szlovák néppárt a következőket jegyzi meg. Az ideiglenes cseh-szlovák kormánynak Parisban 1918 október 18-án kelt függetlenségi nyilatkozata szerint az alkotmány végleges megállapítása a nép jogszerűen megválasztott képviselőinek föladata lesz. Ámde az aíkotmányozó nemzetgyűlés szlovák tagjai nem voltak jogszerű képviselői a szlovák népnek, mert azokat, Juriga és Blahó kivételével, Srobár nevezte ki A pittsburgi szerződés értelmében e választott képviselőknek is csak mint a szlovák és mint a cseh nemzet egyenértékű személyes megbizottaiirsk lett volna szabad az állam alkotmányának részleteiről dönteni. Az 1920. évi választások alkalmával pedig demagóg jelszavak játszották a döntő szerepet és az a több, mint százezer szavazat, amelyet a Szlovenszkóba dirigált csehek adtak.

Az amerikai memorandumot a köztársaság elnökének is megküldték. Az államfő a memorandumra közvetve két helyen is válaszolt. Tusár miniszterelnöknek 1920 február 5-én irt hozzáintézett átiratára az elnök, mint a cseh nemzeti tanács volt elnöke, még aznap válaszolt és nyilatkozott a pittsburgi szerződésről. Az elnök 1922 december 15-én, amikor fogadta a szlovák néppárti törvényhozókat, újból kitért e szerződésre. E két nyilatkozatból kitűnik, hogy a pittsburgi egyezményt majd szerződésnek, majd az egyezménynek, majd programnak nevezik, noha ez kétoldalú szerződés és ezért csak a két fél megegyezésével lehet megváltoztatni, vagy fölfüggeszteni. Az elnöki nyilatkozatokból kiderül az is, hogy a pittsburgi szerződést csak azért kötötték me«, hogy az amerikai szlovákokat megnyerjék a cseh-szlovák egységnek, nem pedig azért, mintha azt meg akarták volna tartani. Ámde a cseh államférfiaknak és diplomatáknak 1918 november

11-én Géniben kelt határozata szerint mindazok a szerződések, amelyeket Masaryk, mint a cseh-szlovák nemzeti tanács elnöke kötött, érvényben maradnak. Az államfő decemberi kijelentéseiben az uj megyei rendszerről is szólt. Ez azonban még csak nem is szurrogátuma, hanem csak paszkvilja az autonómiának.

A köztársasági elnök végül a liptószent- miklósi manifesztumra és a turócszentmár- íoni deklarációra is hivatkozott

Ennek a két határozatnak keletkezéséről azonban a következőket jegyzi meg a szlovák néppárt:

Az 1918 május elsején tartott liptószeat- iTtiklósi közgyűlést a szociáldemokraták hívták össze és az csak helyi esemény volt, amelyről a szlovák nép semmit sem tudott. Srobár emlékirataiban maga is elismeri, hogy utcai bámészkodók vettek részt benne. Srobár azt is írja, hogy a munkások azt az utasítási kapták, hogy minél nagyobb lármát csináljanak, hogy a szolgabíró figyelmét eltereljék a határozati javaslattól. Ebből kilünik, hogy a közönség semmit sem tudott belőle megérteni. A tarócszentmártoni gyűlést pedig a szlovák nemzeti párt hívta össze úgy, hogy a meghívóban az ülés célját nem határozták meg. A gyűlés 60—70 résztvevőjének legnagyobb része Turócszentmárionból és annak környékéről toborozódott. fia hidegvérrel mérlegeljük a két határozat tartalmát, úgy mindenekelőtt Srobárnak arra a megállapítására kell gondolni, hogy magánosokból álló társaság nem kötelezheti le magát az egész nemzetért Sem a turócszenímártoni, sem pedig a liptószentraiklős! közgyűlésnek nem volt megbízatása a nemzettől, résztvevői tehát csak önmagokat képviselték, nem pedig a nemzetet, vagy annak jelentékeny részét Ezzel szemben a pittsburgi szerződési legalább százezer szervezett szlovák és cseh irta alá.

A Hptószentmiklósi és turócszenímártoni határozatokat vita nélkül hozták, mig Pitts- burgban egész nap tanácskoztak. A Iiptó- szentmiklósi határozat semmit sem szól a cseh-szlovák államról, hanem csak a csehszlovák törzsnek magyarországi ágáról. Srobár a magyar kormány megbízottja előtt maga kijelentette, hogy ennek a határozatnak nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, mintha a szlovákokat el akarná szakítani Magyar- országtól. A turócszentmártoni határozat, mivel résztvevőinek nem volt tudomásuk a pittsburgi szerződésről, szintén csak az ön- rendelkezésről szól. A turócszentmártoni határozat a szlovák nemzetnek a békekonferencián való részvételét is követelte, ezt a kitételt azonban Hodzsa közbelépésére egyszerűen kihagyták. Mindezekből következik, hogy a két határozat semmit sem tartalmaz az autonómia érdekében, de éppen úgy nem tartalmaz semmit, ami az autonómia ellen irányul. E két határozatra tehát az autonómia ellenségei nem hivatkozhatnak. Bölcsen elhallgatják azonban Juriga Nándornak Í91S október 19-én fölolvasott nyilatkozatát a budapesti parlamentben, amelyben a szlovákoknak külön államiságáról van szó és amelyben Juriga azt követelte, hogy a szlovák nép külön képviselői utján vehessen részt a béke- konferencián. Ha ez valóban megtörtént volna, úgy a szlovákok minden bizonnyal követelték volna az autonómiát a köztársaság kebelén belül. Juriga nyilatkozatának nagy jelentősége kitűnik abból is, hogy Wilson a turócszentmártoni deklarációra vonatkozó válaszát Juriga elmére küldte et

Az amerikai memorandum a szlovák néppártnak 1920 február 6-án kelt nyilatkozatát és Hodzsának egy hivatalos iratát idézi, melyekben arról van szó, hogy a forradalmi nemzetgyűlésnek valamennyi szlovák képviselője, közöttük a szlovák néppártiak, állítólag lemondottak az autonómiáról- A szlovák képviselők klubjának ez a nyilatkozata azonban politikai csalás, mert a szlovák néppárti képviselők ilyen nyilatkozatot sohasem írtak alá.

Az alkotmányjogi bizottságban annak idején a néppárt azért nem tudott résztvenni mert ott képviselve nem volt A forradalmi] nemzetgyűlésen pedig egyfelől azért nem emelt szót az alkotmány ellen, mivel a trianoni szerződés akkor ratifikálva nem volt és félni lehetett attól, hogy elrendelik a népszavazást amely demoralizálhatta volna a népet, másfelől pedig azért, mert a szlovák klubnak egy határozata értelmében mindenkit meg lehetett fosztani mandátumától, aki a klub határozata ellen szavazott.

Jelenleg a szlovák néppárt az egyedüli szlovák párt, amely az autonómia mellett küzd.

Az amerikai memorandum a pittsburgi szerződésnek az alkotmányba való iktatását követeli, ugyanezt követeli a néppárt is, A klub bejelenti, hogy erről törvényjavas, latot fog benyújtani a parlamentben.

A nyilatkozat végül 'kifejti, hogy az autonómia a szlovák nép megmaradásának és keresztény jellegének ügye, sőt kenyérkérdés is.

(Púi sefeplezíéft Pribtcsewics Siw€f®zári.

A jogoszláv politikai élet nagy szenzációja. — Ujább gyilkosságra való fölbujtással vádolják a volt belügyminisztert.

(Saját tudósítónktól)

Beígrád, március 5.

A jugoszláviai politikai éleinek isméi megdöbbentő szenzációja van. Ismét leleplezték Pribicsevics Svetozárt, a demokrata párt vezérét, a volt belügy-, majd közoktatásügyi minisztert és vád ezúttal megint csak az, amit a múlt év tavaszán emeltek ellene — s ami alól ákor elfeleztette tisztázni magát Pribicsevics — vagyis, hogy orgyilkos merényletek elkövetésébe bele elegyedett, illetőleg arra megbízást adott,

A szenzációs leleplezéssel a belgrádi napilapok egyik legelőkebike álott elő, a „Tri- buna“, amely a radikálispárt lapja és a kormány félhivatalos orgánuma és Pasics miniszterelnök iegvehemensebb támogatója. A leleplezés annyira megdöbbentő és annyira hihetetlenül hangzik, mint ahogyan hangzott annak idején a Radics István horvát köztársasági parasztpárti vezér ellen szőtt merényletterv kipattanása is. Akkor Pribicsevics állítólag egy Hercigonja Rugóit nevű hírhedt anarchistát és veszedelmes kommunistát bízott meg a merénylet elkövetésével, de Hercigonja undorral utasitótta vissza a megbízatást egy levélben, amely a „Radikál44 cimü belgrádi laphoz, Pribicsevics politikai ellenfeleinek lapjához „tévedt41*. A „Radikál44 kéjes örömmel pattantotta 4i a hallatlan ügyet, hogy Pri- bicsevicset, poétikai ellenfelét kivégezze, de ez a kivégzés ríem sikerült: a megvádolt miniszter nem távozott állásából . . .

Pribicsevics Szvetozár ellen — akiről pár

nappal ezelőtt íratta meg Pasics miniszterelnök, hogy a „háboruutáni káosz-időknek legveszedelmesebb kalandortipusa volt44 — a most kipattant vád még a tavalyinál is szörnyűbb és förtelmesebb. Amit ez a leleplezés rhagában foglal, az a mai politikai viszonyok .legnagyobb fokú romlottsága s a pártszenve- /délyek legvaduitabb viharzása közben is elképzelhetetlen és lehetetlen.

\ A cikk címe maga is zenzációs: ..Pribi- ksevics, mint belügyminiszter, Rajics Balázst eís társait meg akarta gyilkoltatni." A cikket kivonatosan alább adjuk:

Noha a Hercigonja—Pribicsevics-affért nnég a mai napig sem intézték el érdeme szerbit, Pribicsevics Szvetozár máris siet megismertetni a politikai világot egy újabb affér- rj&l, amelynek főhőse megint csak Pribicse- yics — kezdi a vezércikk helyén megjelent fiiatalnms cikk. Majd igy folytatja: — Jova- fvi’cs Pantcllja, a „Tribuna" munkatársa ma pgy eltévedt Tevéinek jutott a birtokába, ame- Uyct egy Csolovics Deszimir nevű ismert ko- ifriitácsí-vezér intézett Sándor királyhoz. Ebiken a levélben, Csolovics Deszimir — a háborúban szerzett érdemeire és árdozátkész- s égére való hivatkozás után ~ terjedelmesen Jós részletesen leírja, hogy az úgynevezett ;..Fekete Kéz" cimü nnc:m* társaság maradványának mé - m'-:-" ' na<rv IvfoJyása van u közéletté, majd éles hangon paí