Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-04 / 51. (204.) szám

/

— (A zsidó Romániában nem nemzeti kisebbség, hanem valíás.) Nagyváradiról jelentik: Anghe- lesvu miniszter a városiban tartózkodva fogadta a sajtó képviselőit és kijelentette etl'őttük, hogy a zsidó iskoláikban a tanítás nyelve csak héber vagy román lehet, mert az a fölfogása, hogy ha tudtak magyarok lenni a zsidók Magyarországon, tudjanak románok lenni Romániában. Kijelentette, hogy a' zsidó Romániában nem nemzeti kisebbség, hanem vallás. Ez a hir rendkívül érdekes abból a szempontból, hogy amiig Cseh-Szlovákia- ban a zsidókat akaratuk ellenére mint külön nemzetiséget tüntetik föl, addig Romániában nem tekintik nemzeti kisebbségnek, hanem vallásnak és oda igyekeznek hatni, hogy a romániai zsidóság tagadja meg eddigi nemzeti érzését és az uralkodó román nemzethez tartozónak vallja magát.

— (Poíncaré tárgyalásai a francia fém- iparosokkal.) Párisból jelentik: A Journe In- dustrielle szerint Poincaré tegnap este fogadta a fémipar különféle ágazatainak képviselőit. Megbeszélést folytattak az ipar jelenlegi súlyos helyzetéről és azokról a következményekről, amelyek a válságos helyzet folytán az országot érhetik. A megbeszélésnél résztvett a közmunkaügyi, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és a munkásügyi miniszter. A lap szerint különféle intézkedésekben állapodtak meg.

— (Uj választójog Ausztriában). Bécsi szerkesztőségünk jelenti: A többségi pártok határozatai alapján a kormány pénteken uj választó- jogi javaslatot fog beterjeszteni a nemzetgyűlésnek. Különböző kérdések, milyen például a választói kötelesség, nyitva maradtak a javaslatban és az alkotmányjogi bizottság határozatának van fentartva. A lajstrom-egybekapcsolást elejtették. A javaslat a szavazatszámok eddigi megállapításának rendszerét meg akarja szüntetni. A kormányjavaslat 168-ra csökkenti a nemzeti tanács tagjait és a bizottsági tárgyalások során ezt a számot 160-ra fogják tovább csökkenteni.

— (Meghosszabbították a román parlament ülésszakát). Bukarestből táviratozzák: A hivatalos lap királyi dekrétumot közöl, mely a parlament ülésszakát az uj alkotmány tör vény és más fontos törvények tárgyalása kedvéért május 1-ig meghosszabbítja. Az ülésszaknak február 2S-ával kellett volna bezárulnia. — A román nemzeti párt (előbb Transsylvániai párt) végrehajtó-bizottsága manifesztumot intézett a néphez, amelyben a mostani kormány ténykedését kritika alá veszi. A manifesztum kétségbevonja a mostani parlament törvényességét és ennek alapján állást foglal a tervbevett alkotmány ellen. A felhívásban vázolják a nemzeti párt programját, mely különösen azokat a demokratikus alapelveket emeli ki, amelyeknek alapján a párt a román államot a nyugati népek kulturnivójára akarja emelni.

— (Ü| villamostelepi igazgató Léván). Lévai tudósítónk jelenti: Tegnap tartotta Léva nagyközség közgyűlését, amelyen tizenkét pályázó közül huszonhárom szavazattal Boremissza Tivadart választották meg a villanytelep igazgatójává. A közgyűlés ezenkívül a nyugdiijállományban levő Klain Ödön volt városi főjegyzőt a közigazgatási tanácsnoki ellátásával megbízta és szolgálattételre hívta be.

— (Különös nászéjszaka.) Marsé illésből táviratozzak: A Liberte a következő mulatságosam szomorú esetről ad hirt. Egy széliótiu?#Üonőst fiatal felesége a nászéi szakán meglopta. Aliig, hogy elaludt a fiatal férj, a' jeles asszony magához vette százötvenezer arany frankkal és értékpapírokkal megrakott pénztárcáját és búcsú zás nélkül odébb altit. A megszökött fiatalasszonyt eddig még nem sikerük kézrekeriteni.

— (Egy hattagú család megmérgezése.) Pil- serti tudósítónk jelenti: KoudeUka Proikop orgo- namester tegnap reggel hattagú családjával együtt gyanús körülmények között megbetegedett. A Koudelka család tagjainál és kiét albérlőjénél heves hányás! rohamok mutatkoztak, amelyek okait gázmérgezésben állapították meg. Nyomban két orvos sietett a helyszínére és gyors beavatkozásuk eredményeként valamennyi beteg felépült. A mérgezés úgy történt, hogy a gázíámpához vezető cső megrepedt és azon át ömlött ki a mérgező gáz.

— (Rablógyilkos komltácsik mint kortesek.)

Belgrádiból jelentik: Cicvarics, a Beogradski

Ptíevnik főszerkesztője azzal vádolja lapjában a radikális jugoszláv kormányt, hogy a rablógyifl- k osság miatt perbefogott komit ácsilkat sorra szabadlábra helyezi azzal a feltétellel,' —• ha radikális agitátoroknak csapnak fel és a kormány ímefl- 1 e tt k orteske dn ek.

xx (Mautner Frigyes dr.) ügyvéd, törvényszéki hites magyar tolmács, Prága L, MikuláSka trida 28. Telefon 46—08 Vállal fordításokat a magyar nyelvből német és cseh nyelje és megfordítva. ■

xx (A Révai Nagy Lexikon XV. kötete) megjelent és Molnár Jenőnél. Presovon, kapható. Ára 120.— Ke. Az összes előző kötetek szintén kaphatók egyenként 70.— Kc.-ért.

mmMmtsmmm

IriMc és „irók“.

(Viszonválasz ÁJdori Kárdynak az Uj Auróráról.)

A Kassai Naplóban Áldori Károly válaszol Madame sansgét e-nek egy cikkére, melyet a pozsonyi Hiradóbaai Kázmér Ernő kritikájára irt. Ennek a válaszunk több kitételével én, s velem együtt nagyon sóik szlovenszkói magyar nem értünk egyet s ha Áldori a Kassai Naplóban válaszol a Híradóban: megjelent cikkre, stilszerünek tartom, hogy visionválaszomat a Prágai Magyar Hírlapban adjam meg.

Mindenekelőtt le akarom azt szögezni, hogy nem hírlapi polémiáról van szó és Áldorival nem akarok sem veszekedni, sem kötekedni, sem pedig utánamenni a steemélyeskedés terére, (ami sajnos, a legtöbb irodalmi vitában megtörténik). Ha Áldori személyében’ támadja Madame sans génét, azt intézze el a saját lelkiismeretével. Abban azonban, amit Áldoifi ir, ugylátszik, hisz is és jóhiszemű az objektív megállapításaiban. A szub- jektivurnma! — moiítdom — maradjanak e vitán kívül.

Áldori Károly, n$iy hallom, most jött nemrégiben ide hozzánk, .szlovenszkói magyarok közé és úgy látom, hogy a mi „mentalitásunkat" nem nagyon ismeri. Mert azt, hogy „ah, hazám!" mi nem üzleti reklámból szoktuk érezni, az, hogy mi ragaszkodunk a ma gyár Sághoz és magyarságunkhoz, az onnan van, ht)gy mi egy elnyomott, elveszésre Hóit nép vagyunk, akik görcsösen ragaszkodunk ahhoz, amöt el akarnak venni tőlünk. Elsősorban a kultúrán',\ az, ami nagyon kedves nekünk, a művészetünk;, a művészeink, az irodalmunk. És ne vegye roitsz néven Áldori, hogy úgy Van, de

nálunk, szlovenszkói Biagyaroknál tényleg politika az irodalom és irodalom a politika is. A mi politikánk ugyanis annyi, hogy fenn kívánunk maradni a minket körülvevő és fojtogató Idegen nemzetek között és Minden magyar motívum, amit a vásári fazekak? *a mázolunk, minden magyar betű, amit leírunk,, minden vers, színdarab, nóta, amit magyarul eljátszunk, ezt a politikát szolgálja. Mert nekünk Szlovenszkón. Erdélyben, az SHS államban, vagy akárhol, nem lehet más politikánk, mint magyarnak megmaradni.

Mi't érdekel bemnünken államaink cseh vagy szlovák, vagy román speciális politikája? Többség ők, a mi meghallgatáisunk nélkül intézik el összes saját kérdéseiket s u mi kérdéseinkkel csak akkor törődnek, amikor azokra lesújtó választ kell adni. Nem akarunk és nem kívánunk irredenták 5enni az uj államokban és nem akarjuk feladni a mi sajátos magyar szempontjainkat sem s beállni az uralkodó nemzetek egészen külön érdekkörébe, ahova nem is hívnak bennünket. Ugyan, kedves Áldori ur, lehet-e nekünk más célunk, mint magyarnak maradni s 'megőrizni a magyarságot az uj határok között?;

Áldori ur, magának ez epe ügy csak egy kis mosoly, hogy „ah, hazám!" — nekünk, szlovenszkói magyaroknak ez a minden. Ez a mi magyar voltunk. /

Fiatal! a szlovenszkói magyar kultúra, lehet, hogy még nem találta meg .a maga külön útjait és külön formáját,- (ezt a küllőn formát az uj területi elhatárolás okvetlenül kifejleszti az irodalmakban). így lehet' ez a MIPSZ Almanacclial is. Még nem láttam az idei kötetet, lehet, hogy nem olyan értékes, mint a MikszáUh Almanach szokott lenni, de tessék elhinni, Áldori' ur. ugyanazt akarja, csak más viszonyok közt... Szolgálni akarja a mi kincsünket, a mi kultúránkat. Nem a szabad Magyarországon, nem Pesten fémjelzett magyar Írókkal, hanem Szlovenszkón, &gy nemzeti kisebbség részére, a közülünk fakadt írókkal. Hogy ezeknek az íróknak nem áll hátuk mögött egy harmincmill'iós ország irodalmán uralkodó klikk, aki csak a maga tagjait ismeri" el írónak, az még nem ?c;Ienti azt, hogy ezek néni írók. Es ha nem is irók áldorii értelemben, nekünk, magunkra hagyott szegény magyaroknak, mégis kedvesek ők akkor is, kevesebb rutinnal, kevesebb cinismussal, mint a pesti volt, mert a miéukek. Mert adnak 'magyar Almanachot és mi többiek Rozsnyón és Nagymihályon és Hernádcsányban a hónunk alá fogunk egy csomó Almanachot -és házalunk vele szlovenszkói magyar családoknál, eladjuk példányonként és provízió nélkül és T.em mondiuk, hogy ..ah, hazám!", hanem megvétetiiirk. népszerűsítjük. Öt év múlva az Almanach irodalmibb lesz, mint ma volt, (ha ma nem elég ;ói c.s 'tiz év múlva jobb lesz, mint öt év múlva volt Es llesz szlovenszkói magyar almanach és lesz szlovenszkói magyar irodalom szá# rendtörvény és e.j er irredenta vád dacára is. Ezért szívesen vessziik meg már ma, a mai formájában is a MIPSZ Almanachot.

Van ebben a válaszban egy kitétel, ami szintén idegenül hangzik a mi magyar szivünknek. Hogy: „művésznek nem cél magyarnak lenni, magyar írónak ez a kis nyelv, szomorú talán, de adottsága. Mennyivel jobb volna angolnak lenni" — és i tovább. Ezerszer kér eV bocsánatot, de

a szlovenszkói magyarok íróinak túlnyomó többsége ezt nem úgy érzi.

— Igenis, nekünk, szlovenszkói magyar Íróknak nagyon Is cél magyarnak lenni.

Üzleti szempontból persze jobb volna angol regényeket írni, a Times is bizonnyal jobban fizeti a tárcákat, mint teszem fel: a Kassai Napló vágj’ a pozsonyi Híradó. De mi a pénznél is értékesebb és szentebb célok után törünk. Tessék elhinni, -van valami benső és. nagy öröm, ezen a zengze- tesen szép magyar nyelven verssorokat írni, sajátosan gyönyörű magyar nótát muzsikálni. Tessék elhinni, amikor tudom, hogy egymillió szlovenszkói magyar olvas tőlem valami szépet, amit a szivemből írtam meg nekik, ami ébren tartja benne az ő magyar érzését, ami fokozza a faji együvétartozás érzését, amiért az én millió olvasóm szive az enyémmel összedobban, az nekünk, rajongó szlovenszkói magyarnak van olyan benső Öröm, mint amit akkor éreznék, ha a Times font sterlingeket küldene az én nem magyar, de ötmillió példányban meg’éient angol tárcámért. Mi talán többet szenvedtünk, mi, akiknél a magyarságunk minden másnál fontosabb, jobban tudunk örvendezni az ilyen apró örömöknek, mint Önök. De a -nti részünkről ez is egy „adottság" s mi tudunk ilyen apró örömöknek szívből örülni.

Művésznek nem kell okvetlenül magyarnak lennie, hogy művész lehessen, de magyar művésznek nagyon fontos az ö magyarsága.

Es ezen a ponton érek el az utolsó ellenvetésemhez. Azt tetszik vitatni, Áldori ur, hogy ki a magyar író. Hogy mindenki az. aki magyarul ir. Itt van az alapvető tévedés, amely annyi gyűlölködő cikket szült már eddig is. Van egy speciálisan magyar irodalom. Az, amelyiknek jellege (és nemcsak nyelve) a magyar írhattak szépeket magyar nyelven azok, akiknek „nem cél magyarnak lennii" de az nem volt a magyar művészet. Ez az irodalom csakugyan méltóbb helyet találhatott a Times hasábjain, jobban is fizették. De az a magyar kultúra, amin Arany. Petőfi és az őket követők dolgoztak, az a művészet, amelyből a magyar néplélek szólal meg és mely a magyar faj vagy nemzet, vagv tessék akárhogyan mondani, a magyarság leikéből fakadt ki, az a magyar művészet, amelyre mi akkor gondolunk, amikor magyarul irók és magyar irók között különbségeket vonunk meg. Nekünk, szlovenszkói magyaroknak ezért fontosabb egy kicsiny almanach, amelybe akár kezdő magyar irók irtak, mint száz más könyv, amelybe magya rul írtak.

Ne méltóztassék haragudni, ha néhol bántó volt a hangom. Bántani nem akartam. Nem tetszik ismerni még eléggé a mi speciális szlovenszkói magyar viszonyainkat, melyben mi többiek négy éve szenvedünk, ezért tetszett sok mindent idegen szemmel látni és meg nem érteni. És remélem, szives beleegyezését utólag ki fogom nyerhetni, ha Áldori ur nevében kérek bocsánatot Madame sans géne-től, aki éppen olyan makacs rajongó, szegény híve ennek a mi magyarságunknak, magyar kultúránknak, épp olyan lelkes munkása ennek a ma magyar munkánknak, mint amilyennek Önt is látni szereinek s amilyenné válik majd, ha egykét évig itt él közöttünk, s mint amiben az Ön őszinte híve

Rév József dr.

* Petafi-ünnepség a berlini egyetemen. Berlint szerkesztőségünk jelenti: Szombaton, március 3- án este a berlini egyetem aulájában a német tudományos és művészeti körök nagy ünnepség keretében ülték meg Petőfi születésének .százesztendős évfordulóját. Az ünnepségen előadják Petőfi megzenésített költeményeit. Különös érdekességet jelent, hogy a költemények zenéjét Nietzsche Frigyes filozófus 1864-ben komponálta és ezeket a kompozíciókat röviddel ezelőtt fedezték föl a w elírna'ri Nietzsche-archivuimbn. A dalokat Binder- nagel Gertrud fogja énekelni. Petőfiről Gragger Róbert dir. a béri Imi magyar intézet tóváló vezetője fog előadást tartami. Hartmanu Pál Petőfi költeményeket szaval.

* Wren születésének háromszázadik évior-* dulója.) A „Daily Mail" jelenti: Londonban nagy ünnepségek között emlékeznek meg Sir Wren Kristóf neves műépítész születésének hárovnszá- Zadiík évfordulójáról. Wren tervezte a román stílben épült világhírű Szent Pál-székesegyházar, amelynek mintájára azóta sok nagy városban építettek hasonló stílű székesegyházakat. (Ilyen a budapesti lipótvárosi Bazilika is.) Wrermek a Szent Pál-templom volt a legnagyobb m estei - müve, de az ő tervei szerint épült fel Londonnak még vagy ötven más szép temploma is. A nagynevű építőművész emlékezetét a Szent Pál-szű- kesegyházban istentisztelettel is meg fogják ünnepelni. Ezen az isten tiszteleten megjelenik a lord- major vezetésével London előkelő társaságának szine-java a sterilekkel, az angol műépítészek királyi egyletének elnöke, az amerikai nagykövet, a katonai és polgári hatóságok képviselői és a londoni tüzér ezred parancsnoka is. mert Wren ebben az ezredben teljesített katonai szolgálatot. Az angol képeslapok művészi reprodukciókat közölnek a nagy építőművész alkotásairól.

SZÍNHÁZ ÉS ZEKE

__________ Vasárnap, március 4.

A bajadér.

Operetté 3 felvonásban. írták: Bammer és Grünwald. Zenéjét szerezte: Kálmán Imre.

Kassa, március 3.

Valamikor sportot csináltam abból, hogy operettet nem néztem meg. Egyetemi hallgató koromban az utolsó húsz krajcáromat se sajnáltam, hogy a karzatról leshessem a komédiát, mikor miint k onze r vatoriumí növendék Farkas Ödön, megboldogult direktorom bevitt a zenekarba, ha erősíteni kellett, szédelegtem a boldogságtól. Mikor aztán a színpadra is fölkerültem próbát nézni, az első színmüvemét, részege lettem a festett világnak, mint annyi sok ember, de a közelébe nem mentem a szinliá'znak, ha operettet adtak. Szinte hihetetlen, hogy a „Viig özvegyet" 1915-ben láttam először — Lembergbeu, lengyelül, a „Bob herceget", meg csa'k ezen a télen Ungváron. Szégyen ez? Nem tudom, eddig dicsekedtem veie. Egy borzas hajú fiatal! klasszikus-zene rajongó megengedheti magának ezt a luxust, egy kopaszodni kezdő színikritikusnak meg kell állania bizonyos jelenségeknél. Az operett tömegeket mozgósít. Ha ezen megakadt az árral úszni késztető lelki hang bennem, elütöttem a horatiusi mondással ,,Odí profanám volgus". Ma a libertimusbói -szeiliiemi arisztokratává finomodott epikureista hiszem mindenre jó, csak nem arra, hogy elveket adjon az életre. Aki távol áll is a profanus vul- gústól, kell hogy utána menjen a tömeg pszichológiái áoalk s lesse a tömeghatás titkait.

Sok mindent meg tudok érteni, de avval még nem jöttem egészen tisztába, hogy az operett mivel vonzza a tömeget. Azt hinné az ember, hogy a tömegre az gyakorol vonzást, ami a leikével konzonál. Ugyan miiköze lehet a kassai mai társadalom átlagának — legyen az bármely társadalmi osztályhoz tartozó — ahhoz, hogy’- Rad- jaani herceg, Lahore trónörököse Parisban beleszeret Darrmond Odette-be, megakarja hódítani keleti mágnusszerü akaratává teli el, a primadonna, miután jól „megfőzte" a „félbarna" exotifcumot, kihacagja szuiggesztiós komédiájával együtt. Azonban egy klakfcfőnök ravaszkodása mégis összeboronálja őket s a herceg a harmincadik születése napjára, — amikorra a hazája törvényei kötelezöleg előírják a házasságot, — mégis feleségül veheti a mesés hajadért.

Van valami lelki közösség a mai közönséghangulat és a lehetetlen mese között? Semmi. — És talán éppen ez az operettsikerek titka. Les extrém es se töüdhent. Az élet regény és szomorú. Az élet élői vágynak a fényre és vidámságra. Az élet könnybe és vérbe futó. Nyomása a‘ól fölszabadul a lélek a kacagás könnyétől és a szívbe bözsergetett vértől. — Az élet komor valóság, színpadon pajzán való$ánságpkat óhajtunk. Tanulságokra maga az élet vezet rá, a színpadról nem kell probléma, nem kell mélyébe okulás, a szitrházbau felejtem akar az átlagember, nem tanulni. Minél kevesebb köze van a színpadi műnek a való éleethez, minél kapráét a több hazugságokat tyd a nép elé varázsolni, annál biztosabb a sikerNos, ebből a szempontéról „A Bajadér" kiváló alkotás. Pompa, fényesség, gazdagság, mesébe illő díszletek, szédítő toalettek, sziporkázó éjetek, lehetetlen kémikus figurák, csábitó táncok, bajadér-vonaglás, kíséretül színes, keleti zene, mesteri hangszerelés, hálás énekszerepek, hatalmas kórusok és pikáns tánc muzsika'. Mi keli még? Kálmán Imre „Bajadér“-ja végig táncolt egy tucat világvárosa színpadot. Táncos-dalos kőrútján bekukkantott Kassára is. Mozgósította, az egész várost. A város szive a színház lett. Napok óta lázas sürgés-forgás. A bonviván (Járay) beteg; szerepét a tenorista (Dcmény) veszi át. A primadonna (Budai Ilonka) migrénjével rendes körülmények közt ágyban mar adna. Hősiesen állja a sorozatos próbákat reggeltől késő délutánig. És este frissen kacag, táncol, mókázik-, adja a megbabonázott nőt s a kritikus pillanatban kikacagja a hercegségébe bódult indust A rendező, egyben .táncos komikus (Fodor) — ötször-hatszor megismételve egy-egy jelenetet — a legkisebb hibát is simára kipucol. A szubrett (Ménde Klári) csupa elevenséggel igyekszik megtoldani filigrán alakját, hogy nagyobbat mutasson. A karmester (Fischer Károly) szembe szidja a zenekart, énekkart s mig törüli a nagy igyekezetbe be!cg' ön- gyösödött homlokát, titokban odasugja a háta mögött ülő kritikusnak: „Uram. ez a szegény, darabbal, szereppel, szegénységgel meggyötört társulat csodákat müvei ebben a darabban. A zenekar elsőrangú A partitúra nehezebb egy becsületes régi operánál. Egy hete kaptuk kézhez a darabot s minden klappol’"

Farkas Pali, a színpadi klakkmester buzgó koölik a színfalak mögötti tapsokkal, mintha a darab sikere függne ettől. Nem. Ide nem kell klákk, nem kell bérbe vett tenyérkowccrt, este az tapsolja rostélyossá a tenyerét, aki fizetett, nem akit megfizettek. — Fényárban úszik h pazarul bedi- szitett színpad, egy-cgy szédületes toalett-kreációt a meglepetés sóhajával fogad a publikum.

Szégyen, nem szégyen, ’ érzem, hogy úszom az úrral s akinek dicsőség volt, hogy húsz évig nem láttam Bob herceget, ma örülök, hogy Pest után másodszor tapsolhatok egy divatos operettnek a kassai premiéreu (—y.1

(*) Uj magyar darab. líj. Qaál Mózes „Az idegen" elmen négyfelvonáisos színdarabot irt, amit Bárdos Artúr, a Renaissance igazgatója, fogadott cl előadásra.

, . ' ■' ~ ~ ' ' ■' : ,7; 7

..........&

St

a«MrncÍ€«?r JéEi«»§ nflNfrdN*

Udvaros Ferenc, NovCzámKQ-ÉrsekaJvar

! ajánlja mélyen leszállított áron saját gyártmányú kolbászáruit

JUajpitvai l^őO-6en. Hiuétteatrt* otonuaí Ízűid *űrj<egi|ivéftet. í#eIe/ons*«mJOO.

..........................----------------------........ lTr=7i TTTrsa irrT-TiíTi ' 8 ...............................................n - II ■■■

■j

l é • ' / " 1 j t