Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-04 / 51. (204.) szám
legnagyobb mértékben kihívta a megtorlás gondolatát. Még inkább kihívta azt az a körülmény, hogy a lipcsei ütközet után Elba szigetén száműzött Napóleon onnan 1815 elején vissza- jöttcfUjra magához ragadta a hatalmat s csak a vesztett Waterlooi ütközet csavarta ki végleg kezéből a fegyvert. A szövetségesek porosz, angol, orosz, olasz és osztrák csapatokkal megszálltak Francia- országot s Parisban diktálhatták a békét. Ott is alkalom bőven lett volna a bosszúra. Ha valamikor, úgy ez alkalommal természetes lett volna a megtorlás. És mégis mi történt? A győztes szövetségesek közül senki sem gondolt komolyan Franciaország felosztására, még kevésbé annak gazdasági megrontására., d^sőt az 1815-iki párisi szerződés bevezetése egyenesen kiemeli, hogy a szövetségesek vissza akarják terelni Franciaországot a bizalom és kölcsönös jóakarat útjára. A szerződés Visszaállította Franciaországnak 1790. évi határait, visszaadta majdnem teljes egészében gyarmatait és hétszáz millió kártérítést rótt ki rá, amelyet az két év alatt játszva kifizetett. Az öt évre százötvenezer katonával tervezett megszállást már a második év végén megszüntették és Franciaország néhány év alatt visszaszerezte diplomáciai tekintélyét és külpolitikai presztízsét. Ezt a békét nem a demokrácia, hanem az úgynevezett Szent Szövetségben egyesült i. Sándor orosz cár, Hl. Frigyes Vilmos po rósz király és I. Ferenc osztrák császár es magyar király „diktálták4*, akik kijelentették hogy mindhármukat ugyanaz a misztikus és vallásos hit egyesíti a béke nemes munkájának megvalósítására, noha mindegyikük más egyházhoz tartozott, az ortodoxhoz, a protestánshoz és a katolikushoz. A tárgyalásoknál Talleyrand és Richelreu herceg képviselték Franciaországot. A modern Franciaország egyik legnagyobb történetírója, Soréi Albert az 1815-iki párisi béke — és az azt megelőző 1814-iki bécsi kongresszus munkásságának kritikai méltatása során elismeri, hogy ezek mérhetetlen jótéteményt gyakoroltak Európával a béke és felvirágzás szempontjából, mert a béke és a művelődés igen hosszú és felettébb termékeny korszakával áldották meg azt. Hogy mivel áldották meg Európát a mostani világháborút lezáró szerződések, amelyeket már nem monarkák, hanem demokrata államférfiak diktáltak, azt jól tudjuk és még jobban érezzük. Négy évvel e szerződések megkötése után Európában a feje tetején áll minden és a béke szelleme helyett még ma is a bosszú és gyűlölet fúriája üli meg a lelkeket. Még ma is? Ma talán jobban, mint valaha. Az 1815-iki párisi béke tizenkét okos, higgadt szakaszból áll a németekkel most kötött versaillesi szerződésbe ötödfélszáz szakaszt diktáltak bele a fiskális diplomaták, hogy ugyanannyi akasztófát állítsanak a német jövő útjába Az 1815-ben szerződést kötött uralkodókat az erkölcsi nemesség, a politikai bölcsesség és a legyőzött ellenfél iránti lovagias megbecsülés szelleme lengi körül, inig azokat, akik egy évszázaddal később a demokráciát és a kultúrát az antant nevében képviselték, a legalacsonyabb emberi ösztönök a bosszú és kapzsiság, a gyűlölet és fogcsikorgató félelem tartják hatalmukban. Milyen. óriási érzésbeli .különbség és a felfogásban milyen emelkedettség jellemzik az isteni jogra hivatkozó, az igazságos Istent félő fejedelmeket, az abszolutizmus minisztereit, az antik lelkületű diplomatákat, azokhoz képest, akik Európa mai „rendjét4* hatalmi szóval, a tájékozatlanság felületességével és dühtől vérbebornlt szemekkel a ..sic volo sic iubeo“ elve alapján megalkották. Az unalomig fcldicsőitett modern demokrácia a világháborút lezáró béketárgyalások asztalánál levizsgázott. Európa e híres béke- mii hatása alatt erkölcsileg lesülyedt és mértAz abszolutizmus és a iiemoM a (léke asztalánál. Irta: Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő. Prága, március 3. Ha végig gondolunk azokon a jelszavakon, amelyeket az antantállamok a háború alatt, sőt még annak befejezésekor is hangoztattak s azután magunk elé állítjuk a világpolitika azóta lefolyt eseményeit s azt a szellemet, amely az eseményeknek tudatos irányítója, megdöbbenve kell látnunk, hogy az erkölcs szempontjai, az igazságosság elvei, az emberiesség érzése és a civilizált népek szolidaritásának lélekemelő gondolata már mind- mind a múltnak emléke csupán. ' Briand 1916-ban megszövegezte a háború elveit és a népek védelmét és szabadságát állította oda, mint az antant háborús célját a német imperializmussal szemben. Wilson a győzelem nélkül való béke szükségességét hangoztatta, mondván, hogy a harc nem a német nép, de a német imperializmus és barbár hódítási törekvések ellen irányul. A Wil- son-féle,híres — ma már csak hírhedt — tizennégy pont részleies programot is adott. Ez a demokrácia programja volt. A titkos szerződések eltörlése, a tengerek szabadsága, a gazdásági korlátok ledöntése, a kéres-k .delem egyenlősége; a fegyverkezés koríátozásu, a népek önrendelkezési Joga. népszövetség, a kis nemzetek védelme stfc. stb. Ma már megállapított tény, hogy ezeknek §z elveknek hangos hirdetése sokka! jobban meggyöngitette a központi hatalmak ellenálló erejét, mint az antant fegyveres ereje. Amint bölcsen tudjuk a wi'sotv programm „belefulladt Páris iszapjába** s a békeszerződések ezekből a választékosán megszövegezett gyönyörű elvekből nem csak, hogy semmit meg'nem valósítottak, de olyan kegyetlen diktátumokat kényszeritettek rá a legyőzött népekre, amelyekhez hasonlót a történelem nem ismer. A béketárgyalások asztalánál — eddig nem ismert nóvumként — a legyőzött népe* képviselőiek nem jutott hely. hogy annái több térség maradjon a bosszúvágynak, gyűlöletnek, rövidlátásnak, hazugságnak és kép- mutatásnak. Ez volt az első béketárgyalás, amely a „demokrácia szellemében** és a demokratikus vívmányok védelmének érdekében fo’yt le. Nos a demokrácia szépen levizsgázott. Abban, amit a békeszerződések alakjában megalkotott, nincsen egyetlen emelkedett gondolat nincsen benne az emberi szolidaritás magasztos eszményéből egy atomnyi sem, ellenben a gyűlölet szelleme és a legyőzött ellenségen való bosszuá'lásnak leplezetlen szándéka hatja át; a drákói rendelkezések végeláthatatlan sorozatát tartalmazza csak. melyeknek célja a volt ellenfelet örökre le- igázni, összes erőforrásaitól megfosztani, tőle az életlehetőséget elvonni. Francesko Nitti. volt olasz miniszterelnök „Európa hanyaílá- sa“ cimü mosf megjelent könyvében párhuzamot von a Szent Szövetség és Franciaország között 1815-ben létrejött párisi kéke és a mostani békeszerződések között. Megállapítja, hogy Napóleon Franciaos- szága 1810-ben úgyszólván egész Európát leigázta. Rómától Hamburgig, Antwerpentől Géniig francia prefektusok kormányoztak. A hatalmas birodalmat környező országok pedig, mint vazallus államok szolgálták a francia érdekeket. Napóleon legázolt mindent, összeszabdalta Európa térképét, felrúgott minden elvet, vérre] borította majdnem egés^, Európát és elkergette úgyszólván az összes dinasztiákat, csak azért, hogy a saját alacsony származású rokonait ültethesse a fejedelmi trónokra. Európa akkori közfelfogásában ez az utóbbi tény magában véve a földes lépésekkel halad visszafelé a művelődés utján. A szépén kigondolt, de csak megtévesztésre szánt teóriák csillogó szappanbuborékai a nagy demokraták kezében szét- mállottak bacillus hordozó szennyes nyalkává. A 'bacillus pedig terjed s a „demokrácia * jegyében a győzelmes utódállamokban vigan folyik a jogfosztás és gazdagszik a reakció fegyvertára. A Cseh-Szlovákiában most készülő trj törvény „ A köztársaság védelméről**, ennek a demokratikusan reakciós modern fegyvertárnak egyik kiállításra való díszpéldánya lesz. A franciák elzárják a Rajna-part vidékét Mannheini, március 3. (Wolff.) Ma reggel hajnali szürkületben a franciák átlépték a Rajnái több századdal. Úgy látszik, hogy az egész partvidéket al akarják zárni. Darm- stadti jelentés szerint ma reggel egy zászlóalj fekete és egy zászlóalj francia katonaság bevonult a városba. A francia hadügyminiszter beszéde a fegyverkezésről Maginot francia hadügyminiszter a tizennyolchónapos szolgálati időről szóló vitában a szenátus tegnapi ülésén a Franciaországot fenyegető háborús veszedelemről beszélt. Kijelentette, hogy az uj háborút csak akkor lehet elkerülni, ha Franciaország erős lesz. Hogy erős legyen, áldozatokat kell hoznia. Franciaországnak föl kell készülve lennie arra, hogy uj háborút kezd, ha erre rákényszerítik. De a béke idejére is erős hadseregre van szükség, hogy őrt állhasson a Rajna mellett és hogy a békeszerződés biztosítása céljából szükséges kényszeroperációkaí végrehajthassa. Kijelentette, hogy Németország a leszerelést nem hajtotta teljesen végre elsősorban morális tekintetben nem szerelt le. Nem akar fizetni és revansra gondol. Ismertette azokat a jelentéseket, melyeket az antant ellenőrző bizottságai tettek a németországi titkos fegyverkezésről és ezzel okolta meg a kormánynak azt az ajánlatát, hogy 456.000 katonát tartson fegyverben és 200.000-et a Franciaországon kívüli operációk céljaira. Kifejtette, hogy az egyéves szolgálati idő hátrányt jelent a francia hadierőre nézve. Franciaország a hadsereg létszámát és a katonai kiadásokat már úgy is egyharma- dával leszállította. Melyik más nemzet' adta hasonló mértékben békés szándékainak bizonyságát? — kérdezte a miniszter. Belgium és Olaszország ismét a tizennyoíchónapos Katonai szolgálati időt akarják bevezetni és Szovjet-Oroszországban a gyalogság részére szintén tizennyolc hónapban állapították meg a szolgálati időt. Mindaddig, amíg a békeszerződést nem respektálják, amíg az ellenségeink annak megdöntésére törekszenek, amig nincsen biztonságunk, biztosítékunk, hogy azokat a szenvedéseket, amelyeken keresztül mentünk, nem leszünk kénytelenek többé elviselni, fönn kell tartanunk azt a hadsereget, amely a legjobb és legbiztosabb védelmezője a békének. Franciaország nem tette íe eddig a gyászfátyolt. Fddig még mindig a szemünk előtt vannak elpusztított területeinknek romjai és ezért arra kell törekednünk, hogy Franciaország éljen és békés föladatát, mely az igazság és a civilizáció terjesztésében nyilvánul meg, tovább folytassa. így fejezte be beszédét a francia hadügyminiszter. A beszéd a béke leple alatt akarja inegokolttá tenni a francia militariz- inust és különösen utolsó mondataiban a politikai állításnak oly frázisaival van telítve, amelyek mosolyt keltenek minden emberben, aki a francia igazság- és civilizációterjesztés lovaglóostoros apostolaival találkozik a rtihr- vidéki eseményekről szóló jelentésekben.' A ruhrvidéki eseményekről és az ezzel kapcsolatos európai politikai helyzetről a mai nap folyamán ezeket a jelentéseket kaptuk: Bonar Law az interparlamentáris RaSsr-koiíferencia ellen London, március 3. Az angol munkáspárt •interparlamentáris konferenciát akar rendezni a Ruhr-kérdésben. Ez ügyben kedden kezdődik a parlamenti vita. A Daily Héráid szerint Bonar Law föl fog szólalni és ki fogja fejteni, hogy egyénileg szimpatikus neki a konferencia terve, de föl fogja sorolni azokat az okokat is, amelyek miatt nem fogadhatja el a munkáspárt ajánlatát. Berlinben intervenciós terveket rebesgetnek Berlin, március 3. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) Parlamenti körökben arról értesülök, hogy ismét intervencióról szó‘ó hírek vannak forgalomban. Ez alkalommal a spanyol kormányt emlegetik közvetítőként. A külügyminisztérium egyik magas- rangú tisztviselője határozottan kjeíenieíle, hogy a német kormány sernmiesetre sem fog javaslatot tenni és nem ugrik be! a Franciaország részéről fölállított csapdába. Az a hír, hogy tárgyalások folynának, már csak azért sem lehet igaz, mert a birodalmi kancellár holnap Müneísenbe utazik. Ezt az utat ismét Intervenciós tervekkel hozzák kapcso'aíba. Azt álli-ják, íjogy a kance'Fr fölkeresi Pacelli oápai nunciust és fölkéri, hogy hasson oda3 hogy a pápa iníerverűá’jon a Ruhr-ügyben. A német vasutasszövetség tiltakozó kiáltványt intéz a világ vasutasaihoz, melyben tiltakozik az ellen, hogy a franciák halálos büntetéseket szabnak ki a kötelességüket teljesítő német vasutasokra. m csch-szi: Korongért fizettek ma, március 3»án: Zürichben(S<(!?)*5.8125 sváfei frankot Budapesten 8750.— magyar koronát Récsben —— osztrák koronát Berlinben 67500.— német márkát / Ifi ¥ ¥ H. évfolyam 51. (204.) szám. ^ Prága, vas^rnap,^923 4. * & A Szlovenszftöl és Ruszlnszftói szövetkezett ellenzéki Ráírtok politikai napilapja Szlovcnszkói szerkesztő: A Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. i * \ franciáit átkellek a latnán. ftarlsruftc és Darmstadt megszállása előtt. Karísruhe, inárc. 3. Ma reggel iélkllenckor a francia gyalogság Masán mellett átkelt a Rajnán és az eddig meg nem szállott területen a karlsruhei Rajna-kikötö felé nyomult előre. A ti, hogy megszál!j.ák-e Baden fővárosát, még nem lehet tudni, de a kikötő megszállását bizonyosra veszik. Essen, március 3. Ma délelőtt erős hadikészüítségü csapatok megszállották az essen! főpályaudvart, a német vasutasokat elűz ék. Mindenkit, aki az utcán megáll, vagy az őrséggel közeledik, fegyverrel fenyegetnek. Holnap a munkásság tün'.etögyiilést tart. Az Essenbe érkezett D-vonaioí a franciák leiog alíák. Frankfurt, március 3. Ma reggel hat órakor megszállották a franciák a darmstadti vasúti műhelyt és a teherpályaudvart, A városban óriási az izgalom, mert attól tartanak, hogy megszánják a várost is.
