Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-31 / 74. (227.) szám
Holnap piliiiSiíilői a rcnatörvéngt — Kellemes húsvéti ajándék — Prága, március 30. A törvények és reiideieíek gyűjteményének holnapi szama közölni fogja a köztársaság védelméről és az állami törvényszék létesítéséről szóló törvények szövegét, miután azokat a köztársaság elnöke aláírta. A miniszterelnökség sajtóirodája közli velünk, hogy —- amint azt a Tribuna egy jelentésével szemben már tegnap megírtuk — az állami törvényszék szervezéséről szóló törvény már holnap é’etbe lép, inig a rend- törvény csak a kihirdetését követő nyolcadik napon, tehát április 8 án fog életbe lépni. Az a reményünk, amelynek tegnapi számunkban adtunk kifejezést, nem teljesedett be és a rendtörvény, amely semmiesetre sem dicsősége a cseh-szlovák törvényhozásnak, nemsokára megkezdi uralmát Az ellenzéki politikusok és az ellenzéki sajtó nem szűnnek meg legális fegyverekkel harcolni a rendtörvény ellen és erős a hitünk, hogy a törvény, amelyet holnap hirdetnek ki, nem lesz hosszú életű. H magyar jegyin&ézef kormányzója a korona árzuhanásáról. Popovics Sándor v. b. t. t. nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak. Budapest, március 28. Horvátország. (fi.) Prága, március 30. A délszláv királyság politikai helyzete sok analógiát mutat a többi utódállamokéval. Ez az analógia talán leginkább abban jut kifejezésre, hogy Jugoszláviában csak úgy, mint a cseh-szlovák köztársaságban és a román királyságban, élesen összecsap egymással a két irány, amelyek közül az égjük az első betűtől az utolsóig nebántsvirágnak tekinti az alkotmányt, mig a másik annak megváltoztatására törekszik. A centralizmus és az alkotmány változatlansága az égjük oldalon, az autonómia, sőt föderalizmus és az alkotmány revíziója a másik oldalon: ez a tartalma a két harcban álló iránynak. A belgrádi kormánynak helyzete legföljebb annyiban különbözik a prágai, vagy bukaresti kormányétól, hogy a jugoszláv királyságban az alkotmányjogi probléma még bonyolultabb, mint a többi utódállamokban. Romániának csak egy Erdélye van, Csehszlovákia egyelőre csak Szlovenszkó és Ru- szinszkó autonómiás követeléseivel áll szemben, mig az S. H. S.-királyságnak nemcsak Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok autonómiájának kérdésével kell megbirkóznia, hanem foglalkoznia kell Bosznia és Hercegovina, valamint Montenegró és a szlovén területek, végül a most Vajdaságnak nevezett bácskai és bánáti megjtek követeléseivel is. A helyzetnek ez a bonyolultsága abban találja magjrarázatát, hogy a cseh-szlovák köztársaság csak hajdani osztrák és magyar területekből alakult (az, ami a német birodalomtól szállt reá, csekély jelentőséggel bir), Románia birtokállománya pedig csak hajdani magyar és orosz területekkel gyarapodott (a Dobrudzsát csak rövid ideig birtokolta Bulgária), addig a jugoszláv állam nyolc közjogi egység részeiből tevődött össze, amelyek ősi államjogi személyiségekből kifejlődött különös egyéniségüket természetesen belevitték az uj államélet kereteibe is. A zavaros politikai helyzet középpontjában a horvát kérdés áll. Horvátország és Szlavónia lakossága legműveltebb része a Vajdaság népét nem számítva — az egész állam népességének. Mig a magyar uralom ősidők óta számot vetett a horvát nép kul- turköveteléseivel és már Szent László és Kálmán királyok korában széleskörű közjogi autonómiát adott neki és azt a magyar-hor- vát kiegyezést becikkelyező 1868: XXX. t.- c.-ben újból ünnepiesen biztosította, addig a háború hullámaiból kibontakozott nagyszerb állam az autonómiát elkobozta, a horvát nemzet közjogi személyiségét megszüntette, a zágrábi szábort a történelmi emlékek tárába száműzte és az autonóm közigazgatást, amelynek a bán volt a látható megszemélyesítője, a hétszemélyes táblában kifejezésre jutott autonóm bíráskodással együtt eltörölte. Éppen olyan mértékben, mint ahogy a jogi sérelmek gyarapodtak, zsugorodott össze a horvátok gazdasági önrendelkezése, kulturális erőtőkéje és politikai érvényesülése is. Ennek a folyamatnak egyik igen jellemző megnyilvánulása, hogy Zágráb, a bájos kerti város, egyre vészit régi jelentőségéből, míg a sokkal kezdetlegesebb Belgrád minden értéket magába szív. Nekünk, akik nemrég még egy állami kötelékben éltünk a horvátokkal és akiknek nem egy tekintetben ugyanolyan a sorsunk, mint az övék, fáj a nagy kiábrándulás, amelyben a vivovdáni alkotmány részesítette őket Aggódva szemléljük sorsuk alakulását és őszinte szívvel kívánjuk nekik, hogy követeléseiket érvényesíteni tudják. Feszült figyelemmel kisérjük Radics István és horvátjai küzdelmének s ihletett politikájának minden ] mozzanatát és úgy érezzük, hogy e harc bennünket is közelebb visz az autonómiához. Figyelmünk megkétszereződik most, amikor Radics nagy választási győzelmével, ha nem is egész Jugoszláviában, de Horvátországban mindenesetre a helyzet ura lett. A március 18-iki választás eredményeiből kitűnik, hogy a Radics pártja a horvátországi és szlavóniai hatvannyolc mandátumból ötvenkettőt szerzett meg, tehát jóval többet az abszolút többségnél, a tizenhárom dal- máciai választókerület közül pedig hétben nyerte el a többséget, tehát itt is abszolút többséget kapott. A történelmi Horvát-, Szlavón-, Dalmátországokban tehát a nép túlnyomó többsége követi Radicsot. (Az említett három terület együvétartozandóságát — a magj^ar és horvát közjognak ezt a régi tételét — változatlan erővel most is hangoztatják a horvátok.) Radics István tehát joggal hirdetheti, hogy az ő táborában van a horvát nemzet és hogy annak igazi képviselete s valóságos szábora a Radics-párt. Ebben a helyzetben szinte természetes, ha a párt kebelében fölvetődött az az eszme, hogy április 15-én a belgrádi szkupstina megnyitásának napján, a horvát képviselők gyűljenek össze Zágrábban és ott újítsák föl a régi horvát országgyűlést. Ennek a tervnek a megvalósítása azonban a polgárháborút jelentené és ezért érthető, ha Radics, az óvatosnak ismert politikus — amint az a párt legújabb nyilatkozatából kitűnik —, nem meri levonni a helyzet valamennyi következményét. Radics pártja a belgrádi szkupstinában is számottevő tényező. Az ő magatartásától nem kis mértékben függ a belgrádi parlament életképessége. Passzív rezisztenciája annak bojkottját jelentené, aktív részvétele pedig ugyancsak nehéz helyzet elé állítaná a kormányt. Az előbbi esetben el lehetne kerülni a Prihicsevics és Davidovics pártjával való radikális-demokrata koalíciót, de ennek az ára az lenne, hogy a horvátok távolmaradása csonkaparlament nívójára sülyesztené ie a szkupstinát, másfelől pedig a kormánykoalícióba föl kellene venni a délszerbiai muzulmánokat és a németeket, tehát nem valami kedves szövetségeseket. Az utóbbi megoldás pedig azt jelentené, hogy meg kellene alkudni a demokratákkal, noha éppen ellenük irányult a választási kampány. A harmadik eset: a centralisták koaliciója az autonómista horvátokkal, annyira groteszk, hogy e pillanatban nem is gondolnak reá. A horvát köz- társasági párt magatartása tehát sarkpontja a jugoszláviai belpolitikai helyzetnek és pedig annál inkább, mert az ő autonómista törekvéseit támogatják a Korosec vezetése alatt álló szlovének, a Szpáho vezetése alatt álló muzulmánok, a montenegrói autonómisták és több kisebb frakció, amelyek mind népük autonómiájáért harcolnak. A horvát autonómisták országuk önkormányzatát úgy képzelik el, hogy az köztársasági államformával bírjon a délszláv királyság kebelén belül. Érdekes jelenség, hogy a monarchikus Jugoszláviában — talán azért, mert tehetetlen vele szemben — oly nagy arányokban folyik a köztársasági agitáció. De érdekes volna megtudni azt is, hogy Rádióséit miképpen képzelnek cl egy olyan állami szervezetet, amely a maga egészében monarchia maradna, de amelynek egy része köztársaság volna. A világtörténelemben még kevés hasonló kombináció akadt. A forradalom előtti német birodalom, amely a maga egészében monarchikus szövetségek állama volt, is voltak ugyan köztársaságok (Hamburg, Bréma és Lybeck), de ezek a köztársaságok arisztokráciák voltak, mig a parasztvezér Radics demokratikus Horvátországot akar. A horvát probléma már ebből az okból is annyira kényes és annyira bonyolult, hogy annak megoldása zökkenés nélkül el sem képzelhető. Out vivra, verra! A magyar koronának a külföldi piacokon a mült héten bekövetkezett rohamos áresése egészen váratlanul érte a pénzügyi köröket. A koronaárfolyam esését megelőző, többé-kevésbé természetes inditóokok: az tnllápió mértéktelen növekedése, váratlan pangás az exportkereskedelemben, ezúttal Rl.rams elmaradtak, s a közvélemény,, mely sietett magyarázatot keresni a váratlan eseményekkel szemben, azt tóté eddig, hogy a belföldi spekuláció idézte elő a bekövetkezett értékrobbanást. A Prágai Magyar Hírlap tudósítójának alkalma volt Popovics Sándor v. b. t. tanácsossal, a magyar állami jegyinté'zet kormányzójával beszélgetni erről a kérdésről aki a következőkben ismertette felfogását: — A korona árfolyamának a külföldi piacokon bekövetkezett váratlan árzuhanását kizárólag az okozta, hogy váratlanul sok magyar korona került ezeken a piacokon kínálatra, amit a magyar kormánynak a külföldi honosok eddig zárolt értékpapir- letétjének felszabadítása idézett elő olyképpen, hogy ezek a külföldi értékpapir- iulajdonosok a kedvező tőzsdei árfolyamok kihasználása mellett siettek papírjaikat értékesíteni fc az azokért kapott óriási mennyiségű magyar koronát, amit az ország területéről kivittek, a külföldön idegen fizetési eszközök vásárlására használták fel. Különösen osztrák állampolgároknak voltak nagy értékpapirletéteik a budapesti pénzintézeteknél. Ez a nagyfokú koronakinálat, amellyel szemben nem mutatkozott megfelelő kereslet, természetesen hátrányosan befolyásolta a magyar korona áralakulását. Ezen a konkrét körülményen kívül káros hatást idézett elő az is, hogy a Devizaközpont az utóbbi időben csak részletekben és lassú ütemben volt képes a belföldi ipar és kereskedelemnek külföldi fizetési eszközökben való igényeit kielégíteni, amiből nagyobb hátralékok keletkeztek s a külföldi hitelezőket érthető türelmetlenség fogta el. — Remélhető azonfoafii, hogy a közel jövőben ezen a téren tetemes javulás fog heállani, különösen, ha a most nagyobb mértékben meginduló exportkereskedelem folytán nagyobb mennyiségű idegen valuta fog a Devizaközpont birtokába kerülni s ezáltal a Devizaközponí abba a helyzetbe jut, hogy a kereskedelem és ipar valutaigényét, ha nem is teljes mértékben, de legalább nagyrészt kielégítheti. — Ezzel kapcsolatban az is várható, hogy a korona árfolyamában további leromlás nem fog bekövetkezni és a korona külföldi értékelése nyugvópontra ér. Erre a reménykedésre különösebb okot szolgáltat az is, hogy az ország közgazdasági helyzetében és erőviszonyaiban azóta, hogy a korona értékéből majdnem ötveti százalékot vesztett, semmi rosszabbodás nem állott be s ugyancsak nem alakult kedvezőtlenebbül a magyar belpolitikai helyzet sem. Ezt azért eraütem, mert a külföld egyes helyein a ™yar belpolitikai helyzetről egészen kalandos híreket terjesztenek s kétségtelenül megá’lapitha- tó, hogy ezek a birek is károsan befolyásolják koronánk külföldi áralakulását. Harminc millió korona értékben uj bankjegyet bocsátanak ki? Bécs, március 30. (Bécsi szerkesztőségünk telefon.jelentése.) A Neue Freie Presse budapesti értesülése szerint a kormány a miagyar pénzügyi politika gyökeres megváltoztatásának tervével foglalkozik. Ennék a politikának irányelveit egy konferencián állapították meg, melyen a péiizügyminister. a pénzügyi tanács tagjai és a nagybankok képviselői vettek részt. Ezen a konferencián konstatálták, hogy az eddigi korona - árfolyamot mesterséges eszközökkel tartották felszínen. Azzal a tervvel foglalkoznak, hogy különös könnyítéseket fognak rendszeresíteni a hitelengedélyezés terén és hogy ebből a célból egyelőre harminc millióval szaporítani fogják a bankjegyforgalmat. A bankjegyforgalomnak további szaporítása csak megfelelő fedezet mellett lesz lehetséges. •> Beties újabb előadása. Benes külügyminszter- a cseh nemzeti szocialisták ifjúsági szervezetének tegnapi ülésén előadást tartott, amelyen a többi között az alábbiakat hangoztatta: A szocializmus válságba került, a marxizmus doktrínája csődöt mondott. Minél inkább távolodunk a háborútól, annál jobban erősödik a jobboldali pártok hatalma, mig a munkásság befolyása egyre csökken. Ez a demokrácia válságát jelenti. Ennek oka az, hogy noha a néptömegek bevonulnak a köztestületekbe, a végrehajtó hatalom a jobboldaliak kezében van. A teljes demokráciát csak akkor lehet megvalósítani, ha a nép a bürokratikus szervezetet is a hatalmába ragadja, ami csak úgy lehetséges, ha a népet képviselő pártok a kormányban és a közigazgatásban is résztvesznek. Nehezeb egy demokratikus államot kormányozni, mint egy abszolutisztikusai, mint amilyen a régi Ausztria volt. ahol rendeletekkel és elkobzásokkal meg lehetett elégedni. A csehszlovák köztársaságnak tiz-tizenöt évi nyugodt fejlődésre van kilátása. A háború a nemzeti eszme győzelmét jelentette, amelyet demokratikus értelemben kell fölfogni. A nemzeti eszmét különösen egy kis nemzetnél nem szabad erőszakos eszközökkel keresztülvinni, mert a csehek ezáltal egy erősebb néppel szemben, mint amilyenek például a német, elvesztenék a leghatásosabb védőeszközt. Ez nem jelenti azt, hogy a csehek a hatalom anyagi eszközeiről lemondanak, csaknem szabad azokkal visszaélni. — Az. amit Benes mondott, mind nagyon szép. csak kár, hogy a valóság ellentétben áll azzal, amit ő oly ékesszavakkal hirdet. ŰbnAf+TiT ! A Szlovenszkó! és Rnszlnszkói Szövetkezel! Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkó! szerkesztő: ú Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
