Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-31 / 74. (227.) szám

2 Szombat, március 31. ■KTtfl csMi o moggar plllláim Az ellenzék és a lakásrendelet. Ma este minisztertanács lesz, Budapest, március 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- • Ientése.) A budapesti belkolitikai élet teljesen az ünnepi hangulat hatása alatt áll és a pár­tok tartózkodnak minden politikai nyilatko­zattól és politikai akciótól. A fontosabb ese­ményekről alábbi tudósításaink számolnak be: Bethlen és Kállay külföldi útja Hivatalos helyről szerzett értesülés sze­rint Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter husvét után külföldi körútra indulnak és fölkeresik a nagy- és kisantant egyes államainak fővá­rosait, hogy az ottani politikai körökkel Ma­gyarország politikai törekvéseit és gazdasá­gi helyzetét megismertessék. A politikai kér­désekben Bethlen István gróf miniszterelnök, a pénzügyi kérdésekben pedig Kállay Tibor pénzügyminiszter fog tárgyalni. A cseh-szlovák—magyar gazdasági egyezmény a minisztertanács előtt Bethlen István miniszterelnök és Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter ma Bala- tonföldvárról, ahol Heinrich Ferenc vendégei voltak, visszatértek a fővárosba. Ma este minisztertanács lesz, amely kizárólag a cseh­szlovák—magyar gazdasági egyezménnyel fog foglalkozni. Az ellenzéki pártszövetség a lakásrendelet ellen Az ellenzéki pártszövetség tegnap érte­kezletet tartott és foglalkozott a népjóléti mi­niszter által kibocsátandó lakásrendelettel. Az értekezlete megállapította, hogy a miniszter­nek a sajtó képviselői előtt tett tegnapi nyi­latkozata nincsen összhangban a drágasági bizottság előtt tett nyilatkozatával és azzal az ígéretével, hogy a rendelet kibocsátása előtt meghallgatja a nemzetgyűlés drágaság! bizottságát. Az értekezlet kommünikét adott ki, amely szerint az ellenzéki pártszövetség aggodalommal látja, hogy a népjóléti minisz­terrel ellentétben legutóbbi nyilatkozatával, újból befejezett tények elé állítják a nemzet­gyűlést. A miniszteri rendelet érdemével az Beígrád, március 30. (Saját tudósítónktól.) A pártok küzdelme a választások lezajlásával nem szűnt meg. A harc nagyobbik és mindenesetre hevesebb része csak most következik, amikor a parla­ment összeülésével a kormány összeállítása kerül napirendre. A fontos, messzire kiható kérdés már most nagy gondot okoz a kor­mány fejének: Pasics Nikola miniszterelnök­nek, akinek az egyéni és politikai ügyességé­től függ a szkupstina munkaképessége. A ra­dikális pártnak meg van ugyan a relatív többsége, a nemzetgyűlés zavartalan műkö­déséhez azonban abszolút többség szüksé­ges, 'amelynek megszerzése a vezetőpártra hárul. Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány tár­gyalni fog az ellenzéki pártokkal, hogy meg­nyerje azokat a kormány támogatására, vagy a vele való együttműködésre. Politikai körökben érdeklődéssel foglalkoznak ezzel az üggyel és Belgrádban már többféle kom­bináció került forgalomba, amelyek megkö­zelítőleg megvilágitják az esélyeket és a meg­egyezés módjának irányát. A belgrádi lapok legtekintélyesebbike, a radikális „Vremc“ érdekes módon tárgyalja a választások utáni helyzetet és a parlament összeállítását. A lap azt Írja, hogy a radiká­lis párt nem kapott elég mandátumot ahhoz, hogy egyedül megdöntse, vagy legalább is eredményesen fölvegye a harcot a jelentős és erős ellenzékkel, a kormány tehát, amely tudvalévőén kizárólag radikálispárti embe­rekből áll, rá van utalva a koalicióra. Az uj koalíció megteremtésére ezideig még nem történtek intézkedések, mert a ra­dikálisok azt várják, hogy valamennyi párt nyilatkozzék a kormánnyal szemben elfog­lalt álláspontjáról. Rádiós Istvánról a ,.Vrc- me“ azt irja, hogy ha továbbra is passzív maradna, ezzel tulajdonképpen megkönnyíti a radikálisok szorongatott helyzetét. Az ab­szolút többséghez 120 képviselőre volna szük­ség — Radics távolmaradása esetén — és ezt könnyűszerrel meg lehetne szerezni. Az együttműködést illetőleg alapos, politikai éleslátáson nyugvó kombinációk vannak for­galomban. így szóba kerülhetnek a délszer­értekezlet nem óhajt foglalkozni, mert homá­lyos tartalma csak arra jó, hogy bizalmatlan­ságot keltsen a polgárság és a munkásság körében. Az értekezlet csak abban az irány­ban határozott, hogy a még a húsvéti ünne­pek előtt fölvilágositást kér Vass József nép­jóléti minisztertől arra nézve, hogy hajían- dó-e a rendeletet megvitatás céljából a drá­gasági bizottság tagjainak rendelkezésére bo­csátani. Ha a pártszövetség erre nézve biz­tosítékokat nem kap, úgy a nemzetgyűlés sür­gős összehivását fogja kérni a nemzetgyűlés elnökségénél. Az értekezlet egyúttal fölkérte Brődy Ernő képviselőt, a főváros törvényha­tósági bizottságának tagját, hogy a törvény- hatósági bizottság összehívása iránt előter­jesztést tegyen. Az ifjúság a miniszterelnöknél Bethlen István gróf miniszterelnök hol­nap újból kihallgatáson fogadja az egyetemi ifjúság vezetőit és közli velük a márciusi in­cidensek ügyében megindított rendőri vizs­gálat eredményét. Teleszky a jóvátételről A római nemzetközi kereskedelmi kama­rai kongresszuson jelentős szerepe volt Ma­gyarországnak. A tegnapi záróülésen Te­leszky János volt pénzügyminiszter a ma­gyar delegáció vezetője ismertette Magyar- ország gazdasági helyzetét és azt az erőfe­szítést, amelyet az ország az állam pénz­ügyeinek megszilárdítása érdekében tesz. Vá­zolta azokat a rettenetes nehézségeket, amellyekkel a kormánynak a mostani viszo­nyok között küzdenie kell. Behatóan foglalkozott a jóvátétel kér­désével és rámutatott arra a nagy kárra amelyet a jóvátétel fölszinen való tartása jeleni az országnak Minden tényezőnél: tudnia kell, hogy egy legyőzött és meg­csonkított ország minden további jóváté­telre képtelen. Teleszky beszédének igen nagy hatása volt, még az elnöklő Booth és Westemann alelnök is megtapsolta. A konferencia bezárá­sa után az olasz király fogadta a delegációk vezetőit. Teleszky előtt örömét fejezte ki, hogy Magyarország kiküldötteit is láthatja, biai muzulmánok, a dzsemijecek, akiknek 13 mandátumuk van, a hét mandátummal ren­delkező németek, a románság képviselője és végül a szerb párt egyetlen képviselője. Ha pedig Radics megváltoztatja eddigi állás­pontját és elhatározza, hogy Belgrádba megy és résztvesz a parlamenti életben (ami a hor- vátok március 25-iki nagygyűlése után sem bizonyos), akkor a radikálisoknak másfelé kell orientálódást keresniük. A radikálisok ebben az esetben kényte­lenek lesznek valamelyik nagyobb párt ba­rátságát keresni. Az egyik verzió, amely nem látszik teljesen alaptalannak, azt állítja, hogy megújul a Pasics—Pribicsevics-féle koalíció, olyképpen, hogy a demokraták számarányuk­hoz képest mellékrendü tárcákat kapnak a kormányban. Ez annál könnyebben érhető el, mivel a demokraták amúgy is gyengén ke­rültek ki a választási harcból és igy valószí­nűleg könnyen kielégíthetők. A belgrádi „Politika", amely a demok­rata párt Davidovics-frakciójának a lapja, az uj parlamenttel kapcsolatosan azt írja, hogy a radikálisok, mivel egyedül képtelenek a szükséges többséget megszerezni, a délszer­biai muzulmánokkal kötnek majd paktumot. A lap szerint kombinációba jöhetnek a Szpáhó-csoportbeli muzulmánok is, akikkel mindenesetre érintkezést fog keresni a ra­dikális párt. Valószínű, hogy Pasics legszíve­sebben a demokratákkal, különösen Pribicse- vics-csel és társaival kísérli meg az egyezsé­get, ez azonban nagyon kevés reménnyel ke­csegtet. A demokraták ugyanis nem felejtik el azt a nagy sérelmüket, hogy a választáso­kat keresztülvivő kormányt nélkillök állítot­ták össze és nehezen bocsátkoznak éppen ezzel, a sérelmet elkövető párttal tárgya­lásokba. A radikális párt mindenesetre mindent meg fog tenni, hogy a demokratákat a kor­mány részére megnyerje. A mandátumokhoz jutott összes pártok közül ugyanis csak a demokrata párt áll centralista és alkotrnány- védő alapon mint a kormány —, míg a többi pártok dcceníralisták. Más lehetőség hiányában koalíciót ajánlanak föl ia demokra­táknak és nem valószínű, hogy azt ezek visz- szautasitanák. „A legveszedelmesebb —- folytatja a Po­litika — az a körülmény, hogy a mostani vá­lasztások szerint fajokra oszolva csoportosult a nép az egyes pártok köré. A szlovének — kevés kivétellel — csaknem mind Korosec mellett nyilatkoztak, a horvátok egyöntetűen Radics jelöltjeit támogatták, a szerbek pedig főképpen a radikális és demokrata pártra ad­ták le szavazataikat." Hasonlóképpen írnak a többi belgrádi la­pok is. Nagyjából fedik a két tekintélyesebb laptársuk ismertetett véleményét, amely kü­lönben egyezik a magasabb politikai körök nézetével is. Pasics miniszterelnökre tehát hatalmas föladat vár a politikai helyzet tisztázása kö­rül. Pasics azonban már a múltban is bizony­ságát adta annak, hogy nagyobb problémák előtt is állott és megoldotta azokat. Ennek a kormányférfiui tehetségnek méltó elismerése mellett is bizonyos, hogy a kormány nem lesz életképes és hosszuéletü. A Radics-párt a szábor utódának tekinti magát. Zágráb, március 29. A Radics-párti kép­viselők konferenciáján hozott határozat a többi között azt állapítja meg, hogy a párt a horvát nemzet képviseletének és a zágrábi horvát országgyűlés egyedüli jogszerű és törvényes utódának tekinti magát, amely de facto nem szűnt meg létezni, mivel törvény­telen aktusok utján szüntették meg. Ha a párt forma szerint is nem nyilvánítja magát a nemzet képviseletének és állandó országgyű­lésének, akkor ez csak azért történik, hogy elkerüljék a polgárháborút. A horvát nemzeti képviselet a belgrádi kormány által hozott valamennyi törvényt, rendeletet és cseleke­detet, amelyek horvát területre vonatkoznak, érvénytelennek és a horvát népre nemköte­lezőnek jelenti ki, mert kibocsátásuk a hor­vát országgyűlés hozzájárulása nélkül tör­tént. A horvát nép a belgrádi hatalom birto­kosainak csak a fegyveres fenyegetés, vagy az alkalmazott fegyveres hatalom hatása alatt engedelmeskedik. Hasonlóan érvényte­lennek jelenti ki a horvát nemzeti képviselet mindazokat a jogi kötelezettségeket, amelyek a belgrádi törvények alapján kölcsönökkel kapcsolatosan terhelik Horvátországot, vala^ mint az egyéb, vagyonjogi kérdéseket érintő törvényeket is. A belgrádi kormány ellen való heves kifakadások után kijelenti a hatá­rozati javaslat, hogy a horvát nemzeti kép­viselet a belgrádi hatalom birtokosainak hor­vátországi uralmát és közigazgatását bitor- lottnak tekinti. Körmöd tflkördSarabok. A protekciós kereskedő. — A körmöd miivészko- lőnia. — Muzeum az egész város. Körmöcbánya, március 29. Este érkezünk. A városka alattunk terűi el a völgyben. Villanytompái mintha hosszan elnyú­ló tóban tükröződnék a csillagos égbolt. Lent a főtér valóságos múzeum. Csönd; a nem látogatott múzeumok csöndje, ahol még az őrt sem látni, de mégis minden tárgyon rajta a jólmegőrzöttség, a féltő gond konzerváló ereje. Szinte mindennek üveg alatt kellene lennie, az égbenyuló vár- templomnak fiatornyával, a Szentháromság ba­rokk gúlájának, a teret ővező házsoroknak, a szö- kőkutnak. Áhnodás, mely valami varázsszóra var. Másnap a napsugár özön lés ében. az eleven élet lüktetésében rá sem ismerünk a' főtérre Em­berek jövése-menése; a legtöbbnek iránya a vá­rosháza. A járásfőnők is ott székel. Egy fiatalember búcsúzkodik sietve az utcán, másnap Argentin iába utazik. — Nem várom meg, hogy fölakasszanak! — Kommunista. Előző nap is nagy kommunista gyűlés volt a piactéren. Az ismert panaszok. A gyűlés a szrrronyos csend­őrök jelenlétében simán folyt le mindaddig, míg a szónok támadó hangon nem emlegette az ál­lamfő jövedelmét, mert erre szépen megvonták tőle a szót és fölosztották a gyűlést, aminek a munkások tömege az internacionále eléneklése mellett e n g e ti e Íme sk ed ett. A kereskedők, telve vannak panasszal; nem megy az üzlet. De azért eddig még mind ki tudta kerülni a csőd rémét. — Hja, óvatosak voltunk, nem bocsátkoztunk vakmerő üzletekbe — dicse­kedik az egyik. — Pedig hát ma az sem szük­séges, elég egyéb baj van. A reáliskola cseh ta­nári kara például kiadja az „ukázt" a növendékek­nek, hogy ne a régi könyvesboltban. Hanem csak az újonnan letelepült cseh kereskedőnél vásárol­hatnak. Az iparosok és kereskedők gazdasági szervezetet készülnek létesíteni. Kezdeményezője egy Árvából Amerikába szakadt s most az ottan élő szlovákok ál tói hazaküldött pap, Rudinszky. A megalakulást a jövő hónapra tervezik. De Hagyjuk a napi gondokat s meneküljünk a művészet 'berkeibe. — Este elmentünk az egyik itteni piktornak — Angyal, Hcrmély és Longlno nevét különösen lói ismerjük a prágai kiállítás óta - műtermébe. Zongora szól. Egyetlen gyertya világítja meg a 'billen tyű sorokat s a nagy termet. A gyenge fénynél látjuk a képekkel, karcokkal toliaggatott falakat. Két piktor ül „egy" széken s elmerülve hallgatja a gyönyörű melódiákat. Weber, Tsohaikowsky, Grieg van műsoron s az édes-bus Chopin, önkénteenül eszünkbe jut Cho­pin gyászindulójátrak története; az esti hangulat a tengerparti villa műtermében. S-i. Az HjtátrafSreii Szikraház. Ujtátrafüred, március 30. A Kárpátegyesület választmányi gyűlé­sein állandó pont gyanánt szerepel a Szikra­ház megvétele. Az eszme nem újkeletű, már az elhunyt Teleki Sándor gróf emlékére ren­dezett gyászközgyülésen felvetették, özve­gye oly alacsony áron kínálta fel a villát az egyesületnek, hogy igazán nem szabadna habozni egy pillanatig sem a megvásárlással. Azután rideg üzleti alapon sem szabad kezel­ni az ügyet, mert Teleki Sándor emléke meg­érdemli, hogy ezt az ügyet jóakarattal kezel­jék. A villa megvásárlásával az egyesület a jövőre szilárd alapját vetné meg annak a kul­túrának, amelynek érdekében már ötven esztendeje működik. Lássuk csak mi volna célja egy ilyen Kárpátegyesületi klubháznak a Magas Tátrában. 1. A Kárpátegyesület gazdag és tanulsá­gos, főleg pedig tátrai vonatkozású múzeuma el van dugva Poprádon, úgy a Kárpátegye­sület tagjai, mint a nagyközönség elől. Addig, mig a Huszpark volt a tátrai idegenforgalom közontja, addig útba esett a muzeum s a Tátrajárók nagy érdeklődése kisérte figye­lemmel nemcsak a gyűjteményt, hanem an­nak fejlődését is. Ha végig nézzük a muzeum történetét, annak keletkezésétől egészen a mai napig, akkor láthatjuk csak. hogv mi­lyen lelkesedéssel karolta fel minden Tátra- barát a muzeum ügyét s különféle adomá­nyokkal támogatták annak fejlődését. Ma a Tátrajárók közül minden századik tudja csak, hogy a Kárpáíegyesületnek múzeuma van. A muzeum egyes osztályaiból időleges kiállításokat kellene rendezni a Szikra-ház­ban, ezzel a nagyközönségnek szórakozást le­hetne nyújtani, fel lehetne kelteni az érdek­lődését a Kárpátegyesület iránt és a Tátra­járók 'között nagyon sok tagot lehetne to­borozni. 2. A Szikra-házban egy állandó turiszti­kai múzeumot kellene létesíteni, mely a tu­risztika és magaslati sportok minden ágát szemléltetően ismertetné és állandóan rámu­tatna annak testedző és egészséget árasztó forrásaira. 3. Egy állandó turisztikai könyvtár és olvasóterem állana rendelkezésre a Kárpát­egyesület tagjainak. Azok a turisztikai világ- események, amelyek fejlődését minden vér­beli turista szeretné állandóan figyelemmel kisérni, ma el vannak zárva a Kárpátegyesü­let (egjai elől. A világ valamennyi turista­egyesülete által beküldött kiadványok pél­dányai ládákba vannak elcsomagolva, részben a poprádi múzeumban, részben a Kárpát­egyesület főtisztviselőinek lakásán. Azt hi­szem, hogy nem állok csak egyedül, amikor azt mondom, hogy szeretném ezeket a gyö­nyörű kiadványokat, fofyóiratokat olvasni, nézegetni. Erre alkalmat és módot kejl nyúj­tani az egyesület tagjainak. 4. Időszakonként kép- és íényképkiálli- tásokat kellene rendezni, mert ezzel a tátrai közönségnek szórakozást nyújtanának és a fényképek, képek elterjesztésével a turiszti­kának s a Tátrának hatalmas propaganda eszközeivé fejlődhetnének ki. 5. A mellékhelyiségekben turistaotthont és diákszállót kellene létesíteni, sőt egyes szobákat is ki lehetne adni az egyesület tag­jainak, akár nagyon mérsékelt áron, akár esetleg teljesen díjtalanul is. 6. A Kárpátegyesület egy idegenforgal­mi irodát tarthatna fönn, amely főleg a kül­földi turisták forgalmát szervezhetné meg. 7. Amig Teleki Sándor élt, a Szikra-ház s kertje az egész Tátrában híres volt gyö­nyörű alpesi virágjairól. Egy tátrai füvész- kertet kellene ott létesíteni, amely hivatva volna a Magas Tátra gyönyörű flóráját ősz- szegyüjteni, kultiválni és bemutatni. Ezek volnának röviden vázolva azok a feladatok, amelyet a Kárpátegyesületnek a Szikra-házzal kapcsolatban meg kellene va­lósítani. Azoknak, akik az ügyet rideg üz­leti alapon fogják fel, csak egy kis számadást kell csinálniok s rájöhetnek arra, hogy az említett programból mit lehetne már meg­valósítani. A számevetésnél természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt. hogy egy ilyen klubház micsoda óriási propa­gandaeszköz újabb tagok szerzésére s az egyesület fejlesztésére. Hátra volna most még a legfontosabb kérdés, hogyan kellene előteremteni a vétel­árat. Az egyesület erre a célra külön teljha­talmú pénzügyi bizottságot alakítson. Aki Is­meri a Kárpátegyesület lelkes és minden ál­dozatra kész tagjainak gárdáját, az nem kételkedik abban, hogy a vételár összege egy hónap alatt együtt lesz. TátrabaráL Pasics csal a dcmolrafállal MüHal Egyedül a demokraták centralisták.

Next

/
Thumbnails
Contents