Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-30 / 73. (226.) szám
A magyar nagypénteken. (g.) Prága, március 29. A Golgota sötét tragédiája mindég döbbenetes és gyászbaparancsolt lesz, mig lesznek emberek, akik keresztet ácsolnak, amíg lesznek krisztusi sorsuak, akiket keresztre Ítélnek, amig hittel tudunk meghalni és a halál tudatával bírunk élni. A Golgota mindnyájunknak krisztusi Öröksége, emberi életünk tragédiás nagypéntekje, hSbHás emlék, amely a lelket drapé- riázza feketébe s a hangulat színeit tompítja le sűrű gyászfátyollal. A nagypéntek kiáltó kontraszt a tavaszi életfakadásban, a felbuzgó életerők langyos szellőjétől kisért táncnak összeomló megszakadása, tragikus mementója annak, hogy tavasszal is halál a halál, hogy a természet fölébredő erői a virág kibomlása és a napsugárnak játékos kacagása mind csak háttér, színesre festett kuliszája az életünk golgotás tragédiájának. Ezért állunk’ önmagunkba nézve és önmagunkat sajnálva a Golgota csendes ünnepén. A lelkünk elveti a tavaszi ujjongás himnuszát, nem ver vad ritmust a meggyújfotí vérünk, nem nyalábosuk ölünkbe a kiviritott tavaszt — szomorúak és csendesek vagyunk, mert rezonál bennünk a Golgota feszitsd- mege. Állunk és csendesen tipeg bennünk a gondolat. Mint a temetési menet lassú tempója, úgy vonul el előttünk a krisztusi sors emléke, úgy sorakoznak a saját sorsunk fakasztotta felsóhajtások . . . minden nagypénteken Ízelítőt ad az élet mindnyájunknak a halál misztériumából. A gondolatunk szomorú és sötétbe vesző, mert emberek vagyunk. A szomorúnál is szomorúbb és a sötétnél is feketébb, mert magyarok vagyunk. Magyarok, akikkel megjáratta már az élet a Golgotát, akik hallottuk ítéletünket: a feszitsdineget. akik szenvedtünk és járjunkva kereszt kinos útját, akik éreztük és érezzük a hét szög nyomán sajgó fájdalmakat. A magyar nagypéntek zsolozsmái fájdalmasan bongnak a lelkűnkben. Az elnémult harangok a mi harangjaink . . . magyar szivek elnémulását, magyar erő eltiprását, magyar kultúra és törekvés elbuktatásár, magyar virágok letárolását hirdetik. A halál nagypénteki látogatására megvonaglik bennünk az érzés, riadt lesz a szivünk, mint a nagybetegé, mikor a lázas víziók percében tiszta pillanata van s érzi, hogy le kell számolnia az élettel. Ezzel a riadt szívvel ünnepeljük a krisztusi halál ünnepét. Gyászba borulunk, mint annyiszor . . . sokszor, ha kopogtatott ajtónk körül a halál, gyászos emlékeket ravatalozunk föl lelkűnkben a magyar nagypéntek hoszu böjtöt záró ünnepén. Riadt a szivünk, kétséges a lelkünk, hordjuk a keresztet. Golgotát járunk és mégis élünk. Élünk mint az a lélek, melyet nem temetett el a test. sirjára gördített kőszikla, élünk, mert erősebb és didalmasabb bennünk a h«svét hite, mint a nagypéntek gyászba- borulása. . Élünk, mert él a hitünk és virágba patsziromba omlik kertünkben az ősszel etett tulipán. Élünk, mert ismerjük sorsunkat és vigasztaló melódiát zeng fejünk fölött a vígan szálló magyar pacsirta. Élünk, mert a nagypéntek tragédiája és a magyar tragédia hatalmas két szimfonája sokszor egybecsendül, ■ mert a föltámadás hitével élni, szenvedni a sorsot: a magyar hivatás betöltöttsége. A magyar nagypénteken nem nyalábol- juk ölünkbe a kiviritott tavaszt, nem öklözzük a Golgotánkat. A magyar nagypénteken hittel ttirö és becsülettel élő magyarok vagyunk. A pápa Mmm/éái bélc eak cióf a a síéfiMlk ^ai’aacItóSa Róma, március 29. (Saját tudósítónktól.) Mér hosszabb idő óta beszélnek diplomáciai körökben arról, hogy a pápa az áldatlan Ruhrvidékl küzdelemben intervenciós közbelépésre gondol. Ma jól informált helyről arról értesülök, hogy a pápa a húsvéti ünnepek aka'mából főpásztori levelet intéz híveihez, amelyben inti a békétől eitávolódott embereket, hogy adják vissza a világ békéjét Javasolni fogja, hogy Németország és Franciaország kössenek szerződést, melybeit kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy egymás ellen nem intéznek támadást A szerződést az összes népek biztosítsák. Az összes nemzetek vegyék magukra annak kötelezttségét, hogy gondoskodnak e szerződés keresztülviteléről és minden kísérletet, amely a szerződés megkerülésére Irányul, lehetetlenné tesznek. A pápa kijelentette, hogy ezt a javaslatot csak hosszas megfontolás és Európa vezető államférffaival folytatott beható tárgyalások után teszi meg. A népszövetség Intervencióját ez a javaslat egyáltalán nem zárja ki, de a népszövetség egész konstrukcióját tekintve, csak akkor interveniálhat, ha megelőzőleg számos tárgyalások folytak le, míg az esetben, ha a szerződés megszegését, a szerződés épségét garantáló népek torolhatják meg, az esetben a világ békéje a legeredményesebben biztosítható. SSewes tfdfcmMMlásolc az amgal aflsdMtaáwl&aBB Fr«imci«&€»r§zái |»olfltffl!c4ifa eBIea. London, március 28. Lloyd George ? ? ■ alsóház mai vitája során maga helyett Sír Edward volt magántitkárát, Grigget beszéltette. Bonar Law jelen volt az alsóház ülésén, de nem vett részt a vitában. A hozzáintézett kérdésekre minisztertársai válaszoltak. G r i g g a Ruhr-megszállásra vonatkozóan kifejtette, hogy ez a kérdés egyre veszélyesebb terjedelmet ölt. Elöbb-utóbb a ruhrvidékl helyzet elkerülhetetlenül robbanásra fog vezetni Németországban. Grigg rámutatott azokra a károkra is, amelyek a Ruhrvidék megszállásával az angol kereskedelmet érik. A francia politika két hónap óta teljesen uj fordulatot vett a Ruhrvidék kérdésében. Eddig a versalllesi szerződéssel volt dolgunk, most azonban egy uj eszmekor előtt állunk, amely messze túlmegy a békeszerződésen. Az angol szakértők mind azt jeletették, hogy a német lefegyverzés jóformán be van fejezve. Ezt különben legjobban bizonyítja a Ruhrvidék helyzete, ahol Németország letir portan hever a földön, miközben ipara középpontját csak egy maréknyi fölfegyverzett ^mber tartja megszállva. A békeszerződésnek a garanciákról szóló minden szava világosan mutatja, hogy kényszer utján csak annyit szabad biztosítani, ami valóban megfelel a békeszerződésnek. De ennek nem az volt a célja, hogy uj követelések kikényszerítésére használják föl, amelyek a szerződésen kivül esnek. Franciaország főinditó oka nem a biztosítékok régi formájára irányul, hanem az uj fogalmi meghatározások szerint való biztosítékot akarja elérni, amely Angolországot egy uj politika veszélyes területére ke!!, hogy tereljék, nevezetesen német állampolgároknak és német területeknek Németországtól való elszakitására. A Franciaország javaslatait csak a reparációkra koncentrálná, meg van győződve róla, hogy Franciaország az angol részről tett számos gyakorlati és üzletszerű javaslatokkal szemben egészen más magatartást tanúsított volna. E javaslatok tárgyilagos megvitatásánál sok tekintetben megegyezésre jutottak volna. De a francia kormány egyáltalában visszautasította a javaslatokról való megbeszéléseket és ez elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a jóvátételek már nem alkotják a francia érdek középpontját. Ha Angolország az itt vázolt francia politikát támogatná, azt a kötelezettséget venné magára, hogy beavatkozzék Németország belügyeibe és ezzel a német szuveréni;ást minden időkre korlátozza. Ez a politika azonban nem felel meg az angol hadicéloknak. Grigg arra kéri a kormányt, hogy kérdezze meg a domíniumokat és készüljön elő ama', hogy az angol birodalom politikájáról a legközelebbi hetekben nyilatkozzék. London, március 28. Az alsóházban Grigg beszédében a továbbiak során kijelentette, hogy Poincarénak az a figyelmeztetése, hogy a Ruhr-megszállás gazdaságilag nem jövedelmező, elegendő bizonyíték arra, hogy nem gazdasági okok azok, amelyek a franciákat a Ruhrvidéken való maradásra késztetik. A főmotivum semmiesetre sem a biztonság, vagy az újraépítés, amint ezt mondani szokás. Eme nyilatkozatok egy része teljesen idegen a versaillesi szerződéssel és Angliát egész uj probléma elé állítja. Ez a probléma abban csúcsosodik ki, hogy Franciaország az egyetlen döntőbíró, arra nézve, mit kell Németországnak fizetnie. Fölhívja a kormányt, hogy a gyarmatokat idejekorán vonja bele az egész kérdésről folytatandó tanácskozásba és a jövő év folyamán legyen készen az angol birodalom részéről adandó kijelentéssel. Ezután a volt koalíciós kormány egyik tagja, Worthington Evans beszélt. Szólt a párisi januári konferenciáról, melynek célja volt Franciaország aggodalmait eloszlatni. Evans kijelentette, hogy Franciaország aggodalmaira vagy csak nagyon kevés, vagy egyáltalában semmi ok sem volt Franciaország azt hitte, hogy mi útjában állunk annak, hogy ő elérje a jóvátételeket Ez sohasem fordult elő. Éppen ellenkezőleg, minden praktikus javaslat, melyet Anglia tett, Franciaország támogatására iránynlt. Franciaország azt hitte, hogy mi meg akarjuk rabolni jogos biztonságát. Mi ilyet nem tettünk. Az összes francia javaslatokat a szövetséges szakértők gazdasági természe- tüeknek tekintették s abból a szempontból mérlegelték, mennyi hasznot képesek hozni. Ezután Asquith volt miniszterelnök foglalkozott Rosenberg német külügyminiszter tegnapi beszédével és fölvetette azt a kérdést, vájjon Rosenberg nézeteit közölték-e Angliával és a többi szövetséges kormányokkal. Kijelentette, hogy ez a beszéd, mint fontos dokumentum, nagy figyelmet érdemel. Ami Franciaország biztonságát illeti, Franciaország megkapta a szükséges garanciákat a Németország részéről fenyegető veszélyek ellen már a versaillesi szerződésben. A Rajnavidék katonai leszerelésére vonatkozóan kijelentette, hogy Franciaország a versaillesi békeszerződésben igen jelentős biztosítékokat kapott Németország minden jövőbeli fenyegetéseivel szemben. A szerződés megtiltja Németországnak, hogy a Rajna balpartján erődítményeket emeljen,, vagy tartson fönn, vagy hogy katonai haderőket állandóan, vagy időlegesen militarisztikus célokból ott összegyüjthessen. Ha Németország megszegné ezeket az intézkedéseket, úgy ez ellenséges cselekedet lenne nemcsak Franciországgal, de a versaillesi szerződést aláiró hatalmakkal szemben is. Ramsay Macdonald kijelentette, hogy a francia, belga és olasz szocialisták interparlamentáris tárgyalásai a félreértéseket tisztázták. Kijelentette, hogy azok a képviselő- társai, akik a Ruhrvidékről visszajöttek, megerősítették előtte azt, hogy a bányamunkások passziv magatartása teljesen spontán természetű s nem a kormány szervezése folytán állott elő. A kormány nem engedheti meg mondotta —, hogy ez a vad küzdelem odáig fajuljon, hogy vagy az egyik, vagy a másik felet leteperjék. Nézete szerint a kormánynak^ kötelessége megkérdezni Franciaországtó ^zt, mi a ^riFikája és mit akar elérni a folytatásával. A kormány nevében adotf bán Stanley Baldwin kancellá hogy a baj gyökere abban rejlii az utolsó két hónap alatt mély való véleménykülönbség fejlődött i vetségesek és Anglia között a kö politika tekintetében. Macdonaldnak amaz aggodalmaira, a harcnak nem lesz addig vége, amíg az egyik fél teljesen le nem lesz teperve, kijelenti a kancellár, hogy egy ilyen esemény Európára és az egész világra nézve végzetes lenne. Európa hasonló helyzetben van, mint Anglia volt egy nehéz és kiterjedt sztrájk kezdetén. Egy ilyen helyzetben a beavatkozás könnyen katasztrófához vezethet. A kívülálló csak az által szerezheti meg annak hatalmát, hogy később előkészíti a harc végét és egy megoldást hoz létre, hogy mindkét féllel szorosan barátságos és közvetlen összeköttetést tart fönn. Ha beavatkozik anélkül, hogy erre a pszichológiai momentum elkövetkezett volna és az alkalmas hangulat meg.lenne, úgy talán meghosszabbítaná a küzdelmet. Kijelentette, hogy meg van győződve róla, hogy elkövetkezik az a pillanat, amikor Anglia szolgálatai szövetségesei és Németország részére megmérhetetlen értékűek lesznek. Ha úgy beszélnénk szövetségeseinkkel — mondotta —, hogy azt a benyomást meríthetnék, hogy mi valamihez fogunk, melyet ellenséges cselekedetnek minősíthetnek, akkor egész befolyásunk, mely — hitem szerint — egy idő múlva igen nagy lehet, korlátozódnék. A kormány úgy a szövetségesekkel, mint Németországgal szemben szoros összeköttetést tart fönn. Ha eljön a pillanat, amikor javaslatokkal, intervencióval, vagy bármi mással egy lépést tehetünk előre, a kormány meg fogja tenni ezt a lépést és arra fog törekedni, hogy azt a békét, amelyre Európa már hosszú idő óta vár, ismét helyreállítsa és az adósságok és jóvátételek kérdésében megoldást hozzon létre. 190 cseh-szl. KomiiMrl fizettek ma, március 29-én: Ziirichben^ko1?)!6.075 svájci frankot Budapesten 12850.— magyar koronát Bécsben 211200.— osztrák koronát Berlinben 63200.— német márkát J jys? w* n* évf°iyam (223-) szám* ^KáÉÍ Prága, péntek, 1923 március 30. min _________ jjy JggF - T Előfizetési árak bel- és külföldön. 'A ÁTJf t#XJ IImXmJXJlZ sirass — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. 9 X Szlovenszkól és Risszinszköl Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztős * Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
