Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-30 / 73. (226.) szám

2

Péntek, március 30.

k»ww»nann)wtni;utM ■ —« rui—w m i—i m mammmmtiMjjXZKKrrjxraaiMKiu* aJM

1 c§€iBzl©¥áM—rnaögarímárnm eggcztág

ratiíihációja elüti

A minisztertanács holnap dönt a ratifikáció ügyében. — A kormány építkezésre kényszeríti az ipari és kereskedelmi vállalatokat.

mert hiszen enélkül a nemzetközi viszonylatokban tartós javulást nem lehet várni. Reméljük, hogy el fog jönni az az idő, amikor ezt megtehetjük és szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy eddig is és különösen a legutolsó héten azt az egyedüli helyes utat követtük, amelyen Angliának haladnia kell. Szövetségeseinknek bizalmát és barátságát épségben tartottuk és

és hiszem, hogy Németország is becsületes közvetítőnek fog minket tekinteni, ha elkövetkezik ennek ideje. Pillanatnyilag nem látom okát annak, hogy Htunkról eltérjünk.

Mac Neill Rosenberg külügyminiszter beszédével kapcsolatban kijelentette, hogy az a Javaslat, mely szerint a nemzetközi gazdasági tényezők bizottsága állapítsa meg a jóvátételi összeget, tényleg ugyanaz, amelyet hónapokkal ezelőtt Hughes Amerikában tett, de azzal a megszorítással, hogy a német külügyminiszter ennek előfeltételeként a Ruhr- vidék teljes kiürítését tekinti. Ennek következtében a Rosenberg beszédében semmi előrehaladást nem lehet tapasztalni.

Bonar Law nem közvetít

Páris, március 29. (Havas.) A Petit Párisién szerint a londoni német követ az elmúlt héten ismételten fölkereste Bonar Lawot és intervencióját kérte a francia—német tárgyalások érdekében. Bonar Law határozott formában kijelentette, hogy a birodalmi kormány forduljon közvetlenül Franciaországhoz, Belgiumhoz, vagy a jóvátételi bizottsághoz.

Cián© köszönetét mond Münchennek

München, március 29. (Saját tudósítónktól.) Cuno birodalmi kancellár, visszatérve Müncheni utjából Berlinbe, a bajor miniszterelnökhöz köszönőiratot intézett, amelyben kijelenti, hogy délnémetországi útja a német nép iránti bizalmát annyira megerősítette, hogy a legteljesebb nyugalommal haladhat a már megkezdett rendkívül nehéz utón.

Újabb megszállás — ujabb haderők

Dortmund, március 29. (Saját tudósítónktól.) Dortmund város megszállását holnap újabb haderők bevonásával megerősítik. Ennek oka állítólag az, b' ''0 > franciáknak tudomásukra jutott, — - i Dortmundban tervezitek valamit.

rcius 29. (Saját tudósítónktól.) A közel áll a francia kormányhoz, mcia megszállás a Vupperthalra iri'a ki fogják terjeszteni, hogy ez- axíil- és fémipart sújtsák.

m A franciák ujabb

usa; garázdálkodásai Essenken

szá^51’ március 28. (Wolff.) A francia uni-gok értésére adták az essem városi igazgatásnak, hogy a vezénylőtábornok az eddig elkövetett és megtorlatlanul maradt politikai merényletek és azoknak a közrendre és a közbiztonságra gyakorolt hatásai

miatt a megszállt és meg nem szállott terület között való automobilforgalmat este 8 órától reggel 5 óráig betiltja. Offenburgban a kiutasított hivatalnokcsaládok lakásait a francia megszálló hatóságnak kell rendelkezésére bocsátani, azonkívül a franciák a mezőgazdasági helyiségeket istállókul követelik és azt kívánják, hogy a polgári olvasókörök helyiségeit tiszti otthonok céljaira adják át.

Francia kordon Mettmann körül

Düsseldorf, március 28. (Havas.) Annak a merényletnek következtében, amelyet vasárnapról hétfőre virradó éjjel egy magas- rangú francia tiszt ellen elkövettek, reggel katonai kordon zárta körül Mettmann várost és egy osztag gyalogság páncélautókkal megszállta a város belső részét. A városi tanácsot kötelezték, hogy a tetteseket szolgáltassa' ki.

15000 bányász sztrájkol a megszállott bányákban

Berlin, március 29. Amint a lapok a Ruhr-vidékrői jelentik, a franciák és a belgák által megszállt valamennyi bányában sztrájkolnak. A hányahivatalnokok és munkások csak akkor akarnak ismét munkába állani, ha már egyetlen katona sem mutatkozik a bányatelepeken. A Westerbold bányán 5000, a Reinhaben bányán 4000, a Gráf Blumen thal bányán 2000 és a Concor- dia bányán 4000 munkás sztrájkol1. A bánya- fentartási munkákat valamennyi telepen zavartalanul végzik.

Az amerikai megszálló csapatok költségei.

Paris, március 28. (Havas.) Az amerikai megszálló költségek bizottsága megegyezett az Amerikának fizetendő egymilliárd aranymárkát kitevő előnyős tételre nézve, mely Amerikát a megszálló seregei költsége elmén megilleti. Ebből azonban le kell vonni azt az anyagértéket, amelyet Amerika a fegyverszünet óta átvett és amelyet körülbelül 50 millió aranymárkára becsülnek. A fizetés 12 évre felosztott részletekben történik. Körülbelül 80 milliót Amerika már kézhez kapott a német fizetésekből.

A katolikus püspöki kar tiltakozása a

moszkvai ítélet ellen. Amint már jelentettük, a moszkvai vértörvényszék Cieplak érseket, Butkevics prelátust, valamint Kvek és Eis- mond katolikus papokat halálra Ítélte, nyolc papot' pedig fogházba záratott. A moszkvai törvényszék ítélete az egész müveit világon, de különösen a katolikus egyház híveiben nagy megbotránkozást keltett A cseh-szlo- vák köztársaság római katolikus püspöki karának nevében Kordacs Ferenc prágai érsek sürgős táviratot küldött Sikorsky lengyel miniszterelnökhöz és fölkérte, hogy akadályozza meg az igazságtalan Ítélet végrehajtását még akkor is, ha ennek nemzetközi bonyodalom lenne a következménye.

Budapest, március 29.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A politikai élet hullámai mára le- csöndesedtek.Az utolsó napok politikai izgalmai teljesen lecsillapodtak. Ma már a Gömbösék és az egységespárt mérsékeltebb szárnya között való egyenetlenségről sem beszélnek. Politikai körökben úgy tudják, hogy ezt a kérdést rövidesen, a miniszterelnöknek Budapestre való visszatérése után fogják elintézni.

Pénteken összeül a minisztertanács, amelynek egyetlen tárgya a Cseh-Szlovákiá- val kötött gazdasági egyezmény ratifikálása lesz. A hosszabb idő óta folyó csehszlovák— magyar gazdasági tárgyalások a befejezés stádiumába jutottak és a tárgyalások folyamán a két állam megbízottá között létrejött megegyezés véglegesitése fölött fog most a minisztertanács dönteni.

Pordny Béla dr. miniszteri tanácsos, a külügyminisztérium közgazdasági osztályának vezetője, aki Wodianer Rezső meghatalmazott miniszterrel együtt vezette a tárgyalásokat, ma újságíróknak a következőképpen nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával kötött egyezségről:

— A két állam között folyó tárgyalások arról tettek tanúbizonyságot, hogy mindkét fél részéről a tárgyalások lefolytatására és a megegyezés létesítése érdekében a legnagyobb jóindulat meg volt. A pénteki minisztertanács a cseh-szlovák—magyar kereskedelmi szerződésre vonatkozó, valamint a vasúti forgalomra és a határátlépés szabályozásáról szóló egyezséget fogja ratifikálni. A kormány felfogása szerint eme egyezség ratifikációja nagy lépéssel hozzájárult ahhoz, hogy a két állam között a jogszerűség elvén a normális vasúti és kereskedelmi forgalom helyreálljon,

A kormányzó Budapesten

Horthy Miidós kormányzó, aki Balaton- főldváron tartózkodott, ahol Heinrich Ferenc volt kereskedelmi miniszter vendége volt, tegnap váratlanul visszaérkezett Budapestre. Bethlen István gróf miniszterelnök pénteken tér vissza a fővárosba. Szombaton közli a márciusi események ügyében indított vizsgálatról az ifjúság vezetőivel a minisztertanács döntését.

Az építkezési tőrvény

Vass József dr. népjóléti miniszter ma délelőtt ismertette a sajtó képviselőivel a napokban megjelenő lakásrendeletet. A miniszter kifejtette, hogy a lakáskérdést azért nem viszi a nemzetgyűlés elé, mert annak

letárgyalása hosszabb időt venne igénybe, már pedig ezt a kérdést sürgősen rendezni kell. A rendelet szerint a hatszobás és a hat szobán felüli lakások május elsejével november elsejére felmondhatok, az üzletek fölmondását szabályozó rendelkezés azonban csak november elsején fog megjelenni. A lakbérek emeléséről is intézkedik a rendelet. A lakbéreket nem szabad magasabbra emelni, mint az 1915. évi átlagos bér százötvenszeresére. Az emelésnek azonban három, részletben kell megtörténnie. És pedig május elsején, augusztus elsején és november elsején. A lakbéreket egyetlen alkalommal sem szabad az 1915-ös lakbérnek ötvenszeresénél nagyobbra felemelni.

A miniszter nyilatkozott az építkezési törvényről is, amelynek előkészítése most folyik a népjóléti minisztériumban. Az uj törvény szerint a szövetkezetek, a részvény- társaságok, az ipari és kereskedelmi vállalatok, az egyesületek és társulatok kötelezhetők lesznek arra, hogy abban az esetben, ha nem saját épületükben és olyan helyiségekben vannak elhelyezve, amelyek lakás céljaira is használhatók, azokat ürítsék ki és saját részükre épületeket emeljenek. Kötelezhetők ezenfelül az egyes vállalatok arra, hogy alkalmazottaiknak egyötöde részére a jogos igényeknek megfelelő lakásokat építhessenek. Ennek elbírálására a törvényjavaslat egy külön tanács felállítását tervezi, amely döntés előtt meghallgatja az érdekelteket is. A miniszter reméli, hogy a törvény- javaslat életbelépésével 1926-ig a kormány építkezési politikája befejezést nyer és legalább hatezer lakást sikerül e réven fölépíteni.

Megemlítette ezután a miniszter, hogy amerikai és német pénzcsoportok komolyan érdeklődnek a magyar építkezési mozgalom iránt. Ha a javaslat a Ház elé kerül, meglesz arra az alkalom, hogy tőkeerős üzemek és vállalatok megfelelő épületeket emeljenek. Egy ilyen rendelkezés reális alapot nyújt arra, hogy az érintett üzemek külföldi tőke után érdeklődhessenek. A törvényjavaslat büntető szankciókkal biztosítja azt, hogy a vállalatok kötelezettségüknek megfeleljenek.

Küzdelem a MÁV tarifaemelése ellen

A! kereskedelmi és ipari körökben nagy fölzúdulással fogadják a MÁV ujabb tarifa- emeléséről szóló híreket. Azon az ankéten, amelyet a kereskedelemügyi miniszter ebben az ügyben szombatra hivott egybe, az érdekeltek heves küzdelmet akarnak meginHamupipőke.

— A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Falu Tamás.

Hamupipőke megunta a mesevilágot. Ami érthető is, mert bármekkora varázslatokkal ékes a csodavilág, a szereplőknek az idők folyamán mégis megszokottá válik. Pláne egy hamupipőkének, aki naponta any- nyi millió gyerekszobában kerül meséiőajk- ra, akinek nevét naponta annyi millió gyerek emlegeti, akinek sorsát, napjait naponta gyerekfantázia színezi, íakltja, pergeti, darálja.

Hamupipőke megunta önmagát. Az volt a végzete, hogy minden mesét hallott, amit róla mondtak- Az ausztráliai gyerekszoba meséje épp úgy a füléhez ért, mint a grönlandié. Megunta szürke ruháját, idegessé tette a reárótt föladat, a mákszemeknek a kölesszemektől való szétválasztása. Megunta a finom gyerekhangokat, az áhítatot, melyet története ébresztett, a gyerekek ragyogó szemét, kigyulladt lelkét. Valami másra vágyott. Maga sem tudta még, mire.

Elhatározta tehát, hogy megszökik. Hogy világot cserél.

Megvárta az estét.

Mesevilág kacsalábon forgó kastélyának az aranyfolyóra néző tornyában megszólalt a harang. A harangszó azt jelentette, hogy a világ minden részében hálószobájukba vonulnak a gyerekek, gondos kezek huzigálják róluk gyenge testüket borító ruhadarabjaikat, apró cipőiket, picinyke harisnyájukat. A harangszó azt jelentette, hogy az édes anyák, a néniikck, a bácsikák, dajkák és pesztonkák a mesevilághoz fordulnak segítségért a gyerekálom megidézése végett.

A mesevilág minden alakja elfoglalta rendes őrhelyét. Hamupipőke a zsámolyra Olt, Piroska belépett az erdőbe, Csipke Rózsiba a rokkához közeledett s a vasorru bába nedves kendővel törülgette az orrát, hogy még rozsdásabb legyen.

Hamupipőke megvárta, amig minden gyerek elaludt, amíg minden gyerekszobából kiosont egy lábujjhegyen libegő megelégedett altató s átugrott a kacsalábon forgó kastélynak égig érő falán.

Szerencsére semmi baja sem történt.

Kíváncsian nézett körül. Csodálkozva látta az eleven valóságot. A nagylevelti, szé- iesíörzsü fákat, melyeket eddig csak rajzból ismert. A gyönyörű parkokat, a hatalmas épületeket, a siető, loholó embereket. Csodálkozott, hoigy ezek az emberek mily lázasak, mily nemtörődömséggel gázolnak keresztül egymáson. Az egyik csomagot cipel, a másik autón száguld, az egyik koldul, a másik ezreseket szór, de egyik sincs olyan hangulatban, hogy mesélni tudna valakinek, vagy meséltetni akarna magának.

Ment, ment az utcán, amikor hirtelen megjegyzést hallott a háta mögött.

— Ejnye, de különös teremtés!

Megfordult. Egy divatosan öltözött nőt

látott maga előtt, aki két gyereket vezetett.

— Messziről jövök, asszonyom, felelte szerényen Hamupipőke.

— Rokonokat jött látogatni?

— Nem, asszonyom. Senkim sincs a, világon. Állást keresek.

— Szereti a gyerekeket?

— Oh, igen, asszonyom. S mondhatom, hogy a gyerekek is szeretnek engem.

— Eljönne a gyerekeimhez?

— Ezer örömmel.

Hamupipőke még az utón megkötötte a szerződést az asszonnyal s azonnal megkezdte szolgálatát. Nagyon szerény feltételeket szabott, olyan szerényeket, hogy úrnője kénytelen volt rálicitálni.

Hamupipőkét bevezették szobájába. Nagyon kellemes, csendes, kertre néző szobát kapott. A kertben egy nagy virágágy közepén szökőkút dobálta a vizet s márvány- amorettek mosolyogtak rá a vizeseppek szivárványa mögül. Virágok tarkáztaik művészi rendben, futórózsákból font lugas hívta sétára tekintetét és örökszép Marechal Níelok simogatták illatosaikkal.

Mikor az ablaktól visszalépett, valami fényességet látott a falon.

— Mi ez? — kérdezte a kis fiútól.

— Tükör — magyarázta a kisgyerek.

Hamupipőke benézett a tükörbe s önmagát látta az üveg mögött. Kissé rendetlen haját, melyből még nem tudta kifésülmi a tűzhely hamuját, ódivatú, hamuszürke ruháját, mely messze el volt maradva a divat mögött.

Hirtelen eszébe jutott, hogy az úrnője milyen szép görögös frizurát visel s a homlokán aranyos pánt ragyog. Elébe szökkent a tegnap látott estélyi ruha is, melynek selymében csillogó csálliagocskák fénylettek egy nagysugarú ezüst hold körül, mely épp a szív tájára került

Gyorsan a hajához kapott s kíméletlenül kezdte tépdesni dús fürtjeit. Nem érzett fájdalmat, csak lázas vágyat egy másik frizura után.

Délben nem ismertek rá az asztalnál.

— Hol szerezte ezt a frizurát, kisasz- sony? — kérdezték tőle.

— Magam csináltam'! — mondta ön telten.

És ebéd után odasompolygott asszonyához s bátortalanul, de konok előre-elhatáro- zottsággal kérte:

— Nagyságos asszonyom, valami nagy kérésem lenne...

— Nagy kérés? Ugyan mi?

— Szeretnék uij ruhát venni.

— No hála Istennek, kisasszony, őszintén szólva, már rösteltem a gyerekekkel az utcára küldeni. Azt hittem, hogy a ruhatára majd utána jön. De bizony nem jött. Uzsonna után menjen el a dávatáruházba.

Hamupipőke boldog volt. Ugrált és tapsolt örömében s nem cserélt volna Csipke Rózsikéval sem, aki pedig gyönyörű menyasszonyi ruhában, fehér fátyol alatt sétálja és alussza mesebeli álmát.

A divatáruház próbakisasszonyai kissé irigykedve néztek Hamupipőke alakjára. Egy sem volt köztük olyan karcsú, olyan szép, olyan formás, mint ő. Azt hitték, talán állást vállalni jött közéjük.

— Ruhát akarok venni — mondta Hamupipőke büszkén.

— Milyent parancsol?

— Divatosat.

Egyszerre két elárusító nő is rohant a drága toaletteket őrző szekrények, állványok felé. Selyem selyemre halmozódott, szövet szövethez simult, csipkék és bársonyok keltek egymással szépségversenyreHamupipőke minden ruhát fel akart próbálni s mindegyikben a tükör elé állt, hogy élvezze szépségét. S csodálatos, mindegyikben igen jól festett, bár a kisasszonyok nem egyszer mondták:

— Ez a ruha nem fog jól állni önnek.

Hamupipőke igazolt minden szabást,

mindent szint, minden divatot.

Jó három óráig tartott, amig Hamupipőke végitgpróbálta az összes eléje rakott ruhákat. Végre egyben megállapodott Mindjárt fel is vette, ki is fizette s kecses léptekkel indult a kijárat felé. t

De nem jól ismerte az üzletek berendezését s a kirakat nagy ablakát összetévesz-