Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-29 / 72. (225.) szám

meg kell adni a jogot, hogy pertelek gyanánt léphessenek föl a hágai bíróság előtt. Csak a nemzeti kisebbségekkel való igazságos bá­násmód szüntetheti meg a „nemzeti államo­kat" fenyegető ama veszélyt, hogy előbb, vagy utóbb idegen hódítók zsákmányai le­gyenek és ezért a tökéletesen kiépített ki­sebbségvédelmi jog nemcsak a kisebbségei, hanem a töbségek és az államok védelmére is szolgálna. Az emlékirat ezért azt javasol­ja, hogy a népszövetségnél egy kisebbség- védelmi bizottságot létesítsenek, amely egy­felől képviselje a kisebbségek jogi érdekeit,, másfelől pedig menyugtatólag hasson rájuk. Az emlékirat ezután a következő négy javaslatot terjeszti elő: 1. A népszövetség főtitkársága vegyen igénybe a szakértőket a nemzeti kisebbségek köréből. 2. A magán- tulajdont ismerjék el alapelv gyanánt és ki­sajátításokat csak teljes kártalanítás elle­nében engedjenek meg. 3. A célszerűen szer­vezett kisebbségeket a nemzetközi jog ará­nyai gyanánt kell elismerni és azzal a joggal kell őket fölruházni, hogy közvetlenül fordul­hassanak a népszövetséghez és a hágai bíró­sághoz. 4. A népszövetségnél egy kisebbség- védelmi bizottságot kell létesíteni. 0Ö09öe©©0©©e©«Ö®9©®©ÖÖ®©®ö©©©©©ö LelarMaftáh a határon DóSíiis Ernőt Mire való a hiábavaló zaklatás? — Több ki- méletességet kérünk! Gálszécs, március 28. (Saját tudósítónk jelentése.) Dókus Ernő, volt országgyűlési képviselő és a református egyház főgondnoka általános tiszteletnek ör­vend mindenfelé. Hogy a szlovenszkói Legé­nyén fekvő birtokát kezelhesse, állandó ha­tárátlépési igazolványa van. Ezzel az iga­zolvánnyal március 24-én reggel át is jött Le­gényére, hogy sürgős dolgait elvégezhesse. Jól tudta, hogy szlovenszkói lakóhelyén je­lentkeznie kell és azt meg is cselekedte, de mivel a jegyző nem volt otthon és még az nap Sátoraljaújhelyre kellett utaznia, a jelent­kezés igazolása nélkül indult vissza. Noha nemcsak a lakosság, hanem a közalkalmazot­tak is majdnem kivétel nélkül ismerik és tud­ják, hogy nem rosszbanjáró ember és noha nem rajta múlott, hogy jelentkezését nem igazolhatta, a hetvenhárom éves öreg urat k sátoraljaújhelyi kis állomáson letartóztatták, egész éjjel fogva tartották és másnap csend­őrfedezet mellett Gálszécsre, a járás szék­helyére vitték és itt ugyancsak csendőrfede- zet mellett a város főutcáján végig a város­házára vezették, nem csekély bámulatára a közönségnek. Valószínű, hogy a közönséges bűnösök részére szolgáló bűzös és férges zárkába is vetik, ha a szolgabiróság nem is­meri föl a helyzet fonákságát és azonnal nem intézkedik azonnali kihallgatása és szabadon- bocsátása iránt. Az a közalkalmazott, aki a letartóztatást teljesítette, betű szerint helye­sen járt el. Bizonyos, hogy azt tette, amit a ^Csütörtök, március 29. _______ amiko r a maga éhe elveri a szemlélődés örö­métől, lázad újra keserűre... Könnyben álló szeme ide-odarebben, ajka gyerekes szepe- géssel vonaglik: — Nékem nem acc, Lompos? A kutya rámered.. Jóllakott már s meg­elégedetten nyalogatja szájaszél'éf. Az ember egyetlen, alázatos könyörgéssé zsugorodik előtte... Akkor a kutya valahogy megérti, hogy más is éhes lehet a világon, nemcsak 5 és odébb áll a kenyértől... Perszenszicilio boldogan veti magát a zsákmányra... Kis idő múlva a vidám csem- csegés mögül kimerítő magyarázatba bo­csátkozik : — így mos’ mán jó lesz nekünk, Lompos. Aj, nagyon jó lesz!... Máj’ csak úgy csináld, ahogy mondom-.. Ott balra Tibaynénál lehet kenyeret kapni... Lentebb, ott a’, nizzed, a hentesek közt a Sarkó!... Gonosz ember, de lehet tüle húst csenni úgy, hogy neveti... Ü se fizette ki nékem a szemijes adóját, pe’ig ráküdtem mán a kapitány urat, aki nékem első testi strázsám... Híjába!... „Nem adok én az ilyen okosnak" aszongya... Hát hozd el, te! Mondd néki, hogy Perszenszicilio parancsóta. A kutya ugyan nem mondott semmi iíyest, ellenben a húst ellopta. Jó kilónyit. Perszenszicilio kiszedte tőle, kivitte az északi temető sarkán levő putrijába, megsütötte s úgy adta aztán felét Lombosnak. A másik fő­iét maga költötte el. És ettől kezdve mindennap újra meg. adóztatta Perszenszicilio a piacot. Megkez­dődött uralkodásának legszebb korszaka: a teljes szuverénitás: — Mán még a képemet se mutatom meg ennek a büdös népségnek- Csak a zsódosai- mat — mondogatta büszkén, ha a város má­sik két bolondjával találkozott. Gúnyoló szavak meg nem állították, az r»-.*««iOTirv» ■ ttrrcmnrmtfrjm ... * __-j*» betű mond ott. De az is igaz, hogy a betű öl. Hány ilyen, az egyeseket megszégyeitő és a közönségnek is visszatetsző kálváriajárás esett már meg a betű rideg alkalmazása miatt: A lelkek megnyugvása s a konszolidáló Budapest, március 28. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A magyar belpolitikai életet a tel­jes eseménytelenség jellemzi. Az utóbbi napok mozgalmassága mára eltűnt. Az egyetlen po­litikai momentum, amely az érdeklődést fen- tartja, az egységes párt mérsékelt szárnya s a Gömbösék között folyó küzdelem. A mér­sékelt szárnyon hangoztatják, hogy a komá­romi és bajai választások a középút politi­kájának győzelmét jelentik. Valkó és Kle- belsberg győzelme megerősíti a kormányt abban az elhatározásában, hogy továbbra is kitartson azon az utón, amelyen elindult. A választások eredményének lehet tulajdoní­tani azt is, hogy az utóbbi napokban erősen lanszirozott kormányrekonstrukcióra vonat­kozó hirek mára elcsöndesedtek. Valkó mi­niszter ma délután egyébként Balatonföld- várra utazott, ahol tanácskozni fog a minisz­terelnökkel és a kormányzóval. Pénteken mindhárman együtt térnek vissza a fővá­rosba. Politikai körökben erősen hangoztatják, hogy a Gömbösék által indított akciót rövi­desen szanálni kell, még pedig olyképpen, hogy a szélső jobboldaliakat a pártból való kilé­pésre kell kényszeríteni. Nyíltan hangoz­tatják, hogy Gömböséknek !e kell vonnlok a konzekvenciákat és rövidesen ki kell lép­niük a pártból. Ha erre Gömbösék nem mu­tatnának hajlandóságot, akkor a párt mér­sékeltebb szárnya, amely tudvalévőén erős többségben van, föl fogja hivatalosan szó­lítani őket a pártból való kilépésre. Ennek a fölfogásak igazolását jelenti az a beszéd is, amelyet Hoyos Miksa gróf, a mérsékeltebb szárny egyik vezére Kaposvá­rott tartott. Hoyos kijelentette, hogy Gömbö­sék annyira vétettek a pártfegyelem ellen és aknamunkájukkal a pártnak oly morális kárt okoztak, amely nem engedi meg a velük való további együttműködést. Az egységes pártnak kilencvenöt száza­léka egyébként a miniszterelnök és a középút politikája mögött sorakozik és elérkezettnek látja az időt arra-, bogi'- legkésőbb a husvét utáni első napokban tiszta helyzetet te­remtsen. utcagye rekhez hozzá vágta botját, ha nagyon unta a csúfolódást. Még a rendőrkapitánynak is, aki a kancsalságára célozva megkérdezte, mért néz mindent csak az egyik szemével, hetykén vetette oda: — Elég a képeteket egy szemmel nézni... Legalább a másikkal valami szebbet is lát­hatok... Ám a legtöbbször putrija előtt hanyat- fekve mind a kettővel inkább az eget bá­multa. Vagy Lompossal hajcüiőztek alko­nyaiig. Alkonyatikor tanítást adott, Lonipos- nak. £mit azelőtt a városháza kapufára irt ki, azt most csak a kutyának mondta el. — Hetrün Hajdú Eszter tül hozod a sza­lonnát, csütörtökön Doboséktul valami hajat, Fonákéi zsidóiul gyufát... És így tovább... Tökéletesen kitanitotta Lompost és ez volt a baj. Mikor az emberek észrevették Lompos szereplésén a tudatossá­got, elverték. Épp úgy, mint a gazdáját hó­napokkal azelőtt. S mikor Lompos nem tágí­tott megszokott életétől, agyonütötték, mert nem szerették, hogy a másfajta élet épp olyan rendes, megszokott lehessen, mint az övék. Lompos után két hét múlva Perszenszi- oilio is éhen halt... A piac közepén egy trónus •tetején, amit éjjel épített deszkákból, cson­tokból, törött edényekből.- Az utca szeme­téből... Halott arca éppen olyan volt, mint a töb­bi halott emberé..- Nem lehetett rajt’ észre­venni, hogy életében bolond volt. — Arra a kis időre, amíg élt, igazán kár vót nyaggatni —- vélte az egyik piaci bá­mészkodó... Ugyanezen a véleményen volt Perszen­szicilio is egész életén keresztül... Az embe- • rcknok ez már csak a végén jutott eszükbe. érdekében igazán szükség volna már oiyan intézkedésre, hogy minden csekélység miatt ne forogjon kockán az emberek egyéni sza­badsága. Ilyen eseteket úgy hisszük máskép­ken is el lehet intézni. A tüntetések ügye a minisztertanács előtt A március 15-iki és 16-iki véres utcai tüntetések ügyében a rendőrség befejezte a nyomozást és az iratokat a belügyminiszter­hez terjesztette föl. Tekintettel azonban arra, hogy a belügyminiszter nászuton van és a helyettesítésével megbízott Bethlen István gróf miniszterelnök is csak pénteken tér vissza a fővárosba, a tüntetések ügyében csak a legközelebbi minisztertanács tud dön­tést hozni. A minisztertanács döntéséről érte­síteni fogják az ifjúságot is. Megkönnyítették a devizakiutalást Hónapok óta a devizaközpont és az ipari és kereskedelmi érdekeltségek között a de­Nagyszőllös, március 26. Egy park közepén álló szép nemesi kú­riára ragyogó fényt, meleget ont a tavaszi napsugár. A park füve sarjad, fája zöldül, vi­rága fakad. Kívül az élet, benn a halál szel­leme lebeg. A kúria gazdája meghalt virág- vasárnap hajnalán. Megint letört egy gyö­nyörű ág a magyar élet fájáról. Ráthonyi Ákos nincs többé- Még szombaton halódó ajakkal kérdezte: „Milyen nap lesz holnap?" — „Virágvasámap." — „Szép lesz... szép lesz"... Tatán szép is egy tiszta, nemes, harmo­nikus élet elmúlása. De nekünk, itt maradt magyaroknak, kik busán állunk ravatalánál, szivünk szorul, könyünk csordul, ha kon dúl a haiálharang. Csüggedten sóhajtjuk: „Ismét kevesebben vagyunk!" Nélküle sokkal keve­sebben. Halála hírére kis lélekharangok kon­didnak meg mindenütt a magyar szivekben, amerre csak ismerték. Sokan ismerték s akik ismerték mind szerették. Ráthonyi Ákos 1868 november 8-án szü­letett Kökényesden, Ugocs amegy ében, ahol I családjának törzsága volt, amelynek tagjai a megyében nagy szerepet játszottak s előkelő vármegyi tisztségeket viseltek­Elemi iskoláit s a gimnázium alsó négy osztályát Szatmáron járta. Onnan Lőcsére ment s ott fejezte be tanulmányait. Ez idő­ben Iglón tanuló bátyját, Ráthonyi Aladárt is gyakran meglátogatta, fürge diákláb akka” könnyen átsétálva a Blaumonton. Jogi tanulmányait Kassán végezte, hon­nan Pestre került. Itt a jogot és Rákosi Szidi szinésziskoláját egyszerre látogatta. Mikor otthon megtudták, hogy színész akar lenni, megvonták tőle havi pénzét, ő azonban úgy segített ezen, hogy beállt ügyvédbojtárnak. Édesanyja, bár erősen kifakadt, hogy nem akar fiából komédiást nevelni, mikor látta fiának erős elhatározását, megbékült művé­szi ambícióival. Vakációit többnyire nagybátyjánál — a ma is élő Ráthonyi Endrénél — Gaosályban töltötte, ahonnan gyakran átjárt Rozsályba, ahol Maróthy Margiték laktak. Gyerekszere­lem fejlődött ki köztük, amely később házas­sággal végződött. Mint színész pályáját a kolozsvári nem­zeti színháznál kezdte. Később Pesten a Víg-, Magyar- és Király-színházban játszott. A színi pályára ellenállhatatlan erő vitte. Már diákkorában feltűnt a műkedvelői nívót messze túlhaladó színészi talentumával. Rendkívül elegáns megjelenése s egyéniségé­nek csudás varázsa nagy segítői voltak a kö­zönség szimpátiájának elnyerésében. Fényes sikereit a Drótostót, Koldusgróf, Hajdúk had­nagya, de főleg a Gyurkovics-lányok Horkay Ferije, a Varázskeringő Nikije s a Víg özvegy Darálója szerezték meg. Ez időben ö volt Bu­dapestnek a legelkényeztettebb embere. Na­ponta halmazával kapta a leveleket. Az öltö­zője mindig annyira tele volt virággal, hogy sokszor alig tudott bemenni. Autogrammo- kért gyötörték, szerelmükkel ostromolták a nők. A magyar színház főkapujánál néha oly embertömeg tolongott, hogy kénytelen volt cselhez folyamodni: nem a színház felé veze­tő utcán, hanem a Gambr inason keresztül ment s beosont a mellékkapun. Az utcán, ha vizakiutalások miatt eliontéiek merültek iöl. A pénzügyminiszter most rendeletet adott ki, amely jelentősen megkönnyiti a devizakiuta­lásokat ama kereskedők részére, akik olyan árucikket hoznak be az országba, amelyekre okvetlenül szükség van. Újból emelik a MÁV di) szabását Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi és ipari érdekeltségeket már­cius 31-ére konferenciára hívta egybe, mely­nek tárgya a MÁV. tervbevett újabb tarifa- emelése lesz. A korona esése folytán szüksé­gessé vált az államvasutak díjszabásának fölemelése. Az emelés ezúttal meglehetős nagyarányú. A személyszállítási díjszabás ötven százalékkal, a teheráru- és szállítási díjszabás pedig húsztól háromszáz százalékig fog drágulni. A tarifaemelés a fa- és szén­szállítást sújtja a legérzékenyebben. Az érde­keltségek a rendelet életbeléptetése ellen erős küzdelmet szándékoznak folytatni. Megkezdődött a munka a vasiparban Közel hatheti sztrájk után ma végre a főváros valamennyi üzemében munkába ál­lottak a vas- és fémmunkások. Tegnap este a munkások és a munkaadók egyesületei kö­zött végleges megegyezés jött létre. meglátták, egész embercsoportok keletkez­tek s mutogatták egymásnak: „Ez Ráthonyi." Sok 40—60 éves dámának dobban meg a szive még ma is, ha Ráthonyi Ákos szereplé­sére gondol. Az ő szive azonban megszűnt dobogni... Sic transit glória mundi... Talán valamennyi szerepe között ieg- ragyogóbb, legbrilliánsabb volt a Víg özvegy Danilója. Ebben szerette meg második felesé­ge, köveskállai Borbély Elza. Kis fiukat — aki ma már 14 éves — Daniiénak becézték. Ekkor, pályájának zenitjén, vált meg a szín­padtól. A legforróbb sikerek közepette hagy­ta ott,,hogy soha többé vissza ne térjen oda. Amit egyszer megfogadott, derekasan meg is tartotta. Pedig Beöthy László még azután is csábítgatta, hihetetlen összegeket ígérve neki egy fellépésért. Nem volt rávehető, hogy a színpadra lépjen. Valószínű pedig, hogy az utolsó harminc év legjobb bonvivan-sziné- sze még akkor is lázba hozta volna a közön­séget, mikor már ötven felé járt. * A színészettől visszavonulva, csak gaz­dálkodni akart. Eladta a rokonaival közösen örökölt 1200 holdnyi birtokából a reá eső 400 holdat s jobbal cserélte fel a Tisza part­ján, bár ez csak 250 hold körüli, de ideális középbirtok. Megvette nagyszőllősi kúriáját s birtokát szépen instruálta. Praktikus és ta­karékos gazda volt. Kissé konzervatív, de mindig rendben tartotta a szénáját. Anyagi dolgokban tartózkodó volt. de aki nehéz vi­szonyok között hozzáfordult, szivesen nyi­totta meg erszényét. Tekintélyes összeg az. melyet olyanoknak adott, akiknél kevés re­mény volt, hogy valaha is megkapja. Soha senkinek rosszat nem tett. de jót mindenki­nek, akinek csak tehetett. Rendkívül népsze­rű volt. Mikor a környék falvaiban megtud­ták halála hírét, láthatóan megdöbbentek az emberek, soknak könny szökött a szemébe. A közéletben is élénk tevékenységet fej­tett ki. Egy ideig szerkesztette az „Ugocsa- megyc" c. lapot. Nagyszőlős képviselőtes­tületének, Ugocsamegye közigazgatási és törvényhatósági bizottságának volt hosszú Mi egész életre mEBttHBBxBSRiSigBBMBaaaBBBiBaaiaDaaBBauBBsiiiisaiisiscgBaaiBSHBBBajiaaiaaBnB A márciusi diáktüntetések ügye m magyar minisztertanács elé kerül Hoyos Gömbösök ellen. Az egységes-pártból való kilépésre kényszerítik Gömbösöket. üiliiiiiji Áhos tietfüggösiyc legördüli — „A Ráthonyiak mindég becsületesek voltak és jó magyarok.*4 Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents