Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-22 / 66. (219.) szám

Az októbrista külpolitika j (g.) Prága, március 21. j Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügy- i irriniszter vezércikket irt tegnap a Pester Lloydba az októbrista külpolitikáról. Kifejti, hogy Magyarország egészséges és sikeres külpolitikájának útjában akadályként jelent­keznek az októbrista eszméik. Kifejti, hogy az emigráns elnevezést megcsufoló, külföldre menekült októbristák Magyarország ellensé­geivel tartanak fönn összeköttetést s ezzel hazájukat árulják el. Visszatekint Károlyi Mihály gyászos külpolitikai szereplésére s megállapítja, hogy az októbrizmusnak annak idején két vérszegény teória képezte alapját: a pac-ifizmus és Magyarország átalakítása keleti Svájccá. Mind a kettő megfeneklett. Utal arra, hogy az emigránsok mai külpoliti­kája egyetlen elitélő szót sem talál az egész magyarságot érdeklő jóvátétel! kérdésben s hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha Ma­gyarországot súlyos veszedelmek fenyeget­nék, melyeket csak a kisatant kedvence: Károlyi háríthat el. Gratz Gusztáv dr. cikke a magyaror­szági külpolitika szempontjából vizsgálja az októbristák politikáját. Amit mond, azt érezi mindenki, akit a körülmények arra kénysze- ritettek, hogy az emigráció kalandor machi­nációit úgy tekintse*-min politikát. De az októbrizmus levitézíett híveiből összecsődülj emigráció úgynevezett külső politikája a*z utódállamok magyarságának szempontjából sem közömbös jelenség. Nem azért, mert az utódállamokban tala­juk volna a magyar határokon átmentett ok­tóbrista eszméknek s pozitív politikai kiala­kulások jeleznék azt, hogy az utódállamok magyarsága a maga uj, önálló, az idegen lég­körbe beleplántálódó politikájának alapjául választotta volna az októbrizmus elveit. Er­ről nincsen szó és erre nem mutat semmi jel. Hogy vannak lapok, melyeknek hasábjain az emigráció szólamait nyikorogtatják a toll ké­tes és kétségtelenül megfizetett eksziszten- ciái, hogy akadnak volt kormánybiztosok, kiknek a Füssy Kálmán definíciója szerint napkeltétől napnyugtáig tartott dicső köz­életi szereplésük, kik szánalmas vergődéssel bontanak zászlót s gyékényre viszik nemzeti érdekeinket — ez még nem jelenti azt hogy az októbrizmus a legparányibb mértékben is beidegződött volna a magyarság politikájá­nak életébe. kát annak az európai politikai iránynak, mely­nek semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy azon a földdarabon, ahol a küzdelmes hivatás- teljesítés jogán ma állunk, továbbra is mi maradjunk meg. De pszichológiai motívumok is közreját­szanak ennél a kérdésnél. Mert hová tegyük, hová temessük azt a lelket marcangoló kese­rűséget, melyet esztendők óta halmoz ben­nünk a kormányzati politika, hogy felejtsük el a megaláztatásokat, az ekzisztenciális és kulturális lezüllesztésünket s hogy alakítsuk át máról-holnapra a meggyőződésünket a kisantant képére és hasonlatosságára. Erre a kaméleon! processzusra csak ge­rinctelen politikai bábuk és az elvekkel ku- fárkodók képesek. A magyar nemzet még töredékben hagyott részeiben sem tagadhatja meg magát, múltját és meggyőződésével a becsületét. Ebből a szempontból tehát egy hatalmas szakadék választja el az utódállamok ma­gyarságát az októbristák külpolitikájától, amelyet a politika fogakna elleni vétek poli­tikának nevezni. Aki magasabb nézőpontok­ról ítéli meg a politikát, az tudja, hogy a bécsi emigráns vezérkar és annak köztünk lebzselő fullajtárjai komoly politikai szem­pontból nem lehetnek tényezők. Mert nincs mögöttük tömeg, emberek feltörő vágya és akarata s mert nincs céljaikban kiépített és meghatározott koncepció. Nincs és nem is lehet. Mert megtűrtek, kormányzati kegyre ráutaltak és kiválva egy nemzet testéből, ki­szakítva a megszabott pályautjából élettelen, széthullásra és önelégésre kárhoztatott bolygószilánkok. A politikának egyik leglényegesebb al­kotó eleme, a független akaratkialakulás, az ő számukra elképzelhetetlen. Ezért nem tekintjük mi a bécsi magyar októbristákat politikusoknak, ezért nem poli­tika az, amit tesznek és akarnak, de megal­kuvás és árubabocsátás, vergődés egy szi­várvány, kapkodás egy elpattant szappanbu­borék után. HnBBnBBnBBUBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBafflnilHHBBHBanBnBaBnnBBBBBBBBBBBBBBB „Nga^aleuréim lüli&ái Miéi fgi|iftleltaexiieIfM. London, március 21. Baldvin kincstári kancellár egy banketten elmondott beszédé­ben kijelentette, hogy Anglia fönnmaradásá­éinak föltétien szükségszerűsége: a béke és a munka. Anglia külkereskedelméből él. A világkereskedelem lassan javul, de meghatá­rozott időn belül nem állítható helyre az európai ügyek rendezése nélkül. Az európai ügyek rendezése pedig az adósságok, jóvá­tételek és a biztonság végleges szabályozá­sát jelenti. Nyugateurópa fölött sötét felhők gyülekeznek. Az Anglia és Franciaország kö­zött fönnálló véleménykülönbségre nézve ki­térve, kijelentette a kancellár, hogy Anglia azt az utat, amelyet követ, legjobbnak tartja ia jóvátételek elnyerésére. A franciák a biz­tonság kérdését a jóvátételi kérdés fölé he­lyezik. Arról — mondotta —, amit egyesek az izgalom pillanatában a francia militariz- müsról, vagy arról a francia vágyról, hogy Németországot tönkretegyék, vagy a francia államférfiak komplottjáról mondanak, én nem veszek tudomást. Elismerem, hogy a bizton­ság utáni vágy kényszerítő erő lehet, amely- lyel szemben Franciaország képtelen ellen­állni. Anglia kész volt arra. hogy nagy áldo­zatokat hozzon az adósságok és jóvátételek végleges szabályozása érdekében és erre to­vábbra is kész és továbbra is hajlandó lesz, ha iljön az alkalom arra, hogy ezt az állás­pontot föntartsa. De mindaddig, amig a je­lenlegi helyzet uralkodik, a végleges szabá­lyozás pillanata messzire kitoltnak tűnik föl. Anglia és a leszerelési bizottság munkája Páris, március 21. (Havas.) A Petit Pá­risién londoni jelentése szerint az angol kor­mány a szövetségközi leszerelési bizottság­ban résztvevő képviselőjének a németországi leszerelés végrehajtására vonatkozóan ha­sonló utasítást adott, amilyet Nollet tábornok kapott. Norman nem tárgyal francia miniszterekkel London, március 20. (Havas.) A Reuter- iroáa szerint az angol bank kormányzója, Norman, az elmúlt hét óta, amikor Párisból visszatért, nem hagyta el Londont. Az a je­lentés. hogy Norman tegnap francia miniszte­rekkel tárgyalt volna, teljesen alaptalan. Néis*eíorsz4b^ fcavaslafotf ti Sm^éíéieiwe iséwef?! London, március 21. (Havas.) A Weslminsíer Gazette értesülése szerint Németország — mértékadó helyről vett közlés szerint — az összes szövetséges kormányokhoz javas­latot fog előterjeszteni a jóvá.ételekre történőmegegyezés ügyében. Páris, március 21. A Chicago Tribüné washingtoni jelentése szerint a francia követ­ség megcáfolja azt a hirt, hogy Jusserand követ utasításokat kapott volna arra nézve, hogy Hughes államtitkár előtt kijelentse, hogy az Egyesült Államok közvetítési kísérletét nem fogják Párisban szívesen fogadni. Bennünket azért érdekel az emigráció külső politikája, mert bizonyos szempontból és bizonyos mértékben támasztékát alkotja annak a kormányzati külpolitikának, melyet ez az állam követ és a többi utódállamokra is inaugurál. ( A magyar októbristák kezes bárányai annak a középeurópai koncepciónak, ame­lyet Benes reprezentál s ezzel megtagadói annak a történelmi és logikus hivatásnak, me­lyet a magyarság egy évezreden keresztül betöltött. A három európai hegemóniális tö­rekvés: a nyugati, keleti és északi expanzió ütközőpontjában álló magyarságot prédául dobják oda annak a hegemóniális törekvés­nek, mely ma opportunus simulással védi és szolgálja a győzelmes latin népek politikáját, de készen áll minden pillanatban arra, hogy a szláv hatalmi tömböt összekovácsolva az é'* aki expanziónak legyen vezető és irányitó myezője, A reális politikai s a pszichológiai motí­vumok ez ellen a politika ellen szólanak az utódállambcli magyarság szempontjából. Mert a reális politika nem adja meg annak racionalizmusát, hogy mi, akik az antant cél­jainak megfelelően jutottunk a győző államok legyőzöttjeinek kategóriájába, akik a termé­szetes jogaink kifejlődése felé irányuló tö­rekvéseinkben védtelen kiszolgáltatottjai va­gyunk az antant üvegházában kihajtatott neoimperializmusnak, ma odaadjuk inagun­A Vatikán és a Ruhr-kérdés Páris, március 20. Havas jelenti Rómá­ból: Egyes lapok jelentették, hogy Anglia, Franciaország és Belgium képviselői lépése­ket tettek a Vatikánnál, hogy a Szentszéket a ruhrvidéki kérdésben való intervencióra kérjék. Talán mondanunk sem kell, hogy az állítólagos lépés sohasem történt meg. Egyéb­ként lehetséges és egészen természetes, hogy az említett képviselők mindegyike a Vatikánban kifejtette kormányának a Ruhr- kérdésben elfoglalt álláspontját, mivel jelen­leg a nemzetközi politikának ez a legfonto­sabb kérdése. Éppen úgy természetes az is, hogy a magas állású vatikáni körökbefí alkal­mat keresnek arra, hogy a Ruhr-kérdésről fölvilágositást kapjanak és ha erre alkalom kínálkozik, igyekszenek azt megragadni. Né­metország részéről semmit sem mulasztottak el annak érdekében, hogy a Vatikánt a német kormányra nézve kedvező értelemben befo­lyásolják és mindent elkövetnek, hogy a Va­tikán hangulatát a Ruhr-kérdésben Francia- ország ellen hangolják. Francia egyházi kö­rökben a német ügynökök működése erős feltűnést keltett. A német koratánu Pzs0ló&iiofl$ó$ol lavasoi. Berlin, március 21. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése.) A német birodalmi kormány jegyzéket intézett a francia kormányhoz, amelyben javaslatot tett arra nézve, hogy szöveíségközi vizsgálóbizottságot küldjenek ki az essen! és bueri gyilkosságok meg­vizsgálására. Tiltakozik a jegyzék a túszok szedése ellen és megjegyzi, hogy a Rulír- vidéken az idegen csapatok hibája folytán már több, mint húsz német veszítette el életét. A megszállás erőszakbokrétája Berlin, március 20. (Wolff.) Az esseni országos törvényszéki elnök letartóztatása miatt a törvényszék területén lévő összes igazságügyi tisztviselők ós alkalmazottak e hó 22-én huszonnégyórás sztrájkot rendez­nek. A werdeni francia haditörvényszék az egyik németet, aki menekülés közben az őt üldöző francia katonát lövéssel megsebesí­tette, tizenöt évi toloncházra Ítélte. Az esseni államügyészség a vasárnap éjjel elkövetett francia katona elleni gyilkosság tettesének kinyomozására egy millió márka jutalmat tűzött ki. Hat egyént, akiket a franciák állítólag egy hid fölrobbantása miatt letartóztattak, szabadlábra helyeztek. Helyettük egy hágeni építési vállalkozót tartóztattak le, akit csak az esetben hajlandók szabadon bocsátani, ha a város tíz millió márkát fizet. Düsseldorf, március 21. (Havas.) A fő­posta igazgatóját kiutasították. Súlyos vasúti szerencsétlenség Berlin, március 21. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Lokalanzeiger es­seni jelentése szerint a Ruhrvidék északi vas­úti vonalán súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Egy tehervonaí összeütközött egy mozdonnyal s állítólag hét francia életét vesztette. IMsféímilIió tonna szén és koksz vár elszállításra Páris, mároius 21. (Havas.) Le Trocqueur miniszter, a Ruhrvidékről visszatérve, kije­lentette, hogy a francia és belga mérnökök­nek sikerült egy millió tonna szenet és négy­százötvenezer tonna kokszot az elszállításra előkészíteni. A miniszter a rajnai csatorna smbaddátétele után reméli, hogy e hét végé­től kezdve naponta 2500—3000 tonnát fognak elszállítani és ezt a mennyiséget a jövő hét­től kezdve naponta ezer tonnával emelik, úgy, hogy talán sikerülni fog azt a normális mennyiséget biztosítani, amelyet Németor­szág a békeszerződés értelmében Franciaor­szágnak szállítani köteles. Guillaume lett a mérnökbizottság vezetője Páris, március 20. Le Trocqueur minisz­ter, Düsseldorfból visszatérve, a sajtó képvi­selői előtt kijelentette, hogy Guillaume-t, az állami bányamüvek képviselőjét, aki mint mi­nisztériumának tisztviselője inspekciós útjá­ban elkísérte, Essenben hagyta. Guillaume átvette a mérnökbizottság vezetését, ame­lyet Coste egészségi okokból kénytelen volt elhagyni. A jövő héten ismét inspekciós útra megy a miniszter és pedig a vasutakat fogja megvizsgálni. Németország nemzetközi bizottság döntésére akarja bízni a jóvátételi kérdést Berlin, március 21. (Berlini szerkesztő­ségünk telefon jelentése-) Amerikából érkező hírek szerint abban a jegyzékben, melyet a londoni és washingtoni német követ az el­múlt héten átnyújtott, -a német kormány Hughes államtitkár tervét teszi magáévá s kijelenti, hogy hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a jóvátételi kérdésben egy nemzetközi bizottság döntsön. Londonból érkező hírek szerint az angol politikai körökben egyre erősebb a népszövetségi intervencióhoz fű­zött reménység. j loo cseli-sii. horonyért fizettek ma, március 21-én: Zürichbenftor) 16.05 svájci frankot Budapesten 10950.— magyar koronát Bécsben 212400.— osztrák koronát Berlinben 62000.— német márkát ml j|p jj^ JSr II. évfolyam 66. (219.) szám. jlf Prága, csütörtök, 1923 március 22. Jf M d# ~ ....................... Ti-..-£***_ - Éffi W — - ,||||, _ Előfizetési árak bel- és külföldön. . J/¥l7l(£VZt&Tr¥¥2TA>T> fl J? mf m/JM § WT ü m m/ JF jTHI MT pénská-ulioe 40. l. Telefon: 80349. %n % ■ M , m l|#lb-8™ ff VÉL, am taL Mff Sm JBf MsL WL »» Jár - - Kiadóhivatal: Prága. I.. Lillova W ^ ulioe 18. az., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hirlap, Pro ha. ­A Szlovenszköl és Ruszlnszkót Szövetkezeit ellenzéki Pártok politikai napilapja 1 Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztői PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents