Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-22 / 66. (219.) szám
2 Csütörtök, március 22. rali Tegeztek a korRtángraszinok Prágában Prága, március 21. Amint a Tribuna jelenti, Volosin és Bras- csajkó Malypetr belügyminiszterrel, a miniszterelnök helyettesével folytatott tanácskozások alkalmával a választások kiírásának szükségességét hangoztatták és kifejtették, hogy szerintük a választások az érdekelt szláv pártok alapos előkészítő munkája után már most megejthetők. A Tribuna úgy véli, hogy a mai politikai helyzet mellett nagyon meg kell fontolni a választások kiírását, mivel a ruszinszkói pártok nincsenek megszervezve s azoknak erőviszonya minden pillanatban változik. A Tribuna biztosnak tartja, hogy a magyarok, akik jól ismerik a ruszin nép pszichológiáját, a választásoknál elérnék céljukat már csak azért is, mivel a cseh pártok nem a legszerencsésebb kézzel nyúltak be Ruszinszkó politikai életébeO). A cseh politikusok ruszinszkói szereplése ártalmas a köztársaságra nézve, mert az analfabéta lakosság nem tudja fölfogni a pártpolitikát. Ha a pártok érdekei valóban a köztársaságét képviselnék, akkor legelsősorban kulturális célokat kellene szolgáln'iok. A rendfOrvftig ellenkezik az alkefnáBRgal. Spiegel szenátor figyelmezteti az elnököt alkotmányos fogadalmára. Prága, március 21. Spiegel Lajos dr., német demokrata szenátor, aki tudvalévőén a prágai német egyetemen az államjog tanára, most, hogy a szenátus is elfogadta a rendtörvényt és azt aláírás végett a köztársaság elnöke elé terjesztették, a Bohemiá- ban nyílt levelet intézett Masaryk köztársasági elnökhöz és arra figyelmezteti az államfőt, hogy mind a rendtörvény, mind az állami törvényszék szervezéséről szóló javaslat ellenkezik az alkotmánnyal, amelynek megtartását a köztársaság elnöke közvetlenül a megválasztása után fogadalommal megígérte. Spiegel szenátor állítását a többi között az alábbi érdekes okfejtéssel bizonyltja. Az alkotmányi evél 67. szakasza értelmében a köztársaság elnökét csak hazaárulás (felségsértés) miatt lehet büntetőjogilag üldözni. A rendtörvény 41. szakaszának hiteles magyarázata szerint mindenütt, ahol más törvények a hazaárulásról (felségsértésről) beszélnek, a rendtörvény 1—3. szakaszaiban meghatározott büntetendő cselekményeket keli érteni. (A rendtörvény 1—3. szakaszában meghatározott bűncselekményeket „a köztársaság megtámadása*1 cimén foglalja össze.) A rendtörvény tehát ily módon meg akarja változtatni az ailkotmánylevelet. A képviselőház alkotmányjogi bizottsága érezte ezt és azt mondta a jelentésében, hogy az alkotmánylevél nem határolta körül a hazaárulás (felség- sértés) fogalmát, amiért is minden büntetőtörvény e fogalmat körülírhatja és megváltoztathatja. Mivel azonban a rendtörvény nem hatáA magija* gamdafa&nafc a mi j fopuníc a ffkamga&öial * rozza vagy nem változtatja meg a hazaárulás (felségsértés) fogalmát, hanem azt egy más fogalommal pótolja, igy az alkotmánytörvény megváltoztatása kétségtelen. Az alkotmánylevél 94. szakasza értelmében kivételes bíróságokat csak a törvényben „előre megállapított esetekben és meghatározott időre** lehet létesíteni. Spiegel kimutatja, hogy a rend- törvény az alkotmánytörvénynek ezt a rendelkezését két irányban is megváltoztatja. Először akkor a 36. szakaszban visszaható erővel ruházza fel önmagát. Másodszor pedig akkor, amikor egy kivételes törvénynek, amilyen a rendtörvény, érvényét időhöz nem köti. Hogy pedig a rendtörvény kivételes törvény, az kiviláglik abból, hogy a benne meghatározott bűncselekmények általában a rendes bíróság alá tartoznak és csak a rendtörvény által meghatározott esetekben esnek az állami törvényszék, tehát egy kivételes bíróság alá. Mcgszaiazfák a rónái alkotmányt Sándor József maiuar hépTiselO deklarációja. Viharoh-fiinieieseh Bukarest, március 18. (Elkésetten érkezett jelentés.) A tegnap délutáni kamarai ülésen ismét óriási botrányok voltak. Junian képviselő a többség lármájától nem volt képes szóhoz jutni s hiába igyekezett beszédéhez hozzáfogni. Amikor már nem birta a zajt idegekkel, harsány hangon beleorditotta a terembe: — Banditák. A többségi képviselők erre föl-ugráltak helyükről és ökleiket mutogatták Junian felé. Oly óriási kavarodás támadt, oly artikulátlan hangok összevisszasága uralkodott a parlamentben, hogy az elnök kénytelen volt az ülést fölfüggeszteni. Az ülés újbóli megnyitása után Sándor József az erdélyi magyar párt képviselője kezdett beszélni. Beszéde közben Jonescu Antoniu liberális képviselő feléje kiáltott: — Mit szólna ehhez Take Jonescu, ha élne! Sándor: Azt mondaná, hogy ön szemtelen. — Sándor ezután fölolvasta a magyar párt deklarációját. A deklaráció hivatkozott azokra a körülményekre, amelyek az alkotmánytörvény javaslatának létrejötténél szerepet játszottak s ezeknek alapján kijelenti, hogy az országgyűlést aíkotmányozónak és törvényes jellegűnek nem ismerhetik el, az aí- koímányjavaslatot visszautasítják és amenyiben azt megszavaznák, ünnepélyesen a magyarság asszimllálására és elro- mánosítására, valamint az egyéni és társadalmi jog elnyomására és eíszegényesite- sére szánt oktrojált alkotmánynak jelenük ki. A magyarság, mint nemzeti kisebbség nem a hatalomért, de nemzeti életéért s méltóságáért harcoi. Hisz Wilson evange- liájában és próféciáiban, szabad népet és szabad egyházat akar egy szabad államban, jelszava: Le a késsel és ököllel. Sándor József beszédét a többségi képvl- íők többszöri köz'beszólással zavarták meg. Sándor József beszédében rámutatott arra, hogy Cseh-Szlovákiában a rutén népnek megadták mindazokat a jogokat, amelyeket a békeszerződés nekik biztosított. A ruténefí teljes autonómiát élveznek abban az országban, amelyhez tartoznak. Jorga: A ruténeknek egész különleges helyzetük van országukban. A román kormány ilyen jogokat nem adhat a kisebbségeknek. Sándor beszéde folyamán kijelentette, hogy a román kormánynak az a célja, hogy az erdélyi magyarságot nacionalizálja. Jorga heves hangon válaszolt erre a kijelentésre és rámutatott a magyarországi kisebbségek helyzetére. Sándor: Az itteni magyarok örvendenének, ha annyi szabadságot élveznének, amennyi szabadságot a magyarországi románok élveznek. Sándor beszédének további során élénk vita fejlődött ki Sándor és Jorga között, amelynek részleteit azonban érteni nem lehetett, mert a liberális pártok tapsoltak. Jorga kijelentette, hogy igaz, hogy az, alkotmányjavaslat rossz, de a románok számára rossz és nem a kisebbségeknek. Bukarest, március 20. Vasárnap és hétfőn viharos utcai tüntetések voltak az alkotmány- javaslat ellen. A katonák és tüntetők között összeütközésre került a sor. A hétfői tüntetést katonaság oszlatta föl tűzi fecskendőkkel. Bukarest, március 20. (Cseh-szlovák sajtóiroda.) Az általános vitát az alkotmányjavaslat fölött befejezték és a javaslatot! 225 szavazattal 5 szavazat ellenében elfogadták. Negyven képviselő tartózkodott a szavazástól. * Prága, március 21. A román parlamentben lejátszódott eseményekkel kapcsolatban a romániai magyarság képviselője a magyarság tiltakozása során azt a kijelentést tette, hogy Cseh-Szlo- vákiában a rutének a békeszerződés által biztosított teljes autonómiát élveznek. Sándor Józsefnek ez a kijelentése szomorúan karak- terizálja azt az izolált politikai életet, amelyet az utódállamokban élő és három frontra szakított magyarság külön-külön él. Ez a kijelentés bizonysága annak, hogy a romániai magyarság teljesen tájékozatlan a Cseh-Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek valóságos helyzetéről és fe’ül ama propaganda röppentyűknek, amelyet a kisan- taní sajíószervezeíe világgá bocsát. Elhiszi azt, amit Benes az európai közvélemény előtt hangoztatni mer, de amiből a valóságos életben semmi sem Igaz. A Cseh-Szlovákiában élő rutének -autonómiáját a békeszerződés tényleg biztosította. De amint a békeszerződésnek a kisebbségi jogokra vonatkozó egyéb rendelkezései a gyakorlati politikai életben nem teljesítette és váltotta be a prágai kormányképpen úgy egy jottányit sem adott abból az autonómiából Ruszinszkó számára, amelyet megadnia vállalt és reárótt kötelessége volna. Szomorúan látjuk azt, hogy az utódállamokbeli magyar politikáknak érintkezési pontjai teljesen hiányoznak. Hogy nincsenek találkozó utak, ahol az egységes s a kisantant boszorkánykonyháján összekotyvasztott politikai célkitűzésekkel szemben az utódállamok magyarsága egységes politikai elvek alapján építene föl a maga frontját. Az elmúlt év nyarán a P. M. H. volt az, amely megpenditte a középeurópai nemzeti kisebbségek közös frontjának eszméjét, hangoztatta annak szükségességét, hogy a nemzeti kisebbségek ismerjék meg egymás helyzetét és fogják össze a szétforgácsolt erőket a közös küzdelem céljaira. A kolozsvári magyar lapok foglalkoztak ezzei a tervvel, a külföldi sajtóban is volt visszhangja a P. M. H. gondolatának s az azóta eltelt hónapok mégis meddőek voltak ennek a törekvésnek szempontjából. Most, amikor egy erdélyi magyar képviselő tanujelét adja annak, hogy teljesen hibás és a valóságnak meg nem felelő fogalmai vannak az Erdélyhez legközelebb eső ruszinszkói terület népének államjogi helyzetéről és kisebbségi jogairól, ismét megerősödik az a meggyőződésünk, hogy az utódállamokban élő magyarságnak érdeklődnie kell egymás sorsa iránt és nem szabad elszigetelten senyvedésben hagynia azt a nemzeti erőt, amelyet az anyaországtól elszakított magyarság három részre osztva reprezentál. Sándor József lelkes és okos magyar politikus. Az erdélyi magyarság nemzeti érdekeinek becsületes védelmezője, de a határok elzárják előle a mi életünk perspektíváját és hamis megvilágításban látja a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetét. Ezenfelül bizik a wilsoni evangéliumban, abban az illúzióban, amelyet a békeszerződések megalkotásánál sárba rántottak, amelyek négy év pozitív politikai jelenségeinek megvilágításánál csak puszta eszmék, amelyeket csak a nemzeti kisebbségek önmaguk tölthetnek meg újra élettel. A wilsoni evangéliumban hiába bízunk, ha nem fogunk össze annak érdekében, hogy az elbuktatott eszmékből valóságos elvek kovácsolódjanak. A mi sorsunk, a, mi akaratunk és erőnk kezében van. A lakások bére változatlan marad. A cseh koalíció ötös és tizes bizottsága a tegnapi, nap folyamán tanácskozott a bérlők védelméről szóló törvényjavas’atról. Elhatározták, hogy a bérlők védelmén semmit sem változtatnak s elállnak az ötszázalékos lak- béremelést^ _________________________ Jl ^tndeniBap add át a Bajpat egrp íétaváseó ísmemsddneft, míg meg mevm gi^ipssádliSk árvái. isLogij a űheágai JféKagvax Jfáir- fap ei mag-igazság érdefkeiÉ s&aigá£$a ? A klánéta* Az Erdélyi Irodalmi Társaság gyűlésén székfoglalóul felolvasta: Nyíró József. Volt a falunkban egy árva legény. Ennek a legénynek pedig volt egy jávorfa-klánétá- ja, áradó, messzibeszédü, ékes furulyácska. Csodás rinomságuvá sodródott benne a legény lelke és láthatatlan arany hurokként ki- röppent belőle. Rávetödött a repülő madár lábára, fák nedves rügyére, a felhők képére- A lelkét hosszabbította meg vele és az édes magyar dal mély és misztikus erői fakadtak általa. Egyebe azután nem is volt Árva Kosa Pálnak. Neve sem volt addig, amíg egyik nyári estén kitilt a háza elé és be lefújt a klánétába. Mint a fekete, ismeretlen vitám hasított bele a hangja az emberek szivébe. A falut sötét pólyába takarta az éj. Kínosan édes, epedő panasz volt az első nóta. Minden földi állat felnyögött kínjában, az átmos fák alatt sírtak a bogarak. Az apa vesz tett madárfiókák a fészek szélén kör be -k ihaj 1 attak és istenükhöz kiáltottak eledelért. Az aivó víz is felébredt és ezüstösen megborzongott tőle. Az emberek tétován elindultak a külÖnős-bus, örömet- és szer elme tszólitó, leány csalogató, veszedelmetrejtő, furcsa ma,gyár nóta után. — Megtalálták és megölelték Árva KÖsa Palit, aki varázslattal megverte, tiszta szent erővel megragadta őket. Ez az Árva Kosa Púi barna volt, mint a föld és szótólar, de amikor pörögni kezdtek iiijai alól a dal gyöngyei, minden leány a keblére szorította két kicsiny öklét, titkon, telve közelébe jöttek, úgy hallgatták megzavarva, clkáprázva. A legény pedig tovább is bús maradt, mintha koldustarisznyából töltené újra a furulyáját, melynek öblébe minden szellő, vihar és illat beíopózott. Mondhatni, a Székelyföld lelke ütött tanyát benne és ez röpült szét az űrben a kilenc kicsi bkon általÉs csak nagykésőre — mikor legszebb volt a csillag — indult meg a hasonlóan szegény leány, kinek a nóta szólott és többet nem is tért vissza. Megtartották a szegények lakodalmát. A szomorú nóta így változott vigra; a legény élete igy fordul,a jobbra. Olyan nap volt ez, hogy a méhek lerúgták a lábukról a virágport s még a tarisnya is táncolt a koldusok hátán. Táncba, menyegzőre hívták, de egyik reggelen verni kezdett a hir, hogy Kosa Pál az Árva bízón megbolondult. Hát ez .az istenszamara elmerne ki az erdőbe, fenyőszurkot hozott s a kl'arinettnek minden a kilenc lyukát betapasztotta és az ékes-rezes nótaszerszámot {elszúrta a füstös gerendába. Senkinek el nem árulta, miért gyűlölte meg a dalt. Asszonya unszolta, kérlelte — hiába- A klánétát a pókok ezüst- fátyolba foglalták. Olyan szegények, elhagyottak lettek, hogy a tűz is megsiratta őket, de Árva Kosa Pali hajihatían maradt. Elszántan markolta meg a kasza nyelét és csak a szemébe csapódó buzaszárak közé suttogta panaszát. — Mikor éhes voltam, kenyeret se vetettek nekem. Mikor rongyos voltam, nem hívtak a táncba. Mikor fájt az élet, meg sem vigasztaltak- Senkinek se kellett a szomorú nóta, ne,kelljen a vig se. Mégis fájt a hallgatás. Titokban végigcsókolgatta, harmatban fürdette a klánétát, hogy el ne repedjen, de a kilenc szent sebet mégse nyitotta fel rajta. így hát lassanként elfeledték. Jobbsincs cigány kezdett muzsikálni örült, beteg tempóval s az emberek, kik még éltek a nagy halál után, az életüket mulatták el mellette. Telt-múlt az idő s a kláméta drága öble csakhamar megtelt a népek kínjával, sóhajjal, bánattal; mintha minden elköltözött lélek bele száll ott volna. A sok haláltól megfeketedett fája, a sok kin hasította szét jávorfaszi- vét és mégsem bírt megszólalni. Olyan idők jártak, hogy a meglőtt madár is tűzbe bor ült a levegőben, úgy hullott alá- A pillangók hátán is démonok ültek és gyűlöletet izzadott a virág. Csak* a klánéta nem bírt megszólalni, mert akkora lön a népek nyomora, hogy ki sem lehetett már dallal fejezni. Árva Kósa Pád is megtöretett testtel, elszakadt erővel, felhagyott reménnyel, éhesen, rongyosan kiállott háza küszöbére, melyről tűz nyalta le a fedelet; és konok daccal, szomorú bennsővel hallgatagon nézte a megsemmisülésbe szédelgő nemzetét A ci- gányhegedük kihullottak a tehetetlen kézből, ■a papok ajkán megfagyott az ige; oly nagy lett a világ nyomorúsága. Mégse fújta meg a klánétáját. Asszonya is elhervadt mellőle- A szive izzo-tt, emésztette és fölpattant, mint az arany tojás héja. Könny, panasz és szenvedés ömlött ki belőle. Vádolón, szótlanul emberére nézett. Tovább nem birta Árva Kósa Pál se. Csendesen kiült az észtérh-éj alá, letörte a szurokpecséteket és ismét felharsant az életünket sirató, drága magyar nóta. Az embereket lassankinf elöntötte a vigasztalás. Az égre is felszaladt a tavasz és csakhamar a fák hulló virágával keresztelték a csecsemőket. Újra kihajtották barmaikat és a föld szennyét ekéikkel aláforgatták a mélységes pokolba. Fújta, addig fújta klánétáját Árva Kósa Pali, amig sorsukba feledkeztek az emberek. Ekkor újra előbujt odújából a hegedűvel Jobbsincs-cigány, de senkinek sem kellett. Még mindig szomorú volt a klarinett, sokáig szomorú. Végre aztán a hangjába bele- sikoltott az ö kicsi fia. Erre vigra fordult a szerszámon a Kósa Pali ujja, dallamok nevettek, ujjongtak, születtek. Az asszony is felvirágzott a betegágyból, mellének fehér esője megeredt- A kopott muzsika megfiatalodott, Kósa Pálék ugyan továbbnyomorogtak, a nótáért pénzt ugyan nem kaptak, de hallgatták őket, de szerették őket, mert újra élt a dal. És hát a madár se vár semmit, mikor csicsergésével teleaggatja a fákat, színessé szövi az égvilágot. Hiszen a borviz is ingyen búvik ki a sziklák markából így tett Árva Kósa Pál is. Utóbb versek is tolultak szájára. Az emberek csodálkoztak, eltanulták, de a nóta- csinálónak jó szót se hajítottak. A vers és dala {elhatott a havasokba, lopva elrejtőzött a pásztorok fülében. Kicsi fia kacagni tanult tőlük, ö ugyan éhesen maradt, condra- gunyája leszakadt, de a népnek színes szárnyai nőttek, a homlokán bizalom káprázotí és boldogan dobta magát álmodásra virágos rétjei ölén. Az Árva Kósa Pali klánétája újra életre serkentette őket és örülitek, mert azt hitték, hogy a dalt nem lehet elvenni tőlük. Egyszer aztán, mikor a vigalomból hazafelé tartott Árva Kósa Pál, elébe toppant ve- téíytársa, Jobbsincs-cigány. Izgatottan, éhesen, kérőn elébenyujtotta tenyerét, amelyről a klánéta elifujta a kenyeret — Sajnálj meg, Kótsa Pál, ne muzsikálj többet— Akkor én is éhetihalok, Jóska. A cigány szemei úgy izzóttak, hogy a pokolig lehetett ellátni a fényüknél
