Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-16 / 61. (214.) szám
A többség és a mandátum. (p.) Prága, március 15. A kormányttámogató pártoknak százötvenkét képviselőtagja van. Ezzel szemben az ellenzéki képviselőknek száma százhnr- minchárom. Eszerint a kormány tizenkilenc többséggel rendelkezik. Helyesebben csak rendelkezett, mert, amint tudjuk, a cseh nemzeti szocialista pártnak négy tagja és pedig számottevő tagja az ellenzék álláspontjára helyezkedett a rendtörvény tárgyalásakor, amiért őket pártjukból a pártvezetőség kizárta. Ezzel a kormánypárti képviselők száma százötvenkettőről száznegyvennyolc- ra esett s az ellenzéki szavazatok száma föl- szökött százharminchétre, a kormány többsége pedig összezsugorodott tizenegyre. A kormánypárti szavazatok számának ebben a csökkenésében azonban a kormány és a többség megnyugodni nem akar, a négy renitens képviselő ugyan megföllebbezte a vezetőség határozatát a párt közgyűléséhez, de ha a közgyűlés is jóváhagyja a vezetőség határozatát, úgy beáll a párt kötelékéből való kizárásnak a további következménye: a négy képviselőt megfosztják mandátumától. E két adat (a kormánynak számbave- hető többsége nincs, a képviselőket pedig ilyen módon, választóiknak megkérdezése nélkül megfoszthatják a mandátumoktól) annyira jellemzik az egész rendszert, hogy érdemes velük külön foglalkozni. A rendtörvény megszavazásának kierőszakolásánál a kormány összesen tizenegy főnyi többséggel rendelkezett. Más alkotmányos országokban ilyen többséggel egy kormány hetekig sem tudja magát tartani, mert működésének, intézkedéseinek nincs meg az erkölcsi tekintélye, nincs meg az a biztonsága, hogy vájjon ez a kis többség a népek többségének akaratával találkozik-e? Rendes és valódi alkotmányos és parlamentáris élet mellett vagy megkísérlik egy uj kormány és kormányprogram utján az együtt- lévő képviselőházban a kibontakozást, hogy egy uj kormány tekintélyes és megbízható többségre támaszkodjék. Vagy ha ez a kísérlet nem sikerül, hozzányúlnak' a másik alkotmányos megoldáshoz, föloszlatják a törvényhozótestületet, hadd döntsön a nép. Itt ezeknek a megoldásoknak egyikére sem gondolnak, legalább egyelőre nem. Minden alkotmányos szabály ellenére, nemcsak a rendes kormányzati teendőket látják el s a mindennapi szükségleteknek megfelelő törvényeket hoznak, de meghozzák a rendtörvényt, amely halomra dönti az alkotmányalaptörvény összes rendelkezéseit, amelyek az 'alkotmánynak demokratikus jellegét biztosítják, amelyek a polgároknak szabadság- jogokat adnak, amelyek mint az alkotmány alaptételét állítják oda a véleménynyilvánításnak, a közállapotok bírálatának szabadságát. Pedig nem kisebb ember, mint a köztársaság elnöke mondotta a bécsi Reicbsratbsn: „az az állam, amely nem tűri a birálatot, megérett a bukásra". Kivételes intézkedések, kivételes bíróság és kegyetlen büntetések utján a szabadság helyett a terrort emelik uralomra. Teszi mindezt egy képviselőházi többség. amelynek tizenegy szavazattal van többje, mint az ellenzéknek. De vájjon megvan-e ez a többsége is, hisz az alkotmány szerint a képviselőház tagjainak száma háromszáz, a légionáriusok négy képviselőién k.iviil, akik csak az első ciklusban vesznek külön részt. A háromszáz mandátum közül azonban tizenkilenc még betöltetlen, mert a huszonkettedik és huszonharmadik választókerületben. Teschenben és Ungvári még nem voltak választások és nem választottak Huítschinban sem. A választásokat itt azért nem ejtették meg. mert a kormány joggal számol azzal, hogy e tizenkilenc mandátum választási • eredménye végleg lehetetlenné tenné helyzetét, a többségét kisebbséggé devalválná és ezzel fölborítaná az egész helyzetet. A törvény értelmében Teschen is, Ung- vár is kilenc-kilenc, Hultschm egy képviselőt választ s igy, ha ezt a tizenkilenc hiányzó képviselőt is hozzászámítjuk, kétségtelen, hogy a kormánynak nincs meg az általános többsége. Eddig a többséget és általában a képviselői mandátumot a nép adta. Itt máskép van. Vrbensky és három társa úgy találják, hogy a rendtörvényjavaslat ellenkezik azokkal az elvekkel, amelyeket választóiknak ai demokráciával és a szabadsággal kapcsolatban hirdettek s ezért ellene szavaznak a javaslatnak. Itt lehetséges az, amit mindenütt másutt lehetetlennek és képtelennek tartanának, hogy ezeket a képviselőket ezért megfosszák mandátumaiktól választóiknak minden megkérdezése nélkül! Ennél világosabban nem lehet kifejezésre juttatni, hogy a prágai nemzetgyűlés tagjainak önálló meggyőződése nem lehet, ott törvényhozói függetlenség nincs. Ez bizonyítja, hogy a nép és a parlament mennyire eltávolodott egymástól, a kettő köpött minden összeköttetés megszűnt. Ez a többség még másként is gondoskodott ellenségeinek ártalmatlanná tételéről. A rendtörvény számtalan útvesztőiben az ellenzéki képviselők akarva, nem akarva, belebotlanak a ruganyos kriminális szakaszokba s ha már benne vannak a hálóban, úgy nemcsak a szabadságukat és pénzüket vesztik el, hanem elvesztik mandátumukat is. A büntetés kiterjed a polgári jogok elvesztésére is, ez pedig magában foglalja a mandátum elkobzását is. Igazán épületes dolog: a mandátumok gazdát cserélnek anélkül, hogy a népnek erről tudomása is volna. így magától vetődik föl a kérdés, nem volna ennél egyszerűbb, szebb és tisztességesebb, halottaiból föltámasztani a forradalmi nemzetgyűlést, hadd intézzék tovább is meghitt körben a köztársaság ügyeit. Mindenesetre őszintébb dolog volna igy. i megegyezés délibábja játszik a Ruhr-kérdéssel. Még husvét előtt tárgyalások kezdődnek. Az angol politika nem hivatalos akciója, Belgium tárgyalni szeretne. Páris, március 15. (Saját tudósítónktól.) A New York Héráid egy nagytekintélyű személyiség nyilatkozata nybmán azt a szenzációs hirt közli, hogy Franciaország és Németország között a tárgyalások még husvét előtt megkezdődnek. Berlin, március 15. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Lokalanzelger jelentése szerint londoni politikai körökben az a hír terjedt el, hogy nemhivatalos angol körök fölszólították a német birodalmi kancellárt terveinek előterjesztésére és most arra a véleményre jutottak, hogy a brüsszeli megbeszélések alapját képezhetik egy közvetítésnek. Állítólag Cunót fölhívták arra, hogy nyilatkozzék, vájjon hajlan- dó-e Amerika részéről javaslatokat elfogadni és egy gazdasági konferencia gondolatával megbarátkozni, amely konferencia a Ruhr-víta végleges eldöntéséhez vezetne. Arról is beszélnek, hogy Bonar Lawoí kényszeríteni lehetne arra, hogy Francia- ország előtt világossá tegye, hogy a békés elintézés napja elkövetkezett. A londoni politikai körök élénken foglalkoznak ezzel az uj problémával. Ehhez hozzájárul még az, hogy az angol munkáspárt állandó tanulmány tárgyává tette a Ruhr- kérdést. Tegnap hajnali négy óráig állandó izgalomban tartották a munkáspártiak a parlamentet és tegnap délután is teljes erővel vonultak föl az ülésre. Mivel a konzervatív és liberális képviselők egy része a régi par- lameti iskolából került ki és ezek nem tekintik föltétlenül szükségesnek, hogy részt vegyenek minden ülésen, nagyon könnyen meg- esheíik, hogy a kormányt meglepetés éri és a kormánypárti szavazatok kimaradása folytán a parlamentben leszavazzák. Ugyancsak a Lokalanzelger értesül Párisból arról, hogy a tegnap esti francia lopok jótanácsokkal halmozzák el Németországot s arra szeretnék rábírni, hogy nyilatkozzék és jelentse ki, hogy tárgyalni kivan. Az Intransigeant kijelenti, hogjr a franciák az egyik várost a másik után és az egyik bányát a^másik után fogják kiüríteni, amint a németek'pénzt vagy ipari részvényeket adnak Franciaországnak. — Jólinformált helyről arról értesülünk, hogy különösen Brüsszelben végtelenül szeretnék, ha mielőbb megkezdődnének a Németországgal folytatandó tárgyalások. Brüsszelnek ugyanis csak gazdasági érdeke fűződik a Ruhrteriilethez és nem úgy, mint Franciaországnak, politikai is. Ezt a gazdasági érdeket azonban a megszállás nem elégítette ki, mert a szénszállítások nem jártak kellő eredménnyel s ezenfölül a Németország részéről fizetett készpénzösszegek is elmaradtak. A Berliner Vageblatt Párisból arról értesül, hogy egy belga miniszter kijelentette, hogy Franciaország és Belgium a iegjobb barátságba vannak, de a jóvátétel! politika felöl különféle véleményeik lehetnek. Belgium a legnagyobb súlyt helyezi az antant cor- dlale föntariására és sohasem fogja elfelejteni, hogy Anglia azért lépett be a háborúba, mert Belgium semlegességét megsértették. A belga kormány egész természetesnek találja,, hogy az uj fizetési tervet Angliával és Olaszországgal együtt kell megbeszélni, igen használható kiindulási pont lehet Bar- thou terve, amelyet január 2-án terjesztett a jóvátételi bizottság elé és amely Németország fizetéseit 20—30 évre osztja föl. Belgium azt hiszi, hogy a jóvátételi kötelezettségek uj rendezésével Németország egész adósságát öt év alatt kifizetheti. Brüsszelben igen élénken szeretnék, ha Németország javaslatokkal állna elő. Az Information tudósítójának az a benyomása, hogy Belgium engedményekre Is kész lenne, de erős a kételye, vájjon Cuno alkalmas-e arra, hogy ezek az engedmények vele szemben gyakoroltassanak. A belga politika egyáltalában nem titkolja azt a tényt, hogy a brüsszeli tárgyalásoknál a vezetőszerepet Theuniss játszotta. Brüsszel, március 14. Az Agence Belge közli: Egy párisi lap hirt ad arról, hogy a brüsszeli apostoli nuncius, Nicotra, a brüsz- szeli spanyol követnél, Marquis Villalobnrd- nál lépéseket tett a Franciaország és Németország közötti közvetítés érdekében. Föl vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy sem a nuncius, sem a spanyol követ részéről lépések a kormánynál nem történtek. London, március 15. (Havas.) Meg nem erősített jelentések szólnak arról, hogy Anglia interveniálni fog Németországnál. Az Ewening Standard kijelenti, hogy a német miniszterelnökre erős diplomáciai nyomást gyakoroltak oly irányban, hogy a brüsszeli konferencia határozatait úgy fogja föl, mint a béke iránti törekvést, anélkül azonban, hogy ebből Franciaország, vagy Belgium gyöngeségére következtetne. Angol tanulmányutak a Ruhrvidéken London, március 14. A munkáspárt elhatározta, hogy a Ruhrvidékre és Németországba hivatalos küldöttséget meneszt a helyzet tanulmányozására. Berlin, március 15. (Wolff.) A Berliner Tage- blatt jelenti a Rubrvidékröl, hogy Asquith volt angol miniszterelnök felesége a megszállott területre készül. A Havas-ügynökségnek ezt a szűkszavú jelentését kiegészíthetjük azzal, hogy a temetést a franciák rendkívül pompával és ünnepi ességek között rendezték meg. Kötelezték a várost, hogy a városiházára tűzzék ki a francia lobogót s a temetés alkalmával nagy katonai parádét rendeztek. Degoutte tábornok politikai tartalmú beszédet mondott a temetésen. A gyászszertartáson Magirmot hadügyminiszter is részt vett. A koporsókat külön vonattal vitték Franciaországba. A német közönség teljesen visszahúzódott és tüntetőleg nem vett részt a temetésen. Ezzel szemben a) német meggyilkolt polgárokat a legnagyobb csendben temették el. — Buerból ma reggel az a hír érkezett, hogy két elfogott rendőrt. Most és Kraust, a líceum udvarán hétfőn este kivégezték. Mindkét rendőrt a franciák kiutasították a Ruhr- vidiékvől s mivel azok a kiutasítás dacára visszatértek, statáriális utón főbelőtték őket. A jóvátételi ügy az angol alsóházban London, március 15. Az angol alsóházban Buxton munkáspárti képviselő kérdést intézett a miniszterelnökhöz arra nézve, fölhívták e figyelmét a francia külügyminisztérium március 8-án kelt jegyzékére, amely szerint a párisi konferencia alkalmával a német követ Párisban kijelentette, hogy utasítása van arra nézve, hogy Poincarév.ai hivatalos formában közölje, hogy kormánya a jóvátételi kérdés szabályozására nézve tervet dolgozott ki. Bonar Law kijelentté, hogy nem érti tisztán, hogy a francia külügyminisztériumnak milyen jegyzékéről beszél Buxton. Az angoj kormány a párisi konferencia minden részletét nyilvánosságra hozta. Buxton továbbá azt a kérdést vetette föl. hogy a kormány mérlegeli-e annak lehetőségét, hogy a német kormányt meghívja, hogy ezt a javaslatot az esetleges föltételeivel együtt megismertesse. Bonar Law kijelentette, hogy nem hiszi, hogy valami előny is származnék abból, ha jelenleg ilyen lépést teniíe. Benn liberális képviselő azt a kérdést vetette föl. hogy Párisban az angol képviselő előtt történt-e a német javaslat ismertetése. Bonar Law igy válaszol: „Nem, soha." Egy német nemzeti szenátor a németek egyesüléséről, Hartl szenátor, a német nemzeti párt egy gyűlésén beszélt a németség helyzetről és jövőjéről a cseh-szlovák köztársaságban és kijelentette, hogy a németség hanyatlását semmiféle parlamenti, vagy diplomáciai arivé nem tudja megakadályozni, hanem csak a nép rendszeres és céltudatos munkássága. Legelső föltétele ennek valamennyi német erőnek egyesítése. Élesen támadta a rend törvényt és rámutatott arra. hogy a törvény kényszeríti a németeket arra, hogy nemzeti követeléseik biztosítása céljából egyesüljenek. 190 csel-síi Koronáiért fizettek ma, március 15-én: Zűríchbenj'rakö?) 15.95 svájci frankói Budapesten 9250.— magyar koronát Bécsben —. osztrák koronát Berlinben 61900.— német márkát '^ Jfr n. évfolyam 61. (214.) szám. Prága, péntek, 1923 március 16. r i JT-* irFF?TA>T* ssssm f WÍ Jw ÜT áir Ül Jm ÉTSÉ SÍR pánská-ulice 40. I. Telefon: 80349. ff ILji m JSEV jm ,JSr ÉtS m if / rak. M _ - Kiadóhivatal: Prága. I.. Llliova H uUce 18. sz., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. —• A Szlovenszkól és Ru$zlnszkót Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: é Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
