Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-16 / 61. (214.) szám
Péntek, március 16. A c^-szloYák-naftar gazdasági egyezmény. Prága, március 15. Félhivatalosan közük: A március 10-én Budapesten kötött cseh-szlovák—-magyar gazdasági egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások főképpen a két állam külkereskedelmi ellenőrzése alatt álló be- és kivitel kérdésére vonatkoztak. Továbbá az ezzei összefüggő devizaelőirások kérdéseire és az import számára szükséges fizetőeszközök kiutalására, mely utóbbi Magyarországon most különösen aktuális. A árgyaíáso'k tudvalévőén már karácsony előtt indultak meg a két állam kölcsönös kiviteli- és behozatali forgalmára vonatkozó árujegyzékek kicserélésével. Csen- szlovák részről különösen textiláruk, gyapotáruk, gyapjúszövetek, Varrófonál, bőr, cipőáruk, üvegáruk, különböző vasáruk és vegyi cikkek kivitelére történtek előterjesztések. Ezzel szemben Magyarország nagy súlyt helyezett a bor, vetőmagvak, paprika, sa]t: szalámi és egyéb élelmiszerek, valamint kau- csukáruk, dinamógépek, elektromotorok, izzólámpák, és különböző gyégyszerészeti cikkek kivitelére. Ez a fölsorolás természetesen csak nagyjában mutatja a két állam tervbevett csereforgalmi viszonyát. A karácsony után beállott szünetben a két kormány az érdekelt körök bevonásával megvizsgálták a behozatali kontingensek kérdését, hogy alapot találjanak iaz 1922 november 22-én megkötött kereskedelmi szerződésben biztosított kontingensegyezményhez. Ennek a kérdésnek a megoldása azonban egynémely okból nehézségekbe ütközött és mint a félhivatalos jelentés mondja, különösen azért, mert a magyar kormány ezidősze- rint a behozatali kérdéseket mindenekelőtt a magyar valuta védelme szempontjából bírálja el és igy a nagyobb méretű importot a legközelebbi jövőben a lehetőség szerint el; akarják kerülni. Emellett a magyar kormány szem előtt tartja a többi államoknak nyújtandó hasonló engedményeket is és végül azért, mert több gyáripari ágban szem előtt kell tartani a Magyarországon újonnan alakult és erősbödő vállalatok szükséges védelmét fs. Ilyen viszonyok között úgy találták, hogy ezeket a kérdéseket csak egy átmeneti időre lehet szabályozni. A szerződő felek tehát megegyeztek abban, hogy a kicserélt jegyzékekben felsorolt árukategóriákra nézve kölcsönösen biztosítják egymásnak a jó- akaratu behozatali engedélyezés rendszerét. Magyar részről ez a biztosíték azzal a függelékkel van ellátva, hogy az ilyen importáruk fizetésére szükséges devizák kiutalását alapefvszeriien nemcsak hogy soha elutasítani nem fogják, hanem előnyös rangsort biztosítanak a kiutalásnak. Ennek az általános ideiglenes egyez“ --------------n—in umummmt■■ i----------tr» I i t)T"1 ménynek a két kormány részéről való jóváhagyása az aláírástól számított egy hónapon belül fog megtörténni. Az árucsereegyezmény kérdéseivel kapcsolatosan Budapesten arról is tanácskoztak, hogy milyen módon kellene a korábbi áruszállításokból eredő magyarországi kötelezettségeket rendezni és e tekintetben is határozott megegyezésre jutottak. Ezek a de-, vizarendelettel is összefüggő megegyezésen1 közvetlenül a két kormány jóváhagyása után érvénybe fognak lépni. A szerződő felek az ideiglenes áruegyezmény megkötése után azt a kívánságot njdl- vánitották, hogy ezt az egyezményt rövidesen végleges egyezménnyel pótolják, de erre csak bizonyos előfeltételek tisztáizódájsa után, nevezetesen a Magyarországon terviae vett vámtariíális reformmal kapcsolatosan kerülhet sor. Beregszász, március 15. (•Saját •tudósítónk jelentése.) A Ruszinszkói Földbirtokosok és Bérlők Szövetsége a keresztény szociális párt, a kisgazdapárt és valamennyi ruszinszkói gazdaszervezet bevonásával hatalmas tiltakozó gyűlést tartott március 13-án Beregszászban. A gyűlésen Scnönborn-Bucheirn Frigyes Károly elnökölt. Rövid1, komor szavakkal festette a helyzetet, amely a nagybirtokosságot is a tiltakozás fegyveréhez kényszeri tette. Molnár Béla a szövetség memorandumát olvasta fel. A memorandum, amely drámai erővel sikoitja Prága felé a ruszinszkói nép- tömegek végtelen nyomorát és kétségbeesését, megállapítja, hogy a korona rohamos javulása miatt támadt gazdasági krízis Ru- szinszkóban végzetes katasztrófává izmosodott. Majd kifejti, hogy adót mindenütt fizetnek a köztársaság területén, de a viszonyok •másutt ö s s z eh aso ni i íbata ti a n ul enyhébbek, mint Ruszinszkóban. A világháború második feléig ugyanis a mai Ruszinszkó északi része hadszíntér volt. Mig másutt a gazda szerencsés vállalkozásokkal, munkájával és szorgalmával tekintélyes jövedelemre tett szert, addig a ruszinszkói gazdának napról-napra fogyó kis tőkéjét készenlétben kellett tartani, mert nem tudhatta, hogy nem kelt-e újból mindenét visszahagyva menekülnie, mint 1914 október havábanAz első forradalom' ;is másképpen zajlott •le Ruszinszkóban, mint a köztársaság egyéb részeiben. Az októberi forradalom itt a teljes felbomlás jegyében indult és anarchisztikus állapotokat teremtett. Rablások, fosztogatások napirenden voltak, őszi munkát senki se végzett, a burgonya a földbe veszett és mindenki csak arra törekedett, hogy az elkövetkező szomorú napokra magának néhány fiiért félrerakhasson. így pocsékolták, kótyavetyélték el felszereléseiket a gazdák akkor, midőn arra a legégetőbb szükség lett volna. A bolsevista rémuralom idején a gazdák nagy részié menekülni volt kénytelen. Helyüket a politikai megbízottak foglalták el. Végül jött a román meg száliáé, mely megadta a kegyelemdöfést. A cseh-szlovák kormány is súlyos gazdasági hibával kezdte meg uralmát. A forgalomban %vő osztrák-magyar pénzt csak. egy esztendő múlva cserélték be cseh-szlovák állam-jegyre. Mivel a pénzt 1:4, illetően 1:10 arányban cserélték be, másként alakult a helyzet, mint a cseh-szlovák köztársaság egyéb részeiben és a lakosság e művelet által mondhatni egész készpénzét elvesztette. Az 1919. gazdasági év figyelembe se jöhet- Az 1920. és 1921. évek gazdasági katasztrófát hoztak, 192-2 őszén az abnormális esőzések következtében pedig képtelenek voltak őszi munkát végezni, A burgonya a földben, a szőlő a fáján rothadt. A jövedelmi, hadinyereség- és vagyonadót az 1917—1920. évekre csak -most vetették ki. Az 1920—1922. evek adója kivetés alatt áll, éppen úgy, mint a vagyondézsma és vagyonnövekedési dézs- ma. F hihetetlen adótételeket megfizetni képtelenek. A kormányhatalom kötelessége, hogy segítségére siessen a gazdáknak. Ezért a birtokosok és bérlők szükségesnek tartják, hogy: 1. Az adók behajtását függesszék fel egy -évre. 2. Ezután az idő után méltányos és kamatmentes részletfizetést engedélyezzenek3. A rendkívüli adóelengedések és törlések iránti kérelmek határidejét hosszabbítsák meg július 1-ig. 4. A kérelmeket sürgősen intézzék el, még pedig újonnan megalakítandó becslő- bizottságok utján és ezeket a gazdasági érdekeltségek meghallgatásával állítsák össze. 5. Az adófelszólamlási bizottságot azonnal alakítsák meg, még pedig oly személyekből, akiket -a gazdasági szervezetek vagy intézmények hoznak javaslatba. 6. A gazda terményei és felszerelése adóban csak akkor foglalható íe, ha ingatlanai teljes biztosítékot nem nyújtanak, mert ily intézkedések által az amúgy is haldokló gazdasági életet véglegesen megbénítanák. 7. A vagyondézsmát és vagyonnövekedési dézsmát oly bizottságok tárgyalják, melyekben gazdák is résztvesznek. 8. A vagyondézsma és vagyonnövekedési dézsma -előmunkálatai a gazdasági érdekeltségek közbevonásával végzendők el9. E bizottságok tárgyalásánál a fél is megjelenhet és résztvéhet. 10. A vagyonnövekedési dézsma novellá- ris utón rendezendő oly értelemben, hogy csak ott vetendő ki, ahol tényleges vagyonnövekedés van. 11. Tekintettel a felsorolt és fel nem sorolt okokra, a vagyondézsmát illetőleg Ru- szinszkó különleges elbírálásnak vetendő alá és pedig: a) lényegesen enyhébb kulcs szerint vetendő ki; b) búza valutában:; c) tízévi részletben fizetendő; d) az első rész-let 1924 január 1-én esedékes; e) ahol exisztenciákat veszélyeztet, ott kedvezmény, esetleg teljes leírás nyújtandó. 12. Tekintettel a rendkívüli körülményekre, engedjék meg, hogy a gazdák adókötelezettségeiket búzával, rozzsal, borral fizethessék, 13. Sürgősen nyújtsanak nekik -egy kedvező -kölcsönt, hogy a termelést folytathassák. A memorandum felolvasása nyomán vita indult meg, amelyben Hokky Károly ke- resztényszociál-ispárti főtitkár, Jaross Gyula kisgazdapárti főtitkár, Meisels László dr- földbirtokos, Fóris Miklós kisgazda, Steiner Náthán föld-bérlő, Schönborn birtokos s Nemes József nagybirtokos vett részt- Az élénk vita és hozzászólás eredményét az alábbiakban összegezhetjük: Az adók fizetésére a-z államnak nemcsak -a hadikölesönkötvény-eket kell elfogadnia, hanem azokat a bonokat is, amelyeket a gazdák a román megszállás alatt kaptak a román hatóságoktól az okozott károkért Ezeket a bonokat ugyanis a cseh és román kormány kölcsönösen elszámolta, Cseh-Szlová- kia javára azzal a kötelezettséggel, hogy azokat beváltja. A földadónál a föld értékét annak hozad-éka alapján állapítsák meg (kataszteri birtokiv vagy telekkönyv), nem pedig a tisztán elméleti értékű Bohlik-féle értéktáblázatok alapján. Ha óhajtja az állam, hogy adót fizessenek az alattvalók, akkor először abba a helyzetbe kell hozni őket. hogy azokat fizetni is tudják, mert ma adót fizetni nem tudnak. Vessen ki a külföldi terményekre magas behozatali vámot, szállítsa le a tarifát és indítsa meg a közmunkákat. A gyűlés öttagú bizottságot küldött ki, hogy -ez a gyűlésen elhangzottak alapján egészítse ki a memorandumot és sajtópropaganda, valamint a szenátorok és képviselők segítségének igénybevételével igyekezzék a kormánnyal a memorandum kívánságait elfogadtatni. Gyorsan talpalják a rendtörvényt. A szenátus alkotmányjogi bizottsága tegnap befejezte a köztársaság védelméről és az állami törvényszék szervezéséről szóló kormány- javaslatokat és mind a kettőt a képviselőház szövegezésében, változtatás nélkül elfogadták. A LoncL — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája'. •— Irta: Berendy Katalin. Ilonkának hívták, de mi Donéinak neveztük és igy neve kedvesebben csendült ki a játszótéri kiabálásból, mikor el-elhangzott: — Marcsa! — Katica! — Olga! Egyszerű, majdnem parasztos ruhát viselt, ’ haját kicsit cselédesen. fésülte a feje búbjára; kis fonatai bogyó nagyságú kon- tyot formáltak ott. Játék se volt nála soha, talán nem is tudott játszadozni, mint a többi kis leány. Kezében egy drága, alig bekezdett kézimunkával jött-ment köztünk. Emlékszem, egy öltést se varrt soha, csak fogta, vigyázva, hogy be ne piszkolódjék, miközben mi csoportokba verődtünk körülötte: — Lonoi, Loncika, meséljen, honnét jött? — Ott szemben lakunk, ötsz'obás lakásban, de nemsokára elköltözünk onnét az An- drássy-utra, mert két házunk van. A papám királyi tanácsos. Ereztük, hogy abból, amit mond, egy szó se igaz, mert hiszen nem egy kisleány lakott a házban, ahol Lonciék s tudtuk, hogy két szobájuk van, de jólesett hallgatni végtelenül édes, idegenszerüen lágy hangját, halk beszédét, mely elütött a mi gyerekhadarásunktól, színes meséit, melyek az olvasott mesék távoleső képeit közelebb hozták és realizálták... Mi nem tudtunk igy hazudni, hogy a saját .szegénységünket színezzük pár színfolttal, mi mindjárt Grimmhez, Bechsteinbez menekültünk kölcsönért, vagy a babonás, lidérces cselédekhez, akiknek a hazugsága olyan temetőszagu, félelmes és se vége, se hossza formájú. — Mit csinál Lonci, Loncika? • - Még ma be kell fejeznem ezt a motívumot, az egész girlandot a szélén itt.-. Kis ujjaival fantasztikus formákat rajzolt a damasztra és mi néztük a nyomait. -. — De még franciát, angolt is tanulok ma, mert külön mesterem van minden tárgyból, aztán zongoráznom kell, mert legközelebb fellépek egy jótékony gyermekesíélyen. Két apácanővér is fog énekelni. — Lonci, mondja Loncika drága — hebegtük feléje telbetetlenül, ő pedig nyugodtan, nyájasan igyekezett ki a játszótérről: — Mennem kell, mert auyuskát várom, minden percben jöhet. Lehet, hogy a cselédet küldi értem, a szakácsáét, vagy a szobalányt, de lehet, hogy a mindenest, mert három cselédünk van most... A nevelőnö szabadságon van. •. Ügyesen eltűnt, nem vettük észre, hova megy, csak éreztük, hogy előre ment, senkit se kérdezve, semmitől se félve, hogy odamegy, ahova mi nem tudjuk, nem merjük követni és kicsit dideregve a képzelődéstől és kíváncsiságtól, még sokáig motyogtunk róla, halkan, félénken, telve vágyódással. •. Es alig vártuk, hogy megint láthassuk csak egy percre fölbukkanó kis félparaszt alakját, mely szemeinkben az elérhetetlen messzeségek, titkok megtestesülése lett. Egyik kezében fakarikát tartott, melyen sohase láttuk ugrani, másik telve volt drága cukrokkal, egy vérpiros narancsot is vett az egyik üzletben, de azt odaadta egy koldus- asszonynak ... — Az este zsur volt nálunk s a vendégektől olyan sok ajándékot kaptam ... — Hogy lehet, hogy a vendégek annyi ajándékot adtak neki? — suttogtuk, mikor megint eltűnt közülünk— Mit nem lehet az ő házuknál — nevetett egy nagy leány, aztán elhallgatott, világért se szólt többet. Mikor a polgári iskolában viszontláttam, mint a látványt mutogattuk Loncit reggelente, iskolába jövet. Fején cseresznyepiros bársonybarett ült, fehér kócsagtolla lebegett a könnyű szélben- Barchet ingblúza gyanúsan domborodott gyermekesen lapos mellkasa alatt, a nagy lányok vihogva böködték egymást, mikor odanéztek : ;■— Kitömött madarat vegyenek! — sziszegték csintalanul. De Lonci csak ment föl a lépcsőn, nyugodtan és nyájasan, közben megemelte hosz- szu szoknyáját, hogy meg ne botoljon járás közben. A szoknya olyan volt, mintha cselédjüktől kölcsönözte volna... De most se mertük hangosan csúfolni, inkább bámultuk merészségét, életörömét, mely előrekergette oda, ahová mi zavaros képzeletünkkel nem tudtunk eljutni, éreztük, hogy ö már biztos léptekkel halad azon a vágyva-vágyott területen, ahol mi csak Maupassant, Prévost vagy Beniczkyné regényei segitségével bukdácsoltunk majdnem világtalanul. De ő már realizálta sejtelmeinket és bátran viselte kiváltságos helyzetének jeleit az öltözködésében. Most is körülálltuk, eihalmoztuk hízelgésekkel, mint a játszótéren: — Meséljen valamit, Lonci. •. mesélje, hol fog fellépni legközelebb. S ő nyájasan fu- volázta szinte vnráizserejü, dallamos hangján: —- Egy szegény gyerek felsegitésére adunk estélyt, ott fogok szavalni és énekelni. Addig könyörögtünk, mig végre kegyeskedett néhány strófát énekelni: Ha a Tiszán, ha a Tiszán Át lehetne evezni, Által mennék, által mennék Gyöngyvirágot keresni... Minden héten kétszer énekeltük ezt, de most, az ő ajkáról úgy csengtek a szavak, mint valami uj, nagyszerű ária csendülései. Tovább csengtünk: — Még, még!... Loncika, még! Énekeljen még, csak egy keveset Megint engedett: A mezőnek gyöngyvirágán tyuhajja, Ihajja, tyuhajja! Túl tesz ott a magyar, Tu! a magyar leány! Ihaj, tyuhaj, ihajja •.. Pénzt kölcsönöztünk neki, amit sohase mertünk visszakérni, akkor se, ha dobálta drága süteményeit cukrait, piros narancsait és gyöngyház Íróeszközeit rendezgette, melyeket Abbáziából hozott az édes mamája, vagy a Semmeringről, vagy Iscblből, ahol. hónapokat tölt el minden télen. Mintha egy fényűző, nagyvilági élet reflexióját vetette volna kispolgári szegénységünkre, itgy élt köztünk. Nem forgatott fantasztikus regényeket, hogy az élet káprázatos szépségét ismerje, minden lejátszódott körülötte, meséi sohasem voltak valószinüt- lenek, nem fárasztott ki azzal, hogy messzi régiókba vezesse érdeklődésünket, csak pár lépéssel ment odébb a mindennapi élet megszokott útjáról, csak pár lépcsővel haladt feljebb, mint mi, de előbbre jutott, már o 11 volt, ahová mi ki 'tudja mikor és hogyan juthatunk el? S mikor a serdülő korból kinőve, a mi életünk már felvette az unalom szürke köpenyegét, hogy a változatlan hétköznapok egyformaságát gyászolja, Lonci már kocsin járt, toalettekben és tollas kalapban, egy elegáns férfi karján, aki, gyakran láttuk, hogy hol a színház, hol a hangversenytermek előtt segítette leszáílni... Mögötte volt mindaz, amit mi el se értünk még és előtte kitárult a nagy kapu, melynek tájékát is lemondással kerültük cl. lisősiiéi gazdák ütakoző naggntilfóc Beregszásziján.
