Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-16 / 37. (190.) szám

A gimplifogás receptje. (g.) Prága, február 15. A francia politika népszórüsKésének há­látlan szerepét betöltő távirati ügynökség jelentéseiben gyakran találkozunk híradások­kal, melyek megállapítják, hogy a lovagló­ostor hősei által megszállott német területen a munkásság elfordult a hivatalos német po­litikától és keresi a munka és létfönntartása érdekében a hódítókkal a békét és az együttmunkálkodás megegyezését Ezek a hírek mint apró láncszemek kapcsolódnak amaz akcióba, amelyet a francia napisajtó erőteljesen lanciroz s amely a német szociál­demokráciát csalogatja a francia politika járszallagjára, hirdetve azt, hogy Francia- ország nem a német nép, de a munkásokat kizsákmányoló német nagyipari kapitalizmus ellen kezdte meg akcióját. A németországi lapok élénken foglalkoznak ezzel a francia manőverrel s az ellene való védekezés he­vessége. a kapacitativ érvelés és egyes szél­sőséges iránjrzatu orgánumok idegessége arra engednek következtetni, hogy a francia konkolyhintésnek van némi, ha nem is pozi­tív, de az ellenállásra mindenesetre moráli­san ható destruktív eredménj'c. Ezt az eredményt nem szabad túlbe­csülni és nem szabad a német veszíesség- számlán elkönyvelni. Szem előtt kell tartani azt, hogy a Ruhr-megszállás, amint azt teg­nap Kramár is mondotta, politikai célokat szolgál. A politika eszmék és hatalmi elhe­lyezkedések harca s ezzel a harccal szemben azok az egyesek, akiknek elvein és meggyő­ződésén keresztül érvényesíti a politika a maga hatalmi súlyát, gondolkodásukban és viselkedésükben csak bizonyos határvonalig lehetnek nolitikusok, azon túl: dolgozni és a munka ellenértékéből élni akaró emberek. A politika elvei és a mindennapi kenvér nyo­masztó gondja, ha bírókra kél, gyakran kell deferálnia az elsőnek legalább az elnémulás határáig. Ez érvényesül ma a ruhrvidéki munká­soknál is. A francia politika taktikája proble­matikussá teszi a megszállott területen élő munkás számára a holnapi kenyeret, a poli­tika gazdasági rendszabályaival elvág ter­mészetes összekapcsolódásokat, eleven gaz­dasági idegeket és ennek az operációnak kö­vetkezményeként oly bénulás jelentkezik, mely mellett a munka és kenyérkereset za­vartalansága válik kérdésessé. Es amikor a gazdasági rendszabályok taktikáiéval a nvo- momság sötét árnyékait vetíti elő akkor megbolygatja a német munkás elvi egven- sulvát is s a kételv apró manóit ébreszti föl a politikailag amúgy sem iskolázott, csak a dogmák bír őri'álként nevelt szociáldemok­rata pártegvedken. Kételyeket ébreszt benne a kormány politikáiéval szemben. De nem áll meg itt. A megbillent mun­káslétek felé fantomokat vetít. Oly jelszava­kat csiíingeltet féléié, atnelvekről tudja, hogy a munkással a politikai ábécé agitátoriskolá­jában megszerettették azt. Jön a demokrácia agyondiszkreditált jelszavával s az osztály- gyűlölet szitásával halászik a lelkek után. . Hogy ennek az akciónak mennyiben lesz eredménye, azt nem tudjuk. Hogy ez a tak­tika a szemérmetlen politikai kóklerkedés egyik attrakciója, az tisztán áll előttünk, ha a Journal egyik múlt heti illusztrációjára gondolunk. A Franciaországot szimbolizáló sisakos nő diadalmámorosan szőrit egy köte­let a két kezében s a kötél megszorult hur­kában egv szakállas fej vonaglik. Egv szo­morú. kínlódó fej: a német bánvász feje. A kötél a Ruhr-váinvonal A kép alatt ez az aláírás: „Ha jobban tetszik neked igv •..“ Az ember önkénytelenül erre a képre gondol, mikor a német munkásokkal szemben köve­tett francia politikán gondolkodik s csak mint halvány remény vibrál föl az a gondo­lat: hátha egyszer elszakad a kötél... A demokrácia ígéretének és a kegyet­lenség cselekedeteinek kontrasztja Így dom­borodik ki a francia politikában. Ez a kont­raszt kiáltó és a politikai morál hitéi ingatja meg, de nem lehet meglepő reánk nézve. Nem kell messze mennünk, ha precedensét akarjuk keresni. Elég a mi politikai életünk egyik tünetére gondolnunk. Elég visszaemlé­kezni arra, mint vetette reá magát a cseh­szlovák kormány politikája a szlovenszkói magyar munkásságra', mint hízelegte és há­lózta körül az Ígéretek mézesmadzagaival, a szociális szabadság, a demokratikus jogok, a reakció elleni kegyetlen küzdelem, az anyagi jólét jelszavaival és mint vette le lá­báról azt a munkásságot, melynek nemzeti meggyőződése alól gazdasági politikájával már előbb kiverte a támasztékokat Ha erre gondolunk és arra, amit a ruhr­vidéki német munkásság felé fuvola znak a sok hájjal megkent párisi redakciókból, ak­kor megkockáztathatjuk azt a megállapítást, hogy ez az eljárási mód, úgy látszik, jól be­váló taktikai eszköz a legújabb európai po­litikában. A hatalmi erő, az imperialista aka­rat farkasverme ez a nem kellemes elvek s a nem kívánatos politikai irányvonalak kifej­lődése számára. Úgy látszik, szerves része annak a haditervnek, amelyet a fegyveres győzelem konzerválása érdekében dolgoztak ki, úgy látszik, kitűnő recept, amelyet Prága már kipróbált és mint jól bevált módszert ajánlott Páris számára. Radoszlavoft kérdezés nélkül válaszolt: — Ferdinánd Király Boris trónörökös javá­ra leköszönt. Lemondása óta koburgi birtokán éL A politikai színjátékot filozófus mosollyal ki­séri és fiára való tekintettel tartózkodik min­den politikai tevékenységtől. Az utóbbi négy esztendő alatt én magam Is csak két Ízben üd­vözölhettem Felséges uramat. Tcrnyei László. OOOO A prágai magyar követ bemiiiatkozása a köztársaság esetténél Prága, február 15. (A cseh sajtóiroda jelentése.) Az uj prágai magyar követ, Villányi Frigyes báró ma délelőtt tizenegy órakor ünnepies módon át­nyújtotta a köztársaság elnökének a megbízó levelét. Az ünnepies aktusnál jelen voltak Be- nes dr. külügyminiszter és Samal dr., a köz­társaság elnökének kancellárja. A követnek a vár bejáratánál a várőrség tisztelgett, a zene­kar pedig mind a két állam himnuszait ját­szotta. el. Vilányi követ a köztársaság elnökéhez a inBaosnHBBB A Balkán íotm m iörökük kezében van. ftaóosiavoff volt bolgár miniszterelnök nyilatkozata a Prágai Hogy^r Hírlap részére. Berlin, február 14. Tegnapi jelentésem után a fenyegető Balkánháboru kérdésében a jelenleg Berlin­ben időző jRadoslavoff volt bolgár minisz­terelnökhöz fordultam, aki negyvenéves mi­miniszteri múltja alapján a Balkánkérdés leg­kiválóbb szakértőjének tekinthető. Radosla- voíf, aki egy berlini bolgár diplomata család­jánál lakik, dolgozószobájának hatalmas Író­asztalánál fogadott. Az Íróasztal fölötti olaj- festményről Ferdináná exkirály képmása te­kint le hűséges miniszterére, aki hetven felé közeledő éveinek ellenére fiatalos fürgeség­gel és vidám kedéllyel végzi munkáját. Hófehér szakái lát végigsimiíja, midőn kérdés helyett átnyújtom neki cikkem francia fordítását. Élénk érdeklődéssel olvassa át majd tört németséggel mondja. — Azt hiszem, hogy az ön cikke az ese­ményeket túlságosan megelőzi és a várható fejleményeket inkább az érzelmekből, mint a tényekből Igyekszik levezetni. Az érzelmeket a politikától el kell különíteni, mert a politiká­nak egyedüli tényezője a tényleges hatalom és az erők csoportosulása. A nemzetének hasz­nálni akaró politikusnak ahhoz az irányzathoz kell csatlakoznia, amely nemzetének a legtöb-' bet használhat Ha a Balkánon háború tör ki, akkor az minden valószínűség szerint az ön cikkében jelzett módon indul meg. Egy orosz­magyar titkos katonai szerződésről nem tudok, de évtizedes politikai múltamra való hivatko­zással mondhatom, hogy ilyesmit csak a szer­ződő felek tudhatnak biztosan. Emlékszem, hogy miniszterelnökségem idején Törökország­gal kötöttem ilyen titkos katonai szerződést, melynek létezéséről csak hárman tudtunk: a bolgár király, Taaiac pasa és én. Az, hogy Ma­gyarország monarchlsta és nemzeti alapon áll, míg Oroszország a nemzetköz! kommunizmus politikáját folytatja, ez még nem zárja ki a szö­vetségi viszony lehetőségét, mert mindkét állam szeme előtt olyan cél lebeg, melynek eléréséhez minden segítség elfogadható. — Milyen a bolgár-magyar viszony Ke­gyelmes uram? — A bolgár-magyar viszony a lehető leg­jobb. A háború alatt ez a viszony kissé feszült volt, de ennek az osztrák legfelsőbb irányítás volt az okozója. Különben sem vonható kétség­be, hogy az osztrák rezsim balkézzel kezelte Magyarországot. Mindkét nemzet csak a há­ború után vált a szó szoros értelmében baj- társsá, mert a békeszerződések mindkét álla­mot megfosztották gazdaságilag és nemzeüleg egybeforrott területeiktől. A mesterséges bal­káni egyensúly ie'borulása a bolgár-magyar viszonv barátságosságát csak növelheti és nem kisebbítheti, — Milyen a bolgár belpolitikai helyzet? — A Stambullnsky-kormány csak a paraszt­pártra támaszkodik, mert a polgári pártok el­lenzékben vannak. Ez nem elegendő bázis a kor­mányzáshoz. Nézetem szerint a Stambulinszky- kormányiMsk a polgárság képviselőivel való ki­bővítése az országnak határozott előnyére szol­gálna. — Milyen a helyzet a győztes Jugo­szláviában? — Jugoszlávia súlyos belső zavarokkal küzd, melyek érthető módon keletkeznek, ha egy állam olyan nemzetiségekből tevődik össze, ©melyekből az egymás iránti kölcsönös szeretet hiányzik. A montenegrolak közül csak az állara- hiyatalnokok vannak a helyzettel megelégedve, mert a szerbek Belgrádba helyezték őket, ahol jobban élnek mint Cettinjében. A montenegrói nép, amely államának nevét és önállóságát ve­szítette el, jobban gyűlöli a szerbeket, mint egy­kor a „svábát". A katolikus borvátok is érzik, hogy az óhitű szerbektől olyan különbség vá­lasztja el őket, amely mindig meglógja akadá­lyozni a két nemzet egvbeforrását és ha ma még szabadon határozhatnának sorsuk felett, akkor áttörnék az egykor talán áhított határokat. — Milyen állapotok uralkodnak a többi Balkán-államokban? — A Balkán sorsa Törökországtól függ, amely Görögországgal még nem kö‘ö‘t békét. A lausanei konferencia egyetlen eredménye az angol-török közeledés leit és az, hogy Francia- ország a konferencia után gyengébb lett, mint annakelőtte. A törökök eddigi sikereiken fel­buzdulva és előnyös földrajzi helyzetükre tá­maszkodva, amely két világrészen való küz­delem előnyeit biztosítja nekik, nem engednek álláspontjukból és így Trácia és Macedónia kér­dését végső esetben a fegyverek fogják eldön­teni. A török-görög háború minden pillanatban fellobbanhat. Ez a háború a kisántánt beavat­kozását fogja maga után vonni, amely vala­mennyi Balkán állam felkelését fogja eredmé­nyezni és az is természetes, hogy a Balkán po­roszainak nevezett bolgárok sem maradhatnak az általános nyugtalanság közepette nyugodtan. Az egyetlen Balkánállam, amely biztosan nem kíván újabb háborút, mert abban csak veszíthet és nem nyerhet, — az Románia. Az agrárreform, amely Bulgáriában minden földmivelőt birtok­hoz juttatott, Romániában csak olyan értelem­ben talált végrehajtásra, hogy magyar tulajdo­nosokat igyekeztek birtokaiktól megfosztani. Az orosz akanamunkárrak, amely Jugoszláviában erős kommunista pártot eredményezett, Bulgá­riában nincsen talaja, de Romániának, ennek a „pár excellence“ arisztokrata államnak oka von félni tőle. Eddig tartott a beszélgetés, melynek vé­geztével pillantásom a Magyarországon egy­kor annyira népszerű uralkodó képére esett következő beszédet intézte: — Elnök Ur! Van szerencsém át­nyújtani a megbízó levelet, amelynek ér­elmében Nagy-méltóságodnál Magyaror­szág rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere vagyok. Kormányom azon fá­radozik, hogy Középeurópában a rend és a béke tényezője legyen és nagy jelentősé­get tulajdonit a szomszédos államokhoz való diplomáciai viszonyainak konszolidá­ciójára. Azzal, hogy a cseh-szlovák köz­társaság kormányával közvetlen tárgya­lásokat vett föl, kifejezte őszinte érdekét azokban a szorosabb és sokszoros vi­szonylatokban, amelyek a két állam kö­zött fönnállanak. összhangban azokkal az utasításokkal!, amelyeket kormányomtól nyertem és amikor teljesen át vagyok hat­va a lojalitás érzelmeitől, mindent megfo­gok tenni, hogy ezt a célt elérjem és re­mélem, hogy Nagyméltóságod barátságos éstevékeny támogatását meg fogom ma­gamnak szerezni. A köztársaság elnöke így váiaszolt: — Nagyméltóságod! Elégtétellel ve­szem át a megbizó levelét, amely önt mint prágai rendkívüli követet és meghatalma­zott minisztert igazolja. Azt méltóztatott mondani, hogy az ön kormánya a közép- európai béke és a. rend politikáján fára­dozik és nagy jelentőséget tulajdonit az Ön állama és a szomszé­dok között való diplomáciai viszony kon­szolidációjának. Örömmel hallottam ezeket a szavakat és nagyrabecstilöm azoknak je­lentőségét, valamint az Ön kormánya tö­rekvéseit, amelyeket kifejezni méltóztatott Meg vagyok győződve arról, hogy a két t országnak kapcsolata hozzá fog járulni köl­csönös viszonyunk enyhítéséhez és külö­nösen gazdasági viszonyaink erösbödésé- hez úgy, ahogy mindnyájan kívánjuk. En­gedje, meg Nagyméltóságod, hogy biztosít­sam arról, hogy a köztársaság kormánya híven kitart békeprogramja és a kölcsönös együttműködés mellett és semmiféle alkal­mat nem fog elmulasztani, hogy azt itt is megvalósítsa és az Ön feladatát igy meg­könnyítse. Ami engem illet, számíthat tá­mogatásomra. Igaz szívből üdvözöljük! —iiagwa—'■» '■ wwpjw" < > 100 eseti-síi. horonyért fizettek ma, február 15-én: Zfirichben(Sfi‘kó3'15.80 svájci frankot Budapesten 7850.— magyar koronát Berlinben 53756.— német márkát SlL Prága, péntek, 1923 február 16. I _____ jgS* ________ ______ ~ J&F Mm — _____ Előfizetési árak bel- és külföldön. v J wS fi» JasSr JSTíSSáá*a jxg: W /aSr H jr Itüa pánská-ulice 40. I. Telefon: 30849. I MJ 1mM MMM me toarfP' — Sürgönyeim: Hírlap, Praba. — I # A Szlovenszkói és Ruszinszköl Szövetkezett menzáid Pártok politikai naptlapfa • I Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Thumbnails
Contents