Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-16 / 37. (190.) szám
A gimplifogás receptje. (g.) Prága, február 15. A francia politika népszórüsKésének hálátlan szerepét betöltő távirati ügynökség jelentéseiben gyakran találkozunk híradásokkal, melyek megállapítják, hogy a lovaglóostor hősei által megszállott német területen a munkásság elfordult a hivatalos német politikától és keresi a munka és létfönntartása érdekében a hódítókkal a békét és az együttmunkálkodás megegyezését Ezek a hírek mint apró láncszemek kapcsolódnak amaz akcióba, amelyet a francia napisajtó erőteljesen lanciroz s amely a német szociáldemokráciát csalogatja a francia politika járszallagjára, hirdetve azt, hogy Francia- ország nem a német nép, de a munkásokat kizsákmányoló német nagyipari kapitalizmus ellen kezdte meg akcióját. A németországi lapok élénken foglalkoznak ezzel a francia manőverrel s az ellene való védekezés hevessége. a kapacitativ érvelés és egyes szélsőséges iránjrzatu orgánumok idegessége arra engednek következtetni, hogy a francia konkolyhintésnek van némi, ha nem is pozitív, de az ellenállásra mindenesetre morálisan ható destruktív eredménj'c. Ezt az eredményt nem szabad túlbecsülni és nem szabad a német veszíesség- számlán elkönyvelni. Szem előtt kell tartani azt, hogy a Ruhr-megszállás, amint azt tegnap Kramár is mondotta, politikai célokat szolgál. A politika eszmék és hatalmi elhelyezkedések harca s ezzel a harccal szemben azok az egyesek, akiknek elvein és meggyőződésén keresztül érvényesíti a politika a maga hatalmi súlyát, gondolkodásukban és viselkedésükben csak bizonyos határvonalig lehetnek nolitikusok, azon túl: dolgozni és a munka ellenértékéből élni akaró emberek. A politika elvei és a mindennapi kenvér nyomasztó gondja, ha bírókra kél, gyakran kell deferálnia az elsőnek legalább az elnémulás határáig. Ez érvényesül ma a ruhrvidéki munkásoknál is. A francia politika taktikája problematikussá teszi a megszállott területen élő munkás számára a holnapi kenyeret, a politika gazdasági rendszabályaival elvág természetes összekapcsolódásokat, eleven gazdasági idegeket és ennek az operációnak következményeként oly bénulás jelentkezik, mely mellett a munka és kenyérkereset zavartalansága válik kérdésessé. Es amikor a gazdasági rendszabályok taktikáiéval a nvo- momság sötét árnyékait vetíti elő akkor megbolygatja a német munkás elvi egven- sulvát is s a kételv apró manóit ébreszti föl a politikailag amúgy sem iskolázott, csak a dogmák bír őri'álként nevelt szociáldemokrata pártegvedken. Kételyeket ébreszt benne a kormány politikáiéval szemben. De nem áll meg itt. A megbillent munkáslétek felé fantomokat vetít. Oly jelszavakat csiíingeltet féléié, atnelvekről tudja, hogy a munkással a politikai ábécé agitátoriskolájában megszerettették azt. Jön a demokrácia agyondiszkreditált jelszavával s az osztály- gyűlölet szitásával halászik a lelkek után. . Hogy ennek az akciónak mennyiben lesz eredménye, azt nem tudjuk. Hogy ez a taktika a szemérmetlen politikai kóklerkedés egyik attrakciója, az tisztán áll előttünk, ha a Journal egyik múlt heti illusztrációjára gondolunk. A Franciaországot szimbolizáló sisakos nő diadalmámorosan szőrit egy kötelet a két kezében s a kötél megszorult hurkában egv szakállas fej vonaglik. Egv szomorú. kínlódó fej: a német bánvász feje. A kötél a Ruhr-váinvonal A kép alatt ez az aláírás: „Ha jobban tetszik neked igv •..“ Az ember önkénytelenül erre a képre gondol, mikor a német munkásokkal szemben követett francia politikán gondolkodik s csak mint halvány remény vibrál föl az a gondolat: hátha egyszer elszakad a kötél... A demokrácia ígéretének és a kegyetlenség cselekedeteinek kontrasztja Így domborodik ki a francia politikában. Ez a kontraszt kiáltó és a politikai morál hitéi ingatja meg, de nem lehet meglepő reánk nézve. Nem kell messze mennünk, ha precedensét akarjuk keresni. Elég a mi politikai életünk egyik tünetére gondolnunk. Elég visszaemlékezni arra, mint vetette reá magát a csehszlovák kormány politikája a szlovenszkói magyar munkásságra', mint hízelegte és hálózta körül az Ígéretek mézesmadzagaival, a szociális szabadság, a demokratikus jogok, a reakció elleni kegyetlen küzdelem, az anyagi jólét jelszavaival és mint vette le lábáról azt a munkásságot, melynek nemzeti meggyőződése alól gazdasági politikájával már előbb kiverte a támasztékokat Ha erre gondolunk és arra, amit a ruhrvidéki német munkásság felé fuvola znak a sok hájjal megkent párisi redakciókból, akkor megkockáztathatjuk azt a megállapítást, hogy ez az eljárási mód, úgy látszik, jól beváló taktikai eszköz a legújabb európai politikában. A hatalmi erő, az imperialista akarat farkasverme ez a nem kellemes elvek s a nem kívánatos politikai irányvonalak kifejlődése számára. Úgy látszik, szerves része annak a haditervnek, amelyet a fegyveres győzelem konzerválása érdekében dolgoztak ki, úgy látszik, kitűnő recept, amelyet Prága már kipróbált és mint jól bevált módszert ajánlott Páris számára. Radoszlavoft kérdezés nélkül válaszolt: — Ferdinánd Király Boris trónörökös javára leköszönt. Lemondása óta koburgi birtokán éL A politikai színjátékot filozófus mosollyal kiséri és fiára való tekintettel tartózkodik minden politikai tevékenységtől. Az utóbbi négy esztendő alatt én magam Is csak két Ízben üdvözölhettem Felséges uramat. Tcrnyei László. OOOO A prágai magyar követ bemiiiatkozása a köztársaság esetténél Prága, február 15. (A cseh sajtóiroda jelentése.) Az uj prágai magyar követ, Villányi Frigyes báró ma délelőtt tizenegy órakor ünnepies módon átnyújtotta a köztársaság elnökének a megbízó levelét. Az ünnepies aktusnál jelen voltak Be- nes dr. külügyminiszter és Samal dr., a köztársaság elnökének kancellárja. A követnek a vár bejáratánál a várőrség tisztelgett, a zenekar pedig mind a két állam himnuszait játszotta. el. Vilányi követ a köztársaság elnökéhez a inBaosnHBBB A Balkán íotm m iörökük kezében van. ftaóosiavoff volt bolgár miniszterelnök nyilatkozata a Prágai Hogy^r Hírlap részére. Berlin, február 14. Tegnapi jelentésem után a fenyegető Balkánháboru kérdésében a jelenleg Berlinben időző jRadoslavoff volt bolgár miniszterelnökhöz fordultam, aki negyvenéves miminiszteri múltja alapján a Balkánkérdés legkiválóbb szakértőjének tekinthető. Radosla- voíf, aki egy berlini bolgár diplomata családjánál lakik, dolgozószobájának hatalmas Íróasztalánál fogadott. Az Íróasztal fölötti olaj- festményről Ferdináná exkirály képmása tekint le hűséges miniszterére, aki hetven felé közeledő éveinek ellenére fiatalos fürgeséggel és vidám kedéllyel végzi munkáját. Hófehér szakái lát végigsimiíja, midőn kérdés helyett átnyújtom neki cikkem francia fordítását. Élénk érdeklődéssel olvassa át majd tört németséggel mondja. — Azt hiszem, hogy az ön cikke az eseményeket túlságosan megelőzi és a várható fejleményeket inkább az érzelmekből, mint a tényekből Igyekszik levezetni. Az érzelmeket a politikától el kell különíteni, mert a politikának egyedüli tényezője a tényleges hatalom és az erők csoportosulása. A nemzetének használni akaró politikusnak ahhoz az irányzathoz kell csatlakoznia, amely nemzetének a legtöb-' bet használhat Ha a Balkánon háború tör ki, akkor az minden valószínűség szerint az ön cikkében jelzett módon indul meg. Egy oroszmagyar titkos katonai szerződésről nem tudok, de évtizedes politikai múltamra való hivatkozással mondhatom, hogy ilyesmit csak a szerződő felek tudhatnak biztosan. Emlékszem, hogy miniszterelnökségem idején Törökországgal kötöttem ilyen titkos katonai szerződést, melynek létezéséről csak hárman tudtunk: a bolgár király, Taaiac pasa és én. Az, hogy Magyarország monarchlsta és nemzeti alapon áll, míg Oroszország a nemzetköz! kommunizmus politikáját folytatja, ez még nem zárja ki a szövetségi viszony lehetőségét, mert mindkét állam szeme előtt olyan cél lebeg, melynek eléréséhez minden segítség elfogadható. — Milyen a bolgár-magyar viszony Kegyelmes uram? — A bolgár-magyar viszony a lehető legjobb. A háború alatt ez a viszony kissé feszült volt, de ennek az osztrák legfelsőbb irányítás volt az okozója. Különben sem vonható kétségbe, hogy az osztrák rezsim balkézzel kezelte Magyarországot. Mindkét nemzet csak a háború után vált a szó szoros értelmében baj- társsá, mert a békeszerződések mindkét államot megfosztották gazdaságilag és nemzeüleg egybeforrott területeiktől. A mesterséges balkáni egyensúly ie'borulása a bolgár-magyar viszonv barátságosságát csak növelheti és nem kisebbítheti, — Milyen a bolgár belpolitikai helyzet? — A Stambullnsky-kormány csak a parasztpártra támaszkodik, mert a polgári pártok ellenzékben vannak. Ez nem elegendő bázis a kormányzáshoz. Nézetem szerint a Stambulinszky- kormányiMsk a polgárság képviselőivel való kibővítése az országnak határozott előnyére szolgálna. — Milyen a helyzet a győztes Jugoszláviában? — Jugoszlávia súlyos belső zavarokkal küzd, melyek érthető módon keletkeznek, ha egy állam olyan nemzetiségekből tevődik össze, ©melyekből az egymás iránti kölcsönös szeretet hiányzik. A montenegrolak közül csak az állara- hiyatalnokok vannak a helyzettel megelégedve, mert a szerbek Belgrádba helyezték őket, ahol jobban élnek mint Cettinjében. A montenegrói nép, amely államának nevét és önállóságát veszítette el, jobban gyűlöli a szerbeket, mint egykor a „svábát". A katolikus borvátok is érzik, hogy az óhitű szerbektől olyan különbség választja el őket, amely mindig meglógja akadályozni a két nemzet egvbeforrását és ha ma még szabadon határozhatnának sorsuk felett, akkor áttörnék az egykor talán áhított határokat. — Milyen állapotok uralkodnak a többi Balkán-államokban? — A Balkán sorsa Törökországtól függ, amely Görögországgal még nem kö‘ö‘t békét. A lausanei konferencia egyetlen eredménye az angol-török közeledés leit és az, hogy Francia- ország a konferencia után gyengébb lett, mint annakelőtte. A törökök eddigi sikereiken felbuzdulva és előnyös földrajzi helyzetükre támaszkodva, amely két világrészen való küzdelem előnyeit biztosítja nekik, nem engednek álláspontjukból és így Trácia és Macedónia kérdését végső esetben a fegyverek fogják eldönteni. A török-görög háború minden pillanatban fellobbanhat. Ez a háború a kisántánt beavatkozását fogja maga után vonni, amely valamennyi Balkán állam felkelését fogja eredményezni és az is természetes, hogy a Balkán poroszainak nevezett bolgárok sem maradhatnak az általános nyugtalanság közepette nyugodtan. Az egyetlen Balkánállam, amely biztosan nem kíván újabb háborút, mert abban csak veszíthet és nem nyerhet, — az Románia. Az agrárreform, amely Bulgáriában minden földmivelőt birtokhoz juttatott, Romániában csak olyan értelemben talált végrehajtásra, hogy magyar tulajdonosokat igyekeztek birtokaiktól megfosztani. Az orosz akanamunkárrak, amely Jugoszláviában erős kommunista pártot eredményezett, Bulgáriában nincsen talaja, de Romániának, ennek a „pár excellence“ arisztokrata államnak oka von félni tőle. Eddig tartott a beszélgetés, melynek végeztével pillantásom a Magyarországon egykor annyira népszerű uralkodó képére esett következő beszédet intézte: — Elnök Ur! Van szerencsém átnyújtani a megbízó levelet, amelynek érelmében Nagy-méltóságodnál Magyarország rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere vagyok. Kormányom azon fáradozik, hogy Középeurópában a rend és a béke tényezője legyen és nagy jelentőséget tulajdonit a szomszédos államokhoz való diplomáciai viszonyainak konszolidációjára. Azzal, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormányával közvetlen tárgyalásokat vett föl, kifejezte őszinte érdekét azokban a szorosabb és sokszoros viszonylatokban, amelyek a két állam között fönnállanak. összhangban azokkal az utasításokkal!, amelyeket kormányomtól nyertem és amikor teljesen át vagyok hatva a lojalitás érzelmeitől, mindent megfogok tenni, hogy ezt a célt elérjem és remélem, hogy Nagyméltóságod barátságos éstevékeny támogatását meg fogom magamnak szerezni. A köztársaság elnöke így váiaszolt: — Nagyméltóságod! Elégtétellel veszem át a megbizó levelét, amely önt mint prágai rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert igazolja. Azt méltóztatott mondani, hogy az ön kormánya a közép- európai béke és a. rend politikáján fáradozik és nagy jelentőséget tulajdonit az Ön állama és a szomszédok között való diplomáciai viszony konszolidációjának. Örömmel hallottam ezeket a szavakat és nagyrabecstilöm azoknak jelentőségét, valamint az Ön kormánya törekvéseit, amelyeket kifejezni méltóztatott Meg vagyok győződve arról, hogy a két t országnak kapcsolata hozzá fog járulni kölcsönös viszonyunk enyhítéséhez és különösen gazdasági viszonyaink erösbödésé- hez úgy, ahogy mindnyájan kívánjuk. Engedje, meg Nagyméltóságod, hogy biztosítsam arról, hogy a köztársaság kormánya híven kitart békeprogramja és a kölcsönös együttműködés mellett és semmiféle alkalmat nem fog elmulasztani, hogy azt itt is megvalósítsa és az Ön feladatát igy megkönnyítse. Ami engem illet, számíthat támogatásomra. Igaz szívből üdvözöljük! —iiagwa—'■» '■ wwpjw" < > 100 eseti-síi. horonyért fizettek ma, február 15-én: Zfirichben(Sfi‘kó3'15.80 svájci frankot Budapesten 7850.— magyar koronát Berlinben 53756.— német márkát SlL Prága, péntek, 1923 február 16. I _____ jgS* ________ ______ ~ J&F Mm — _____ Előfizetési árak bel- és külföldön. v J wS fi» JasSr JSTíSSáá*a jxg: W /aSr H jr Itüa pánská-ulice 40. I. Telefon: 30849. I MJ 1mM MMM me toarfP' — Sürgönyeim: Hírlap, Praba. — I # A Szlovenszkói és Ruszinszköl Szövetkezett menzáid Pártok politikai naptlapfa • I Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
