Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-15 / 36. (189.) szám

£

Csütörtök, február 15.

poom

arról, milyen liirülk van a népszövetség főtitkárságánál alkalmazott cseh-szlovák tisztviselőknek, továbbá hajlandó-e bizonyos helytelenségeket megállapítani és ebből a követk e zm ényeket le vonni.

Benes kijelentette, hogy Pastirik helytelen és igazságtalan bírálatot gyakorol Slá- vik dr. működéséről aki a népszövetség titkárságánál van alkalmazva. A kormány álláspontja az, hogy a közt ars asg népszövetségi hozzájárulását le kelj szállítani.

A losonci evang£ükii§oif § popjuk mellett.

Á losonci evangélikus egyház rendkívüli közgyűlése.

Losonc, február 14.

(Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói magyarság már régóta hozzászokhatott ahhoz a 'bánásmódhoz, amelyben a hatalmasok részesítik. Tetteiknek hosszú sorában most újabb babérlevélként illeszkedik be az az eset, mely a losonci evangélikus egyházközségnek vasárnap tartott gyűlésén került a nyilvánosság élé. A titkos feljelentők már a magyar templomok falai között is terepet keresnek a maguk céljai számára és ott kutatna!-: okok s adatok után hogy a magyar egyházak bel- békéjét megzavarhassák.

Az egyházközség vasárnap délelőtt az egyház tanácstermében tartott gyűlésén tárgyalta az alábbi felháborító esetet.

Az egyház köztiszteletben álló, kiváló lelkészének, Ruszy Emilnek, a szilveszteresti istentiszteleten mondott beszéde volt a feljelentés oka. Ruszy Emil a szokásos visz- szapillantás után megemlékezett Petőfiről, mint az evangélikus egyház nagy fiáról. Azoknak, aíkik a maguk szemében levő sok gerendától ráérnek arra, hogy tiszta szemekben is szálkákat keressenek, a világszellem felemlitése elég ok volt arra, hogy a lelkész ellen „álamellenes kijelentései" miatt a püspöki hatóságnál feljelentést tegyenek. Azt állították, hogy Kuszy beszéde végeztével Petőfivel kapcsolatban azt mondotta, hogy az ő szelleme fog „a mai sötét korszakból ősapáink hazájába visszavezetni". E följelentés alapján indította meg a püspöki hatóság a vizsgálatot. A rendkívüli közgyűlés impozáns keretek között adta tanujelét egyöntetű ragaszkodásának lelkésze iránt. Az egyháztagok zsúfolásig megtöltötték a tanácstermet: úgy hogy még a szomszédos szobákat is ellepte az összegyűltek serege. A jegyzőkönyv felolvasása és több egyházi és iskolai ügy le- íárgyalása után Ruszy Emil elhagyta a termet, mire Tbaisz Lajos egyházi felügyelő felkérte Székács István dr. ügyészt, hogy ismertesse a tényállást. Mikor az ügyész legszigorúbb tárgyilagos hangon mondott jelentésének ahhoz a részéhez ért, amely az el sem hangzott államellenes kijelentések állítólagos szövegét foglalta magában, mint egy ember zúgott fel a hívek tábora:

Nem igaz!

— Nem mondotta ezt!

rAz ügyész javasolta, hogy hallgassák meg az inkriminált beszédet egész terjedelmében és hogy mindazok az egyliáztagok akik a beszédet Szilveszter estéjén a temFlokL

■— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája', — Irta: Zsoldos László.

A kicsit különc, miintdiig elegáns és születésétől fogva doíogtalan Sarniu bárónak nem volt sem felesége, sem foglalkozása, sem vagyona, csupán egy ti z ezerholdas fösvény unokatestvére, akivel halálos gyűlölködésben elit, de akitől élete legkimagaslóbb mozzanatának, egy nagy, családi hagyatéki egyezségnek alapján élete fogytáig havi háromezer korona járadékot biztosított volt neki a bíróság. Ebből azután egészen «i legutóbbi időkig igazán uni módra megélhetett Samu báró és az egyetlen élőlény, amelyhez változás nélkül tudott ragaszkodni, vagyis Fioki, a szép fehér foxterriér. Ez volt a különcködő bárónak egyetlen, valamirevaló barátja, lakótársa, bizalmasa, sőt majdhogynem bizalmas pajtása.

Fioki fürge és okos állat volt, de épp olyan különc, minit .a. gazdája. A bárónak például az volt at szokása, hogy szállodáiban lakván, ennek az éttermében minidig egy asztalnál ebédelt a kutyájával, akinek ilyenkor hófehér asztalkendőt köttetett a nyakába s széket tolatott alá ja. Fiók inak viszont az volt a szokása, hogy delelőttönfcint (mialatt gazdája fürdőit, szobájukban pedig a szobalány tisztogatott) kiszökött az utcára, ott fölszedte néhány négylábú kollegáját, amely kelik) elüket az előkelő vendégfogadó konyhájára s

plombán végighallgatták, nyilatkozat alakjában tegyenek bizonyságot arról, hogy melyik az eredeti szöveg. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az ügyész javaslatát. Erre teljes egészében felolvasták a beszédet, melyet Ruszy Emil még december 31.-ike elöli írásban el’készitett volt. A beszéd egyházi és szilveszteri vonatkozású, az állítólagos ál- íamellenes tendenciának egy morzsája sem fedezhető fel benne. Mikor a felolvasó á Petőfi centenáriumról szóló részhez ért, megint felzugott a közönség meggyőző bizonyítása:

— így mondotta! így volt!

— Ezt mondotta!

Cseíneky Béla azután rámutatott arra. hogy a beszéd nem is volt alkalmas arra. hogy államellenes érzelmeket támasszon.

Kristóffy Sándor, az egyházi vezetőség tagja az alábbi határozati javaslatot terjesztette elő:

„Mondja ki az egyházi közgyűlés, hogy az egyházközség a legerélyesebben tiltakozik minden oly törekvés ellen, amely az egyház belb-é- kéjét szándékosan megzavarni s a lelkész és az egyházhivek között ellentétet szítani igyekszik. Tiltakozik különösen azért, mivel lelkészének személyével és működésével a legteljesebb mértékben meg van elégedve. Sőt az egyházközség elismerésének és hálájának ad kifejezést lelkésze iránt, aki alig kéíesztendős működése alatt szorgalmával, buzgóságáival élénk, bensőséges hitéletet teremtett egyházunkban s igen figyelemreméltó beknissziói tevékenységet fejtett ki, amiről a nőegylet és az énekkar áldásos működése tesz tanúságot. Az ő fáradhatatlan munkálkodásának köszönhető, hogy az egyházhivek nagy áldozatkészsége megnyil akozott a templom renoválásánál, amidőn 150,000 koronát gyűjtött össze az elhanyagolt templom kijavítására.

Jelentse ki í:z egyházközség,, hogy a feljelentés tárgyát képező szilveszteri beszéddel, annak egész terjedelmével a legteljesebb mértékben egyetért s annak minden mondatával, minden szavával azonosítja magát. Sőt súlyos mulasztásnak minősítette volna; ha akkor, amidőn Szlo- venszkó minden egyháza ünnepélyt szentelt Petőfi Sándor emlékének, a losonci evangélikus egyház nem vette volna ki részét méltóképpen a magyar evangélikusok büszkeségénél: ünnepléséből. Az evangélikus öntudat egyenesen kötelességévé tette, hogy a halhatatlan emlékű magyar evangélikus költőről, a világszerte lefolyó ünnepiek közepette, megemlékezzék. És mivel ez az emlékbeszéd, mint tudós lelkészünk minden más beszéde, teljesen világos és félreérthetetlen, tiltakozunk az ellen, hogy abba bárki is államellenes gondolatokat, vagy tendenciát • belemagyar Ázzon. Elítéljük továbbá mindazokat, akik a templomot nem azért látogatják, hogy ott lelki épülést nyerjenek, hanem hogy ott fürkésszenek és okokat keressenek az egyházi élet zavartalanságának megbontására.

Az egyházközség megállapítja, hogy a lelkészünk ellen emelt vád teljesen alaptalan, s hogy úgy beszédei, mint magánélete vagy közszereplése az ellene emelt vádaknak még a leghalványabb gyanúját is kizárja. Ennélfogva az egyházközség indíttatva érzi magát, hogy Kuszy Emu lelkészünket (határtalan bizalmáról, őszinte ragaszkodásáról, igazi nagyrabecsüléséről és sze- retetérői biztosítsa. És kéri őt, hogy az ilyen följelentésekkel ne engedje magát megfélemlíteni, hanem az egyházközség által helyesnek és üdvösnek talált Irányban végezze továbbra is az egy- házépités áldásos munkáját abban a biztos tudatban, hogy az egész egyházközség testtel és lélekkel mellette áll."

A gyűlés a határozati javaslatot elfogadta és elhatározta, hogy azt az aláirt nyilatkozatokkal együtt legsürgősebben felterjesztik az egyházi hatóságok elé.

Ekkor Ruszy Emilért egy két tagú küldöttség ment, hogy őt elhozza a lekes hangulatú gyűlésbe. Meleg ünnepeltetés és hangos éljenzés között foglalta e? helyét a lelkész, akivel Thaisz Lajos felügyelő közölte a határozatokat és biztosította öt az egyházközség bizalmáról, ragaszkodásáról és szerete- térői

Prága, február 14.

A baloldali pártalakulás valósággal kaotikus helyzetet teremtett a belpolitikában. Mindinkább kitűnik, hogy itt nem személyek küzdelméről, hanem a magát lejáratott októb- rizmus és Überális-radikálizmus szabadelvü- ség vívja egymással harcát. Az októbristák most már — szerintük — elérkezettnek látják az időt arra, hogy csendes nyugalmukból ismét régi, dicstelen szereplésük terére lépjenek és erre ugródeszkául Rassay hátát akarták fölhasználni. Csakhogy Rassay, aki a régi szabadelvű eszméknek harcosa, nem ugrott be nekik és nem volt hajlandó 'közvetítő lépcső lenni ahhoz, hogy utat nyisson az októbristáknak a közélet porondjára való visszatérésre. „Nem ülök !e olyan emberekkel — mondotta •— tárgyalni, akik megmutatták, hogy a hatalomhoz csak ragaszkodni tudnak, de élni nem tudnak vele és csak azt tették, hogy átlátszották az országot néhány véreskezü kalandor kezére."

Rassay eme szavai és mai nyilatkozata, amelyben — burkoltan bár — megvádolta az októbristákat azzal, hogy a kisantant fegyveres segítségére számítanak, nehéz helyzet elé állította az uj alakulási kísérletet. Abba nem egyezhettek bele, hogy Rassayt elejtsék, mert akkor a párt súlyából és jelentőségéből sokat veszített volna, kénytelenek voltak tehát visszatérni Rassayhoz, akihez egyébként pártjának tagjai is ragaszkodnak. A kaotikus helyzetből csak egyetlen kivezető ut látszik: megszakítani az októbristákkal minden összeköttetést és visszatérni a nemzeti alapra. Úgy látszik, hogy ez meg is fog történni.

Mai telefon jelentéseink:

Rassay iifafob föltételekkel állt elő

Budapest, február 14. (Budapesti szerkesztőségünk telpfonjelentése.) A baloldali ellenzék uj pártalakitási kísérlete már-már a komikum jellegét kezdi magára ölteni Ma úgy áll a helyzet, hogy a párt megalakul, holnap arról számolnak be a jelentések, hogy Rassay fölborította az egész akciót, mig harmadnap politikai körökben arról beszélnek, hogy az egymással szemben álló felek ismét összecsókolództak. Tiszta képet alig lehet nyerni. Úgy látszik, hogy maguk a párt- alakítók sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit is akarnak és nézeteiket máról-holnapra átváltoztatják, vagy pedig átidomiiják.

Ruszy Emil meghatva köszönte meg hívei szeretetét és Ígértet tett, hogy mint eddig, úgy ezután is, a törvényes.keretek között, legjobb meggyőződése szerint fogja egyháza érdekeit szolgálni, amiben sem támadás, sem üldöztetések, sem pedig szenvedés nem fogja őt megakadályozni.

Lelkes hangulatban ért véget a losonci evangélikusok közgyűlése. Ha a feljelentők elmerészkedtek volna a gyűlésre, a százakra menő hívők egyhangú állásfoglalásában megkapták volna a méltó jutalmat.

Hétfőn úgy állt a helyzet, hogy a párt független néppárt, vagy Kossuth Lajos-nép- párt címen megalakul. Kedden Rassay fölborította a helyzetet és kijelentette, hogy szembe fordul az októbristákkal. Mára természetesen megint megváltozott a helyzet. Politikai körökben kijelentették, hogy nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a felek között megtörténik a teljes kibékülés és Rassay is belép az uj pártba. A felek között ugyan még éles hangon folyik a csatározás. Rassay a Világ mai számában nagyobb cikket közölt, amely politikai körökben ismét nagy föltünést keltett. Rassay cikkében tiltakozik minden olyan pártalakitás eiien, amely személyeiben és célkitűzésében az ok- tóbrizmust akarja föleleveniteni és a szabad- elvüség fogalmát a csúfosan megbukott forradalom rehabilitálására kívánja fölhasználni. A cikknek különösen egyik része keltett igen nagy föltünést. Ez a következőképpen hangzik:

— íia azt látom, hogy a körülöttünk foisorakozoít el’enséges szuronyokról visz- szaverödö napfény egyeseknek elvakitja a szemét és a közeledő májust összetévesztik egy elmúlt októberrel, akkor azoknak a szabadelvű eszméknek az érdekében, amelyekért valami keveset mégis küzdöttem, jogom van tiltakozó szavamat fölemelni és kijelentenem, hogy ez az uj orientáció helyrehozhatatlan ballépés lenne.

A rendkívül körmönfontan megiogalma- zotFMtétel nyíltan utal arra, hogy az októbristák még mindig nem veszítették el reményüket, hogy a Magyarországot körülölelő ellenséges érzelmű államok (kisantant) fegyveres segítségével visszanyerhetik a négy esztendővel ezelőtt oly csúfosan eljátszott hatalmukat.

Emez éles hírlapi polémiák dacára a békéltető tárgyalások még egyre tartanak. Az bizonyos, hogy az uj párt alakítóinak szükségük van Rassayra, mert nélküle nem tudnának kellő erélyt kifejteni A Rassay-párt- nak több tagja ugyanis, akik kezdettől fogva resztvettek az alakulásban, de idáig még nem léptek ki a Rassay-pártból (Drózdy Győző, Nagy Ernő, Cserty József, Hegyin égi Kiss Pál stb.) ragaszkodnak Rassay részvételéhez az uj alakulásban és kijelentették, hogy abban az esetben, ha Rassay (Károly visszatartaná magát az alakulásban

OGCKSQaOOOOCXSgGOOCOOOOOQOOOOOOOOCXiOOOOgXlOOOOOOOOOOOQQOgCSOOOOQCSOQO

Kirekesztik az októbristákat

az ni pártiéi*

ott urasán megvendégelte valamennyit. Amit uigy kell érteni, hogy Fioki besurrant a konyhára^ a testes szakácsnő elé s két lábára adván, 'addig ,Jkért“ és kunyerált, migosak a „személyzet" nem tudván ellenáll!m ennek a mulatságos látványnak, neki is, kutyabaráí- jainiak is oda merni dobott néhány pár virslit és szebbnél-szebb csontokat; amit is aztán a fehér foxi vendégeivel együtt mohón befaab- zsoít.

Ezeket a kutya-tízóraikat F! okinak aránál könnyebb volt divatba hoznia, meri a virsli meg a csontok és mócsimgok árát ebédnél mindig hűségesen fölszámították — a bárónak, aki a foxterriér giaválléros hajlamútól meghatottam mindannyiszor nevetve fizette ki a számiát.

Történt azonban, hogy közbejött a háború s a háború szörnyű következményei: a bal se vízim us és valutáink szomorú ézüllése.

Száz korona most már csak annyit ért, miimit azelőtt egy forint és harminc forint havi apanázsból szegény Se mm báró igazán nem tudott ímegéömi. Pedig megpróbált már 'mindent, hogy bele bírjon húzódni a megszükö- södött viszonyok közé. Egyik szobából a másikba s végül a legszorényebbilkbe költözködött Flokivnl, melynek az utóbbi időben már nemcsak a valósággal hírhedtté vált kuty:a- tlizáraikról kellett lciinondaim, de még arról is, hogy együtt ebédeljen a gazdájával a fényes és drágít étteremben, ahol újabban már a helyezkedés hljjáti m utcán kóborolt, elvitte báró is csak egyszerit menüt evett. Samu,

noha báró volt és rnem erre a világra való nevelésben részesült, a nyomasztó kényszerűségek szüntelen nyomása alatt mégis megértette valahogy az idők változását, hanem Fioki az ö bár okos, de utóvégre is csak egyszerű foxterrier-eszével sehogy sem volt képes fölemelkedni az értelemnek ily magas fokára, és Samu bárónak korbáccsal kellett beléje vernie az élő történelmet

— Nincs másképp, Flokikám, nincs másképp — zsenibe lödéit az idők járásában bizony lesoványodott báró, mikor úgy sovány estékem vacsorái nélkül készült lefeküdni kis szobájában és a foxi hűséges szemepárját látta szomorúan fényleni maga felé a homályos szögletből. A háromezer kroncsinak fucps, nyomorult harminc forint az egész és látod Flokikám, már Dritte Sortét sem szívhat a gazdád — s lemondóan szippantott a gyűrűdén ujja közt fityegő, házilag töltött purziicsámos cigarettából. — Fuimus Troes, Flokikám, nincs kutyiavendégség, nincs tízórai virsli, csak osont, főzelék és moslék ás már azt sem győzöm sokáig, mert már igy is fülig vagyok adóssággal itt, Flokiükám, fülig vagyok adóssággal.

Szinte bénám eresztette le, ahogy oiz ágy szélén ült, a cigaretitás kezét s mélyet sóhajtott. Aztán megriadt arccal hajolt előbbre.

— Fioki, te sírsz? — kérdezte hirtelen fátyolozottá vált hangon s főkéit és odalépett a (kutyához. Csakugyan, a foviinak, amely most amolyan kutyás i rá sióié hangot hallatott, könnycsepp fény lett a szemében,.

Samu. leguggolt melléje.

— Flokikám! — és lassan, csöndesem, sokaiig Cirógatta. S máaüaít így cirógatta, mintha valami, eddig soha nem érzett fájdalmas melegség ömlött volroa el az egész lényén :

— Istenem, hisz ez csak egy kutya és nem is olyan borzasztóan éhezik — de menynyit szenvedhetnek $z emberek! Az apák, akik nem tudnak eleget keresni a családjuknak, az anyák, akik nem főzhetnek annyit, amennyiből jóllakhatnék a család és azok a rongyokban koplaló, sápadt gyermekek!...

Nem. Ennyi szentál izmust nem bírt el Samui báró. Másnap mindjárt délelőtt eladta Fíokiit néhány ezer koronáért egy ismerős kereskedőnek, aki már régóta meg szerette volna venni tőle s aztán a tízkor omás csomagokba kötött ezreseket séta közben az utcán, vagyis inkább a kapuk aljában, ahová szerényen behívta őket, szép csöndesen szétosztó gáttá egy-két lesoványodott, kopott és haló vány em ber között:.

S a Ferenc József hídon, ahonnan beugrott a Dunába, csak ennyi írást hagyott a híd karjára ragasztott cédulán:

Fioki azelőtt kutyákat szokott megvendégelni; most alkalmat adtam neki, hogy legalább egynéhány szegény embernek szerezzem egy jó napot. (S mivelhogy azért volt különc, búcsúzáéképpen megismételte:) Jó napot!