Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-02 / 26. (179.) szám

A Benes hangja.

(g.) Prága,, február 1.

Benes külügyminiszter kedden a képviselőház, szerdán a szenátus külügyi bizottsága előtt szerepelt külügyi expozéjával. Megnyilatkozása a diplomáciai koturnus úgy látszik soha el nem avuló kellékének felhasználása mellett történt s a cseh-szlovák külső politikát elrejtő kapu nyílt kitárása helyett az óvatosság körülhatárolt rését nyitotta csak meg.

Hosszasan beszélt a Ruhr-vidék körül történő európai eseményekről s professzori szereplésére gondolkozott vissza akkor, mikor szükségesnek tartotta fejezetekbe > és pontokba foglalva, a kronológia pontos betartása mellett összefoglalni a jóvátételi probléma fejlődésének s a mai helyzet kialakulásának egész hisztórikumát. És mert a történelem az oknyomozás módszerét is magáénak vallja, a dátumok és számok komplexumát átfüzte az okokat kereső megállapításokkal is. A dátumok és számok pontosak voltak s ezeket talán zsebnaptárából állította össze, az okok felsorolása körül az objektivitás elsikkadt s ezeket a francia politika eszmevilága liferálta beszéde számára.

Az expozénak a Ruhr-eseményekre vonatkozó része száraz volt és tendenciózus, mint egy francia revü hosszú ftásöbokon eí- nyujtózó cikke.

Volt egy másik fejezete is. Ez a magyar- országi helyzettel foglalkozott. A külügyi beszámoló ebben a részében élénk visszhangra talált Magyarországon is, ahol a magyar politikai életnek reprezentábilis egyéniségeit szólaltatta meg. Nem volt agresszív, nem volt harcias és a cseh-szlovák hivatalos politika kisugárzásaiként tekintehetö politikai és sajtómegnyilatkozásokhoz viszonyítva bizonyos letompitottságot és óvatos tartózkodást érezhettünk ki belőle. Nem dobta sutba azokat a patronokat, melyeknek segítségével az ázsiai állapotok rémkéveivel lehet Magyarországot nyugat felé kipingálni, felhasznált ebből is egy-két markáns ornamentumot. de alapjában véve nyugodt hangon s a kis- an'tant görögtüzes illumi nációt elkerülve igyekezett á komoly oldaláról hozzáférkőzni a kérdéshez.

Expozéjának rezüméje a nyugalmas várakozás s a reménykedés abban, hogy a cseh-szlovák köztársaság eddigi rekonstrukciós és békés politikáját folytathatni fogja s hogy célját: az uj, békés Középeurópa reorganizációját eléri. Nem hisz abban, hogy világkonfliktus veszedelme fenyegetne s meg van győződve arról, hogy azok az elemek, melyek a háború után keletkezett politikai rendszereket megdönteni akarják, csalódni fognak.

Ez a békés hang, melynek pozitív támaszai hiányoznak ugyan, bizonyára jóhatással lesz a megvaditott közhangulatra. Mi akik az ellenzéki kritika mérlegén értékeljük a. külügyminiszter nyilatkozatát, szeretnénk hinni abban, hogy amit mondott, az több mint a diplomáciai frázistárból kiszedett cifraság. Szeretnénk elhinni azt, hogy az a polb tika, melynek nyugatfelé nem volt egyetlen pozitív és aktív akarata, melyből hiányzptt eddig az önálló és az állam belső viszonyait figyelembevevő célkitűzés, de amely az önálló akarat tultengését s a középeurópai konszolidáció békéjének szántszándékolt szétverését mutatta déli orientációjában, legalább második megnyilatkozási formáján változtat egyet. Nem mi vagyunk az okai annak, hogy ezzel a szándékkal szemben kétségek ébrednek bennünk. Az a politika az oka, amely arra szoktatott bennünket, hogy nagy szólamokkal, komolykodva és kifelé a jó szándék álarcát öltve fel, hangzanak el ígéretek és kijelentések, inig a valóságban a legmeztelenebb egoizmusból és a hatalmi érdek íen- sőbbségéből meríti a kormány politikájának összetevőit.

És nincsen alapunk arra, hogy aggodalmainkat és kételyeinket kitörüljük gondolkodásunkból. A Benes expozéja fizikai hang. melynek kongása van, melyből lecsiszolták és e’láminálták a disszonáns mell ékzöngéseket, amely visszhangot is bir kiváltani, de amely üres, mikor a fülünkhöz ér. Üres, mert elhangzó, mert csak hang. Hiányzik belőle az eszmei meghangoltság, a pozitívumokkal való megtöltöttség . . a Benes expozéjában mondatok szólnak, az opportunitás szavaiból és az exponáltságtól való tartózkodás óvatosságából összenőtt mondatok, lélek es határozott

Prága, február 1.

A konferencia mai teljes ülése úgy folyt le, mintha szó sem lenne az angolok és franciák között fölmerült ellentétről. Az ülés kezdetén Curzon tartott beszédet s kifejtette, hogy a törököknek átadandó békeszerződés tervezete lehetőséget ad a törököknek „orra, hogy Ázsiában és Európában, mint újonnan megalapozott állam, helyet foglaljanak a népek társaságában és barátságos érintkezést tarthassanak fönn a többi népekkel. Ez a szerződés — mondotta Curzon — nem jött úgy létre, hogy azt nyomás vagy diktátum következtében el kellene fogadnia Törökországnak. Különösen hangoztatta, hogy a szerződés a föltételek végleges megállapítását jelenti. Hangsúlyozta azt is, hogy a szerződés Törökországot nem egyes hatalmi csoportokhoz hozza közelebb, hanem az összes hatalmakhoz. Curzon után Bompart és Garroni beszéltek, azután Isméd pasa válaszolt s válaszában tiltakozott a mandátumrendszer ellen és nyolcnapi határidőt kért. Az ülés után a három vezető hatalom delegátusa tanácskozást folytatott az Ismédnek adandó válaszról. Délután két órakor ismét megkezdődött az ülés s ezen a szövetségesek nevében Curzon kijelentette, hogy a nyolcnapi határidőre irányuló kérést nem teljesíthetik, ő azonban vasárnapig Lausanneban marad és reméli, hogy ez alatt az idő alatt sikerül az összes nehézségeket kiküszöbölni.

Mai jelentéseink:

London reméli a békés megegyezést

London, február 1. (Havas.) A közel kelet helyzete tisztul. Tegnap este hivatalos helyről kijelentették, hogy a legutóbbi lau- sannei jelentés nyomán remény van arra, hogy a praktikus megoldás gyorsan keresztülvihető. Ennék következtében Curzon a jövő hét első napjáig Lausanneban marad.

A törököknek tett pénzügyi engedmények

Lausanne, február 1. (Havas.) Bompart francia delegátus a békeszerződés átadása előtt ismertette azokat a pénzügyi engedményeket, amelyeket a törökökkel szemben érvényesítettek. Törökország külföldi adósságait 140 millió fontról 102 millióra szállították le. Továbbá mentesítették Törökországot a szövetséges megszállás 50 millió fontot kitevő költségei, továbbá 62 milíió más •követelés alól. Törökország jóvátételi kötelezettségét 15 millió török aranyfontra szállították le.

A Havas-ügynökség mentegeti Poincaré baklövését

Páris, február 1. (Havas). Illetékes francia körökből származó pontos információk alapján a Havas-ügynökség abban a helyzetben van, hogy határozottan kijelenthesse, hogy annak a táviratccl, irány nélkül. Benes várakozik, bizik, hisz. elgondol és egy nagy, Európától messzi eljutott bolygóra, a béke csillagára irányítja távcsövét. De azt a szót „akarom11, ezt az elhatározást, „cselekszem11, ezt a demokratikus egyszeregyet „az államban élő összes népek érdekeit megvédem14 nem mondta ki Ezért látjuk mi szétfoszló ködfoszlánynak a Benes beszédét s nem nehéz, súlyos és ösz- szesiirüsödő felhőnek, melyből hullani fog az eső . . i a béke esőcseppje a szárazságban íonnjmdó emberleíkekre.

nak, amelyet Poincaré Kemal pasához intézett, nincsen olyan szándéka, mint amilyet ebből egy párisi lap magyaráz. Poincaré a jelzett táviratban kijelentette, hogy a lausannei tárgyalások végső stádiumba jutottak s hogy a szerzödésalá- j Írás az oly sok nehézséggel összehozott békemii létét fenyegeti. A szövetségesek meg vannak győződve arról, hogy mindent megtettek, hogy a tö- ! rököknek méltányos békét nyújtsanak s ennél biztosítsák területi függetlenségüket, politikai szuverénitásukat és pénzügyi integritásukat Törökország minden megbánás veszedelme nélkül elfogadhatja a szövetségesek föltételeit s Törökország ezzel saját érdekében és a béke ügyében fog szolálatot tenni.

Háborús birek a Keletről

Becs, február 1. (Bécsi szerkesztőségünk teíefonjelentése.) A Neue Wiener Journal jelenti, hogy a török hadsereg Tráciában és Kisázsiában a konferencia megszűnte után azonnal megkezdi az ellenségeskedéseket. Bécsi diplomáciai körökbe Angórából az a hir érkezett, hogy a törökök Mussulba készülnek bevonulni. Muszt.afa kemalnak elhatározott szándéka Anglia tiltakozása dacára ís, sőt Anglia fegyveres ellenállásával szemben is Mossult megszállani. A törökök sem hajlandók csapataikat tiz kilométerre a Marica mögé visszavonni.

Mit ir a francia sajtó?

Páris, február 1. (Havas.) Az egész sajtó örömmel konstatálja azt, hogy a Franciaország és. Anglia közötti nézeteltérés nem tartott sokáig. A Maiin jelenti, hogy Curzont rendkívül megnyugtatta az a távirat, amelyet Poincaré Kemal pasához intézett. Kemal válaszolt Poincarénk és utalt arra, hogy mélyen meghatotta Poicarénak az .af ár adózása, hogy a békét helyre akarja állítani, nem titkolhatja azonban el, hogy a békeszerződés egyes feltételeit az angorai nemzetgyűlés nem fogadhatja él. — A Journal megjegyzi, hogy a francia álláspontnak már két kedvező eredménye mutatkozik: először a törökök időt kértek a meggondolásra, másodszor Lord Curzon nem szállt fel azonnal vonaljára; amint ezt hirdette, de legalább vasárnapig Lausanneban marad. — A Petit Párisién megjegyzi, hogy ma éppen úgy mint a konferencia megkezdése előtt és .mint Poincarénaik lausannei tartózkodása idején a francia' kormány eltökélt szándéka az. hogy a törökökkel szemben fentartsa a szövetségesek egységes frontját. Poincarénak ez a jelszava: Nem kell külön béke és nem kell önálló tárgyalás.

A miniszterelnök helyettese. Svehla miniszterelnök orvosai tanácsára délvidékre megy, ahol legalább nyolc hétig tartózkodik. Siribrny miniszter nagy elfoglaltsága miatt a helyettesítést nem vállalja. A kormány most lemondott arról a tervről, hogy a kormányelnök helyettesítésével a kormány egyik tagját bizza meg állandó jelleggel. Az ügyeiket tehát Habrmann fogja továbbra is vezetni. Az állandó helyettesítést azért tartják szükségtelennek, mert az ülésszak február végéig befejeződik s a tavaszi ülésszak első üléséig remélik már Svehla visszajöttét.

sasa

IflSESBBBSEHBESBBEaBSKHBBBrBBnHiiaHBaBSaB

A remaéiaifséÉie

ci lausannei Konferencián.

Vége az angol-francia konfliktusnak. — Törökország vasárnap nyilatkozik. Lesz-e uj háború?

A koalíció mostöliagyerm ekei.

(Ts) Prága, február 1.

Bármennyire is hangoztatják a cseh és német nyelven megjelenő kormánylapok, hogy a koalíció megdönthetetlen alapon áll és „most sokkal egységesebb, mint bármikor volt44, egyik-másik kormánypárt hivatalos lapja mégis megfeledkezik idönkint a huszon- ötös tanács által ráparancsolt koalíciós fegyelemről. Ilyenkor szabad folyást enged érzelmeinek a lap és nem éppen a legjobb helyre kívánja a vele homlokegyenest más világnézetet valló pártot. Nem azokat a csekélyebb jelentőségű nézeteltéréseket tesz- szük szóvá ez alkalommal, amelyek egy-egy nehezebb kormányjavaslat megszavaztatá- sánál adódnak elő, mivel jól tudjuk, hogy a szociáldemokraták az utolsó órában mégis csak beleegyeznek, hogy elvtársaik lakbére emeltessék s a cseh néppárt — félve, hogy a húsos fazéktól elesik — fájó szívvel bár, de mégis tudomásul veszi azt, hogy templomaiban a cseh isteneket is szolgálják. Ezeknél az uraknál a politikai lelkiismeret, ha ugyan beszélhetünk náluk lelkiismeretről egyáltalán, igen tág. Ezeket a jelentéktelennek látszó, alapjában azonban nagyon i-s komoly tüneteket figyelmen kívül hagyjuk m-ost és más, sokkal fontosabb adatokkal igazoljuk, hogy a koalíció — jelen formájában — nem lehet hosszú életű.

Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a koalíciónak erősen szocialista jellege van. Eme tényen nem változtat semmit egy esetleges olyan ellenvetés, hogy megalkotója és lelke agrárius, vagyis polgári párthoz tartozó ember. Ellenben sokkal súlyosabban esik latba a szocialisták és a szociáldemokraták ama törekvése, hogy két polgári pártot a 1 koalíció berkein kiviil helyezzenek. Ez a két párt pedig a nagytőkés nemzeti demokraták pártja s a konzervatív néppárt. Igen ritka eset, hogy eme két párt közül bármelyik is csak némi csekély támadást intézne a koalíció másik három pártja ellen, annál gyakrabban olvassuk a szocialista lapokban, hogy a koalíciónak meg kell szabadulnia a nagytőkésektől és a maradi Srámekéktöl. És hogy a szocialisták a logika törvényeit mellőzve. követeléseiket nem hajszolják a végletekig, annak oka csupán az, hogy a heves- kedök az utolsó pillanatban nem képesek erre a kérdésre megfelelni: quid nunc? Kivel pótoljuk a kidobott nagytőkéseket és a maradiakat, hogy az amugyis igen problematikus államalkotó többség továbbra is biztosíttassák?

A leleményes szocialista újságírók eme kérdéseknél sem jönnek zavarba s olyan kombinációkat hoznak, amelyektől igazán belefájdulhat a koalíció vezérének feje. A kombinációk egyelőre csak az újságírói agyakban fogamzott fantomoknak bizonyulnak s nincs okunk arra, hogy a kormány- elnök már javuló egészségi állapotát ezek miatt féltsük. Lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy a szocialisták heves támadásai az utolsó rohamoknál éppen a vezér személyére való tekintettel mérséklődnek, egyszer azonban vége szakad a köteles tiszteletnek s akkor nagyon időszerűek lesznek az említett újságírói tervezgetések, amelyekről különben is meg vagyunk győződve, hogy felsőbb sugalmazásból erednek.

Miként már említettük, a szocialisták tehát elsősorban a néppárttól, másodsorban

100 cscli-sil. horonyért

fizettek ma, február 1-én: Zürichbenj^ákd?)!5.225 svájci frankot Budapesten 7550.— magyar koronát Bécsben 204200.— osztrák koronát Berlinben 117705.— német márkát

^ IskJSl' Prága, péntek, 1923 február 2 I

l I-minap jj&í' imÍt pap <$g?sm> umm», Előfizetési árak bel- és külföldön I

síllüSIi I

— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — I

9 \ Szlovenszköi és Pttszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja

Szlovenszkói szerkesztő: i* Felelős szerkesztő: I

TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALII OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I