Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-13 / 34. (187.) szám

Az örvény szélén.

(fii) Prága, február 12.

A Tátra legelőkelőbb fürdőjében, ahol a hajdani jobb időkben ilyenkor, a téli szezon derekán elevenen ruyüzsgötit az élet, tegnap évi közgyűlésüket tartották Szlovenszkó gyáriparosai. Az elesöndesedefct gyárak tulajdonosai öiz elcsendesedett Tátrában gyül- tek össze. Valóban sitiszerüen komor szimbóluma ez egy olyan terület közgazdaságának. ahonnan elköltözött a jólét, ahol a pau- perizálódás, az általános elszegényedés egyre erősebb gyökereket ver és ahová csak hálná jár a lélek.

A gyáriparosoknak ótátrafüredi gyűlése a mai nehéz idők ben sokkul nagyobb jelentőséggel bir, semhogy azt egy osztály, vagy társíaidalomgazdiaságii csoport érdekei egyszerű megnyilvánulásának lehetne tekinteni A gyáriparosok panaszaiban és kivánságai- bam sokszázezer munkásnak, kereskedőnek, kisiparosnak és magántisztviselőnek hangja zug fel, amely életet, kenyeret, megélhetést és keresetet követel. Szővenszikó és Ru- szinszkó lakossága előbb vagy utóbb belepusztul a mai közgazdasági élet reménytelenségébe. A kormánynak kötelessége tehát, hogy haladéktalanul támogatására siessen, a törvényhozásnak pedig, hogy sürgős ^ intézkedéseket tegyen az állaim e két ‘nek azonnali megsegítésére. Olyan kétszer-' kettőuégy-igazság ez, amelyet mert any- nyira közismert — fölösleges volna hosszú bizonyítással alátámasztanunk.

A segítségnyújtásnak olyan módja, melyet nem előz meg az érdekeltek vagy törvényes megbízottaik véleménynyíl vánitás a, aligha vezethetne célhoz. Éppen ezért kell meghallgatni Szlovenszkó valamennyi képviselőjének — és tégláik hozzá: valamennyi szenátorának — felfogását arról, hogy a kormány miképpen fogjon hozzá a súlyos betegségben gyötrődő iparunk megmentéséhez és ebből a célból egy alkalmas helyre kell őket összehívni. Ez az a mondat, amely legerősebben csendül ki Tarján Ödönnek, a szlovenszkói gyáriparosok egyik legképzettebb reprezentánsának hatalmas beszédéből.

A kormány kiküldötte ótátnarfüreden csak igen 'lanyha nyilatkozatot tett. Felszólalásából kitünőeai a szlovenszkói gyáriparosok egyik lég elsőrendű követeléséről: a vasúti díjszabás leszállításáról úgy nyilatkozott, hogy a prágai kormány az elviselhetetlenül súlyos számítási tételek leszállításához csak akkor járulna hozzá, ha az államiban lévő valamennyi vasúti várnai az ő kezében lenne. (Az állami szocializmusnak — a mai rendszert találóan mondották a gyűlésen így — kiterjesztése bizonyosan nem olcsóbbltaná sem a termelést, sem a forgalmat; a junktim íöJáMtá-sa tehát csak azt célozza, hogy az állam késsel a kezében kikényszeritse a ma- gánvállalíkozásban lévő vasúti vonalak birtokbavételét.) Ugyanígy e Isiki ott a kormány képviselője a gyűlésen elhangzott többi követelés fölött. Kitűnik tehát, hogy a végrehajtó hatalom vagy nem látja a szakadékot, amelynek szélén a szlovenszkói és ruszinsz- kói ipar jár, vagy pedig édes-keveset törődnék azzal, hogyha belezuhanna az alatta tátongó mély szakadékba.

A szlovenszkói képviselőknek, akikre a lakosság különböző rétegei érdekeik képviseletét bízták, a tizenkettedik órában kötelességük, hogy félreérthetetlen módon figyelmeztessék a végrehajtó hatalmat ama, hogy a halogatásnak mDLyem végzetes következményei lehetnek. Az ellenzék mostanáig sem mulasztotta el, hogy rámutasson a mai helyzet tarthatatlanságára. Most a .kormánypárti képviselőkön a sor, hogy támogatásukra siessenek. Mert Szlovenszkó iparának föltámasztása nem lehet pártpolitikai érdek. Szlováknak, magyarnak és németinek egyaránt érdeke az, hogy gyáraink kerekei ismét forogni kezdjenek és mindnyájunknak életszínvonala emelkedjék. A polgári,, szocialista és kommunista pártoknak egyaránt kötelességük, hogy az általuk képviselt osztályok érdekében a szlovenszkói és ruszinsz- kói ipar megsegítése végett hathatós szavukat fölemeljék. Az a körülmény, hogy egy liptószentmiklósi gyáros, akinek szlovák érzelmei kétségtelenek, hozzájárult Tarján ja- vasfiatához, önmagában bizonyítja, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói ipar támogatása nem pártpolitikai, hanem állami érdek.

Szlovenszkónak és Ruszlnszkónak úgy politikai és kulturális, mint gazdasági téren vaunak olyan elsőrendű fontossággal bíró külön-érdckei, amelyeknek érvényesítésére ömelhatározását keli biztosítani. Fölfogásunk

szerint Szlovenszkó autonómiájára éppen ezért van múlhatatlanul szükség. Az autonómia természetesen magában foglalná a gazdasági autonómiát is. Addig azonban, amíg az autonómiát egy jobb kor meghozza, Szlo- venszkó népének és e nép alkotmányos képviselőinek elemi kötelessége és elemi joga, hogy a maguk óhajtását az állaim kormányzóinak és többi törvényhozójának tudomására hozzák. A népet árulja ell az a szlovenszkói képviselő, aki ál ok okra hivatkozva megtagadná ia részvételét egy olyan kollektív lépésnél, amelynek célja, hogy kenyeret, életet, megélhetést, keresetet biztosítson a népnek.

■BHnOBnaHnHBfflStfiSBSR^BSSRSHSBBBBBMaBeS^gBRBBflBanBaBBBOnBBHBBaBABESBa

A silevcnszkói gyáriparosok közgyűlése a Tátrában.

A pusztulás előtt állő sziofénszkői gyáripar segeiybláitása. A Kormány nem akarta leszállítani a vasúti űijszaiűst. Tarján Oáőn a szlovenszKői Képviselőn gazdasági aukétját javasolja.

Ótátrafüred, február 12. (Saját tudósítónk jelentése.) Ótátrafüred haldokló fürdőéletét egy napra JölélénkitvA ték a szlovenszkói gyáriparosok, akik február 12-én közel százan jöttek össze a Gr and Motelben a Cseh-szlováldai Gyáriparosok Központi Szövetségének szlovenszkói országos csoportjának rendes évi közgyűlésére.

Az elnöki jelentés

B o n d y Egon, a pozsonyi kábelgyár vezérigazgatója, az országos csoport elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Röviden vázolta az elnökség múlt évi működését és azt hangoztatta, hogy a vezetőség nem a szervezkedés, hanem a szervezet kimélyitésére törekedett. Az elmúlt évben személyesen is, kérvények formájában is mindent. elkövettek az adók, a vasúti szállítási és postadijak normális nívóra való szállítása érdekében. Eleinte minden eredmény nélkül. Sikerült azonban az illetékes tényezőket jobb belátásra bírni s ma megvan a remény arra, hogy a tizenharmadik órában a gyáripar jogos követeléseit keresztülvihetik a kormánynál.

Titkári jelentések

H o d á c s dr., a központi szövetség prágai vezértitkára az elnöki választmány nevében hangoztatta a gyáriparosok egységes eljárásának szükségességét. A gazdasági politikát illetően párhuzamot vont a köztársaságban és a nyugati államokban uralkodó viszonyok között. Statisztikai adatokkal bizonyította, hogy Nyugaton a munkanélküliség fokozatosan csökken s ;a nyers acél gyártása nagy lendületet vett. Szlovenszkó —■ mondotta — az abnormális viszonyok likvidálását most kezdi meg, mig Nyugaton ez már régebben folyamatban van. Az abnormális viszonyok likvidálása azzal kezdődött, hogy a cseh-szlovák korona tizenöt centimé között stabilizálhatott. Rendkívül fontos — mondotta — a korona stabilizálása, mert a valutaérték leszorítása esetén a pillanatnyilag előálló előnyöket rendkívül drágán kellene megfizetnünk. Ma azt akarjuk elérni, hogy iparunk megjavuljon, két égető kérdést kell radikálisan megoldani. Az egyik a szén árának szabályozása, a másik a vasúti tarifának a korona vásárlóképességének megfelelő leszállítása. A cseh-szlovák vasúti díjszabás az egész világon a legmagasabb s így köz- gazdasági viszonyaink javulása a szállítási tarifák normalizálódásához van kötve. Ez főleg Szlovenszkóra és a kassa—oderbergi vasútra vonatkozik.

M a d ö r i t s, a szlovenszkói csoport vezértitkára száraz tényként leszögezte, hogy Cseh-Szlovákiában nincsenek olyan gazdasági tényezők, amelyek az iparral testvériesülnének. Szükségét látja tehát annak, hogy egyes reformok keresztülvitelére politikai .pártokon át menjenek a nemzetgyűlés elé. Örömmel jelentette, hogy egyes politikai pártok hajlandók is erre, de jószándékuk mindaddig meddő marad, amíg a kormány nem valósítja meg beruházási programját.

H e x n e r dr. titkári jelentését terjeszti elő.

Fejér dr., a szövetség ügyésze, az adó- és pénzügyi kérdések elmérgesedéséről beszélt. Rámutatott arra, hogy a tömeges fizetésképtelenségeknél az adóügyi kincstár milyen hihetetlen mértékben van érdekelve. Föltétlenül szükségesnek tartja az adótörvények unifikálását. A vagyondézsma igazságtalanságát kiáltó példákkal bizonyította. Véleménye szerint sürgős novelláris törvényt kellene hozni.

Cseh-Szlováksában állami szocializmus uralkodik

K a p p műszaki tanácsos fölvonultatta az 1923. évi költségvetés adatait. Becslése szerint az egész ipar termelésének értéke most ötven milliárd koronára tehető, amelyből Szlovenszkóra és Ruszinszkóna 14 százalék esik. A termelési érték nagy része: huszonkét milliárd, az állam pénztárába folyik, úgy, hogy

Cseh-Szloyákiában joggal lehet állami szocializmusról beszélni.

Súlyosan kikelt a közlekedési politika) ellen. Azt bizonyította, hogy Szlovenszkó és Morvaország között a mi terhűnkre csinálnak különbségeket. Illusztrálja ezt — szerinte az a körülmény, hogy a Morvaországod Kassára szállított áru után kisebb szállítási dijbt kell fizetni, mint a Szlovenszkóból Morvaországba szállított áru után. Beszédét igy fejezte be:

— Az egész forgalmi politikának a földrajzi helyzethez kell gyorsan simulnia.

¥€sx*ísbbi

Ezután Tarján Ödön gyáros emelkedett szólásra és általános föltünést keltő beszédet mondott, amelyből az alábbi részleteket emeljük ki:

— Eddig sohasem sejtett nehéz körülmények között gyűltek össze a mai napon Szlovenszkó gyáriparosai, nem annyira azért, hogy a gazdasági válság általánosan ismert következményei miatt panaszkodjanak, hanem hogy megállapítsák annak okait és keressék amaz utakat és eszközöket, amelyek alkalmasaknak látszanak a válság enyhítésére.

A dezindusztriálás.

— Az utóbbi időben szaporodnak azok a jelenségek, amelyekből következtetni lehet arra, hogy Prágában is kijózanodni látszanak. Ismeretesekké váltak Masaryk köztársasági elnöknek, továbbá Winter dr.-nak, a korábbi közmunkaügyi miniszternek és No- vák kereskedelemügyi miniszternek kijelentései, amelyek úgy hangzanak, hogy a köztársaság dezindusztriálása elkerülhetetlen. A volt monarchia iparának túlnyomó része éppen a mi köztársaságunknak jutott. A kivitel szükségessége, amint az általánosan ismeretes, a legjobban abból tűnik lei. hogy a legfontosabb iparágakban, mint az üveg-, textil-, cukor és vasiparban a belföldi szükségletnek háromszorosát, négyszeresét csak kivitel utján lehet értékesíteni.

— Amíg a világgazdaságban általában az a fölfogás, hogy az állami háztartás és az egyes államok gazdasági életét csak fokozott termeléssel és takarékossággal lehet rendbehozni, nálunk az a törekvés jut diadalra, hogy a termelés eredményei helyett a termelés eszközeit, tehát a tőkét kell exportálni. így minden bizonnyal egyszerre megszabadulunk a gondtól. Másképpen ugyanis alig lehet elképzelni a dezindusztriálást.

—■ Most pedig nézzük, hogy milyen kilátások nyílnak ilyen körülmények között a szlovenszkói iparra nézve. Amint általában ismeretes, a szlovenszkói ipar jelentősen kedvezőtlenebb viszonyok között dolgozik, mint Csehország ipara, amiért is-a válságnak ugyanolyan módon való kezelése mellett

előbb is kell áldozatul esnie, mint a cseh kon- kurrenciájának. Most azonban arra van szükségünk, hogy komolyan megfontoljuk a munka lehetőségeit. A kérdésre teljes biztonsággal válaszolhatunk, ha egy pillantást vetünk iparunk keletkezésére. A köztársaság ipara csekély kivétellel saját erejéből keletkezett és különösen a történeti országokban oly magaslatra küzdötte föl magát, amely lehetővé tette számára, hogy a világpiacon fölvegye a versenyt az iparilag leginkább előrehaladott országokkal és erre képes is volt, mivel a nyersanyag beszerzése és az Ipari termelvények elhelyezésének lehetősége egy nagy gazdasági egység segítségével, mint amilyen a dunai monarchia volt, rendelkezésére állott

•— Logikailag tehát mi vezethet a változott viszonyok következtében állandó akuttá vált gazdasági válság megszüntetéséhez? A termelési eszközök és kivándorlásra ítélt munkásság exportja-e, vagy pedig egy nagy egységes gazdasági alakulat létesítése, amely a termelés folytonosságát, amennyire ez egyáltalában lehetséges, megint biztosíthatná? Schuster dr. volt miniszternek a svájci kereskedelmi kamaráknak központi lapjában megjelent cikke e tekintetben az első lépésnek tekinthető. Minek ennek alzatát egy uj politikai orintációnak kell alkotnia’, némelyeknek az első pillanatban okul szolgálhat a keresz- tülvihetőség valószínűsége ellen. Ha azonban abból a szempontból indulunk ki, hogy a politikának elsősorban a népek jólétének elő- moditását kell szolgálnia és hogy emez érdekek ellen csak átmenetileg lehet akadályokat emelni, úgy senki számára nem lehet kétséges a kint.

100 cseh-szl. koronáért

fizettek ma, február 12-én: Zürichben(örak(!;) 15.80 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 211200.— osztrák koronát Berlinben 83291.— német márkát

Ér évfolyam, 34. (187.) szám I

Prága, kedd, 1923 február 13- I

«hiibv jnng, Jwv CfeMMman. .. . — ■mii . Előfizetési árak bel- és külföldön I

7&'rrFt&THiDI

¥ Jfife ür s*ía ~ Szerkesztőség: Prága II., Sté- I

1® JIf fis JSW ffijy Ha JcM Jas? pánská-ulice 4u. I. Telefon: 30349 I

Jff _ Kiadóhivatal: Pi ága-Suiichov I- ^ ,MIIB m B,BI ^-Petfinska ulic.e. ö. sz., I. emelet ■

%#'' í;y#*0^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — I

A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szóvetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja I

Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I

TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGAILI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

/ i