Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-13 / 34. (187.) szám

s Kedd, február 13. — Bevezetésemben mai tanácskozásaink egyik célja gyanánt amaz utak és eszközök .megállapítását jelöltem meg, amelyek a gaz-, dasági válság enyhítésére alkalmasaknak lát­szanak. Nekünk — a későbbi fejlődési lehe­tőségeket majdnem teljesen figyelmen kívül hagyva — anak a megmentésére kell siet­nünk, amit a szlovenszkói ipar számára a kéf- három-riégy éves válság titán még meg lehet menteni. Követeléseinket annyira ismerik és azokat közgyűléseken és bizottsági üléseken annyiszor (tárgyaltuk, emlékiratokban any- nyiszor lefektettük, hogy elegendő, ha azo­kat itt csak röviden érintem. A szlovénekéi ipar követelései dióhéj Ibaas t — Legfőbb követeléseinket a következő mondatban foglalhatom össze: — Ugyanazoknak a termelési és érté­kesítési lehetőségeknek a biztosítása a szlo­venszkói ipar számára, amelyeket a tör­ténelmi országok is élveznek. — Ennek föltételei gyanánt a követke­zőket keli hangoztatni: — A vasúti árszabás leszállítását, amely — mint ismeretes — legalább öíven százalékkal magasabb, mint Csehország­ban, azután százalékos arányban megállapí­tott részesedést az állami szállításokban, az olcsó szénbeszerzés lehetővé tételét, az adórendszer egységesítését, az Í907: Jíí. törvénycikknek, tehát az ipar fejlesz­téséről szóló magyar törvénynek a mai viszonyokhoz való alkalmazását, a szoci­ális pótlékok leszállítását, valutánk állandó­sítását olyan árfolyamon, amely a belföldi áraknak megfelel és ennek a körülmény­nek tekintetbevételét az állami adóknál, teljes értékű megtérítést a hadikölcsönö- kért és ama követeléseknek kiegyenlíté­sét, amelyek a volt hadügyi kincstárral szemben fennállanak. Vasúti fearáiúösssgekotteiés A, szénádé eltörlése Állami szállítások —• Az egyes követeléseket csak röviden akarom tárgyalni. I. Avégből, hogy termelési viszonyaik megjavuljanak, illetőleg megközelítően olyanokká váljanak, mint amilyenek a tör­ténelmi országokban, kik ell építeni a szlo­venszkói vasúti hálózat haráníösszekötte- téseit és addig is — főképpen a nagyobb távclságokra — haladéktalanul megfelelő árszabásokat kell megállapítani. II. A szénadó megszüntetése és a szén­áraknak körzetenként való megállapítása, amint ez Magyarországon régebben szoká­sos volt, versenyképességünk fokozására egyik legfontosabb eszköz volna. A ma­gyar adózási rendszernek alkalmazása miatt kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk mint a történelmi országok ipara. Ili. -Az ebben az esztendőben majd­nem tiz milliárd koronára rugó állami szál­lításokban való részesedés a szlovenszkói ■(■■■■■■■■■■■WHHBOTOVnUKrjrjir.j-^xcrjjcxxyn-1 irmnuri IW—1 ipar nak körülbelül haumádféi milliárd ér­tékben való foglalkoztatását jelentené, munkabérekben körülbelül egy félmilMrd- nyi kifizetéssel és megközelítően három- negyed milliárd üzemi költség fedezésével, Az, hogy ezek az összegek Szlovenszkó számára, ha az eddigi módszeren nem vál­toztatnak, elvesznek, további bizonyításra nem szorul. A központi szövetség működése sikertelen — Ezeknek a tényeknek a megállapítása után kérdeznünk kell,, hogyan és mit kell tennünk a jövőben? A központi szövetség négy év óta szakdatlanul és kétségtelenül a legjobb szándékkal arra igyekszik, hogy ipa­runk érdekeit elismertesse, sajnálatomra azonban meg kell állapítanunk, hogy azok az utak és eszközök, amelyeket a szövetség al­kalmazott, nem bizonyultak megfelelőiknek, rok lenni, nem akarom ítéletemet az elért ered­mény lehet, az eredmény pedig majdnem minden kérdésben fogyatékos, majdnem a nullával egyenlő. Teljesen tárgyilagos aka­rok lenni, nem a magam ítéletét az elért ered­ményekről döntőnek felhozni, hanem meg­elégszem azal, hogy a központi szövetség jelentéseiből és az elnöki bizottság jegyző­könyveiből, valamint ama memorandumok­ból, amelyet a köztársasági elnök urnák és a minisztereknek átnyújtottak, megállapít­sam a balsikert. Iparunk helyzetképe A szónok ezután felolvasta a központi szövetlég 1920. és 21. évi jelentéseinek, to­vábbá az elnöki bizottság jegyzőkönyvének egyes részeleteit és ezekből megállapította az alábbiakat: — Ezekből kétségen kívül meg lehet ál­lapítani, hogy a szlovenszkói iparnak a köz­társaság közgazdaságáP belül külön érdekei vannak, amelyeknek kielégítése nélkül to­vábbi fönnállását és fejlődését nem lehetne biztosítani és hogy a köztársaságban ural­kodó gazdasági válságnak enyhítése egyma­gában nem vonná maga után föltétien követ­kezmény gyanánt a Szlovenszkóban létező viszonyok megjavítását. Tény az, hogy mértékadó helyeken szá­molnak a dezindusztriálás lehetőségével és hogy ennek első áldozata a kedvezőtelenebb viszonyok között dolgozó szlovenszkói ipar volna. — Az előbb elmondottak után tény to­vábbá az is, hogy törekvéseink a legfonto­sabb kérdésekben a kormánynál nem találtak meghallgatásra és hogy a szlovneszkói ipar ezáltal tetemes károkat szenvedett, -amelye­ket aligha lehet majd jóvátenni és amelyek azt okozták, hogy az ellentállási képesség dol­gában meggyengült, eszközeitől kifosztott igen magas bankkamatokkal terhelt szlo­venszkói ipar a helyzetnek általános javulá­sa esetében is csak valamennyi még rendel­kezésre álló erő megfeszítésével vehetné fel újra a működést. — Bennünket, (szlovenszkói iparosokat áthat az meggyőződés, hogy a dezindusztri- álásra nem kerülhet rá a sor, hanem ellenke­zően, az állam érdekében a köztársaság ipa­rát nemcsak fönn kell tartani, hanem azt fej­leszteni is kell. Csak az ipari termelés fön- tartásával lehet az állami pénzügyeket rend­behozni és biztosítani a fejlődést. A termelés- bene lőállött visszahatásnak az állam helyzeté­re és a lakosság életmódjára megsemmísitő- leg kell hatnia és ez semmi esetre sem lehet az állam érdeke. A további fejlődés egyedül helyes utjának a közgazdasági élet területén csak a háború előtti viszonyokhoz való visz- szaterést tekinthetjük abban a meggyőződés­ben, hogy az utódállamok között fönnálló po­litikai eíelntéíek fokozatos enyhítésé és a va­luta ris viszonyok konszolidálása által az utódállamok között való forgalom 'éppen úgy lehetségessé fog válni, mint előbb és hogy a áormánynak a kedvezőtlenebb helyzetben lévő szlovenszkói ipart nem annak feláldozá­sa által, hanem segitségnyujtás áltat kell ezen az időszak aszonn átsegítenie. Azt az állapotot, hogy két gazdaságilag egyenlőtlen erővel bíró részt politikailag egyesítettek, a kormánynak megfelelő gaz­dasági rendszabályokkal kell kiegészíteni. A szlovenszkói képviselők ankét ja — Azt javaslom tehát, hogy Szloven­szkó képviselői, tekintet nélkül ara, hogy milyen párthoz tartoznak, a legrövidebb időn belül egy ankéfra hivassanak egybe. Az ipari termelés föntartásában Szlovén- j szkó egész lakossága osztály és nemzeti különbség nélkül érdekelve van és azért alig tudom elképzelni, hogy lakosságunk parlmentl képviselői kjjzött akadhatna va­laki, aki ilyen körülmények között támoga­tását megtagadná. Erre az ankétra vala­mennyi követelésünket lehetőleg terjedel­mes konkrét anyag felsorolásával elő kel­lene készíteni és képviselőink egységes eljárás utján, hasonló termelési és értékesí­tési lehetőségek biztosítása után követelé­seinket a kormánynál érvényesiteniök. — Ha már nagy hiba volt az is, hogy négy éven keresztül megelégedtünk Ígére­tekkel és ezzel magunk hozzájárultunk ah­hoz, hogy a szlovenszkói ipar a vele szem­ben követett általánosan ismert bánásmód miatt életerejének legnagyobb részét elvesz­tette, úgy ma éppenséggel bűn volna, ha ma hallgatással, vagy egyszerű jajveszékeléssel "vámok a viszonyok megváltozására, ahe­lyett, hogy teljes határozottsággal követelnék a viszonyok megfelelő tisztázását és kény- szeritenök ama rendszabályok végrehajtását, amelyekkel nekünk az állam, amelynek első feladata polgárai érdekeinek megvédelme- zése, tartozik. Ha saját erőnkbe vetett teljes bizalommal és céltudatos megfontolás után fogunk hozzá a munkához, az eredmény nem fog elmaradni A felújított Ember tragédiája. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Schöpilm Aladár. A legérdekesebb színházi esemény ma. Budapesten Az ember tragédiájának az uj előadásick A Madách-centenáriumra készült el vele a Nemzeti Színház és január 22-ike óta, amiikor először került a közönség elé, óriási tömegeket mozgat meg: hetenként kétszer, néha háromszor is nemosaík meg­lelik rá a színház, hanem már egy héttel elő­re elkelnek a jegyeik és a lapokba is belejut azoknak a bosszús panasza, kik nem tudnak jegyhez jutni. Nagy diadala ez elsősorban a költőnek. Madách, talán az egy Petőfit le­számítva, a legelőbb magyar klasszikus; ő nem került az irodalomtörténeti múzeumba és még kevésbé vált az iskolai tanítás kizá­rólagos prédájává. Most talán éppen aktuá­lisabb, rtünt valaha: sohasem volt indokol­tabb a töprengés az ember sorsán, az emberi élet értelmén és célján, az életralakitó esz­mék érvényén, a kultúra jövöjén, mint ma és sohasem voltunk annyira, mindezekre avkér- désekre azt a pesszhnisztikus feleletet adni, amit Madách adott. Azelőtt az értelmünkkel csodáltuk Madách gondolattárnak mélységeit, ima a szivünk érez vele kongenialitást és tel­jesen át tudjuk élni a költő vigasztalan lelki állapotát, amely hajója és családi élete rom­ja,itt Az ember tragédiája sötét fényben ra­gyogó vízióit sugallta neki. A Nemzeti Színháznak is iipgy sikere ez az előadás. Hevesi Sándor szakított azzal a színpadra alkalmazással, amelyet 1883-ban Paíuíay Ede honosított meg és amely azóta csaknem merev hagyományképp uralkodott nemcsak a Nemzeti Színházban, hanem az összer többi magyar színpadokon is. Painlay átdolgozása és rendezése a korabeli szín­padon főleg a meiniu'giek hatása alatt diadal­ra jutott realisztikus stíluson épült fel, amely azonban a realizmust inkább csak a díszle­tekre alkalmazta, azoknak a vatószerüségé­vel igyekezett illúziót keltem, a. színészi já­ték romantikus szavaló modorát csiák rész­ben tompította le. Paulay úgy dolgozta át Az ember tragédiája szövegét is, ahogy Shak e sp e are-r endező k szokták, kihagyott, sorrendet változtatott benne, mindig a tul- gyakori színváltózásiok elkerülése végett s a műnek teátrálíis elemeit erősen kihangsú­lyozta. Hevesi csaknem az ellenkező princí­piumból indult ki: abból, hogy Ádáitn tulaj­doniképp nem átéli, hanem á'tálímodja az em­beri nem sorsát, a történelanet és a jövőt. Szerinte a színpadi ábrázolásnak ezt az álomszerüség-et kell éreztetni. Ezért lehető­leg kevés, sokszor egészen csak jelzés-szerű díszleteket .ailkialimuiz: az egész előadást szimJbólikussá igyekszik stilizálni Ez különö­sen a tömeg jelenet eken érzők meg s itt is sikerült legjobban; a görög szín vagy a fran­cia forradalmi jelenet tömegei például telje­sen stilizáltál! vannak egy egységgé össze­fogva és meg kell mondani, rendkívül hatá­sosak a maguk ujdonszerüségében. Újítás itt az is, hogy itt a rendező a szavakat, ame­lyeket a költő egy-kiét ember szájába, ad a tömegből, szétosztja %kak között, a tömeg majdnem mind.!' tagjára jut szó, ami nagy mértékben fői. ózza az egyénnek tömeg- szerűségét. Az egyes színek között lefolyó intermezzok, amikor Ádáiiti álmában Lucifer­re! az egyik történelmi jelenetből a másikba ütmen ve beszél, sötét színpadokon, fátyol mögött folynak le: csak a két ailalk van fau- taisztikusan világítva. Érdekes a londoni vá­sár jelenete. Itt a díszlet már majdnem ex­pnessziomaztákus, a teret szegélyező házak jóformán csak jelezve vannak, a realizmus minden igénye nélkül Ez is meglepően jól hat, vsaik éppen ebben a színben a tömegjele­net .elrendezése nem tökéletes, a tömeg nincs összetartva, atomjaira bomlik és ezért nem ad egységes benyomást. Viszont azonban egyes apróbb dolgokban, minit például a mű­ink; megjelenése a szünpad hátterében vagy a csontváz a bizánci kolostor kapujában, tníreafdsztilkiusnaík találjuk a megjelenítést. Itt jobbnak tartottunk volna valami olyasféle megoldást, miint amely a Föld szelemének jelenetében nagyon jól beválik. A régi rende­zés szerint a Föld szelleme a sülyestzbőből bukkant elő a színpad előterében és dörgő hangon e! szavalta a mondanivalóját; most a háttér díszletére vám mint egy fantasztikus fanifom vetítve és a szavai halkam hangzanak ki a szinifeilák mögül. így- sokkal szebb és mert kevésbé anyagiasam realisztikus, való- sízerübb, a gondolatnak jobban megfelelő. Figyelemre méltó az is, hogy az egész elő- adáis jóval halkabbra van hiangolva; még a zajos jelenetekben sfrnics az a nagy lárma, amely a régebbi előadásokion sokszor bán­tott. Az egyiptomi rabszoíganép panasza például most nem Jaíjveszékelő, kórusban tartott ordítás, inkább csak Sizenvedő sóhaj. Nem sikerült mindenben kivinni Hevesi­nek azt, amit céljául kitűzött Rövid ideje te volt a sízinháznak az előkészületre s ezért az előadás merni egészen kész, egyenetlenségek vannak a részletekben, a> tempó nem eléggé álomszerűén gyors. A legnagyobb egyenet­lenség pedig a színészek játékában van. A tömegeket meg tudta a rendező fékezni, a kezében tartja mindvégig, a kisebb szereplő­ket iis többé-kevésibé beleillesztette az egész­nek a tónusába, A három főszereplő játéka azonban különválik tödéi; ök más stílusban ' / Tarján javaslatához szlovák részről is hozzájárulnak Zsuffa mérnök hozzájárult Tarján ja­vaslatához s a vasúti száliitási dijak leszállí­tásának szükségességét hangoztatta. P o h 1, a vasúti miniszter kiküldöttje, a kormány ellen elhangzott támadásokra ref­lektált s az egész közgyűlés nagy megrökö­nyödésére kijelentette, hogy a vasúti tarifák kívánt leszállítása csak ak­kor lesz keresztülvihető, ha az állam vala­mennyi magánvasutak kezelését átveszi. Határozatok Végül az elnök a következő határozati javaslatot terjesztette a közgyűlés elé: 1. A közgyűlés megállapítja, hogy a szlo­venszkói ipar rossz helyzeté nem javítható meg. Megállapítja, hogy a törvények inten­ciói ellenére a szlovenszkói vasúti hálózat kiépítése teljes két évvel elhalasztódott. En­nek a körülménynek, valamint a Szloven­szkóban semmiképpen sem helyénvaló sab­lonos közlekedési politikának kell betudni elsősorban, hogy az ipari válság itt koráb­ban és pusztítóbb módon következett be, mint Csehországban. A tarifarendszerre és forgalmi politikára vonatkozó egységesítés elképzelhetetlen átmenet nélkül, ha arról van szó, hogy a földrajzi helyzetet, valamint a keleti vidéket egységes szempont szerint ál­lítják be. Követeljük precíz kijelentését an­nak, hogy a vasúti minisztérium az Ausztriá­ból átvett és a mi viszonyainkra nem illő ta­rifarendszerhez ragaszkodik-e és milyen módon véli a legfontosabb szlovenszkói ma- gánvasutakat az államvasutak hálózatába belekapcsolni. Követeljük, hogy ezeket az in­tézkedéseket az elmaradt vasútépítések részben való pótlásával már most hajtsák végre. Az iparnak a megváltozott gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodási törekvé­sét a kormány támogassa. 2. Oly gépek vámmentes behozatalát követelik, amelyeket belföldön nem, vagy aránytalanul magas áron gyártanak. Ezt az előnyt minden szakmára ki kell terjeszteni. 3. A nemesítő eljárás sürgős megváltoz­tatását követelik. A „nemesítő eliárás“ fogal­mát ki kell bővíteni, az engedélyezési gya­korlatot szorgalmazni kell. A határozat egyhangú elfogadása után o/vöágyülés véget ért. Mentelmi ügyek. A képviselőház men­telmiügyi bizottsága szerdai ülésén a követ­kező képviselők mentelmi ügyeit tárgyalja: A pozsonyi ügyészség Szen-Ivany József képviselő kiadatásait kéri az 1918. évi decem­ber 17-iki törvény 5. §-ának átlépése miatt, továbbá kiadni kéri Juriga, Hlinka és Nagy Sándor képviselőket. Taussig kadatását a kassai ügyészség kérte. A német képviselők közül Schülliehof, Hellert, Lelmert dr.-t, Fis­okért, Winderscht és Röttelt kéri az állam­ügyészség kiadni. iát&aainaik, mint a rendezés. Ennek oka em­berileg nagyon érthető, A színészek már rég­óta játsszák ezeket a nagy és nehéz szere­peket, már rég kidolgozták maguknak játé­kuk stílusát, ebbe bele is . rögződtek s nem tudnak többé oly könnyen más stílusra át­térni. Gyepes már 1883 óta számtalanszor játszotta Lucifert — egyik legnagyobb sikere volt ez szép pályájának —. lehetetlen csak kívánni is tőle, hogy most egyszerre más­képp csinálja, múlt eddig, ő az a fölényesen értekező, nyűgöd Wnteliigens Lucifer marad, aki volt., a démoni vonás nincs meg benne. Ódlry Árpád Ádámja igen jól, egységesen kidolgozott színészi munka, de Ádám izgal­mát, heves temperámentornát nagyon is te­liüti az ő társalgó beszéde és csaknem szaló- nilais mozgása. Ódryva.l felváltva játssza Ád'á- mot Bakó László is, de ő viszont a szavalás tu is ágába esik és szerencsétlen szövegkiejté­sével jórészt elhullatja az alak filozófiáját. Paulay Erzisi Évája simul még legjobban az egész előadás hangjához, csak száné nincs elég sok és elég élénk az alak hatásának tel­jes kidolgozására. Mimdözáltlail ö a legjobb Éva azok között, akik ma a Nemzeti Szín­háznak rendelkezésére állanak. Most uj szereposztásra készül a szín­ház. Ádámot a gyors inaimban előretörő, na­gyon tehetséges Kiss Ferenc tanulja, Lucifer szerepére Pethes Imre késéül, akit a régebbi Fausf-elöadásokon mint kitűnő Meíisztót lát­tunk. Éva szerepe Paulay Erzsi kezén ma­rad. Ennek áiz uj szereposztásnak nagy vára­kozással nézünk elébe. Addigra az egész elő­adás, a rendezés apró részleteiig, remélhető­leg kiegészül 6s kiegyenlítődik és Madách nagy müve ii viszonyokhoz képest a leg­tökéletesebb formáiban fogja élni tovább éle­tét a színpadon.

Next

/
Thumbnails
Contents