Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-10 / 32. (185.) szám
Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A kassai incidens. (p.) Prága, február 9. Néhány napja már annak, hogy ez az incidens lezajlott, de azért nem baj, érdemes a dologgal foglalkozni, sőt egy kis idő- és helytávlatból nézve és méltatva, több nyugalommal és elfogulatlansággal beszélhetünk róla. Hát mi is történt? Ismétlésekbe bocsátkozunk, ha felelevenítjük a történteket, de olvasóink megbocsátanak ezért. Ragaszkodunk ahhoz a közléshez, amelyet a rendőrigazgatóság tett. Tehát e hó 4-én „vasárnap reggel 8 órakor az állami alkalmazottak, a légionáriusok szövetsége és a Sro- bár-párt közös tiltakozó gyűlést tartottak11. Szép. Szorgalmas emberek, akik már korán reggel kezdik meg a munkát és már 8 órakor tiltakoznak és gyüléseznek. Ez mindenesetre dicséretére válik a kassai „államalkotó ele- meknek“. A gyűlésnek kiemelkedő eseménye az a határozat, amely kimondja, hogy Juriga képviselőt a cseh-szlovák vasutak nem veszik fels abban az esetben, ha Juriga megkísérelné az utazást, megállítják a vonatot, mivel Ju- rigát brutális viselkedése miatt az állam- vasutakon nem engedik utazni. Ez a határozat páratlan a demokrácia és általában a nép- gyülések történetében s egyáltalán eg cdül álló mindenütt,-áliol 'jogrendről beszéltért. '• A gyűlésen jelen voltak érezték is elhatározásuk történelmi jelentőségét, mert a rendőrigazgatóság közlése szerint: „a határozatot óriási lelkesedéssel vette tudomásul a termet szinültig megtöltő, legnagyobbrészt állami tisztviselőkből álló tömeg“ü E hősies elhatározástól megihletve, a tömeg nem tudva fékezni „óriási lelkesedését", azt kivitte az utcára. Nem tudom milyen ösz- szefüggésben a Juriga ellen meghozott határozattal, a Nemzeti Színházba vonult, ott „a magyar feliratok eltávolítását követelte" s miután a színigazgatót nem találták ott „sajátkezűig távolították el a magyar nyelvű felírásokat". Természetesen ezt is „óriási lelkesedés mellett". Ezután az államalkotók lelkes tömege hivatalos látogatásokat tett először Novák polgármesternél — derék ember lehet a polgármester ur, ünnepnap már korán reggel a hivatalában találja a küldöttség, a melynek látogatásáról előzetesen természetesen semmi tudomása sem volt, úgy nála, mint a rendőrigazgatóságnál egy memorandumot nyújtottak át, amelyben felszólítják, hogy „a város eiszlovákositásában fejtsen ki erőteljes működést". A rendőrigazgatóság jelentése nem mondja meg, hogy milyen válaszokat kaptak. De a jelentés ama megállapításából, hogy a harcias tömeg ezalatt „az utcán erősen zajongott, Hlinkát és Jurigát abcugolták" és az abcugolást nem terjesztették ki Novák- ra és Klíma rendőrigazgatóra, minden nagyobb szellemi megerőltetés nélkül megállapíthatjuk, hogy az erélyes elszlovákositásban nevezett urak felajánlották készséges közreműködésüket. Méltó befejezésül csak annyi történt még, hogy Hlinka és Juriga nem lévén Kassán, helyettük egy szegény liptószentmiklósi kereskedőt tettleg inzultáltak és hogy ez az iuzul- tálás nem volt tréfa, bizonyítja a hivatalos jelentésnek ez a passzusa: „ha a rendőrség védelmébe nem veszi, agyonverik". Ennyit a rendőrigazgatóság jelentése, a többi, nem hivatalos híradás szerint, egyéb épületes dolgok is történtek, de nekünk eny- nyi is elég. S nem is lenne szükséges ehhez további megjegyzéseket fűzni. Ezek a tények maguk beszélnek. Elég volna ezt a rendőrségi jelentést lefordítani a világ minden nyelvére s elküldeni mindenüvé. Hadd tudják meg, hogy mi történt az Urnák 1923. esztendejében Európa szivében, egy demokratikus köztársaságban, amely ünnepélyes formában megígérte, hogy megvédi mindenkivel szemben a demokráciát és szabadságot, jogegyenlőséget biztosit minden állampolgárának és amely köztársaság alkotmánylevelének élén be van iktatva a fogadalom, hogy a népszövetségnek békeszerető, müveit és haladó tagja lesz! Mindenesetre páratlan haladás, hogy itt a köztársaságban egyes polgároknak olyan jogaik vannak, szabadságuk annyira határtalan, hogy elhatározhatják azt, kinek szabad utaznia a vasutakon, megállíthatják általuk megjelölt ok alapján a vasutakat. A törvényhozói függetlenség iránt mindenesetre megható fogákonyságot tanúsít, amikor a nekik nem rokonszenves képviselőnek csak a vasúton való utazást tiltják meg, ellenben nem fosztották meg ama jogától, hogy képviselői kötelességének teljesithetése érdekében az utat gyalog, lóháton, kocsin, vagy repülőgépen tehesse meg. A rendőrigazgatóság dicsé rőlé g emeli ki. hogy a keresett színigazgató nem lévén a színházban, igy az államalkotó tüntetők s a- játkezüleg távolították el az összes magyar feliratokat, mi azonban még sem osztozkodunk ebben az elismerésben s nem hat meg túlságosan, hogy a tüntető urak sajátkezűig nyúltak a magyar feliratokhoz és kegyesek voltak azokat sajátkezüleg széttépni s az utcára hajigálni. Bátrak vagyunk megkérdezni, hogy a magyar színtársulat nem-e hatósági engedély mellett működött? Miért vé <fik az alkotmány törvény szakaszai legalább a papiroson az itt élő összes nemzeteknek nyelvi jogait és miért vannak az itt érvényes büntetőtörvénykönyvekben szigorú megtorló intézkedések, amelyek alkalmazandók volnának mindazok ellen, akik e jogokat erőszakosan megsértik? Miért büntetik itt a törvények azokat, akik miások magánvagyo- nát elidegenítik és megrongálják? A rendőrség miért asszisztál egy tömegnek, amely az utcán zajong, miért tűr egy csoportosulást, amely zavarja a közrendet, veszélyezteti a járókelő békés polgárok testi épségét és nagy kegyesen csak annyi védelmet nyűit, hogy a már véresre vert polgárt megmenti az agyonveréstől? Vájjon a városi polgármester és a rendőr- igazgató egy erőszakoskodó, tüntető tömegnek exponensei, vagy pedig arra vannak kötelezve, hogy megvédjenek mindenkit törvényes jogaiban? Lehetséges-e, szabad-e, hogy ezek az urak fogadják és megnyugtató választ adjanak annak a küldöttségnek, a mely Kassa „eiszlovákositásában erőteljes működést" követel, ugyanakkor, amikor a küldöttség megbízói az utcán zajonganak, rendetlenkednek és polgárokat véresre vernek s közvetlen az előtt tettekkel mutatták be, hogy mit értenek az erőteljes elszlovákositásban, amikor erőszakkal behatolnak egy épületbe és ott egyáltalán nem sértő, nem provokáló tartalmú feliratokat erőszakkal eltávolítanak? Miért mondotta Benes külügyminiszter ur Génuában, hogy a cseh-szlovák köztársaságban az erőszakos elnemzetleni- tést úgy büntetik, mint a hazaárulást? MJiért tizszerezték meg a Kassai rendőrség létszámát, amikor ilyen eseményeket tétlenül néz, sőt mint a kiadott jelentés mutatja, a tüntetőkkel együttérző lelkesedéssel regisztrálja a nyilvánosság részére a történteket? M'óta képezi általában a rendőrségnek és különösen a rendőrigazgató hivatását a város „elszovákositásában való erélyes közreműködés"? De a végén jön a csattanó. A gyűlést és utána a tüntetést a hivatalos jelentés szerint az állami alkalmazottak, a légionáriusok szövetsége és a Srobár-plárt rendezték. A Srobár-párt nagyon szerény szerepre szorítkozhatott, nem az akarat hiányzott, hanem a párt aligha volt képviselve, tagok hiányában, a menet élén az ismeretlen szociáldemokrata képviselővel haladó pártitkáron kívül. A légionáriusok számát nem tudom, de Kassán ezek túlnyomó része szintén állami alkalmazott, vagy trafikok s egyéb állami jogok birtokosai, mindezt különben a hivatalos jelentés is megállapítja, mondván, hogy a tömeg „legnagyobb részt állami tisztviselőkből" állott. Hát ez mégis csak szokatlan jelenség! Az állami tisztviselők a törvény végrehajtó közegei és ugyanazok olyan határozatokat hoznak és olyan dolgokat követnek el, ami egyenesen lázadás a törvény és a jogrend ellen. Ha mindaz, amit tettek, a kormányhatalom akarata, intenciói ellen történt, úgy igazán nagy veszedelemben a jogrend, a törvények ereje, egyszóval az az alap, amely az álíaimnak biztonságot és szilárdságot kölcsönöz. Mert akkor azok helyezkednek szemben ■ Ilii IIIIIlii —■!!—I■!II■ I IWTnil—llll II Berlin, február 7. (Berlini szerkesztőségünktől.) A ruhr- vidéki megszállás alkalmából fölmerült gazdasági kérdések legkiválóbb szakértője Gothein bányatanácsos, v. birodalmi pénzügyminiszter, a német demokratapárt vezető tagja. A Reichstagban tárgyalásra kerülő valamennyi bányászati, vasúti és erdészeti javaslathoz fölszólal. A képviselők ilyenkor, pártkülönbség nélkül, komoly figyelemmel hallgatják a halkszavu öreg ur finoman poin- tirozott beszédeit. — Kérésemnek, hogy a Prágai Magyar Hírlap részére a ruhrvidéki események gazdasági oldaláról nyilatkozzon, szeretetreméltó szívélyességgel tett eleget és a nyilatkozattétel helyéül charlottenburgi lakását jelölte ki. A nemes egyszerűséggel berendezett előszobában szobaleány veszi át névjegyemet. Eltűnik és a következő pillanatban föltárul a dolgozószoba szárnyas ajtaja, melyen bepillantva, Gothein kegyelmes urat látom, smint könyvektől borított hatalmas Íróasztala mellől áll föl. A küszöbig elém jön; kezet nyújt és hellyel kínál meg, majd ő is leül a velem szemben lévő bőrfotelbe. Kezeit pro- fesszorosan kulcsolja össze és közvetlen módon kérdez sok mindent rólunk, magyarokról, majd készséggel válaszol a tőle kérdezettekre. Megszakítás nélkül beszél. Helyenként korát meghazudtoló fürgeséggel p°tGn föl helyéről, hogy egy számot, vagy fontosabb adatot keressen ki a jegyzeteiből. — „A Ruhrvidék megszállása jogtalan, — mondja — mert Németország mindenkor eleget tett kötelezettségének. Felsöszilézla elvesztése előtt havi tizennyolc millió méter- mázsa szenet szállítottunk. Ez a mennyiség Feísőszilézia elvesztése és a bányászsztrájk következtében tizennégy és tél millió méter- mázsára csökkent. Ez nem elégítette ki Franciaországot, amely előbb tizenhét millió, utóbb havi húsz millió métermázsa szenet követelt. A jóvátétel! szállításban bekövetkezett tényleges hiány nem több, mint nyolc százalék, amely jórészt azáltal keletkezett, hogy megmaradt bányáink produkciója nem elégítette ki a franciák elsőrendű szénhez szokott igényeit. A nyolc százaléknyi hiányt a jóvátételi bizottság szándékos mulasztásnak minősítette és retorzióként a megszállás mellett döntött. A jóvátételi bize.iság, amely múlt év március huszonegyedikén a birodalmi kormányhoz intézett Jegyzékében magára nézve kötelezőnek Ismerte el a békeszerződés ama pontját, amely szándékos mulasztás esetén kizáróan gazdasági szankciókhoz ad jogot, eme döntésével önmagát dezavuálta. Sőt dezavuálta Clemenceaut Is, aki a béke- szerződést kísérő levelének nyolcadik pontjában azt állítja, hogy a jóvátételi bizottság nem végrehajtó szerv, nem Németország elnyomatására szolgáló eszköz és nem igényela kormánnyal, akik a kormánynak bizalmasai, szervei, akikkel a kormány keresztül akarja vinni akaratát. Azok döntik fel a törvényeket, akik azok megtartásán őrködik és azokat végrehajtani volnának kötelesek. Ez esetben a kormánynak gyors és erélyes intézkedésekre kell magát elhatározni, hogy az anarchia terjedését megakadályozza és azt elfojtsa. Ha nem igy van, ha a kormánynak kedves mindaz, ami Kassán történt, nos akkor a kormány maga csinálja az anarchiát és akkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a védőtörvény és minden hasonló intézkedés csak arra való, hogy teljes szabadsággal tombolhasson ez az anarchia. hét német felségjogokat (Hochelísrechte). A franciák betörése mindenképpen jogtalan, mert Németország a hiány természetbeni pótlására hajlandó volt, sőt kárpótlásul kész- pénzfizetést is ajánlott fel. A megszállás rosz- szul sikerült, mert vasutasaink egyetlen szén- vonatot sem engednek nyugatra. Viszont a franciák megakadályozzák a meg nem szállott területre irányított szén továbbítását. Ennek természetesen óriási torlódás a következménye. A franciák minden igyekezete az ottlevö nyolcezer vasutas ellenállásán törik meg, akik a világ legbonyolultabb vasúti hálózatán, a Ruhrvidéken, teljesítenek olyan szolgálatot, melyet francia vasutas nem tud ellátni. Az elmaradó ruhrvidéki szénszállítmányok minket nem hoznak zavarba, mert meglevő készleteink négy hónapig biztosítják a teljes üzemet. Készleteink utánpótlása Is kielégítő. Havi termelésünk 1.9 millió tonna, amely havi 2.4 millió tonnára fokozható. Fel- sösziléziai és cseh-szlovákiai importunk szintén jelentékeny, sőt Anglia Is pontosan szállítja rendeléseinket. Nálunk tehát a megszállás nem okoz zavart, míg Franciaország vas- rpara a német koksz hiánya miatt válságba került. Franciaországban eddig harminc és Luxemburgban kilenc kohó aludt ki, ami napi húszezer torma nyersvas termelés elmaradását jelenti. Nézetem szerint a megszállás még hat hónapig tarthat. Hat hónap után a felborult francia gazdasági egyensúly visszavonulásra fogja késztetni rövidlátó vezéreit, akikkel német területen nem tárgyalunk." Tetnyel László. A munkanélküliség és a gazdasági válság. A cseh nemzeti koalíciós pártok elnökei, Johamis, Lukavsky ár-, Rosek dr„ Slavicsek és Stanek sürgős interpellációt nyújtottak be a szociális népjóléti és a közmunkaügyi miniszterhez, amelyben kérdezik, hogy a kormány milyen rendszabályokat tett eddig a gazdasági válság és a munkanélküliség megszüntetésére és milyenek a kormánynak a szándékai a jövőre. Mivel a cseh koalíció vezérei adták be a sürgős interpellációt, valószínű, hogy a közel jövőben a Ház vitát kezd a munkanélküliségről és a gazda-sági válságról. Megjegyzendő, hogy a kommunista képviselők is interpelláltak a munkanélküli-segélyről. 10© cseh szl. koronáért fizettek ma, február 9-én: Zürichbec (Só;) 15.825 svájci frankot Budapesten 7850.— magyar koronát Bécsben 211200.— osztrák koronát Berlinben 93266.— német márkát NáKtorszdg sztisziBMési mlasztása: ■tok mmWL ©óméin v. MroflaM pénzogijiniirázler mjilet- kozafa a Prágai flagyar Hírlap részére. •' 1 • ’’ ‘ 1 y.,' , 'i JmFM M ®v*0*yam, ^• 0^5.) szám. Prága, szombat, 1923 február 10, .. . _ _ . _ ______ JKff ■■ _ Előfizetési árak bel- és külföldön. *y BjáT®XWy%Ti*¥K3. / tW m ÜT JBm MR Ém JSBr^Mr MW -Szerkesztőség: Prága II., stef JM ffl fflF 'Ji Bf Jfr Mr && ÜT J&T pánská-ulice 40. I. Telefon: 80349. J&7 tdk MMM <335^" — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — 99 A szlovenszkói és Ruszlnszkól Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: * Felelős szerkesztő: TFIIPUY nYíT! A Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
