Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-10 / 32. (185.) szám

Szombat, február 10.

A Práwo Liie Serülfései.

Prága, február 9.

A cseh szociáldemokraták lapja: a Pravo Lidu szükségesnek találja, hogy a nemzeti kisebbségek kérdésével vezércikkben foglalkozzék. Az lehetne várni, hogy szociáldemokrata lap legalább egy parányi megértést fog tanúsítani a cseh-szlovákiai nemzeti kisebbségekkel szemben. Ehelyett azonban azt olvassuk, hogy a Právo Lidu soviniszta szemüvegen át nézi a nemzeti kisebbségek nehéz helyzetét és mindenben igazolja a kormány ötödfél éves politikáját. A cikk gondolatmenetéből kiemeljük a következőket.

— A népszámlálás eredménye szerint a köztársaságban összesen 29 és fél százalék német és magyar 'él. A kisebbségeknek ezzel szemben 30.8 százalék népiskolájuk. 38 százalék polgári és középiskolájuk, 31 százalék mezőgazdasági, 35.3 százalék ipari és 35 százalék kereskedelmi iskolájuk van. A köztársaság képviselőinek 29 százaléka az ő soraikból kerül ki és ugyanannyi szenátoruk. A kisebbség a földreform ügyében sem panaszkodhatok. Sokkal többet írnak és beszélnek az igazságtalanságokról, mint amennyi a valóságnak megfelel. A németek és magyarok azért foglalnak állást a földreform ellen, mert a meggazdagodott tőkések ezzel a reformmal veszélyeztetve látják birtokaikat. A közöttük élő szlovák földmivesek és kisgazdák azonban nagy súlyt fektetnek arra, hogy a földosztást mennél előbb végrehajtsák.

— Az ipar és kereskedelem Csehország északi részén a németek kezében van, a szlovenszkói határokon pedig a magyarokéban. A csehek és szlovákok ezeken a vidéken csak mint munkások szerepelnek. A német és magyar nacionalisták ott e munkásoknak felmondanak. Ha a lakók védelméről szóló törvényt egyszer megszüntetnék, a magyarok és németek a szlovák lakosokat kitennék a lakásaikból.

— A németek és magyarok arra törekednek, hogy zárt nyelvterületben élhessenek, Azt remélik ugyanis, hogy eljön az az idő. amikor elszakadhatnak a köztársaságtól. A németek Eger és Asch vidékének autonómiáját kérték a népszövetségtől. A magyarok meg azt akarnák, hogy Ruszinszkót egy északi és egy déli megyére osszák fel, hogy a déli rész aztán idővel Magyarországhoz csatlakozzék.

— Ezek a tervek az iTredenta propagandát szolgálják. A kormány a nemzetközi jognak és a békeszerződés kötelezettségeinek eleget tett Ez csak a német és magyar nacionalistáik nem akarják elismerni.

A Právo Lidu megállapításai nagyon, nagyon sántáik álnak. A statisztikai áTarnhivaíal közleményeinek 1923. évfolyamának 2—4. füzete szerint például Cseh-Szlováklában 389 középiskola van, melyek közül tizennégy a magyar tannyelvű, amj négy • százalékos arányszámnak felel meg, noha azt még a Právo Lidu sem állíthatná, hogy a magyarság a köztársaság lakosságának csak négy százalékát alkotja. Amikor a szociáldemokrata lap a magyar képviselőknek a számára hivatkozik szintén nincs több szerencséje, mert a magyarság képviselőinek a száma

ha a magyar-német szociáldemokratákat is beleszámítjuk, valamennyi képviselőnek csak három százalékát teszi ki. Mivel a földbirtok- reformnak az éle szinte kizáróan a magya; és német birtokosok ellen irányul, teljesen ellenkezik a tényekkel a Právo Lidu ama megállapítása, hogy a kisebbségeknek a földbirtokreform ügyében panaszra nincsen lkuk igen merész és groteszk a szociáldemokraták amaz állítása, hogy a magyar háztuiajdo ;fisok a bérlőket kidobnák a lakásukba1 ha a benők oltalmáról szóló törvényt egyszer megszüntetnék. A cikkíró ugylátszik sohasem járt Szlovenszkóban, mert ha járt volna, ismernie krőiene azt a szives i óbarátságot, amely a magyar és a szlovák nép között fonál: és atn- !y mellett nevetséges Právo Lidu demagóg-izü írása. Ami pedig a cikknek voltaképpeni politikai következtetéseit illeti, meg keli állapítani, hogy a magyarság a maga részéről olyan területi autonómiára, amely az ő általa íakott területek politikai különállását illeti, ezidőszerint egyáltalában nem törekszik. Aki csak egy kevéssé is figyelemmel kísérte a magyarság politikájának útjait annak tudnia illenék azt, hogy a magyarság pártjai Szlovenszkó autonómiájának az álláspontján állanak és nem önmaguk számára, hanem Szlovenszkó valamennyi őslakossá számára akarja kivívni területi autonómiáját. Magyar körökben ugyancsak nem merült fel az a kívánság, legalább komoly formában nem merült fel, hogy Ruszinszkói egy északi i és egy déli megyére osszák fel. A helyzet a magyarság szempontjából ugyanis ott szintén az, hogy a magyarság békésen megfért és megfér a ruszin lakossággal és vele karöltve küzd Ruszinszkónak a nemzetközi jog által biztosított autonómiájáért. A Párvo Lidu következtetései és megállapításai kezdettől mindvégig ellenkeznek a valósággal, az adott viszonyokkal és a logika törvényeivel, amiért is azt a látszatot keltik, hogy a szociáldemokrata párt szócsöve hódító mákonyi akar keverni olvasóinak italába, borába.

A nemzetgyűlés közgazdasági bizottságainak üléseiből. A nemzetgyűlés mezőgaz-1 dasági bizottsága Prokupek képviselő elnök-1 letéve! ülést tartott, melyen többek között | tudomásul vették az 1923 január 10-iki kor- J mánj'rendeletet, amely Ruszinszkónak ezidei j legelőhasználatát szabályozza. Továbbá j megvitatták a növénytermesztés fejlesztését és védelmét felölelő kormányjavaslatot. Sa- malik képviselő volt az előadója ennek a javaslatnak és megokolásában azt követelte, hogy azokat az alapelveket, amelyek ebben a javaslatban © mezőgazdaság javára szólnak, meg kell őrizni. A tárgyalásban részt- vett Jelűnek tanár is a földmivelésügyi minisztérium képviseletében, akit arra szólítottak föl, hogy az elemi csapások áltel dúlt országrészeknek legkésőbb március 1-ig adják ki a tavaszi vetőmagvakat. Az erre vonatkozó határozatokat a legközelebbi ülésen a növénytermesztésről szóló novellával együtt fogják tárgyalni. Az ipari bizottság megvitatta a Lettországgal cs Portugáliával kötött kereskedelmi szerződéseket, amelyeket el is fogadtak. Több határozatot és petíciót is tárgyaltak. amelyeket az egyes minisztériumokhoz utaltak át.

& ruszin politika útvesztőjében.

A ruszin blokk k$rül halomra dőlnek a kombinációk. — A ruszinszkói magyar pártok követségeinek állásfoglalása. — Mit hozhat a jövő?

Ungvár, február 9.

(Saját tudósítónktól.) Ha a ruszinszkói izgalmas politikai élet útvesztőjében el nem akarunk tévedni, a ruszin pártok és a kormányzóság akcióit két részre kell osztanunk. Az egyik rész lesz az, amit ezekből az akciókból a» hírlapok falánk nekilendüléssel földolgoztak és napról-napra közreadnak, a másik rész pedig az, ami valóban történik a kulisszák mögött, de amiről senki semmi bizonyosat nem tud.

A hírlapok egymásnak ellentmondó közleményei igen alkalmasak arra, hogy a ruszinszkói politikai helyzetet zavarosnak, a politikai életet pedig Idegesen kapkodónak tüntessék föl. A sajtó e munkája ismét két irányban mozog. Az egyik irányban szorgalmasan ássák Ehrenfeld helyetteskormányzó alatt a vermet, hogy abba egy vigyázatlan pillanatban beleessék és letűnjön már egyszer a ruszinszkói politika sötét egéről. A másik irányban meg propagandát igyekszenek csinálni egyik vagy másik kormányzójelöltnek, már akit a sajtóvilágban a riporterek arra alkalmasnak találnak.

Annakidején, amikor Frankenberger dr. Ruszinszkóban megjelent, a sajtó azonnal valami politikai hátteret szimatolt az ő küldetése mögött. Frankenberger azonban sokkal óvatosabbnak és okosabbnak bizonyult, mintsem küldetésének politikai színezetet adott volna és azalatt, amíg Ehrenfeld helyetteskormányzó a kormányt támogató ruszin pártvezérekkel (Volosin, Brascsajkó stb.) tárgyalt egy kormányt támogató ruszin biok összeállításáról. Frankenberger egy Országos Gazdasági Tanács megalakításának Örve alatt zöld asztalhoz ültette a magyarokat a ruszinokkal és csehekkel. #

Időközben az ellenzéki ruszin pártok is megmozdultak. Különösen vonatkozott ez a Kaminszky-íéle ruszin földmivesszövetségre, ©mely ellen Ehrenfeld a kormányt támogató blokkot szerette volna megcsinálni, hogy így Kamjnszky magára maradjon és politikai súlyát elveszítse.

Ez a kísérlet azonban néni sikerült, mert Kaminszlcy és az amerikai, valamint az eperjesi kongresszusok határozatai alapián álló többi ruszin pártok blokját Beszkid kilépésének előidézésével nem lehetett fölborítani. A biok, amely a prágai kormány törekvéseivel szemben ellenzéki állásponton van és az amerikai, valamint az eperjesi kongresszus határozatait teljes egészében végrebajtandó- nak tartja, ma is megvan és oly erős, hogy a kormányzat megszervezésére ma a legalkalmasabb.

Kérdés azonban, hogy a ruszinszkói kormányzat megszervezésére egyáltalában, vállalkoznának-e. Mert ha az említett két kongresszus határozatait fönntartják, akkor al:gha fog velük a prágai kormány szóbaállani, ha pedig ezeket a határozatokat — melyeknek a legfontosabb része az autonómiához és a

határokhoz való ragaszkodás — elejtik, akkor a pártvezérek a ruszin közvéleménnyel kerülnek szembe, amely esetleg elsöpörheti őket.

A tárgyalások tehát ebben a stádiumban vannak, de hogy mi a tárgyalások lényegle, azt hét pecsét őrzi* úgy. hogy ami ezekről megjelenik, az fantáziánál nem egyéb.

1VÍ in deliben a politiaki káoszban mint a szikla áll a ruszinszkói magyar pártok szövetsége. A magyarság Ruszinszkóban a nagy megfogyatkozás dacára is oly számban van, hogy rusziszkói politikát annak figyelembevétele nélkül nem lehet eredményesen csinálni.

A magyar pártszövetség ennek tudatában az ügyhöz méltó figyelemmel kíséri az eseményeket, de addig, amíg a kormányzás megszervezésére vállalkozó ruszin biok álláspontját és programját nem ismeri, egyáltalában nem határozhat-arról, hogy mellette, vagy ellene lesz-e a bekövetkezendő politikai érának.

És ez a leghelyesebb, valamint a legokosabb politikai magatartás. A ruszinszkói magyar pártok ugyanis nagyon jól tudják, hogy ennek a területnek ruszin jellegét letagadni helytelen volna és éppen azért egészen jogosnak tartják, hogy elsősorban & ruszin pártok igyekezzenek a ruszinszkói politika gyeplőjét kezükbe venni. Ezzel szemben a magyar pártok politikája a jól megalapozott és pontosan kijelölt utón diaiad, úgy. hogy azt nem befolyásolhatja semmiféle kombináció.

A magyar pártok szövetségének nevében erról a kérdésről Korláth Endre lapunk munkatársának a következőképpen nyilatkozott:

— Addig, amíg a ruszin politika teljes kibontakozását nem látjuk, érdemben nem nyi’a'kozhatom. Föl kell azonban tételeznem, hogy az a ruszin biok, amely úgy az amerikai, mint az eperjesi kongresszusok határozatainak alapján állt edd'g, ezután is ezen az alapon marad. Ha pedig e föltevésem he’yes — ismerve az amerikai és eperjesi határozatokat , ennek a ruszin htoknak törekvései lényegileg nem ellenkeznek a magyar pártok autonóm törekvéseivel.

— Amennyiben tehát ezt a ruszin blokkot az említett határozatok kormányképessé tennék, ez a magyar pártok politikájú tnem keresztezné ugyan, de még ebben az esetben is, a teMes kibontakozás előtt, a magyar pártok kellő óvatosságot gyakorolnának, mert hiszen a hatolom birtokában mutatja meg mindenki igaz! természetét s nem az előzetes tárgyalások alatt.

A pártvezér nyilatkozata alapján most már világos, hogy a magyarság ebben a politikai útvesztőben sem ejtette el az Ariadne- fonalát és mindig, minden körülmények között a maga lábán fog tudni járni.

Cserfes Anna síremléke.

— A Prágai Magyarr Hírlap eredeti tárcája'. — Irta: Cholnoky László.

Fél öt volt még csak délután, de a köd már aláereszkedett és a külső gyárnegyed fénye mint távoli, szörnyű égés derengett a messzeségben.

Ott állt a sarkon és mozdulatlanul nézte a tovasietőket. Aki ott ment el közvetlenül előtte, annak még megvolt a két lába, a zsebretett két keze is, de a túloldaliak már csak szárnyukszegett, reménytelen ködgócok voltak, akiket a téli szél hömpölygőiétt maga előtt. És a hangok is titokzatosak, ide- genszertiek voltak, mert a nedves, vissz- liangos levegőben lehetetlen volt megtudni felőlük, honnét jönnek. A villamos csengőjének éles hangja a balfülét sanyargatta, hanem maga a kocsi, nyomban azután, jobbról siklott elő a ködből és izzó tárcsájának fénye tétován imbolygóit a ködben.

A szeme néha fáradtan lecsukódott, de mindannyiszor riadtan feltekintett, mert félt, hogy újra csak álom lesz az egész, amint volt hat éven keresztül a négy fal között, ahonnét ma jött ki először. Napközben fel- alá csatangolt, nézegette a Dunát, a sötét budai ormokat, hanem délutánra csak visz- szakerült a régi helyére, ahol %a kést bele- szurta a leány párnás testébe.

Amikor már nagyon fázott, felnézett az égre, azután széttekintett a ködben, de az Anna szemét nem látta sem itt. sem amott; furcsa, pergő nyclvelését nem hallotta sehol,

— titkon sirdogált, bolondos dolgokat mondogatott magában, hogy a szeme tiszta maradjon, azután hazament a rokonához, aki befogadta.

Éjszaka nem történt semmi különös, — néhány régi iskolatársáró'l és a csillaghullásról álmodott, hanem reggel, amikor felébredt, szinte megölte a szomorúság.

A szoba jéghideg és bűzös volt; a rokona, szegény munkás ember, már fent volt és keserű, irigy szidalmakat feccsentett fe’éje a naplopó csavargókról és böríönvírásokról. Még feküdt, még remélte, hogy elmúlik minden, pedig akkor már porban hevert minden, amit a szabadságról álmodott.

Felöltözött és elsietett.

Pénze még volt; beült egy kávémérésbe és amig átmelegedett, csodálatos terveket szőtt magában. Tudta, hogy nem lesz belőlük semmi, de egyéb dolga nem volt.

Azután elsietett megint a régi helyre, a Külső Váci-ut és a Sorompó-utca sarkára.

Sokáig állt ott és nézte a fakósárga, kéteme'etcs házat, ahol valamikor Anna lakott. Egyszer azután, pedig nem is volt szándéka, belépett a kapun és benyitott a házmesterhez:

— Jónapüí kívánok — mondta és köny- nyedén megk költ —, egy kérdéssel volnék bátor... bár kissé különös... de már így van!... Mert hat év clőttről van szó!... Hat év előtt itt lakott ebben a házban, az első emelet nyolcadik száma alatt, bizonyos Sztrinovics Anna nevű varróleány... úgy Is mondták, hogy Cserfes Anna, mert mindig kötekedett az udvarlóival... és Ivat hogy itt

lakik-e még, vagy mi és hogy hogyan lett vele és ilyesmi •..

A fiatal asszony, a házmesterné, elővette a lakók jegyzékét, dühödten csapkodta ide-oda a szennyes lapokat, de már a duz- matit arcáról, a tétova, bárgyú nézéséből látható volt, hogy nem lesz a dologból semmi.. Hanem akkor a házmester anyja, aki odabent piszmogott a szobában, szintén kijött és diadalmasan félrejegyintve a menyét, azt mondta:

— Emlékszem a Cserfes Annára!.., Meghalt!... A szeretője egy este részegen leszúrta.

Tudta, hogy ezt fogja hallani, tudott mindent előre, mert nem is tehetett másként, de azért a szive betegen hánykolódott akkor is, amikor a piszkos könyvet nézdelték és akkor is. amikor az öregasszony szólni kezdett.

Ahogy kilépett az utcára, a sötét, nyirkos házak lassú Ívben meglendítitek körülötte, csak egy maradt meg a helyén: a sárga ház, amelyből kilépett és ahol még tudnak róla, ha fel sem is ismerték.

Sokáig bolyongott fel-alá, nézte ezt és amazt, ami valaha oly igen ismerős volt előtte. De most másként volt minden: idegen, tartott kővázak, puszta, piszok udvarkák vették körül.

Másnap reggel már nyilvánvalóvá lett, hogy a rokonához nem mehet vissza többé. Nem beszéltek a dologról, nem volt köztük semmi, de nem is kellett, hogy legyen, mert a fontos dolgok maguktól szoktak kiderülni és elintéződni- Annyi bizonyos, hogy attól- fogva, ha erre-arra járt, pedig talán egyebet

sem tett., az utcai zsivajból egyre kihallotta az Anna oserfelését, hallotta különös, zeng- zetes hangját. Csak öt magát nem találhatta sehol és ez félelmes és ellenállhatatlan volt. Ellenállhatatlan volt. mert húzta, vonszolta maga után be a zegzugos utcákba, ki a sáros. hideg fiivek közé és mégsem tudódott ki belőle, hogy miért? ... hogyan? ...

Akkor már nem volt reménye... előbb sem volt, de akkor már valóban nem volt egyetlen, szikrányi sem. Nem tudta, hogy az Anna hol van eltemetve és azt sem tudta, hogyan kezdjen hozzá, hogy megtudhassa. És ha tudta volna, sem kezdett volna hozzá, mert a lelke ernyedt és akarattalan voltCsak a sárga házat figyelte ernyedetlc- nül, bár arról a tervéről már lemondott, hogy újra bem énjén és tudakozódjon a leány felől. Talán gorombák lettek volna vele és azt nem birba volna elviselni. Úgy gondolta, hogy elégséges lesz, ha ott tartózkodik a közeiben és figyel. Csakhogy az idő akkor rendkívül szigorúvá vált: az utcai pocsolyák csonttá fagytak és a felülvezeték drótja olyan volt, mint a karácsonyfa zimankós parádéja. Nem volt más megoldás: be kellett vennie magát a kocsmába, ami ott volt a szomszédos házban.

És csak később, már odabent a söntés meleg zugában, tudta meg, hogy milyen tökéletes megoldást talált. Mert igy nemcsak ott lehetett a közelben, hanem a kocsma ős- tokéival, akik évtizedek óta laktak már a környéken, fondorlatosai) kieszelt beszédekbe kezdhetett, amelyek távolról kezdődtek, de amelyeknek a. végén, mint a világító to-