Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-18 / 39. (192.) szám

szőhetnek, Írhatnak és tanulhatnak, akkor hitem szerint olasz nemzetiségüknek .alap­elemeit megtartották. Az olasz nemzetiség Zárában és Dalmáciában a Habsburgok által követett rendkívül nyers elmemzetlenitési törekvésekkel szemben évtizedeken keresz­tiül megóvta- Önmagát. Akkor nem segíthette eredményesen Olaszország testvéreit, ma azonban a nemzetnek más az öntudata. Szi­lárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a szerződésnek pontos betartása a mi részünk­ről, lojális és pontos teljesítése Jugoszlávia részéről, Zárában és Dalmáciában fönn fogja tartani az olasz nemzetiséget. Bizonyára nem szükséges ismételni, hogy ezek ,a szer­ződések az egyensúlyt helyreállító meg­egyezések. Egyetlen szerződés sem tart örökké. Ami a szemünk előtt lejátszódik, az nagyon tanulságos. Mi ezért lojálisán és yiVívsan teljesíteni fogjuk ezeket a szerződé­seket. Nem szabad azt hinni, hogy a harma­dik zóna nagyon terjedelmes terület s hogy ebben igen jelentős fegyveres hatalommal rendelkezünk. A zárai vidékről és a sziget- csoportról van szó, ahol összesen százhúsz karabimeri, tizennyolc vámőr és húsz kato­na van. Susakban egy zászlóalj gyalogsá- gunkívan. Ezt az Eneo folyó vonalára kel! koncentrálnunk, mert Fiume sorsának eldöl- téág a Baros-deltát olasz csapátok tartják megszállva. (Helyeslés.) Semmi szükség sincs arra, hogy Fiume a királyság hetvenötötök gyarmata tegyen. Fiúméban nincs szükség olasz preíekfcu- rára. Ez én reám nézve mellékes jelentőségű! dolog. Előttem az a fontos, hogy Fiume olasz maradjon. (Lelkes helyeslés.) Jelenleg kisér- letefoet tesznek ama nézve, hogy Fiúméból oly várost alakítsanak, amely önmagában él és nem mint a kiterjedt olasz állam része. A kormány, amely gyakran előbb cselekszik, mielőtt még beszélne, Zárára nézve rend­szabályokat tett és pedig gazdasági, politikai és kulturális természetűé két és ezeket a rendszabályokat érvényesíti Dalmácia egyéb részében is. Azt el kell isme műnk, hogy a iascista kormányzás óta a jugoszlávok ve- lünk szemben több megértést mutatnak. (He­lyeslés.) A rapalói szerződés végleges telje­sítése Fiume és Zára lakosaira, valamint a dalmátokra és a volt királyság olaszaira nézve fájdalmas. (Helyeslés.) Más időpont­ban ennek a szerződésnek a tfeijetiinkénél nehézségekbe ütköztünk volna. Az a kor- rnány, .amelynek élén állná szerencsém van, nem tér ki a nehézségek elől, de szembe néz velük, sőt azt mondhatnám, keresi azokat. Szándékomban van minél e’őbb a többé vagy kevésbé szerencsés külpolitikai örökségünket rendezni. Az elkövetke­zendők fölött nem kell fölizgulmink. A történelemről és az életről oly fogalmam van, amelyet római fogasomnak nevez­% _____________________ . ' rmmrjmtmmffmm-p hetek ©I. Sohasem szabad azt hinni, hogy valamit nem teliéi ismét jóvátenni. Róma nem hitt a javulás lehetetlenségében, még a cannaS csata után sem, amikor a nemzet virága hullott te. Róma fölemel­kedett és fokról-fokra merd előre a cél felé, amelyet elérni szándékozott. így kell Olaszországnak tárgyalnia, a ml Olaszországunknak, amelyet úgy hor­dunk szivünkben, mint egy büszke, cso­dálatosan szép álmot. Annak az Olasz­országnak, amely a kegyeden szüksé­gesség által nyújtóit sorsot viseli, de közben előkészíti a telkét és erejét ah­hoz, hogy egy napon urslkodhassék efölött .a sors fölött. (Hosszantartó éljen­zés és lelkes ünneplés.) Mussolini végül kijelentette: Boldog va­gyok, hogy a szenátus a kereskedelmi és po­litikai szerződéseket jóváhagyta és ezzel hozzájárul a külpolitika egy részének meg­oldásához. ílciaiaisl iieiswaiiei pária. itassa® hifflfiratfi a reSorsopárMI. — Az oHttUnristók résit mzsieSí az smMás&m — a ntázszat>4lflúrevlzS9. Prága, február 17. Hosszú vajúdás után tegnap este meg­született az uj párt A vajúdás hosszú volt és a születés mégis előbb történt, miaut a po­litikai bábák várták. Az uj párt reformpárt néven iául küzdelembe, amely előrelátha­tóan igen heves lesz, mert az uj párt a szo- ! c iá 1 dem ok r alá kon kívül szemben fogja rna- ! gát találni az országnak csaknem egész köz­véleményével. Rassay Károly kimaradt az uj alakulásból, mert nem kapott garanciát arra, hogy az októbristákat nem engedik szóhoz jutni a pártban. Már pedig Rassay nem haj­landó ia letűnt október lovagjainak módot nyújtani arra, hogy újra megkezdjék bom­lasztó munkájukat. Rassay szembefordul az alakulással és küzdeni fog ellene. Az uj pánt megalakulása és az a körülmény, hogy abban az októbristák is részt vésznek, újból fölve­tette a házszabályrevizió gondolatát. Az egy­séges párt, amely pedig már elejtette a re­vízió tervét, ugyanis ma u.gy döntött, hegy a házszabályszigoritáspkat mégis keresztül­viszi. Mai teleíonjelentéseink: Megalakult a reform-párt Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk teleíonjeleutésel) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tegnap este reformpárt név alatt & parlamenti képviselőknek uj párt alakult, amely elnökévé Gíesswem Sándort vá­lasztotta meg. Az uj pártban a régi radi­kális Rossay-pártna’k és a pártonki vilii el­lenzéki képviselők csoportjának néhány tagja vesz részt. Rassay Károly az uj ala­kulástól távoltartotta magát, mert nem hajlandó együttműködni síz októberi forra­dalom résztvevőivel. Eddig szól a távirati iroda jelentése. Az uj párt megalakulása a politikai köröket vá­ratlanul érte és főként oz keltett nagy meg­lepetést, hogy Rassay kimaradt ez uj alaku­lásból. Politikai körökben úgy tudták, hogy az uj párt megalakítása ügyében folyó tár­gyalások még csak kezdetleges stádiumban vannak és azzal számoltak, hogy csak a jövő Iiét közepén történhet meg az alakulás. Még tegnap délután is úgy/ tudták, hogy a pártból végérvényesen kirekesztik az októbristákat és így/ nem lesz semmi akadálya annak, hogy Rassay Károly/ álljon az uj alakulás élére. Annái nagyobb feltűnést keltett a teg­nap este ad hoc összehívott konferencia döntése, amely kimondotta a párt megalaku­lását és az októbristákkal való együttműkö­dés álláspontjára helyezkedett Mikor a döntés nyilvánvalóvá lett, Ras­say Károly kérdést intézett a megjelent kép­viselőkhöz, hogy tagjai lesznek-e egy olyan alakulásnak, amelyben a Lse,a és a nemzet megrontói: az októbristák is részt vesznek. A megjelent képviselők egy része igennel, kisebb része pedig nemmel felelt. A Rassay- párt tagjai közül Drózdy Győző, Ruppert Rezső, Nagy Ernő és Cserty József kijelen­tették, hogy a Rassiay-pártból kilépnek és az uj alakuláshoz csatlakoznak. Mind a négy képviselő azon az állásponton volt, hogy az októbristákkal való együttműködést lehe­tetlennek tartják. Rassay Károly az uj párt megalakulásá­val kapcsolatosan újságírók előtt a követ­kező nyilatkozatot tette: — Távolmaradásom oka nem az, hogy egyeseknél nem talált tetszésre hírlapi po­lemizálásom, hanem az, hogy a megalakult párt tagjai nem nyújtottak garanciát abbén a tekintetben, hogy a párt honorálni fogja az októbristám előretörésével szemben való álláspontomat — Nem csatlakozhattam az uj párt­hoz, mert ebben olyan elemek vesznek részt, amelyek az októberi forradalom résztvevői és előkészítői voltaik. Pártomat a kilépések dacára is fönntartom mindad­dig, ómig egy olyan alakulás nem jön létre, amely minden ódiumtól mentesen a tiszta demokratikus fejlődés ügyét akarja előbbrevinni. Az uj pártnak egyelőre csak képviselő­tagjai vannak, de a pártban részt vesznek az októbristák is. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy az uj alakulásban az októbris­ták fogják a vezetőszerepet vinni. Az egy­séges párt éles küzdelemre készül az uj párt ellen. Akeresztény ellessék bomlása Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az Est teg­napi számában — mint jelentettük — nagyobb cikkben foglalkozott az Andrássy-párt föl­bomlásával és megírta, hogy Andrássy nyílt levéllel szándékozik választóihoz fordulni, sőt tervbe vette, hogy mandátumáról is le­mond és visszavonul a politikai élettől. Azt is jelentette az Est, hogy a keresztény ellenzék fölbomlása befejezett dolog. A keresztény el­lenzék hivatalos szócsöve: a Magyarság ma reggeli számában az Est jelentését valótlan­nak mondotta. Az Est ma déli számában vi­szont kijelenti, hogy tegnapi jelentéseinek lé­nyegét föníaríja és hogy Andrássy’ tényleg ki akart lépni pártjából s nyílt levélben akar­ta tájékoztatni választóit politikai pálíordu- lásáról. Minden cáfolat dacára Andrássy még ma is az állásponton van. A keresztény ellen­zék pártjának fösbomlása befejezett dolog. Á párt tagjai már az uj orientáció kérdéséről is tárgyalnak. A döntő konferencia ma este ül össze, amelyen ki fogják mondani a párt fölbom­lását és megállapodnak abban, hogy a párt tagjai hova csatlakozzanak. A keresztényszociális érzelmű képvise­lők Haller István elnöklete alatt fognak ülé- , sezni, amelyen megtárgyalják a keresztény ellenzék egy részének uj elhelyezkedésének lehetőségeit. A párt tagjai közül többen a pár- tonkivüíiekhez fognak csatlakozni. Készül a hásszabályrevizió Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjeleníése.) Nagy Emi! egységespárti képviselő ma délelőtt tájékoz­tatta az újságírókat a házszabáíyrevízió ter­vezetéről. Kijelentette, hogy a házszabályre- vizió nem irányul az obstrukció ellen és a kloíürt sem óhajtja bevezetni. Tisztára a .Ház tanácskozási rendjét kívánja szabá­lyozni. Az általános felszólalások idejét a tériteket egy órában állapítja meg, részletes vitánál egy képviselő negyedóráig beszélhet, interpellációk és napirend előtti felszólalá­sok esetén pedig egy félóráig. Személyes "kérdésben és a házszabályokhoz való hoz­zászólás kérdésében a tervezet nem szabja meg a felszólalás időtartamát. Fontos része a javaslatnak, amely elrendeli, hogy minden javaslatot albizottságok tárgyaljanak meg és ha az albizottság elveti a javaslatot, akkor a javaslat nem is kerül a Ház elé. Vasárnap, február 181_ A temetés* (Ormánysági rajz.) — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája, — Irta: Kodolányi Lajos. Szép, szomorú december délutáni temet­ték a menyecskét. Mikor nagy tiszt elein Bek-e Sándor el­indult a parókiáról, prémes rövid bundájára bő ráncokban (hulló fekete palásttal és kerek fején a komoly süveggel, már nagy tömeg szorongott az udvaron s a ház előtt az utcán i;s. Hosszú sorban dideregtek az iskolás­gyerekek, öklüket a ruhájuk ujjába húzták, gólyamód váltogatták a Hátakat s fényes or­rukat szívták. Egy csoport fiatal, csizmás le­gény a Polgári Olvasókör kopott fekete zászlaját hozta, lassú lépésekkel s befordult a kapun. De az utcán végig mindenütt lehetett ipark odókat látni, amint győzködtek a hó­val: öreg nenéket lengő fehér biklábau, fia­tal asszonyokat hetykén, ringó csípőkkel, lá­nyokat, akiken már kosztüm volt és térdig- érő, szorosraf űzött cipő; ott beszélgetett né­hány pógár meg iparos is. Mindenki iparko­dott komolynak és meghatót ínak látszani. Ünnepi színe volt az udvarnak is. A hó gondosan halomba rakva és felsöpörve fe­hér gúlákban állt itt-ott. Be voltak téve az istáilóajtók s gondosan elrakva a vessző- seprők és vasvillák. Tyúkok, kacsák a ren­desen. meg igazgatott szemétdombon gyűltek össze. A tömeg halkan morajloit és hullámzóit. Kendős fejek hajoltak össze s mindenütt ap­róbb csoportokat lehetett látni, amint csön­desen, let ornpi tolt hangon diskuráiJtiak. És a kendőbe tagyolálit fejek bőkn-íigatfak, az ap­ró. barna szemek szaporán pislogtak; szik­kadt kezükkel sűrűn törölhették az orrukat és szipogtak. A pap átment a tömegen s felsorakoztak az iskolaszer ekek. Szegény Juli, szegény Bába Juli! Négy férfi nagy óvatosan és üggyel- bajjal hozta kifelé a koporsót s a tömeg sári csendben bámult rá, amint hol emelkedett, hol süllyedt a hullámzó sokasáig fölöiít. Az aj­tóban, pitvaron, megjelentek a gyászoló asz- szonyok, talpig fehérben, a megözvegyült Bob a János barna ünneplőiben, kurta prémes kabátban. Juli anyja hangosan zokogott, szinte Összeesett a nagy sírásban, Borgyus Mari támogatta. És a nagy zokogás úgy üvöltött meg-megszakítva halk soha: jóktól és könnyekbe fuló jajoktól, hogy az emberek összesúgtak: — Hogy Síiraii! Lá mennyire, báni! Idősebb Bóbánié nagy kendőbe temette az arcát és válla meg-inc-grándulf. János pe­dig makacsul, egy kicsit keményen, de üres szemmel bámult maga elé. Ment élőre, ment- ment komolyan, gépiesen, köteíességs,zenien a koporsó s a három asszony után. Az ősz Bótoa, Samu. megállt a pitvarban s a kis Jó­zsika kezet fogva nézte a tömeget, a. papot, a fehér téli udvaron fel.szűrődő becsavart fe­kete zászlót s a szent Mihály lován nyugvó koporsót, A nép várakozó mozgása közben a taní­tó wegköszörülte a torkát s keményen bele- csapo-tit az énekbe, ügy pillanatig magánosán zengett és csapongóié a hang, majd friss, buzgó torokkal és fiatal tüdővel föizeudültek a gyerekek; aztán dagadt, áradt, duzzadt a lassú ős zengő folyam, amint az asszony­hangok csobogó rezdülése, a férfiak dús len­dületű, erős lökésekben hullámzó hangjai s egy-egy mély bariton tercelö örvényei da­gasztották. Néha — egy-egy sor végén — eliszimtek a torlódó hullámok s csak az ének- vezető lkaiig zengett egyedül, hosszan és sir ón; azután — uj sorba csapva — ismét fel zúgott az uj hullám, örvénylett, fölvert a házon túl és kiáradt az utcára, azon is tűi és mindeneken fölül uj és uj hömipöilyigéssel, bu­sán, sötéten, nyugodtan és szélesen. S a ha­lotti ének verdeső hullámai és örvényei kö­zölté állt a koporsó a maga fekete csendjével, szomorú némaságával. És újabb és újabb zengésre nyíltak a szájak. A pap keresztbe!ont karjára csavar­ta a palást fekete szárnyát, széles nmedéből pórázon szállt az ének; a férfiak vastag nya­ka harsogtatta iái tempós ritmust; buzgó asz- szonyszájaík uj és uj párafelhőt löktek ki ma­gúikból; mindenki énekelt és mindenki meg­melegedett ebben az igyekezetben. Borgyus Mari pedig, mikor Juil roska­dozó anyját a hamar kihozott székre ültette, a koporsóra borult s a harsonás éneken túl is hangzottak a menyecskét sirató mondatok: — Jaj, leíkőm Juliim! Ett hagyta min­ket! Jajiajajajaj! Étit haltad az uradat! Ett Írattad az anyádat! Ett hátiad a Józsikádat! — Jaj inekőöőm3 Nincs má neköm Ju­liim! Nem lesz má többet Julim! —• zokogott az anyja fölüvöltő görcsös jajszóval — Jaj, leiköm Julim! Étit hattad a Mari nenédiet! Peeg mennyirán szerettelek tegöd! Mejen kedves vótá te neköm! — siratta Bor­gyus Mari. Juli anyja újabb zokogásban tört lei s vele együtt zokogott Bóbáné is. — Jajajajoaaj! Ja jajaaaj! — Nem hallod te má. hogy én értén sí­rok. Elvivöfct a foepéika! Jaj neköm, egyetlen ver ágszálam! Ki viseli gondját a gyerököd- nek? Ki tápláli ütet? Ki ápolt ütet? Jej ne- köm! — Jajajajaj! — Kedvesebb vótá te neköm a szömöm- ná is! Jobban szerettelek az onokámná is! Jaj, báosak engöm tennének he jött ed a fődbe. — Jaaiajajaj! Ja jajai neköm! Aztán elhallgatott a tömeg. Az ének eí- szünt. Mindenki tappogott a hidegben. Csak a koporsónál hallatszott szünet nélkül a zo­kogás. A pap levette süvegét s a férfiak ha­sonlóképp cselekedtek. Szép, bő hangon imádkozott, a Miatyánkot meg-meg állva mondta. És beszélt. Beszélt az anyáról, kit gyermeke mellől rabolt el a halál; beszélt a hü, dolgos feleségről, ki támasza és erőfor­rása volt férjének s többé nem teheti meleg­gé a pihentető otthont; beszélt a menyről, ki édes lánya lett. a napának s most letört őszi virágként; beszélt a lányról, ki védel­mezte, ótta öreg anyját s most akaratlanul vérző sebet ütött azok szivén, kük annyira szerették. És olyan-olyan szépen beszélt er­ről a szerétéiről, hogy itt-ott sírva fakadt egy asszony, Borgyus Mari pedig közbe­Részvénytőke 3,000.000 Ke. — Tartaléktőke 1,000.000 Ke, — Ísrazi?atö8á9r: Prága, Mariiansku íl. ez. Vezérképviselet: Bratislava, Stnrova ni. (V.uiohh tiábor-u.) 0. hz. Föiigynökségek: KoSieo Hlavna ul., Luéeuoe, Koraarno, Levice, Ipolake tíabi, MunkaCovo, Bcregnas, Rimavfika Sobota é« ezenkívül képviseletek Sioveasko és Pod- karpatfiku Edh összes nagyobb helységeiben, CMílii€iil3l€ liiMlé rí.. Prága 1073 a fontiére áltaüm Mitmlté lüciel sndapd cschsziováKiai riMH az elemi áHntokra vonathozöiag omurui'isua A társaság foglalkozik a következő üzl<jtága- zatokkal: tűz, jég, baleset, szavatosság (bozá- rólag autoszavatossiig és antórongálás), betörés, üvorrbiztosltás, szállituiány- és értékbizt.ositás, a leg.iutányosabb és legkedvezőbb feltételekkel. Minden helységben kerestetnek ügynö­kök vagy agilis üzletszerzők méltányos teltételek mellett. Jelentkezni a bra- tislavai vezérképviseletünknél lehet

Next

/
Thumbnails
Contents