Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-17 / 38. (191.) szám
A sajtószabadság végórája. (fl.) Prága, február 16. Talán semmi sem vet oly éles fényt a készülő rendtörvény szabadságtipró szellemére, mint az, hogy a cseh újságírók, akiknek pedig a legkevesebb okuk van arra, hogy a törvénytől féljenek, már előre is élénken tiltakoztak ellene. Ha már a cseh újságírók is sötét aggodalmaktól eltelve tekintenek a jövőbe, mennyivel nehezebb a sajtó eme munkásainak helyzete, akiket nemzeti érzésük, politikai pártállásuk vagy egyéni meggyőződésük az ellenzéki harc pergőtüzébe állított. Az ellenzéki sajtónak eddig sem volt rózsás dolga. A cenzor szeszélye, az elkobzás réme és a kormányhatalom tömérdek gáncsvetése mázsás súllyal nehezedtek reája és ha mégis bátran, céltudatosan és következetesen haladt a tövises utón, úgy ennek egyedüli magyarázata, hogy a ködös mesz- szeségben reá váró cél és nehéz kötelességének férfias átérzése fölvértezték a lelkét, megacélozták az erejét és megszilárdították a hitét. Mégis mikor a köztársaság védelméről szóló javaslat a kezünkbe és annak a sájtóra vonatkozó szakaszait elolvastak, az az érzés nyilallott át az agyúinkon, hogy mindaz, ami mögöttünk van, kismiska ahhoz képest, ami a jövőben reánk vár. A sajtószabadság végórája üt akkor, mikor a törvényt életbe léptetik. Abban az államban, ahol az újságíró nem tudja, hogy mit szabad és mit nem szabad megírnia, a sajtószabadság fogalmát kitörölték a polgári szabadságok törvénykönyvéből. Már pedig 3 kormány javaslata — úgy látszik, szándékosan — oly rugalmasan tág meghatározásokba önti a sajtódelik tumok tényállását, hogy a bírói Ítéletek meghozatalánál föl fog burjánzani az egyéni önkény. Ilyen kifejezések, mint „tények, rendszabályok, vagy tárgyak*4, ,a köztársaságnak kárt okoz“, vagy „olyan valótlan hirt terjeszt, amelynek elhi- vésére kellő oka nincsen1*, annyira általánosak, hogy minden beléjük fér, amit az ember csak akar. A javaslat formulázása szerint büntetni fogják azt, aki például megírta, hogy X, vagy Y miniszter állami pénzeket elkezelt, vágj' hogy egy zsupán valami sérelmes tartalmú bizalmas rendeletet adott ki, mert hiszen ezeknek a dolgoknak a kiderü- lése is kárt okozhat a köztársaságnak; büntetni kell azt a szerkesztőt aki vidéki tudósító jelenese alapján közli, hogy ott előkészületek folynak nagyobbszámu katonaság összevonására, mert hiszen egy ilyen hír nyugtalanítja a lakosságot. A törvény meghatározásai annyira tágak, hogy az újságíró a legnagyobb gondosság és a legiobb szándék mellett is lépten-nvomon beleütközik a büntetőjog drótsövényébe. Ez a veszély mind az „államalkotó**, mind az „álLmelIe- nes“ lapokat fenyegeti. A gyakorlatban persze nagy lesz a különbség már csrk azért is, mert az ügyész aligha fog vádat emelni a Prager Presse, vagy a Slovenská Politika ellen, a bíróság pedig egészen önkéntelenül és jóhiszeműen az ellenzéki Irpok valamely sorába könnyen fogia belemagvarázni az állam megkárosítására irányuló szándékot, mint a kormánylapok bármilyen ártalmas cikkébe. A javaslat azt a nagy veszélyt is magában rejti, hogy a sajtójog egy igen lényeges alapelvét: a fokozatos felelősséget áttöri. A 40. szakasz ugyanis módot nyújt arra, hogy a cikk szerzőjén kívül a szerkesztőt is megbüntessék, ha a cikk tartalma valamely a törvény alá eső büntetendő cselekmény törvényes fogalmát kimeríti. Sajtójogunk edd g — nagyon logikusan — csak akkor állapította meg a szerkesztő felelősségét, ha a cikk íróját megállapítani nem lehetett.. Ezentúl a szerző és a szerkesztő egyaránt felel a cikk tartalmáért, mert a törvényhozó egy csapásra két legyet akar ütni. A legsúlyosabbnak mégis a javaslat 34. szakaszát kell tartanunk, amely a lapok be-} tiltását intézményesíti. A javaslat még azt I sem tartja szükségesnek, hogy a betiltásnak maximális határidejét megállapítsa. Ilyenformán azokat, akik egy ellenzéki lap létesítésére milliós tőkét áldoznak, az az állandó veszély fenyegeti, hogy a lapot mindjárt megjelenésének első idejében örökre elué- mitjáik. Ennek a rendelkezésnek minden eddigi jogi alapelvet megcsufoló tendenciáját a legjobban jellemzi, hogy a sajtóhatóság némely intézkedéseket már akkor megtehet, amikor a bírói Ítélet jogerőre még nem is emelkedett. Úgy hisszük, hogy erre nem akad példa a jog és a sajtó történetében. A cseh-szlovák törvények megszerkesztésének eredendő hibája, hogy a javaslatokat mindig csak szűk családi körben és a nyilvánosság teljes kizárásával készítik elő. Ezért vau az, hogy a jogász és a szakértő megrémül a szörnyszülött javaslatok láttára. A köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat is osztozik társainak sorsában. A forma kedvéért kikérték ugyrn a prág; i és a . mn! €$£,* egyela-H- jogttaía-fauravi &•' véleményét de már nem voltak kiváncsiak arra, hogy mit szó! a javaslathoz a prágai német egyetem, továbbá — pedig erre az j eddigi magyar jog ismereténél, fogva, hiva- j toltak lettek, volna — .a pozsonyi egyetem ; jogi kara és a kassai jogakadémia tanártes-j tüiete. A . jogászok véleménye annyira mellé- j kés volt, hogy a javaslatot benyújtották, még j mielőtt az állam legmagasabb bírói fóruma j véleményt mondhatott volna róla. Ebbe a rendszerbe láncszemként illeszkedik bele az az eléggé el nem ítélhető eljárás, hogy a nem-cseh újságírók testületéit meg sem kérdezték, mit szólnak a készülő törvény sajtójogra vonatkozó szakaszaihoz. Egy olyan j törvény, amely az érdekeltek meghallgatása ; nélkül készül, természetesen nem elégítheti j ki az igazság, a jog és a méltányosság köve- { teleseit. Az utolsó pillanatban emeljük föl tilta- ! kozó szavunkat a tervbevett jogfosztások j egyéb sorozata ellen. Noha a cseh újságírók ; fölfogása ebben a kérdésben nagyjában födi ! a miénket, azok után a tapasztalatok után, ; amelyeket cddigelé szereztünk, édes-kevés a reményünk, hogy tiltakozásunknak foganatja lesz. Azok az urak, akik a törvényeket összekotyvasztják, vajmi keveset törődnek az ellenzéki közvéleménynek még oly tárgyilagos és még oly jogos ellenvetéseivel, hanem nyílegyenesen haladnak a megkezdeti ufón, amely nem a mezhátnisitntlan demokrácia és a valódi köztársasági 'száTférh országába, hanem éppen az ellenkező irányba vezet Micaré i@iar law 'találkozni lóinak Egy francia szocialista képviselő közvetítő javaslata. -— Weygand Londonba utazik. — Az angol alsókáz vitáia. Prága, február 16. A Rnhir-megszáílláissal összefüggő kérdések köziül ma kétségtelenül a francia- amgol tárgyalások állanak az érdeklődés előterében. Az a kérdés, hogy megengedi-e Anglia a francia szénszállítást a megszállott terület angol zónáján keresztüli, nemcsak a megszáll ásnak egy f á zisát jelenti, de jelenti egyúttal az angol-francia viszonynak legalább bizonyos mértékben való tisztázását. Le Trocqueur tárgyalt már Bonar Law-val, sőt tegnap már vissza akart utazni Parisba, de az utolsó pillanatban elhalasztotta elutazását. Francia jelentések arról szóanak, hogy a tárgyalások kedvező mederben folynak s hogy Arglia bizonyos koncessziókért hajítandó lesz beleegyezni az angol zónán keresztül történő szállításokba. A londoni lapok már kevesebb határozottsággal állítják ezt s hangsúlyozzák, hogy ha Anglia bizonyos föltételek mellett eleget is tesz a iram- dák kívánságának, ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy' Anglia el áll ott volna eddigi álláspontjától. A megszállott területről érkező hírek a francia híradások szerint ujabib „remd- szabáHyokról**, a német közlések szerint újabb erőszakosságokról szólamaik. Essen!)en páncélautós osztagok megszállották a városházát s azután a sz'níhzépületet. A kereskedők és vendéglősök bojkottjára való tekintettel francia őrjáratok bezárták mindama vendéglőket melyekben nem voltak hajlandók a franciák számára ételeket és italokat kiszolgáltatni. Dortmundi jelentés szerint a szénbányászok szakszervezete fölhívással fordult tagjaihoz, amelyben riyugaörnra és mérsékletre inti őket A kommunisták és uniiomistiálk — mondja a fölhívás —, akik állandóan általános sztrájkot prédilká'nak, tudva vagy akaratlanul Poinoaré terveit támogatják. A duisburgi fogház összes alkalmazottai, tekintettel a franciák által történt letartóztatásokra, sztrájkba léptek. A Havas-ügynökség tegnap este jelentésit adott ki, ame’y szerint a helyzet változatlan. Az essem nemzeti szervezetek, agy látszik, pucCsSot terveznek. Francia mérnökök fölhívták tegnap a .vilíamosmüvek igazgatóját, hogy szolgáltasson áramot a Kaiser- lioí-száüoda részére, és ment a teljesítést megtagadta, 1 e tartó ztafták. Mai jelentéseink: Az an«ro! munkáspárt és a trónheszéd váíaszfelirata London, február 16. Az angol munkáspárthoz közelálló helyről arról é tesülök, hogy Clynes a munkáspárt részéről módosító javaslatot terjeszt be a trónbeszédre adandó válaszfelirat kérdésében E javas’atrt az angol parlament állítólag már pénteken fogja tárgyalni. A módosító javaslat ki'eleníi, hogy az európai komoly és veszedelmes helyzet, valamint a köze! keleti állapotok biztos forrásai a következő lobomnak és a munkanélküliség tarthatatlan helyzetét élesíti ki s Angliában a munkabérek leszállítását vomák maguk után. A javaslat samálatának ad kifejezést, hogy ezekben a kérdésedben nincs politikai célkitűzés. amely Európa gazdasági csődjét Igyekezne megakadályozni, amely a nemzetközi adósságok általános törlése utján és a népszövetség valódi hivatásának betöltésére irányulva odatörekednék, hogy a békeszerződéseknek — kü’onösen gazdasági intézkedéseit — megváltoztassak. Mert a munkáspárt meg van győződve arról, hogy anüg ezek a békeszerződések érvényben lesznek, mindama kormányzati törekvések, amelyek a gazdasági újjáépítésre és békére irányulnak, meg fognak hiúsulni H. Az angol alsóház vitája London, február 16. Bonar Law tegnap az alsóházban hozzá intézett kérdésekre, amelyek a szövetségesek adósságaira vonatkoztak, kijelentette, hogy ö a párisi konferencia elé tervet dolgozott ki, amelyben az angol kormány a jóvátételeknek és a nemzetközi adósságoknak rendezését ajánlotta. A jövőre nézve kijelentette, hogy az angol kormány teljesen szabad kezet tart fenn magának, hogy a kérdések egyikét vagy a kettőt együtt ismét napirendre hozza, hogyha erre megfelelő alkalom kínálkozik. Eltekintve a kilencmillió font újjáépítési hiteltől, amelynek kamatait készpénzben fizetik, Belgium nem tartozik már semmivel sem Angliának. Maciéi Morell javaslatára,-amely a badeni városok francia megszállására vonatkozott, kii'elentette, hegy a Rajna-bi- zottság a francia főbiztos kezdeményezésére elhatározta, hogy az említett városokat saját jogköre alá rendeli. Az angol képviselő e határozat hozatalától távol tartotta magát. Bonar Law a liberális Rell kérdésére, amely arra vonatkozott, hogy a népszövetség angol képviselője utasítást kap-e arra. hogy vesse föl a békeszerződés revíziójának kérdését, kijelentette, hogy nem hiszi, hogy ebből valami előny származhatna. London, február 16. (Havas). Az aJsóházban viharos jelenetek folytak le Newbold kommunista képviselő és Neill Maclay munkásképviselő között Tettlegességre nem került sor. Az összeütközés Newbold beszéde nyomán keletkezett, aki kritizálta a munkáspárt álláspontját a nemzetközi kérdésekben. London, február 16. (Havas). Az alsóházban folytatták a felirati vitát. Clires munkáspárti képviselő beterjesztette a munkáspárt módosító javaslatát. (A javaslatot részletesen londoni tudósítónk nyomán külön ismertetjük). Kiviteli tilalom az összes Ruhr-árukra Berlin, február 16. (Berlini szerkesztőségünk teleíonjelentése). Tegnap nyilvánosságra került a nemzetközi Rajna-bizotts ágnak egy rendelete* amely amely a megszállott területről az összes áru kiszállítását a meg nem szállott területre megtiltja. A D. A. Z. közli, hogy Anglia ehhez a rendelethez nem adta hozzá'árulását A néniéi kormány nem ismer) el e rendelet érvényességét és küzdeni fog ellene. Poincaré és Bonar Law találkozni fognak (?) Páris, február 16. Londonból érkező hírek s különösen a Maiin híradása szerint tegnap este a kabinettanács ülése után politikai körökben az a hír terjedt el. hogy azok a tárgyalások, amelyek Le Trocqueur és az angol kormány között ioly- nak, odavezethetnek, hogy rövid Időn belül Poincaré és Bcnar Law között közvetlen találkozásra és tárgyalásra kerülhet a sor. A külügyi hivatalban kijelentették, hogy ezt a hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudják. Az opportunus olasz sajtó Róma, február 16. (Saját tudósitónktól). Az olasz sajtó úgy tekinti a ruhrvidéki eseményeket, mint befejezett tényeket, amelyeknek azonban a technikai okkupáció jellegéhez semmi közük sincs. A Tribuna vezércikkében, amely egyidejűén Mussolini Popolo d'Italia-jában is megjelent Rasti- gnac, a íascista párt kiváló publicistája a Ruhr- „hód'tástól“ irva kijelenti, hogy Olaszországnak nem szabad az alsóbbrendűség szerepét játszani ennél a kérdésnél. A félhivatalos Nuovo Paése, amely a német tiltakozásokat teljesen céltalanoknak jelenti ki, azzal indokolja meg ezt az állítását, hogy nem található nemzetközi törvényszék, amely egy teoretikus igazság alapján hozzon ítéletet. A lap úgy véli hogy mivel sem Anglia, sem Amerika, sem pedig a népszövetség, de a semleges államok egyike setn tett diplomáciai lépést vagy kezdett energikus akciót, minden tiltakozás hiábavalónak látszik. Az ellennyomás elmaradt és a francia akció végül a gyakorlatban törvényes és legitim ie-sz. A Messageroban Poincaré hűséges tamulusa Virginio Gayda Párisbó! datált vezércikkében bizonyos elégtétellel állapítja meg, hogy a német nehézipar halálküzdelme kezdődött meg, amely magával fogja rántani a haléiba a meg nem szállott német terület iparát is. Ez éhínséget Ment és a ’övőre nézve az uj mgtalan Németország veszélytelenségét Európa békéié szempontiából. A Messagero vezércikkét egy hosszú távirattal egészíti ki, amely Konstantinápolyból kelt és amelynek a cinre: az orosz- német—török szerződés Csak a Stampa és a politikailag befolyástalan szocialista lapok adnak hirt a közönség valódi hangulatáról, amely nem képes megérteni a védtelen Németországgal szembeit elkövetett erőszakosságokat. (?) fizettek ma, február 16-án: Züricbben{;Sy315.80 svájci frankot Budapesten 7900.— magyar koronát Bécsben 210700.— osztrák koronát Berlinben 57800.— német márkát Ms ^lm évfolyam 38. (191.) szám. Prága, szombat, 19^23 M j X Szlovenszkól és Rnszinszkói szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja j Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALL1 OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
