Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-11 / 7. (160.) szám
CsKtÓrtftft, január lf. 3 Elnök: Hol voH szabd'ságádeje alatt? Tanú: Berlinben, Mfinchtenben és Becsben. EJ nők: Ne mviolt Varsóban? Tanú: Nem. Elnök: Hát Danzigban? Tana: Ott átszálltam és körülbelül két óráig ott is voltaim. Elnök: Volt a városiban? Tanú: Igien. Elnök: Tudja-e a'zt, hogy ott lengyel kö- ve-tsógl hivatal van? Tanú: Nem tudom. Elnök: Prágában mikor tartózkodott? Tann: Mikor visszajöttem Bécsiből, Prágában voltam és találkoztam Sehwiabeval. Elnök: Nem volt aznap valahol Schwabeval? Tanú: Megnéztük a múzeumot és sét.akőzben Schwabe megmutatta nekem a magyar követség épületét Is. De altkor még nem sejtettem azt, hogy ő a magyar követségnek kémkedett. Elnök: Tanú ur, ön azt mondta, hogy a lefényképezett terveik müzgositási tervek voltak. Nem volt önnek gyanús, hogy SchwiabeuLak ezekre a tenvekne volt szüksége? Tanú: Én sokat olvastam a képviselők beszédeit, amikor katonai dolgokról szóltak. A képviselők sokat interpellál bak katonai ügyekben. Elnök: Emlékszik, mennyi pénzt kapott összesen Soliwabetól? Tanú: Nem emlékszem pontosan. Kaptam kisebb kölcsönöket is. Elnök: Visszafi zette ezeket ? Ta'nu: Nem, mert vártam a kinevezésemret. Elnök: Akkor kapott pénzt Sdiwabetól, mikor mondta neki, hogy Kalabnak tartozik és Schwalbe kijelentette, hogy abban az esetben, ha' katonai inatokat szeréz neki, annyi pénzt kap, amennyit csak akar? Tanú: Akkor nem kaptam semmit Elnök: Szólt magának Schwabe, hogy az Iratokat Baeran részére szerzi be? Tanút Nem. Elnök: 1922 november 9-én azt vallotta; hogy Schwabe Baeran részónv kérte m iratokat. Tanú: Vizsgálati fogságain alatt visszaérni- iétoeztem arra, hogy Schwabe a magyar követséghez osakis valaki ajánlásával jtföiöitatt be. Elnök: Még egyszer kérdem, hogy Schwabe omMtette-e Ba'erant? Tanút Nem. Énről nem szólt semmit. Elnök: Hát akkor miéit vallott másikép a vizsgálati fogságban? Tanú: A Vizsgálóbíró presszióh alatt Én nem is tudtam, hogy kémkedésiről van szó. A rendőrségen és a hööosztál ybir6ságou fölolvfastáik nekem az iratokat. Elnök: TJáííkotzott Boaran Arduránnal? Tanú: Nem. Az elnök ezután negyedórás szünetet rendelt el, maki újból iolytöatták a tárgyalást. A kész jegyzőkönyvek. Elnök: Itt vön egy jegyzőkönyv, amelybe* * azt Vallja, hogy tudta azt, hogy Schwabe Baeranml találkozik és hoigy Baeran' a magyar követségre bejáratos. Tanú: Kihallgatásom alkalmával eat a jegyzőkönyvet föl olvasták nekem Elnök: Beszélt Schwabe önnek Bajmóczyról? Tanú: Az újságokban olvastam valamit Baj- móczyról. és Schwabe is említést tett arról, hogy Baeran ismerőse Bajrnóczynalk. sis miatt levette róla a kezét s 6 sokkal büszkébb volt, semhogy kegyelerake-nyeret fogadhatott volna el bárkitől- Ezek a körülmények adták kezébe nálunk. Sehneccn a vámdorbotot, mely közel hat évig nem esett ki a kezéböd- s amely az élet fájdalmas, de hasznos pedagógiai eszközének bizonyult nála. íme: az öntudatos magyarságának s szabadságvágyámaik kifejtése a setoeci diákélete álital. * Petőfi elhatározását, melyet csak a jövő igazolt, a szigorú apa teljes joggal vehette helyrehozhatatlan diák csínynek. Hagyta világgá menni rossz fiáit, aki reményeit oly szörnyen megcsalta — hogyne, nem akarta folytatni az ö mesterségét, a mészárosságot! Az egymagára hagyatottság, a szinész- éietben való újabb és újabb csalódás kér-; gette a fiatal, niagyálirmt embert városról városra, még messze idegenbe is, mint „sárgapityíkés zöldbajtókás közlegényt". Kereste nyugtalan lázban a boldogulás útját mindenfelé. Rövidebb időre be-belát ogatott a mostani Szfovenszkóra is, Pozsonyba, Komáromba, Selmecre, de sehol maradása nem volt, az élet még fösvéaykedett avval, amit oly bőségesen megadott neki később, a dicsőséggel és boldogsággal. Ez az ötesz- temdei vándorélet nagyrészt nem a mienk, de Pozsonyban irja sok szép költeménye közt a „Távolból" cimüt, mely a gyermeki szeretetnek örökbecsű himnusza, s „Az én mátkám" cimüt, mely az ideális szerelmének, az egész szerelmi líráján végigvonuló szépség s jóság keresésének első összhangos akkordja. Ázattál! révbe ér. A 44. év kimondhatatlan szenvedések után meghozza küzködése árát, vágyai teljesülésiét, lesz otthona, neve és pénze. (Folytatjuk.) Elnök: Járt a magyar követségen? Tanú: Nem. Nowtakowsky vallomásának eddigi részét Baeran dr.-nak lefordították német nyelvre. Baeran: Ebből az következik, hogy a rendőrségien és a hatío s'/'tá 1 ybi r ósá gon beszuggcrá.1- ták az omberckbo a/Jr, hogy nekem kellenek ezek az iratok. Tanú: Amikor Braunból Prágába hoztak engem, kész jegyzőkönyvet adtak át nekem alá- árá.'s végett, tehát azok nem saját szavaimat adják vissza. És eme jegyzőkönyvek alapján ítéltek el engem. Elnök: Adott Schwaben kívül másnak is katonai iratokat? Tanú: Rajta kívül senkinek. Haaswltz katonai szakértő: A rendőrségen tudta meg, hogy kémkedésről van szó? Tanú: Igen. Ott mondták nekem. A vizsgálóbíró, mikor fényképeket mutatott nekem, akkor azt mondotta, hogy én annyit fényképeztem, hogy már magam sem tudom, hogy meteiket fényképeztem én. Elnök: Felmutat egy lefényképezett iratot. Tanú: Ezt nem én fényképeztem le. Schwabe: (Szintén megnézi a fényképet). En csak egyetlen katonai iratot láttam és azt be is vallottam. Novakowskyval is csak egyszer fényképeztem. Ez azonban nem volt az. Elnök: Több fényképet mutat föl és kérdi Narakowskyíól, hogy ő fényképezte-e le ezeket. Tanú: Én nem fényképeztem ezeket és a hadosztálybiróságon csak azért vállaltam magamra, mert befolyásoltak. Elnök: Kérem, hogy a katonai bíróság vizsgálatát és ítéletét itt ne hozza föl, mert nekünk ahhoz semmi közünk, ön tehát azt állítja, hogy nem fényképezte le ezeket a terveket. Tanú: Nem. Elnök (Schwabenoz): Maga fényképezte ezeket? Schwabe: Kérem, elnök ur, én csak egyetlen egy eredeti dolgot láttam, tehát ezeket itt nem. Ügyész: Tényleg adott a tanú ur Scbwa- benak másolatokat? Tanú: Nem adtam. Raeran semmit sem kapott BajmóczytólEközben az elnök a védőknek bemutat két idézést, amelyet két tanú azzal küldött vissza, hogy nem érti a cseh nyelvet Elnök: Fölmutatott egy írást, mely a karóin! zavargások elnyomásáról szólt. Tanú: Igen, ez tőlem ered. Schwabe: Ezt Bajmóczynak adtam át a magyar követségen abból a célból, hogy ezt Bae- ranhoz továbbítsa. Baeran: Én megkaptam ezt, csakhogy rám, mint képviselőre nézve, nem bírtak fontossággal. Elnök: Kitől kapta, Bajmóczytól? Baeran: Kizárt dolog. Bajmóczytól soha semmit sem kaptarrt. Elnök: Szóval a postája között volt. Baeran: Igen. Elnök: Itt van egy irat, amely a szénbányák helyzetéről szól és amely úgy katonai, mint állami szempontból igen fontos. Tanú ur ezt szintén átadta Schwabenak? Tanú: Igen. Elnök (Schwabehoz): ön kinek adta? Schwabe: Baeran dr.-nak. Elnök: Miért? Schwabe: Mert közigazgatási érdekű dolog volt. Elnök (Baeranhoz): Megkapta ezt az iratot? Baeran: Én már a vizsgálat fogságom alatt mondtam, hogy nem emlékszem rá. Lehetséges, hogy megkaptam, mivel azonban számomra nem volt fontos, bizonyára el is dobtam. G o 11 e r védő: Konstatálom, hogy Baeran abban az időben, amikor ez az irat megérkezett hozzá, vizsgálati fogságban volt. Elnök (Baeranhoz): Doktor ur, mikor tartóztatták Önt le először? Baeran: Március 27-én visszaérkeztem külföldi vitámról. 28-án jelentkeztem a rendőrségen. Ekkor letartóztattak és április 16-ig voltam vizsgálati fogságban. Az elnök ezután a tárgyalást berekesztette és folytatását délután öt órára tűzte ki. A délutáni tárgyalást negyedhatkor nyitotta meg Kratochwitl elnök. Elnök: Újabb fényképeket mutat föl. Tanú: Nem én fényképeztem. Schwabe: Nem láttam ezeket. Elnök (Novakowskyhoz): Ön 1922 november 14-én vallomást tett a törvényszék vizsgáló- bjjája előtt és azt mondotta, hogy ezeket az iratokat lemásolta és átadta Schwabenak. Tanú: Nekem annyi Írást és fényképet mutattak, hogy nem is ismertem ki magamat. Elnök: A hadosztálybiróságnál azt vallotta, hogy Schwabe egyedül is fényképezett. Tanú: Erre biztosan nem emlékezem. Elnök: Mondja meg, hogy tényleg fényképezett-e egyedül Schwabe. Miért vallott a had- osztálybiróságou mást, mint itt? Tanú: Pontosan nem emlékszem, most vallom a tiszta igazat. Elnök (Sclnvabehoz): Jöjjön ide! Novakow- sky azt mondja, hogy lehetséges, hogy maga egyedül is fényképezett. Schwabe (Novakowsky felé fordulva): Kijelentem, hogy egyedül sohasem fényképeztem. Öntől eredeti iratot sohasem kaptam. Mikor először járt ön nálam, semmilyen irást nem hozott magával. Tanú: Én csak következtettem arra, hogy ön egyedül ie fényképezett, Mikor letartóztattak, egy csomó fényképet mutattak nekem és azokról azt mondták, hogy önnél találták. Egy félóráig faggattak engem, ekkor gondoltam azt, hogy esetleg ön egyedül is fényképezett Goller védő: Kifogásolja, hogy egy tanút hat óra hosszat hallgatnak ki, mikor a hadosztálybiróságon ennyi idő alatt három tanúval is végeztek. Elnök: Nem akarok kontraverziákba bocsátkozni, de ki kell jelentenem, hogy mi tiszta képet akarunk látni. Ügyész (Sipek alezredeshez): Ön ott volt, mikor Novakowskyt kihallgatták, mondja el, kérem, hogy történt. Sipek alezredes: Novakowsky erősen gondolkozott és azt mondta egy-két ízben, mikor Schwabenál volt, Schwabe eltűnt a szobából és tiz-tizenöt perc múlva visszajőve azt mondotta, hogy egyedül nem tudja lefényképezni a dolgokat. Budapest, január 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este pártvacsorát tartott, amelyen Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével a kormány Összes tagjai résztvet- tek. A miniszterelnököt Nagy Emil képviselő üdvözölte. A pohárköszöntőre a miniszterelnök megtartotta újévkor elmaradt politikai programbeszédét. A miniszterelnök beszédében a többi között a következőket jelentette ki: — Uj világ alakulása előtt állunk. A külpolitikai helyzetben igen nagy események fognak a közel jövőben megtörténni, amelyek Európa képét máskép formálhatják. — A világpolitika előterében jelenleg két kérdés áll: a török győzelem és a párisi konferencia meghiúsulása. A végéhez közeledik az az idő, amikor a győztes államok szövetsége egységes akarattal diktálta Európa sorsát és olyan helyzetet diktált rá Európára, amely nem felelt meg a népek akaratának és az újabb háború magvát hintette el. Ma még talán bizonyos kérdések tekintetében meg van az egységes akarat, de nehéz szakadékok mutatkoznak már az antant testén. Eme szakadékok fölött elhagyott és letiport népek kiáltanak élet után és nyújtják ki meggyötört kezeiket. Olyan forró vulkán tetején állunk, amely Európa képét megváltoztathatja. — A magyar jóvátétel ügyében az akut veszély még nem forog fönn, Párisbó! még semmi pozitivet nem kaptunk, de érezzük, hogy ebben az ügyben még ebben az évben meg lesz a döntés. Mint említettem, a magyar kormány még nem kapott értesítést a jóvátétel ügyéről. De majd ha aktuális lesz, akkor a nemzet színe elé lépünk az egész üggyel. Ebben az országban ne féljen senki attól, hogy meglepetések elé állíthatják. Ne féljen senki, a nemzetgyűlésen nyíltan fogjuk letárgyalni az egész ügyet a pártokkal és az ellenzékkel is. Nem akarunk semmit sem eltitkolni, a mi működésűnk — azt akarjuk —, hogy nyitott könyv legyen a nemzet és a világtörténelem Itélöszéke előtt. — Ránk fogják ellenségeink, hogy támadó és háborús céljaink vannak és hogy fegyverrel akarjuk szomszédainkat megtámadni. Ez a vád nevetséges. Mindenki előtt világos, hogy nem más, mint rosszakaratú kitalálás. Jól tudja Európa, hogy a magyar nemzet és a magyar kormány nem is gondol támadásra. Ezt nem is teheti meg, hiszen szomszédainknak mindegyike négy-öt- ször akkora haderővel rendelkezik, mint Magyarország. — Az Ausztriával folytatott tárgyalások során nem volt szó arról, hogy Ausztriával a régi közjogi kapcsot fölelevenitsük, mert erre Magyarországon ma senki sem gondol komolyan. Ezután a Magyarország ellen folytatott rágalomhadjárattal foglalkozott a miniszter- elnök és kijelentette, hogy ezek a rágalmak Lapunk zárásakor a tárgyalás tart. BBBBBBBBBBBBPBBBBBBBBBBBBBBiBaaBBBBBBBBBBBaBflnnflBBBnaSBBaBBBBBBBBIS Bcihientekejobboi npjl aicücutknck A miniszterelnök beszéde. Felbontották Károly volt király végrendeletét. Prága, január 10. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este megtartotta régóta beharangozott és újévkor elmaradt beszédét. A miniszter- elnök beszéde a mai izgatott politikai hangulatban igen nagy jelentőségű. Különösen ama kijelentései bírnak nagy súllyal .amelyek a magyar jóvátétel kérdésére, a külpolitikai 'helyzetre és az ellenzékkel való együttműködésre vonatkoznak. A jóvátétel kérdéséről tett kijelentései utalnak arra, hogy — bár eddig még nem történt döntés — az országnak el kell készülnie arra, hogy a döntés már nem sokáig várat magára. Hogy ez milyen lesz, azt még a miniszterelnök sem tudja, de reméli, hogy a magyar kívánságokat is figyelembe fogják venni. A kisantant demarsa nem érkezett meg Budapestre és valószínűnek látszik, hogy nem is fog megérkezni. A miniszterelnök leszögezte a magyar kormány álláspontját e rémhírekkel szemben: az Bethlen miniszterelnök a külpolitikai és magyarországi kérdésekről. zavart támasztanak a külföldön és belföldön egyaránt. — Ez a rágalomhadjárat — mondotta — azok munkájának az eredménye, akik a kormány romlására spekulálnak. Kijelentem, mint Magyarország miniszterelnöke, hogy a magyar kormány a mai napig semmiféle demarsot semmilyen államtól nem kapott. Fölszólítom a magyar társadalmat, hogy nyugodtan viselkedjék és ne üljön föl az átlátszó tendenciájú rémhíreknek. .— .Mindenkit kének, hogy ezeket a rémhírterjesztőket, akik zavart akarnak az országban előidézni és nyugtalanságot akarnak kelteni a lakosság körében, nyomban jelentse föl a legközelebbi hatóságnál. — Sokan kifogásolják azt is, hogy az ellenzékkel tárgyalok. Erre az ai válaszom, hogy ha tárgyalok is az ellenzékkel, akkor azt kötelességből teszem. A mostani külpolitikai viszonyok miatt ugyanis együttes erőre és föllépésre van szükségünk. Meg kell cáfolnom azonban azokat a híreket, mintha ezek a tárgyalások egy koncentrációs kabinet megalakítására vonatkoznának. Meggyőződtünk ugyanis arról, hogy egy koncentráció sokkal több veszélyt, mint hasznot rejt magában. — Hajlandó vagyok együttműködni az ellenzékkel, de ha az ellenzék nem akarja, akkor kormányom megy előre tovább a maga utján akár velük együtt, akár nélkülük, ha ez muszáj és ha az ország érdeke úgy kivánja. A megjelent képviselők a miniszterelnököt beszéde után zajos ovációban részesítették. Á magyar nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, január 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A nemzet- gyűlés mai ülését tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirend előtt Saller István képviselő személyes meg- táraadtatás cirnén szólalt föl. Halié r István: Eöry Szabó Dezső képviselőtársam tegnapi beszédében azt mondotta rólam, hogy én a katolicizmus és a protestantizmus között párhuzamot vontam, amely a protestantizmusnak válik hátrányára- Képviselőtársam téved, ha a dolgot igy állí tja be. Én csak statisztikai össze- hasonlítást olvastam föl a katolikusok és a protestánsok szaporodását illetően. Zichy János gr. volt a következő szónok. A zsidókérdéssel foglalkozik. A zsidókérdés megoldása az, hogy keresztény szellemet kel! mindenüvé bevinni. Nem kell kiűzni a zsidókat, mert közöttük is vannak olyanok, akikre lehet száradtam az ország újjáépítésének munkájában. Nem akarok a zsidók védője lenni, csak azt az irányzatot támogatom, a melynek évtizedek óta vagyok harcosa. Azután a rendtörvényről beszél. A rendtörvényt — mondotta — végzetesnek tartom az országra nézve. Az ellenzéknek támogatnia kell a kormányt az ország újjáépítésének egész nem más, mint a Magyarország ellen folytatott rágalomhadjáratnak az eredménye. Belpolitikailag azonban a miniszterelnök beszédének a vége a fontos. A miniszterelnök baráti jobbot nyújtott az ellenzéknek és hir szerint messzemenő engedményeket is hajlandó tenni, hogy a belbékét biztosítsa. Hir szerint a miniszterelnök a pártközi béke érdekében hajlandó a rendtörvényjavaslatot is visszavonatni. Az ellenzék körében ma meglehetős érdeklődéssel tárgyalták a miniszterelnök beszédét. Általában megállapítható, hogy a miniszterelnök beszéde az ellenzékre jó hatással volt. Az ellenzék bizonyos kérdésekben, igy első sorban a jóvátétel kérdésében, hajlandó együttműködni a kormánnyal. Remélik, hogy más kérdésekben is sikerül megegyezést létesíteni. Budapesti szerkesztőségünk telefonjclen- tései itt következnek:
