Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-11 / 7. (160.) szám
Csütörtök, január 11. ■MwoinMtwíi.WMWWiaDta Páris, január 9. A francia kényszer- rendszabályok végrehajtását huszonnégy órára elhalasztották, mivel Pofnoalré szükségesnek tartja, hogy a német kormánnyal közölje szándékait. A jegyzéket Németországnak még ma elküldik s Így a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka az előrenyomulás megkezdődik. A késlekedés egyik oka nyilvánvalóan az olasz nyilatkozat elmaradása a francia rendszabályokban való részvételről. A Rofcrvidék megszállására egyelőre 7500 főnyi csapatot fognak fölhasználni, míg Düsseldorfban 25.000 és a megszállott Rajnavídéken 100.000 ember áll. Essenböl jelentik: Ma reggel háromnegyed nyolcig itt Essenben a franciák de- marsáról még mit sem tudnak. A düsseldorfi helyi vonatok egyelőre még megérkeznek. A francia katonai szállítások lényeges forgalmi zavart okozni különben sem fognak, tőivel a Rajnavidék és a Ruhrvldék óriási sínhálózata a megnövekedett forgalmat könnyűszerrel lebonyolíthatja. ; Bacran kijelentette, hogy őt becsületszava köti s hogy szavát be is tartja. Nem árulja el an- 1 nak a két. becsületes embernek a nevét, aki közvetlenül clfogattatása előtt figyelmeztette, hogy rettenetes dolgok vannak ellene készülőben. Az ügyész idegesen megismételte e (kérdést, mire Bacran így válaszolt: Ne izgassa fel magát ügyész ur, én se vagyok izgatott. Soakup tanú Baeran dr. ama kijelentését, hogy a kémszervezet még ma is fennáll és hogy Hold-inger is tagja ennek, hazugságnak mondotta. Az elnök figyelmeztette a tanút, hogy a bíróság előtt ilyen kifejezést nem lehet használni, majd a tárgyalást félórára felfüggesztette. Fél órai szünet után az elnök újból megnyitotta a tárgyalást. Wélsz századost hallgfattáík kí, aki elmondotta, hogy y hírszolgálati hivatalnak adutokat adott tavaly julkrsíban lengyel kémkedésről. Közölte azt is, hogy a lengyel követség kémkedésért 80,000 koronát fizetett ki. Az államnak a hírszerző hivatal (el!enkámszerveret) nem került sok pénzébe. Col Ser dr. védő: Na-Ma. Egy keveset adtak annak, aki a kémek neveit elárulta, egy keveset másoknak is és márts meg volt y húrom milliárd kiadás. Jelinek Őrnagy vo&t a következő tanú: Elmondta, hogy ő a brflsmi hinszoígátetii hivatalnak parancsnok A hírszolgálat évente 50,000 koronáiba kerül az államnak. Nowakowskyn kívül másokat is letartóztattak kémkedésért, igy Liska, Vhbovsikj' és még három Keod.-tisztttviselőt. Ernői azonban még nem nyilaikéizbatik, mert a vizsgálat még nem ént véget. M ü 11 e r őrnagy felesége eknondta, hogy Pliilipp meglátogatta férjéit és ama akarta bírni, hogy okmányokat saoigáttasson ki neki. Férje azonban nem ugrott be neki. Müller őrnagy elmondta, hogy Philip egyszer levelet hozott neki Baeran képviselőtől, a midyben Baenan arra kérte öt, hogy keresse fel á parlamentben. Nowcilcwwslk^ w«Eli®ira»fflss®a. A irta délelőtti főtár gyalust Kratoclivill elnök kilenc órakor nyitotta meg. Folytatták a tanuki- haügatásdk&L Először Nowakows-ky hadnagyot hallgatták ki, akit a hadosztály bíróság ugyanezen ügyből kifolyóan nyolc évi fegyházr-a ítélt. Nowa&owsSkjrt egy őrmester vezette be a főtárgyalási terembe. Katona ruháiban van, a,zonfean rangjelzés már nincsen rajta. Arca sápadt. Elnök: Ismerteti a tanúval a tényállást és figyelmezteti, hogy minden kérdésre a tiszta igazságot vallja, mert ez ő rá is nagy fontossággal bírhat. Ezután felteszi az első kérdést: Ismeri-e személyesen Sdiwafoet és Bacnanit? Tanú: Schwabet igen, Baerant irta látom először. Eimondja katonai élményeit és a Itáboru alatt kifejtett katonai tevékenységét A fogadalom után — folytatta — jelentkeztem a csehszlovák hadsenegite. 1919 jatuár végén a szlo- vensakói harcokban megsebesültem. Ekkor Braunba keriHfeean, twajd Podhajeczícy tábornok mellé osztottak be. A hivatalos óráik a parancsnokságon délután kettőig tartottak, de a tábornok sokszor hosszabb ideig is hivatalában maradt. Megtörtén::, hogy olyan iratokat, amelyeket a referenseikhez kellett volna elvínuem, a fiókomba tettem 'és1 nem adtam át 1 Elnök: Műkor és hol., ismerkedett . meg Sclrvaboval? Tanú: Azt hiszem, az utcán. Elnök: Gyakran találkozott vele? Tanú: Az első hat hónapban nem. 1921-ben találkoztam vele újra, amikor beiratkoztam a bécsi export-akadémiára'. 1921 harmadik negyedében találkoztam vele még egyszer, 1922 nyarán azonban gyakran. Elnök: Emlékszik, hogy míko-r adott át először iratokat Schwabenak? Tanú: 1922 január elején. Schwabe ekkoriban ugyanis érdeklődött nálam katonai dolgok után. Azok az íratok azonban, amelyeket ekkor átadtam ndkl, nem voltak titkosak. Azt hiszem, hogy csak 1922 nyarán adtam neki titkos iratokat j Elnök: Hogyan adta át azokat? | Tanú: Első alkalommal lerajzoltam a tervet és íövortatofléam annak tartalmát Elnök: Milyen dolgok voKk ezek? Tanti: Azt hiszem, hogy a Morvaország! katonai áthe’y'ezó'scfcrtS! volt szó bennük. Elnök: Gyakran járt Schwab ehez? Tanú: 1922 augusztusában gyakran. Elnök: Tudta azt, hogy Schwabe jóba volt Bae ráírnál? Tanú: Úgy emíékszem, hogy Sdnvtabe említett erről valamit Elnök: Milyen dolgokat adott át Schwabe- ttak? Az Ideges tátin. Tianu (idegesen): Én be tudom, kérem, bizonyítani, hogy azok a dolgok, amelyeket előttem ja hadosztálybírősásnál íelmotattak, nem tőlem j erednek. { Elnök: Nekünk ehhez semmi közünk, magát (emiatt elítélték. I Tanú (még idegesebben): Mindenre vallo- I mást tettem, amit kérdezitek tőlem, mert tudtam előre, hogy elitéinek, akár bűnös vagyok, akár nem. Elnök: ön vallomásában azt mondotta, hogy már 1921 novemberében készített feljegy- zésdScet. Tanú: Én határozót’ián nem emlékszem erre, de tudom, hogy a vizsgálat alatt mindent úgy kérdeztek tőlem, hogy' én mindenre csak igenlő választ adhattam. Elnök: Felolvassa Schwabe vallomását, hogy már 1921 novemberében kapott inatokat No wako wsky tói. Tanú: Adtam tieid, de ezek akkor még nem voltak titkosak. A lefényképezett mozgósítási terv. Elnök: Fényképezett ön terveket? Tanú: Igen. 1922 augusztus végén. E1 n ö k: Hol fényképezett? Tanú: Schwabe lakásán, egy kis kamrában. (Rendkívül Idegesen): Én csak egyszer fényképeztem. Ezt bevallottam a rendőrségen, a had- osztályibiróságon, de mindenütt több fényképet mutattak nekem és azt mondták, hogy ezvk a briiiml katonai parancsnokságtól erednek s hogy ezeket én fényképeztem le. Én azonban ma is álbiom, hogy csakis egyezer fényképeztem Schwabe lakásán. Elnök (csttítja a rendkívül izgatott állapotban levő tanút): Ön nta nem mini elitéit van itt kübaMgatáson, hanem rakú tanú tesz vallomásí. Mflyc-n terjedelmű volt az az írás, amelyet először fényképezett le. Tanú: Tisenkét-tázenlfa t oldal terjedelmű lehetett. Elnök: Miit tairtelnmzott? Tanú: Egy mozgósítási tervezetet. Elnök: Melyik átan ellen? Tanú: Lengyelország ellen és egy kombinált mozgósítási tervet Magyar- és Len gyei or« szág ellen. Az elnök ezután tiz perc szünetet rendelt el. Szimat után folytatták a tárgyalást.^ Sehwabc és Nowakowszky összeköttetése. Elnök: Kapott pénzt Sohuttbetöl? Tanú: Mikor szabadságra mentem, kaptam tőle ezer koronát. Petőfi nálunk. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta ét a feas«al Petőfi-bét során felolvasta: Sziklay Ferenc dr. Nem költői, nem is nagy-képű túlzás, ha azt mondjuk, hogy Petőfi ma, születése százéves évfordtaüójátf* az egész világé. Hire, neve, eszméi eljutóttalc a föM összes népeihez s nem ok nélkül, mert az ő prófétai lelke volt az első az emberek között, aki minden ember legtitkosabb érzelmére, a szabadságvágyra rátapintott. A magyar Alföld. televényföMíében fogant meg a Világszabadság szent eszméje, amely, ha nem is iett még élő valósággá, mint eszme az egész földet beárnyékoló tdligyóriássá terebélyesedett, melyről épp úgy szakíthat zöld gályát a sárgaarott Japán, mint a fehér Al- bion fia. Örök dicsősége a magyar nemzetnek, hogy ezt a csodazsenit ö adta a világnak. Minden ember, tartozzék bármilyen fajhoz, nemzethez, tisztelettel, csodálattal adóz a nagy szellemnek, nekünk, magyaroknak örök kiváltságunk, hogy mi szerethetjük rs. mert testünkből szakadt test, lelkűnkből íel- kezett élet. Senki őnála hevesebben írem tudta ostorozni bűneinket, mert senki őnála tüzesebben nem szerette raját. Minden jó és igaz magyar ember megtalálja lelke visszhangját benne, mert ami szépség és öröm, ami csúfság és keserűség vau az életünkben, ami vágy és remény él a sziveinkben, mind, mind kifejezést nyer a költészetében. És nekünk, elárvult sztovenszkói magyaroknak még ezen a nagy-erős magyar csodálkozáson és szere téten felül is van oktmik Petőfire külön is büszkéiének lennünk, mert Petőfi az ö mozgalmas élete során a miénk is volt, mi is adtunk neki vreform it. Mi nem az életet adtuk neki, infot amivel az „aranykalásszal ékes rcnaság“ dicsekedhetik. mi nem voltunk neki olyan szigorú, lelket acélosttó életiskola, mint a Dunántúl, ahol télben, fagyban őrizte a sülbakot, — a mi földünket nem szentelte meg szive vérével, mint Erdélyét, — minket, a mi „hegy- völgyeiríket" „tán csodálta, ámde nem szerette", mégis, ha a Inaibataidattság országából felénk tekint le, lehetetlen, hogy hálásan ne mosolyogjon reánk. Mert mkrálimk lobbant elhatározássá az addig csak szunnyadó szabadságvágya, nálunk kapta az élettől, még félig gyermekkorában, magyarságának öntudatát s nálunk nyerte vissza fejlődő költő korában költői önbizalmát, melyet a sors egy kissé talán megtépázott. Ez a merész kijelentés az első pillanatra talán egy idevalósi ember elfogultságának, túlzó lokálpatriotizmusának tűnhetik föl, pedig nem úgy van. Egy erdélyi származású nagy tudósnak, a. Petőfi-kérdés legnagyobb kutatójának, Ferenczi Zoltánnak a megállapítása ez, akiről elfogultságot a mi irányunkban nem föltételezhetünk. I. A selmeci diák. Minden kisginmazista tudja, hogy Petőfi, akkor még Petrovícs Sándor, 1838 augusztus 31-től 1839 február 15-ig a selmeci ev. lyceirmnak volt diákja, mint „rbetor pri- mfonmj“, ami körülbelül a mai gimnázium V. osztályának felel meg. Mint diáknak nem válik valami nagy dicsőségére ez az aíig- féícssterKiő. Itt esett, meg vele az a furcsaság, amit hat évvel később tréfás iróniával énekelt meg: Diligenter fr equFntá 1 tan Iskoláim egykoron, Secimdába ponálit mégis Sok szamár professorom. A poézfebo! is ebbe estem Inter alia .. Ez ugyan poetica liceutia, mert a szorgalmas látogatás alig tartott a szüreti vakációig; akkor „náluk német színészek valónak s Petrovics Sándor ugyan szorgalmasan látogatta a színházat". Gyakori igazolatlan rnuűasztáisai miatt az alumuciimban is elvonták tőle a szegények kenyerét, úgy hogy kénytelen volt beérni Proszperiuyi Mihály uram,, nyug. kamarai hajdú „féikosztjával" Meg nem is sok professzora ponálta szekun- dába, ástak egy, az se a poézxsböl, de a magyar históriából. Ez a „jó domimrs" Lídiard Dániel volt, ennek köszönheti Petőfi jórészt ■ életének nagy fordulását, bucsuvételét az Iskolától, amelyből a koránérett diák már 16 éves korában kinőtt. Az akkori középiskolai rendszer szerint az oktatás alapja Selmecen is a latin nyelv volt. Még a magyar nyelvet is latinul tani- tották. A rhetorikai osztályokban már meg- követelték a klasszikus latinságu fogalmazást, még a versírást is, a magyar nyelv és irodalom ápolása viszont javarészt a diákság önerejére, a „nemes magyar társaság"- ra volt hagyva. Ezt Jrequentálta diligenter" Ffotrovics Sándor s érdekes megemlíteni tehetségének efenrerését a diákság részéről, hagy ö volt az egyedien rendes tagja a „nemes magyar társaságinak a rhetorok p.ri- mi anni közül, mert egyébiránt rendes tagok csak a felső két rhetorikai osztály tanulói s a primamesolc lehettek. A „nemes magyar társaságnak" Petrovics Sándor volt a lég- fiatalabb, de egyúttal legszorgalmasabb tagja, amint azt a társaság jegyzőkönyvei tanúsítják. A „jó domitms Liohardus" balszetninel nézte ezt a „nemes magyar társaságot". 1838-ban megalapította a „szlovák irodalmi kört", melynek azonban inkább a nemzetiségi torzsalkodások szitása, mint a szlovák irodalom ápolása volt a célja. Lidrard „Petőfit annál nagyobb ellenszenvvel nézte, mert szláv eredete dacára magát kun fiúnak mondotta s túlzott magyarságában csakis született magyarokkal társalgott". „E körülmény ébreszti fői az ifjú erős hazafiasságát" — mondja FerencziA d'iákkoHégák rendesen jobban tudják a professzoroknál is, mit tud a consors. Sze- berényi Lajos, a „nemes magyar társaság" akkori elnöke, Petőfinek sok éven át megmaradt jóbarátja, ezt Írja Petőfiről: „Legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, melyben való jártasságát bámultam." S Lidiard éppen ebből ponáita secundába. Mentségére legyen mondva, hogy bizony Petrovics sokszor avval „infestálta kutya- liter" a „jó dombeust", hogy csupa dacból azt felette a kérdéseire: „non sum paratus". Aztán ott voltak azok a bizonyos német színészek is. Petrovics eladogatta holmiját, hogy a kakasülőre a jegyét megválthassa. Így nem csoda, ha Proszperinyi uram vádjára elhitte apja rs, professzorai is, hogy korhely, romlott gyerek. Azt senki nem látta meg, hogy a koránért diák sokat bújja az iskola, meg a magyar társaság könyvtárát, hogy sokat, nagyon sokat tanul, de nem az iskolának, hanem az életnek. Csak a másik professzora mondogatta: „lile lurco Petrovics poéta érit." így mondta, latinul, mert magyarul ö sem tudott valami jól, s azt is csak a távozása után. A környezet Így tűrhetetlen lett Petőfinek. Megkóstolta, ha üvegen át is csak a dicsőséget, mely a színészettől integetett feléje. Az iskolai szigor, az oktalan üldöztetés Lidiard részéröl növesztették féktelenné benne a szabadságvágyat Apja, részint teljes anyagi leromlása, részint a secimda dasgári hivatalnokok mennek a Ruhrvidékre s hogy ezeket védelem véljáből katonai osztagok kisérfk. A francia álláspont erősen hangsúlyozza, hogy erre a védelemre nem Setí volna föltétlenül szükség, ha az összes szövetségesek késznek nyilatkoztak volna & tervet keresztülvinni. Poincaré közlései nyomán holnapra összehívták az angol kormány ülését z az ülés egyik legfontosabb ülése lesz évek hosszú sora óta az angol kabinetnek. Jól Informált körökben agy tudják, hogy többek között a következő kérdésekről lesz szó: 1. Tiltakozzék-e Anglia Franciaország ak. ciója ellen és ha igen .milyen formában? 2. Hogy Anglia továbbra is a Rajnánál hagyja e megszálló csapatait? 3. Tárgyalás alá veszik annak kérdését, vájjon Anglia képviseltesse-e magát továbbra is a jóvátétel! bizottságba!:, a nagyköveti konferencián és az ezzel rokon szövetséges testületekben? A végleges olasz álláspont. Róma, január 9. Olaszországnak Franciaország terveire vonatkozó végleges álláspontját a következőkben állapítják meg: 1. Németországot legális utakon kell jóvátétel! kötelezettségei teljesítésére kényszer fiteni. 2. Olaszország nem mondhat le az Őt megillető jóvátétel! részről. 3. Francia- ország Belgiummal és Olaszországgal szoros egyetértésben járjon el. Olaszország a katonai szankciókat ugyan jogosultaknak tartja, azonban előnyben részesítené a gazdasági és kereskedelmi szankciókat, még pedig az olasz memorandum szerint zálogok formájában. Olaszország hajlandó az esseni bányákba ellenőrökként olasz mérnököket elküldeni Az európai helyzetet általában sötétnek, azonban semmi esetre sem tartják riasztónak. A megszállást hnszonnégyárárat elhalasztották. fiiiiiiliiifillsiM i itampürHen. As ellenkémszervezet működése. — Novakowsky megváltoztatta vallomását. — Eddig nem bizonyult he Baerasira a kémkedés. • Prága, január 10. (Saját tudósítónktól). A Bacfan-ügy tegnap esti folytatólagos tárgyalásán folytatták Soukup alezredes tant: kihallgatását. Soukup a katonai szakértők kérdéseire elmondotta, hogy a katonai rendőrséget 1920-ban feloszlatták Morva- és Csehországban és csupán Szlovenszlcóban maradi meg. Holdingért nem ismeri. A tanút a védők keresztkérdések alá vették és arra akarták rábírni, hogy mondja meg annak a nevét, aki neki Bajmóczy- ró! adatokat hozott. A tanít a kérdésekre megtagadta a választ. Baeran dr. kért ezután szót és elmondotta, hogy három Iiónappal elfogatása előtt felkereste őt két cseh tiszt és okmányokat hozott neki, amelyben az ellenzéki képviselők tettei voltak felsorolva. Róla az állott ezekben az iratokban,, hogy titkárnője a szeretője és azt mindig külföldre küldi. Erre vonatkozólag kijelentette, hogy titkárnője árvaleány, könyörületességbői vette magához és soha külföldön nem volt. A cseh tisztektől az adatokat ingyen kapta. A két tiszt leírta előtte Holding'ert is és elmondotta, hogy fioidin- ger Hradzsin embereivel igen jő viszonyban van. Különös volt az is, mikor a vizsgálóbírónál találkozott Holdingerrel, A vizsgálóbíró a porosz Holdingerhez csehül beszélt. Makor másnap újból kihallgatták Őt, megkérdezte a vizsgálóbírótól, hogy mfért nem tartóztatta le Holdingért. A bíró azt felelte, hogy Holdingei- megszökött. Soukup alezredes Stein védő kérdésére elmondotta, hogy Holdinger pénzt kapott kémkedéséért. Nem tisztalellcü ember, de a bizonyságul felhozott dolgok megfelelnek a valóságnak. Az ügyész azt kérdezte a tanútól, hogytu- dott-c arról, hogy Bajmóczy a kémkedésért fizetett. A tana kijelentette, hogy volt tudomása erről. Bajmóczy panaszkodott, hogy havonta körülbelül 50.000 koronát ad ld, holott a lengyel követségen ezt olcsóbban csinálják. Az ügyész: Baeran dr. kérte, hogy nevezze meg azt a két Észtet, aki neki az adatokat átadta.
