Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-09 / 5. (158.) szám

5 Iáinkat, szövetkezeteinket, mert ezek az ál­dozatok meg fogják alapozni a magyarság jövendőjét még ennek az államnak a terüle­tén is. Apostoli ihlettel, lelkesedéssel és fé­lelem nélkül álljon a küzdők sorába minden magyar és ha szenvedéseket, az üldözteté­sek terhét kell is viselni azért, mert köteles­ségünket teljesítjük, vájjon nem többet ér-e azokat elviselni a kötelességteljesités tudatá­ban tiszta lelkiismerettel, mint örökös önvá­dat viselnünk lelkűnkben tétlenségünkért. Igaz, hogy a mi küzdelmünk nem jár fé­nyes Ígéretek kíséretében. Igaz, hogy a mi munkánk nem jelenti a gyors és aprópénzre fölváltható eredményeket. De éppen ebben van meg az el nem homályositható erkölcsi ereje és abban, hogy nyílt, őszinte és min­den hátsó gondolattól mentes és az adja meg a súlyát és értékét, hogy semmiféle jo­gát nemzetünknek föl nem adja és nem fut fantomok után! De minden népnek és minden nemzetnek voltak, vannak és lesznek árulói! Közöttünk, magyarok között is vannak ilye­nek! Egy a kormány szolgálatában álló ma­gyar nyelvű újság nemrégen beharangozta az úgynevezett lojális magyar demokrata- párt alakulását. Nem félünk tö'le, a magyar nép egyszerű fiai meg fogják érteni, mit jelent nekünk a párt, melynek programját Szlovenszkó miniszterének és Medveczky Lajos cseh-szlovák vezérférfiunak szóla­mai kísérik. Viharos tetszés és helyeslés fogadta Szent-Ivány beszédét, melyhez S ö r ö s s Béla losonci ref. lelkész szólott Söröss Béla beszéde. Hálás köszönettel adózott, hogy most, amikor súlyos kérdések vannak a politikai élet előterében, a párt vezére politikai útba­igazításokat adott. Különösképpen lelkűnk­höz szólott — mondotta —, mikor az auto­nómiához való törhetetlen ragaszkodást han­goztatta. Aki ai magyarság iskola- és kultur- ügyét nézi, az az idegenségnek, vadságnak és rombolásnak munkáját látja egy oly kor­mány részéről, mely, bekötve a nagyvilág szemét, azt hireszteli, hogy kultúrát terjeszt Szlovenszkón. Aki a közéletet nézi, az azt látja, hogy eltűntek onnan a súlyos egyének és a kevésbé súlyosak léptek előre s nem szabad kérdeznünk azt, hogy honnan jöttek és milyen a képesítésük. A pénzügyi politika következményeit mindenki közelről érzi. Az a politika, mely a kulturális élét terén rom­bol, nem építhet a gazdasági élet terén sem. Tudják jól a kormány körében, hogy Szlo- venszkónak kettős alapja van: kulturális és gazdasági. Mind a kettőt meg kell tehát rázni. Örömmel üdvözli, hogy Szent-Ivány oda akar állam ahhoz a keresztény párthoz, mely az autonómiáért küzd. Hangoztatja a szlovenszkói kereszténység szolidaritásának szükségességét. Legyen történelmi nap a mai, mert beállunk az autonómia harcosai közé és mert hangoztatjuk azt, hogy a ma* gyár, szlovák és német kereszténység értse meg egymást és legyen a nemzeti élet erő­forrásává. A nagy hatást keltő beszéd után V. 0 r o s János serkei kisgazda biztosította Szent-Iványt a kisgazdatársadalom föltétien bizalmáról. A választmány azután bizalmat szava­zott a párt elnökének: Szent-Ivány József­nek. A mezőgazdaság sérelmei. Ezután Fodor Jenő, a párt alelnöke is­mertette a mezőgazdaság súlyos és válságos helyzetét. Határozati javaslatában követelte az adórendszer reformját, az egységes pénz­ügyi politikát, az eltörölt agrárvámok vissza­állítását, a vasúti és postai dijak leszállítását s az önálló betegsegélyző pénztárakat. P á p c z s i k András pelsőcá kisgazda, osztályelnök hozzászólása után a határozati javaslatot elfogadták. Az ipari és adózási sérelmek. Ezután Telek A. Sándor kisiparos a kisipar válságáról, majd Kovács Kálmán titkár az adózási rendszerről és a vagyon- dézsmáról tartottak rendkívül értékes elő­adást. Ezeket az előadásokat következő szá­munkban részletesen fogjuk ismertetni. A gyűlés végén Nagy Sándor főtitkár indítványt terjesztett be a pénzlebélyegzési sérelmek ügyében, majd 50 kiküldöttet vá­lasztott az ülés a párt lévai pártnapjára. Vé­gűi a nyáron megtartott ipari kiállítás okle­veleit osztották szét s a kitüntetett iparosok­hoz Törköly József intézett meleg üdvözlő szavakat. A gyűlés után kedélyes ebéd volt, este a gömöri farsangot megnyitó gazdabál. Erről más helyen számol be tudósításunk. És a menyecskéknek tényleg alabástrom a váltuk, ahogy előcsillog a csipkés ingvállból és ismét feszüli a keleti helyzet, Prága, január 8. A legutóbbi lausannei jelentések szerint a keleti helyzet ismét kiélesedett. A szövet­ségesek a kisebbségi kérdéssel foglalkozó bizottság ülésén nyilatkozatot olvastak föl, amelyben azt ajánlják a törököknek, hogy a kisebbségek számára bizonyos biztosítéko­kat adjanak. Riza Nuri bej kijelentette, hogy Törökország számára ez a kérdés már régen elintézett dolog s a szövetségesek kijelenté­sét meg nem tettnek tekinti. E kijelentés után a tanácstermet elhagyta. Valószínű, hogy ismét Oroszország keze működik a háttér­ben, erre mutat az is, hogy Csicserin népbiz­tos a török delegációval ismét hosszabb megbeszélést folytatott. Belgrádban a hely­zetet igen sötét színben látják s komolyan beszélnek egy esetleges uiabb keleti kon­fliktusról. A minisztertanácsi ülésen indítvá­nyozták egy honvédelmi tanács megalakítá­sát, amely a miniszterelnökből, a küliigy-, hadügy-, közlekedésügyi miniszterekből és a vezérkari főnökből állana. Sző van arról is, hogy a parlamentet rendkívüli ülésre hívják egybe. Az angol esapatok elhagyják Konstantinápolyi Páris, január 7. (Havas.) A Temps kon­stantinápolyi jelentése szerint az angol 'csa­patok pénteken és szombaton minden előké­születet megtettek a mielőbbi elutazásra. Az angol badierök valószínűleg Gallipolináíl gyü­lekeznek. Ha az angolok valóban elhagyják Konsitantinápolyt, úgy a megszálló hadsereg­ben csupán franciáik és olaszok maradnak. ■■■■■■■■■BaBBBaaBfiBnBHBBiiasggsaaR WAP1H1RCK GazdabáL Rimaszombat, január 7. Száz meg száz magyar szive dohban össze: a csárdás ősi, vérpezsdítő ütemei megremegtetik a szivünket azzal a különös gyönyörrel, amit csak az érezhet, aki régebb időié napfényes bol­dogságában is roppta a híres. Gömörit. Aki ezt neon látta, nem érezte, sohasem fog­ja megérteni, soha sem fogja átérezni. Minden keserűségünk és minden csaká'zértís virtusunk bele ölöd Se a megnyilatkozásba, • amit ma így nevezhetünk el, amire ilyen okkal jöt­tünk: gazdabál. ... Fenn az. emelvényen diszniagya'r női ru­hák aranyos, ékes, százszorosán is inegszépifő szépségében ülnek arany-eziüst íőkötős asszonya­ink, akik fiatalok, mint az élet és szépek, mint a májusi hajnal. Mögöttük őseik délceg, magyaro­san férfias viseletében vezéreink komoly alakja a háttér. Várnak. Milyen szép ez ,a várakozás. És jönnek: pártás lányok, magyar ruhás fiuk, a palotás ütemére olyan szépen tudnak lépni, olyan szépen tudnak nézni, valaminek kell a palo­tás zenéjében lenni. ... Csend lesz. Csak a cigány húzza. ... Belenézünk, Belenézünk a táncoló tömeg leikébe és ma­gunkat keressük. Meglátjuk magunkat: a magyar bánat táncba-borba temetkezését, azt a vig. két ságbeesett temetkezését, amit nem fog tő­tünk soha senki megtanulni, mert ehhez szü­letni kell, szenvedni kell — és itt kell szenvedni: hivő hittel, minden poklokon keresztül. A gömöri csárdás olyan szép lassan kezdő­dik, mint a magyar szerelem; félénken, elfogod va és méltóságosan. És ez a csárdás úgy áttud ol­vadni, úgy beletud lobogni a lelkesedő mindent- 'élíeledésbe. mint az igazi, ifélet-feláldozó n^v gyar szerelem, amikor nagy. ... Táncolok. ... A leány pártája és pruszlikja ó-rózsaszin, prémes, legényfogó pántlikája a forgónál id's- odalibben, — szótlan, önfeledt a magyar tánc. „Repülj, repülj hétpettyes Katica bogárka.. — Ez a nótája? — Ez. — És a hite? — Magyar. Ilyen, igazán ilyen a Gazda-há1, Szlovenszkó legmagyaraibb magyar bálja. Olyan furcsa most elgondolni, hogy másutt mindenütt alusznak, hogy a nótánk és a hitünk sokakat nem érdekel, — makor magyar embei nekibusul és nekimelegszík. szeretné, olyan na­gyon szeretné, hogy az egész világ vele búsul­jon, vele daloljon. Nem lehet. Hogy is lehetne? Tud-e valamelyik nép annyit szenvedni, tud-e valamelyik nép igy sirva-vigadni? Régi szokás a rimaszombati gazdabálon, hogy egy uj csárdás járja: ez az első csárdás. Tavaly a Gál Pista „Kaiász,csárdását", most Márkus Laci „Mfuyecskecsárdás'át" húzza a Borkő Frici bandája'. „Nincsen párja a magyar menyecskének, se barnának, sem pedig a szőkének. Alabástrom a két válla. Madárdal a kacagása. Elcsavarja a fejét a legénynek. Nincsen párja a magyar menyecskének.** madárdal a kacagásuk, — aki egyszer látta' már őket, felvirágozva, kipirulva, fogja érezni, hogy igy van. ... A hangulat egyre szebb, egyre nő, egyre igazabb. Hallgatót játszik a cigány az ó-rózsaszin pár­tás magyar lánynak a vadgalambról. Megtapsol­ják a cigányt és összekoccaraKuk a poharak. Olyan egy szív, egy léleknek érezzük ma­gunkat. Szinte jól esne sírni. — Miért? Szlovenszkó ezer faivára ránehezedik a ja­nuári éjjel. Nyomor és kétségbeesés jajgatva ro­han át a délgömöri, délnógrádi falvakon. Alsza­nak, — riasztgatnak az álmok. És érezzük ezt mindnyájan. — Miért? Szinte jól esne sírni. De valami, talán a mi örökkönörökké csodá­latos nagy hitünk, vagy keleti vérünk öröksége, nem tudom mi, valami, odasimul a cigány rán- gatódzó vonójáról a szivünkbe és a cigány viszi a perceink, az óráink múlását, — szomorú sirásna, gömöri csárdásra, ahogy akarja, mindnyájunkét, mert egy a szivünk. — Miért?, Ki tudja? Ezt csak érezni lehet. Mint a „Mienyecskecsárd'ás" ütemét és a mindhiába búgó vad galambok sírását. — Oly jó, hogy egy percre feledni tudunk. Áll a bál. A Gazda-bál. Sírva vigadunk. ... Holnap újra vár a harc. —d— — A prágai meteorológiai intézet jelentése). Időjóslás: Túlnyomóan felhős, változatlan hőmér­sékletű időjárás várható csapadékkal. * — (Búcsúzik egy zsupán.) Rimaszombati tu­dósítónk jelenti: Jeszenss&y János dr. nyitrai •nagyzsupán, aki eddig Gömör- és Kishontmegye zsupánja' volt, szombaton este bankett keretében búcsúzott el a vármegyétől. A banketten részí- vettek hivatalos kötelességüket teljesítve a még szolgálatban levő magyar tisztviselők is. A ban­ketten több pohárköszöntő hangzott el szlovák nyelven. Említésre érdemes, hogy a zsupán po- háTköszöntőjében kijelentette, hogy ő mindent elkövetett a megyék egyesítése ellen s hogy nem rajta múlt az, hogy a nagyme.gye-rendszert meg­honosították. — (Kathollkus esi Érsekújváron.) Az Érsek- újvári Róni. Kath. Kör január 13-án este az “Arany Oroszlán" szálló nagytermében részijén jótékonysági alapja javára, színi előadással egybe­kötött zártkörű KaíhoUkus estélyt rendez. Színre kerül Villányi és Forró: JLegétiykérés* dmü vig- játéka. Előadás után tánc. — (Távirathamlsltással vádolnak egy román minisztert,) Bukarestből jelentik, hogy a kamara január n egyedik! ülésén Michalache kérdést in­tézett a kormán}'' jelenvok tagjaihoz, hogy szi- Iárd-e Marzescu miniszter helyzete, miután Vajda' megállapította róla, hc*nr a külügyminisztérium titkos irattárából táviratokat hamisított. Marzescu azonnal válaszolt Miebailechének, ismertette, a sajtóban megjelent cikkeket s megemlítette, hogy az egyik leközölt távinat iratcsomója eltűnt a kül­ügyminisztérium titkos irattárából. Erre óriási botrány tört ki s az interpelláló képviselő és tár­sai hevesen tiltakoztak a meggyanusitás ellen. Politikai körökben nagy szenzációt keltett a Vajda—Marzescu-affér. Kormánykörökben Vajdá­nak a bíróság elé való állítását követelik. — (Jorga védi az erdélyi magyar párt mű­ködését.) Bukarestből jelentik, hogy Jorga a Neamu! Romauese című lapban cikket irt az er­délyi „Egységes magyar párt“-ról. Kolozsvárott — ina Jorga — eddig ellentétes két csoportból alakult meg ez az egységes párt Az egyik ro­mán hivatalos lap fél az alakulás következései­től. Mi nem vagyunk esen a véleményen. Szí­vós kitartással az erdélyi szászoknak sikerült megérteniük egymást a másv állású, máshonnan jött és más történelmi múltú bánsági svábokkal, bukovinai németekkel, akik szintén más szárma­zásúak és más fejlődést mutatnak, továbbá a tő­lük teljesen különböző besszarábiai német tele­pesekkel, sót egyes régi királyságbeli német el­mekkel is és mindannyian közös akciót folytat­nak. Miért ne tennék ezt a magyarok is, akik a székelység kivételével (?) teljesen azonos fajt képviselnek és ugyanazt a történelmi fejlődést mutatják. Azok, akik Jósika bárói kiáltották ki vezérüknek, kijelentették, hogy a határokon túl­ról való támogatás nélkül akarják egymást köl­csönösen támogatni és hogy szerény programú­juk megvalósítására a törvény keretein belül fog­nak törekedni. Mit kívánhatunk tőlük többet? Nem lehet senkinek a lelkiismeretéi sem kifür­készni, felelőséggel más birónak tartoznak, nem természetes ellenfelüknek. Ha ez a politikai tár­saság a népet védelmezve, amelyet képvisel, hoz­zájárul ebben az országban a szabadság* és kul­túra szellemének fejlődéséhez, bármely nyelven teszi azt. az mindnyájunknak javára szolgál. — (Tízmillió korona pénzbüntetésre Ítéltek egy valutacsempészt). Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A redőrség a keleti pálya­udvaron tetten érte Spiegel Miksa lengyelországi hivatalnokot, aki egy bialai gyár képviseletében hatmillió Korona értékű külföldi valu\át akart ki­csempészni. Bevallotta, hogy két ízben hatvan- millió lengyel márkát csempészett ki. A rendőr­ség megállapította, hogy Spiegel nyolcvanegy budapesti posztókereskedőtől szedte össze a pénzt. Ezek ellen eljárást indították. A rendőrség Spiegelt tízmillió korona pénzbírságra és hathó­napi fogházra ítélte. — (Rimatamásíalván nem szabad Petőfit ün­nepelni.) Szilveszter óta szinte az egész világon ünnepelték Petőfi Sándort, bizonyságául annak, hogy Petőfi már nemcsok a magyaroké, de ál­tálában az emberiségé. Zavartalanul, méltóságtel­jesen, a költő emlékéhez méltóan folytak le a szlovenszkói és ruszinszkói ünnepségek is, akár­csak Jugoszláviában és Romániában. Sőt — mint értesülünk — több helyen a hatóság is képvisel­tette magát. Csak egy helyen nem ünnepelhették Petőfit Rima tűm á sfalván. A rima tamásfalvi mia­gyar lakósság, vagyis az egész község, amint az elő van Írva, szabályszerű kéréssel fordult Hu- nesz Emilhez, a rimaszombati járás uj főnöké­hez, hogy ő is ki akarja venni részét a költőről való megemlékezésből. Hanesz járási főnök ur azonban összeráncolta a homlokát, keményen be­lemártott a járásfőnöki kalamárisba és nem en­gedte meg a rimatamásfalvi ünnepet. Az egész világ ünnepelhet. NevTorktól—Londonon, Párisou, Berlinen, Budapesten, Bukaresten át Japánig ál­dozhatnak ihletet órákat Petőfinek, csak Runa- tamásfalván tilos. Rimatamásfalváu csöndes volt a Szilveszter. Nem szónokoltak, nem szavaltak, nem énekeltek, hangos imát nem mo-ndtok •.. Csak fohász, csöndes fohász szakadt ki a szivek­ből a száz év előtt való nagy ajándékért, Isten adományáért, világadomáriyáért. De ez aztán annál nagyobb erővel, a lefojtott lélek kirobbanó erejével szállt fel. Egy kisebb, sóikkal kisebb, de sokkal szomorúbb kirobbanás történt Rimaszom­baton is. Amikor Hanesz urat megkérdezték, hogy’ miiért tiltotta el a rímataimásfalva&aka)t Petőfitől, pattogóan mondotta ki a szentenciát: — Mert nem akarom. — (Az az ó-esztendöre vonatkozott) Egy is­mert budapesti nőorvosnál Szilveszterkor na­gyobb társaság gyülekezett össze. A hangulat vidám volt, a poharak vidáman csengtek össze. Éjfélre járt az idő: csak a parféra várt még a háziasszony. Végre csöngetnek. A házmester volt. A szobalány átveszi tőle az olvadó paríah-szoö- rocskát. Ugyanebben a percben kinyílik az ebéd­lő ajtaja is, a doktor néz ki rajta. Még hallotta, amikor a házmester elmenőben a bajusza alá dörmögi: — Hogy fulladnának meg az első kandinál... A doktor dühösen becsapja az ajtót Éjfél. Egy percre sötétség borul az egész házra, éljen­zés, gratuláció, uj esztendő. Kisvártatva csönget­nie. A házmester jött. Gratulálni aláír. A doktor megjelenik. — Boldog uj évet erőt, egészséget kívánok a doktor urnák és nagybecsű családjának — szól nyájasan a négyemeletes ház őre. — Hallja, ez már mégis csak disznóság — förtned rá dühösei^ a doktor. — Nem megy ie a bőr a képiről? Boldog uj évet mond, gratulál, töt perccel előbb pedig azt kívánta, hogy bárcsak fulladnánk meg az első kanálnál •..-—• Az az é-esztendőre vonatkozott — szólt rendületlen nyugalommal a derék házmester. (Te mersz szerelemről beszélni?) A ma­gyar Írógárda egjdk tehetséges és kiapadhatat­lan termékenységit tagja, .aki a szerelem miszté­riumait, káprázatos gyönyörűségeit Marod Pré- vostnál, Pierre Louisnál is szakavatottabb tollal ecseteli, a napokban egy vidéki városban olva­sott fel. A helybeli szálloda nagyterme zsúfolásig megtelt. Az iró tüneményes sikert aratott: a sok kipirult arcú asszony lázasan tapsolt a pesti ven­dégnek s a ruhatárban a jóbarátmék ábrándosán, álmodozó szemmel néztek egymásra. — Istenkém! Micsoda nagyszerű ember! Ho­gyan érti az asszonyokat!... Az iró zsebrevágta a csinos tisz tel étid rí aí, megvacsorázott jóbarátjával, egy odavaló ügy­véddel együtt, aki maga is csendes irigységgel hallgatta végig az iró ragyogó szerelmi essay-jét, aztán hazamentek aludni. Az ügyvéd elvált em­ber volt, a hálószobájában ott nyúl végig a két csereszny efaúgy. Vetik őzés közben az iró még mindig az asszonyokról szavalt, amikor a ven­déglátó gazda dühösen felpattan: — Te csalsz! Add vissza a belépődíjamat! — Megbolondultál! — kérdi az iró megütköz­ve. — Miféle csalásról beszélsz? — Te mersz a szerelemről beszélni, amikor Jáger-alsót hordasz? ... Az iró másnap — ez a krónika teljességéhez tartozik — selyem fehérneműt vásárolt.. • xx (Mautner Frigyes dr.) ügyvéd, törvény- széki hites magyar tolmács, Prága I., Mikuláska tridn 28. Telefon 46—OS Vállal fordításokat a ma­gyar nyelvből német és cseh nyelvre és megfor­dítva. píiiiTiiiiiliiiri | Prága 11, Smecky 22. » o Elsőrangú konyha. Legjobb sörök & és elsőrangú borok. — Komplett ebédek már 7*50 Kc-érL °2 15 bérletjegy 100 Kő. § vendéglős, I ö a Goldenes Krenzel volt íőpincére. x. fí-öltözékek. ródli-kosztümök va- SwfifiS hOI lamiut sport-, vadász- és városi atyai a bundák urak és hölgyek részére ... . ,, sportszerűen, 111. célszerűen, mér­ték után mérsékelt áron a legrövidebb idő alatt készíttetnek. OLD ENQLAND w* Landesbank palotájában IB, METZELES, PRAGA. Nekázanfto 2 űri- és női divatszabóság mérték után. p Tolefon 072. Magyar levelezés és kiszolgálás 111 111 ■ ■■ .............................. Ke dd, Január 9.

Next

/
Thumbnails
Contents