Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-25 / 19. (172.) szám

Testvéri szavak, (fi.) Prága, január 24, Most, hogy kissé enyhült a feszültség, amelyet a kisantant budapesti diplomáciai lé­pése és az ennek előkészítésére szolgáló sajtókampány, a felfújt magyar-román határ- incidens, valamint a különböző riasztó hírek teremtettek, érdemes lesz megvizsgálni az összefüggéseket és levonni a tanulságokat, amelyekre a bonyodalom reávilágitoti A je­lentéktelen részletek immár elmosódnak, az egész kép jobban bontakozik ki és a pers­pektíva is teljesebbé válik. A kisantant keletkezésének létoka Kő- zépeurópa konszolidációjának hipokrata őrve alatt Magyarország teljes bekerítése és dip­lomáciai elszigetelése volt. Magyarország iránt érzett ellenszenvében, aggodalmasko­dásában, féltékenységében és bizalmatlanko­dásában — noha tárgyi alapja nem volt, hi­szen a trianoni béke az országot teljesen védtelenné tette — nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy a szerencsétlen ország­gal Kanosszát járasson. A kisantant, amely úgy viselkedik, mintha a középeurópai né­peknek hivatott arbiíere lenne, olyan példáit szolgáltatta a más állam belső ügyéibe való beavatkozásnak, amelyek mellett elhalvá­nyul az 1914. évi belgrádi ultimátum emléke, A húsvéti király puccs, a nyugatmágyrror- szági események és az' Í921 októberi mozgó­sítás mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a kisantant politikája Magyarországot meg­fosztani igyekszik annak a lehetőségétől, hogy a saját lábán járhasson. De a Magyar- ország ellen való összefogózás nemcsak lét- oka, de föntartója is volt a kisantantnak. amelynek gyerekszobájában olyankor, ami­kor a csemeték már-már egymás hajába kap­tak, csak a magyar mumus emlegetésével le­hetett rendet teremteni. A kisantant és a cseh-szlovák kormány politikájának ez a világos céltüzése már éré­vé.is körvonalazta azt a kritikát, amelyet a magyarság politikai szervezeteinek a cseh­szlovák köztársaság külügyi vezetése fölött szükségszerűen gyakorolni kellett. Ahogy Kramár és elvbarátai az osztrák-magyar mo- narkia idején vétót kiáltottak a Ballplatz min­den szlávellenes politikai megmozdulására és ahogy a prágai parlament német képviselő- állást foglalnak a Hradzsin minden olyan lé­pésé ellen, amely Németország, vagy Auszt­ria ellen irányul: úgy a szlovenszkói és ru- szinszkói magyarság minden lojális eszköz­zel küzd az ellen a politika ellen, amely a mai Magyarország fölött gyámi jogokat Óhajt gyakorolni. Nemcsak érzelmi okok érlelték meg bennünk ezt a felfogást. A kisantant kül-' ügyi politikája ugyanis szükségképpen meg­követeli, hogy a hozzája tartozó államok --- tehát a cseh-szlovák köztársaság is — áÍHg fegyverkezzenek. Ámde ez a fegyverkezés oly hihetetlenül sok pénzt emészt föl. hogy : az állami költségvetés kiadási oldalán a had­ügyi tárca messzi erői vezet minden más ál­lami szükséglettel szemben. A militarizrnns és az adók természetes öszqniggését nem kel! bővebben fejtegetnünk. Mivel nézetünk szerint Cseh-Szlovákiá- nak saját jól fölfogott érdekében sem volna szabad Magyarország gyámságára töreked­ni, természetesen el kel! Ítélnünk minden köz­vetlen, vagy közvetett beavatkozást, amely Magyarország belső ügyeibe illetéktelenül befolyni szándékozik. Ez vonatkozik elsősor­ban azokra a beavatkozásokra, amelyek Ma­gyarország szabad akaratnyilvánítását ál­lamformájáról, vagy kormányíormájáróh kor­látozni. akarják. Ez vonatkozik az interven­ció ama esetére, amely a magyarországi. nép- gyülések és az ottani sajtó nemliivatálos megnyilatkozásai felett is őrködni óhajt. A cseh-szlovák kormánynak - nézetünk sze­rint — ab ovo vissza kellene utasítania min­den külföldi hatalomnak abbeli kívánságát, ^jogy a köztársasági államformát monurkiá­vá változtassa át s óvást kellene emelnie min­den diplomáciai lépés ellen, amely rosszalla- ná azt, hogy Kramár, vagy Hünka, vagy akárki más — tegyük fel — Ja vonnának Lengyelországhoz való csatolása ellen vala­mely népgyülésen fölszólalt. A cseh-szlovák kormányzat benfentesei sohasem leplezgették azt a jámbor óhajtásu­kat, hogy Magyarország eddigi belpolitikai irányzatával szakítson. Különösen a cseh szociáldemokraták hangoztatták ufon-utíéJen a rezsimváltozás szükségességét és Bechy- ne, a petka egyik tagja, a mostani iskola­ügyi miniszter nem fukarkodott az ígéretek­kel, amelyek még területi engedményekről is szóltak. Azután egy ideig csönd volt a koalí­ciós ebrkekben. Most nemrég Derei' exmi- niszter nyilatkozott a magyarországi állapo­tokról és miután minden rosszat elmondott a magyar kormányzatról, állítólag Magyaror­szág lakosságának érdekében e rendszer gyors bukását kívánta. Dérer Iván, mint elő­kelő idegen beavatkozott a szomszédos or­szág legbelsőbb ügyébe és ezzel olyan térre kalandozott el, amelyben gyakorlott politi­kusok nem szoktak eltévedni. Nyilatkozata azonban teljesen kifejezésre hozta azokat a kívánságokat, amelyek a hivatalos cseh­szlovák körök lelkében élnek. ök azt óhajtják, hogy Magyarország mai j korftMn-gö'saife, táláii azért, mett erős kézzk tudták a hájót vezetni, éltávoiitsák a 'kor­mány keréktől • Visszasírják azt a boldog időt. amikor Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és Lin- der Béla semmit sem tettek, hogy az ö kí­vánságaik megvalósulása elé -akadályokat gördítsenek. Szeretnék, ha ez a boldog álla­pot ismét visszatérne. A demokrácia; nevében igyekeznek hangulatot kelteni egy olyan kor­mányzás mellett, amely a kisantant célját: Magyarország külpolitikai függőségét köze­lebb hozná a megvalósuláshoz. Megfeledkez­nek azonban arról, hogy a budapesti nemzet­gyűlésen aligha fog olyan párt akadni, amely elősegítené, hogy az ország a kisantant sze­kerét húzza fölösleges ötödik kerék gyanánt. Megfeledkeznek továbbá arról Is, hogy a de­mokrácia szent nevére nekik nincs joguk hi­vatkozni, mert — ezt jól tudja a magyaror­szági munkásság — a cseh-szlovák köztársa­ságban a demokrácia nem eleven valóság, hanem csak mondvacsinált cégér és kívül csillogó, de belül üres szappanbuborék. A cseh-szlovák ál demokráciának tesznek szolgálatot azok a külföldi magyar lapok, amelyek minduntalan azt kürtölik a világba, hogy Magyarországon demokratikus kor­mányzatot kell teremteni Ezek a szólamok fölbátorltják a prágai kormányt arra, hogy Magyarország elleni hadjáratát tovább is folytassa. Alkalmat adnak neki' arra, hogy magát a külföldön a demokrácia fölként őré­nek oly tetszetős pózában mutogassa, noha a cseh-szlovákiai nemzeti, kisebbségek öiöc?- • féléves története a legjobban bizonyítja, hogy a cseh-szlovák kormányzatnak nincsen meg az erkölcsi joga ahhoz, hogy bármiféle államnak és így Magyarországnak leckét ad­jon demokráciából. A szlovenszkói magyarság elmúll ziva­taros esztendőkben igazi testvért érzésekké' részivesz a határokon túl élő magyarság tengernyi szenvedésében és kevés örömé­ben. A magyarországi eseményeket mindig aggódó szeretettel nézte, úgy ahogy ax el­szakadt testvér' szokta figyelni mindazt, ami véreinek gondoktól terhes körében végig- megyen. Ha’ott talán néha-néha nem is úgy folyik a dolgok rendje, ahogy ö .akarta, azért nem illeti korholó szavakkal a testvéreit. So­hasem tudta megérteni azt sem, hú egyesek, akik ugyanabból a fészekből kerültek ki, a gyűlölet hangján beszéltek azokról, akikéi az Isteni és emberi törvény szerint szeretniük kellene. Ezeket az érzéseket poétikai formu­lába. öntve, ki kell jelentenünk,' hogy 'ur szlo­venszkói é-s rnszinszkóf magva iiió többsége a mostani Magyarország politikai eseményeit mindenkor barátságos jóindulattal nézte és nem akart azoknak sem bírája, sem kritikusa, sem pedig vádlója len­ni. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy a mai Magyarország lakossága önmaga van hivatva arra, hogy az ország politikájának irányvonalait kijelölje. Ebbe nem szabad be- leavatkozniók sem a távoifekvő, sem szom­szédos hatalmaknak, sőt e pillanatban még az elszakadt fetstvéreknek sem. Elvégre a ma­gyar állam szuverénitásának birtokosai kö­zöttük főként a nemzeti akarat legfőbb kife­jezője: a nemzetgyűlés, legjobban tudják, hogy mit parancsol az ország érdeke. Minden még oly jóhiszemű beavatkozás csak zavart okozhatna ott, ahol minden hivatott tényező ú rend végleges uralmát mozdítja elő. A iramait fül csztenorc rcilcficiici be a BahnMflfcn. Mussolini isem közvetít. Morei becstelenségnek tartja a megszállást Az olasz közvélemény Franciaország ellen. Prága, január 24. A Ritir.vidék megszállásával kapcsolatos helyzet változatlanul kritikus. A Stinnes- és Thyssen-müvek munkásainak sztrájkja tart s összesen 165 ezer bányamunkás munkabe­szüntetése ia válasz a francia szankciós intéz­kedésekre. A franciák azonban hajthatatlanok és a tegnapi napon újabb kiutasítások és le­tartóztatások történtek. Poincaré a minisz­tertanácsban jelentést tett a megszállásról s kijelentette, hogy semmi ok sincs árrá, hogy a í?'őhryi'Mk..megszáná«áhák ügyéi és a jo- vá teleli kérdést a népszövetség elé vigyék. Poincaré nem veszi tragikusan a helyzetet s meggyőződése, hogy a németek ama -remé­nyükben, hogy Franciaország engedni fog, keservesen csalódni fognak. Az utolsó szót Franciaország fogja kimondani, — igy véli Poincaré. A Journal d‘Industriel!es kijelenti, hogy a birodalmi kormányra két utón lehet hatni: az egyik a Ruhrvidék elszakitása Né­metországtól. a; másik a Berlinbe való be­vonulás. Az esseni Birodalmi Bank ismét, meg­nyitotta pénztárait, mivel a francia katonaság kiürítette a bank helyiségeit. A düsseldorfi helyzetről a Havas-ügynökség éjszaka a kö­vetkező jelentést adta ki: A Ruhrvidéken nyugalom van. A bányamunkások mindenütt fölvették a munkát. A Thyssen-müvek 1500 fémmunkása sztrájkol. A Stinnes-bányák hi­vatalnokai 24 órás sztrájkot proklamálfcak’ és megakadályozták a bányamunkásokat abban, hogy fölvegyék a munkát. A bányamunkások ; tiltakoztak emez eljárás elien. A belga ható­ságok letartóztatták Buisburg város polgár- mesterét, továbbá a neusíadti Birodalmi Bank igazgatóját, A francia okkupációs zóna feb­ruár 1-én a coblenzi hídfőig fog terjedni. Ray •községben három letartóztatás történt az ok- kupáeiós sereg megsértése miatt. Elberíeld- ben ittas emberek lövöldöztek a francia tá­borra. A Havas-ügynökségnek ez a jelentése nyilvánvalóan tendenciózus. Mai jelentéseink: Olaszország hangulata a francia akció ellen Róma, január 23. (Saját tudósítónktól,) Az olasz kormány Párisban és Berlinben kí­sérleteket tesz arra, hogy valamiképpen meg­egyezést létesítsen a két állam között, tioha jól tudják azt, hogy amíg Anglia nem változ­tat magatartásán, addig a megegyezés utjai rendkívül nehezen találhatók föl. A Corriere dela Sera londoni tudósítása arról számol be, hogy Angliában ideges és nyomort hangulat i uralkodik. Mivel Franciaország a más hatal- | mák beavatkozását nem tartja opporiunus- jna'k, Anglia tartózkodik minden oly lépéstől, amely Páris nemtetszését vonná maga után. Az angolok tisztán látják, hogy a francia ak­ció meg fog hiúsulni Az angol kormány bi­zonyos abban, hogy a Ruhr-megszáHás ellen támasztandó erélyesebb oppozició az antant teljes szakításához vezetne, ami Anglia szá­mára kellemetlenebb kérdés lenne, mint " a ■ Ru&'X'kjék Anglia. Fran­ciaország oldalán van, addig meg van a le­hetősége annak, hogy a Ruhr-akció következ­ményeit leíompitsa. A Nuovo Paése elisme­réssel ir a német iparosok, hivatalnokok és munkások áldozatkészségéről és hajthatat- lanságáról és kijelenti, hogy a Rulrr-megszáí- íás óriási sikertelenséggel fog végződni. Bi­zonyos azonban, hogy Németország helyzete sem kecsegtet rózsákkal. A Stampa .azt Írja. hogy ha Franciaország győzedelmeskedik, akkor európai civilizáció keni! ősödbe és egész Európa Franciaország egyedural­mának igája alá jut. Még meg van a lehe­tőség arra, írja a lap, hogy Olaszország energikus magatartása Franciaországot föltartóztassa attól a lépéstől, amely magá­val rántana Franciaországon kivül más ál- ' lamokat is, A milánói szocialisták lapja, a Giustizia azt írja, hogy emberi szív nem nézheti rész­vétlenül a, német nép tragédiáját. A német iparosok és szénbárók, akik eddig úgy tűntek föl, mint a munkások kizsákmányolói. most úgy viselkednek, mint áldozatkész hősök. (P.) Morei szerint * becstelenség a francia akció London, január 23. (Saját tudósítónktól.) Az angol Labour Party egyik legkimagas­lóbb egyénisége, a háború réme ellen elszán­tan küzdő Morei képviselő most tartotta be- számolóbeszédét Dundeeben választói előtt. Beszélt a munkanélküliség rettenetes problé­májáról és kifejtette, hogy annak oka nem az angol gazdasági és politikai életben, de abban az őrült gazdasági politikában keresendő., amelyet Európában űznek. Követelte a jóvá­tétel! kérdésnek békés és végleges megoldá­sát és ezenkívül a legmerevebb szakítást az imperialista Franciaországgal. A Ruiirvidék megszállása becstelen dö­rög, mondotta Morei, mert célja egy népet szolgaságba sülyeszteni. A Ruhrvidék meg­szállása oly világtörténelmi jelenség, ame­lyet még az igazságtalanság szerződése, a versaíílesi békepaktum sem enged meg. A Ruhrvidék megszállása a győzök háborús operációja a legyőzőitek ellen, a francia sáskajárás a dolgozó német nép ellen. Óriási hatással, és lelkesedéssel fogadta [ az: angol választó polgárság Morei beszédét amely végeredményben odakonkludált hogy .Angliának békét kel! keresnie Oroszország­gal Törökországgal és együtt kell működnie Amerikával egy uj, tiszíultabb európai poli­tika: élet megteremtése érdekében. (H.) (A táviratok folytatása a harmadik oldalon.) lett csch-szl. Koronáért fizettek ma, január 24-én: j Zünchben(,-ÁÁol)15»'— svájci frankot Budapesten 7400.— magyar koronái | Becsben 199200.— osztrák koronát Berlinbe^ 59850*— nemet márkát fÉL Jm % m 'n ni ■ - W ©vfoiyanu 19, fi 72.) szám, 1 Prága., c#nto^ 923^2^ I a snoiensUfái & mmnmw nmzmzim immm Párton p<!»itfiRs! napiimtja I Szloveoözkói szerkesztő: £ Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETRÖGAlií OSZKÁR úr. FLACHBARTH ERNŐ dr. |

Next

/
Thumbnails
Contents