Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-25 / 19. (172.) szám

Csütörtök, január 35.

A nagymegysrendszert kritizálja a üllővé Novioy.

Prága, január 24.

Klega St. a Lidov.é Novinyban vezércikkben foglalkozik a nagyinegye rendszerrel s rámutat arra, hogy az uj rendszert azért kellett elsősorban Szlovenszkóri keresztülvinni, hogy az fölváltsa a régi magyar megyerendszert. Az uj rendszer felváltja Szlo- venszkón a régi Felsőmagyarorszógat s eltörli annak utolsó emlékét is. Az uj rendszeri ] azért kellett életbeléptéim — Írja Klega — mert a régi Magyarország széttagolta Szío- venszkót, hogy ott a szlovákok érvényre ne jussanak. Az uj megyerendszert erősen követelték még ama szloveszkői körök is, amelyek Szlovenszkó autonómiájának kiépítését sürgetik (?). S ezek valóban nem csalódtak. Az uj megyerendszerrel megkezdődött az autonómia kiépítése s csak a mai szlovák autonómisták saját bűne, ha ez nélkülük, sok esetben ellenük történt.

Az uj megyerendszert, az eredeti tervtől eltérően, egy évvel később hajtották végre. Ez a késedelem semmiképpen sem könnyítette meg az uj megyerendszer berendezésének nehézségeit. Nem szüntette meg a hivatalos helyiségek, a hivatalnokok lakásainak hiányát. Nem lett kisebb az aggodalom sem. mely az átalakuláshoz fűződött. Elveszett egy év a köztársaság kárára. Az uj rendszert igen jól s a lakosság megelégedésére kei! végrehajtani.

Bizonyára szükséges még néhány dolgot keresztülvinni, az uj megyei székhelyeket kiépíteni. Szükséges lesz uj intézkedéseket behozni s a rendeleteket a gyakorlati éleihez mérten megváltoztatni. De még a személyi ügyekben is nagyon elővigyázatosan kell eljárni, mert az eddigi rendszer hivatalnokai nem lesznek elegendők. Egyik-másik minisztérium még hozzá sem fogott az intenzív munkához, az uj rendszerhez való alkalmazkodáshoz. Nem engedhető meg, hogy gépiesen csinálják ezt, minden tüzetes előmunkálat nélkül. Ezért kár az elmúlt évért, amikor nem történt semmilyen előkészület.

Az uj megyerendszer életbe lépett, de a megyei szövetség felállításának és hatáskörének kérdését nem intézték el. A teljhatalmú minisztérium s az egyes minisztériumok referátusai továbbra is megmaradtak. Minden egyesnek más és más hatásköre van. A megyei szövetség kérdésének megoldását a közigazgatási tisztviselők ellenkezése miatt eltolták. S ha már most életbe léptették a törvényt. sokkal jobban lehet azt a gyakorlatban Pozsonyból irányítani, mint sem Prágából. így az utak, a községi jegyzők államosításának kérdését, az iskolakérdést stb.

A megyék szövetségének kérdéséi tehát a legsürgősebben el kel! intézni, ezt követeli a gyakorlati élet, hogy végül láthassa a lakosság, hogy hányadán van. Ennek nem szabad üres frázisnak, puszta teóriának maradnia. Ez a szövetség legyen a valóságban a

legfelsőbb hivatal, a szervezet és a törvények ellenőre. Ez ugyan a minisztériumokban sok ember ellenkezését váltja ki, akik a törvények tanulmányozásával s az eddigi munkával kényelmesebben éltek.

A minisztérium tömve volt tisztviselőkkel, akik nem értettek a dolgokhoz, nem voltak tisztában a folyó ügyek elintézésével s amerikáztak.

Ez különösen érezhető azokban az osztályokban, ahol Szlovenszkó ügyeit intézték.

BI»B!8eBBaHg9HHn!!899B»Hafla:!iaRIIHnBSSI!agi9!Hn8SHB8HBBBaS!BHC-BBHMSHS9iSi£!gB

A leisontfani fecis# faarca a százalékééri.

Prága, január 24. j Külpolitikai jól informált helyről kapjuk í a következő érdekes és a kisantantra nézve nagyjelentőségű információt:

A magyar fegyverkezésekről és határsértésekről szóló és a kisantant által kolpor- tált hírek hátterében érdekes és a kisantant belső konstrukciójára nézve jellemző tünetek húzódnak meg. Mindenesetre föltűnő, hogy a kisantant legutóbbi sajtóhadjáratában a jugoszláv kormány meglehetős tartózkodó magatartást tanúsított és a cseh-szlovák diplomáciai sajtószervei is csak a román hírek továbbadására és kommentálására szorítkoztak. Ez a tény összefügg az érzelmi! egységnek azzal a teljes hiányával, amely a kisantant államai és Románia közt konstatálható. Amikor Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia döntő küzdelmet kezdtek a nyugatmagyarországi korridorért, majd a Habsburgoknak Magyarországra való visszatérése ellen, Románia távoltartotta magát az egész akciótól, sőt a korridor kérdésében a román sajtó, hihetőleg olasz nyomásra, vagy pusztán olasz szimpátiából egyenesen a korridor ellen foglalt állást. Cseh-Szlovákia ezt nem felejti el s valószínűen ennek eredménye, hogy most Románia koinpromitálta magát a külföld előtt, míg a kisantant többi tagjai a háttérbe maradtak.

Az állandó érdekellentéteken kívül újabb ellentét merüli föl e napokban a kisantant államai között. Az állandó érdekellentét az oros£ kérdésben van. Cseh-Szlovákia Oroszországhoz sokkal inkább húz, mini jelenlegi szövetségeseihez, Romániához s^bár Jugoszlávia főfészke az orosz restaurációnak, nem szabad elfelejtenünk, hogy a jugoszláv hadügyminiszter tavaly a parlamentben nyíltan kijelentette, hogy egyetlen egy jugoszláv katona sem kapható arra, hogy bármily világnézetű oroszok ellen küzdjön.

Az uj érdekellentét a kisantant három állama közt a következő:

A jóvátétel! összegnek a szövetségesei egyes államaira eső hányadát a spaai értekezleten. álapították meg. Jugoszlávia ekkor keresztülvitte, hogy ő öt százalékot kan. míg a többi kis állam másfelet.

Most Dúca, Románia külügyminisztere, a nagy külföldi kölcsön nem sikerülvén, azért j tárgyal Parisban és Rómában, hogy a Ko-! mániára eső hányadot 10 százalékra emelje. í Alig vette neszét ennek a cseh. diplomá-1 cia, ő is megtette a lépéseket kvótájának ha- j sonló emelése érdekében.

Az világos, hogy sem Francia-, sem Olasz-1

ország a maguk részesedéséből a kis államoknak semmit át nem engednek, ha tehát valamelyes emelésről lehet szó, az csak Jugoszlávia rovására történhetik.

Hogy a tíz százalékot a román diplomácia sem gondolja komolyan, az nem szorul bizonyításra. Csak azért kér ennyit, hogy legyen miből alkudnia és egy-két szézalékoi kicsikarni. Hogy ezt Jugoszlávia is tudja s éppen ezért nem valami különösebb rokon- szenvvel nézi ezeket a lépéseket, magától értetődik.

Franciaország és Cseh-Szlovákia. A

„Ceske Slovó“-ban folytatják a Cseh-Szlovákia és Franciaország, valamint Angolország közötti viszony megvitatását. R á d 1 tanár újból állást foglal az ellen, hogy vakon követik Franciaországot, amitől az elkövetkező világpolitikai fejleményekre való tekintettel óva int. Ma — többek között — a következőket Írja: Föltéve, hogy az eddigi fejlődés tovább tart (és semmi sem szól ez ellen), akkor lehetséges, hogy a Németországhoz való viszony megváltozik és egy olyan probléma adódik, amelyre csak az által leszünk elkészülve, hogy elítéljük Angliát „hü- ségszegések“ miatt. Föltéve, hogy akkor is védekezni akarunk majd Angliával szemben. Ezzel a jelszóval fogunk védekezni? Franciaországgal való összeköttetésünk előnyöket jelent reánk nézve, többek között olyant is, hogy Franciaország nélkül, mint önálló állam, ma alig létezhetnénk. De bárhogy is legyen, minden előnynek meg van a maga hátránya. A lapokban elismerik, hogy az adott helyzet gazdasági nehézségeket okoz nekünk, de azokat mi áílitóíag ieküzdjük. Am az adott helyzet eszmei nehézségeket is okoz és én megmaradok amellett, szükséges, hogy ezeket is meglássuk és ellenük védekezzünk. Franciaország erős és régi állam és mindenfélét megengedhet magának. De mi sokkal inkább függünk a közvéleménytől, amelyet figyelemmel kell kísérnünk és respektálnunk. A Franciaország elleni angol támadásokat nem lehet azzal elintézni, hogy úgy állítják okét oda, mint a német lapok befolyásának és a Versailles! szerződés egyes ismert ellenségeinek eredményét, amint ezt a legutóbbi napokban újságjaink egyike megállapította. A legnagyobb veszélynek volnánk kitéve, ha megszoknánk, hogy megvetéssel tekintsünk azokra az eszmékre, amelyek ma az angol munkásságban és az amerikai haladó rétegekben élnek. Ez nem csak kulturális, hanem politikai veszély is, mert a ma ideáljai a holnap tényei.

Országos MadádHíiilékiioíiepéijf Losoncon.

Losonc, január 22.

(Saját tudósitónktól.) A Madách Imre születésének századik évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepély, amelyre egész Szo- vemszkó magyarsága készült, a nagyszabású előkészületeknek megfelelően és a nagy költő emlékéhez méltóan, impozáns keretek között folyt le. A Szloveuszkóban élő magyarság lelke ölelkezett itt össze megható harmóniában a költő szülömegyójének és Losonc város magyarjainak leikével.

Losonc és Nóigrád magyar közönségének soraiban ott láttuk Pozsony, Kassa, Ungvár, Komárom, Rimaszombat, Besztercebánya seb. városok magyarságának képviselőit is. Az irodalmi és kulturális szervezetek képviseletében többek között a következőik jelenték meg: Pesthy Pál főszerkesztő .a ToMy-kör, SzMay Ferenc dr. toulturreferens a Kazinczy-Társa- ság, Afepy Gyula dr. fölévé!táros és Gosz- tonyi Nándor dr. bencés tanár a Jőkal-egyesüket, Mécs László premontrei tanár a Mozaik- egyesület, Flache Gyula festőművész a Szlo- venszkói képzőművészek egyesülete nevében, Levatidh István építész a pozsonyi magyar ifjúságot, Nagy Sándor főtitkár a rimiajszom- brdii Polgári kört képviselte. Több egyesület lelkes üdvözlő levelekkel mentette ki távol- létét.

Az ünnepély este nyolc órakor a hatalmas Apolló-szinházban kezdődött. A függöny felgör- dülését lelkesült tömeg várta, amely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. A magyamihás asszonyok és leányok mellett fekete magyar-ruháiban megjelent férfiak emelték az ünnepély külső magyar fényét Az első sorban a magyarság vezér- egyéniségei között helyet foglaltak a Madách- család tagjai is. A nagyszabású műsor kerete Az ember tragédiájának első három, majd utolsó jelenetének szinrehozataía volt A tragédia a három legmarkánsabb jelenetének (Róma, francia forradalom, pljalanster), élőképekben való bemutatásával a kezdő és záró színek közötti összefüggést szerencsésen oldotta meg a rendezőség. A tökéletes rendezés sikeres munkájáért elsősorban Polgár Károly színigazgatót illeti az elismerés. Lucifer szerepében ismét a régi hírneves művész volt s az ő rendezői talentumának is tulajdonítható az, hogy a kitűnő műkedvelők a nívós előadás során lépést tartottak vele. A wükedve- i lői gárdából Vágó József (Ádám), Rakottyay Sári (Éva) és a három főangyal szerepében Porubszky Etelka, Nagy Juliska és Zsarnoviczky Irén emelkedett k5. A két főszereplő nemes igyekezettel varázsolta elő az Ádám és Éva személyében megtestesült eszméket Az( angyalok kara és a j losonci Magyar Dalegylet vegyes kara pompás énekszámokkal járultak hozzá az előadás sikeréhez.

Az ünnep magvát Szikiay Ferenc dr. ünnepi beszéde alkotta. Madách remekművének eddigi méltatóival szemben egészen egyéni és uj világításban mutatta be Az ember tragédiáját. Az irodalmi értékű előadást a közönség nagy érdeklődéssel fogadta, amiben, tekintve az értekezés becsesebb, de nehezebben érthető mélységeit, nagy része volt az előadás közvetlen és lelkesedést kiváltó melegségének.

Forgách Géza WaHentinyi Dezső Madách- 1 ódáját szavalta el, amelyben a fiatal költő szoUzenet Dobó István városából.

Szeretném, ha tudná minden magyar Szlovenszikón, hogy mily szép napokat élt Léva városa az elmúlt héten.

Sokszor, ha Dobó István büszke várának tornyai alatt visz el utam. sietve megyek arra — futok, mert úgy érzem, hogy vitéz Dobó hős szelleme fájón, csodálkozva tekint le ránk, mert a letűnt fényes dicsőséget, a régi világot hiába keresi. Dermesztő letargia, öldöklő közöny, az ős turáni átok lebeg a város felett. És ha nem meredőznének élő történelem gyanánt az omladozó várfalak és ha egypár fájdalmasan lelkes magyar szív mélyén nem égne féltőn ápolva a mécses, akkor az örök álomba nyalna át a szunnyadás.

De vihar jő. Éled a láng, olvad a közöny jégpáncélja és kemény öklök csapnak a meggyötört, elcsüggedt, fáradt, de igaz -és hü magyar sziveket szorongató turáni átok hidráiéjére.

És a vihart, ami lángralobbantóttá a pislogó mécseseket és az átokölő kemény Ökölcsapásokat is tőlük kaptuk, tőlük, akik a sziovenszkói magyarok politikai vezéreiül .szegődtek, akik lelkesen, tágranyilt, látnoki szemekkel, hittel és önfeláldozó szeretettel járnak az ideszakadt magyarok tövises, nehéz utján — elől, mindig legelő!.

Valaki mondja ezt sokak nevében. Valaki igy érzi ezt sokadmagával. ÉÜ valaki köszöni ezt meg sokak helyett — mert nagyon sokan voltunk, akik bár a szemünkkel

néztünk, de a szivünkkel láttunk.

*

Üzenjük ezt mi a szélrózsa minden irányába. Fogadják a magyar vezéreket ~

bárhová viszi őket a kötelesség rögös útja

— annyi szeretettel, oly nagy lelkesedéssel, amilyennel mi várjuk vissza őket.

.Most .:gv'ciöre a mm? napok emlékein élősköditmlk. És elmondjuk, sorra vesszük a külsőségeket is. Hogy Szent-1vány milyen impozáns — pedig erősen lefogyott újabban

— nemesen egyszerű fekete magyar ruhájában. Csodáljuk kitartó türelmét, amellyel a két és félnapos pártnap fárasztó hivatalos és társadalmi programi álban hűségesen rész Ivett. Semmi sem kerüli el figyelmét. Beszél — amugyis leghosszabb dikcioján kívül kt tudná megmondani, hogy hányszor!

— jegyez, intézkedik, reflektál ennek, annak, amannak ezerféle kérdésére. Szellemi agilitása, mely flegmatikus, nyugodt, íhalk- szavu egyéniségével annyira merész ellentétben van. Sorra vonulnak el előttünk a református egyházközség tanácstermében lefolyt pártnap markánsabb alakjai. Haltunk kritikát, jót és rosszat, halijuk a suttogó megjegyzéseket, melyek kiváncsiak, itt-ott niaiiciózusak, de amelyek legtöbbször a lelkesedés és elragadtatás hangján szóinak.

Hátha bokrétát kötnénk belőlük?!

Az ám! Sziíassy Béla elegáns alakján minden széni megakad, ö is a rövid fekete magyar kabátot viseli és jászabásu csizmájában oiy törühnetszett régi magyar nemes tir formája van, hogy csak a nehéz arnuy- ráaraa hiányzik szimpatikus alakja köré és menten be állhatna bármely ősi arcképcsarnokba.

Fttssy Kálimán Szent-lyány mellett a legösmertebb alakja a pártnapuak. Az örökké mosolygó, jókedvű honatya nem oly

flegmatikus, mint kollégája. Hol itt látható, hol ott tűnik fel jellegzetes barátságos, jó magyar arca. Petrogaüi Oszkár kissé szenvedő vonásit és enyhén maheiózus arca szintén közismert. Mikor halk, sima orgánumával, folyékonyan, minden nagyobb em- xázis nélkül elmondja mélyszántása és sokszor csöndes gúnnyal átszőtt beszédét, csak bámultak uranrhátyámé'k, a figyelmesen hallgató magyar kisgazdák, hogy: „Milyen

finom ia szavai árasa, mégis, hogy úgy elevenbe talál!"

Keressük a tavalyi fejeket. Ott látjuk a költő asztalos szenvedő Krisztus-arcát- Vagy tán valamelyik aradi vértanú vonásait viseli meghatóan szép magyar fején Telek A. Sándor? Aki ott baTátságosa<|mo- so'Iyog és köszöntget jobbra-balra, az Tel- léry Gyula. Joviális, barátságos és tevékeny, mint mindig. Róla Koczor Gyula, érdekesen csúnya fejére téved széniünk. Beszél, sok készültséggel, alaposan. Bár reformokat sürget, nem animózus, de igyekszik objektív maradni. Ami teljes mértékben sikerül neki és elnézzük nem szép. de oly energikus és intelligens arcában, mily melegen világítanak hűséges, okos magyar szemei. Élénk ovációra figyelünk fel s látjuk bejönni Fór- gadh Antalt, iaz örökké jókedvű, hogy ne mondjam örökifjú „Tóni grófot", a diplomata mosolyai, eszesarcu Jablouiczkyt, Lelleyt, aki „íupus iu fabula‘‘-ként Kitt. mert éppen abban a pillanatban beszélte Szent-Ivány, hogy bejelentette részvételét, de még nem érkezett meg, mire Lelley az ovációt megköszönve, rögtön tolmácsolta is pártja meleg üdvözletéi. Élénk üdvözlés jut osztályrészül a szepesi fegyvertársaknak és a csehországi német képviselőknek is. akik közűi különösen Jaimusdh (a gazda-párt főtitkári) örvend nagy népszerűségnek, mert a német vicclapok derűs piktoraira emlékeztető vidám kis ember, amellett, hogy kitűnő és tartalmas szónok s lelkes osárdástámcos i-s.

De elül az ováció lármája, uj ember lép a pódiumra. Pillanatok múlva már csak erősen figyelő, mozdulatlan arcokat látunk. És a beszéd hosszú. A téma difficilis, mert félő volt, hogy kisgazda uramékat, akik pedig túlnyomó többségben vaunak jelen, nem érdekli a felvetett magasabb nívójú és mély horderejű probléma. De nagy, néma és abszolút a csend. A szemek fascináiva szege- zödnek az aranyszáju református papra. Ö a pártnap legkiválóbb szónoka. Egyesíti magában a jó szónok minden kellékét. Okosan beszél. Zengzetes magyar nyelvezete van és igen jól adja elő mondanivalóját. És mindehhez pompás orgánummal áldotta meg az Isten. Lelkesít, gyújt a szava s azt érezzük, hogy a meggyőződéséért mindent fel tudna áldozni. Eszünkbe jut Simándy Pál — az Elnémult harangok magyar papja... De megzavarnak elmélkedésünkben. Azt kérdezi egy kevésbé ismerős ismerősünk, hogy ki. légyen a nyílt arcú, lángoló szavú szónok. Felvilágosítjuk öt, hogy Söröss Béla, a losonci kálvinista pap. így már tudja is barátunk, kiről van szó. sőt megjegyzi, hogy igen derék ember az, csak nemrég szabadult ki- Tudjuk, hóiméi, ö rs, én is.

Festői jelenség derékbaszabo-tt magyar ruhájában, ropogós csizmában Bándy Endre, a lévai evangélikus lelkész, ö meg a bajkui költöpap, Szabó S. Zsigmond és a helybeli