Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-21 / 16. (169.) szám
_______________________Vasárnap, január 2l. di g sohasem látott dísztől el nem homályoLadyszerelem. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Ferenczi Sári (Berlin)— ö, RóbeTt, már nagyon elfáradtam, Róbert, nem tudok tovább táncolni, Róbert, én lihegek — méltatlankodott lady Castlereagh és kibontakozott férje karjából, aki egyforma tempóban már számtalanszor valcerezte vele körül bécsi lakásuk nagy fogadótermét. — Emiibe, ön túlságosam hamar kimerül — mondta szárazon a sovány lord, Anglia képviselője a bécsi kongresszuson. — Emibe, ön elveszti testének rugalmasságát, a bécsi élet elpuhitja. Emibe, táncoljunk tovább. Egy karszékbe omlott a karcsú lady. Még pongyolában volt, lenszimü haja Ie- bomolva omlott vállára és 1815 decemberének reggeli napja ott játszott előtte a padlón. Ez a délelőtti tánc volt a lady házaséle- tének megkeserifője. Férje képes volt órák hosszat forgatni őt körben, hivatásos, hideg szigorral, mert a lord félt minden grammnyi hízástól, száraz testének szikárnak kellett maradnia a bécsi élet forgatagában is és 5 ezt tartotta a toriiázás legjobb módjának. A lord hazavágyott már Angliába, a lady boldog volt Becsben. A lady még ágyban sz.v .-ictJ. v-.b:;* pihenni és ébren á.modni a tegnap esti bálról, Metternich herceg báljáról — Milyen fehér a válla! — fülébe csengett még a ragyogó szemű huszártiszt vallomása, akivel ott táncolt a bálon körben, körben, végnélkül, a megsemmisülésig, az elmúlásig ... . — Nos, Emi He, mii lesz? Még egy órát kell táncolnom, siessünk! Ön tudja, hogy időm drága. Mettemidhohel kell beszélnem és az orosz cár is magához rendelt. Emiié, gyerünk! — így szólott a lord és úgy nyúlt a felesége dereka után, mintha valami tornaeszköz lenne. A lady nem mozdult. Magasra húzta homlokát, úgy hogy csodálkozó arca még osudálkozóbb lett és uagy, kerek szeme még nagyobb, aztán panaszosan mondta: — Róbert, ön tönkretesz engem, Róbert, ön halálomat akarja, Róbert, én annyit táncoltam az éjjel Lord Castlereagh deimedten bámult a karszékben pihenő feleségére, mert puha- váillu, szőkeháju tornaeszköze még sohasem, mert vele ellenkezni. Ma pedig egyszerre vonakodik kiszolgáltatni magát testgyakorlás! célokra, — Emillé, én nem értem önt! — szólalt meg.ridegen. — Az én egészségemre. szüksége van Angliának! Önnek hazafias- misz- sziója velem táncolni! Miért fárasztotta úgy ki magát tegnap? Itt a friss levegőben egészséges mozgás a tánc, egv bécsi bálon... Hirtelen elhallgatott és megvető mozdulattal intézte el az összes bécsi bálokat. A lady elmosolyodott. Mit tudta ez a száraz diplomata, hogy mi a tánc? Milyen mámoriíó álom lehet a vakét, ha. egy magyar gróffal táncolja az ember, aki közben édes dolgokat susogva, ezer furcsaságot regél különös hazájáról Puszták, ménesek, pipiacscs mező, ringó j kalász tenger, juhnyájak, göndör, bundás bá- 5 rányfcák... A lady tapsolni szeretett volna, j ha csak rágondolt. És a nyájakat fehér, lom- posszőrü kutyák őrzik, nagyon tudnak ugatni, nagyon éberek, hűségesek... Játékszerek, igazi játékszerek í... Ügy képzelte a lady. Kicsit vadak, de nagyon jók... Ő, azok a bárányok, azok a kutyák, az a furcsa ország, az a gróf, az a gyönyörű gróf. — Emilie. utólszor kérem! — szólt a lord. A lady tovabbszötte álmait/, a lompos, fehér, nagy kutyák mindent megtesznek gazdájukért, úgy mesélte a gróf. Mindent! ilyenkor példáiul azt lehetne parancsolni nekik, hogy táncoljanak a lorddal! A lady kacagott, felugrott és kiszaladt a teremből A lord megvetéssel nézett utána, aztán a falhoz lépett, méltóságteljesen felemelt egy széket és komoly, határozott lépésekben folytatta táncgyakorlatait a székkel, csak a szent célt tartva szem.előtt. Este bál volt lord Castíereaghnál A Napóleon igáia alól felszabadult Európa sorsát intéző összes fejedelmek megígérték jövetelüket. A nagyteremben a lord állt és a meghívottak névsorát futotta át tájékozódás céljából Egyszerre megdöbbent, a lapot az asztalra helyezte, csontos mutatóujjával egy névre bökött és úgy maradt mozdulatlanul. Jó ideig várt, míg végre megjelent felesége, a csudálkozó szemű lady és megállt a küszöbön. Fehér selyemruha volt rajta, mélyen, nagyon mélyen kivágva, piros cipő kandikált elő vékony tagjaihoz tapadó szoknyája szegélyéből, hajában pedig gyémántokkal kirakva, különös diadémként férje térdszalagrendie ragyogott és a furcsa, edsitva, boldogan bámult nagy szeme az élet örömei felé. — Milyen soká tartott, Emiibe, míg levetkezett — jegyezte meg gúnyosan a lord. — Ó, Róbert, hiszen már fel is öltöztem — felelte az ostoba kis lady, aki isteni naivitásában nem is sejtette, hogy majdnem, ő majdnem teljesen mezítelen és nem álmodta volna soha, hogy holnap egész Becs fejékével fog gúnyolódni. —- Jöjjön közelebb, Emibe! — szólt újra sir Róbert Castlereagh. — Ki ez? A lady odanézett, hova férje rideg ujja bökött, ahol szépen, feketén volt rápingálva a fehér lapra: gróf Széchenyi István. A lady elpirult, de aztán menten kész volt megvédelmezni szive királyát: — Ó, Róbert, hiszen gróf! — ön hívta meg, Emibe? \ — Én, hogyne, nagyon jól táncol, katona, fiatal, igazi gentleman... — a lady egészen nekihevüit. — Az mellékes! Mól ismerkedett meg vele? . — Az udvari estélyen. A császárné bálján találkoztunk és tegnap Metternich hercegnél — Jó! — Csak ennyit felelt a lord egész tárgyilagosan- és sovány ujja. tovább siklott a névsoron. Igazi előkelő ünnepély volt a lord Castlereagh bálija, mert mindenki unatkozott. Unatkozott az orosz cár. a porosz király és Württembefg máskor oly kedélyes, kövér uralkodója is. Maga a lord előkelő, merev arccal sétált vendégei között, mintha folyton saját személyének fontosságára és Anglia mindent felülmúló .nagyságára kellene emlékeztetnie a jelen levőket. Csak a lady mulatott, mert ő Széchenyi István gróffal táncolt. Nem gondolt ő senki és semmi mással Beleveszett a felébredt vágyak hálójába és diadalának teljes tudatában adta át kicsi személyét a báli örömeinek. Már bajnalodoti, az est koronás díszei távoztak és lady Eniiiie égő arccal kereste a tömegben gyönyörű grófját, Metternich Mária hercegnővel, táncolt és a lady szeme féltékenyen tapadt a keringőző párra. Folyton nézte őket, addig, nézte, míg .tekintete végre találkozott-a Széchenyi tekintetével Akkor rámosolygott' és egy ujjal' intett neki- a kicsi lady, aztán kiosont a teremből Jobbra nézett, balra nézett,, ide mosolygott, oda mosolygott, mintha csak vendégei iránt, érdeklődnék,, úgy lejtett végig a szalonokon. Széchenyi ment utána, vonzota a kerek- szemű lady,.- akit szeretett volna karjaiba szorítani, gondolkozás nélkül azonnal haladt nyomában sok szobán keresztül amíg végre egy világoskék selyemfalu. aranyos kalitkában ott állt a kis lady egyedül Itt ebben a félhomályos kis szalonban, a viasz- gyertyák sárgás fényében, életének egyik legbájos-abb félóráját élte át Széchenyi, karjában a fehérruhás lady Emilievel, azzal a bűbájosán ostoba kis ladyyeí, kinek térd- szal-agrenddei diszitett fejecskéje odaadással pihent a vállán. — My lőve — susogta a kicsi nő —, meséljen megint furcsa hazájáról a judokról és kutyákról Ismeretlen titkok felé kimyiiít kíváncsisággal kérdezett. A gróf lőcs ók olt a ajkáról a kérdésit, aztán mesélt neki. juhnyájakról, végtelen mezőkről, juhászkutyákról, mindenről ami eszébe jutott. A lady elbűvölve hallgatta és összekulcsolt kézzel környörgöít: — ó, daríing, én úgy szeretnék két olyan juhászkutyát, kettőt, hogy sok bébijük is legyen. Majd veszek nekik bárányokat, hogy játszhassanak. Ugy-e ad nekem olyan bájos kutyákat, my lőve? — Mindent, mindent neked adok, amit kívánsz, szerelmem — mondta a gróf és olyan hevesen ölelte magához, hogy a kis lady ijedten pislogott nagy szemével és félre- csnszott fején a térdszalag,rend. így még aranyosabb volt és Széchenyi szerelmesen kérdezte: — Mikor leszel az enyém, Emibe, az enyém egészen ? A lady kacagott, bámuló tekintete belemélyedt a gróf szenvedélyes arcába és nyugodtan mondta, mintha valami üzletről lenne szó: — Ha megjönnek a kutyáik, my lőve. Liiebenberg János, Széchenyi. István gróf jószágigazgatója levelet kapott Becsből Éppen a gazdatiszttel boro-zgatott, mikor megjött az írás. Liebenberg. jobbról-balról megnézte a pecsétes levelet, aztán megrázta becsületes fejét: •—• Pénz kell. biztosan megint pénz kell a Stefi grófnak! . Aztán mit bánja, uram? — szólalt meg a gazdatiszt, —- Nem az ön pénzét költi! Nem úgy van az! — Csak ennyit mondott Liebenberg és elmerült a levél olvasásában. A világon senkit sem szeretett ö úgy, mint a fiatal grófját. A nevelője volt valaha és most vagyonára vigyázott takarékos szigorral. A fiatal huszárkapitány az életet élvezve, nem törődött semmivel, Liebenberg intézte adósságait és ő intette takarékosságra. Félve bontotta fel most is a levelet Liebenberg, de alig olvasott el belőle néhány sort felderült az arca és kacagva fordult a gazdatiszthez: — Hallja csak, öcsém, mit ir a gróf! A levélben pedig ez állott: „Kedves U-e-benbergom, nagy kérésem volna megint. Ugyanis Lady Castlereagh, legjobb barátnőm (Mit szól hozzá?), mindenáron szeretne két juhászkutyát. N-B. fiatalokat, a legnagyobb fajtából, egy hímet és egy nőstényt. Miután egyrészt igen szeretném, ha ezt a hölgyet némiképpen magammal szemben obligálni tudnám, másrészt a farkasoknak ezt a nemes faját is propagálta: óhajtván, igen kérem, szerezze meg a kutyákat bármi áron és küldje el nekem, Ugy-e charmante cömissióml bíztam meg? — Higyje meg, régi barátságiunkra számítok, mikor ezt kérem öntől, reményiem, nem veszi rossz néven, hogy ilyen gyerek seggel erniuirozom. Ugy-e, nem haragszik? Egy hónap hosszú idő és mire Bécsbe értek a kutyák. Széchenyi már rég megunta a kis lady o-síoba fecsegését, hogy komolyabb szerelem foglalja el szivében a játszi szenvedély helyét. Szalagcsokrokkal ékesítve, virágfüzérrel nyakuk körül küldte el a kutyákat lady Említenek. Kék selyemszalonjában ült a bámuló szemű kis angol madár, mikor két komolyarcu inas bevezette hozzá a fehér magyar komondorokat. A lady sikon- gott örömében. — Ó darlhig! — ó my lőve! — szóiitgai- ta a hatalmas állatokat és forró csókot nyomott hideg, nedves orrukra. Ugrált, tapsolt öröméfen, nem tudott hova lenni a boldogságtól, hogy nagy, nagy vágya, végre teljesült. A kutyák megjöttek...., és most... Emibe remegni kezdett, szemét lesütötte, élsá- padi«,. a gróf jutott eszébe. Tehát az övé lesz!... Tulajdonképpen nem is ijedt meg a gondolattól' olyan nagyon. Leült Íróasztala mellé és lassan kipiruló arccal irt Széchenyinek : „Köszönöm a kutyákat, my lőve! Szeretlek téged és tudom, mit ígértem, holnap délután négyre várlak, a kis kék szalonban. Egyedül leszek. Jöjj el! A kutyáikat imádom és téged is, daríing?' Másnap délután legszebb ruhájában feküdt kerevetén a lady és várta a gyönyörű grófot. My lőve és Darüng selyempárnákon hevertek mellette, Emibe pedig lassan mind jobban belekábuli a forró türelmetlenségbe, melyet a tétlen várakozás minden perce növelt, mig hatalmas hullámokban borította el apró angol lényét egy ismeretlen, forró szenvedély. Az ajtaján halkan kopogtak. — Ő! — si'kiitott a lady és sikoltása olyan volt, mint egy megriadt madár vészkiáltása a vihar előtt. Valószmütleuüí nagyra nyitotta fényes szemét és úgy susogta-; — My lőve! Aztán még jobban megijedt, mert saját szobalánya állt a küszöbön, kezében hatalmas fehér rőzsacsokorral és egy levédel — Nem jön! — fájdalmasan dobbant meg a 1 ady7 szive és remegő kézzel nyúlt a levél után. Nagyon szép levelet irt Széchenyi István gróf. igen is szépet egy ilyen kis ladyagy számára: „Esküszöm önnek, hogy nem volnék képes megzavarni az ön szeplőtlen tisztasága és erénye Öntudatát, mely jobban emeli szépségét és nemességét, semmint maga is hóhetné-" Hogy értse ezt meg a kis lady Emibe? Nem is értette, csak nyugtalansága nőtt minden szó után. „Inkább lennék hazámból számkivetve, mindenkitől elfeledve, mint hogy az ön lelkinyugalmát megháboritsam." Ez is Igen bonyolult volt lady Bmilie számára, szigorúan ráncolta össze Homlokát és bámuló, könnyes szemmel olvasott tovább. A levél végét aztán megértette, világos és egyszerű volt a mindennél nagyobb csapás: „Mire levelem kezébe kerül, már elhagytam Bécset. Felejtsen el, Mylady, felejtsen el.!'* — Elfelejteni? Nem, soha, soha! — És arcát a fehér rózsákba temetve, hangosan szipogva sirt a kis lady. Úgy örült már a kalandnak, szépen felöltözött és most semmi sem lesz belőle, semmi, semmi. Milyen gonosz az a gróf, az a csalfa, hitszegő, gyönyörű gróf! — ó daríing, ó my lőve! — nyögte panaszosan, távoli szerelme felé tárva ki karját és akkor a kutyák, az okos kutyák egy nap alatt már érteni kezdvén különös, idegen neveiket, közelebb húzódtak úrnőjükhöz, ölébe nyomták nedves, hűséges orrukat és 2 lady göndör, fehér bundájukba sírta bele mérhetetlen bánatát. Lord Castlereagh bécsi szereplése véget ért és ö hazavitte Albionba száraz tagjait, könny ess zemii Iadyjéí, Darlingot és Mylovet. A Casílereagh-'kastély nagy szobáiban vagy künn a kertben a zöld gyepen játszott kutyáival és emlékeivel a szőke lady. Ha barátnői jöttek látogatóba, köréje ültek és Emillé My lőve és Darling göndör szőrébe mélyesztire fehér ujjait, tágranyilt szemekkel mesélt a sok* karcsú hölgynek egy távoli különös országról juhnyájakról, pipacsos mezőkről, végtelen pusztákról. Mesélt a grófról barátnői fülébe súgta, amit neki súgott fülébe valaha a tüzesszemü magyar huszár, hogy piros lett a rózsás fülük és megremegett édesen fehér l’adytestük. Szép májusi napon, mikor százszorszépek nyíltak a kastély pázsitjában, könnyű ruhában a napfényen ült a kis lady és barátnőit várta. Boldog elragadtatással simogatta egy rózsaszínű selymes, csipkés kosár függönyét, melyben az első pislogó szemű, bundás kutyabébik feküdtek- Fehér bárányok sétáltak körülötte a park gyepen, My lőve, Dárdáig és az édes kicsinyek játszótársai. Ott legelésztek a nagy pázsiton, melyet ez idén nem szakított meg egyetlen virágágy sem. így akarta a kis lady Emidé: —- Hiszen a kutyáknak puszta kell és julmyái, melyet őrizzenek — mondta komoly meggyőződéssel a mo-solygó kertésznek. — Emibe legközelebb tehenészetet rendez be a hálószobámban — jegyezte meg.a lord, de a lady nem törődött a kertész mosolyával, sem férje gúnyolódásával, neki az ! édes kutyák boldogsága volt első a világon és a legszebb nap ez a májusi nap, melyen bemutathatja végre ifly lőve és' Daríing gyönyörű gyermekeit barátnőinek. . Jöttek a Tadyk, mint színes pillangók libbentek z bölcső köré, sikongva bámulták meg a nyöszörgő újszülötteket és szerencse- kivárna tokkal halmozták el irigyelt barátnőjüketEmibe boldog, önfeledt mosollyal Sít a fűben, a ladyk melléje telepedtek és az ünnepélyes alkalomra való tekintettel neki újra el kellett mondania tündérmesébe illő élemé- nyelt a szép gróffal. — Hol kezdjem? — kérdezte, — Egész elölről — kérte a Höigykosróni, ő pedig kezdte elölről az udvari esté’yen történt megismerkedéssel, a Metternich-herceg báljával és mire eljutott az első csókhoz, már nagyon piros volt az arca és égtek körülötte mind a ladyszemek. — Nagyon erősen csókolt — susogta Emillé, hogy barátnői csókszomjasan szorították ' egymásra ajkaikat Mikor aztán arról mesélt hogy Széchenyi nem jött el a találkára, akkor sírtak mind annyian egy súlyosan érzett közös boldogtalanságban.--Nagyon gyönyörű volt és nagyon gonosz —• zokogott Emibe —, de szerencsére megvannak a kutyák! — A drága, édies állatok! — zengték kórusban a hölgyek. BmiUe letörülte könnyeit, mert eljött a nagy momentum, melyben kijelentette, hogy a hat kis bébi közül hármat kisorsol barátnői között. Valóságos forradalom tört ki erre. Várakozásteljesen dobogott minden szív, mig a kis'lady Bmilie csipkés kalapjába dobta pa- pirsze’etkékre felírt neveiket és remegő kézzel kihúzta az első cédulát. — Maud! — Ó Istenem! — sikított lady Maud. kikapott a kosárból egy kis kutyát, szivére szorította é^ boldogan nevetve csókolgatta. Egyszerre azonban elkomolyodcfct, összevonta szemöldökét és nagyon titokzatos arccal jelentette ki: — Higyjétek el, amint így ölelem ezt az édes kutyabóbi't, úgy érzem, mintha megcsalnám kicsit a férjemet! Megborzongtak erre az összes ladyk. mintha a délceg huszár lépett volna egyszerre körükbe. A gyönyörű magyar gróf, .aki csókol aki nem jön el a találkára, aki után eped/nti kell akit siratni kell és aki ezeket a kutyákat adta nekik, mindnyájuknak, hogy el ne felejthessék őt sohasem. Ma mér faoejKÚitTíJlk farívd 14J im 0*42 ve*i*i!
